Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

BS7AKMAGTAR0MZÍ0 Ne általánosítsunk! [Ioizá$zólánok az Éssakmagyarorgxág clkkéhex Lapunk augusztus 28-i, va­sárnapi számában jelent meg Déri Ernő elv'órs ..Ne általá­nosítsunk” című cikke, ifjúsá­gunk magatartásáról, problé­máiról. a fiatalok ólcténsk né­hány Időszerű kérdéséről. A cikk felkeltette olvasóink ér­deklődését és közülük többen Írásban Is kifejtették vélemé­nyüket. Több hozzászólás ér­kezett szerkesztőségünkhöz. Az alábbiakban ezek közül ismer­tetünk néhányat. Segítőkész fiatalember A „Ne általánosítsunk” című cik­ket elolvasva elgondolkoztam, s rá­jöttem arra, hogy tényleg nem sza­bad a mi fiataljainkat, hogy úgy mondjam egy kalap alá venni. Példa erre a következő eset. A múlt hónap 24-én délután a 16.35-kor induló ózdi vonattal utaz­tunk Sajószentpéterre. A Tiszai pá­lyaudvar után nemsokára'jött a ka­lauznő és kezelte a jegyeket. Egy kis vita keletkezett az egyik idős bácsi és a kalauznő közöt, ugyanis a bá­csi jegy nélkül szállt fel. mert qz Úzdig kért jegy árához 1.70 fillérje hiányzott. Mellettünk egy feketein- ges fiatalember ült. aki eddig hal- gatott, de amikor a kalauznö jegyző­könyvezni akarta a bácsit, közbe­szólt, hogy ő kifizeti a hiányzó ősz­szeget. Ekkor derült ki, hogy már nem 1.70 forintról, hanem, mivel a vonaton váltott jegyre 10 forintot rá kell fizetni, 11.70 forintról van szó. A fiatalember ezt az összeget is min­den további nélkül kifizette, pedig azt sem tudta, hogy ez a bácsi ki­csoda. Amikor az idős bácsi megkér­dezte tőle, hogy hová vigye a pénzt, azt felelte, hogy Ózd messze van még, majd megbeszélik addig. Ugyanis 6 is oda utazott. Ekkor fi­gyeltünk fel a fiatalemberre és lát­tuk meg kabátján a KISZ-jelvényt. Nagyon jól esett látni, hogy a mi fiataljaink milyen szeretettel, figyel­mességgel vannak az idősebbek iránt. Ebből az ügyből is az a tanul­ság. hogy nem minden a ruha, mert attól még viselője lehet nagyon ren­des ember, mint például ez az ózdra utazó fiatalember is. Szabó Istvánná tanácsi dolgozó Sajószcntpéter Példamutató munkásfiatalok 1956 óta nagyon sok cikk jelent meg, mely az ifjúság problémáival foglalkozott. Ezek a cikkek általá­ban elmarasztalták ifjúságunkat, csak a hibákat ostorozták. Mondjuk meg. volt idő. amikor jogosan. Azóta azonban iHúsáPunk natrvobbik részé­nek megváltozol Gondolkodásmódja, mégpedig Jó irányban. A Lenin Kohászati Művek henger­mű gyárrészlege dolgozóinak közel egyharmada ifjúmunkás. A henger­mű ifjú műszaki tanácsa a KISZ I. országos kongresszusa tiszteletére olyan versenyvállalást tett, mely a munka jobb megszervezésével, a meglévő berendezések jobb kihasz­nálásával, a fejlettebb technika al­kalmazásával, mintegy három és fél­millió forint értékű többlettermelést Európában húsz évvel meghosszabbodott a várható átlagos életkor Az Egészségügyi Világszervezet je­lentése szerint 1947 óta 9,8 százalék­kal csökkent a halálozási arányszám. A gyermekhalálozás arányszáma 40 százalékkal, a tuberkulózis okozta halálozások száma 72,8 százalékkal csökkent Dr. Van de Calsedy. az Egészség- ügyi Világszervezet európai irodájá­nak igazgatója kijelentette: az euró- paiak 1960-ban 20 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak. mint 1900-ban. Nem mintha az orvosok megtalálták volna a hosszú élet tit­kát, hanem azért, mert jóformán teljesen megszabadították az euró­paiakat a járványos betegségektől. A jelenlegi várható átlagos életkor mintegy 70 év, viszont 50 és 70 év között lépnek fel általában a külön­böző rákos megbetegedések és szív­Krokodil a külügyminisztériumban A 8zudáni külügyminisztérium tisztviselői néhány nap óta meglehe­tős nyugtalanul végzik munkájukat. A múlt hét közepén ugyanis a Nílus vizéből kimászott egy krokodil, ké­nyelmesen végigsétált Khartum váro­sának főútvonalán és betért a kül­ügyminisztérium épületébe. Egy ré­mült taxisofőr riasztotta a rendőrsé­get. Mivel azonban a külügyminisz­térium tisztviselői úgy vélték, hogy a lövöldözés pánikot okozhat a szomszédos Grand Hotelben meg­szállt túristák közöt, úgy döntöttek, hogy kiürítik az épületet és örökét állítanak a kijáratokhoz. Másnap reggel átvizsgálták a házat, de a kro­kodilénak már csak szó szerint a „nyomait” találták meg. Az állat is­meretlen úton-módon visszatalált a folyóba. eredményez. Ez a példa azt mutatja, ahol az ifjúságot az MSZMP, a KISZ és a tömegszervezetek irányítják és vezetik, ott nem kell feltenni a kér­dést: ki lép az idősebb korosztály helyébe? A cikk helyesen mutatott rá, mennyire nem néhány nyeglén vi­selkedő fiatalon keresztül kell ifjú­ságunkról véleményt alkotni, mert ezek az ifjak Is nevelhetők, csak kel­lő jóindulattal kell hozzájuk köze­ledni. Ha pedagógusaink az iskolában megmagy a rázzák, mennyire ízléste­len a kirívó tarka-barka öltözködés, mennyivel jobb a szerény, egyszerű viselkedés, ha a szülök nem veszik meg gyermekeiknek a „legdivato­sabb” különlegességeket, és ha a di­vattervezők és a kereskedelmi szer­vek is belekapcsolódnak az ifjúság helyes irányú nevelésébe, úgy egvre kevesebb lesz azoknak az ifjaknak a száma. akik után ecves felnőttek na­gyon könnyen általánosítanak. , Szitovs7kl Béla Dlósgyőrvasgyár A helyes nevelés a legcélravezetőbb Azt hiszem nincs olyan szülő, aki a szóbanforgó cikk megállapításait ne helyeselné. A c*kk hangia, gon­dolatmenete a helyes nevelésre va­ló törekvést tükrözi. Véleményem szerint is a helyes nevelés a legcélra­vezetőbb út és a fiatalság ama ré­tegét. mely kifogásra adhat okot, nem eltaszítani kell, hanem a helyes útra téríteni. Nekem is vannak gyermekeim, oktattam. ipari, hivatali működésem alatt igen sok fiatal volt a kezem alatt, akik közül sokan ma komoly pillérei népgazdaságunknak és így nem túlzás, ha azt mondom: isme­rem a fiatalságot. Es én is úgy isme­rem Őket, ahogyan Déri elvtárs látja. A helyes útra való térítés, a meg­nyerés útja a járható út. a problé­mát ennek a mikéntje jelenti. Az if­júság egyik rétege a dicsérő szavakat vonatkoztatja magára. Gondolkozóba esik az a réteg is, amely magára is­mer hiányosságaiban, de látja, hogy nem ítélik el ezért és egy része egé­szen biztosan az előbbiekhez, fog csatlakozni. A még megmaradtokat kell helyes útra téríteni. Ez a szü­lök, az iskola és a munkahely köte­lessége, és ebben nekünk, szülőknek is kötelességünk nekik 'segítséget nyújtani. Ez alkalommal az ifjúság figyel­mét csak arra akarom felhívni, hogy ellenérték nélkül eredmény nincs. Az ellenértéket, életünk későbbi idő­szakának eredményeire, fiatalko­runkban gyűjtjük és az ifjúság ko­moly rétege biztos lehet abban,’hogy a szocialista társadalomban megta­lálja saját boldog holnapját. Hogy ez legyen az osztályrésze az ifjúság ma még kifogásolt rétegének, csak rajta múlik, amihez a segítséget meg­Bontakozó közösség Kiállítás a B. M. Ráduly József Klubban zik a színek, alakok szemléletessége és az arányok szabályos váltakozása. A képző- és fotóművészet e fő té­nyezőivel találkozhat, aki felkeresi a B. M. Ráduly József Klubját, ahol közel 60 pályamű tanúskodik az itt szereplő atkotókészségről. Ha a teljes művészi igényesség szemszögéből nézzük ezeket az alko­tásokat, akkor is csak jót mondha­tunk róluk: a szerzők olyan hűség­gel igyekeztek megörökiteni az élet egyes mozzanatait, amilyennek az ember látja őket. Az alkotók nem törekedtek „túlnőni” önmagukon. Mindenki annyit produkált, ameny- nyit tehetségének jelenlegi fázisa megenged. Túlzásokba bocsátkoz­nánk. ha a pályaművek alkotóit mind érett művészként köszönte­nénk, ez helytelen kivánalom volna, szinte lehetetlen. Olyan emberek szerepelnek itt. akik napi munkájuk után „barátkoznak" a művészettel. Egy bontakozó közösség forráspont­jának lehetünk tanúi. Szárnypróbál­gatások ezek a művek, segítő kéz szükséges, hogy a további termések magasba szárnyaljanak. (Nem áft megjegyezni: helyes volna, ha a fest­mények alkotói még mozgalmasabb életképeket vetnének vászonra, ha emberábrázoló készségük gazdagod­^Jlyen gondolatok váltakoznak & bennem, amikor eddigi mun­kájukról és további terveikről érdek­lődöm. Az idáig eltelt időszakban szerves közösségi munkáról nemigen beszélhettünk, hiszen a kiállítás megrendezől azt a célt tűzték ma­guk elé. hogy ezzel a kiállítással te­remtsék meg egy felnövő munkacso­port alapjait. Az itt szereplőknek ez az első önálló kiállításuk, most es­tek át a „tűzkeresztségen". Amint a példák illusztrálják, megvívták azt a harcot, amely további alkotói küz* delmekre jogosítja fel őket. A kritikát hozzáértő művész-szak­emberek képviselték, akik a segíteni akarás szigorával igyekeztek minden helytelen irányzatot — giccset és ál­pátoszt, absztrakt ábrázolásmódot — távoltartani, ettől a jól megrendezett kiállítástól. A 20 festmény és a 40 foto alkotói közül — a müvek három teremben foglalnak helyet — lega­lább tíz szerzőt emelhetnénk ki, de a többiek sem maradnak el társaik mögött. — A kiállításon iparművé­szeti tárgyakkal is találkozunk. Eddigi munkájuk alapján méltán érdemlik ki, hogy további terveikről is szó essen. Hiszen a teljes közössé­gi élet, még csak most van kibonta­kozóban. A közeljövőben képzőművé­szeti és fotoszakkör megindítását ter­vezik. Ezekbe bevonják majd a vidéki nevezőket is... A jövő hónapban pályázatot hirdetnek, mely a felsza­badulás utáni időszak változásait, fejlődő életünket kívánja szemlél­tetni Az eredményhirdetésre 1961 áprilisában ' kerül sor. E pályázat igyekszik közelebb hozni egymáshoz a, szakkörök tagjait. Kéréssel fordul­nak a ' Művelődésügyi Minisztérium­hoz, nevezzen ki számukra egy olyan szakembert, aki a művészeti ágak „műhelytitkaival" ismertetné meg őket. Segítségükre lenne további munkájukban. A kiállítás szeptember 11-én zárul. A záróünnepség után a zsűri tagjai és az alkotók megbeszélésre gyűlnek össze, hogy megvitassák „közös dől­isszuk, hogy ennek a szép ered- menyekkel rendelkező együtt tesnek sikerül olyan harmóniát meg­teremteni, melyben az új, szocialista em^erábrázolás érvényesül majd — még művészibb erővel... Ukáczj Solohov műveinek hatása Dániában Otto Lindhardt, a Güldendal dán kiadóvállalat igazgatója, aki jelen­leg Mihail Solohov vendégeként a Szovjetunióban tartózkodik, a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában elmondotta: Solohov „Csendes Don" és „Üj barázdát szánt az eke” cí­mű művei nagymértékben elősegí­tették. hogy Dániában megértsék az utóbbi évtizedekben a Szovjet­unióban végbement alapvető válto­zásokat. A Güldendal kiadó a mi­Don” új kiadásának első kötetet 52.000 példányban. Otto Lindhardt szerződést kötött Solohov „A hazá­jukért harcolnak" című új. ragényé- nek kiadására, amelynek első kö­tetét az író novemberben fejezi be. „A dán olvasók, ugyanúgy, mint más országok olvasói is, türelmet­lenül várják Mihail Solohov új mű­Harminc évig hordta magában... A nehezen kiejthető NedervelV-1 operálták, kitűnt, hogy tüdejében anársvasa nevű finn községben a 30 I nem rosszindulatú daganat, hanem esztendős Tyko Asplund nemrégiben | egy 15 centiméter hosszú hlmnemű kénytelen volt betegállományba i magzat van. Asplund 30 évig hordta menni, mert erős légzési nehézségei I magával ikertestvérének embrióját, támadtak. A klinikán tüdőrákot álla-\Ez az első ilyen eset a finn orvos- pitottak meg. Mikor azonban meg-1 tudomány történetében. Esténként hallom “anrédió‘ ,,Gondoljanak azokra, akik pihenni tértek és halkítsák le rádiójukat!'’ ■ Többször gondolkoztam rajta, szük- seges-e ez a ligyelmeztetés. Rájöt­tem, hogy szükség van rá, mert bár a többség úgy hallgatja a rádiót, hogy másokat ne zavarjon vele, — vannak, akik nem törődnek szomszé­daikkal és harsogtatják készülékü­ket. Miattuk szükséges a figyelmez­tetés. Általánosságban megállapítha­tó, hogy az emberek figyelmesek egymás iránt, tiszteletben tartják egymás szokásait, kedvteléseit. Azon­ban ugyanúgy, mint a rádióhallgatók között, mindenhol vannak kivételek, akik nem törődnek másokkal,, csak a maguk — sokszor kicsinyes, öpző — érdekeit nézik. Számuk nem olyan nagy ugyan, de Jó lenne, ha még jobban lecsökkenne. A villamoson utazók minden reg­gel tanúi azoknak a heves vitáknak, amelyek az utazás során folynak. A jegyvizsgálók többsége udvarias és igyekszik a legnagyobb csúcsforga­lom idején is a viszonyokhoz képest nyugodtan végezni munkáját. Annál furcsább, hogy — nem is nagy tö­megben — a kalauz valamiért ráför­med az utasra: „Ha nem tetszik, menjen taxival!” Ez persze nem he­lyes. Sok minden miatt nem szeren­csés válasz, ö nagyon jól tudja, hogy dolgozó emberek nem járhatnak taxival munkába. Ha korábban, egy másik kocsi forduló alkalmával vala­ki megharagította, ne álljon bosszút másokon. Persze, az utasok se mind .angyalok”. Van közöttük, aki korán reggel a kalauzon tölti ki mérgét és okkal, ok nélkül beleköt. Pedig a kalauz nem hibás azért, mert neki fel kellett kelni, vagy nem fogott Jól a zsilett a borotválkozásnál, vagy száraz volt a zsemlye. Egyszóval, semmi reggeli bosszúságért nem ő a felelős, kór szidni a kereskedő, vagy a pengegyár helyett a kalauzt. Ré­NEM MAGÁNÜGY gén voltak a villamoson feliratok, amelyek csak annyi megbecsülést kértek a villamos dolgozóinak, amennyit az utasok maguknak meg­kívánnak. Ezeket a táblákat valami­lyen ok miatt levették. Nem a sok megbecsülés miatt, az biztos! De egymás megbecsülése nem jelszava­kon múlik, hanem megértésen, em­berségen, amelyre nagyobb szükség lenne néhol. Egyik hivatalban jártam és vár­nom kellett, míg ügyemet elintézik. Közben kénytelen-kelletlen tanúja voltam egy hosszú telefonbeszélge­tésnek. Megtudtam ebből, hogy az eltennivaló uborka még mast is elég drága és nem is lehet elég apró uborkát kapni. Pedig náluk a család csak az egész apró uborkákat szereti; Hosszas eszmecsere folyt arról, hogy kell-e a jó ecetesuborkába mustár­mag. vagy anélkül Is kemény lesz stb. A beszélgetés azzal zárul!, hogy délután úgyis találkoznak és meg­kapja a telefonáló a legjobb recep­tet. Most nem akarok kicsinyeskedni, hogy hány perc esett ki a telefoná­lással a munkából (bár ez sem lé­nyegtelen), de nagyon csodálkoztam azon. hogy a várakozók, akik e hölgy­re vártak, nem csaptak az asztalára. No Jó, ne túlozzunk, ne csapjanak az asztalra, senkit nem akarok erre biztatni. De miért legyenek kényte­lenek délelőtt 10 órakor amiatt üldö­gélni egy hivatalban, mert a kar­társnő legnagyobb gondja az apró “^Vásároltam egy £«# a Sokat kellett várakozni, de nem szól­tam egy szót sem. hiszen iskolakez­dés van,- „összejöttek a dolgok". A gyerekek felszerelése kicsit megké­sett. A vásárlásnál előttem volt egy család, ök is gyermekcipőt vásárol­tak. illetve próbálgatták a cipőket a kisfiú lábára. Minden egyes cipőt megnézett a papa, a mama és még egy fiatalasszony — feltehetően a nagynéni. A fiúcska lábán meg is tapogatták, hogy jó lesz-e a méret — és újabbat kértek. Megnéztek vagy nyolc pár cipőt és a végén kijelen­tették, hogy most nem akarnak vá­sárolni, nincs is pénz náluk, majd legközelebb, — most csak megnézték a fazonokat*. Ha valaki ezt végignéz­te és hallgatta.- jogosan bosszanko­dott. Egyetértek, hogy mindenki azt vesz a pénzéért, amit akar, az is rendben van, hogy mindenki szeret­ne Jól vásárolni. Azt azonban meg­jegyzem, hogy alkalmasabb időt kel­lene választani az ilyen válogatásra, mint a munkaidő végét, amikor amúgvis nagyon sokan vannak az üzletekben. Nem helyes dolog az. hogy némelyek — figyelmen kívül hagyva, hogy mások is sietnek, sze­retnének korábban hazaérni —. úgy viselkednek egy-egy vásárláskor, mintha csak ők lennének az üzlet­ben és senki más. illetve sok-sok el­adó. rajtuk kívül, aki — szeretnék — mind őket szolgálná ki. Van egy ismerősöm, aki mindig mindent tud. Úgyis mondhatnám egyszerűbben, hogy pletykás. Tudja, vagy tudni véli. hogy ki. kivel jár, ki. kibe szerelmes, szerelmi három­szögekről tud intim dolgokat, és eze­két terjeszti. Bánata, hogy kevés embert tud ezekkel szórakoztatni és, ha elkezdi a mesét, nem annyira ér­deklődést. mint Inkább sajnálkozást vélt ki. Sajnálkozást a család iránt, amelyhez hűtlen lett az apa. Leg­utóbb is egy ilyen eset elmondásába kezdett, de letorkolták azzal, hogy megpróbált-e már az illetővel beszél­ni. hogy észretérítse. Erre azonban ó volt a legjobban megdöbbenve, hogy mit képzelnek, hogy avatkozhatna 6 ebbe bele. hiszen ez magánügy. Pe­dig nem igaz, ez nem helyes felfogás. Nem terjeszteni kell az ilyen esete­ket — és sokszor eltúlozva, kiszínez­ve mesélni másoknak —, hanem megakadályozni a családi válságokat. Kitől várjon az anya vagy a gyerek segítséget ebben az esetben, ha nem a közvetlen munkatársaktól, akik is­merik ezeket az ügyeket! Az az ál­láspont, hogy „ez magánügy", más eseteknél is hallható. Vannak embe­rek, akik isznak. Sokat isznak, sőt, előfordul, hogy ennek mértéke mesz- sze meghaladja a normálist. Ennek is a család látja kárát, mert a fize­tés nagy része odavan. Erre is a leg­könnyebb rámondani: magánügy. Pedig nagyon sokszor a cimborák a hibásak, mert hívják, viszik az erre egyébként hajlamos embert. Figyel­meztetnék inkább, hogy most már elég. hagyjuk abba és menjünk haza. Hogy ezt meg lehet tenni, az nem csupán óhaj. Több példa van arra, hogy munkabrigádok, munkáskollek­tívák visszaadtak a családnak, az életnek iszákos embereket, mert nem fogadták el a „magánügy" liberális álláspontját. Az sem magánügy, ha egy szülő állandóan veri a gyerme­két, bezárja őket és elmegy szóra­kozni, ha pedig a mutatás elhúzódik, vagy más városban folytatódik két napig is, a gyermekek étlen-szomjan vannak a bezárt lakásban. Népi álla­munkban törvény védi a gyermeke­ket és a családot, ezek betartása és betartatása nem magánügy, hanem össz-társadalmi ügy. Vannak alrilr e8ész aPró *yGr­vannak, axiK mekekkcI jár. nak szórakozni. Gyakran látni a késő esti mozielőadásokon is szülőket, akik magukkal hozzák kisgyermekei­ket. Ez elsősorban a gyereknek árt, rombolja egészségét. De egyébként se ért az egész mozielőadásból semmit. Szülei azonban vagy nem rrterik ott­hon hagyni, vagy úgy gondolják: „Hadd szórakozzon a gyerekr De kellemetlen ez más szempontból is. Mivel a gyerek nem érti a filmet, mamája állandóan mondja, hogy mi történik. A szomszédok pedig hall­gatják, hogy „figyelj, a bácsi most énekelni fog”, „nézd. milyen szép hajó" ... Ennél már csak az rosszabb, ha koncerten valaki megszólal mö­göttem. hogy „ez írtó unalmas, de tegnap irtó klassz volt a TV". És hallok egy „irfá rossz” beszámolót a Sophia Lorenröl. Az. hogy ki, ho­gyan szórakozik, az ő dolga. Van. aki a futballmeccset szereti (különösen Szepesi György közvetítésével). Ma már ilyen nicccsct napjában több­ször is hallgathat valaki, csak egy­szerűen magnóra kell venni egy „nagy” meccset. Csupán az a sze­rény kérésem, hogy mikor ezt hall­gatja, ne bögesse a rádiót, mert ha teszem fel, nem vagyok kíváncsi a Szepesi György közvetítésére, ne le­gyek kényszerítve annak hallgatásá­ra, akkor se. ha esetleg a magyar csapat Jó összeállításban győz, nem úgy. mint az olimpián... Azt ménem mondhatja íltan­Azt mégsem dóan „ r4di6, hoey ..gondoljanak azokra, akik...* —* utaznak, dolgoznak, vásárolnak vagy szórakoznak. Nem lehet valákit min­dig arra figyelmeztetni, hogy társa­dalomban élünk és ennek a közös­ségnek megvannak a kialakult szo­kásai. Olyan írott és íratlan szabá­lyok vannak, amelyeket be kell tar­tani és amelyeket a többség szívesen magáévá is tesz. Azok a kevesek, akik még ezt nem látják, gondolják csak meg: mégsem várhatják, hogy az emberiség alakuljon hozzájuk, ne^ kik kell az emberek közösségébe be- illeszkedniök. Déri Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom