Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

Ötven új szovjet traktor érkezett megyénkbe Megyénkben jelenleg is több mint 700 erőgép dolgozik az őszi munkák mielőbbi elvégzésén. A traktorok azonban nemcsak szántanak és vet­nek, hanem segítenek a tsz-eknek a szállításokban stb. A tsz-ek részéről egyre inkább növekvő géphiány tet­te indokolttá, hogy a Borsod megyei gépállomásokat újabb erőgépekkel lássák el. Különösen fontos volt ez a hegyes­völgy es járásokban, ahol a nehéz ta­lajviszonyok, a dombokra kapaszko- <• » szántóföldek nagyobb erőkifejté­sé traktorokat tettek szükségessé. Ugyancsak erősebb, nagyobb vonó- erejű traktorok szükségesek a tokaj- hcgyaljai, valamint a dél-borsodi borvidékre is, a szőlőtelepítéshez s: i>. kséges talajforgatáshoz. A Borsod megyei gépállomásokra pénteken érkezett meg 50 darab MTZ 5—4 típusú szovjet gyártmányú traktor. A megyébe érkezett gépe­ket Mezőkövesden ünnepélyesen ad­ták át az egyes gépállomásoknak, ahol azok a közeli napokban már meg is kezdik a munkát. A trakto­rok „saját lábukon” tették meg az utat, s Miskolcon áthaladva is nagy érdeklődést keltettek. Az MTZ 5-L típusú traktorok mel­lett vontatón még 30 T—28-as, va­lamint 5 DT—S4 típusú lánctalpas traktor is érkezett Borsodba. Ezeket a traktorokat elsősorban a hegyvi­déki gépállomásokon, Edelényben, Putnokon állítják munkába, míg a lánctalpas traktorok a tokaj-hegyal- jai szóló rekonstrukciójához nyújta­nak segítséget. Ballada a katonáról Miskolcon is bemutatták az 1960-as Cannes-i filmfesztivál díjnyertes szovjet lilmjct 11 néző kijön a moziból és úgy érzi, hogy valakinek azon­nal el kell mondania, hogy milyen nagy élményben volt része. Annyi élményt ad ez a film, olyan felejt­hetetlen művészi élményt, hogy nem lehet róla nem beszélni, és nem le­het róla másként beszélni, csak szuperlativuszokban. Sok könny is hull a nézőtéren vetítés közben, de ezeket a könnyeket nem az érzel­gősség váltja ki, hanem az igaz, na­gyon mélyen emberi történet, a jó- érzésű nézőnek a filmen látott ala­kok sorsával való azonosulása. Különös hangulata van már a film címének is: Ballada a katonáról. Igen, ballada, a dalba, költeménybe foglalt érzések megindító tragédiája a katonáról. Nem egy katonáról, lem így csapódik ki benne. A há­ború okozta emberi, családi kon­fliktusokban kamaszos zavartsággal statisztál, emuivá fedezi fel az első tiszta szerelem izeit, és mindeme tulajdonságokkal egyúttal szimbó­lum is: a jóra és szépre termett em­beriségnek a szimbóluma. A Ballada a katonáról háborúel- ** lenes film, de messze eltér az e műfajban megszokott filmek szok­ványától. Nem a háború borzalmait mutatja be elsősorban, hiszen mind­össze egy alig párperces háborús jelenetet látunk a film elején, és szinte csak egy villanyásnyi bomba­támadást a film vége felé, hanem emberi sorsokon keresztül mutatja be azt a hatást, amit a háború a ka­tonának és a front mögött élő em­nemcsak a filmbeli Aljosáról, hanem a háború poklában elpusztult név­telen százezrekről, milliókról: a katonákról. A filmtörténet termé- ! szetes egyszerűséggel vall az ember legszentebb érzéseiről: barátságról, szerelemről, a haza és az anya iránti szerétéiről. Röviden összefog­lalható az egész történet. Egy fiatal, még csak pelyhedző állú, 19 éves frontkatona hősi tette jutalmául hat nap szabadságot kap, hogy megláto­gathassa édesanyját. A hat napból négy napot vesz igénybe az utazás, és már eleve csak két napot tölt­hetne otthon. De a sors fordulatai kiszámíthatatlanok, és a katonának csak annyi ideje jut, hogy éppen megölelje édesanyját, a találkozás búcsú is egyben, s máris indulnia kell vissza a frontra, ahonnan soha többé nem tér haza. Hogyan válik ez a balladisztikus, rövid történet mégis rendkívüli film­élménnyé? Azzal, hogy a katonában elsősorban az embert tudja megmu­tatni, a bánatra és örömre érzékeny, szeretetre vágyó, szinte még gyer­mek fiút, akinek a halála annyira természetellenes. Nem a szó elkopta­tott értelmében hős ez a fiú. Köte­lességtudó, és fáradhatatlan, lelkiis­meretes, hőssé is azért válik, mert a menekülés okozta idegfeszitö féle­bereknek a lelkében. életében ki­vált. Bár mindvégig Aljosa, a front­katona van a film előterében, mel­lette egy csomó más emberi sorsot it megismerünk. Kit ne indítana meg a féllábbal, rokkanton hazatérő frontkatona epizódja, aki először nem is akar hazatérni, mert úgy ér­zi, hogy csinos, fiatal felesége mel­lett rá, a nyomorékra csak rossz sors várhat. Es amikor feleségével találkozik, az az első megdöbbenés után szerelmesen borul — sírva — a mankós férj nyakába, majd később boldog igyekezettel próbálja egész­séges lábának lépteit a férj mankó­jához igazítani. Vagy, egyértelmüleg el tudjuk-e ítélni, vagy egyértelmű- leg lel tudjuk-e menteni azt a fcle- séget akihez Aljosa férjének aján­dékát hozza a lantról él mellette egy másik lérftt talál már. Milyen emberi, milyen lelki konfliktusok juttathatták a háború todrában 021 az asszonyt idáig?! Es el tudjuk-e valaha Ielejteni Sa­rát, a bájos kislányt, akit a háborús utazás sodor össze a szabadságra utazó Aljosával. és leitámad benne az első szerelem érzése. CRIGORU CSUHRAJ. a film ren­dezője — akit a Negyvenegyedik című filmalkotás óta tisztelettel em­legetünk. — saját háborús élményeit sen kifejezte vele a súlyos, egész vilá­gunkat foglalkoztató mondanivalóit A két főszerepet fiatal főiskolások alakítják — Vologya Ivasov. és Zsanna Prohorenko — akik először szerepelnek filmvásznon: kitűnően tolmácsolják hősük lelki tisztaságát, nemességét. A rokkant katona sze­repében Urbanszkij mély emberi alakítást nyújt. Felejthetetlen Aljosa anyjának szerepében Makszimova. A fiáért aggódó édesanya eleven szobra, a háború állal sújtott, gyer­mekét veszítő szovjet anya művészi megtestesülése. Külön kell beszélnünk a film fényképezéséről, Nylkolajev és Sza- veljeva csodálatos munkájáról. A remek premier-plánok, amikor hosz- szú percekig az egyes szereplőknek csak az arcát, vagy arcának egy ré­szét látjuk, amikor csak a szemük beszél, beszédesebbek, többetmon- dók hosszú-hosszú dialógusoknál Remek megoldás a már egyedül uta­zó Aljosa előtt a vonatablak tükré­ben felidéződő kedves közelmúlt, nagyszerű a csatajelenetek fényké­pezése, amikor a szinte tótágast álló világ remekül fejezi ki a háborús vérzivatarban már végsőkig feszí­tett idegekkel menekülő katona lel­két, gondolatainak gomolygását. Szív muszikája hatásosan festi alá a filmtörténetet. Emlékezetünkben mégsem egyik, vagy másik megkapó részlet, vagy alakítás marad meg elsősorban, ha­nem a film egésze. Hogy ebben a két fiatal főszereplő jó megválasztásá­nak is része van. az természetes. Az ifjú báj és romlatlanság megszólal­tatására nehéz lett volna alkalma­sabb színészeket találni. A föok azonban amiért ez a film egészében fogja meg a néző szivét, a már em­lített, a film minden kockájából su­gárzó nagy emberi mondanivaló ét az a szerkezetben, ritmusban képei és a zene nyelvében megvalósítót művésziesség, amely a ballada szag­gatottságára és zártságára egyszerre emlékeztet. Kiagy film. remekmű, filmóriás ’ “ a Ballada a katonáról, amely méltán nyerte el az 1960-as Cannes-i filmfesztivál diját, és amelyre az egész világ filmművészete, mint a fejlődés újabb, imponáló bizonyíté­kára, csak büszke lehet. (benedek) Miért tanulnak? — Természetesen tanu­lunk. Ugyanúgy, mint aho- ßyan azt felajánlásunkban megfogadtuk. Talán csak annyi a változás, hogy a szakmai továbbképző elő­adásira több ember megy el. mint ahogyan azt annak­2 lásuk szerint a brigád két embere technikumot végez, t hat ember szakmai továbbképző előadásokat hallgat, t tizenkettőn pedig politikai szemináriumra járnak. Mi 2 késztette őket erre az elhatározásra? • — Erre! Csak bátran! 2 — Állj! I Szikrázó csillageső hull a lábunk elé. Valaki az Izzó 1 masszába nyúl, a kanállal, és a fénylő forró vasat viszi 1 a formához. • — Mehetünk. • Arrább hatalmas keréken dolgozik egy munkás. • — A Duclos Bányagépgyár rendelésére készítjük. Va- j lamelyik külföldi bányában használják majd ezt a ke­• reket. • Formák, öntvények mellett, lógó hfd-daruk alatt sis­2 tergő, pattogó hangoktól kerítve, nyugodt mozdulatéi, • szénporos kezű munkások között megyünk tovább. • — Na, ez már itt a mi területünk, — áll meg a ma­• gastermetű. szőkehajú munkás, Breitenbach Géza bri­• gádvezető, amikor elhagyjuk a vasöntödéi csarnok felét. • Húsz ember dolgozik itt. Egy brigád. Az egyik, a kohá­szat 480 szocialista brigádjából. Breitenbach Géza kö­rülbelül 8—9 éve ismeri közvetlen munkatársait és már hetedik éve brigádvezető. Mintegy két évvel ezelőtt • határozták el, hogy megszerzik a „szocialista brigád" I címet. — Kinek az ötlete volt? — A brigádból szólt először valaki. Vitázni kezdtünk • róla. majd megnéztük a szocialista brigád cím elnye- l réséhez szükséges követelményeket. — Ezt mi is meg ' tudjuk csinálni. Vállaljuk. — És azóta ezeknek a pon- l toknak megfelelően dolgozunk. Méghozzá jól dolgozunk. Ez a véleménye Rajkó Pál izemvezetónek és Kocsis Józsefnek, a csoport műveze- : tőjének is. A selejt a megengedett mennyiség alatt van. ► igazolatlan hiányzó nincs. A kollektív szellem jó. Egy l hónappal ezelőtt kapták meg az oklevelet. A tanulásra »terelődik idején vállaltuk. Itt vibrál a kérdés: miért? De a brigádvezető munka­folyamainkat ábrázoló fényképet szed elő és magyarázni kezd. Pontos, precíz munkát követel minden A seleit nagy kárt okozna. Lelkiismeretesen kell dolgozni Sok munkadarabot készítenek exportra is. Jugoszláviának, Lengyelországnak. — Nér-ze csak! Ott az a könyökcső. Jugoszláviának készítjük. A hatalmas könyökcsövet már leföldelték, de így is sejteni lehet méreteit. Vízturbinához készül. A vas­öntödeiek büszkék erre a darabra, mert — ők tudják. — nem akárhol képesek ennek az elkészítésére. Nem messze, az exportra készülő árutól hatalmas kompresszor-hengeren dolgozik az egyik munkás: Konczwald Sándor. Létrán megyünk fel hozzá. Egy kis időre abbahagyja a munkát és ő is affölé, a jókora térképszerű műszaki rajz fölé hajol, melyet a brigád- vezető terít elénk: Ilyen lesz a kompresszor-henger. — Mennyi idő múlva lesz ez készen? — Még vagy tíz nap van hátra... Aztán visszahajol a munkájához. Elismerten jó szak­ember ö is. meg a munkatársa, Fülöp Ferenc is. Ket­ten dolgoznak ezen a munkadarabon. — Még valamit mutatok — szól Breitenbach Géza. — Igaz ugyan, hogy ez már nem tartozik szorosan a mi munkánkhoz, azaz, tartozik az öntödei munkához. Egy hosszú, most még üres terembe megyünk. Nincs még készen, most is dolgoznak rajta. Ez lesz a vas­öntöde művelődési otthona. Társadalmi munkában építették. Még ebben az évben át akarják adni ren­deltetésének. Miért tartják szükségesnek a tanulást? A politikai képzést? Nem volt szükséges megkérdezni. Kérdés nélkül is feleletet kaptunk rá ... A nagykeréken dolgozó ember már a kerék másik oldalán szorgoskodik. Arrább, valaki utat enged ev munkásnak, aki folyékony vasat visz a kanálban. Forró, vöröslő vasat. Priska Tibor Miért tartják fontosnak a tanulást? Erre a kérdésre akarok választ kapni a Le­nin Kohászati Müvek egyik szocialista brigádjától. Elha­tározták ugyanis, hogy gya­rapítják szakmai és politikai műveltségüket. Felainn­Egy o négyszáznyolcvan szocialista brigád közül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom