Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

Kedd. 1960. november 1. ESZAKM AGY ARORSZ AQ Századokon át A Budapesti Egyetemi Színpad vendégszereplése a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen A budapesti bölcsészkar mellett évek óta fejlődő és két éve végső formáját elnyerő Egyetemi Színpad legnagyobb érdeme, hogy a műve­lődni vágyó' közönséghez a magyar és a világirodalom legszebb verseit igyekszik a legkiválóbb előadóművé­szek tolmácsolásában eljuttatni. Terv­bevették azt is, hogy a legsikeresebb műsoraikat az ország nagyobb váro­saiban megismétlik. Ezt a törekvé­süket örömmel fogadta a Miskolci Nehézipari Műszáki Egyetem KISZ- bizottsága is és meghívta őket, hogy segítsenek az egyetemisták kulturális műveltségének emelésében. A két előadás szereplőinek névso­rát két olyan név fémjelezte, mint az Ascher Oszkár Kossuth-díjas kiváló művészé és Surányi Ibolyáé. Rajtuk kívül Horkay N&ra. Kelemen József és Fülep László, az Egyetemi Színpad előadói léptek fel e műsorokban, me­lyekben a magyar irodalom egy­néhány kiváló alkotása szerepelt. Ascher Oszkár nevét minden ver­set szerető ember ismeri. Sokszor ír­tak róla igen elismerő hangú kriti­kát és a mai versmondás tanítómes­tereként tartják számon. Előadásá­nak legnagyobb érdeme a művek ra­cionális értelmezése, mely a művek legpontosabb elemzésére épül. Soha­sem a részletek hatásos kidolgozá­sára. kipoentfrozósára törekszik, ha­nem állandóan az előadott mű egé­szét tartja szem előtt, annak tartal­mi. de formai egységét is állandóan érezteti. Műsorának felépítésében a hosszabb és nagy feszüJtc®‘”'t t'-rem*'» művek (Levél Arany Jánoshoz. A walesi bárdok) melle fclo’dá^én» (de nem pihentetőként!) rövldebb ellen­tétes érzelmi effektusokat kiváltó. As IBUSZ jövő évi tervei A közös gazdálkodás már önmagá­ban is bővíti a parasztság látókörét, de egyúttal iehetöséget ad arra is, hogy a termelőszövetkezetek tagjait kollektíván más megyékbe, más köz­ségek híres termelőszövetkezeteibe utaztassák el, hogy ezáltal is újabb tapasztalatokat gyűjtsenek. Egymás meglátogatása, a különböző tapasz­talatcserék megyénkben már eddig is divatosak voltak. Több termelő­szövetkezetünkből látogattak el Me­zőtúrra, Túrkevére, Barcsra. Az itt szerzett tapasztalatokat a tsz-veze- tők és a tagok •aztán közös gazdasá­gukban hasznosították. Ezt a gya­korlatot továbbfejlesztve, az IBUSZ most azt a célt tűzte maga elé, hogy rendszeressé teszi a termelőszövet­kezeti parasztság bevonását a külön­böző utazási akciókba. Nemrégen a helyi iroda vezetője és munkatár­sai a MÉSZÖV, a MEDOSZ, az Ál­lami Gazdaságok Főigazgatósága és a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya képviselőivel közösen be­szélték meg, milyen lehetőségek nyílnak már a közeljövőben arra, hogy a dolgozó parasztsággal az or­szág különböző tájait, vagy akár más államok parasztságának életét is megismertessék. A megbeszélésen Tózsa István, az IBUSZ miskolci irodájának veze­tője vázolta azt a programot, amely az IBUSZ 1961. évi utaztatási ter­veit képezi. Egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a kötött program­tól eltérően, amennyiben azt a részt­vevők igénylik, lehetőség nyílik ar­ra is. hogy egy-egy csoport saját magának állítson össze programot. Ha például valamely termelőszövet­kezet tagsága közösen elhatározza, hogy meglátó'' *tják az ország neve­zetes vidékeit, ezt az igényüket je­lentsék be az IBUSZ-nál, ahol a lá­togatással kapcsolatos minden admi­nisztrációt elintézik. Vonatkozik ez a külföldi utazásokra is. Elmondta Tózsa elvtárs, hogy 25 fő együttes jelentkezése esetén vonatnál 33. — 500 fő jelentkezése ese»én pedig 50 százalékos utazási kedvezményt biz­tosítanak. Orosz Sándor elvtárs. a MÉSZÖV politikai osztályának vezetője be­jelentése szerint a földművesszövet­kezeti dolgozók mór a múlt évben is igénybe vették ezt a lehetőséget. December hónapban és a jövő év­ben pedig fokozottan megvalósítják a földművesszövetkezeti dolgo: " utaztatását. Csatlakozott ehhez MEDOSZ és az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának képviselője is. A megbeszélés részvevői úgy határoz­tak, hogy felhívással fordulnak megyénk termelőszövetkezeteihez, dolgozó parasztságához. Ismertetik velük a lehetőségeket, s kérik őket szabadidejükben utazzanak minél többet, bővítsék látókörüket, hogy ezáltal is tartalmasabb, könnyebb legyen munkájuk. Normandia-Nyeman humoros műveket állít, művészileg épp oly stílusosan kidolgozva. (Petőfi: Ivás közben. Arany: Irószobám.) A szünet utón, mikorra a hallgatóság figyelmének feszültsége már inkább enged, egy fanyar humorú Móra- novellával (Mikor én telkes gazda voltam) szította fel az érdeklődést. A második rész csúcspontján József Attila két, egymással kapcsolatos versét mondta el (Tiszta szívvel, Szü­letésnapomra) a többieknél talán egy árnyalattal színtelenebből, míg a mű­sor lezárásában Karinthy egy humo­reszkjét és az így irtok ti-ből részle­teket hallhattunk. Műsor-összeállítá­sának egyik nagy érdeme, hogy né­hány kevéssé ismert klasszikus ver­set is megszólaltatott, és nagyszerű előadással hozta felszínre azok igazi értékét. (Petőfi: Ivás közben. József Attila: Ajtót nyitok.) Surányi Ibolyái a miskolci közön­ség már tavasszal is hallotta n buda­pesti írók miskolci szereplésekor. Műsorának legsikeresebb számai a Tóth Árnád versek voltak (Körúti hainal, A holdkóros apród története. Láng), valamint Juhász Gyula: Mail- lard kisasszony című kevéssé ismert verse, melyben nagyszerűen sikerült a kor levegőié* éry^kdWni a roko- kós-bájú. de felelőtlen francia ud­var és a forradalmi Párizs t'ö'öttl ellentéttel. Műsorán még a Kőműves Kelemen című népballada egyik vál­tozata. valamint a finom fá»dalom­mal elmondott meeható Mlkszáth- novello. A ló a bárónkká és a nyúl szerepeltek. BcfHezésü! négy mai magyar költő (Anrilv Iaií^s. Illués Gyula. Weörös Sándor és Janknvlcs Ferenc) egv-epv versét szólaltatta meg nagy szeretettel és azzal az ißve- Vr-Tottei. hoev megszerettesse mai költészetünket is. Nagy sikere volt Radnóti: Az ikrek hava című önéletrajzi műve eoy rész­letének. melyet Horkay Nóra mon­dott el a kezdeti könnyedebb, gyere­kes hangvételtől mind jobban komo- rodva. a tragikus elemekei fokoza­tosa n urrlomrajuttatva. A műsor színvonalát igen emelte a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola művész-tanárainak (Pek- ker Zsuzsanna. Röczey Ferenc. Gom­bás Ferenc és Pekárdy Mária) lelki- ismeretes felkészülésről tanúskodó, magas színvonalú, kiváló zenei köz­Akik nem látták Nagyon időszerű ez a film. Nagy szükség van most a népek összefogá­sára a háborús veszély ellen. Francia pilóták szöknek át tétlenségre Ítélt állásaikból a lángban álló szovjet földre, hogy a szovjet repülőkkel együtt harcoljanak a közös ellenség, a német fasizmus ellen. Szíriából, Algírból és a legtávolabbi helyekről is jönnek ide. Szovjet vadászgépeken kívánnak harcolni és át kell őket ezekre képezni. Bizony ez nem megy könnyen, de mégis csak sikerül és bevetésre indulnak. Sók harcot meg­vívnak. eleinte sikertelenül, majd egyre sikeresebben. A franciák nagyon válságos időben sietnek a szovjetekhez. A németek pusztítva törnek előre, a legtöbben úgy gondo’liák. hogv már az övéké a győzelem. Ezek a bátorszívű embe­rek mégis tudják kötelességüket és híven teljesítik is. Az egyik francia pilóta így jellemzi a helyzetet: „nem a győzteshez, hanem az igazság ol­dalára álltunk". A franciák a harcok alatt egyre fogyatkoznak, soraikat azonban feltöltik az újonnan érke­zettek. A keménv küzdelem végül is sikerrel jár: a ront eret előbbre helye­zik. s visszaszorítják a német csapa­tokat. a pilóták is előbbre törnek, új rö^teret választanak. Ezeknek az embereknek az életé­ről. hősi harcáról, önfeláldozásáról szól ez a film. Végig izealmas. érdek- feszítő és igaz. Izgalmas anélkül hogy izgalmassá tették volna. A film írói megtörtént eseményeket dolgoz tak fel és ennek az eseménvn^k a hu visszaadása már így magában is íz galmas. Érdemes megnézni, mert is mértebbé teszi előttünk azt a kort és nem hagyja elfeledtetni velünk: össze kell fognunk a közös ellenség ellen. Akik látták Francia és szovjet művészek keltik életre a második világháború néhánv katonájának alakját. Hősök voltak ezek a katonák. A művészék nagy érdeme, hogy ezeket a hősöket min­dig emberként tudták mutatni. Ide­ges. veszekedős, nevetős, táncoló em­berekként. Abban a környezetben, ahol ók éltek, nem volt szabad hibát elkövetni. A figyelmetlenség, köny- nyelműség ott életet követelt De mégis hibáztak ők is. Emberi hibával. A filmben sok jól sikerült meg­oldást, mondanivaló-sűrítést láttunk. Izzik a fasizmus elleni gyűlölet, de csak egyszer beszélnek róla. Bizo­nyára mindenki emlékezik a követ­kező jelenetre: A partizánok német hadifoglyokat.kísérnek. Két francia pilóta nézi őket. Az egyik — civil­ben tanító — megszólal: „Göbbels egyszer azt mondta: ha azt a szót hallom, hogy kultúra, a pisztolyom­hoz kapok. Ezért lettem vadász­repülő." A következő képek is sokat mondanak. Két kísérő ér a pilóták­hoz. Az egyikük még egészen gyerek, kutyát szorongat a hóna alatt. Szóba elegyednek a franciákkal. Az egyik pilóta elmondja, hogy hány német gépet lőtt már le. A fiatal partizán pedig neki ajándékozza a kutyáiét. Ez volt a legértékesebb, amit adha­tott. A közös harcban, a szovjet és fran­cia katonák összeforrtak, baj társakká váltak. Egy bevetés előtt s»z egvik francia pilóta keserűen fakad ki: Nem biztos, hogy mindig az oroszok­nak van igazuk. Végül, amikor meg­kapják a szabadságlevelet és öröm­mel készülődnek az útra, meghallják az ágyúdörgést, nem ülnek be a vára­kozó autóbuszba. Gépeikhez mennek, hogy újra együtt induljanak harcba a szovjet katonákkal. A vadászrepülők izgalmas életét mutatta be a film sikeresen, a való­ságnak megfelelően. A forgatókönyvet Elsa Triolet. Charles Soaak és Konsztantyin Szi- monov írta. Jean Dréville rendező újra növelte sikeres filmjeinek a számát (priska) Ruttkai Éva vendégszereplése Miskolcon A Miskolci Nemzeti Színházban régen ért el darab olyan sikert, — prózai darabnál nem is emlékszünk rá —, mint Pável Kohout drámája, az „Ilyen nagy szerelem", amely már százszor került a szinház előadásá­ban a közönség elé. A darab iránt az érdeklődés változatlanul nagy. A Miskolci Nemzeti Szinház most ér­dekes és értékes meg'epetéssel szol­gál a közönségnek, Pável Kohout drámája tisztelőinek. A drámát no­vember 15-én, 16-án és 17-én a nagy szinház színpadán mutatják be és a női főszerepet e három alkalommal Ruttkai Éva Kossuth-díjas szín- művésznő. a Vígszínház tagja alakít­ja. A további előadásokon a darab­ban Péter szerepét Latinovits Zol­tán és Csiszár András felváltva KÉT FALU - KÉT TSZ hizómarhát adtak el, hízott sertésből elment már 170 darab, még Ötvenct hizlalnak. Amikor leszerződték az első 31 darab hízott marhát, sokan zúgtak: ráfizetünk. Várjatok csak, majd a végén beszéljetek — mond­ták a vezetők. S amikor átadták a jószágokat, a vezetők a tagság elé álltak: 45 ezer forint tiszta hasznot hozott a konyhánkra a 31 darab ál­lat. Érdemes volt? S a tagság rábó­lintott: érdemes. Es dicsérik a tagságot a vezetők, a tagság a vezetőket, hogy gondját ri- seltk a közös boldogulásuknak, meg­fognak minden forintot. Itt nem volt gond a tagság mozgósítása. A csa­ládtagok ugyanúgy dolgoztak, mint a belépettek. Fucsala János növény- termesztési brigádvezetőnek renge­teg gondot okozott a szeszélyes idő­járás. szinte naponként borult fel a munkaterv, de sikerrel csoportosítot­ta át az erőket. Kisiczki Vince el­nökhelyettes is érti a dolgát, megáll­ta helyét, bárhová is állították. A tomoriak negyven százalék körül áll­nak áruértékesitési tervük teljesítésé­ben — a gadnaiak 86 százalékon. Hogy lehet ez? Gadnán mutatóban sem akad lógós, mindenkit magával ragad a közös iparkodás, a nagyüzemi gazdálkodás­ban rejlő lehetőségek felismerése. Egységes a tagság a vezetőséggel, tudják, megtanulták, hogy ha boldó- gulni akarnak, dolgozniuk kell, meg­fogni a munka végét, s ez a közös boldogulás már említett és legfonto­sabb törvénye. A vezetőség nem kap­kodás. megfontolt, előrelátó, s a tag­sággal is megérttetik a célok megva­lósításának fontosságát. Tömör on nem egységes a tagság, a vezetőség sem, egymásnak ellentmondó intéz­kedések akadályozzák a tervszerű munkát. Ami a gadnataknak sike­rült, az a tomoriaknak is menne, he a szorgalmas hatvanhoz felzárkózna a jelenleg még óvatoskodó, vagy egyáltalán nem dolgozó tagság, ha úgy becsülnék a közöst, mint a ma­gukét. A háztájin már minden rend­ben — s a közösében még sok a ten­nivaló. Tanuljanak a gadnaiaktól lelkiismeretességet, s akkor boldo­gulni fognak. Gulyás Mihály egyetlen orvosság bajaikra, s ha a vezetőség is megembereli magát. Ne sopánkodjanak, hanem tegyenek, munkálkodjanak. Gadna, Béke Tsz Nemcsak a nevük azonos, a körülmé­nyeik is. Itt sem esett kevesebb eső, a földjeik se jobbak, majdnem hatá­rosak. S a kukoricán kívül már min­dennel végeztek, a vetéssel ötven százalékon állnak. A falu és a tsz ve­zetői egységesek. Kisiczki József mindössze 28 éves, de nagy hozzáér­téssel irányitja a termelőszövetkeze­tet. Kevés beszédű, csöndes ember — a másik elnök, a falu vezetője ép­pen ellentéte, csupa mozgás, energia. Majik András bácsi tanácselnök, de a tsz gondjai az ő gondjai is, örökké megy, küzd a tsz-ért, s a tagok csak így emlegetik: a „szaladós" Majik. — Ki nem állhatom azt az embert, akinek a lába alatt kinő a fű. Amíg az ember mozgatni tudja a lábát, mozgassa, mert az már régen rossz, ha más mozgatja neki. Nem magukról, a maguk jelentős szerepéről beszélnek — másokat di­csérnek. Az egész tagságot, mert itt egyetlen olyan tag sem akad, aki ne dolgozna. Egymással vetélkednek, s állandóan azt hajtogatják, hogy nekik boldogulni kell. Itt nem kellett kilincselni a szervezéskor, mindenki a közgyűlésen kérte felvételét a tsz- be. Mindenkitől ugyanazt kérdezték: ismered az alapszabályt? Ismerem — volt a határozott válasz. — Ha dol­gozom, lesz mit a tejbe aprítani... S ez a közös boldogulás legfontosabb törvénye. Minden neayedéyben osz­tottak 12 forintos előleget, ezt az összeget mindig előteremtették. Hat­vankét tagra több mint 600 hold szántó jut. Sok ez. de segítettek ma­gukon. Három traktorjuk ran, egy teherautót is vásároltak, meg sok munkagépet, öfc nevelték maguknak a „gépeseket”, Kiss Tóth Ödönt. Le­ső Miklóst, Fucsala Ferencet, Végh Ferencet. Az időjárás nekik is sok kárt okozott, — de időben gondoskodtak a termés- kiesés pótlásáról. Eddig 104 darab kiásott krumpli is ott áll leföldelet- lenül, nem akad két ember, aki le­földelné. Az elnök csupa egy merő lehangoltság, örökké csak panaszkodik, s látva, hogy itt se, ott se megy a munka, maga áll munkához. Volt vagy negy­ven vagon gabonájuk, az elnök, meg a magtáros zsákolták be nagy részét. Igazit a vetőgépen, olykor még a traktorra is felül, küszködik, kínlódik, de hát egymaga úgysem tudja elvé­gezni a munkát a tagság helyett. Szervezni a tagokat, mozgósítani oz embereket a közös munkára — ez lenne az elnök kötelessége, a lelkűk­re beszélni, hatni öntudatukra. Má­jus óta nem osztottak előleget, pe­dig ugyancsak rájukféme. A járási vezetők tanácsokat adnak nekik, ho­gyan juthatnának pénzhez, előleghez, de nem hasznosítják a tanácsokat Húszezer forintot írna jóvá nekik a bank, ha befejeznék végre a sertés- fiaztatót és a juhhodályt, csak a tető hiányzik róla. Nem csinálják. A tehe­tetlenség, szervezetlenség megbénítja erőiket. Szép számmal akad itt szor­galmas tag, aki nem várja a sült ga­lambot. Kulcsár Ferenc júniusban lépett be és már kétszáz munkaegy­sége van. Ifjú Barkó József 400, Bu- koveczki János 358 munkaegységet szerzett. A két dohányost. Szűcs Já­nost és Színál Józsefet nem kellett „mozgatni”, tudták a kötelességüket Urbán Sándor se kérette magát, meg­fogta a munka végét. Nem űgv. mint Győri István, vagy Székely Sándor, aki még egy keresztülvető szalmát nem mozdított árrább a tsz-ben, egyetlen munkaegységet sem szerez­tek. Egy-két hangadó meg tudja za­varni a tagság józanságát, és nincs, aki felfogja a hátramozditó szeleket, rémhíreket verne vissza. A vezető­ség nem áll hivatása magaslatán, pe­dig nem állnának rosszul, az esőzé­sek okozta terméskiesések ellenére is számíthat a tagság 30—35 forintos munkaegység-értékre, ha gyorsan hozzákezdenek a kukorica, krumpli, cukorrépa betakarításához. Csak a munka segíthet rajtuk, a munka az részé a másfél kilogrammos javaslat szerint dolgozta meg a maga terü­letét. — örültünk, hogy megy a munka, az egyelés, a kapálás, nem tértünk vissza a kérdésre — mondja az el­Nem tértek vissza a kérdésre — pontosabban hallgatólagosan megal­kudtak a másfélkilogrammos javas­lattal, bármennyire is törvényelle­nes volt a dolog. Most isszák meg a struccpolitika levét, mert a tagság szorgalmasabb része rádöbbent, hogy hiába szereztek ók 3—400 munkaegy­séget, akik csak a cukorrépát dol­gozták meg, s a többi, kevésbé jöve­delmező tennivalókból nem vették ki a részüket, ugyanannyi cukrot kapnak majd, mint ők. Ez az igaz­ságtalanság felháborította őket, és kérték, hogy munkaegység alapján részesedjen mindenki a cukorból, így a lusták, a lógósok, akik csak 40—50 munkaegységet szereztek egy eszten­dő alatt, rádöbbennek, hogy érdemes lett volna iparkodni. S most nem megy a cukorrépaásás, zavaros álla­potok vannak, senki sem tudja, ho­gyan lesz, mint lesz. Egymást rémít- getik a tagok. A vezetőség csak 4—5 deka cukrot ajcar adni, a 19 dekából se lesz semmi... Pedig az az igazság, hogy a 19 dekagrammot mindenki megkapja. Harminchat vagon cukor­répát terveztek, s lesz vagy ötven vagonnal, nagyon szép a termés. A huzavona tetemes kárt okozhat a tsz- nek. Itt az ideje, hogy a vezetőség végre a sarkára álljon, intézkedjen, öntsön tiszta vizet a pohárba. Felborul a terv A szerződött krumpli kiszedését a MÉK akadályozza — állandóan csak ígéri, de nem küldi a zsákot a bur­gonyához. S mi akadályozza a kuko­ricatörést? Az ütemterv szerint elő­ször a cukorrépával, utána a krump­lival, majd a kukoricával végeztek volna... A tervet felborította a tag­ság makacssága, s így nem megy egyik se. Javasolták a járásiak, hogy ha nincs is zsák, szedjék. kupacolják a krumplit, helyezzék biztonságba. Az elnök rákontrázott a javaslatra: — Ugyan, prizmázni! A régebben Az egyikben csupa bizakodás min­den ember. A lehetőségek varázsa megfogta a lelkeket, a jövendőt für­készve mindent megtesznek mai bol­dogulásukért. Életrevaló elképzelése­ket forgatnak a fejükben, s szentül meg vannak győződve arról, hogy ha dolgoznak, iparkodnak, akkor boldo- gulniok kell. A másikban lehangolódik a látoga­tó. Szerrezetlensép, öl betett kezű so- pánkodás, meg egyéb hangulatrontó jelenség, s a tagok egy része a ter­melőszövetkezeten kívül keresi a megélhetés lehetőségeit. Keresi, de nem találja meg — a biztos megél­hetést csak a közös gazdálkodásban lelheti fel. Kezdjük talán ezzel az utóbbival Tömör, Béke Termelőszövetkezet A cukorrépa, kukorica, szerződött burgonya még nincs betakarítva, a vetés is vontatottan halad. Az elma­radás egyik oka az állandó esőzés. Tény, hogy szinte naponta esik, sár, sár mindenfelé. De nemcsak az eső ludas a nagy elmaradásban, nem bi­zony. Maguk a tagok is látják, hogy eső nélkül is akadnak itt bajok. A 127 tagból 13-nak még egyetlen mun­kaegysége sincs, tizenhétnek ötven munkaegység alatt. Körülbelül hat­vanra tehető a rendszeresen dolgozó tsz-tagok száma, de ezek, ha megfe­szülnek sem tudnak megbirkózni a több mint 800 hold szántóval. A egész tagság mindennapos munkájá­val azonban — az esőzések ellenére is — már lényegesen előbbre lenné­nek az őszi tennivalókkal. Miért nem megy a i n korrépaásás ? Még a tavasszal, amikor közgyűlésen beszélték meg a termelési terveket, javasolta valaki, hogy ne munkaegy­ségre folyjék a cukorrépa megmun­kálása, hanem mázsánként 1,5 kilo­grammot kapjon a tag a maga ,.fej­adagja” után. Az elnök. Tamás Béla kijelentette, hogy nem illetékes dön­teni ebben a kérdésben — az alap­szabály szerinti részesedés azonbar jobb, serkentőleg hat majd a tagot szorgalmára. A terv 19 dekagram- tnos cukorrészesedést írt elő munka egységenként. Határozottan tehá senki sem foglalt állást a kérdésben Elhallgatták a dolgot, s a tagok eg\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom