Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

Guinea: A szövetkezetek országa 3atvan esztendei, súlyos francia lyomás után, 1958. szeptember én a Sckou Touré vezette Guineái mokrata Párt nemmel szavazóit, em vagyunk hajlandók a francia lösségben maradni, nem vagyunk jiandók Idegen elnyomás alatt íl- ' — mondotta Guinea népe, s ok- ier 2-án kikiáltották a független­let, a köztársaságot. % két és félmilliós guinea! nép Ha nagy utat tett meg. Nem Ijedt lg, amikor Franciaország megtaga- tt minden anyagi, pénzügyi tá- gatást. 1900. március 1-én pénz- ki reformot hajtottak végre, s el­ltek a fekete Afrikában önálló kitt, ónálló valutát hoztak létre, a pénzügyi reformmal egyidőben köztársaság tervgazdálkodásra tért Érdekes dolog, hogy a Demokrata rt 1958-ban tartott 111. kongresz- ssán a kongresszus a szövetkezeti ngalom mellett foglalt állást és lehozták a szövetkezeti technikai Oácsot. Két hatalmas szövetkezetét leshettek, s a guinea! parasztok t szövetkezeti alapon termelnek, lékesitlk áruikat. A kis Guinea Indult a társadalmi és gazdasági jlödés útján. Szórnál!: I „Az illatok földié" Ma mir subád emberek élnek Szórná- Sn. az ..Illatok földjén", ahol olasz, iSzomáli IfJúsArI l.iga vezette bosszú K stlensécl harc at*n. Méjis. me»w a t mar az az Állapot, az az elnyomás, vet az olasz és angol kormányzók, a ■rmatosltók urtottak fenn és próbáltak ttanl eeészen a lezutóbbl HW| w _ Eeysiir a mindenkorra végcszakadt. « gyarmatosítók rabolják el az or- C kínodét, az l<i:»tos gyantA», a töm- Cl, a mirhát. Elfyszer B mindenkorra Weszakadt. hogy e«y munkás «V ***« ztendel verejtékével csupán 20 dollár íreasen. Mert ennyi volt egy Unkás keresete. Az orszá*ban demok- Hkus kormAnv tervez, épít, irányit — olasz és angol gyarmatosítók nem kla aerúKéeéro. A Iticraqjnv nemrégiben jelent A Kisregen/ mcg a Kossuth Cönyvkladó kiadásában. Írója Padi Ferenc. A címe: Füst és hamu. A rövid, mintegy 180 oldalas mű tét részre - osztható. Az első része 1941-ben történik, a második valami­fel később kezdődik és hosszú éuo- tet ölel fel csaknem napjainkig. 1944 nyarát idézi az említett első rész. Másodszor dübörögnek végig Franciaországon a német katona- csizmák. Egyre erősödik a francia lép ellenállása. A maquis-ok már fé­lelmetes erővé nőttek a megszálló német csapatok előtt is. A láthatat­lan partizánok egymás után csapnak rajta a német alakulatokon, robban­nak a hidak, amerre német katona­vonatok járnak, vasúti szerelvények, gépkocsioszlopok repülnek a leve­gőbe. A német parancsnokságnak legfőbb gondja a maquis-k felszá­molása. Megszokott módszereikkel irtják a kezükbe kerülő franciákat, a partizángyanús hazafiakat. A Haute Vienne-ben állomásozó Reich SS páncélos hadosztály Limoges-I főhadiszállásán is nagy gondban vannak a maquis-k miatt. Az egyik völgykatlanban golyózápor fogadta az SS-alakulatokat, hidak zuhantak felvonulási területükön a megduz­zadt folyókba, szűk völgykatlanok bejáratánál ledöntött szálfákból tor­laszok emelkedtek, az éjszakai jár­őrök nyomtalanul eltűntek, legjobb ; esetben holttesteiket találták meg, a ; tullel helyőrséget megrohanták a i partizánok, kiürítették a fegyverrak- [tért. Mit tehet erre Lammerding tá- [bornok, a Reich SS páncélos had- í osztály parancsnoka? Magához rcn- ; deli a környék polgármestereit, meg- í tori ásókat helyez kilátásba, majd ! hogy lássák, nem játszik a szavak- lkai, szemük láttára végeztet kl KX í franciát Tu lie-bői. I A polgármesterek hazafelé menc [a „Fleury-kocsmában” beszélgetnek [a szörnyű élményről. De vannak í köztük, akik nemcsak sopánkodnak ÍA kis Oradour-sour-Vayres polgár í mestere ellenállásra hívja fel tár- [salt. Fegyveres ellenállásra, ö kap [ csolatot tart a maquis-kal. Tud fogy [ vert biztosítani több falu lakosságé nak. A polgármesterek zömmel csat lakoznak hozzá, csak Dublac, Saint Jacques-sur-Vienne polgármesteri mondott ellent, és a másik Oradoui Oradour-sur-Glane agg polgármes tere húzódozott Ez a két község nen is kapott fegyvereket a maquis-tól. Kuba: a szabadság igazi hősei Algéria: Még ropognak a fegyverek! Immáron hatszázezer algériai sza­badságharcos kiontott vére vádolja a francia gyarmatosítókat. Algériá­ban 1954 októberétől szakadatlanul ropognak a fegyverek. Mert a fran­cia imperialisták, a francia kormány matositók napja leáldozóban van és minden népnek szuverén joga a ma­ga elgondolása szerint élni, irányíta­ni országa életét, munkáját. Az Algériai Kommunista Párt 1955-ben kezdeményezte a demokra­riai front megalakítását. A fronton 7 belül azonban egyenetlenség támadt és a francia gyarmatosítók kihasz- I nálva az egyenetlenséget. 1955 szép- i {emberében betiltják a Kommunista i Párt működését... Azóta dúl a harc. ropognak a fegyverek Algériában. ' Az algériai nép nem hagyja becsap- 1 ni, nem hagyja félrevezetni magát. Hiába kíséreltek meg katonai pucs- « csőt, hiába támogatja — ha nem is nyíltan, de burkoltan — a francia kormány igazságtalan háborúját, ke­gyetlen vérontását az imperialista világ egy része, többek között az Egyesült Államok vezető körei, az algériai népet nem törhetik meg. 1958. szeptember 18-án az algériai Nemzeti Felszabadítást Front kikiál­totta az Algériai Köztársaságot, s megalakította az Ideiglenes kor­mányt. E kormányt több ország azonnal el is ismerte és ezek az or­szágok, a világ minden becsületes embere együtt érez az algériai nép­pel Lumumba kormánya az ENSZ és a Szovjetunió segítségét kérte, 8 — az ENSZ történetében először — a Biztonsági Tanács megszavazta, hogy ENSZ-csapatok állítsák helyre a rendet Kongóban, védjék meg Kongót mindenfajta belga támadástól. Azonban ismeretes a világ előtt, hogy az ENSZ-csapatok mindeddig nem töltötték be hivatásukat. Horn svéd tábornok irányí­tásával nem Lumumba mellett, hanem a törvényes kor­mány ellen használják fel az ENSZ-csapatckat. Kongóban a harc még nem dóit el. Az imperializ­mus mindent elkövet, hogy szenny, vér árán, könnyek árán, mindenfajta aljas, embertelen eszközzel háttérbe szorítsa Lumumbát és híveit, akik az egységes köztár­saság, a teljes szabadság és függetlenség hívei. A világ népei, élen a Szovjetunióval azonban a leghatározot­tabban ellenzik és elítélik az ENSZ-csapatok mester­kedéseit. S Lumumba hívei, a szabadság hívei nem adják fel a harcot. Nem adják fel, s a harc kimenetele nem kétséges: az Igaz ügynek győzedelmeskednie kell Kongóban is, mint mindenütt az egész világon. Kongó egyedül a kongóiaké minden kincsével, minden gazdag-J ságával együtt A gyarmati rendszer alkonya Négy évtizeddel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Lenin elvtárs mondotta, hogy belátható időn belül minden nép, minden ország fcíuíuja majd a maga szabadságát, füg­getlenségét. Es az azóta eltelt ne gyven esztendő napnál fényeseb­ben igazolta Lenin szavait. Az Októberi Szocialista Forradalom óta, de különösen a második világháború győzelmes befejezése után bontakozott ki a gyarmati, elnyomott országok függetlenségi harca. S ha a második világháború előtt azt mondottuk: kezdetét vette a gyarmatok szétesése, ma büsz­kén mondhatjuk: rövid idő kérdése a gyarmati rendszer végleges pusztulása. Természetes, törvényszerű folyamat ez, hiszen nincs em­ber a földön, aki mis szolgájaként kívánna élni, alti »erejtéfces mun­kája gyümölcsét ne maga kívánná élvezni. Nincs ember, oki ne ra­jongóra a függetlenségért, a szabadságért. Az utóbbi években különösen meggyorsult a pvarmati rendszer pusztulása. Egymásután kiáltották ki függetlenségüket Afrika legin­kább elnyomott országai, s ez a folyamat nem áll meg, amíg egyet- len elnyomott nép él a földön. Kongó: A végső győzelemért A németek tovább maquis_ t kát, mind több franciát ejtenek fog- t lyul, sokat köztük teljesen ártatla- i nul, merő véietlenségböl. így kerül \ Lammerdingék kezébe Dublac szin- t te még gyermek fia, aki a bántalma- 1 zásokba bele is pusztul. Apja — nem 1 tud fia haláláról, — hogy fiát ment­se, — a helyi prépost, felesége egy­kori gazdája tanácsára, — a német ’ parancsnokságra megy, és elárulja, . hogy Oradour-sour-Vayres a parti- j zánok föfészke. Erős SS-egységek indulnak meg- < toriásra. A hajnali ködben a vezérló német tiszt, amikor meglátja a köz- : ség szélén a táblát: Oradour, tovább nem is olvassa, és bevonul alakulatá­val Oradour-sour-Glane-ba, a másik Oradourba. Ami itt történik, az már ismeretes. Néhány röpke óra múltán csak néhány üszkös rom marad a békés kis francia városkából, amely­nek agg polgármestere húzódozott a fegyverektől. Lakosai kettő kivételé­vel mind ott lelték halálukat azon a szörnyű napon. A városka férfila­kosságát egy csűrben pusztította el a sortflz. majd a csűrt felgyújtották, a nőket és gyermekeket a templomba zárták, benzinnel lelocsolták a temp­lomot. majd nagymennyiségű robba­nóanyagot helyeztek el benne, a nők *+ -vpreklányok egyrészét megerő­szakolták. utána meggyújtották a robbantózsinórokat. Egy asszony menekült élve a templomból, okit a robbanás ereje egy kitört ablak kö­zelébe dobott fel és egy kisfiú, aki még a templomba való bezárás előtt futott el társaitól és az utána eresz­tett géppisztoly-sorozatok után a né­metek már halottnak hitték. Ez a szörnyű történelmi tény, a ná­ciknak ez a feledhetetlen gaztette kap művészi megörökítést Paál Fe­renc kisregényének első felében. Oradour neve a cseh Lidicével együtt azóta szimbólummá nőtt. A náci barbarizmus szimbólumává, amelyre borzadva gondol minden Jó­szándékú. becsületes ember, világ­nézetre, fajra, politikai állásfoglalás- ’ ra való tekintet nélkül. Oradour a ' francia dolgozók, a francia nép előtt is a második világháború keservei­nek, a borzalmas náci megszállásnak ' fájó emlékeket keltó szimbóluma. Nincs becsületes francia dolgozó, aki n német imperialista hadseregről ' hallva, német katonát látva ne Ora- I dour-ra gondolna. És mit mond el a kisregény máso- •Idik része? Mi a folytatás? Megis­merjük belőle Dublac úr, az Oradour-1 Egy kisregény szomorúan nagy aktualitása áruló sorsának további folytatását. Gyermeke kínhalála révén az ellen­állás hősének Játszhatja meg magát, gomblyukába kerül a becsületrend szalagja is, és egyes politikai erők, amelyek a kommunistáktól nagyon félnek, a papszakácsnő férjévé lett hajdani polgármester, falusi szató­csot elindítják a szédítő magasságok­ba vívó politikai karrier útján. Mind magasabbra lép a közélet lépcsőin. Képviselő, s végül államtitkár lesz belőle. £s minél magasabbra ível pá­lyája, minél több előnyt biztosíta­nak számára egyes politikai vezető- körök, annál nagyobb az idegenkedés vele szemben egykori falujában és környékén, ahol néhányan már nem­csak sejtik, hanem tudják is, hogyan kerültek azon a ködös 1944-es regge­len a német csapatok Oradourba. Dublac szimpla, kiskapacitású em­ber, de annyira nem buta, hogy ne vegye észre az emberek tartózkodá­sát Ráadásul magas közületi pá­lyája folytán egy amerikai hírszerző tiszttel kerül össze, aki bizonyos adatok kiszolgáltatására akarja meg­nyerni. és hogy nagyobb nyomaté- kot adjon kívánságának leveti in- kognitóját: ö az egykori SS tiszt, ' akinek Dublac áruló vallomását tette. Dióhéjban ennyi a “Egg- napjainkban szomorúan nagy az ak­tualitása. Néhány nappal ezelőtt újra véglgkopogtak a francia utcákon a német csizmák. Üjra menetelnek a francia utakon a német alakulatok, egyenlőre még 2400-an, hogy helyet csináljanak a rövidesen érkező 35 000-nek. Most nem Lammerding tábornok székel egy francia tarto­mányban, hanem Hans Speidel diri­gál Párizsban. Ugyanaz a Speidel, most NATO főparancsnoki minőség­ben, aki a második világháború ide­jén a megszálló nőmet hadsereg fő­parancsnokaként ügyködött Párizs­ban és parancsnoka volt annak a Lammerding tábornoknak, aki Ora- dourt megsemmisítette. A regényben Dublac elárulta Oradourt, a viszony­lag kisnépességű francia városkát. A mostani dublacok nem kis falusi polgármesterek, tehát nemcsak egy városkát árulnak el, — országos ve­zetők, tehát az árulás országos mé­retekben folyik. Minden adat meg­van. hogy az analógia teljes legyen. Jelen van a náci tábornok, ott van­nak az amerikai tanácsadó tisztek, és ott vannak az áruló francia poli­tikusok. De ott van a francia nép Is! Az a francia nép, amely a második világháború alatt Victor de Gaulle tábomókot az ellenállás hősének te­kintette és ma de Gaulle államelnö­köt enyhén szólva árulónak tartja. A Franciaországba bevonuló, — „békésen bevonuló” — német kato­nákat, akik közt nagy számban ta­lálhatók azok, akik a második világ­háború idején a rabbilincset rakták a francia népre, parancsnokaik ki­oktatták az illemre. Tanfolyamon ta­nították a maquis-k egykori gyilko­sait, Oradour felgyűjtóit, hogy mi­ként viselkedjenek, milyen udvari­asak legyenek, és kerüljék azokat a beszélgetéseket, amelyek az «lmúlt háborúra, vagy az oroszok ellen ví­vott harcokra emlékeztetnek. Ehe­lyett beszéljenek inkább a horgászat­ról, vagy a bélyeggyűjtésröl, mond­ja Diebal őrnagy tanmeséje, nehogy a német katonák magatartása „bizo­nyos emlékeket” ébresszen a francia lakosságban. A saját katonáinak ad­hat utasítást a magatartásra a né­met parancsnokság. Előírhat illem­szabályokat. De a francia népnek nem! Hiába fog az egykori nád gyil­kos a sporthorgászatról mesélni, a második világháborút nem tudja fe­ledtetni és nem tudja elkerülni, hogy ..bizonyos emlékeket’* ne ébresszen. Oradour üszkös romjai örökre Inte­nek. figyelmeztetnek és azon semmi­féle illemkódex-el nem lehet változ­tatni. A franciák sok-sok véráldozat, ke­mény harcok árán álltak ellent a németeknek a második világháború­ban. Nem kívánják a német katona- ruhát a francia utcákon, vágynak a népek békés egymásmelleit élésére, de azt nem úgy képzelik, mint egyes vezetők, hogy a szomszéd fegyveres erőkkel telepedjenek rájuk. Annak idején kemény harcokban gyűrték le a zsarnokságot Az Oradour-1 ál­dozat csak növelte a maquis-k ere­jét. harckészségét, ellenállását. És Oradour emléke ma hatványozottan növeli a francia dolgozók szabadság­vágyát, békeakaratát, gyűlöletét a fegyveres elnyomás ellen. A regénybeli lett A nagyobbstílú árulókra e—?! várhat más sors. Benedek MfcMe j Ez év elején a belga kormány, a mai tvongoi noz- e társaság egykori korlátlan ura válaszút elé került. .(/Kénytelen volt belátni, hogy Kongó fial nem tűrik to­pább a gyarmati elnyomást. Hiába fojtották vérbe ,„iö59-ben Kaszavubu híveinek nyílt felkelését, akik áJeKyverrcl a kézben próbállak kivivni Kongó független- űjégét hogy létrehozzák a kongói birodalmat. Hiába csukták börtönbe a hazafiak ezreit A mintegy ötszáz néger törzs, Kongó Igazi gazdáinak harca egyre eró- •zJödött. És ez óv tavaszán a belga kormány kénytelen volt „kerek-asztal” mellett tárgyalni Kongó küldöttei- s/uel. s beleegyezni abba, hogy 1960. július 30-án kikiáltsák noKongó függetlenséget. cd Am a belga gyarmatosítók úgy gondolták: „legyen . erfüggetlen Kongó, de a haszon továbbra Is a miénk ...marad ’' Azonban Lumumba miniszterelnök hívei, a ..Zköztársaság népe nem így gondolta a függetlenséget. '„S a belga kormány újabb cselszövésekkel próbálta el­venni azt. amit nemrégen kénytelen volt megadni — o „íügg ellen séget. De egy nép szabadságának, független­ségének harcát a végső győzelemig semmilyen cró nem f állíthatja, nem akadályozhatja meg. cia tagjainak tízezrei szilárdan ver-, nek vissza minden provokációt. Egy-I másután semmisítik meg az impe-l rial Izmus által bújtogatott és támo-l gátolt belső ellenforradalmi erőket.' S Kuba népe nőm fél az imperialtz-l mus leghangosabb fenyegetőzéseitől sem. Nem fél. mert vele van a be­csületes emberiség rokonszenve. Nem fél, mert a leghatalmasabb szocialista állam, a Szovjetunió mel­lette áll, hogy ha Kubát külső tá­madás érné. lefogja, segít lefogni a: provokátorok kezét. Az ENSZ la. uiesszaaan nuei Castro négyórás óriási hatású be­szédben leplezte le a szabad Kubai Küztársnság ellenségeit, az amerikai imperializmus hidegháborús lovag­jait. Ma nincs a világon olyan józan gondolkodású, becsületes ember, aki a legteljesebben d ne ítélné az Egyesült Államok ma sem szűnő provokációit a fiatal Kubai Köztár­saság ellen. Kuba azonban nem hagyja magák Fidd Castro, a hős szabadságharcos vezetésével a kubai nép, a népi műi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom