Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

IS túrázott választ adni rá. Hiszen egy­formán öröm az ajándékozás annak is, aki adja. és annak is. aki kapja, öröm és izgalom a tervezgetés. öröm és izgalom az ajándék kiválasztása, megvásárlása is. A karácsony előtti napokban há­rom üzletbe kukkantottam be, hogy meglessem: hogyan készülnek az em­berek az ajándékozásra? Három üz­letből három kis történetet hoztam magammal. 7V7 érd kérem, ez a brosstű mennyibe kerül? — kérdezi egy kilenc év körüli kisfiú a Széche­nyi utcai óra- és Ékszerbolt pultjá­hoz támaszkodva. — Nem brosstű az. kisfiam. Ezüst ékszer. Száznyolcvan hét forint. — Hm... és a mellette levő? — Az? Markazil. Harmincöt. A vásárlók gyűrűje közül kibújva, ellendül a pulttól, s csak akkor lá­tom, hogy maga forma kisleány is van vele. Az üvegvitrinek előtt szo­rongatja aktatáskáját. — Na? — kérdezi izgatottan. — Van — felelt a fiú. — De har­S gyors számolásba kezdenek. Egy­forintosok, kétforintosok kerülnek elő, pirosragyúlt arccal számolják egyik kézből a másikba, egészen hu­szonhét forintig... A kisfiú most már a markába szorítja a pénzt, s mellettem ismét a pulthoz furakodik. — Néni kérem, huszonhét forintért is van ilyen? Az eladónő értékes gyűrűket, kö­ves fülbevalókat rendez az asztalon. F.gy pillanatra, a váratlan közbeszó­lás miatt, ö is, a vevő is idegesen rónául össze, de aztán mindketten elmosolyodnak. — Tessék előbb a „fiatalurat" ki­szolgálni — mondja a vevő —, én addig gondolkodom. Üjabb doboz kerül az üveglapra. Benne bizsu-áruk, sokféle mintában, sokféle színben. — Melyik tetszik, kisfiú? De erre már a kisleány is odafura- kodik, ketten válogatnak, gyönyör­ködnek a sok csecsebecsében. Nehéz a Választás, hiszen mindegyik tetszik és legszívesebben elvinnék vala­mennyit. A bolt elcsendesedik. A siető em­berek mosolyogva, néma kíváncsi­sággal várják, melyik tárgyra esik a két gyerek riasztása? Még segíte­nek is nekik. — Kinek vásároltok? — Anyukának, a karácsonyfa alá.~ *— S van anyukának fekete ru­hája? — Van. Van hát! — erősitik mind m ketten. — Hát akkor, vigyétek ezt a szép fehér kövei kirakott szőlőlevelet... A két gyerek örömmel fogadja a tanácsot, kifizetik az árát és nagyot köszönve, boldogan rohannak eL Mosolyogva tekintünk utánuk. Má­sodpercek telnek el, amíg valaki megszólal: — Akkor... azt a fülbevalót kér­ném! Czinhely: az Állami Áruház rövi- köt-osztálya. Sokan vásárol­nak, válogatnak a szebbnél szebb áruk között. A pult előtt nők, férfiak, idősebbek, meg fiatalabbak is. Van, aki gyakorlott szemmel választja ki az árut, blokkoltat és sietve távozik, ö már előre eltervezte, mit vásárol Mások gondolkodnak, töprengenek: mit vegyenek, mit ajándékozzanak. Mint az a bőrkabátos férfi is, akitől épp most kérdezte meg az eladó: — Mit parancsol? — Sálat... Nylon-sálat kérek. — Milyen színben és árban? — Mindegy. Üssék mutatni és majd választok. Ez persze sokáig tart. Ötöt, hatot is félrerak. Gondolatban bizonyára odailleszti felesége kabátjához, me­lyik tetszene, melyiknek örülne job­ban. Nehéz kérdés! Látszik rajta: nemigen szokott női holmik vásárlá­sához. Tanácstalanul tekintget jobb- ra-balra, zavarja a sok kíváncsi szempár, na meg az eladót sürgető vásárlók is. Aztán végre kimondja a végső döntést: — Ezt a sálat kérem. — Igen, blokkolom! De ebben a pillanatban egy másik vevő kívánságára bőrkesztyűkkel teli doboz kerül a pulira. A bőrkabá­tos férfi már-már meggondolja ma­gát. Visszacsinálná ‘az üzletel... Hogy a kesztyű nem jutott hamarabb eszébe! Kezében a blokkal, félrevo­nul. Levéltárcájából kivesz egy kis könyvet, s annak borítótáblája alól. a jó kis rejtekhelyről, előszed egy százast és két ötvenest. Töpreng, gondolkodik. Nézi a kesztyűket, az­tán kis idő múlva elhatározza magát s kezében a kifizetetlen blokkal, is­mét a pulthoz tolakodik: — Tessék még azt a barna kesz­tyűt is hozzáírni... — A férfit vagy a nőit? — Hál természetes, hogy a nőit — feleli zavartan. A karácsony előtti napokban a ** „Tünde" gyermekruházati áru­házban is nagy a forgalom. Itt tör­tént egyik délelőtt: A „Tündében" a mamák, nagy­mamák vásároltok. Ki-ki magával hozta a „modetT’-t is. Méregette, il- leszlgette: jó lesz-e a kisruha? Má­sok csak úgy, emlékezet után néze­gették a pultra kikért árut. „Igen, körülbelül ez a nagyság... De az sem baj, ha nagyobb. Majd belenő a gyerek. Fontos, hogy kisebb ne le­gyen ...” Zsivaj, lárma. Az ember a saját hangját is alig érti. De a zajt egy­szerre csak egy öreges férfihang vág­ja ketté. Sokan felfigyelnek. Aztán ha kicsi lesz, becserélik-e? — Hát nem tudja a méretet, bá­csi kám? A kérdezett, nagybajúszos, kucs- más parasztbácsi gondolkodik, aztán kivágja: — Hát... olyanforma, mint a bábu a kirakatban. Csakhogy: az én kis unokám FIÚ és nem kislány!... Támad erre jókedvű nevetés. — Ezt jól megmondta, apókai — Dehát a bábut nem hozhatjuk be, kirakati tárgy, s több formájú van... — Nem is a bábu kell nekem, ha­nem a rávaló ruha — mondja az öreg, s a szaval keltette nagy csend­ben körülhordozza a jelenlevőkön te­kintetét. Szeme megakad egy cukor­kát majszoló eleven kislányon, aki a mamája mellett álldogál, unatkozik, nem lát semmit, hiszen a pultig sem ér fel... — Gyere csak, gyöngyöm! Pont ilyen az én kisunokám is. Csakhogy FIÜ! Próbálunk egy mackót... De mert a kislány vonakodik, fé­lénken fordítja el fejét, hát az öreg leemeli a pultról a kis tréningruhát, és megsaccolja: —* Jó lesz ez! — Nyújtja is vissza az eladónak elége­detten: — Ezt tessék becsomagolni!... S amikor pénzért nyúl a zsebéhe, hogy a kisruhát a pénztárnál kifizes­se, három szem diót kotor elő onnan. Mosolyogva nyújtja a szabódó kis­lánynak: — Nesze, aranyom! A próbáét*... Amikor elhagytam az áruházat. meglepetésemre, az öreg még mindig a kirakat előtt ácsorgóit. Talán még egy kisruhát akar venni? — gondol­tam. — Esetleg egy'másik unokának? De rövidesen megfejtődön a rejtély. Nagyapó kibontotta a becsomagolt kisruhát, s mitsem törődve a járó­kelők csodálkozó pillantásaival, „szemre" a kirakatban levő fiú-bábú alakjára próbálta. S most már teljesen megnyugodva elindult. Csakhamar el is vegyült az em bér forgatagban. flórom kis történetet ragadtam ki a sok ezer közül. Az ajándékok azóta már a fenyőfák alól kandikál­nak kJ, boldogságot, örömet, derűi karácsonyt okozva az ajándékozók­nak és a megajándékozottaknak egy­aránt Borócsld Edit GYERMEKEKNEK JHeie a oiLágizép Iwemhevi'ól c* hirmlerkt nagypapa karácsonyfáján látott elő­ször gyertyavilágot. Akkor még vakí­tóan fehér volt, egy kis pipa volt a sziiában, kezében pedig fenyőágacs- kát. szorongott. Hogy vattából ké­szült. azt nem igen lehetett látni, mert kerek fejcbvbjától a köpenye aljáig he volt hintve ragyogó esiZ- lámporral. Egyszóval, nagyon csinos volt. de világszépe — hát azért túl­zás lett volna a kis hóemberkéről akkor még ezt állítani. Felette iivegmadarak szálltak, az ág szelén iiveg-gbmbacsalád honolt, üvegből volt a teste annak a szó- kehajú habinak is. akf igazi legye­zőt tartott a kezében, fején apró kis tollas kalapot viselt. Üvegből volt a bohóc is. akinek selyemsapkáján szemernyi aranyesörgn csilingelt. A hóemherkr megpróbált barátsá­got kötni velük, de azok már az első találkozáskor gőgösen elfordultak tőle: — Barátsáaot veled...? Hogyan képzeled? Behintettek ugyan csil- lámporral. de minket nem lehet meg­téveszteni!1 Tudjuk, hogy csak kö­zönséges vattatested van. az nem ér semmit! A hóemberke elszomorodott, any- nyira, hogy már nem is Ízlett a pipa. ki kellett vegye a szájából — Vattaemberke — motyogta —. mi ran azon szégyellni való? — és a szeme bánatosan csillogott. Akkor vette csak észre, hogy közelében egy vidám gyertyaláng táncolt A lán­gocska már meg is szólította őt: • — Én örömest kötnék veled barát­ságot. de csak percekig tart az éle­tem. Néhány lobbanás és már alszom is. Ez jól van így. mert amíg ébren vagyok, egyre csak táncolok... A hóemberke szeretettel fordult a lángocska felé: — Azért csak kössünk... Ha mdr te el is aludtál, én azért emlékezni fogok rád, A barátság nem alszik el, a szívben tovább él és ez benne a legszebb! Hát ilyen volt az első karácsonya. Nem volt sokkal jobb a következő sem, mert a kalapos baba, meg a többiek, továbbra is elnéztek a feje felett Szóba sem álltak vele. Jryen ám. eiakhegrj. “ hóemberke is új társaságba került. Hogyan, hogyan nem. n régiek eltü­nedeztek mellőle. Helyükre gyönyörű papirházacskák kerültek. Egy kis i alom, apró trombita, piros- szélű dob, aranyhegedű és egy fából faragott kéményseprő is. Ez a ké­ményseprő alighogy megérkezett, létrája segítségével felkapaszkodott arra az ágra. amelyen a hóemberka pipázgatott és azt mondotta neki: — Kössünk barátságot! Elvégre mindannyian ugyanannak a kará­csonyfának vagyunk a díszei. Elmosolyodott a hóemberke: — Kössünk bízom/! Még egy barát­ság kényelmesen elfér a szivemben. Mert már egyet őrizgetek ott! Egy lángocska iráni, amelyik régen al­szik. A következő évben egy puttonyos télapóka érkezett a fára, aztán meg egy őzike, hosszúlábú gólya. A hó­ember xxilamennyit barátságába fo­gadta: — Én tudom, milyen keserves do­log, ha valakit magara hagynak, azért hát mindenkihez szívélyes va­gyok! — gondolta. Közben egyre fakult, kopott, már alig volt egy kis csillámpor rajta. Szájából — maga sem tudta hol, mi­kor — elveszett a pipa. És eljött megint karácsony ünnepe, sok, sok évvel azután, hogy a nagy­apa karácsonyfáján először látott gyértyavilágot. Bizony, már nem is a nagyapa, a gyerekek díszítették a karácsonyfát. Ágaira aggatták a há­zacskákat, a szélmalmot, a dobot. Azután kezükbe került a hóemberke. — Nahát — mondotta az egyik gyerek — ez a hóember már alapo­san megkopott. Olyan, mint egy piszkos vattacsomó! Nem Is illik már a mi karácsonyfánkra. A hóemberke meghökkent: — Micsoda?... Milyen vagyok én? — és megpróbált egy kis arany­hegedű felé fordulni, hátha meglát magából benne valamit. Akkor egy másik kisfiú utána nyúlt — Azért mégsem egészen olyan... hóemberke formája van most is... A vitába beleszólt egy harmadik kisfiú is: — Tudjátok mit? Akasszuk a hó­emberkét a fa hátsó ágaira, ott úgyse tátja senki. A hóemberke azt hitte, káprázik a szeme... a hátsó ágakon ott látta a kalapos babát, de kalap nélkül, le­gyező nélkül; a bohóc is ott ült, még­hozzá kopaszon. Aranycsörgős sap­kájának híre-hamva sem volt... Persze úgy tettek, mintha meg sem ismerték volna őt. Egyszerre min­dent megértett. — Hát Így vagyunk? Ide kerülnek azok. akiket sajnálnak kidobni a szemétre... De odaugrott hirtelen az a gyerek aki először támadt ellene: — Ostobaság! Mit őrizgetjük, dob­juk ki! — és elhajította. Repült, repült a hóemberke. A fc közelében egy asztalkán váza állott a vázában vízbe állított virágcsokor A hóemberke egyenesen a vizbt pottyant — Végem van — suttogta. Mert e viz abban a pillanatban áztatni kezdte vattatestét. Mindez pillanatok alatt történi. Felkapta a fejét télapóka: — Borzalmas szerencsétlenség! A kéményseprő gyorsan körülné­zett. Felette a legfelső ágon a kis trombita himbálódzott. Gyorsan le- Izapta válláról létráját, felmászott a trombitához és belefújt. — Trárá. trárá — harsogta a trombita — segítség, segítség! '//tigijapé úgg /átütik "JJJ Zott valamit a másik szobában a nagy zenebonából, mert benyitott Meglátta a vázát, a vízben fuldokló hóemberkét, odalépett és sietve ki­kapta. — Hát veled mi történt? — kér­dezte, de a hóemberke hallgatott. Ke­rek fejéről lerázza a vizet száját ke­ményen összeszorította... — Ho­gyan? — gondolta. — Hát csak nem árulom el az unokáit... Nagyapa egykettőre mindent meg­tudott a gyerekektől. — Azt mondjátok hát, hogy meg- csúnyult, 8 hogy nem illik már a ka­rácsonyfára? — Én nem mondtam — mondotta az a kisfiú, aki védelmébe ■vette az előbb is. — Tudjátok mit! Ma ide jön kö- zületek a legkisebb, Veronka! ö még nem ismeri a hóemberkét! Bízzuk rá a döntést Ahogy megint magukra marad­tak, a kéményseprő, a télapókat Izgatottan körülvették. — Rendbe kell hozzunk — jelen­tették ki —, hogy estére nagyon szép Ügyéi! Tapogatták, nézegették, télapóka fordított is egyet rajta. — Baj van — mondotta homlokát összeráncolva — elázott a köpenye! — Baj van! — mondta a kémény­seprő is. — A viz lemosta róla a csillámpornak még a nyomát Is. — Drága barátaim! — mondotta meghatottan a hóember — a köpe­nyem elázott és a víz lemosta rólam az utolsó csillámport is. De belül a szivemben most minden ragyog. Eljött a várvavárt este is. Kinyílt az ajtó, s úgy volt, ahogy nagyapa mondotta. Veronka lépett be rajta először. Csak állt a szoba közepén. Meglátta az ágat, amelyen a kis ázott köpenyű hóemberke himbálódzott, golyóformájú fejét kissé féloldalra hajtva, csak éppen a szeme csitlo­— Hőemberke! — nevetett feléje • kislány és egyszerre meglátta ázott köpenyén keresztül a szivét Csak úgy vakított az arányló csillámpor­tól. Gondolkozott a kislány és hoz­zátette még: — Világszép hóemberke!... Szer­vusz! ... Az üvegtestü baba, a megkopaszo­dott bohóc sirt a hátsó ágon. őket senki sem vette észre! Az ö szivük nem világított! És amíg a gyerekek a hóemberkét nézték, a kis trombita, a pirosszélű dob, meg az aranyhegedű, elégedet­ten ismételgette: — Világszép a hóemberke...f — Világszép... Aoa Kató Karácsony-hivogató A kályhánkban láng lobog; gyere be karácsony! Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon! Melegedj me« id ebe; légy vendégünk mára! Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra! Gazdag Erzsi JÓZSEF ATTILA PETI, A HŐS avagy egy karácsonyi ajándék története meg az arcát: „Látod, fiam, semmi az egész, kár volt bőgni, igaz?" De ezt Peti nem bocsá­totta a nagy nyilvános­ság elé. Aztán az még Petinek is óriási újság volt, ami­kor apu azt mondta ne­ki: — Százhúsz forintot kaptál a biztosítótól. Ez a te pénzed. De Peti lévén frissen- sült hős. nem egészen így adta le a dolgot. — Tudjátok, srácok, a törött csontért, meg amit kivettek a karom­ból (!) százhúsz forint kártérítést adtak. A biztosító. Amiben ti Is vagytok, csak hát nem kaphat mindenki. Egy Ilyen törés... Ezzel Peti végérvénye­sen utólérhetetlenné vált a több! előtt Ekko­ra előnyt már nem lehe­tett behozni! És Peti erősen tömi kezdte a fejét mit ve­gyen a százhúsz forin­ton. Mondjuk.^ terak­ott már csörög néhány forint a begyűjtött va­sak eredményeképpen. De nem. az más. Ekko­ra összeggel valami ko­molyat kellene kezdeni. Mondjuk, vehetne egy pár alkatrészt amiből össze lehetne dobni egy villanymotort. De saj­nos. nem tudja, hogy kell villanymotort csi­nálni. Aztán szó lehetne egy olyan arcképekkel ékes gombcsapatról, ami a trafik kirakatában fi­tyeg. De ez meg baga­te 11 összeg az ő százhúsz forintjához képest Ma­rad tehát valami... va­lami különleges! Addig töprengett, szá­molgatott Peti. amíg a százhúsz forint nyolc­vanra olvadt le. Közben ugyanis egy kis spárgát, egy kis nyalókát egy kis szöget vásárolt — ez utóbbit például egy madáretető készítése céljából. A madáretetőt azonban elfuserálta. Se­baj. a maradékból majd egy diesel-mozdonyt csi­nál. ba tesz ideje. ^ hófehér határon. Dere« szánon didereg Zendül a Jég a tavon, amint ál tál-jönnek. Decemberi hóplhén fénylik már az ünnep. Ismered-e nagy magyar költőnk, József Attila életőtT Ne tiamarkodd el a vá­laszt, csak akkor mondhatod el magad­ról, hogy Jól Ismered, ha az alábbi kér­Melylk évben én hol %Wlletelt? Ml volt a foglalkozása édesapjának és Melyik alföldi városban volt középis­kolás diák? Milyen szakra Iratkozott be a szegedi egyetem bölcsészeti karán? iirtrt Párizsban ts Rómában? ,'i „Kész a leltár" elma vertében ezt Írja: „Sikáltam a hajót, rántottam az am- Pá* ’' ,”mU°,áBtott? * hajót és ml az lsten*yaláráar’tímraapert?<1,,OM** Melyik nagy magyar költó fogú első­nek pártját? Melyik az a verse, amelyben nyíltan Ír a vörös csillagról, melyet a munkás­ság majd a sötét gyárakra szeges? redj el. jövő beü számunkban közöljük n helyes válaszokat. ír* Peti leesett a lépcső­ről és eltört a karja. Ez­zel belépett a hősök so­rába. No, nem azt mondom, hogy a fiúk mindjárt Vadöló, vagy Rákóczi Ferenc mellé számították, de minden­esetre olyan tekintélyre tett szert, amilyen rit­kán adatik meg egy má­sodik elemistának, aki ráadásul nem nagyobb, nem erősebb és i -ég csak nem Is Jobb focizó a többieknél. — Hűha — mondta a vaskos Zerge, akit kifür­készhetetlen okokból neveztek Zeniének, s aki a hangadó volt az osztályban. A ..hűha’’ szédületes eredménnyel járt Petihez sorra já­rultak a srácok és mind- eevik ilyesmit mondott: „Na nézd csak. ez aztán frankó” és így tovább. Peti szenvedő arcot vá­gott, amikor hozzáértek a gipszhez. Majd egy mártír mosolyával né­zett végig a társaságon: „Ilyen törésbe már so­kan belehaltak!** Az igazság az volt. hogy a gipsz két hét alatt lekerült a karjá­ról és a doktor bácsi . mosolyogva |Ä veregeti« Közben Peti észrevet­te, hogy apu kétségbe­esetten dugdos előle va­lamit. Ugyanis, amikor be akart nyúlni egy csi­petnyi padlópasztáért a fiókba (ez pedig kellett azért, hogy bekenje a bádogteherautó kere­két!) apu kétségbeeset­ten kiabált így hát Pe­ti rájött, hogy közele­dik a karácsony. És mindjárt tudta, hogy egy felnőtt fiú a saját keresetéből illő. hogy ajándékot vegyen a szü­leinek. Két napig tűkön ölt — Valami nem stimmel ennél a gyereknél — vélte apu. és akkor Peti nem bírta tovább. Vö­röslő fülekkel előhúzott egy műanyag tejeskan­nát és egy kattintás ön­gyújtót... „Igaz. hogy karácsonyig még két hét — mentegetőzött —. de legalább addig Is hasz­nálhatjátok .. Apuék szörnyen meg voltak hatva. Peti meg másnap könnyedén el­mesélte az ügyet az Uh kólában. Zerge megint azt mondta: hűha. és Peti igazi hősnek érezte

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom