Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04 / 209. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! fmnmmmmk A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kössontjük a bányászokat l XVI. évfolyam 109. Ara: 70 fillti A t«plalomból__ Kommunistáfc a gépállomása A színházi évadnyitóra Jehova tanúi Irányelvek oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére Oktatási rendszerünk a felszabadulás óta állandóan fejlődött és jelentős eredményeket ért el. A gyors társadalmi haladás azonban szükségessé teszi, hogy jobban készítsük fel ifjúságunkat az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak megoldására. A ma iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából kilépve (10— 15 év múlva) meg tudjanak felelni a felépült szocialista társadalom igényeinek. Ezért határozott úgy a párt VII. kongresszusa, hogy: „Köznevelésünk fejlesztése gondosan előkészített iskolareformot tesz szükségessé.'’ Az a társadalmi bizottság, amely a kormány megbízásából az iskola- reform előkészítésén munkálkodik, viszonyaink gondos elemzése alapján, a hazai és külföldi tapasztalatok kellő figyelembevételével, a fejlesz- tés alapelvett és legfőbb célkitűzéseit Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány hozzájárulásával nyilvános vitára bocsátja t 1. Tegyük szorosabbá iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Minden iskolatípusban elő kell készíteni a tanulókat a termelőmunkában való részvételre. Ezért: — az általános iskola nyújtson műszaki-gyakorlati (politechnikai) képzést, növelje a gyakorlati foglalkozások számát; — gimnáziumok oktatási rendszerét úgy fejlesszük, hogy az elméleti oktatás mellett szakirányú műszaki- gyakorlati (politechnikai) képzéssel lehetővé tegyük a tanulók számára szakmai előképzettség megszerzését is; — olyan szakközépiskolákat létesítsünk, amelyek középfokú általános műveltséget és szakképzést nyújtanak; — felsőoktatási intézményeink neveljenek a népgazdaság, a tudomány és a kultúra különböző területei számára olyan kiválóan képzett szakembereket, akik megismerik a választott szak elméleti alapjait és gyakorlati alkalmazásának legjobb formáit 2. Emeljük az általános- és szakmai műveltség színvonalát. Ezért: a) — A tanterveket az oktatás minden fokán tegyük korszerűbbé. A korszerű tananyagot úgy kell összeállítani, hogy: — kapjanak benne helyet a természettudományok újabb eredményei, a társadalomtudományok mai kérdései, továbbá bizonyos technikai ismeretek; — biztosítson rendszeres kapcsolatot a gyakorlattal; nyújtson tájékozódást a termelés alapjaiban; — szolgálja a szocialista világnézet kialakítását. b) — Szüntessük meg a tanulók túlterhelését. c) — A tankötelezettség korhatárát a jelenlegi 15-ik életévről a 16-ik életévre kell felemelni. Akik 14. illetve 15 éves korukig sem végzik el az általános iskola 8. osztályát, azok 16 éves korukig az általános ískolá- . ban kötelesek tanulmányaikat folytatni. Azok pedig, akik a tankötelezettség korhatára előtt elvégezték az általános iskola 8. osztályát, de középfokú tanintézetben vagy ipari tanulóiskolában szervezett oktatásban nem vesznek részt és napi 4 óránál kevesebbet dolgoznak, 16 éves korukig továbbképző iskolákat kötelesek látogatni. d) A nappali tagozatok mellett jelentősen fejleszteni kell a dolgozók esti és levelező oktatását, hogy minél többen szerezzék meg a középfokú általános és szakmai műveltséget. e) Mind a pedagógusiképzésben, mind pedig a továbbképzésben helyezzenek nagyobb súlyt a pedagógiai, didaktikai ismeretekre. A tanításban legyen nagyobb tere a szemléltető oktatásnak. Pedagógusaink az oktatás és nevelés jobb módszereivel érjék el, hogy a tanulók teljes aktivitással vegyenek részt az órákon, a tananyagot megértsék és alkalmazni tudják. f) Meg kell valósítani az egész oktatásügy egységes irányítását A Művelődésügyi Minisztérium feladata valamennyi alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézmény oktatónevelőmunkájának elvi, pedagógiai irányítása. A megyei, a megyei jogú városi művelődésügyi, illetve a budapesti tanácsok oktatási osztályainak hatáskörébe kell utalni területük valamennyi alsó- és középfokú tanintézetének közvetlen irányítását, felügyeletét Az egyes szakminisztériumok (országos főhatóságok) feladata, hogy közreműködjenek a különböző szakiskolák tananyagának összeállításában, irányítsák a szakfelügyeletet szervezzék a tanulók üzemi, szakmai gyakorlatát. 3. Az oktató-nevelőmunka tervszerűen szolgálja a szocialista világnézet és erkölcs kialakítását: Neveljünk igaz hazafiakat, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmust, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát. Olyan tanulóközösségek kialakítására kell törekedni, ahol a szocialista erkölcs követelményei a tanulók munkájában, magatartásában, egymás közötti kapcsolatában mindinkább érvényre jutnak. Neveljen az iskola erős. edzett ifjúságot és alakítsa ki az egészséges életmód megfelelő szokásait; fejlessze a nép szeretetét és megbecsülésé* a mindennapi életben, a munkában és a művészetben egyaránt II. E célkitűzéseknek megfelelően Iskolarendszerünk a következőképpen alakul: Alsifokú oktatás A Magyar Népköztársaság iskola- rendszerének alapja továbbra is a 6 éves korban kezdődő nyolcosztályos kötelező általános iskola. Fokozatosan minden általános iskolában be kell vezetni a gyakorlati (politechnikai) oktatást. Az általános iskola általános alap- műveltséget nyújtó iskola. Emellett elméletben és gyakorlatban megismerteti a termelőmunka elemeit, előkészíti a tanulókat a társadalmilag hasznos munka végzésére, megalapozza a szocialista erkölcsi nevelést. Az új ipartelepek kialakulását és a mezőgazdaság szocialista átszervezését alapul véve úgy kell fejleszteni az iskolahálózatot, hogy a kis települések felsőtagozati tanulói számára még több központi (úgynevezett körzeti) iskolát hozzunk létre. Ezzel is elősegítjük, hogy valamennyi felsőtagozatú tanuló szakrendszerű oktatásban részesüljön. Az a közvetlen célunk, hogy az általános iskolát végzett ifjúság túlnyomó többsége valamilyen formában továbbtanuljon. A tananyag ösz- szeállításánál arra kell törekedni, hogy szilárd alapcfcat adjon a továbbtanuláshoz. Oj tantermek építésével fokozatosan csökkentjük, majd teljesen megszüntetjük iskoláinkban a kettős váltást. Iparitanulő-iskolák Az ipari-, mezőgazdasági-, kereskedelmi- (stb.) tanulóiskolák feladata a szakmunkásképzés. Ezekben az intézményekben a tanulmányi időt az általános műveltségi és szakmai igényeknek megfelelően fokozatosan 3 évre emeljük és meghatározzuk azokat a feltételeket (különbözeti, illetve felvételi vizsgák rendszerét), amelyek teljesítésével az ipari tanulóiskolát végzett fiatalok továbbtanulhatnak valamely középfokú iskola felsőbb osztályaiban, illetve — előkészítő tanfolyam után — felsőipari stb. Középfokú oktatás oktatási intómé. nyeink feladata, hogy középfokú általános műveltség mellett — az isko- latípustól függően — szakmai képzést, illetve előképzést nyújtsanak. Ennek megfelelően középiskoláink nagyobb részét szakirányú iskolatípussá alakítjuk. Szakközépiskolák A termelés és a társadalom fejlődésével évröl-évre több olyan általánosan is művelt, jól képzett szakember»» van szükség, aki képes alkalmazni a korszerű termelési eljárásokat. tudja kezelni a modem gépeket, áttekintése van a termelés egy-egy ágában, s ezért a népgazdaság változó igényei szerint aránylag gyorsan mozgósítható újabb és újabb feladatokra, továbbá bizonyos irányító posztokon is helytáll. Ezért szakoktatásunkat magasabb színvonalra kell emelni. Olyan ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és közgazdasági szakközép- iskolákat kell szervezni, amelyek célja az, hogy középfokú általános és szakmai műveltséget adnak. Ezekben az iskolákban a tanulmányi idő 4 év. A tanulók érettségit és szakvizsgát tesznek. Az iskola elvégzése után szakmájukban elhelyezkednek, egy-két évi gyakorlati munka után felsőipari (mezőgazdasági stb.) iskolára, illetve egyetemre jelentkezhetnek. A szakközépiskolákat a jelenleg! gimnáziumok és technikumok egy részéből kell kiépíteni: 1965-ig kisebb mértékben, 1970-ig teljes rendszerükben. A sZa kiközép Iskolákat üzemhez, intézményhez kapcsoljuk. Ezek biztosítják a tanulók szakirányú elméleti és gyakorlati oktatásának személyi és tárgyi feltételeit, továbbá nyári szakmai gyakorlatukat. Gimnáziumok A gimnáziumok célja, hogy az elméleti képzéssel egyidejűleg olyan szakirányú politechnikai1 képzést nyújtsanak, amely megrövidíti egy szakmában a szakmunkásképzettség megszerzéséhez az érettségi után szükséges időt A gimnázium tanulmányi Ideje négy év. A tanulók a hét öt napján az iskolában tanulnak, egy napon pedig az iskolával együttműködő ipari, mezőgazdasági stb. üzemben termelőmunkát végeznek. A nyári szünidőben további két-három hetes termelési gyakorlaton vesznek részt A tanulók érettségi után képzettségüknek megfelelően elhelyezkedhetnek, illetve egyetemi, főiskolai továbbtanulásra jelentkezhetnek. Az üzemi termelési nappal összekapcsolt (ún. 5 plusz 1-es) oktatást 1965-ig valamennyi gimnáziumban meg kell valósítani. A dolgozók iskolái Az általános és szakmai műveltség emelésében mind nagyobb feladatát várnak a dolgozók iskoláira. Arra törekszünk, hogy a dolgozók tmin- (Folytatás a 2. oldalon.) II X. magyar bányásznap Szeptember 4-e“n™X^ ünnepe s egyben jubiláris ünnepe is. Szerte az országban, — Borsod megyében is — ma tizedszer gyűlnek : össze bányászaink, hogy megünnepeljék a magyar bányászság megbecsülését ilyen formában is kifejező 1 napot. Pártunk és kormányunk 10 ' évvel ezelőtt iktatta törvénybe, hogy ' szeptember első vasárnapja legyen i a bányászok ünnepe. Ez a szeptem- ■ béri első vasárnap történelmi jelen- ‘ tőségü a magyar bányászság életé- ; Negyvenegy évvel ezelőtt, 1919 szeptember 6-án Tatabányán a magyar bányászok mozgalmának egyik legvéresebb és legemlékezetesebb ese- [ menye zajlott le. A Tanácsköztársaság leverése után, a Horthy által szervezett véres ellenforradalmi terror legelső teendői közé tartozott a munkásosztály által kivívott jogok és juttatások eltörlése. A becsületes tatabányai bányászok, jogaik védelmében tüntetéssel egybekötött sztrájkot szervezlek ezen a napon. Tüntettek a bérek csökkentése ellen, a 12 órás munkaidő visszaállítása ellen. A tőkések képviselője, Rehling bányaigazgató, ma 41 éve adott parancsot Hubert csendőr főhadnagynak, hogy fojtsa el a munkások meg- , mozdulását. Hubert főhadnagy vezényszavára sortűz dördült el és hét öntudatos magyar bányász maradt holtan Tatabánya poros utcáin és 26 sebesült bányász jajszava hangzott .fel a jogait követelő tömeg között. E véres események emlékére s a szabaddá vált bányászok munkája megbecsülésének kifejezéséül iktatta törvénybe a magyar nép állama a bányásznap megünneplését. A mai napon minden becsületes magyar ember hálás szívvel emlékezik a tatabányai hős mártírokra, s utódaikra, a szocializmust építő bányászokr0 Dolgozó népünk szók mindig ott voltak az első sorokban, ahol a haladásért, a szabadságért, az emberi jogokért, a jobb életért kellett küzdeni. Ott küzdöttek 1919-ben az intervenciós csapatok ellen a miskolci, tatabányai és a salgótarjáni vörös ezredekben. A Hort- hy-fasizmus sötét napjaiban szintén ott voltak, amikor a magyar dolgozó nép jobblétéért, a magasabb bérért s a munkanélküliség megszüntetéséért folyt a harc. Becsületes helytállással és áldozatkészséggel álltak csatasorba 1945-ben is, amikor a felszabadulás napjaiban a hitleri-fasizmus által rombadöntött ország talpraállítá- sa volt a feladat. A Magyar Kommunista Párt felhívása méltó visszhangra talált bányászaink között s az újjáépítésre meghirdetett széncsata, — melyre az ország vérkeringésének beindításához elsődleges szükség volt — győzelemmel járt. A felszabadulás utáni években a dolgozó magyar népnek biztos támasza volt a bányamunkásság a politikai élet megszilárdításában, a földreform, az államosítás végrehajtásában, valamint a választási harcokban. A bányászok kiérdemelték a dolgozó népünk bizalmát az 1956-os ellenforradalmi események idején is. Ezekben a vészterhes időkben is biztosították a családi tűzhelyek, a kórházak melegét s az életet adó fényt. A politikai és gazdasági élet gyors konszolidációjához nagyban hozzájárult bányász- ságunk helytállása. A bányamunkások nehéz s nem egyszer veszélyes munkáját, valamint a magyar munkásosztály harcában betöltött szerepét tükrözi a népi államunk által a bányászoknak nyújtott megbecsülés. A felszabadulás után jelentős összegeket biztosított álamunk a bányák fejlesztésére, a bányászok munka- és életkörülményeinek megjavítására. Csak az első ötéves tervben több mint 4 milliárd forintot adott a kormány a bányászat beruházásaira. Az életkörülmények javulását igen nehéz számokban lemérni. A kapitalista idők barlanglakásait és nyomortanyáit kényelmes, tiszta, jól berendezett lakások váltották fel. Csak 1957-ben — kormányunk határozata nyomán — 10 000 bányászlakás készült el telepeinken. Nehéz lenne számokban kifejezni, mit jelent, hogy a bányászgyermekek előtt megnyíltak az egyetemek főiskolák, kapui, hogy a fárasztó gyaloglás• helyett autóbuszok szállítják a bányák dolgozóit munkahelyükre és vissza, vagy hogy évente többezer bányászdolgozó és gyermeke élvezi hazánk legszebb üdülőhelyein, valamint külföldön a kényelmes pihenést és szórakozást, amely azelőtt csak a kiváltságosoknak járt. Sokmindent nem lehet számokkal kifejezni, de nem lehet figyelmen kixriil hagyni sem. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a megváltozott életet, azt, hogy hazánkban emberré lett az ember s a legelsők közé került a múltban annyira lebecsült bányász. Jóllehet, ezekről a kérdésekről sokszor és sok helyen tettünk említést, mégsem győzzük elégszer hangsúlyozni. Ma már mindannyian tudjuk, hogy a párt nélkül, a Szovjetunióval való barátság nélkül ezeket az eredményeket nem tudtuk volna elérni, illetve biztosítani. Mindezekből következik, hogy bennünket, bányászokat, a megbecsülés fokozott felelőssége kötelez. A szocializmus mindig újabb és újabb feladatok megoldását tűzi elénk. A nagyobb követelmények, az életszinvonal további emelése egyre több, olcsóbb és jobb minőségű szén termelését igényli. Ahhoz, hogy bányamunkásaink a megnövekedett feladatoknak maradéktalanul eleget tudjanak tenni, a bányák műszaki vezetőinek, pórt- és tömegszervezeti funkciónd- riusainak is fokozott erőfeszítéseket kell tennxök a második ötéves terv alapos előkészítésében. Meg kell teremtenünk az előfeltételeket az 5 éves terv által előirt célkitűzésekhez. A munka termelékenyebbé tétele, valamint a fizikai munka megköny- nyitése érdekében pártunk VII. kongresszusa határozatot hozott a bányák gépesítésének meggyorsítására. A cél érdekében elsősorban a fejtés és rakodás gépesítését kell megvalósítanunk. E téren már eddig is értünk el eredményeket s a szerzett tapasztalatok alapján gyorsabb lépésekkel haladhatunk előre. Az ózdi szénmedencében, a putnoki és egercsehi bányaüzemek frontfejtésein már korszerű acéltámos biztosítást és önrakodásos páncélszállitó- szalagokat üzemeltetünk, melyeket a közeljövőben fejtő-, rakodógépekkel fogunk kiegészíteni. Hasonló kezdeti eredmények születtek már a borsodi medence üzemeiben is. A korszerű biztosítás és gépesítés fokozatos bevezetése egyben magával hozza a „legfőbb érték az ember” jelszó valóra váltását is, mivel nagyban hozzájárul a biztonságosabb termeléshez. Amint láthatjuk, a második 5 éves terv igen komoly és nagy feladatokat ró a szénbányászat dolgozóira. Vajon képesek lesznek-e bányászaink ezeknek a megnövekedett feladatoknak eleget tenni? Igenis képesek lesznek. Biztosíték erre elsősorban az a bennük lévő lendületes hozzáállás és akarat, amellyel az eddigi nem kis eredményeket is elérték. Bányászaink erejét és áldozat- készségét megsokszorozza a pártba és a népi hatalomba vetett bizalom. Jól tudják, hogy a kitűzött feladatok maradéktalan végrehajtása a dolgozó nép életszínvonalának emeléséhez, a szocializmus felépítéséhez vezet. i A bányásznapon kiosztásra kerülő sokezer kitüntetés, amely mind a becsületes kiváló munka elismerésének jele, szintén azt bizonyítja, hogy bányászainkban megvan a szükséges erő és akarat a rájuk rótt feladatok meavalósitására. A párt és kormány helyes politikája biztosíték arra, hogy érdemes becsületesen dolgozni, van célja a becsületes munkának, mert egyre szebb, örömtelibb lesz a dolgozók élete, egyre világosabban bontakozik ki a még boldogabb jövő. Induljunk tehát J** új sikerek felé. Még nagyobb helytállással biztosítsuk a második 5 éves terv sikeres megvalósítását, illetve határidő előtti befejezését. Éljenek a széncsaták hősei, a bányászok! Éljen a X. magyar bányásznap! Lőcsei Lajos. az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt igazgatója.
