Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-06 / 287. szám

4 BSZAKMAGTAROMZAG Kedd. Északi községekben azonban már elkezdődött. Az új Eszméje lassan, de nagyon határozot­tan gyúrja, formálja, alakítja az em­bereket. saját képmására, hasonla­tosságéra. A tanácson is, az iskolá­ban Is uj emberek dolgoznak, új szellemben. Viszlát Máté vb. titkár körülbelül két éve, Béres István is­kolaigazgató pedig alig egy éve dol­gozik a maga posztján. Amikor be­mentünk a tanácsra, a titkár fogta a telefont és átszólt az Iskolába: „Te. Pista, légy szives gyere mór át hoz­zánk egy kicsit, itt vannak az újság­tól. szükség van rád is”. Ez csak azért érdekes, mert nem is olyan sok évvel ezelőtt az iskola és a ta­nács közötti viszony nem igen en­gedte volna meg az ilyen baráti hangú ..átszólást” sem. Itt a tanács­házán az cmlftetteken kívül Korén István elnökkel és Bérces Lajossal, a járási tanács dolgozójával sok mindenről beszélgettünk. Amit el­mondtak, az igazolja azt a formáló­dást. átalakulást, amiről már fen­tebb is szó volt. Persze sehol nem megy ez könnyen. Itt sem. — Gyakran tartunk Ismeretter­jesztő előadásokat — mondják. — A falu lakosságához képest ezeket az előadásokat sokan látogatják. A leg­utóbbin például mintegy 60 ember vett részt, pedig akkor volt egy ta­QeqíjíLeteti Ellenségünk a köd Nők Akadémiája — Kazincbarcikán A városi nőtandcs rendezésében no­vember 30-nn megnyitották Kasinc- borcikán a Nők Akadémiáját. A megnyitón megjelent a: Országot Nő tanács szervezési osztályának kei kiküldötte, valamint Csikós Istránnr. a megyei nőtanács titkára, a kazinc­barcikai városi nőtanács vezetősége és mintegy harminc hallgató. A N6k Akadémiájának időtartama 5 hónap. Havonta egy előadást tarta­nak a nőket közvetlenül érdeklő té­makörökből, s az előadásokat vita követi. A megnyitón Bátor Sándomé, a vá­rosi nőtanács titkára köszöntötte a megjelenteket és ismertette az elő­adássorozat célkitűzéseit. Az első előadást a város fiatal .orvosnője: dr. Mayer Katalin tar­totta: ..Munka, egészség, szépség” cí­men. Az érdekes előadás után számos hozzászólás hangzott el. Előadás után Bátor Sándomé me- Oyc.i tanácstag ismertette a megyei tanács által tervebevett beruházáso­kat. Közölte, hogy a második ötéves terv során tanácsi beruházásból fel­épül a varos új kórháza: 79 millió fo­rintos költséggel. 2 millió 666 ezer fo­rintból új lakásokat építenek Kazinc­barcikán., Korszerűsítik a város víz­vezeték-rendszerét, kenyérgyárat, sportpályát építenek. Ezeknek a ter­veknek a megvalósítása a dolgozók hozzáállásától, mindennapos becsüle­tes munkájától függ. Bejelentette, hogy felépült a város új óvodája és bölcsődéje. Hátra van­nak még a vízvezeték szerelési és be­rendezési munkálatok, s 1961 tava­szán az új létesítmény is átadásra kerül. Rövidesen megnyílik a Béke- városban a rég óhajtott gyógyszertár. A tervek ismertetése után Tóth Imre másodtitkór. a városi párt- bizottság nevében örömét és köszö­netét fejezte ki az előadássorozat megindításáért. Lakárdy Éva nácsülés és egy mozielóadás is. A* kulturált viselkedésről beszélget-’ tünk. A szülök kérték, hogy mond-! juk ezt el a gyermekeknek is. Van< egy jól látogatott könyvtárunk —^ Kalász László pedagógus vezeti. A, községi tanács nemrégiben adott’ hétezer forintot a könyvtárnak. Van1 egy művelődési otthonunk is. Igaz, művelődési otthon nem egészen meg-^ felelő. Nem tudjuk kellőképpen meg-1 tölteni élettel, tartalommal. ' — A fiatalok? ' — Sokat átvettek a felnőttek gon-j dolkodásmódjáhól. Sok rosszat is. kulHírcsoportba nem jönnek szere-i pelni. A tánccsoportban is csak lá-1 nyok vannak. A fiúk inkább az ital-] toltot látogatják. \ Hogyan tudnák eltölteni az időt művelődési otthonban? { — Van rádiónk, lemczjatszónk.i vettünk televíziót Is j — Mi lehet az oka az idegenke-] elésnek? ] — Talán még a régi rossz szellem-^ nek a maradványa ... ^ ..Hégi rossz szellem". Nagyon ma-/ [lukra voltak Hl utalva az emberek.! talán még Jobban, mint másuil ] Megszokták az örökös küzdelmei nehezen oldódnak fel. Mégis Itt ke!*^ keresni a megoldást és itt Is lesz./ Valahogyan úgy. ahogyan azt az Is-, kola igazgatója mondotta: „Célunk:] megnyerni az Ifjúságot. Ügy gondo-4 lom. hogy azokkal a fiatalokkal,4 □kik most az Iskolába járnak, ké-^ nőbb Is sok mindent lehet majd kéz-, deni. Azt akarjuk, hogy amikor] majd az iskolából kikerülnek, akkor] is tudjunk rájuk számítani. Remé-4 lem. hogy ez sikerül Is." \ Aztán még egy fontos eseményről< beszéltek az itteni emberek. Olyanj eseményről amelynek a sikerétől, nagyon sokat várnak. Többek közr annak a bizonyos régi rossz szel-! lemnek a felszámolását is, amiről az< előbb beszéltünk. A tsz közelebb^ hozza majd az embereket egymás­hoz, — mondták. Hiszen együtt dől-1 goznak, közös lesz az örömük, gond­juk. sikerük. Még volumil el kell mondani. Káli János állomásfönök egy alka­lommal nagyobb pénzösszeget nyert a totón. Ebből a pénzből ezer forin­tot a könyvtárnak adott: gazdagít­sák vele a könyvállományt. Ilyen emberek Is vannak már itt. A falut elhagyva, gyorsan oda­érünk az épülő duzzas/.tógóthoz. Ha­talmas. több négyzetkilométer terü­letű tó lesz Itt. Egyszer talán üdülői is építenek a partjára. Most mun­kások sürögnek, forognak a gáton Jói látni őket. Tisztán látni a távo­labbi hegyeket is. Felszáll a köd. . Prlska Tibor Hengereltárú a mezőgazdasági gépipar részére A Lenin Kohászati Müvek dolgo­zói az ország csaknem húsz mező- gazdasági gépgyárának készítenek hengereli és húzott árukat a külön­böző gépek gyártásához. A mező- gépipar az idén mintegy 15 százalék­kal több kohászati terméket rendelt, mint az előző évben. A diósgyőriek a mezőgépipar alapanyag! Kényét negyedévről negyedévre pontos idő­re igyekeztek kielégíteni. Számos esetben a határidőt Is megelőzték, a gyártandó termékek nngyrészét az esedékes negyedév elejére Utemcz­XIX. U orsiczky Albert úgy érezte, mintha lába alól kiszaladt vol­na a föld. Kölyök kora óta hozzá volt szokva, hogy a papa gondolkoz­zék helyette. Most. hogy elvesztette, tétován és tehetetlenül állt meg az élet forgatagában. Fogalma sem volt. mihez kezdjen. De aztán az éhkopp cselekvésre serkentette Megkereste néhány régi cimboráját. Ezek vala­mennyien megjátszották a nyilasok­tól üldözést szenvedett hazafiakat, némelyikük a Kisgazdapártban ágált, mások íeketéztek és remekül hnlászgattak a zavarosban. Bor- siczky könnyen pártfogókra akadt a cimborák körében. Ez az aranyifjúság úgy ítélte meg a politikai helyzetet, hogy az „inter­regnum” nem tarthat, sokáig. Addig is igyekezzék mindenki helyet ka­parni magának. Azt egyöntetűen hülyeségnek tartották, hogy Bor- siczky álnéven éljen, csak azért, mert tiszt volt a régi hadseregben. Mi értelme volna ennek, amikor az új hadseregben is igen sok volt tiszttársuk szolgál? Azt persze nem sejtették, hogy Borsiczky éppen ál­dozatának irataival ógyeleg. Annál inkább izgatta ez Borsiczkyt magát. Égették zsebéi ezek az iratok. A pal­lér olykor megjelent álmában. Bor­siczky torkát rémület szorongatta és csuromvizesen ugrott Id az ágyból De megkönnyebbüli amint egy szép napon vlsszavedlett Borsiczky Al­bertié. A cimborák beléplették a Kisgaz­dapártba. Egyúttal beajánlották u Pénzintézeti Központhoz tisztviselő­nek. De Borsiczky esztendeje itt ha­mar kitelt. Elsikkasztott egy jelen­téktelen összeget, azért kirúgták, de nem Jelentették fel, s még örült is. hogy olcsón megúszta. Régi pajtásai hasonló „stiklikkel" próbálkoztak, s Jó «éhányan ugyanolyan sorsra ju­tottak. mint ö. Aztán gondoltak egyet és kitanulták a sofőr mester­séget. Borsiczky is erre adta magát. A tanfolyam után beállt egy fővá­rosi autófuvarozó vállalathoz. Tehergépkocsira került. Nem esett nehezére a munka, mert ebben a szakmában romantikus hajlamai is klelégültek egy kissé. Csak azzal a gondolattal barátkozott nehezen, hogy ó, Borsiczky Albert, a hajdani HORVATH JÓZSEF: ARANYKALITKA társaság kedvence, a pompás és el­bűvölő modoráról híres aranyifjú most nyakig olajosán, foltos mun­karuhában keresi a kenyerét, kény­telen ..haverkodni" olyan fickókkal, akikbe hajdan „a lábát sem törölte volna". Származása nem maradt ti­tokban, és néhány szabadszájú szak- társa csúfondároskodott is vele. De mert n kocsmában gáláns volt. a nagyszájúnk örömest mellé sze­gődtek. és Borálczkyt az a megtisz­teltetés érte, hogy „bevették a brancsba". Ez a viszonyokhoz képest még előnyökkel is Járt. Ami mester­ségben szereplését illeti, nem bizo­nyult rossz gépkocsivezetőnek, fő­nökei elégedettek voltak vele. Persze Borsiczky soha egy pilla­natra sem mondott le álmairól. Meg volt győződve arról, hogy ha még oly hosszúra Is nyúlik az új rend­szer élettartama, nem tarthat örök­ké. Eljön majd a nap. amikor Ismét helyreáll h „normális rend" ... Hogy s mint? Ezt nem lehet tudni. Való­színűnek vélte, hogy a „művelt Nyu­gat" beavatkozása révén, a ..nemze­ti érzésű elemek" segítségével, akik­nek tömörüléséről gyakran tájékoz­tatták hasonszőrű társai. Borsiczky a maga részéről nem kívánt tevéke­nyen részt venni ebben a „tömörü­lésben". Vigye vásárra a bőrét, aki akarja. Szerinte a megszabadulás ki­látásai amúgyls könnyű fordulatot ígérnek, nem is lesz az holmi hosszú háború, hanem csak „az oroszok le- rohanása" és ók. a „nemzeti elemek" egyszeresek arra ébrednek majd, hogy vége a proletárdiktatúrának. £s majd akkor... Akkor ó megint felölti fényes egyenruháját ö lesz a „sokat szen­vedett hazafi", az üldözött burzsuj ivadék, akit átölel majd a világ részvéte. De neki egyéb dolga lesz. mint a szenvelgés. Megkeresi a ha­lf tt pallér aranyát, ha addig él Is. Lélekben, gondolatban száz rejtek­hely felfedezését élte végig, ilyenkor borzongott a gyönyörű Izgalomtól. REGENT Ez az álomkép kísértette Bor­siczkyt most Is. amikor Gyömróivcl iddogált a telep büféjében. Nem is hallotta, mit fecseg Gyömról. csak akkor rezzent össze, amikor az óriás felállt és kezet nyújtott neki. ö ma­ga is felkerekedett, s elindult ha­zafelé. Kőbányán lakott, egy meglehető­sen takaros albérleti szobában. Házi­asszonya megbecsülte, mert rende­sen fizetett és mert az előző albér­lőkben túlságosan sokat csalódott. Anyáskodott fölötte és Borsiczky szí­vesen tűrte a háziasszony gondosko­dását. Amióta meghalt az apja, bor­zasztó gyámoltalannak érezte ma­gát. A háziasszony ezen az estén re­szelt májjal váru. Borsiczky imád­ta a reszelt májat és ha a háziasz- szony máihoz Jutott, mindig számí­tott albérlőjére Is. Miközben Bor­siczky vacsorázol», az idős asszony furcsa történettel Iraktálta: — Képzelje, lelkem, mit mesélt az öcsém, éppen most ment el. mielöl; maga hazajött volna. A Szerszám - árugyárban dolgozik Felvettek a gyárba egy férfit, aki nemrég jött haza hadifogságból. Ez az ember el­vesztette az emlékező tehetségét. Gondolja el. valaki azt sem tudja, kicsoda, ügy hívják, hogy Szerencsés János. — Akkor hűt mégiscsak tudják, ki­csoda — dörmögte Borsiczky. — Nem, más lehet annak az igazi neve. ezt a hadifogolytáborban kap­ta. hogy nyilván lehessen tartani. Most, azt mondják, próbálja megke­resni a családját, ha ugyan van ne­ki. mert ez sem biztos. Az újság Is hozta a fényképét a hirdetések közt. hátha valaki felismeri? Itt van Borsiczkyt szemernyit sem érde­kelte a háziasszony fecsegése Nem szerette, hn evés közben beszéltek hozzá. Csak az udvariasság kedvé­ért vetett egy unott pillantást az új­lék. Ebben az évben a mezőgazda­sági gépgyáraknak már több mint tizenkétezer tonna JómlnÖKégú hen­gerelt és húzott árut szállítottak. A napakhan a IV-lk negyedévre meg esedékes kétszáz tonna acélt is ki- heagerflték. ezzel — Jóval a-fmt»r- idö előtt — teljes egészében elegei teltek a mezögépipar ez évi rende­lésének. A minőségellenőrzéssel, va­lamint a bizonylati és műszaki fe­gyelem megszigorításával elérték, hogy az áruk minősége ellen a kifo­gások lényegében megszűntek. a pallér történetét, de feltevéseinek mozaikjaiból, s a háziasszony mon datfostlányaiból sehogyan sem tu­dott teljes képet összeállítani. Am tény. hogy a pallér él. Hol volt idá­ig? Hadifogságban? Vajon mit tud előéletéről, ha a nevét sem tudja ? Emlékszik-e az. aranyra? Es a rejtek­helyre? Igen. _ha erre emlékezne, ta Ián ki lehetne belőle szedni a titko. Borsiczky meg remegett az indulat­tól. Elfogta az aranyláz. Az a halálos veszedelCTn. amely a pallér feltűné­sével :á leselkedett, mégiscsak elhes­segette ezeket a gondolatokat. Ha a pallér felismeri öt. mindennek vége. Nem lesz Irgalmns. Vajon egyálta­lán felismerné őt? Nem biztos. De kockáztatni nem lehet. Elhatározta, hogy amilyen gyor­san csak lehet, eltűnik erről a kör­nyékről. No és — töprengett —, ha akárhol összeakadunk? Miért ne bo­tolhatnánk egymásba? Nem. nem maradhatok Pesten. Egész éjiéi nem hunyta le a sze­mét. A Daliér rettegett arca virrasz­tón fölötte, s amikor már-már elbó­biskolt. arra riadt fel. hory ez az arc megmozdul, fölé hajol Erezte forró lehele«ét. fogai cslkordulását. s Bor- siczky majdnem felkiáltott n rémü­Kora hajnalban elment, hazulról, pedig csak délután kellett volna kez­denie. Bement a forgalmi főnökhöz és ki könyörögte, hogy engedték eT a vállalatiól. Nem értették, miért akar a fiatal. Jórnvaló sofőr elmenni a te­lepről. de Borsiczky arra hivatkozott, hogy vidéken nknr munkát vállalni. Vénül is elengedték. Felmondta n lakást Is. A házlnsz- szony nem tudott hová lenni a cso­dálkozástól. De azt látta, hogy albér­lője egészen kifordult magából. Lc- szegett fejjel Jár. szavát sem 1-hef venni és mindig karikás a szeme mint akinek sem éjjele, sem nap* Néhány nap múlva Borsiczky eev Szolnok megyei vállalatnál állt munkába. Ott on nős teherkocsit ka­pott és főképp a megyei üzletháló­zat részére fuvarozott. lassacskán megnyugodott. Itt fa­lán csak nem éri el a pallér keze? (Folytatjuk) ^ I. Ködös, Mól ldAben°tu különösen de mígi* sietősen kanyarognak falvak keményei »ürítik a azárke- *é«M. Sittrke köd 01 a begyeken. De már mozgolódik, emelkedik és a déli órákra kitisztul minden. Milyen Itt az élet: messze a vá­rostól, messze a központtól? Szalonna Azt mondják, annak idején egyik faluból sem keresték fel annyian a járásbíróságot földpörrel, telekpör- rel, tyúkpörrel cs még ki tudja, hány­féle pörrel. mint éppen ebből a fa­luból. Mindenki körömmel, foggal kapaszkodott a magáéba s sokan, ha alkalmuk volt rá. a máséba is. Egy- egj barázdát gyakran elszántottak a szomszéd föld keskeny parcellájából. Mindenki nagyon ragaszkodott a földhöz. Kevés volt belőle: a földes- úr birtoka nagy területen terpeszke­dett. Sokat küzdöttek itt egymás el­len. Egyik szegény a másik ellen. Ebből a küzdelemből még ma is itt maradt vulnmi. Nem is csoda. Ti­zenöt év kevés idő. Nem tud min­dent elfelcdtetni, mindent megvál­toztatni. Az emberek lelke nem for­málódik gyorsan. Ez a formálódás volna szentantalkától. ha clibük. ▼ hoz egy .,vezérkocsi t". Mert ködben ♦ senki sem akar elózni. mindenki A csak második szeretne lenni, valaki a után menni. > Ozdrót Jöttünk Miskolcra. Meg J három óra előtt elindultunk, hogy ♦ sötétedésig hazaérjünk, özdon sü- 4 lőtt a Nap, ragyooó Idő, sehol egy A ködfoszlány, s reménykedéssel vág- a tünk neki az útnak. Bánréve elölt Y aztán elénk állt a köd, s a sebesség- f mutató másodpercek alatt a huszas 4 és a nulla közé esett. Megkezdődön 4 idegesítő cammogásunk. A köd sü- a rüségét mesteri pontossággal mérte » a kilométeróra mutatója, a néhány ♦ méternyi ritkulásoknál megugrott a % kocsi, hogy a következő percben A újra lestoppoljon. Olykor meg is X kellett állni, mert a látóhatár csak J a kocsi orráig tartott. ♦ Mire beértünk Miskolcra, öreg 4 este volt. s a köd-isten gyarló lel- A kél ezeregyszer kívántuk a pokol- a ba. A város szélén beálltunk egy 7 autókaravánhgz sereghajtónak. A v vezér, a karaván fal-, pontosabban 4 köd törő kosa nagyon megfontolt á kocsis lehetett, meri mire szervuszt a köszön Ititik nnmuisiml: n rilhnui- 7 rendőrnél. kerek negyven perc f morzsolódott i> „ végteltn Idő ho- 4 inul.on: ui «1. , ^ Azt hiszem, a csütörtöki kodtól A nagyobbat mar nem pipálhat a fér- T mé*zet. A köd-szezon kezdete min- T rímeset re nagyon ,,,/ sikerüli, felni- ♦ "l»" minden várakozást Reméljük. 4 r baleseti slallsittka nrm minrapo- 4 ion. mrrl valaki orr mondta ne. 4 kém — sofőr roll az Illető — ilyen- T kor minden sofőr rlyuár. jobbon, f mini máskor. f Emelten fegyverünk o közieke- 4 dfs őrök ellensége, n köd ellen as 4 óvatosság. Elilink hál vele beesü- T leltei, meri ölni szán ás élni jó. ♦ («. m.) ♦ íf ember vitatkozott. Az egyik *v sofőr volt. a másik vasutas. Azon akasztották össze az egyet- nem-értis tengelyét, hogy melyiK foglalkozási ágnak nagyobb ellen­sége a köd7 A gépkocsivezető azzal érvelt, hogy a vonat az „megy ma­gától", a sínpár a kormányosa, a masiniszta előre tudja az állomás közeledtét, szembe meg nem jöhet vonat, merthogy a vasút az óramű pontossággal szervezett üzem. Az országúton azonban csak a KRESZ dirigálja a közlekedést, azt nieg vagy betartják, vagy nem. A vas­utas azonban lekicsinylőén legyin­tett a sofőr érveire, még mosolygott is. Ugyan — mondotta — a gép­kocsivezető csak a maga vagy egy­néhány ember bőrét viszi a ködös buonyta’ansag piacára, a vasutas azonban milliós népvagyont tehet tönkre, százak és százak nyakát törheti ki. ha nrm nyitja jól ki a szemét, nem veszi észre a ködbe bugyolólt t'örös lámpát. Egy-két autó összetörik? Hátistenem! Még a hatodik határig se jut ri a híre. annyira megszokott manapság a gépkocsi-karambol, bezzeg... No. de elég eh hői a kedélyes tere- fércből ennyi is. annál h inkább, mert lényegében mindkettőnek igaza ttolt. Igaza volt annyiban, hogy jól ki kell nyitnia a szemét annak, aki emberéletekért felelős, népvagyont bíztak rá. s hogy mégis vitatkoztak, az csak azért volt. mert mind a kettő nagyra becsül: n maga foglalkozását. — $ szakmai sovinizmus Is létezik a Nap alett. Borsodban december elsején kez­dődött lényegében a ködszezon. A reggel leszállt ködöt nrm tudta fel­szippantani az őszutói Nap. est-re meg még jött Is hozzá, olyannyin-. hogy az orstágntak nyorslábú ván­dorai lépésre fogták a tempót, s egy ropogós tízest nem sajnáltak ságban közölt fényképre, és máris tányérja fölé hajolt. De szinte torkán akadt a falat. Megremegett a keze. Nem mert újra belenézni az újság­ba, amelyet a háziasszony már össze is hajtogatott. Úristen, ez egyszerűen lehetetlen. A fénykép Matejka pallért ábrá­zolta. vagy mégsem? Ez az elnyűtt, megcsontosodott, megvénült arc... O. hátha mégsem ö? Agyában vésztjósló gondolatok kergették egymást. Ha a pallér él... ez borzasztó veszedelem. Hol is mondta a háziasszony? A Szerszám- árugyárban? De hiszen ő hetenkint legalább egyszer megfordul abban a -várban. Többnyire anyagot fuvaroz oda. s készárut hord a vasúthoz tő­lük. Elborzadt a gondolattól, hogy «.. egyszer az életben még szembetalál­kozhat Matejka Andrással. De minden ereiét összeszedve pa­lástolta viharzó érzéseit, és a házi­asszony mitsem vett észre Borsiczky alig várta, hogy túlessen a vacsorán. Felkelt, nagyol nyújtózkodott. — Köszönöm szénen a figyelmes­ségét. Róza néni. Hm... ledőlnék egy kicsit. Lehet, hogy még elme­gyek. de most nagyon fáradtnak ér­zem magamat Hanem ... belenéz­hetnék abba az újságba? — Tessék csak. lelkem, én már kiolvastam. Borsiczky mindaddig tartotta ma­gát. amíg be nem tette maga mögött szobája ajtaját. De akkor elhagyta az ereje. Megtámaszkodott az ajtó­félfában és nem volt bátorsága fel- 'vitnl az újságot. Végül elvánszorgott az ágyához felkattintotta a kis olvasólámpát és szeme mohón rátapadt az újságra. Mereven nézte n keskeny és elég­gé nehezen kivehető képet, de teljes bizonyságot szerzett. Ez az ember Matejka András. órákon át tenyerébe hajtott fejjel gondolkodóit. Megpróbálta kitalálni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom