Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04 / 209. szám
s I960, szeptember 4. Megkezdődött a tanév A z ormosbónyai műszaki klub egyik szobájában három ember üldögél a kicsi asztal mellett Almási István Kossuth-díjas vájár, Ribár Lajos vájár, s a zömök, kedélyes Svidró József, a bánya párttitkára. Kinn alkonyodik. A szomszédos teremből halk zsongás, fel-fel- csendülö kacagás, rádióból kiáradó zene hangjai szűrödnek be. Itt pedig diszkréten csörrennek a kanalak. A három ember a mennyezetről aláhulló fehér fényben szótlanul iszogatja feketéjét Mindegyiket elfoglalta a maga gondja. Almási a gyermekeire gondol, akiket nagyon szeret; Ribár azon rágódik, hogy megcsúszott az út, megrepedt a háza fala; Svidrót meg más emberek gondjai gyötrik. A csöndet végül Svidró mélyzengésű hangja töri meg. — Jó ez a fekete. Felfrissíti az — Igen. — mormogja Almási. — Keli egy kis kikapcsolódás... — Kell — bólint Ribár, de szemének elrévedező pillantásai mégis csak arra mutatnak, hogy ő se tudja magát túltenni a mindennapi gondokon. Svidró akaratlanul is visszatér a „hétköznapi" témához. — Láttam a bérjegyzéket: Elég szépen kerestetek a múlt hónapban is. Kis ideig csönd ereszkedik közéjük. — Meg kell azért dolgozni — így Ribár. Svidró elhárító mozdulatot tesz. — No, nem is azért mondom. Jól tudom én, elég nehéz mesterség a miénk, teljes embert, odaadást kíván. Csakhát én duplán örülök ha a bányászok szépen keresnek: több szenet termel a bánya s hót jobban élnek az emberek. Az élégedett bányásszal mégis csak könnyebb szót érteni. — Hát volt idő —- emlékszik a múltra Almási — amikor sokat elégedetlenkedtünk. dehát az már lassan az emlékekben is elhal... No, de, hogy dolgozik a brigádod? R ibár lassan kavargatja a feketét. Nagyon Jól. Juhász. Noszlik, Roncsol, Oláh, Sz. Kovács. Legjobban Kon csőit ismerem, ö a cimborám. Vele vagyok egy műszakban. Hat éve dolgozunk együtt, úgy összeszoktunk, hogy egymás gondolatát is kitaláljuk mór. Almási kicsit rosszaiban néz Ri- bárra. — Csak egy hiba van. Hat évig nem volna szabad egy embert segédvájárnak hagyni. Hiszen kell a vájár. Ribár tiltakozó mozdulatot tesz. — Roncsolt bármikor bárhová helyezhetik, mint vájárt. Megállja a helyét. Dehát jobban szeret így dolgozni. Ha két ember a munkában összeszokik, megérti egymást, akkor az nagy kapocs. — Az — bólint Almási. — Nagyon rendes emberek vannak az én brigádomban is. Itt van a cimborán. Dienes Bálint. Két éve dolgozunk együtt. Szorgalmas, becsületes. Nálad könnyebb, a tagok nagyrésze or- mosi, több alkalom van munkaidőn kívül is találkozni, de az én brigádom ahány tagú, annyi helyen lakik. Dienes Kazincbarcikáról, Jeremiás János — aki cimborám volt, most ablézom — Szendrőról, Tolvaj Láttam más munkahelyen, hogy dolgozik, megfigyeltem mozdulatait, a munkához való hozzáállását, aztán szóltam neki, „gyere cimbora hozzánk.” Jött is szívesen. — Ti egy kicsit vetélytársak is vagytok — mondja Svidró s a másik két emberre néz. No, várjatok csak. László Szalonnáról, a szőke magas Sándor István — aki most tagjelölt — Krasznokvajdáról jár dolgozni. Van egy új ember: Takács Béla. — Iratai közül kimutatósfélét húz elő. — Itt van ni. Az Almási-brigád hathavi termelése: átlag 190.6 százalék, a megtűrt palatartalmat 19 százalékkal csökkentették, a robbanóanyagmegtakarítás 9 százalék. — A robbanóanyagmegtakarítás — mondja Almási — havonta 8—900 forintot is hoz. Mi darabos szenet szeretünk lőni. így jobb a szén minősége is. Svidró Ribár felé fordul. — A Ribár-brigád teljesítménye meg -- olvassa az adatokat — 191 százalék, palatartalomcsökkentés 18, robbanóanyagmegtakarítás 4.8 százalék. Mondom, vetélytársak vagytok. .Utánatok a Magyar-brigád jön — a hathavi 188 százalékkal. Csend ereszkedik közéjük. Aztán arról kezdenek beszélni, vajon hogy sikerül majd a bányásznap? Svidró órájára néz. — Hűha, elszaladt az idő. Nekem mennem kell. Kezdődik egy megbeszélés. Na de — teszi hozzá mosolyogva — azért jó volt egy kis kikapcsolódás. .. A másik kettő arcán is mosoly fut n át. Hát hogyne. Hiszen ha munkásemberek összeakadnak, akik szeretik szakmájukat, az üzemet, akármilyen témával is kezdik, a végén csak a termelésnél lyukadnak ki. Lassú, nehézkés léptekkel haladnak végig a klub helyiségében. Az ajtóban elválnak. — Jószerencsét! — Jószerencsét! — Jószerencsét! — köszönnek • az estébe burkolódzó telep utcáin ki ar* re, ki arra indul. r> Jubileumi versenyhónap kezdődött a Lenin Kohászati Művekben 1770-ben építette meg a Bükk rengetegében, Ómassán, Fazola Henrik egri lakatosmester az első vasolxxisz- tót, amit fia, Fazola Frigyes ISO évvel ezelőtt fejlesztett tovább a mai Ujmassán. A bükki vasolvasztók utódjaként 1870-ben készült el és csapoltak először vasat Diósgyőrött, a jelenlegi Lenin Kohászati Művek helyén létesített és az akkori viszonyok között korszerű nagyolvasztóból. A hármas évfordulóról szeptember 24-én és 25-én Diósgyőrött nagyszabású ünnepségen emlékeznek meg. Az ünnepség bevezetőjéül a gyár egyik legrégibb üzemének, a finom- hengermű sinsori hengerészeinek kezdeményezésére a Lenin Kohászati Művek dolgozói — szeptember I-tÖI 30-ig — jubileumi versenyhónap tartását határozták el. A dolgozók az üzemekben kisgyü- léseken emlékeznek meg az évfordulóról. Az ünnepi versenyhónap alatt fokozott erővel harcolnak éves felajánlásaik, termelési terveik teljesítéséért. Egyik legfontosabb feladatuknak az úgynevezett tételes elmaradás csökkentését, illetve pótlását tartják, arra törekednek, hogy a rendelő felek, a feldolgozó ipar igényeit minél jobban kielégítsék. A szokottnál is nagyobb gondot fordítanak az üzemekben a rendre, tisztaságra és nem utolsósorban a munkásvédelmi előírások megtartására. Korszerű módszer a kohók falazatának vizsgálatára kohó falazatának állapotáról, elhasználódásáról hősugárzásra — infravörös sugárzásra — érzékeny filmre fényképfelvételeket készítenek a kohókról. Ezek a felvételek pontosan mutatják a kohók belső falazatának tényleges állapotát, illetve azt,, hogy a fal hol szorul javításra. E módszer alkalmazásával még idejében intézkedhetnek a megrongálódott fal kijavításáról s megszüntethetik j» kilyukadás veszélyét. Az új módszertől a termelés biztonságosabbá tételére és a balesetek jelentős csökkentésére számítanak. Régi kohászok tapasztalata szerint rendszerint a kohók csapoló nyílásának környékén kopik, vékonyul el a vasolvasztó berendezések falazata. Ez esetleg a kohó kilyukadását eredményezheti, ami nemcsak jelentős termeléskiesést, de súlyos, sőt végzetes balesetet is okozhat. Eddig a kohó falazatának állapotát, elhasználódásának, megrongálódásának mértékét nem tudták megbízhatóan megállapítani. Kókai István, a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó gyár- részlegének vezetője javaslatára Diósgyőrött korszerű vizsgálati módszer alkalmazását kezdték meg. A Beszélgetés a klubban vezetésnél. Mindezek hátráltatják az egészséges munkafolyamatot, illetve rontják a szellemet. AZ ELKÖVETKEZENDŐ időben tovább nőnek a feladatok. A szerencsi és taktaharkányi gépállomás a közeli napokban egyesül. A taktaharkányi gápállomás igazgatója veszi át a két gépállomás irányítását. Üjabb tiz község, illetve tizennégy termelőszövetkezet kerül a szerencsi gépállomás körzetébe. A pártszervezet vezetősége sokat vár az egyesüléstől, az új igazgató munkájától. A jobb eredményekhez azonban az kell, hogy a szakág-vezetők, mérnökök, könyvelők, agronómusok megértőbben, alaposabban foglalkozzanak mind a szakmai, mind az erkölcsi-politikai kérdésekkel. Ne hagyjanak minden munkát a pártszervezetre, a kommunistákra. Persze, a jobb. összehangoltabb munka egyik feltétele a tanulás mind szakmai, mind politikai téren. Mizser elvtársnak és a járási pártbizottság illetékeseinek is az a véleménye: mind a főmérnöknek, mind más szakág-vezetőnek nagyobb gondot kellene fordítania a ió vezetési stílus elsajátítására. Ennek viszont egyik előfeltétele a marxizmus—leninizmus ismerete. E tekintetben hiba van. Jóformán egyetlen szakember, szakvezető sem jelentkezett például szemináriumra. Pedig a párt nemcsak ezt, hanem azt is várná tőlük, hogy mint vezetők, mind politikailao. mind szakmailag szervezetten és rendszeresen neveljék a gépállomás, a termelőszövetkezetek, a környező községek dolgozóit. VÉGEZETÜL: a szerencsi gépállomás munkájában nincs különösebb hiba, azonban az említett hiányosságok megszüntetése azt jelentené, hogy még gyorsabban erősödnének a környező termelőszövetkezetek, még hatékonyabb lenne a gépállomás mezőgazdaságnak nyújtott segítsége, ha a gépállomás vezetői jobban támogatnák a kommunisták munkáját, illetve nem csupán a pártszervezettől várnák a párthatározatok megszabta Jeladatok valóban kommunista megoldását! Barcsa Sándor hogy van még nálunk hiba, van üresjárat. Bár reméljük, nem sokáig. A pártvezetöség negyedéves munkaterve részletes, és igen alapos munkaterv. Ahogy Mizser elvtárs röviden vázolja, három fő feladat köré csoportosították az erőket. Ellenőrizni és segíteni a termelőmunkát; foglalkozni a dolgozók problémáival; és minél több segítséget nyújtani az új és régi termelőszövetkezetek megerősödéséhez. A tervek mögött ott sorakoznak a mindennél többet mondó tettek. Ne csak a pártszervezet ügye legyen A PÁRTT1TKÁR ELVTÁRS fel- jegyzései hűen tanúskodnak arról, milyen nagy gondot fordítanak a termelőszövetkezetek erősítésére és a gépállomás dolgozóinak egyéni problémáira. Mizser elvtárs rendszeres látogatója a tizenhat termelőszövetkezetnek. Erejéhez és tudásához mérten segít, ahol tud. A területen dolgozó traktorosok, szerelők, cséplővezetők ügyeit is valóban kommunista módon intézi. Száz és egy esetet sorol fel: 7mT. milyen problémákat intézett ^ intéz jelenleg is. Mindemellett n vezetőségi tagokkal egyetemben időnként megvizsgálják egy-egy szakágazat munkáját. Egyszer a műszakiakét, másszor a mezőgazdászokét. Jól sikerült brigádgyűléseket rendeznek, termelőszövetkezeti tagok, községi vezetők bevonásával. S ennek ezer haszna van mind a gépállomás, mind a tsz-ek szempontjából. Nyugodtan lehet mondani: minden lépésüket, minden tettüket úgy irányítják, hogy a párt- és kormányhatározatok alapján a gépállomás valóban betöltse feladatát a mezőgazdasági termelés növelésében, a termelőszövetkezetek erősítése terén. E feladatok hibátlan végrehajtása azonban meghaladja a néhány pártvezetőségi tag, illetve nagy részében egyetlen ember, a párttitkár erejét. Mizser elvtárs, a gépállomás párt- szervezetének titkára, szószé rint csaknem ugyanazokat mondotta, amit a járási pártbizottságon hallottunk: — Nem kapunk kellő segítséget, támogatást a gépállomás vezetőitől. Sőt, mind a műszaki munkáknál, mind kint a területen a traktorosoknál előfordul számos hiba, amelyek megoldása elsősorban a műszaki és gazdasági vezetőkre várna. A párt- szervezet persze többet is tehetne, mint amennyit tesz. Azonban különösen ilyenkor, a nyári és őszi munkák dandárjában mind a vezetőségi tagok, mind a párttagok nagy része kint tartózkodik a brigádterületen és ezért nehéz összehangolni a munkát, nem tudunk úgy foglalkozni a gépállomás több mint százhúsz dolgozójával. ahogy a körülmények megkívánnák. A hallottak és tapasztaltak alapján meg lehet állapítani: a szakágak ; vezetői: főmérnök, főkönyvelő — aki jelen pillanatban a gépállomás meg- : bízott igazgatója is — nem fordíx . megfelelő gondot a dolgozókkal és a : termelőszövetkezetekkel való szóró- : sabb kapcsolat kiépítésére. Sokszor : előfordul, hogy a főmérnök türel- , metlenül beszél az emberekkel, mű- helymunkásokkal, traktorosokkal , Egy-egy panasz elsikkad a gazdaság A SZERENCSI JÁRÁS termelőszövetkezeteit, községeit járva, több esetben szó esett a Szerencsi Mező- gazdasági Gépállomás munkájáról. — Az utóbbi időben nincs különösebb kifogás a gépállomás munkája ellen. Előfordul ugyan, hogy baj történik a gépekkel, de hamarosan kijavítják. A végzett munka ellen tincs kifogás — mondogatják a gépállomásról. De Megyaszón. Csobajon, Taktabájon és szinte valamennyi termelőszövetkezetben megjegyzik: — Különösen sokat köszönhetünk a gépállomás pártszervezetének. Nagyon rendes ember ott a párttitkár. Gyakran meglátogat bennünket, s ha panaszunk van a gépek, a munka miatt, vagy éppen szakmai vagy más ügyben kérünk tanácsot — biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan történik valami. A gépállomás néhány dolgozója viszont nem egészen elégedett a vezetők munkájával. Az egyik traktoros panaszolta, hogy egyszerű egyéni ' ügyét, amely viszont neki és családjának pénzt jelent, már hónapok óta hiába jelentgeti, nem intézik el. Pedig csupán egy igazolványt kellene beküldeni az SZTK-hoz. A monoki Kossuth Termelőszövetkezetből meg — melynek tagságát a gépállomás patronálja — olyan hírek érkeznek, hogy bizony többet is segíthetne a gépállomás, mint patronáló vállalat, és elsősorban anyagiakban. Mert meg lenne rá a lehetőség. Ha kérik, hogy javítsák meg gépeiket — megteszik, de ugyanannyit kell fizetni érte, mintha más vállalat végezné a munkát. És előfordul, hogy csak hosszú huzavona után vergődnek zöldágra. Ami a szakmai, politikai segítséget illeti, itt sincs ugyan panasz, hanem ez még nem elegendő segítség. Ilyen némileg ellentétes véleménynyel a tarsolyban kerestük fel a szerencsi gépállomás párttitkárát, Mizser Sándor elvtársat, akiről előzőleg a járási pártbizottságon is elismerően nyilatkoztak. Rátermett ember, szeretik a dolgozók, bátran megmondja a véleményét, csak kissé egyedül van ezernyi problémával szemben. — S hogy ez mennyire igaz, megmutatta a beszélgetés, megmutatták a tapasztalatok. A jó munkaterv és a gyakorlat A GÉPÁLLOMÁS párttitkára nem a sok szó embere. Hanem amit mond, az kevés szóból is érthető. — Ami a gépállomás munkáját illeti — mondja határozottan — egészében véve nincs különösebb hiba. A nyári tervet 86 százalékra teljesítettük. A némi lemaradás csak a mostoha időjárásnak „köszönhető”. Ennek ellenére idejében learattunk mind a tizenhat termelőszövetkezetnél és tizennégy közös gazdaságban már befejeztük a cséplést is. Igyekszünk úgy dolgozni, ahogy azt a munka megköveteli, vagy mondjuk úgy: ahogy a párt- és kormányhatározatok előírják. — A kérdésre: ét mit fesz a pártszervezet? — előveszi a pártszervezet munkatervét és sajái noteszét, ahol az eredmények — c tettek sorakoznak. Azonban mielőtt az eredmények felsorolását folytatná hozzáteszi: — Meg kell azonban jegyeznem Kommunisták a gépállomáson Ssereaesi jegyzet
