Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

* E5 ZA K.MAG TARO RS Z A G A veszteségidő-tanulmányokról Tapasztalatok a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat munkaügyi osztályán — A veszteségidő több tényezőből tevődik össze — válaszolta. — így többek között munka-és anyaghiány­ból, vagy abból, hogy a dolgozó nem kapja meg időben a segédanyagokat, tervrajzokat, a munka szervezéséből kiesett, műszaki okokból kiesett és a munkafegyelem lazaságából kiesett időből. — hogy csak néhányat említ­sek. S hogy mit jelentenek az ilymódon kórbaveszett órák. azokról a válla­lat normaellenőrei által készített ta­nulmányok adnak hű képet. Májusban például 12 dolgozóról készült tanulmány, amely világosan megmutatta, hogy a munkaidő ki­használása elmarad a követelmények mögött. Átlagosan 10 százalékra be­csülhető a kiesett idő. A második ne­gyedévben 39 dolgozó munkáját fi­gyelték meg, vették alapos elemzés alá. s ez alkalommal is megállapítot­ták. hogy kieső idő tapasztalható a dolgozók hí bálából, illetve munka- szervezési okokból. Mennyit ér egy óra? A veszteségidő-tanulmányok alap­ján az építésvezetők, illetve a válla­lat vezetői megfelelő intézkedést tet­tek. A leggyakoribb és a legtöbb ki­esést előidéző veszteségidö-fajták is­meretében nem egy munkahelyen komoly változások tapasztalhatók- A 39 dolgozóról készült munkanap­fényképezés világosan megmutatta, hogy egy óra kiesés — a vállalat ter­melését figyelembe véve — több mint 54 forintot jelent — 39 dolgozó esetében egy negyedév alatt közel 250 000 forint esett ki a termelésből. A termeléskiesés egyaránt jelentke­zik a dolgozó keresetét, illetve a nye­reségrészesedését illetően. Ezért ért­hető, hogy a munkaidő teljes és leg­célszerűbb kihasználása minden dol­gozó érdeke. M unkanap-fénykép Szabó Sándor elvlárs. a normairo­da vezetője, tájékoztatásul elmondot­ta, hogy ezek a veszteségidő-tanul­mányok úgynevezett munkanap­fényképezésből állnak. A norma- ellenőr a külön erre a célra készített megfigyelőlap birtokában, a szó szo­ros értelmében „letáboroz" egy épít­kezésen, s percre megfigyeli, jegyzi, mi történik az adott munkahelyen. Például: mikor indul a keverőgép, mikor és mennyi anyagot kap; mi­kor van a munkaidő tényleges kez­dete. s mikor fognak hozzá a munká­hoz; mikor és milyen okból nem dol­gozik a brigád, vagy annak egyes tagjai; megfelelő-e a munkaszerve­zés, nincs-e felesleges létszám az adott munkaterületen stb. A normaellenőrök — Bodnár Gusz­táv, Csömör Gyula és Szilvást Béla —■ a munkanap-fényképezéssel első­sorban nem adminisztratív jellegű munkát fejtenek ki. hanem a vesz­teségidő feltárásával olyan intézke­dések meghozatalát segítik elő, ame­lyek a termékenyebb munka gyü­mölcsét eredményezik. Például Far­kaslyukon egyidöben a földkiterme­lésnél helytelen átcsoportosítás miatt a kordélykihasználás nem volt meg­felelő. A munkanap-fényképezés be­bizonyította. hogy a munkaerők át­csoportosítása előtt egy műszak alatt 36 volt a kocsiforduló, átcsoportosí­tás után pedig 20! A föld kitermelése amellett, hogy a munka határidejét befolyásolta, jelentősen növelte a föld kitermelésének, elszállításának költségeit. Az elkészült jelentés után határozott intézkedés szüntette meg annak helytelenségét. De így sorol­hatnánk fel több példát, amely azt bizonyítja, hogy a veszteségidő-tanul­mányok segítsége révén hogyan sike­rült egy-egy munkaterületen a ter­melékenységet növelni. A vállalat jövőjét, fejlődését ille­tően a termelékenység ma a legfon­tosabb feladatként lépett elő. Ez év­ben például 1959-hez viszonyítva. 13 százalékkal kell növelni a munka termelékenységét. De méginkább növekedik ez a szám a második ötéves terv során hiszen a műszaki fejlesztési terv gaz dag programot tartalmaz az építés vezetőségek számára. Úgy véljük hogy helyesen járt el, helyesen cse­lekszik a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat munkaügyi osztálya, amikor a veszteségidő-tanulmányok készíté sét fontos feladatának tekinti, ami­kor a termelést gátló hibák ellenf harc katonájává lett. AZ IPARKODÓ CSOBAJIAK Ebben a kis Tlsza-parti községben nem volt könnyű a megszokott élet- ról áttérni az újba. Sok kétség, bi­zonytalanság aggasztotta az embe­reket. Néhányon ki is mondták, azo­kon a téli napokon, amikor a nagy elhatározás: a termelőszövetkezet megalakítása érlelődött. — Olyan tsz-t nem akarunk, amelyben a tagok nappal süttetik a hasukat a Tisza partján. Volt már ebben a községben termelőszövetke­zet, de bizony a hire nem nagyon vonzotta a kívülállókat. Tudták azt azok is, akik a késői estékbe nyúló beszélgetések alkalmával a jövőről, a község egységes Összefogásáról be­széltek. Végül a józan szavak meg­tették a magukét, s januárban szö­vetkezeti község lett Csobaj. Tavasszal el is kezdődött az együt­tes munka. Igaz, küzdelemmel, fá­radsággal járt a kezdet. Mert azzal, hogy .,Tiszavidék” néven egyetlen szövetkezetben tömörült az egész köz­ség, még nem jelenti azt. hogy az emberek is megváltoztak... Megszűnik a bizonytalanság Voltak ..jólértesült” emberek, akik újabb kétségeket támasztottak a ta­gokban. Ebből származott, hogy las­san haladt a kapálás, késlekedtek a tavaszi munkálatokkal. — Mit lehet tenni? ... Tóth István tanácselnök, Németh Bertalan párt vezetőségi tag. Hetei Péter könyvelő, meg Sári Lász­ló fiatal iskolaigazgató újból felke­resték a tagokat. Megmagyarázták, hogy csak a munkából lehet jövede­lemre számítani, a jövő az ipar­kodáson múlik. Aki pedig így sem értett a szavakból, ®zl „kiírták” a községi táblára, sőt a munkában élenjárók kívánsága szerint még azt is kilátásba helyezték, hogy egyesek­től megvonják a háztáji földekét. Ez, de még inkább az elölegosztás azon­ban felnyitotta az emberek szemét. Volt olyan tag az elölegosztáskor. — mint Magyar Mihály, vagy Gál Andor. — aki 6—7 mázsa takar­mányt, egy egész szekérrevalót vitt haza. Voltak azonban olyanok is. akik a hátukon hazavihették az „elő­leget” ... A jó példa vonzza az embereket Az első közös tevékenységből szár­mazó jövedelem mintha felvilla- >y071 volna az embereket. Mind- •nkább kezdték belátni a magyarázó szavak értelmét, hogy csakis a mun­ka hozhat boldogulást, előrehaladást. Szerencsére sok olyan tágja van a Tiszavidéknek, aki az átlagon felül is ismer kötelességet. A kommunis­ták itt igazán rászolgáltak az elisme­résre. Az asszonyoknak egy héttel ezelőtt még 40—50 munkaegységük volt. Csikai Ferencné, aki a példa­mutató párttagok sorába tartozik, az átlagnak a kétszeresét teljesítette: 100 munkaegységet! A jó példa szin­te meggyorsítja a munkát, s az em­berek ambíciót, bizalmat merítenek belőle. Nincs ma már hiba a közös mun­kát illetően. Aratáskor ott voltak a mezőn a hozzátartozók, az üzemekbe járó ipari munkások. S ha esetleg nem azt nyújtották, amit szerettek volna, úgy azt az eső rovására kell Kialakul a versenyszellem Elég jónak ígérkezik az első gaz­dasági év. noha még a növényter­mesztés van túlsúlyban. A tervezett 47 forintos munkaegység már nem­csak terv. A környékben sem számit ez rossz átlagnak. Maguk a tsz-tegok is tudják ezt, s ha közgyűlést, vagy összejövetelt tartanak, ki is mond­ják: — Most már azért is megmutatjuk, hogy értünk a közös munkához! — Hivatalosan még nem beszélnek versenyről. A közelben lévő takta báji termelőszövetkezetet tartják pél daképnek, s titkos szándékuk, hogy utol akarják érni őket... Lesz hozzá erő. Állami támoga­tásból most építenek két 50—50 férő­helyes istállót. Ebben segítenek a társadalmi munkások, a csokoládé­gyár dolgozói is. Már a tetőt szere­lik. Jövőre a 20 holdas kertészet helyett már száz holdat művelnek A 25 holdas gyümölcsös Jonathán almáiból is szép pénzt lehet Helyesen alapozzák meg a gazdálko dóst. mivel a nagyüzem, a beit ség felé haladnak. Ha átmenetileg volt is megtorpa­nás, most végleg magára talált a csobaii Tiszavidék. A kezdő, fiatal termelőszövetkezetek közül a legjobb a környéken, s hogy továbbra is a jók közt marad, arra biztosíték, hogy fel­ismerték a tagok a közösségben rejlő erőt, s tudják, hogy saját boldogulá suk az összefogásból várható. (garami) Teljesítsük tál termelési terveinket Kovái Pál elvtárs beszámolója a miskolci pártaktlván Mint már jeleztük, csütörtökön délelőtt az újdiósgyőri Oprendek Sándor pártszervezet nagytermében ülést tartott a miskolci pártaktíva. Koval Pál elvtárs, a városi pártbi­zottság első titkára beszámolót tar­tott az első félév eredményeiről és a további feladatokról. Az ipari ter­melés mutatóit vette elemzés alá és ennek alapján tárta az aktívaülés elé a helyzetet, mutatta meg a hibák ki­küszöbölésének módját. Koval Pál elvlárs beszámolójában többek között a következőket mon­dotta el: Ha a város szocialista iparának eredményeit, főbb ipari csopor­tokra bontva vizsgáljuk, azt lát­juk. hogy csaknem valamennyi üzem teljesítette féléves tervét. Nagyon szépek az eredmények a Le­nin Kohászati Művek. D1MAVAG és a szénbányászat vonalán. Az LKM első féléves tervét 106.2 százalékra, az egy főre eső termelési tervét 105,8 százalékra teljesítette. Ugyanakkora műszaki fejlesztési tervek teljesíté­sében elért kiváló eredmények alap­ján 98 millió forint megtakarítást ért el az első félév folyamán. Hason­ló szép eredményekről tudnánk még számot adni több más miskolci vál­lalat munkájában, azonban a párt­aktívának nem az az elsődle­ges célja, hogy az eredményeket ele­mezgesse, hanem, hogy az elért ered­mények elismerése mellett, feltárja azokat a hiányosságokat és fogyaté­kosságokat, amelyek akadályozzák további előrehaladásunkat, a VII. pártkongresszus határozataiban meg­szabott feladatok teljesítését. A statisztikai adatok elemzése során kitűnt, hogy a dolgozók igényei gyorsabban nőnek, mint ezek kielégítésének lehetőségei. Míg az ipar termelése az első félév folyamán 4.8 százalékkal volt magasabb a tervezettnél, addig városunk kiskereskedelmi forgalma 7.5 százalékkal haladta meg az előirányzatot. Különösképpen a tartós fogyasztási cikkek forgalma növekedett az első félév folyamán. Motorkerékpárból 666.7 százalékkal, televíziós vevőké­szülékből 580.9 százalékkal, háztar­tási villamos hűtőszekrényből 91.7 százalékkal több fogyott, mint 1959 első félévében. Látni kell azonban, hogy ezt a helyzetet nagyon sokáig fenntartani nem lehet, mert a ter­melésnek meg kell előznie a fogyasz­tást. Annak megállapítása mellett, hogy az első félévben általánosság­ban jó eredményeket értünk el az ipari termelésben. Koval elvtárs rá­mutatott. hogy látni kell, ha havi bontásban, vagy dekád bontásban vizsgálnánk a félévet, akkor elénk tárulna a még meglévő tervszerűt- lenség. hóvégi hajrá, nagyfokú túl­óráztatás stb. A második félév első napjai pedig azt mutatják, hogy ag­gasztó jelek mutatkoznak városunk iparának tervteljesítésében. A mi­nisztériumi ipar termelési tervét csak 99.3 százalékra teljesítette az előző hónapokhoz viszonyítva, terme­lékenységi tervét pedig 98,6 száza­lékra. Csökkent a 100 forint bérre esó termelési érték is. A gépgyártás­ban pedig a havi tervet csak 90.6 százalékban teljesítették, ami a2 előző hónaphoz viszonyítva mind­össze 79,4 százaléknak felel meg. Mindezekből következik, hogy egyik leglényegesebb feladata városunk valamennyi üzemének, a tervek maradéktalan, pontos és a minő­ségi követelményeknek megfelelő teljesítése. Ezalatt azt értjük, hogy nemcsak a tervek globális teljesítésére van szükség, hanem tervszerű, program- szerű gyártásra. A munkaidő jobb kihasználása lehetővé teszi a túlórák ! csökkentését. Tapasztalatok szerint a túlóra a minisztériumi ipar egész te- •ületén 15,7 százalékkal, ezen belül a nehéziparban 18.9 százalékkal nö­vekedett. Meg kell vizsgálni, mi az oka annak, hogy a táppénzes bete­gek száma növekszik. A táppénzes betegek létszámának növekedése ko­moly gondot okoz amiatt, hogy nő a betegek száma, de másrészt gondot okoz a népgazdaságnak amiatt is. hogy emelkedik a táppénzre és gyógyszerellátásra fordított kiadás. Üzemeinkben hatalmas összeget for­dítunk baleset- és egészségvédelem­re, növeljük az orvosi rendelők és kórházak számát, egyre jobb minő­ségű és hatásosabb gyógyszereket yártunk, csökkentjük az egészségre rtalmas munkahelyeken dolgozók munkaidejét, mégis növekszik a táp- énzesek száma. Ezt a közeljövőben eltétlenül meg kell vizsgálni, s an- . nak eredményeképpen megfelelő kö- I v étkeztetéseket levonni. Igaz. hogy 15.1 százalékkal töb- 1 bet termeltünk, mint az előző év azonos időszakában, de ezt a többlettermelést 5,9 százalékkal nagyobb munkáslétszámmal ér­tük el. És ha emellett figyelembe vesaiük, hogy az elmúlt három év során ren­geteg úl szerszámgépet kapott váro­sik ipara, többszéz elfogadott és bevezetett újítás Járult hozzá a ter­melékenységhez, megállapítható, hogy a termelékenység növekedése terén problémák vannak, A n’t1"11“ termelékenysége pedig, mint erre pártunk VII. kongresszusának hatá­rozata is rámutat, egész továbbfejlő­désünk, az ipari termelés növekedé­sének elsődleges forrása. A beruházás területén Is komoly hiányosságok fordulnak elő A fel­adat az lenne, hogy koncentráljuk a beruházásokat, ne forgácsoljuk szel az építőipar erejét, hanem arra töre­kedjünk, hogy a beruházásokat befe­jezzék azok minél előbb belépjenek a termelésbe. Mégis az a helyzet, hogy az elmúlt félévhez viszonyítva is növekedett a megkezdett és be nem fejezett beruházások száma. Egyre több új létesítmény kivitele­zését kezdik meg anélkül. hogy a to- lyamatban lévőket befejeznek. A rendelkezésre álló munkás­létszámot úgy kellene az építő­iparnak elosztani, hogy ne forgá­csolják szét a munkaerőt, hanem koncentrálják egy-egy objektum befejezésére. A városi építőipari vállalatok IP'" június 30-án 255 darab 100 ezer fo­rinton felüli létesítményen dolgoz­tak. Ez év hasonló időszakában csak­nem azonos munkáslétszám mellett 419 hasonló létesítményen dolgoztak. Ennek következménye, hogy az egy munkahelyre jutó építőipari mun­káslétszám 40-ről 32-re csökkent. Ez pedig közvetlenül befolyásolja a be­ruházások gazdaságosságát. Koval elvtárs beszámolójában rendkívül élesen bírálta a tervezd szerveket, amelyeknek hibájából na­gyon sok probléma adódik a város­ban. Nemcsak a tervező vállalatok, hanem a beruházók és kivitelezők hibájából is fordulnak elő komoly mulasztások. A városi párt-végrehaj- tóbizottság álláspontja: sehol ne kezdjenek el beruházásokat addig, amíg valamennyi tervdokumentáció nincs teljesen készen. így elkerülhe­tő, hogy épületek készüljenek el és az építés során derüljön ki, hogy nem felel meg a tervezett célnak, át kell építeni, vagy más, hasonló hi­bák forduljanak elő. Üzemeink vezetői mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy sa­ját vállalatuk teljesítse tervét, dol­gozóik nyereségrészesedéshez jussa­nak. Emellett azonban előfordul, hogy gyakran figyelmen kívül hagy­ják a népgazdaság érdekeit Olyan munkákat vállalnak, amely az ő nyereségüket feltétlenül biztosítja, de nem biztos, hogy a népgazdaság szempontjából döntő jelentőségű. Gyakori, hogy az üzemek nem telje­sítik kooperációs kötelezettségeiket és ennek az a következménye, hogy a többi üzemek, amelyek esetleg kész terméket adnának a mezőgaz­daságnak, a kereskedelemnek — nem egy esetben a külkereskedelem­nek —, nem tudják teljesíteni ter­veiket. Még most is tapasztalható, bizonyos iparági és szakmai soviniz­mus, amely ellen élesen fel kell lép­ni, mert akadályozza a munkát Koval elvtárs beszámolójában ja­vasolta az aktíva résztvevőinek, hogy az említett eredményeket és hiá­nyosságokat saját üzemükben, a dolgozók széleskörű bevonásá­val tanulmányozzák és vonják le a megfelelő következtetéseket, hogy a második félévben a fél­év elején mutatkozó visszaesést pótolni lehessen és a terveket túl tudjuk teljesíteni, valamennyi mutatójuk szempontjá­ból. Legyenek ennek a harcnak kez­deményezői. vezetői a pártszerveze­tek és a kommunisták. A gazdasági vezetőkkel és a szakszervezettel kö­zös összefogásban szárnyalják túl az első félév jó eredményeit, hogy si­kerrel tudjuk befejezni a hároméves A beszámolót vita követte, amely­ben a felszólaló elvtársak konkrét példákkal támasztották alá a beszá­moló megállapításait és teljes egyet­értésüket fejezték ki a párt-végre­hajtóbizottság azon javaslatával, hogy az üzemekbe visszatérve fel­dolgozzák a soronlevő feladatokat, kimunkálják ezek megvalósításának módszereit. Az aktívaértekezlet Viskevits Ele­mér elvtárs, a városi pártbizottság ipari osztálya vezetőjének zárszavá­val ért véget. folyik rendszeres, szívós, terv* »cerü munka a veazteségidők, ló­ként azok okainak feltárására és (Dr. Münnlch Ferenc elvtárs, a szággyúlés legutóbbi ülésén el­hangzott beszédéből.) Az építőipar előtt álló feladatok végrehajtása szükségessé teszi a munka termelékenységének gyors­ütemű emelését. Az új gépesítési anyagok és módszerek felhasználása, a nagymérvű gépesítés mellett jelen­tős helyet foglal el a munkaidő terv­szerűbb, jobb kihasználása. Ugyanis a munkaszervezési hiányosságok, il­letve a munkafegyelem lazasága kö­vetkeztében jelentős kihasználatlan tartalékok állnak rendelkezésre. Az indokolatlanul kieső munkaidők megszüntetése, a tartalékok feltárása — mint ahogy annak jelentőségére a kormány elnöke rámutatott — elen­gedhetetlen feltétele a termelékeny­ség állandó növelésének. Az építőipar területén szórványo­san találkozni lehetett veszteségidő- tanulmányok készítésével. Ennek eredményeit, tapasztalatait figyelem­be véve. rendelte el az Építésügyi Minisztérium 3. számú igazgatósága a veszteségidő-tanulmányok kötelező bevezetését. Ellátogattunk a Borsod megyei Mélyépítő Vállalathoz, hogy megnézzük, mit tettek az országgyű­lésen elhangzott referátum, az ÉM. rendelete alapján a vállalat terme­lékenységét emelő veszteségidő- tanulmányok készítése érdekében. Mi a veszteségidő? A vállalat munkaügyi osztályán Horváth Ottó elvtárssal, az osztály vezetőjével beszélgettünk a munká­jukban jelentkező „új" jelenségről. Hosszas ottlétünk után megtudtuk, hogy a vállalatnál már a rendelet megjelenése előtt is foglalkoztak az időmérők veszteségidő-tanulmányok készítésével. Ez évben például több mint 40 tanulmányt készítettek, amelyekben feltárták a termelékeny­ség emelését gátló hiányosságokat. Mi is az a veszteségidd? — kér­deztük Horváth clvtárstól. A gépkocsivezetőnek a kormánykerék mellett állandóan fokozott figyelem mellett kell ügyelnie a biztonságos köalekedésre. Elég e«y óvatlan pillanat, egy hirtelen rántás a volánom é* a teherautó az árokba kerül, mint ajjépen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom