Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

Borsodi Gyula A NAGY FORRADALOM T^übörgö ágyúszóval vonult bt Péttrvárra a Feltámadt Igazság/ Dermedt hómezők, süvöltő szélben didergő tengerek mosolyának gyémántja szikrázott a Téli Palotára röppenő lövedékek tüzes csúcsain. Iszonyú roppanással indultak meg a páncélos jégtáblák seregei a Volga és a Don lázongó hullámain. Szótrepesztették az orosz telek szörnyű bilincsét és döngve csapták a partszegélyre az évezredes, tunya üledéket, felsikoltva egy bizakodó, szépszámyaldtú szimfóniában: Most már tavasz lesz! Katonavonatok özönlöttek rozoga zakatolással az ország csipkésre tépett rongyain a forradalom fészkéhez melegedni. ÜJ bizsergéssel simultak kézhez a lóporftisttől kicsípett szemű szuronyos puskák, s lenini dallal álltak a célnak. Szegény kenyerek fekete töretében kétszeres táperő éledt, a lövedék is kettős dalával zizzent a zajban: gyászdalt susogva Kolcsák hadának s a tiszti népek fehér fejének, de diadalmas tavaszi zsongást és biztatót az október-szülte Vörös Viharnak! Harcossá lett az ember, a férfi, hogy vérrel védje családi fészkét, amely verejték s nyomor szagával egyedül neki lehetett kedves. De harcossá lett, mert harag űzte s forrongó lázak sarkallták immár, sanyargató*^- hóka hadát a balti vizekbe fojtani végre! Es harcossá lett. mert az erőszak, hívatlan vendég létére bottal ütötte szét a földhöz lapuló kis parasztfalut és a tanyákat. Nem védték őket a kőbarikádok, meztelen mellre kapták at töke ökölcsapását, beleremeglek, de százszorosán ütöttek vissza! Vörösök földje lett a vörös föld, a föld, amelyet vörösre festett barát s ellenség kiömlő vére, századot mosó testvér-vérözön, A vér. mely elhullt, hogy a világnak új pártot szüljön a történtlem. Nagy Forradalom, hajnali határ, a forradalmaknak te adsz jogot, ahogy az embert is emberré te avattad, amikor az élet új deleiéit megmutattad néki rózsákat oltó szelíd kezeddel Dicsőségedet nem a koszorúk, de a gránitba talpazott Élet diadal útja hirdeti s őrzi a véghetetlen térben s időben! Szovjet művészek a népi tánc világversenyén pelt, például négy szólótáncosát küld te a világversenyre. A szovjet táncosok a buenos-airo \erseny után latin-amerikai tumér Indulnak, ellátogatnak Brazíliába Peruba, Chilébe, Ecuadorba. Vene züelúba, Columbiába, Kubába, Mexl cóba és más országokba. Vendégsz« replósük három hónapig tart Buenos Airesben. Argentina fővá­rosában rendezik meg az egyéni népi lánc-világversenyt amelyen a Szov­jetunió valamennyi köztársasaga képviseletében több mint 80 táncos vesz részt. A Grúz Népi Táncegyüt­tes, amely nemrég az Egyesült Álla­mokban és Kanadában vendégszero­— Igen, néha. Bár nem uapvo|j| erős játékos. •, — Mindegy, csak a példa kedvéti ért kérdezem. Nézd, ott van a káét igában az ász. Mondjuk, hogy a§j adu-ász. Vagy a romínéi a Jóként mindennél erősebb, mindent fit. AB* élet ugyan nem játék, de nekem o£j is van ilyen — bocsásson meg ni világ a hasonlatért — adu-ászom. ju Meglepetéssel nézek rá, de 6 zava\| talonul folytatja: — Igen — mondja — van Ilyet Egy szóval is ki lehetne fejezni, d azt mondanád: frázis... Pedig rési letesebben nehezebb. Nézd, én egyi nilep mindent a pártnak köszönhs tek... Tőle kaptam mindent, vei lettem boldog ember. Hozzá tartc zom. Ezzel pedig párosul, hogy párt is számit rám. Meggyőződésen hogy jó úton járunk. Érted, mit a ka rok mondani? Nos, hát ez az adu ... Sűrűbben esik az eső. A kacs elejére sár fröccsen. Bányához irünh Az úton egy bányász áll, felemel karbidlámpával. Megállunk. — ’szerencsétI Vigyenek az Irodá hoz, baj van! — Üljön be gyorsan, mi a baj? — Víz. Megint a víz.! Ennyit tv dók. Meg, hogy menteni kell. — Akkor mi is odamegyünk! Em berek?l Többen igyekeznek már velün. egy irányba. Odaérünk. Sokan van nak'... — Jó szerencsét! — lépünk ki kocsiból. — Ki van bent? — A fiatal mérnök. — feleli a egyik bányász. — Gyerünk! — Hozzám fordul. T felhívod ez elvtársakat, hogy a tag gyűlést tar ák meg. Betört a víz. H segítség kellene, majd telefonéival. £n leszállók. Te fent maradsz. £r* ted? Felhívod a megyét, tájékoztató adsz az inspekciósnak. A fiatal mérnök sápadtan fogat* Leveszi a szemüvegét, törülgetv Az* tán a homlokához nyúl, tétovái* Kezdi a beszámolót. a — Emberek vannak lenn? * — Nincsenek! — mondja a mér* nők. ’ — Várjon csak, elvtársi Előbb hd' zasson csizmát, meg lámpát. Ez nur gának az első betörésef Intézked jen csak. most már nem megyünk ef' Átöltözéshez kezd. próbálok telefonálni, ö éppen a csíz? mát húzza. Odafordul hozzám: * — Látod, az ilyen partiban jó at ász! ■ Déri Érné 6 — Mikor olvasol? — kérdezem. — Mikor? Te is jókat kérdezel Éjjel. Pedig tudod, milyen rövid egy éjszaka? Nem is gondolná az ember. Persze, hiába, valamit aludni is kell Csak egyszer volt nagyon hosszú éj­szaka: ötvenhatban. Akkor azt gon­doltam, soha nem jön el a reggel. De, hát csak kisütött a nap. Utána sem volt könnyű. Behívattam egy­szer két gépállomási vezetőt. Meg­beszéltük órára, percre, mikorra jöjjenek. Eljön u megbeszélt időpont. El is múlik egy óra, kettő — nem jönnek. Másnap délután állítanak be. gondoltam — folytatja — arra, hogy vannak emberek, akik csak szaval­nak, beszélnek, de a munka nem — Ezt mondtad el a felszólalásod­ban. — Igen, mást nem mondhattam. Ismerhetsz, ami a szivemen, az a számon. Nem voltam goromba... ? — Nem hát. Az „öreg” meg is di­csért. — Az jólesett. Ez is ritka dolog, mondhatom. Ennyi ember előtt... Az előbb özdot mondtad. Tudod mi történt az iskola után? — Szól az kezek, biztos nehéz lesz neki az irá. és a jegyzetelés... Volt utána vita, hogy felvegyék vagy ne? Méghogy feltéteteket szab Es pont ilyeneket! Iszákos• Mire né zi ő a felvételi bizottságot?! Vöh olyan is, aki azt mondta, hogy név. kell megróni érte. Egyenes, nyih munkásember, aki nem akar rosszat Egy órát is eltartott az igen—nem Mégis az lett a többség véleménye hogy nem. Az iskolavezető a megyei párttitkárhoz fordult, elmesélte a történetet s javasolta; mégis fel kel­lene venni. A megyei titkár hall­Elmaradt a mOút. A «őt nem látom, de érzem, csökkent i kocsi sebessége. Csúszós síkos az it. Taggyűlésre megyünk, ö a fel- lőbft pártszervtől, én riportért. Dél­előtt egy értekezlet szünetében hi­nti meg. Csak a motor egyhangú, nonoton zúgása hallatszik. Csend­en ülünk egymás mellett; útitársam nég a jegyzeteit rendezgeti. Nézem i kezét, ahogyan a papírost fogja. 'ekete, vagy kérges ez a kéz — iem, azt nem lehet mondani, de négls, látszik rajta, hogy inkább zokta a nehéz szerszámokat, mint z örökiront. Régóta ismerem ezt a kezet... Az ózdi pártiskolán történt. 1947- en. A hallgatók felvételekor bízott- ág beszélgetett minden beküldött Ivtárssal Megnézték, milyen a je­tiit politikai felkészültsége, olvas-e endszeresen újságot, és hogyan ve­ti ki részét a pártmunkából. Min­denkivel tiz—tizenöt percig folyt a •eszélgetés. Vele azonban tovább ártott. Nem, mintha tőle mást, vagy öbbet kérdeztek volna, hanem, mt- or a bizottság már elköszönt volna, tett fel kérdést. — Most nekem lenne egy kérdé- em — szólalt meg. — Tessék, elvtárs! Kérdezzen tok! — Azt szeretném ttidni — mond- s —. hogy itt, az iskolán, ha bejön z ember, megy a két-hdrom fröccs, <agy nem?... Volt erre megdöbbenés. Néztek gymásra a bizottság tagjai. Az, hogy :érdet, rendben van, utóvégra há- om hét nem két nap, család van, yerek. No, de ilyet? A kérdés azon- an elhangzott — válaszolni kell. gén ám, de mit? Tényleg, „megy" agy nem „megy”? Az ital a tanú­iét nem segíti, az tény. a kollek- iv szellem sem ettől függ. Mit lehet rre mondani? — Különösebben nem örülünk az fotózásnak — szólalt meg az iskola- etető. — Nem is italozásról van szó, csak gy pár pohár borról. Otthon is rend- teresen megiszom én azt, de panasz nég nem volt rám. — Majd megbeszéljük, ha megkez- lödik az iskola — próbált időt nyer­ít a bizottság elnöke. — Az úgy nem lesz jó. most kel- ene. Én ugyanis a magamét meg- tzom. En nem akarok senkit be­kapni. Ha azonban nem lehet — Léttárta kezét... Kidolgozott, erős gáttá, gondolkozott, és végül kije­lentette: — Magának lesz vele baja, ha fel­veszi. Ha azonban mégis vállalja, vegyék fel... Estefelé jár. értekezlet Azt mondhatná valaki, hogy jó hosszú volt Pedig nem, mert érdekes dolgok szerepeltek a napirendben és gyorsan eltelt a nap. Soha nem az a baj, hogy sokáig tart — mert lehet tízperces értekezlet is hosszú, ha nincs előkészítve és unal­mas. Érdekes volt, de akkor is fá­rasztó. Pedig még most sem fejeződött be a nap. Megyünk tovább. Lassan es­teledik. Elteszi ó is jegyzeteit. — No. aludtál talán? — fordul hozzám. — Áthatsz nyugodtan, van idő, mig odaérünk. Én kocsiban soha nem tudok aludni. — Nem aludtam én sem, csak nem akartalak zavarni. Emlékszel még a felvételire Ozdon? „Megy a három fröccs, vagy nem?" Csináltál gondot akkor, mondhatom. Tudod, ma ez jutott eszembe akkor is, amikor a felszólalásodat hallgattam. Azért... Te is megtettél egy pár kilométert, míg ma odaálltál az asztal mellé. — Az szent! Én nem gondoltam arra az ózdi esetre, de most, hogy mondod, már emlékszem. — Hol van már az az idő... napi három fröccs. + — NeveU Más világ van most már! Egyébként én másra alapszervi titkár, hogy idefigyelj, te Iskolát végeztél, hát készülj fel, te tartod a kővetkező pártnapot. No, még annyi embert, «mennyi ott volt! — Persze, tudod, ugyanannyi, mint máskor, csak most mindenki rám nézett, azt figyelte, hogy mit mondok. Gondoltam is: érdekes, a sorokban ülve egészen más. Mégis csak ment... Beszélni könnyű, de dolgozni... Megtanulni ...Az nehéz! ...néz ki az ablakon Mutatja, hogy három napja még szá­ron volt a kukorica, de azóta letör­ték. örül neki, dicséri az elnököt. — Nézd, én csak hat osztályt vé­geztem — folytatja — még azért is veszekedett apám. Mondta, hogy „mi lesz már? Fiskális leszel te, vagy mi az isten? A szén, az szén. nem tanítják az iskolában, hogyan kell vágni! Amikor én ilyen gyerek, voltam..." Szóval tudod ... Akkor is ez motoszkált a fejemben, amikor az államvizsga-tételt kihúztam a fő­iskolán. Levizsgáztam. Azt mondtam utána: — No, megvagy, oklevél! Hát én tovább nem is tanulok, az szenti De bizony, azóta sem esik ki a könyv a kezemből. Csak ez most más. Most nem az asztalnál vizsgázok, hanem a földön, meg a gyárban. Az újságol­vasó ember látja: hibridkukoricáról imák. Vagy tudja mi az, vagy nem. Nekem azonban meg kell magyaráz­nom, hogy jobb, érdemesebb. Hm! De honnan tudjam, ha nem tanulom — Most érünk rá, bejöttünk — mondja egyikük. Nagyon kifakad­— Mit gondolnak maguk, mi ez, híradó mozi, hogy akkor jövünk- megyünk, mikor ráérünk?! Vegyék tudomásul, most nekem nincs idom! Holnap három órára jöjjenek! — De... — Majd holnap elmondja! — mondtam. Elmentek. Nagyon fel vol­tam dúlva. Mi lesz, ha nem tudunk rendet teremteni? Azt gondolják egyesek, hogy most már mindent le­het? Aztán győzött a józan ész... Most már másfajta problémákkal kell megküzdeni... Hm... Muta­tók. Számok. Elemzés. Következte­téseket levonni. Előre dolgozni: ez a vezetés. Aki csak a mát látja, az nem vezet... Ez még nehezebb, mint a hibridkukorica ... Tudod, ezért esett jól, hogy az „öreg" megdicsért A gépkocsivezető fütyült. Mentegetődzött is már, hogy csak azért, mert álmos. A múlt éj­jel is nagyon sokáig tartott egy meg­beszélés. — Minket nem tavat. — Mondd — szólalok meg —, any- nyi munkád van, sok a gond, meg a nehézség is... bírod mégis? Rámnéz, aztán kitekint az abla­kon. Sokáig csendben vagyunk, majd váratlanul megszólal. — Mondd, szoktál te kártyázni? Meglepődve nézek rá, bizonytala­nul válaszolok. A D U - Á S Z tivumokkal, a rossz úton Járó fiata- 1 okkal nem vurrhatjáik agy zsákba az egész magyar ifjúságot! Ezért szán­jatok síkra mindenütt, ahol csak kell. a reális értékeiéiért, szánjatok szem­éppúgy. mint a méltatlan hízelgéssel. A beszéd további szakaszában Ko­mócsin elvtárs az ún. „apró hétköz­napi. emberi dolgok" fontosságáról beszélt, arról, hogy a KISZ-nek be kell minden, lát­szólag klsjelentőségfl dologban bizonyítania, hogy valóban az ifjúság legjobbjait tömöríti so­raiban. Majd így folytatta: — Akárhogy is nézzük: ti a szocia­lizmus építői vagytok, s a nálatok is fiatalabbak, akikkel kapcsolatba ke­rültök. nem egyszerűen a jövő szak­munkásai, hanem a kommunista Ma­gyarország Jövendő építői! Milyen tanácsot adhatnánk a fiataloknak? Ma, amikor szó szerint minden el­érhető. amikor ma-holnap elérhetők az égitestek is az ember számára: nézzetek a csillagokra, de úgy. hogy ugyanakkor két lábbal, szilárdan álljatok a földön! Miért kell két láb­bal szilárdan a földön állni? Hogy a körülöttünk lévő földi problémákat sorra megoldjuk. Szüléitek nagy har­cot vívtak a nyolcórás munkoidőért — ezt a harcot nektek is vívni kell. de másként: azérí. hogy a nyolc óra munka valóban nvolc óra legyen Minden kis problémát cszre kell venni, ami előreviszi a szocializmus ügyét. De a csillagokra nézve, tudva, hogy mindent megismerhetünk, ta­nulni kell nagy szorgalommal, nagy akarattal. Az Ifjúság tennivalóit öt szóban összefoglalhatom: béke. mun­ka. tanulás, kultúra, sport. Végezetül Komócsin Zoltán elvtárs a KISZ Központi Bizottsága nevében a legősríntébben mondott köszönetét a DIMAVAG kommunistáinak, mű­szaki. gazdasási és szakszervezeti vezetőinek az Iflúsáffl mozgalom lel­kes segítéséért és így zárta beszédét: — Fogadlétok elismerésünket és hálánkat azért a munkáért, amit eddig végeztetek, s folytassátok a munkát éppen Ilyen becsülettel a Jövőben Isi melésben sem maradtak le a kiazis- lák. A kezdeti 6 ifjúság! brigáddal szemben iu 49 ifjúsági brigád dol­gozik 9 vállalatnál, valamint 7 ex­port-brigád. Az ifjúsági brigádok 1 ö- zül 25 harcol a szocialista munka- brigád címért 10 brigád pedig mar meg is kapta ezt a kitüntető címet. Hátra van még azonban a szakma ifjú mestere-mozgalom eredményes megindítása, ezen keresztül is segí­teni akar a KISZ-vezetőség abban, hogy kialakuljanak azok a szakmai- lag kitűnő törzsgárdák, amelyekre hosszú évekig számítani lehet,' Komoly érdemeik vannak a fia­taloknak a takarékossági moz­galomban, ezt csaknem minden kiszistáról el lehet mondani, s néhányan tevékenyen részt vet­tek az újító-mozgalomban Is. Komócsin Zoltán elvtárs felszóla­lásában elsősorban ezt hangsúlyozta: — A ti eredményeitek — mondotta Komócsin elvtárs — valóban elisme­rést érdemelnek, 9 egy sorban állnak az ország többi hasonló nagyüzemé­nek legjobb eredményeivel. Nincs itt szó hatalmas, látványos eredmények­ről. de ez az igazi mozgalom! Hétköz­napi és szisztematikus a ti munká­tok, de éppen ez az. ami az igazi nagy fejlődést megalapozza és létre­hozza. a fiatalok gondolkodásában, magatartásában, világnézetében. Komócsin* elvtárs ezután rétért arra a kérdésre: hogyan értékeljük ma a KISZ-t és az Ifjúságot? — Az általános értékelés, amelyet a vezetők, az idős munkások, a be­csületes emberek zöme vall: hogy az Ifjúság Jó Irányban fejlődik, sikere­sen küzdötte le az ellenforradalom okozta erkölcsi károkat. Kevesebben vallanak szélsőséges nézeteket, de ezek mégis veszélyesek. Tudom, hogy a mi ifjúságunk körében csak annak van becsülete, amiért megdolgozik: ezért küzdenetek kell a méltatlan kedvezmények, a hízelgés, az ajándé­kok ellen, amiért egyetlen szalma- szálat sem mozdítottatok me«. De a másik szélsőséget sem tűrhetjük, azt hogy az egész ifiúságot néhány fia­talról alkotott véleménnyel, általáno­sítással intézzék el. A tényleges nega­Pénteken egésznapos küldöttgyűlé­sen tanácskoztak a DIMAVAG KISZ- szervezetének fiataljai. A december­ben összeülő kongresszus előtt a DIMAVAG kiszistál Is értékelték a három eves munkát vitatkoztak a hibákról, elsorolták az eredményeket, a új vezetőséget választottak. A kül­döttgyűlésre Diósgyőrbe érkezett Ko­mócsin Zoltán elvtárs. a KISZ KB első titkára is. meghallgatta a be­számolót és felszólalt a vitában. Clrbua János elvtárs. a DIMAVAG KISZ-bizottságának titkára tartotta a beszámolót. Röviden vázolta a KISZ helyi megalakulásának, a mun­ka megkezdésének történetét. Három evvel ezelőtt 36 fiatal ült össze, hogy ifjúsági szervezetet hozzon létre — ma a KISZ-tagok száma 748! De az igazán nehéz munkát nem az jelen­tette, hogy kiszélesítsék az ifjúsági szervezetet és létrehozzák a gyár la alapszervezetét. 1957-ben még na­gyon nehéz feladatnak látszott a po­litikai oktatás, a propaganda munka megindítása. „Kérdezz—felelek" ko- rök. TIT előadások hosszú sora, szí­vós szervező munka volt szükséges ahhoz, hogy ezen a téren is megszü­lessenek az eredmények: az elmúlt oktatási évben a KISZ politikai kö­rök és a „Világ térképe előtt” szemi­náriumok 188 főnyi hallgatósággal Indultak, és a zárólétazim 240 lórc emelkedett. A* Idei évben megkétszereződött as oktatásra Jelentkezett fiata­lok száma, s több mint 600 KISZ-tag és KISZ-en kívüli fia­tal vesz részt oktatásban. Az általános és szakmai műveltség gyarapítására is komoly gondot for­dított a KISZ-vezetöség. Azok a fia­talok. akik segédmunkásként kerül­tek a vállalathoz és nem végezték cl az általános Iskolát, ma már. 57 fő kivételével, letették a nyolcadik osz­tály vizsgáit. Kilencvenen tanulnak tovább technikumokban, illetve álta­lános gimnáziumban. Az „Ifjúság a szocializmusért" próba során valamennyi KISZ-tag eredményes munkát végzett: 871-en teljesítették a feltételeket és szerez­tek Jelvényt, illetve oklevelet. A tér­„Nézzetek a csillagokra, de álljatok szilárdan a földön!66 Komócsin Zoltán, a KISZ Központi Bizottságának titkára is résztvett a DIMÄVAG kiszistáinak küldottcrvűláaán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom