Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-07 / 288. szám
c 3SC f1 Világ prolelárjai, egyesültelek! fammmmmk A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVI. évfolyam 288. nőm Ar«: 56 fülét I960 december 7, averdm A kommunista és munkáspártok képviselőinek I960 novemberében megtartott Moszkvai Értekezletén egyhangúlag elfogadott NYILATKOZAT r------------------------------------^ A szovjet kormány nyilatkozata a kongói helyzetrSI (5. oldal.) Magyar gazdasági kormányküldöttség érkezett Moszkvába (4. oldal) Helyzetjelentés a mezöcsáti járásból (5. oldal.) V.__________________________________J A kommunista és munkáspártok képviselői értekezletükön megtárgyalták a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó további harc időszerű kérdéseit. Az értekezlet részvevői egyetértenek a megtárgyalt kérdésekben. A kommunista és munkáspártok egyöntetűen megerősítik hűségüket az 1957-ben elfogadott Nyilatkozathoz és a Békekiállványhoz. Az alkotó marxizmus—leninizmus e programjellegű okmányai meghatározták a nemzetközi kommunista mozgalom elvi álláspontját korunk legfontosabb kérdéseiben, és óriási mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kommunista és munkáspártok egyesítsék erőfeszítéseiket a közös, célokért vívott harcban. E dokumentumok továbbra is harci zászlóul és a cselekvés vezérfonaléul szolgálnak a; egész nemzetközi kommunista mozgalom számára. Az elmúlt három év eserhényei igazolták a Nyilaik világ fejlődésének távlatairól adott elemzés helyességét, az' hatékony szerepét. Az elmúlt három év fő eredménye — a szocialista kívül gyors növekedése, a nemzeti felszabadító mozgalom bomlása, az osztályharc fokozódása a tőkésországokban, a ka világ küzdőterén mindinkább megnyilvánul a szocializmus fölénye a háború erőivel szemben. Az imperializmus azonban tartani próbálja hadállás módon élezni igyekszik a hidegháborút, konokul folytatja új veteli, hogy a szocialista országok, a nemzetközi munkásoszt békeszerető állam, az összes békeharcosok egyre szorosabban a háború elhárítása és az emberek békés életének biztosítása forradalmi erő tömörüljön még szorosabb egységbe az imperi vívott harcban. I. ozatban és a Békekiáltványban a nemzetközi helyzetről és a alkotó marxizmus—leninizmus nagy tudományos erejét és világrendszer hatalmának és nemzetközi befolyásának rendcsapásai következtében a gyarmati rendszer fokozódó fel- pitalista világrendszer további hanyatlása és bomlása. A erőinek fölénye az imperializmussal szemben, a béke erőinek ait. s ezért szabotálja a leszerelést, folytatni és minden világháború*előkészítését. Az élet ezért parancsolóan megkö- ály, a nemzetközi imperialistaellenes mozgalom, valamennyi egyesítsék erőfeszítéseiket és határozott akciókat indítsanak érdekében. Az élét parancsolóan megköveteli, hogy minden alizmus ellen, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért Korunk — amelynek fő tartalma a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal elkezdődött átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba — a két ellentétes társadalmi rendszer harcának korszaka, szocialista és nemzeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus összeomlásának és a gyarmati rendszer felszámolásának, egyre több nép szocialista útra térésének, a szocializmus és a kommunizmus világméretű diadalának korszaka. Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrend- szer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Az utóbbi évtizedek folyamán az új és a régi világ hatalmas összecsapásaiban bebizonyosodott a szocializmus ereje és legyőzhetetlensége. Csődöt mondtak az imperializmusnak és rohamcsapatának — a fasizmusnak — azok a kísérletei, hogy háborúval feltartóztassák a történelmi fejlődés menetét. Az imperializmus képtelennek bizonyult arra, hogy gátat vessen a szocialista forradalmaknak Európában és Ázsiában. A szocializmus világrendszerré vált. Az Imperializmus kísérleteket tett, hogy fékezze a szocialista államok gazdasági fejlődését. E tervei meghiúsultak. Az imperializmus mindent elkövetett, hogy fenntartsa a gyarmati rabszolgaság rendszerét. Ez a rendszer azonban összeomlóban van. A szocialista világrendszer erősödésével a nemzetközi viszonyok mind határozottabban a függetlenségért, a demokráciáért és a szociális haladásért küzdő n?pek javára változnak meg. Az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg. amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehaladását. Létrejöttek a szocializmus további döntő győzelmének szilárd előfeltételei. A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen. A társadalmi fejlődés menete igazolja Leninnek azt a jövendölését, hogy a győztes szocializmus országai főleg a gazdasági építéssel gyakorolnak befolyást a világforradalom fejlődésére. A szocializmus páratlan alkotó sikereket ért el s termelésben, a tudományban és a technikában, az emberek olyan új, szabad közösségének megteremtésében, amely mind nagyobb mértékben biztosítja anyagi és szellemi. szükségleteik kielégítését. Közeleg az idő. amikor a szocializmus a világ ipari és mezőgazdasági termelésében is az első helyre nyomul. A kapitalizmus vereséget fog szenvedni az emberi tevékenység döntő területén — az anyagi termelésben. A szocialista rendszer erősödése és fejlődése mind nagyobb befolyást gyakorol a kapitalista országok népeinek harcára. A szocialista világrendszer példájának erejével forradalmasítja a tőkésvilág dolgozóinak tudatát, lelkesíti őket a kapitalizmus elleni harcra, óriási mértékben megkönnyíti e harc feltételeit. A tökésországokban gyarapodnak és izmosodnak azok a belső erők, amelyek arra hivatottak, hogy megvédjék a békét és a nemzeti függetlenséget, biztosítsák a demokrácia diadalát, a szocializmus győzelmét. A kapitalista világrendszert áthatja a hanyatlás és bomlás mélyreható folyamata. Az imperializmus ellentmondásai meggyorsították a monopolkapitalizmusnak állammonopolista kapitalizmusba való átnövését. Az állammonopolista kapitalizmus erősítve a monopóliumoknak a nemzet élete feletti hatalmát, a monopóliumok és az állam erejét egységes mechanizmussá egyesíti abból a célból, hogy megmentse a tőkésrendszert, és maximálisan növelje az imperialista burzsoázia profitját a munkásosztály kizsákmányolása és a lakosság széles rétegeinek kifosztása útján. Nincs azonban olyan eszköz, amelynek segítségével a monopolista burzsoázia meg tudná menteni a kapitalizmust. A monopóliumok maroknyi csoportjának érdeke kibékíthetetlen ellentétben van az egész nemzet érdekeivel. A kapitalista társadalom osztály- és nemzeti ellentétei, belső és külső ellentmondásai a végsőkig kiéleződtek. Azok a kísérletek, hogy a kapitalizmus rothadt pilléreit militarizmussal támasszák meg, csak még jobban elmélyítik ezeket az ellentéteket. A kapitalista világban még sohasem volt ennyire éles a termelőerők és a termelési viszonyok összeütközése. A kapitalizmus mindjobban gátolja a modern tudomány és technika vívmányainak a társadalmi haladás érdekében való felhasználását. Az emberi lángész felfedezéseit az emberiség ellen fordítja, pusztító háború borzalmas eszközeivé akarja változtatni. Fokozódik a tőkésgazdaság ingatagsága. Jóllehet, egyes tőkésországokban a termelés kisebb-nagyobb mértékben növekszik, a kapitalizmus ellentétei szakadatlanul éleződnek mind az egyes országokban, mind nemzetközileg. Noha még a nemrég lezajlott gazdasági válság minden következményét sem tudták leküzdeni, több tőkésországot máris újabb gazdasági megrázkódtatás fenyeget Egyre fokozódik a kapitalista termelés anarchikus jellege. Eddig nem látott mértékben fokozódik a tőkekoncentráció, növekszik a monopóliumok profitja és szuperprofitja. A monopoltőke új formákban, mindenekelőtt a munka intenzitásának növelésével, mérhetetlenül fokozta a munkásosztály kizsákmányolását Az automatizálás és az „ésszerűsítés" a kapitalizmus viszonyai között újabb szenvedéseket zúdít a dolgozókra. Egyes országokban a munkásosztály csak szívós harc árán tudta kicsikarni számos, életbevágó követelésének kielégítését. Mégis, sok kapitalista országban az életszínvonal ma is alacsonyabb a háború előttinél. A burzsoázia ígéretei ellenére csak egyes kapitalista országokban és csak ideiglenesen valósították meg a teljes foglalkoztatottságot. A monopóliumok mindenhatósága mind nagyobb mértekben sérti a nagy paraszti tömegek és a kiterjedt kis- és középpolgári rétegek érdekeit. A kapitalista országokban, beleértve a legfejlettebb országok egyikét- másikát is, még mindig vannak, sőt, növekszenek is a gazdaságilag gyengén fejlett vidékek, ahol a tömegek nyomora különösen súlyos. Mindez ismét megcáfolja a burzsoá ideológusok és a revizionisták hazug koholmányait, amelyek szerint a jelenkori kapitalizmus állítólag „népi kapitalizmussá" változott, megteremtette az úgynevezett „általános jólét államát", amely képes leküzdeni a termelés anarchiáját és a gazdasági válságokat, s biztosíthatja valamennyi dolgozó jólétét. A kapitalizmus fejlődésének egyenlőtlensége miatt folytonosan változnak az imperialista államok közti erőviszonyok. Minél jobban szűkül az imperialista uralom területe, annál élesebben jelentkeznek az ellentétek az imperialista hatalmak között. Rendkívül kiéleződött a piac problémája. Az „integráció” jelszavával létrehozott újabb államközi szervezetek gyakorlatilag az imperialista országok közti ellentétek és a közöttük folyó harc kiéleződésére vezetnek; e szervezetek újabb formái annak, hogy a hatalmas tőkés szövetségesek megosztozzanak a kapitalista világpiacon, s az erősebb imperialista államok behatoljanak gyengébb partnereik gazdaságába. A kapitalizmus rothadása a legnagyobb erővel a mai imperializmus vezető országában, az Egyesült Államokban nyilvánul meg. Az Egyesült Államok monopoltőkéje immár szemmelláthatóan képtelen a meglevő termelőerők felhasználására. A fejlett tökésországok közül a leggazdagabb, az Amerikai Egyesült Államok, a különösen nagyfokú, krónikus munkanélküliség országa lett. Az Egyesült Államokban állandó jelenség az ipari kapacitás fokozódó kihasználatlansága. Noha a dolgozók életszínvonalának csökkentése árán roppant mértékben növelik a katonai költségvetési előirányzatot, a termelés növekedésének üteme a háború utáni években csökken, alig gyorsabb a lakosság növekedésénél. Gyakoribbak lettek a túltermelési válságok. A kapitalizmus legfejlettebb ipari országa a legtorzabb militarizált gazdaság országává vált. Az Amerikai Egyesült Államok az összes tőkés- országoknál több kincset sajtol ki az ázsiai és különösen a latin-amerikai országokból, gátolva ezeknek az országoknak a fejlődését. Fokozódik az amerikai tőke behatolása Afrikába. Az amerikai imperializmus a legnagyobb nemzetközi kizsák- mányolóvá vált. Az amerikai imperializmus igyekszik uralma alá vetni számos országot, s ennek fő eszközeként a katonai tömbök és a gazdasági „segély” politikáját használja fel. Megsérti a fejlett kapitalista országok szuverénitását is. A fejlett kapitalista országok uralkodó monopoltőkés burzsoáziája, amely szövetségre lépett az amerikai imperializmussal, feláldozza saját országa szuverénitását, arra számítva, hogy az amerikai imperialisták támogatásával elnyomhatja a felszabadulásért küzdő forradalmi erőket, megfoszthatja a dolgozókat a demokratikus szabadságjogoktól, megakadályozhatja a néptömegeknek a szociális haladásért folytatott harcát Az amerikai imperializmus bevonja ezeket az országokat a fegyverkezési hajszába, az újabb agresszív háború előkészítésének politikájába, valamint a szocialista és a semleges államok elleni felforgató tevékenységbe. A kapitalista rendszer pillérei olyannyira elrothadtak, hogy az uralkodó imperialista burzsoázia sok országban mér képtelen egyedül szembeszállni a demokrácia és a haladás növekvő és tömörülő erőivel. Az imperialisták, élükön az Egyesült Államokkal, katonai-politikai szövetségekbe tömörülnek, hogy közösen harcoljanak a szocialista tábor ellen, közösen fojtsák el a nemzeti felszabadító mozgalmat, a munkásmozgalmat és a szocialista mozgalmat. Az utóbbi években a nemzetközi események menete sok új bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy az amerikai imperializmus a világ-
