Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Szombat. Hruscsov elvtárs hatalmas beszéde az Eí\SZ IS, ülésszakán (Folytatás m 1. oldalról.) tói kormány normális munkájához, mert ez a kormány a kongói nép bi­zalmát élvezte és élvezi ma is. A szovjet kormány a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzette a kongói kérdést. A közgyűlés felada­ta, hogy visszaszorítsa a gyarmato­sítókat és kiszolgálóikat, utasítsa rendre Hammarskjöldöt, hogy ne éljen vissza főtitkári tisztségével,, hanem töltse be hivatását és ragasz­kodjék szigorúan az ENSZ alapok­mányában lefektetett rendelkezések­hez és a Biztonsági Tanács határoza­taihoz. A szovjet kormány véleménye sze­rint határozatot kell hozni, amely szerint csak afrikai és ázsiai orszá­gok csapatai maradhatnak Kongó­ban, ezek a csapatok is csak a. tör­vényesen megválasztott Lumumba- kormány beleegyezésével tartózkod­hatnak Kongó területén és csak e kormány belátása szerint legyenek felhasználhatók a törvényes kongói kormány és parlament normális mű­ködésének biztosítására. Meggyőződésünk, hogy a kongói nép a maga erejéből megbirkózik a felvetődött nehézségekkel és rendet tud teremteni hazájában. 1 eljesen ró<'legesen meg kell szüntetni •yarmaiosító rendszert Szemünk láttára szabadulnak fel és születnek újjá, kelnek önálló élet­re azok a népek, amelyeket a gyar­matosítók századokon át lávoltar- tcttak az emberiség fejlődésének or­szágútiétól. Ez korunk nagyszerű jellemvonása. Csupán 15 esztendő alatt körülbelül máaíélmilliárd em­ber, vagyis a Föld lakosságának fe­le rázta le a gyarmati elnyomás bi­lincseit. A régi gyarmatbirodalmak romjain egész sereg új nemzeti ál­lam keletkezett. Az emberiség történetében új kor­szak kezdődött, amikor Azsia^. Afri­ka és Lati n-A meri ka népei az euró­pai és az észak-amerikai népek.mel­lett kezdtek tevékenyen részt venni a világ sorsának intézésében. E vi­tathatatlan tény elismerése nélkül nem lehet realista külpolitikát foly­tatni, olyan politikát, amely számol az idők követelményeivel és megfe­lelés népek békeszerető törekvései­Vajon manapság elképzelhető-e a nagy nemzetközi problémák meg­oldása a Kínai Népköztársaság rész­vétele nélkül? Vajon meg lehet-e ol­dani e problémákat India, Indoné zía, Burma, Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Ghana, Guinea és más államok részvétele nélkül?. Aki másképp vélekedik, nos, próbálja meg itt, az ENSZ falai között, hogy ne törődjék az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai álla­mok képviselőinek véleményével és szavazataival. Igaz, egyes nyugati .országokban félelmet kelt, hogy az uj' ázsiai és afrikai államok megjelentek az ÉNSZ-t*én, sőt, már arról kezdenek bestéin i, hogy az Egyésüli-Nemzetek Szervezetében valamiképpen korlá­tozni kellene az újonnan keletkező államok beözönlését. Ami a Szovjetuniót illeti, őszintén megmondom, ml eléged. ttek va­gyunk azzal, hogy nagy számban jelenteik meg új államok az ENSZ- ben. Mi mindig síkra szálltunk és továbbra is síkra széliünk az ellen, hogy bármiképpen megnyirbáljak a nemzeti függetlenségük?t kivívó né­pek jogait. Ezekkel az államokkal rokon vonásunk az a közös törekvés, hogy fenntartsuk és migsiiláidítsuk a bókét, létrehozzuk a földön az or­szágok békés együttélésének és együttműködésének feltételeit, tekin­tet nélkül az országok állami és tár­sadalmi rendszerére, miként az ázsiai és afrikai országok bandungi érte­kezletén meghirdetett fcékeszeretö elvek követelik. A tények azt bizo­nyítják, hogy a korább«n gyarmati uralom alatt sínylődő nemzetek és népek felszabadulása a nemzetközi együttműködés bővülésére, az egye­temes béke megszilárdulására vezet. Ezután Hruscsov párhuzamot vont az új államok fellendülő gazdaá<;l és kulturális élete és a gyarmati el­nyomásban élők kifosztottsága kö­zött, majd így folytatta: — A megmaradt gyarmatokon is elmúlt az az idő. amikor az idegen elnyomók akadálytalanul garázdál­kodhattak. Nézzék csak. mi történik ma a gyarmatokon! Afrika vulkán­ként forrong. Algéria népe körülbelül hat esztendeje hősies önfeláldozással harcoi nemzeti íelszabadulá'áfrt. Mind határozottabban kelnek harcra jogp*kért Kenya. Tanganyika. Ugan­da. Ruanda-Urundi, Angola. Mozam- bioue, Észak-Rhodésia. Dél-Rhodésia. Sierra -Leone, Délnyugat-Afrika, Zan- zibár. továbbá Nyugat-Irián. Puerto- Rico és sok más gyarmat népei.. Mindenki előtt legyen világos, hogy a népek szabadságharcát, som- milyen eszközzel és semmilyen erő­vel nem lehet elfojtani, mivel ez mind nagyobb és leküzdhetetlen erő­vel. lejátszódó nagyszerű történelmi folyamat. Egy vagy két évvel meg lehet hosszabbítani egyik vaey má­sik állam uraimét mésdk fölött, de ahogyan a kapitalista rendszer vala­mikor átvette a feudalizmus helyét, és ahogyan most a szocialista rend­szer átveszi a kaoitalizmus helyét, ugyanúgy a kolonializmus rabszolga­tartó rendszerét is felváltja a sza­Ezek a társadalmi fejlődés törvé­nyei. és arra csak a kalandorok szá­míthatnak, hogy* hullahégyékkel és áldozatok millióival megakadályoz­hatják a derűi jövő beköszönttt. Le kell számolni a gyarmati rend­szerrel, mivel az nemcsak a leigázott országok népeinek okoz bajt és szen­vedést. Baj és. szenvedés, könny és nélkülözés jut osztályrészül az anya­országok népeinek is. Ki állíthatná, hogy azok a francia anyák, akiknek gyermekei algériai földön esnek kevésbé boldogtalanok, mint azok az algériai anyák, akik a szülőföldbe temetik fiaikat? Most. amikor a gyarmati népek vére hull, képtelenség elfordulni, szemet hunyni a vérontás fölött és úgy tenni, mintha béke volna. Miféle béke az, amikor vad há­borúk dúlnak, még pedig olyan háborúk, amelyek a harcban .álló felek feltételei szempontjából egyenlőtlenek — — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta: — A Szovjetunió — híven a b:ke- politikához és az elnyomott népek nemzeti függetlenségi harca támoga­tásának politikájához, amelyet Lenin, a szovjet állam alapítója hirdetett meg — felhívja az Egyesült Nemze­tek Szervezetét, emeljen szót az igaz ügy — a gyarmatok félsz-badulásp me’lett és haladéktalanul teeyen in­tézkedésekét a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére. A legutóbbi évtizedek bizonyítják, hogy a világtörténelem egész menete a gyarmati rendszer minden formá­jának és megnyilvánulásának teljes és végérvényes felszámolását diktál­£ . Ez a. rendszer halálra yan ítélvi? pusztulása csájt idő . kérdésé. Á gyakorlati kérdés most * az. hogy csendben ternetik-e el a gyarmati rendszert." vFgf a gyarfttátifs'ífás végső eszközökhöz folyamodó hívei veszélyes kalandokkal kísérik-e a te­metést. A kongói események friss figyelmeztetésül szo'gá’nak a tény­leges veszélyre. A továbbiakban Hruscsov rámuta­tott: Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének — amely arra hivatott, hogy a béke megerősítését és a nének biz­tonságát szolgálja — kötelessége minden tőle telhetőt elkövetni, hogy Ázsiában, Afrikában. Latin-Ameri ká­ban (a gyarmattartó hatalmak és a szabadságukért, függetlenségükért harcoló népek összeütközésének ta­laján) ne robbanjanak ki újabb ka­tonai • konfliktusok. Kell-e bizony­gatni. hogy bármilyen konfliktusba bekeveredhetnek a nagyhatalmak és akkor a kezdetben helyi háború el­kerülhetetlenül általános világhábo­rúvá nőhet át. Mentesíteni kell a világot a gyúrna ti katonai kalandok­tól Egyszer s mindenkorra végezni kell a gyarmati rendszerrel; ezt a történelem szemétládájába kell hají­tani. A szovjet kormány úgy véli. elér­kezett az idő. amikor fel kell vetni i gyarmati kormányzási rendszer teljes és végérvényes megszünteté­sének kérdését, e rendszer minden formájában és válfajában, hogy vége légyen ennek a szégyennek, barbár­ságnak és gazságnak. A szovjet kormány szilárdan ra­gaszkodik ahhoz az elvhez, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a központ, ahol össze kell hangolni a lemzetek akcióit az ENSZ-alkot- rnányban kifejezett közös célok ér­aekében. ezért megvitatás céljából a közgyűlés jelen ülésszaka elé tér- leszti a következő nyila'kozatterve- ?etet. amely ür.nepélvrs-n meghir- ieti az alábbi követeléseket: 1. Az összes gyarmati országoknak. Tyámsági és eeyéb önkormányzattal íem rendelkező területeknek azonnal idjanak teljes függetlenséget és sza­badságot, hogy népeik szabadon ki­nézett akaratának és óhajának Tiegfelelően építhessék saját nemzeti mamukat. A gyarmati rendszert, a jyarmatl közigazgatást összes for­máiban teljesen meg k-1] szüntetni, iogy az ilyen területek népei saját maguk határozhassák meg sorsukat »-e2U,C iffaz8atásának formáin 2. Szüntessék meg a gyarmati -endszer összes támaszoontjait, a2 decen területeken lévő birtokokat Ss bérbeadóit területeket. 3. A kormányok az államközi kan­alatokban szigorúan.és hiánytala­nul tartsák’ be az ENSZ alapokmá­,szakban a szovjet népgazdaság mun­kásainak és alkalmazottainak száma a Szovjetunió egészét tekintve hat­szorosára, Közép-Ázsióban és Ka­zahsztánban viszont tízszeresére nö­vekedett. Jóval nagyobb mértékben emelkedett a szakmunkások és a szakemberek száma. A szovjet hatalom évei alatt az ö-.zes köztársaságokban szakképzett kádereket neveltek a munkásosz- • •lyból, óriási mértékben megnőtt az értelmiség száma. Nos, kárát vallotta-e a mi orszá­Minden szabad nép segítsen a még elnyomott népek szabadságának kivívásában Most pedig engedjék meg, hogy másfajta példákat említsek, amelyek illusztrálják, hogyan valósítják meg a gyarmatosítók .civilizátor! külde­tésüket" a gyarmatokon. A gyarmatosítók műveletlenség- ben és sötétségben tartották a leigá­zott népeket. Indonéziában az írni- olvasni tudók arányszáma 1950-ben nem haladta meg a 15—20 százalé­kot. Indiában még néhány évvel a függetlenség kivívása után is, ami­kor már történtek intézkedések a közoktatási rendszer kibővítésére, lakosság 16 százaléka, Pakisztánban 14 százaléka tudott ími-olvas Amikor Francia-Indokína országai függetlenné váltak, Franciaországban 100 000 lélekre 330 főiskolai hallgató: Kambodzsában viszont mindössze 4 jutott. Indonéziában 194R-bnn e«v orvosnak 67 000 embert kellett ellát­nia. Nem csoda, hogy az alacsony életszínvonal miatt és kellő orvosi segítség hiányában az összes egy­kori gyarmatokon megdöbbentően alacsony az átlagos életkor az anya­országokhoz képest. Némelyik ilyen országban az emberek átlago«nn csu- oán 35 évet élnek, vaevis jóformán felet annyit, mint az őket gyarmat* igában tartő országokban. Tmp. ez a gyarmati medszer még mindig meg­lévő öröksége. A gyarmati rendszer védelmezői azzal ijesztgetik az anyaországok né­peit. hogy a gyarmati rendszer fel­számolása után állítólag elkerülhe­tetlenül nagyot esik az iparilag fej­lett országok lakosságának életszín­vonala. Nyilvánvaló az ilyen állítá­sok tarthatatlansága. Először is: az ilven állítások el­árulják. hoev szerzőik mit forgatnak -agyukban, .hiszen akaratlanul is be­ismerik. hogy az anyaországok kira­bolják a gyarmatukat és a függő or­szágokat és ebből mesés profitokat húznak. De az extraprofit nem az anyaországok lakosságának széles ré­tegeihez jut. hanem főként a mono­póliumok zsebébe vándorol. Hiszen nem az anyaországok népei, hanem n milliomosok és milliárdosok ragasz­kodnak a gyarmati rendszerhez. Másodszor: sok nemzeti függet­lenséget elnyert ország fejődésének tapasztalata meggyőzően bizonvítin, hoev a nemzetgazdaság gyors fejlő­désével ezekben az országokban Is összehasonlíthatatlanul megnő a bel­ső piac felvevő képessége. Ezek ösz- szehasonlíthatatlanul több iparcikket tudnak átvenni a fejlettebb orszá­gokból és ugyanakkor termelőerőik fellendülése folytán az iparilag fej­lett országok gazdasága számára több nélkülözhetetlen nyersanyagot és kü­lönböző termékeket és árukat tudnak rendelkezésre bocsátani. Az állam­közi kapcsolatok e haladóbb és ész­szerűbb rendszere fellendíti a gaz­daságilag elmaradott, múltban gyar­mati és függő országok és a fejlet­tebb országok népeinek jólétét egy­Az élet, a gazdasági és a politikai fejlődés egész menete kimondja a történelem kérlelhetetlen ítéletét a szégyenletes gyarmati rendszerre, amely már túlélte önmagát De a gyarmati rendszernek egyre kevesebb híve lesz magukban a gyar­mattartó hatalmakban is. Végered­ményben nem az övék az utolsó szó. Ezért fordulunk a nyugati országok népeinek értelméhez és jövőbe látá­sához. kormányaihoz és az Egyesült Nemzeteik Szervezetének közgyűlésén részvevő képviselőihez: hangoljuk össze a gyarmati kormányzási rend­szer megszüntetésére irányuló lépé­seket — ezzel meggyorsítjuk ezt a törvényszerű történelmi folyamatot — kövessünk el mindent, hogy a gyarmati és függő országok népei egyenjogúakká váljanak és maguk dönthessék el saját sorsukat. A Szovjetunió segítette és egyre nagyobb arányokban fogja segíteni a gazdaságilag elmaradott országdkat. őszintén segítségére vagyunk ez or­szágok népeinek független gazdasási életük kialakításában, hazai iparuk fejlesztésében, ami fő biztosítéka tartós függetlenségüknek és a nép­jólét fokozódásának. Nem lehet szabad az a nép. amely más népeket elnyom. Min­den szabad nép segítsen a még elnyomott népeknek szabadságuk és függetlenségük kivívásában. Engedjék meg annak a reményem­nek a kifejezését, hogy a közgyűlés jelen ülésszaka történelmi mérföldkő lesz a gyarmati rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének útján. Nagyszerű, történelmi jelentőségű esemény lesz ez. amely tükrözi a nemzeti függetlenségükért küzdő népek, az egész haladó emberiség vágyait és törekvéseit. Hruscsov ezután emlékeztetett ar­ra, hogy a múlt év szeptemberében, az ENSZ-közgyülés 14. ülésszakán a szovjet kormány megbízásából elő­terjesztette a Szovjetunió általános és teljes leszerelésre vonatkozó ja­vaslatait. Megelégedéssel nyugtázhatjuk — mondotta —, hogy az általunk Is­mertetett elgondolásokat egyöntetű­en helyeselte az Egyesült Nemzetek S/ervezete és támogatták az egész világ népei. A Szovjetunió és más államok az ENSZ-közgyűlés leg­utóbbi ülésszakán hozott határoza­tának megfelelően, tevékenyen részt vettek a tízhatalmi leszerelési bi­zottság munkájában és ott az általá­nos és teljes leszerelésről szóló szer­ződés kidolgozásáért harcoltak. A Szovjetunió nem várta meg. míg lét­rejön a nemzetközi leszerelési egyez­mény, hanem egyoldalúan 1 200 000- rel, vagyis állományának egyharma- dával csökkenti fegyveres erőit A szovjet kormány, amely követ­kezetesen és állhatatosan folytatja békeszerető politikáját, ünnepélye­sen kijelenti az ENSZ-közgyűlés je­len ülésszakán, hogy a Szovjetunió csakis olyan fegyveres erőkkel ren­delkezik, amelyek hazánk védelmét, valamint szövetségeseinkkel és bará­tainkkal szemben fennálló kötele­zettségeink teljesítését szolgálják ar­ra az esetre, ha agresszió éri őket. Kizárt még annak lehetősége is. hogy fegyveres erőinket más célok- használják fel, mivel ez ellenté­tes lenne államunk természetével és békeszerető külpolitikájának alap­jaival. Hazánk csak azért kénytelen had­sereget fenntartani, mert az általá­nos és teljes leszerelésről szóló ja­vaslatainkat mindezideig nem fo­gadták el. Egy év múlt el azóta, hogy a köz­gyűlés meghozta határozatát. A le­szerelés ügye azonban a múlt évben tapodtat sem haladt előre. Ml az oka ennek a helyzetnek, amelyről csak a legnagyobb sajnálattal és komoly aggodalommal lehet beszélni? Ki akadályozza az általános és teljes leszerelésről szóló közgyűlési hatá­rozatnak, ennek az ENSZ történeté­ben talán a legfontosabb és legjelen­tősebb határozatnak a végrehajtá­sát? Ki nem engedi kimozdítani a leszerelés problémáját a holtpont­ról? A lények azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO alapján vele szövet­séges néhány más állam maga­tartása miatt nincs semmiféle haladás a leszerelés kérdésének megoldásában. A tízhatalmi leszerelési bizottság egész munkája folyamán a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók hoz­zálátni az általános és teljes leszere­lésről szóló szerződés kidolgozásá­hoz, mindenképpen kitértek az elől. hogy érdemben megvitassák az álta­lános és teljes leszerelés szovjet programját, amelyet pedig a közgyű­lés részletes megvitatás végett a bi­zottság elé utalt. Ellenőrzést indít­ványozták leszerelés nélkül. Ezzel szemben lehetetlen nem látni, hogy ellenőrzés bevezetése leszerelés nél­kül egyértelmű lenne egy nemzetkö­zi kémkedési rendszer megteremté­sével és nem segítené elő a béke megszilárdítását. Sőt, ellenkezőleg, megkönnyítené, hogy az esetleges agresszor megvalósítsa a népekre e veszedelmes terveit. (Folytatás a 3. oldalon.) Meg kell végre oldani a leszerelés problémáját nyának és a jelen nyilatkozatnak ki­vétel nélkül valamennyi állam egyen­lőségére, szuverén jogai és területi sérthetetlensége tiszteletben tartá­sára vonatkozó tételeit, ne tűrjék meg a kolonializmus semmilyen meg­nyilatkozását, egyik állam semmi­féle kizárólagos jogát, vagy előjogát más államok rovására. Meggyőződésünk, hogy a gyarmati kormányzási rendszer teljes meg­szüntetése az igazi humanizmus ne­mes cselekedete, hatalmas lépés a civilizáció és haladás útján, ezért felhívjuk az Egyesült Nemzetek. Szer- Vedében képviselt Összes kormá­nyokat. támogassák e nyilatkozat tételeit. A továbbiakban Hruscsov rámuta­tott. hogy ha az ENSZ intézkednék a gyarmati rendszer végérvényes megszüntetésére, kedvező feltételeket teremtene a háborús veszély jelen­legi pórainak lokalizálására és csil- ’anítására ott, ahol. fegyveres harc folyik a gyarmattartók és a függét- Vnségükért harcoló népek közölt; sőt számottevően csökkentené újabb háborús konfliktusok kirobbanásá­nak lehetőségét is e térségek államai között. Azoknak az országoknak a népei, amelyeknek most az idegen uralom miatt megaláztatásban van •őszük. viJárn«; k^net kannának róla. hogy a közeljövőben békésen meg­szabadulnak a külföldi igától. A '•varmatl birtokaihoz ragaszkodó ál­lamok pedig számot adni volnának kénytelenek az F.NSZ-nek. a világ közvé'eményAnek az előterjesztett nyilatkozat tételeinek végrehajtásá­ról. Kifejtette Hruscsov beszédében ezután, hogy a gyarmati kormány­zási rendszer meeszüntetése a lei Rá­zott országok népeinek életében nemcsak az elemi emberi igazságos­ság és a nemzetközi jog diadalát je­lentené, hanem azt is, hogy a sok­évszázados elnyomás miatt elmaradt népek hozzájárulnának a modern tudomány, technika, kultúra és szo­ciális haladás javaihoz. A felszabaduló országok sokévszá­zados elmaradottságának leküzdéséről beszélve, pozitív szerepet játszanék az Egyesült Nemzetek Szervezete ré­vén, továbbá a kétoldalú szerződések alapján folyósítandó gazdasági és mű­szaki segély révén. Honnan teremtsük elő ezeket az összegeket anélkül, hoRy .megterhelnénk a fejlett ip*ri országok lakosságát?1 Erről á szónoki emelvényről fsmet felhívom az Önök figyelmét .egy olyan forrásra, ami­lyen példádra Téáfcerelófc: Ha azoknak az összegeknek, amelyeket a nagyhatalmak Je­lenleg katonai szükségletekre fordítanak, mindössze egytizedét használnák fel. akkor a gazdasá­gilag elmaradott országoknak rviíj-ott segély összege, egv évre számítva, tízmilllárd dollárral növekednék. Ugyanakkor a világ egyik legna­gyobb energetikai rendszerének fe!- ••-ilése Inéi térségében (Kongó) — s ez a rendszer hatalmas területet tenne virágzóvá Afrikában, — öt- milliárd dollárba kerülne. Azt mondhatják, hogy könnyen száll síkra a Szovjetunió a gyarmati kormányzási rendszer megszünteté­séért, hiszen a Szovjetuniónak nin­csenek gyarmatai. Valóban, nincse­nek gyarmataink és nincs tőkénk más országokban. De volt olyan idő, amikor az országunkban lakó sok népcsoport magán “rezce a cárizmus, a földesúri-burzsoá rendszer súlyos terhét. A cári birodalom határmenti vidékeinek helyzete jóformán nem különbözött a gyarmatok helyzetétől, mivel az előbbieket kíméletlenül el­nyomta az önkényuralom, a kapita­lizmus. Míg az önkényuralom meg­gazdagodási forrást látott Közép- Azsia, a Kaukázuson-túl népeiben és az országbirodalom más nemzetisé­geiben, addig az októberi forrada­lom után, amikor ezek a népek tel­jes szabadságot nyertek, gyors ütem­ben fejlesztették gazdaságukat, kul­túrájukat és jólétüket. Mérhetetlenül megnövekedett a többi autonóm köztársaságokba tö­mörült, viszonylag csekély lélekszá­mú népek gazdasága és kultúrája. Az egyenjogú szocialista köztársasá­gok családjában a forradalom előitl Oroszország egykori határvidékei — amelyeket az éhség és a betegségek miatt kihalás fenyegetett — virágzó területekké váltak, ahol éppúgy emelkedett az életszínvonal, mint *az egész Szovjetunióban. Még megle­pőbb sikereket arattak a Szovjetunió nemzetiségi köztársaságai a kultúra fejlesztésében. Kazahsztán és a kö­zép-ázsiai köztársaságok népei a forradalom előtt Jóformán teljesen analfabéták voltak. Szinte nem volt közöttük olyan ember, aki közép-, vagy főiskolát végzett volna. A szov­jethatalom minden nép számára hoz­záférhetővé tette a művelődés és a kultúra forrásait. Ezekben a köztár­saságokban és az egész Szovjetunió­ban ma már nincs olyan ember, aki nem tud írni-olvasni. Hruscsov ezután adatok sorával mutatott rá, hogy 1926 óta eltelt idő­gunk fejlődése annak, hogy a népek jogot kaptak a függetlenséghez és az önrendelkezéshez? Tapasztalható-e soknemzetiségű országunkban civa- kodás és ellenségeskedés a népek között, széthull-e az állam? Nem. Ilyesmi nem fordult és nem fordul­hat elő — jelentette ki Hruscsov. A Szovjetunióban közelebb kerültek és jobban összeforrottak a nemzeti­ségek. mint valaha. Valóban kiala­kult a népek barátsága, amelyet nem ingathattak meg a második vi­lágháború megpróbáltatásai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom