Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

2

egZAKMAGTAROBSZAO

Szombat. I960. december 10.

Az országgyűlés pénteki ülése

erős termelőszövetkezet?” 0 a szocialista gondolatnak, a szövetkezeti mozgalomnak nem tegnapi harcosa. Sok vihart átélt életében, de mindig hú volt ehhez a gondolathoz, ehhez az eszméhez. Legutóbb emlékeztettem erre a beszélgetésünkre. Azt felelte: ..Emlékszem, Mennyi ideje annak a találkozásunknak?” Két esztendeje! S most a művelt földterület háromnegyedrésze szocialista nagyüzemi gazdaság! Hát nem történelmi, forradalmi győzelme ez a magyar népnek? S ennek a győzelemnek az igazi nagyságát nem is az mutatja, hogy megszületett, hanem az, ahogyan megszületett. Mint tudják — az idén New Yorkban jártam. Ott. mint ENSZ-küldöttnrfc. kézbesítették nekem egy disszidens magyar ügyvéd könyvét, amelyet az ENSZ üléséig gyorsan összepofozott, befejezett, aztán valamelyik állam pénzén kinyomtatták és a küldöttek között szétosztották. A könyv címe valahogy úgy hangzott, hogy ..Lábbal tiporjak Magyarországon az emberi jogokat.” A könyv nagy része a mc/.ögazdn Ságunkban bekövetkezett változásokkal foglalkozik. A szerző azt mondja: a kommunisták erőszakkal érték el az elmúlt két évben bekövetkezett változást és ennek fő formája lélektani erőszak volt. Ha dolláron °ltarlott ellenségünk egyebet nem tud kiszopni az ujjából, mint azt. hogy a mezőgazdaságban hekövetkezett fei- lödésndk a íó mozgató ereje a „pszichológiai erőszak” volt. akkor ml nyugodtan mondhatjuk, hogy a bekövetkezett fejlődés a dolgozó Parasztsággal. dolgozó neminkkel a Jeslelje- rebb egyetértésben ment végbe. (Nagy taps.) Ez nagv győzelem. Erre büszkék vagyunk! Ez az eevetértés ad nekünk erőt. további munkánkhoz.

— Ennek az eredménynek a világ minden országában örülnék a testA magyar nép e hatalmas győzelmének szi\ük mélyéből örülnek a kommunista és munkásimperialista ellenségeink viszont — akik most sem szeretnek bennünket jobban, mint mondjuk 1956 novemberében —. valahogy már több tisztelettel kezelnek bennünket.

— A még egyénileg dolgozó paraszt testvéreinkkel folytatott megbeszélés cs egyetértés alapján ezen a télen befejezzük a tömeges szervezést, ez azonban nem Jelenti a szocialista átszervezés befejezését is. A tömeges szervezés befejezése után egy. vagy másfél esztendő kell az új termelőszövetkezetek megszilárdításához. Ha azon is túl vagyunk, akkor elmondhatjuk. hogy hazánkban leraktuk a szocialista társadalom alapjait.

— Nagy dolog lesz az, hogy ezt a valóban mély forradalmi átalakulást — amely tíz esztendővel ezelőtt kezdődött nálunk — ezen a télen lényegében befejezzük, s ezzel sok-sok kommunista forradalmár, becsületes magyar hazafi álmát és akaratai teljesítjük.

A magyar dolgozó nép már 1919-ben is a szocialista nagyüzemmel akarta felcserélni a feudális nagybirtokot, mert ebben látta felemelkedésének, boldogabb jövőjének távlatait.

— Mi most megvalósítjuk a forradalmi erők régi álmát. Ezután a párt, az Elnöki Tanács, a kormány, a tanácsok minden erejüket a termelés, a kultúra fejlesztésére fordítják. A munkások, parasztok, értelmiségiek minden erejüket arra összpontosíthatják, hogy minél többet hozzunk ki a magyar földből, minél többet teremtsünk, alkossunk az iparban, a mezőgazdaságban, a kultúrában, hogy minden szempontból előre haladjunk az élet minden területén.

— Mély meggyőződésem, hogy egész munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk nagy többsége helyesli az átszervezés befejezését.

Van eró. amely ezzel szembenáll? Az egyik fékező erő a becsületes dolgozó emberek gondolkodásában is meglevő maradiság. Ezt tartom a legnehezebb akadálynak. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy osztályellenségeink is szeretnének még akadályokat rakni szocialista fejlődésünk útjába.

A maradiságot felvilágosító munkával kell és lehet legyőzni. Sok ténnyel érvelhetünk. Többek között az új szocialista magyar paraszt- ember példájával! Már a legkisebb faluban Is vannak ilyen parasztemberek. Mi általában többet beszélünk a munkába későn járókról, mint azokról — pedig sokkal többen vannak —, akiknek megváltozott a gondolkodásuk és már szocialista módon élnek és dolgoznak.

— Méltó az írók tollára a magyar faluban bekövetkezett változás. Nemrégiben Itt járt nálunk egy neves nyugati filmszakember: egy — a harmincas években kivándorolt magyar, aki azt mondta, hogy neki

fogalma sincs arról, mi a marxizmus, de valami nagyszerű az, ami ebben az országban történik az emberek boldogulásáért. Az ő szavait idézem: „még akik inkább panaszkodnak, mint dicsekednek, még azok Is úgy élnek — mondotta —. hogy az ember nyugodtan kijelentheti, maguk csodát csináltak ebben az or— És ehhez még hozzáteszem a következőket. Ha az ember szombaton — így mondom, szombaton és nem vasárnap, mert már a falun Is meghonosodott a vikend (derültség) —, végigsétál a főutcán és ott látja a fiatalokat, külsejükből nehezen tudná megállapítani, hogy parasztlánnyal, vagy netán filmszínésznővel találkozik-e, mert bizony úgy külsőleg. nem sok különbség van már a kettő között. A magyar paraszt- ember ma már igényli a kultúrát, igényli a civilizációt

A szocialista öntudat egy jellemző példáját mondta el nekünk Prantner elvtárs Tolna megyéből. Vihar jött és a lekaszált széna ott volt a földeken. A faluból az emberek rohantak a földekre, hogy mentsék a szénát. Olyan ember futott elöl, aki egy évvel korábban úgy nyilatkozott, hogv ó inkább elemészti magát, semmint a szövetkezetbe lépjen. S most tor- kaszakadtából kiáltotta: ..Emberek, védjük meg, ne hagyjuk, ez a mienk!” íme, így változik meg a magyar ember.

— Ami viszont az osztályellenséget Illeti, hát mit tud csinálni? Az imperialisták tehetetlen dühükben napirenden tartják például az ENSZ- ben az úgynevezett magyar kérdést. Attól természetesen mi létezünk, erősödünk is, boldogulunk Is, nyugodtan építjük új, szocialista rendünket.

Agitálnak is, rádiókat is tartanak fenn. Es természetes, nem riadnak vissza a rémhírek terjesztésétől sem. Ezzel is szeretnék hátráltatni szocialista fejlődésünket Ilyesmivel foglalkoznak: baj van — mondják — a magyar gazdasági helyzettel. Azután hozzáteszik: nem bírják gazdaságilag a szocialista átszervezést. Olyasmit Is fecsegnek, hogy: lebélyegzik nálunk a százforintost, meg lefoglalják majd a disznókat. Kitalálták . hggy qipclik majd a

közlekedési dijakat. Még olyat is hallottam: nem engedik vissza Moszkvából Kádárt. (Derültség). Nos,

hazajöttem, itt vagyok. (Derültség).

— Komolyra fordítva a szót: rengeteg üdvözletét hoztam a szovjet

mbereklől és más barátainktól. Nagy-nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadták mindenütt küldöttségünket. Beszéltünk Hruscsov elvárasai és más szovjet elvtársakkal, i kínai elvtársakkal, köztük Liu. Sao-csi elvtárssal; szomszédainkkal, köztük Novotny és Dej elvtársakkal, Thorez elvtárssal és mondhatom, logy a világ valamennyi részéből jött elvtáraakkal.

Egyik sem mulasztotta el, hogy kifejezze örömét a mtfgyar nép boldogulása láttán, és lelkünkre kötötték, hogy adjuk át szívélyes, testvéri üdvözletüket és sok-sok Jókívánságukat. (Hosszantartó, nagy taps.)

— Ami viszont n rémhíreket illeti, bejelenthetem, hogy a százforintost nem bélyegzik le. a disznókat nem foglalják le: gazdasági helyzetünk egészséges és a rémhírterieszök összes okoskodása ellenére még egészségesebb lesz. . még nagyobb lendülettel fejlődik tovább.

Dolgozó népünk a Jövőt tekintve. további felemelkedés, a legközelebbi naookat nézve pedig rendes, nyugodt. cKalédias karácsonyi finnetek elé néz.

Ez. a helyzet most. S ami á fejlődést illeti: töretlen les/ a Jövőben.

— Szólnom kell azokhoz a honfitársainkhoz. akik időnként felülnek i rémhíreknek. Érdemes lenne összeállítaniuk egy'hosszabb tegyz.éket, hogy a felszabadulás óta hányszor és hányféle rémhírt hallottak, mert ml hajlandók vagyunk azt éllamköltsé- :en is kinyomatni és terjeszteni. (De- ültség.)

— Mi nyíltan beszélünk a nehézségeinkről is. Népünknek, történelme során sokszor volt olyan kormányzata. vezetősége, vagy vezetője, aki azt mondotta, hogy minden rendben van, de semmi sem volt rendben. Sajnos. ;nnek a gyakorlatnak némi árnyéka átvetődött á felszabadulás utáni időkre is. Bizony, volt olyan helyzet, amikor kommunisták által Irányított kormány Is mondott olyasmit, hogy ez, vagy az rendben van. de az emberek tudták, látták, hogy nincs rendben.

Osftsefafgánban ran a mi erőnk

— Mi most a helyes gyakorlat? Mi sokkal helyénvalóbbnak és jobbnak tartjuk, hogy ha összegyűlünk tanácskozni, akkor ne arról beszél*- jünk, ami rendben van. inkább továbbra is mindig azzal foglalkozzunk, ami nincs egészen rendben, ami nehézség, ami akadály, baj, amit le kell küzdeni. Ma minden honfitársunk általában tűrhetően él. Annakidején, mikor nem élt valami rózsásan, elcsodálkozott: miért mondják neki. hogy ő nagyon jól el; s lehet, hogy most meg azon csodálkozik, hogy mikor lényegében istenesen él, miért beszélnek annyit a nehézségekről. Ehhez hozzá kell szokni. Az a helyes kommunista gyakorlat, hogy mindig az élet által napirendre tűzött nehézségekkel foglalkozzunk. Ez azonban ne nyugtalanítsa az embereket, hiszen négy éves tapasztalatuk azt is megmutatta, hogy ha mi elhatározzuk, hogy a nép széles rétegeit érintő kérdésekről akarunk dönteni — váltson ki az a döntés tapsvihart, vagy némi kis fejcsóvá- lást — mindenben mindig a tömegekkel együtt politizálunk. S ettől nem fogunk eltérni, mert ez a helyes kommunista gyakorlat!

— Vannak a fejlődés közben akadályok is. A leküzdésükre rendelkezésre álló erőkről beszélve, engedjék meg, hogy mindenek előtt a kommunisták és a pártonkívüliek szövetségét említsem. Ez a mi egyik fő erőnk, az Elnöki Tanácsban, a kormányban épp úgy, mint itt az országgyűlésben és valamennyi fontos társadalmi intézményünkben. Szerencsére mindinkább kialakul nálunk az a szokás, hogy azt szidjuk aki szunyókál, vagy rosszul dolgozik, anélkül, hogy tekintettel lennénk arra, hogy párttag-e, vagy pártonkí- VÜU.

— A mindennapi munkában épp úgy. mint a vezető testületekben összeforrnak nálunk az emberek, párttagok. pártonkívOlirk, s ez társadalmunk Igen nagy

ereje.

A szakszervezetekben például körülbelül 250 000 funkcionárius tevékenykedik, beleértve az egyszerű bizalmiakat Is, akik a munkapad mellett dolgoznak. A 250 000 emberből körülbelül 70 százalék pártonkivüli és elmondhatjuk: segítik a párt politikáját. Vagy vegyük a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Félmillió tagja közül körülbelül 10 százalék párttag. Velük együtt a pártonkivüli fiatalok százezrei képviselik és hajtják végre a párt politikáját Hasonló a helyzet a nőmozgalomban. A Hazafias Népfront. bizottságaiban 110000 ember dolgozik. Ezenkívül

van körülbelül 200 000 népfront-aktivista. Valamennyien dolgoznak, mozgósítják -i tömegeket tettekkel bizonyítják el lökéi iségüket. hogy a

kommunistákkal együtt tevékenykednek a párt politikájáért.

— Ebben az összefogásban van a mi erőnk.

Erre az erőre támaszkodunk, amikor most

Ismét a munkásosztályhoz, a parasztság és az értelmiség leg- johhjailioz fordulunk: segítsék nagy történelmi feladatunk befejezését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

— Harcuníkban. minden nagy feladatunk megoldásában támaszkodunk a világ haladó erőire, ez a mi nemzetközi bázisunk. A világ haladó erőivel együtt őrködünk hazánk függetlensége fölött, építjük népünk szocialista jövőjét, küzdünk itthon a szocialista építés új sikereiért, nemzetközileg pedig a háború ellen, a . békés egymás mellett élésért, a szó- Icializmus világméretű győzelméért.

külpolitikánk re sereire:

a békéi egymás melleit élés

Engedjék meg. hogy röviden érintsem a külpolitika egy-két kérdését. Részletesen beszéltek itt a*vitában az osztrák—magyar kapcsolatokról. Valamennyi Szomszédunk közüf Ausztria az egyetlen kapitalista ország. A gyakorlatban kellene realizálnunk a magyar szocialista és az osztrák kapitalista allam nemcsak békés egymás mellett élését, hanem Jószomszédi viszonyát is. Mi nem szűnünk meg ezért fáradozni. Nagyon egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik azt. mondják: nem mi vagyunk a felelősek azért, hogy ez jelenleg nem így van.

A haláron túl. Ausztriában nagyon jól tudják, hogy mi békés, jószomszédi viszonyt akarunk.

— Szent meggyőződésem, hogy mi Ausztriával nemcsak békésen fogunk egymás mellett élni. hanem végül is nagyon jó szomszédi viszonyt tudunk kialakítani, minden gáncsoskodás és közbeeső zavaró epizód elleCsak mellékben jegyzem meg. hogy az ilyen epizódokért felelős személyeket nem nálunk, hímem a határon túl. Ausztriában kell keresni.

Volna azonbnn meg egy megjegyzésem a magyar—osztrák viszonyt zavaró epizódokkal kapcsolatosan. Valamelyik képviselőtársunk említette, hogy amikor a Nószövetseg egyik megbízottja Ausztriába akart utazni, előbb — hogy úgy mondjam — hitvallást kellett tennie, mivel akarja tölteni az idejét, kikkel és miről akar beszélni. Nos. ez rendben van. Ehhez joguk van. Megértem, hogy az osz.trákok féltik semlegességüket a Nőtanacs egy képviselőjétől. (Derültség.) De kérdem: miért nemadnak hasonló kérdőívet az olyan hivatásos kémnek is, mint például Allan Dulles, aki elég gyakran jár Ausztriában, s akinek nem is titkolt hivatása a kémkedés. Büszke arra. hogy „nem tudom hány éve” kémkedéssel foglalkozik. Tőle miért nem kérdezik meg: kivel óhajt ön érintkezni. mi célból, milyen ügyeket akar megtárgyalni? Ezzel.pedig jó szolgálatot tennének Ausztria belső békességének. általában a béke ügyéntík és nem utolsó sorban a magyar—osztrák viszonynak Is. Nem ártana, ha az ;ztrákok részéről Is több progresszív lépés történnék, hiszen az 6 helyükben én arra gondolnék: tovább lesz nekik szomszédjuk a Magyar Népköztársaság. mint vendégük, az ame rikai kómszervezet főnöke. (Derültség és nagy taps.)

Másik megjegyzésem az Egyesült államokkal való viszonyunkra vonatkozik. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokkal is ki tudjuk és ki fogjuk alakítani a normális kapcsolatokat. Békésen, a békés egymás mellett élés jegyében elférhetünk egymás mellett a földiekén, annak ellenére, hogy itt szocialista társadalom van és lesz, ott pedig még kapitalista rendszer van.

A békés egymás mellett élés a történelem elemi erejű követelése.

Méltatlan, Igazságtalan és sértő volt a bennünket érintő mozgáskorlátozás New Yorkban. De volt ezzel kapcsolatban másik érzésem is. A

New York Times egyik tudósítójának cl is mondtam. Nézze — mondtam neki — ram nézve személyileg ez a mozgáskorlátozás sértő, de nem volt kellemetlen. Részben azért, mert egész‘jó társaságban voltam. Tudják, hogy négy embert „tisztellek meg” így: Hruscsov elvtársat, Mehmet Shchu elvtársat, Fidel Cast- fot és engem. A társaság tehát nem volt rossz. Eszembe Jutott 1932 februárja, amikor a börtönből kifelé tartva, a loloncházban megjelent előttem az akkori horthysta belügyminisztérium egyik főtisztviselője, és közölte, hogy ón, mint kommunista, nem hagyhatom el Budapest hatarái. Mondtam a New York-i tudósítónak: nem először történik meg velem, hogy egy bizonyos körzetei nem hagyhatok el. Először a Horthy- fasiszla rendőrség büntetett ezzel. A tilalom — mondtam az újságírónak — már nem áll fenn. az a fő- tisztviselő egész rendszerével együtt a múlté már, én pedig, az egykori magyar kommunista ifjúmunkás, még mindig Itt vagyok, sót New Yark-ban vagyok! (Nagy taps.) Én az ilyesfajta újkori mozgáskorlátozásnak sem Jósolnék sokkal nagyobb jövőt, mint annak idején a Horthy főtisztviselője által szamomra előírt korlátozásnak.

Valamikor valóban joggal mondhatta magáról az Egyesült Államok, hogy a haladás, a demokrácia hazája. Hajdanában a feudális Európából sok ember menekült oda és menedéket talált a reakció ellen. Ma egész más a helyzet: ellenkező ..hírnevet” sikerült szerezniük az Egyesült Államok vezetőinek: a világ mindén elesápot.f. fasiszta diktátora, hitleristája, nyilasa, bukott nép- nyúzója úgy tapad hozzájuk, mint a mágneshez; bennük lelnek fő patró- nusukra. Úgy gondolom, jobban kellene tőlük tartanunk, ha lemondanának erről a nagyon is kétes hírnévről. Mert -- •

a hidegháború, a reakrió világméretű támogatása végső fokon

visszacsap és zsákutcába viszi

az amerikai imperialisták politikáját.

Vannak ot» is progresszív, józan- gondolkozású emberek, akik hívei a békés, normális egymás mellett élésnek és elég tiszteletreméltó bátorsággal képviselik Is álláspontjukat. Nekem szerencsém van ismerni a Cyrus Eaton-házaspárt. En tisztelem ezt a házaspárt, annak ellenére, hogy milliomos. Bevallottan tőkés, nagykapitalista. De a háború ellen van, a korlátozás nélküli kereskedelem és érintkezés, a békés és normális egymás mellett élés híve a különböző társadalmi rendszerű országok között.

Nixon már megbukott, Allan Dulles is meg fog bukni. De Cycus Eaton, ha az ő vonnia győz, sajnos, még jó ideig nem fog „megbukni”. (Derültség.) Az ö vonalával kell majd birkóznunk. S feltétlenül el kell érnünk — ehhez viszont jó pár évig kell nyomnunk a gombot —. hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban majdan túlhaladjuk a legfejlettebb kapitalista országokat, köztük az Egyesült Államokat Is.

A kommunista és munkiis/iártok moszkvai tanácskozása megszabta a rilág-békemozgalom Jő irányvonalát

Kádár .lános beszéde további részében a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával foglalkozott

— Elmondhatjuk, hogy a tanácskozás heteiben Moszkvában dobogott a nemzetközi munkásosztály szive. Ez a tanácskozás a világ legfontosabb eseménye volt, mert az emberiség jövőjét a munkásosztály fogja megszabni és meghatározni.

A nyolcvanegy kommunista és munkáspárt képviselőinek, a nemzetközi munkásosztálynak döntései az emberiség jövőjét formálják.

Joggal mondhatjuk, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű volt.

— A tanácskozás széleskörű elvtársi véleménycsere volt. amelynek során fő politikai vonalunk és egységünk tovább erősödött. Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártjának tekintélye. Erősödőit a Szovjetunió Kommunista Pártja és Kína Kommunista Pártja, valamint a többi testvéri pártok összeforrott* ága és egysege. Ez is nagy horderejű tény a jövendő harcok szempontjából. Az a fő Irányvonal erősödött tovább, amelyet a Szovjetunió Kommunista Partjának Központi Bizottsága — Hruscsov elvtárs vezetésével — 1953- ban nyitott meg a személyi kultusz és annak minden káros kinövésével szemben, amikor is félrelökték a szocialista fejlődés útját gátló köveket. Ez a fő politikai vonal uralta a történelmi jelentőségű XX. kongresszust, ahol sok tekintetben tovább fejlesztették a marxizmust, s amelynek hatása új. friss lendületet vitt az egész nemzetközi munkásmozgalom harcába. Ez hatotta át az 1957-es moszkvai tanácskozáson született Nyilatkozatot. s így ez a fő politikai vonal a Szovjetunió Kommunista Pártjának irányvonalából a világ kommunista mozgalmának fő irányvonala lett. S most tovább erősödött. Tovább cro- (Folytatás a 3. oldalon-)

A magyar nép régi álma a falu álalakíiása

(Folytatás az 1. oldalról.) hetséges egy időben a kettős feladat végrehajtása, vagyis egyidoben megoldható a mező- gazdaság szocialista átszervezése és a termelés növelése.

Ma már az élet tényei bizonyítják ezt. Ha pedig a szocialista átszervezés alapvető munkáján túl vagyunk — bár nem kicsi, de — könnyebb feladat lesz a termelés további fellendítése.

— Loson ez i és Fehér elvtársak beszéltek arról, hogy a még egyénileg termelő dolgozó parasztoknál átmeneti bizonytalanság mutatkozik.

A nép, az ország és a parasztság érdeke, hogy megszűnjék a termelésre károsan ható bizonytalanság,

s fejezzijjr. be a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

— Mindenki tudja, hogy az idén olyan esős ősz volt. amire szinte emberemlékezel óta nem volt példa. — A tőkés világban a kapitalizmus korbácsa hajtja munkára az embereket. Nálunk ez már ismeretlen fogalom. Ismeretlen a tőkés világ hajszája, ismeretlen a könyörtelen taposás.

Hazánkban egyre inkább előtérbe lép az újtípusú paraszt buzgalma, munkaszeretete, öntudata.

Ennek köszönhetjük, hogy bár okozott kárt ez az esős ősz, mégis két- millióháromszazezer holdon elvetették az őszi gabonái! A parasztság nagy m u n k agy öze I nie ez. erősödő öntudatának bizonyítéka.

— A népgazdaság általános fejlődése. ismétlem, megköveteli a mező- gazdasági termelés fel lend i lését, ez, pedig a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezései. Ami a szocialista átszervezés előttünk álló lépését illeti, ahhoz sok hasznot ad a mögöttünk lévő két év tapasztalata. A szocialista átszervezés két esztendejében — az 1958—59-es és az 1959 —60-as télről beszélek — elért fejlődés számai impozásnak. 1958. decemberében a megművelt földnek körülbelül tíz százaléka volt a termelő- szövetkezei éké. Egy évvel később 35 százaléka, még egy évvel később pedig több mint hatvan százaléka.

Elvtársaim! Gondoltuk volna-e. hogy a fejlődés ilyen lendületes lesz? Nem gondoltuk. Mielőtt Moszkvába utaztam, meglátogattam általam nagyon tisztelt barátomat. Dobi elvtársi aki sajnos, még most is kórházban van. Sok mindenről beszélgettünk. Emlékeztettem ót arra. hogy egy régebbi találkozásunkkor megkérdezte: „Na jó. most már van megint erős népköztársaságunk, de azt mondd meg nekem, mikor lesz itt