Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

8

ESZAKMAGYARORSZAG

ab«r 1

Eg-w kattintás — Budapest

r

tOVEL- A NAGY ESEMÉNYEK emléke is meg Jakul, s ami törtéül, az szép lasian hozzánkszelidül, 9 tovább tekintünk előre. A bogácsi emberek is igy vannak a villannyal, mit 1958-ig oly nagy áhítattal s sürgetve vártak. A díszes Jenyő alatt látni olyan boldogságtól piruló gyermek arcokat, mint azon a napon a bogácsiakat, amikor a lámpaszemek kigyulladtak. Már természetessé és megszokottá vált itt a villany, a petróleumlámpához szokott kezek könnyen rátalálnak a kapcsolókra. Nem látni az est sötétjében imbolygó fényű viharlámpásokat. Mint füzér a hajat, úgy hálózzák át az utcákat a lámpasorok. A betonoszlopoknak még a hírnökét sem látták a faluban, de már többen úgy építették a házakat, hogy a vakolatba beágyazták a vezetékeket. Az emberek hitték és tudták, hogy ez az éltető energia ide is eljut egyszer. Ezt a magabiztosságot és hitet már nem a kortesek öntötték a bogácsiakba, hanem maga a bontakozó szocializmus, mely a falut a városhoz igyekszik közelhozni.

Es ha azt mondjuk, hogy egy századot ugrott itt a történelem, akkor talán nem is túlzóan Ítélkezünk. De lássuk, hogyan is szólt bele az emberek életébe az 1958-as változás, mi történt azóta. Mikor a falu szórakozására gondolunk, önkéntelenül is a zajos kocsma, hegedűt nyekergetö cigány ötlik képzeletünkbe. Áthaladok a kertészet rendezett udvarán, az irodában melegség, az erdészek szívélyessége fogad. Mikor kifogyunk egy percre a beszédből, elhallgatunk, fülbemászó melódia csendüt, halljuk Beethoven (C-dur) szimfó-\ niájának magasba emelő, örökbecsű dallamait. A rádió a kis asztalkán egész nap szól, hozzánőve az emberekhez, mint naphoz a fény. A rádió idehozza a világot, a lottószámok sorsolását akkor tudják meg itt is, amikor a pesti polgár. S hogy ma itt a faluban Kongóról és az ENSZ-ről diskurálnak az emberek ráértükben, ahhoz megint sok köze van a drótokban feszülő energiának.

K

ÉKESI ISTVÁN technikus azzal is eldicsekedhet, hogy van az erdészetnek egy televíziója. Az antenna ott magasodik a tetőn. Kékesi elvtárs gyorsan megerősíti, hogy ez a televízió nemcsak néhány embernek a privilégiuma. Esténként a készülék előtt ott lehet találni a parasztembert, a tanítót, a diákot és rendszeresen vannak vagy harmincon. Volt már alkalom, amikor több mint százan szorongtak a készülék előtt az olimpia idején. És Kékesi István, aki ismeri itt az embereket, a véleményeket, már távolabbra tekint.

Nagyon jó volna még egy készülék. Es jobb lenne, ha szinkronfilmeket vetítenének.

— No, ne értsen félre. Analfabétákról nincs szó, csak igen kicsinyek a betűk, s mert néha az adás nem tökéletes, nehéz olvasni. Ezért kellene a szinkron.

Egy televíziós készülék van a faluban. s máris mennyi minden történik. Hogyan alakul, változik az emberek érdeklődése, s ez az érdeklődés másrészt megoszlik a mozi és a

televízió között. S ahogy változást, erjedést hozött a villany a művelődésben, az egészséges világításban, úgy kezd mindinkább bevonulni a gazdasági életbe, könnyítve és ol- csóbbitva a munkát. Az Uj Elet Tsz egyik istállójából már „kiszuperál- ták" a lámpát. Jankó István elnököt szinte állandóan foglalkoztatják a villany nyújtotta lehetőségek.

Ilyen közös gazdaság nem is tudna meglenni villany nélkül. A világításon kívül már újabb terveket is fundáltak. Állítólag az állatgondozók el akarnak szökni, mert olyan sok vizet kell húzniuk a kútból. Egy szivattyú, egy motor mindent megoldana. Aztán nagyon kellene már egy molorhajtású, nagyteljesítményű szecskavágó is. Hiába, több mint száz darab marhája van a tsz-nek, Sokat esznek! Most gyenge kukoricát, tarlóherét, zöldet abrakolnak. Ez így nagyon drága. Ha motorhajtotta szecskavágója lesz a tesz-nek, fel lehet aprítani a szecskát, a kórót. keverni lehet egy kis törekkel, s mindjárt felébe kerül a takarmány.

— Csak az az egy hiba, hogy az idén elkéstünk a hitelkéréssel — sorolja bosszúsan az elnök. — Jövőre azonban nem engedjük ki a markunkból a lehetőséget, villamosítunk.

C AMÍG a TECHNIKUS a film** ről és egy reléállomásról beszél, az elnök a jövő lehetőségeit latolgatja, addig a háztartásba is mindinkább helyet kér az elektromosság. Rezsókat, vasalókat melegít, rádió az jóformán minden házban található. Az asszonyok egy része még. eljár a fürdőnél lévő hőforráshoz mosni.

többen viszont már áthárítják a munkát a mosógépre.

— Én kőműves vagyok, a feleségem tsz-tag — újságolja a jólmegter- mett Koczka János —, de már van 165 munkaegysége. Januárig meglesz a 200 is. Azt mondja, mosógépet vesz, én meg ráhagyom. Örülök is neki, kevesebb lesz otthon a „házi ünnep", s könnyebb lesz a munkája.

Koczka János is egyike volt azoknak — tudom meg később —, akik nagyon-nagyon várták a villanyt. Akkoriban még kocsija, lova is volt. Befogott, aztán behajtott Mezőkövesdre. elment Kácsra, s hozott vagy öt fuvarra való oszlopot.

— Ezer áldása van ennek a villanynak. Nekünk két gyerekünk jár iskolába. Míg nem vezették be a községbe a villanyt, 4 órakor abba kellett hagyni a tanítást. Most 6 órakor is taníthatnak, nem hajtja a sötétség a gyerekeket.

Kiss Dezső 62 éves tsz-tag, aki az elsők között gyújtotta fel'a villanyt, igy foglalja össze „véleményét”

— Le a kalappal a villany előtt, de még az előtt is, aki ezt szorgalmazta.

Kell-e bizonygatni ezek után, milyen erjedést hoz falun a villamosítás? Hogy miként alakulnak, formálódnak hatására az emberek, a környezet? Évtizedeket, talán egy évszázadot lépett Bogács 1958 óta. lerövidültek a kilométerek Bogács és a város között. Egy „kattintás" Budapest, a petróleur .lámpák a lomtarba kerültek. Az emberek fejében is világosságot gyújtott az elektromosság, hogy még jobban lássák ígéretes jövendőjüket.

Garami Ernő

Tegnap délelőtt átadták rendeltetésének Közép-Európa egyik legkorszerűbb hütőházáf

Tegnap délelőtt 11 órakor szerény, de bensőséges ünnepség keretében adták át rendeltetésének a Miskolc határában épült ötemeletes hűtőházat.

Az átadó ünnepségen megjelent Prleszol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Kovács Imre elvtárs élelmezésügyi miniszter, dr. Dabrónaki Gyula elvtárs, az élelmezésügyi miniszter első helyettese, a Központi Bizottság tagja, Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, dr. Róbert Pál elvtárs, a Hűtőipari Igazgatóság vezetője.

Az átadáson beszédet mondott Kovács Imre élelmezésügyi miniszter. Átadó beszédében hangsúlyozta, hogy a Miskolci Hűtőipari Vállalat a mezőgazdaság új kultúráját jelenti, mivel a mezőgazdasági termékek tartósítása az ország hatodik (miskolci hűtőházban is lehetségessé válik.

Dr. Róbert Pál elmondotta: az új hűtőház felépítéséhez 112 millió forintot adott népgazdaságunk. A hűtőház 6200 tonna gyorsan romló élelmiszer tartósítására és tárolására alkalmas. A jövő tavasszal induló mirelite-üzem évente 1500—2000 tonna gyorsfagyasztott gyümölcsöt, fő zeléket, félkész és készételt gyárt majd.

Az ünnepség végén a hüt;' pítkezésében és szerelésében jó munkát végzett munkásoknak, műszaki vezetőknek kormány- és miniszteri kitüntetéseket adtak át. A hűtőház főmérnöke a Szocialista munkáért érdemérmet, a tervezésben és építésben élenjárók közül ketten a Munka érdemérem kitüntetést kapták. Ezenkívül kilenc munkást és műszakit tüntettek ki az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója" címmel és pénzjutalommal.

A Miskolci Hütőházban megkezdődött a hűtés, előreláthatólag a hónap közepén érkeznek az első hússz állítmányok mélyhűtésre.

Minden ember élele **5*5;

Ha ügyesen és Jól írják meg, külön- külön tanulságos. A tiéd is, az enyém is, s a Kuruc Mihályé is Bod- roghalmon. Hosszú, eseményekben, fordulatokban gazdag regény. De még befejezetlen mű, mert nagy fejezete most kezdődött el annak, 1960 tavaszán. Kuruc Mihály írja saját életével Nekem ebben csak annyi szerepem van, hogy lejegyeztem, rendszerbe foglaltam, amit tegnapelőtt délután a bodroghalmi utcán az eső elől behúzódva egy gépkocsiban elmondott.

— A boldoguláshoz föld kell — mondtam akkoriban, amikor báró Vécsey cselédje voltam. Föld nélkül senki, semmi az ember. Ha nincs, amin megvesse a lábát, hontalan a nagyvilágban. A föld, az már valami. Akinek egy holdja is van, az már valaki. Ezt én Így láttam. Ha semmim sincs, akkor Vécsey báró cselédje vagyok. Ha egy hold földem lesz, azon én már a magam gazdája leszek. Tizennyolc éves koromban nősültem és az én hűséges, jó feleségem, aki éppen olyan szegény volt mint én, együtt gondolkodott velem: föld kell, föld kell... Legelsősorban is egy borjút vettünk. Majd. ha ez megnő, úgyszintén borjadzik, meg a malacok is megnőnek, azok is szaporodnak, eladjuk a pataki vásáron, kezdhetünk valamit az árával. Jaj dehát: én édes jó Istenem, addig de sokat kellett dolgozni. Az első télen, már a házasságom után. odébb álltam Vécseytől. Keveset fizetett. Újhelyen a szőlőkben, meg máshol kerestem munkát Aztán meg újfent csak vissza Vécseyhez, jobban mondva, a cselédjéhez. Ott hagyta az a járandóság! földön a kukoricaszárat. FeléKURUC MIHÁLY

ben levágtam neki térdig érő hóban. Hát látja ... milyen volt ez az élet Még a báró cselédjétől is munkát vállaltam, mert én annyira feltettem magamban, hogy boldogulni akarok és nekem föld kell. Másik esztendőben meg is vettem az első darabot. Hát azt a boldogságot, azt a kimondhatatlan örömet én most elmondani nem tudnám. Nem mentem én kocsmába soha, nem volt nekem két öltöny ruhám soha. Mindig csak dolgoztam, dolgoztam, majd bele szakadtam.. Na, húsz év alatt így Idáig haladtam, hogy itt Bodroghal- mon kilenc hold volt a saját nevemen. Úgy kapartam én azt össze a saját kezemmel, meg a feleségemmel. Ráment nekem arra a fél életem. Hát persze: az ötödik, a hatodik holdat már könnyebben vettem, mint az elsőt, amivel elindultam, de uRye addigra már jobban is álltam. A földosztáskor aztán, — mert közben volt nekünk gény, egy lányunk,

Iád tagok számához viszonyítva elegendő legyen a föld, kiegészítették a kilenc holdat tízre. Ezzel a tíz holddal léptem be a termelőszövetkezetNézem, nézem

kimunkált. agyondolgozott kezét, hallgatom a hangját, határtalan föld- szeretetét. Az a típus, aki lesoványodna, búskomorrá válna, sehol helyét nem találná, ha elszakítanák szerelmesétől, a földtől. Az a típus, aki megérzi tél után a levegőben a tavasz kezdetét és aki ibolyanyiláskor boldog Idegességgel rohan a határba. Látom szinte, amint lehajol, felmarkol egy íögöt, szétmorzsolja az ujjal közt, babusgatja, eírogatja az új vetést és fohászt rebeg magában. Délben pedig halomra hordja a búzáról levert tavalyi kukoricacsutkát, tüzet rak belőle, szalonnát csur- dít a hagymás kenyérre és versenyt fütyül a felette libegő pacsirtával. A munka, a föld az éltető ereje. Tavasszal három napig leltároztak a földművesszövetkezetnél, de mind csak kifelé nézett az ablakon. Leste az úton poroszkáló szekereket, a vetőgépes fogatokat, szinte fullasztotta a benti levegő és' a harmadik napon lecsapta a ceruzát:

— Csinálja más! Én megyek kifele Nem bírom már tovább.

Jól élt. Volt mit aprítani a tejbe. Most, az idén a közös gazdálkodás első esztendejében nem lesz annyi jövedelme, mint tavaly volt. egyéni gazda korában. Megkérdem hát:

— Nem sajnálja a tíz holdját?

Válasza nyílt és egyenes. A szemembe néz. úgy felel:

— Nem. Pedig, higyje el. én azért a tíz holdért nagyon sokat gürcöltem. De nem sajnálom. Cseppet sem. Jövőre majd több lesz. az utána következő években még több. Már a világ í"v megyen.

Hlcsü oontfD'kodlK, ”

te hamuiát és azt mondja újra felém fordulva:

— Mikor én tizennyolc éves koromban megnősültem, újra születtem, mert új életet kezdtem. Mostmár ismeri ugye, hogy azután jó húsz évig tartott ez, s az alatt kilenc holdat szereztem. Nahát: tavasszal, amikor beléptem, én úgy tartom, megint újra születtem. Előző életem sem volt könnyű, a mostani kezdésnél is vannak hibák. Csakhogy! Akkor magam gürcöltem húsz évig. Most meg félezren. Együtt. Akkor húsz év kellett, hogy valamire menjek. Most? Gondolom, öt év alatt már igen messzire eljutunk, ha az emberek együtt is gondolkoznak, egy fejjel, egy szívvel... A múltkor. Jó hónapja a diósgyőri vasgyárban jártam. Onnan patronálnak bennünket, elhívtak: nézzük meg, ők hogyan dolgoznak? Rám a vasgyár igen nagy hatással volt. Most először láttam ilyet életemben. Ott minden nagyszerűen megy: minden ember tudja és végzi a dolgát. így kellene ezt csinálni a termelőszövetkezetben is. Azért is mondom, hogy nem sajnálom a tíz holdamat, mert én ott a vasgyárban is láttam és utána is elgondolkoztam rajta, hogy milyen n világ folyása. Nekünk visszafele menni nem lehet. Van sok ember itt Bodroghalomban ís, aki menne az iparba inkább, azt mondja keres ott 1500—1600 forintot, és neki így világ a világ. Hát én ezt, ha rajtam állna, teljességgel, de teljességgel nem engedném. így nem tudják megbecsülni a földet. Nem mondom, nekem is jól jönne az az 1600 forint készpénz, de én nem mennék.

— Mégis, Mihály bácsi, mondja meg igaz lelkére, ha most felajánlanám magának, hogy jöjjön velem

ezzel a gépkocsival és szerzek magának egy állást Sátoraljaújhelyen, eljönne?

— Nem! Most nem! öt év múlva igen. Ha majd itt már minden rendben lesz. Nézze elvtárs: én reám itt szükség van. Itt születtem, az egész életemet itt éltem le Bodroghalomban. Nekem itt Jó s én itt maradok, mert én nekem itt van a hazám, mert én mondom, hogy öt év múlva a bodroghalmi Szabad Föld Tsz olyan tsz lesz, hogy annak párját kell keresni. Mi most mindnyájan újra születtünk, még csak most tanulunk járni. De mindennap magabiztosabban lépünk. Ide csak az kell, hogy minden ember egy fejjel, egy szívvel gondolkozzon és ugyanolyan szorgalommal dolgozzon, mint egyéni gazda korában. Mert ezzel még kicsi baj van. Most szemerkél az eső, nem mondom, a talaj is felázott, de azért egyéni korunkban ilyen esőben még vetettünk. Estére eláztunk, de a mag a földben volt. Most is így kellene ezt, hogy belássák, és így is tegyenek az emberek. Én bízok. Már jövőre is jobb lesz. Kimondani, szóban kifejezni nem olyan könnyű ezt. Ezt érezni kell. És hinni. Ugye, ért engem?

I hite, a meggyőződése

késit. Ez ad biztonságot neki is. S hallatlan erőt. Azt mondtam e riport elején. Kuruc Mihály élete egy regény. Most írja dolgos hétköznapjaival, s amit életregénye legújabb fejezetéről most visszaadni sikerült — olvashatjuk még nagyon sok ember életében. A Kuruc Mihályok történetében, akik újra születtek és fl) fejezeteket diktálnak toliunk alá.

Onodvári Miklós

és az 1961. február 15-i teljes napfogyatkozásról szóló előadásokat is. A csillagászati hét mintájára rendeztük meg október 16—22-ig a földrajzi hetet is.

— Az ismeretterjesztő előadások rendezése és szervezése mellett, milyen segítséget nyújt az MSZBT a dolgozóknak, mindennapi munkájukhoz?

— Működik egy műszaki és egy

mezőgazdasági szaktanácsadó bizottságunk. Ezeknek célja, hogy műszaki és mezőgazdasági területen a legaktuálisabb szakirodalom feldolgozásával és ismertetésével segítse az ezeken a területeken dolgozókat. Az ő munkájuk alapján rendezhetjük meg 1961. januárjában ismét a mezőgazdasági napokat, ahol jórészt az általuk lefordított szakirodalomból ismertetik a Szovjetunióban a közös gazdaságok üzemszervezésének rendjét, a munkaegységek számítását, alakulását, a nagyüzemesitéssel kapcsolatos állattenyésztést, stb.

— Orosz nyelvű oktatás folyik-e az MSZBT szervezésében jelenleg?

— Jelenleg 17 tanfolyamunk működik. Megvallom őszintén, ez bizony nem sok. Persze azt is meg kell monda nőm,hogy nem rajtunk és nem az érdeklődőkön múlik, hiszen beindíthattunk volna 40 tanfolyamot is. Sajnos, annak ellenére, hogy idejekorán megrendeltük a tankönyveket, a mai napig nem szállították le az Állami Nyomdából Az érdeklődésre jellemző egyébként, hogy létre kel- lett hoznunk egy fordító-brigádot, akik a különböző személyi levelezé. }ebonVolitásánál segítenek. Különösen az igy levelezők igényelnék az orosz nyelvoktatást.

— A széleskörű levelezéseket nyilván a szovjet emberekkel való személyes találkozások, s az ezekből fakadó barátságok hozták létre...

— Üey van. /pen sok barátság teremtődött például nemcsak a Szovjetunióban kintjártak találkozásaiból. hanem a hazánkban járt szovjet turistacsoportokkal rendezett összejövetelekből, beszélgetésekből is. Ebben az esztendőben negyven “Uf? popart látogatott el megyénk különböző területére. S ezek a találkozások még szorosabbá, még testvériesebbé fűzték és fűzik a magyar

—szovjet barátságot.

Radványi Éva

— KIBERNETIKAI TANFOLYAMOT indít az MTESZ borsodi intézőbizottsága decemberben. A tíz előadásból álló tanfolyamon az elektronikus számológépek, s az elektronikát felhasználó automatikus berendezések építésével, tökéletesítésével, valamint gyakorlati alkalmazásával ismerkednek majd a tanfolyam hallgatói. Hetenként két órában budapesti villamosmérnök szakemberek tartják majd az előadásokat, melyek színhelye az MTESZ székháza lesz.

ülünk és beszélgetünk a nagy, sárga íróasztal mellett. Szinte percenként villannak elém képek, gondolatok, s már-már homályosuló arcok. Kiev ... hajnali párába, ködbe búvá város, egyenes, széles, s csupa fás utak. ■ Moszkva ... a Lomonoszov Egyetem felhőket kdreoló tornya, a Vöröstér márvány Mauzóleuma, tiszteletteljes, megilletö- dött hangulata, a Kreml büszke stílusa, a Nagy Színház parázsló bársonya, az arany cirádák, obeliszkek között, a Népgazdaság Eredményeinek Kiállítása. S Leningrád ... az Ermitázs szinte felmérhetetlen gazdagsága, a Néva hullámain ringatózó Auróra fedélzete, a Nyevszkij Prospekt hömpölygő tömege, s emberek, akik rámmosolyogtak biztatón, segítséget ajánlón, szeretettel. Szovjet emberek ...

A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Borsod megyei elnökségének irodahelyiségében ülünk Bonta La- josné elvtárssal, az MSZBT megyei titkárával, s beszélgetünk. Bontáné elvtársnő éppen ezt fejtegeti:

— Célunk az. hogy minél jobban megismertessük népünkkel a szovjet embereket, a Szovjetuniót, eredményeiket. segítsünk okulni tapasztalataikból, megismertessük megyénk dolgozóit tudományuk gazdagságával, nagy-nagy előrehaladásáxHiL S ezt a célunkat nem csak a betű, s a szó erejével igyekszünk elérni, de azzal is, hogy mind több érdeklődőt segítünk kijutni a Szovjetunióba, megismertetni a szovjet emberekkel.

— Az idén. 1960-ban mennyien utaztak ki az MSZBT-n keresztül?

— Több mint kétszázan. Ez persze jelentősen segítette munkánkat, hiszen ezek az emberek nemcsak baráti köreiknek mondták el ottani'élményeiket, tapasztalataikat, hanem előadásokon, ankétokon is beszámoltak róla. Ezek az elvtársak -18Q előadást tartottak a megyében, a Szovjetunió-beli élményeikről.

— Ismeretterjesztő előadás forrná— Hogyls mondjam csak... Igen is meg nem is. Mert ezek nemcsak előadások, de beszélgetések is voltak a részvevőkkel. Az ismeretterjesztés nálunk sokrétűbb. Mert például amellett, hogy rendszeresen ismertetjük a nemzetközi helyzet .aktuális problémáit, rendezünk például irodalmi előadásokat. Nem olyan régen tartottak ilyent á sárospataki MSZBT-aktívisták Gorkijról, Solo- hovról. s meg kell mondanom, hogy nagy sikerrel. Állandóan napirenden van. az űrhajózás, az űrrakéta és a szputnyik is. Ezeket az ' előadásokat annyira igénylik már. hogy október 3—14-ig a TIT-tét közösen csillagászati hetet tartottunk.

— S szakemberek bevonásával?

— Természetesen. A TIT biztosította a szakelőadókat. Igen nagy sikere volt például a csillagászati héten a Kazincbarcikán megtartott előadásnak, amely Ciolkovszkiról, az űrhajózási elmélet úttörőjéről szólt. Ezen több mint félezren vettek részt. De igen nagy figyelem kisérte a „Földünk és a világegyetem" című

„Célunk: minél jobban megismertetni a Szovjetuniót, a szovjet embert.. “

Beszélgetés a MSZBT megyei titkárával