Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24 / 226. szám
ff Világ proletárjai, egyesüljetek! fsmmmmmk & MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVI. ivfolram 226. aám ^ - -7/v Ara: 50 fillér I960 utptombcr 24, aombat r--------------------------------------> S zeretettel köszöntjük a jubiláló Lenin Kohászati Művek dolgozóit! V__________________________________ S zabadságol és ffiggeüenséget minden gyarmati népnek! Okijuk meg aa egyetemes leszerelés kérdését! Hruscsov elvtárs hatalmas beszéde as ENSZ IS. ülésssakán (NEW YORK. TASZSZ.) Az ENSZ IS. ülésszakán pénteken mondta el nagy érdeklődéssel várt beszédét Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió küldöttségének vezetője, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Hruscsov elvtárs bevezetőben az ENSZ jelentőségét méltatta. — Az a sors jutott nekünk — mondotta a továbbiakban —, hogy az emberiség fejlődésének legviharosabb, de egyúttal legszebb időszakában éljünk, s a Jövő nemzedékek irigyelni fognak bennünket. Sok minden, ami még nem is olyan régen nek látszott, összeomlott, mert lejárt az ideje. Megszilárdult az, ami új, haladottabb, igazságosabb. Korunk olyan időszak, amelyben rohamléptekkel újulnak meg az emberi társadalom létezésének formái; az emberiség soha nem látott hatalomra tett szert a természet erői fölött és soha nem látott módon emelkedik feljebb egy szerbe. Mégis, bár a XX. században élünk, még észrevehetők a letűnt századok csökevényel, sőt a barbárság maradKorunknak mégis aa as egyik fő jel lem vonása, hogy felébredtek a valaha elmaradott, levert és elnyomott. népek. Századunk a szabadságért folyó harc százada, amikor a népek lerázzák vállukról az idegen igát, emberhez méltó életet akarnak élni és harcolnak is ezért. Sok oiszágban. sok földterületen már győzelemmel végződött ez a harc. De vajon azt jelenti-e ez, hogy most már tétlenül ülhetünk? Nem, hiszen tudjuk, hogy még az emberek tízmilliói sínylődnek gyarmati rabságban, kegyetlen nélkülözéseket szenvednek. Olyan Időben élünk, amelyet a nagy és sokat Ígérő tudományos felfedezések korának nevezünk. Az emberi ész és az emberi kéz űrhajót alkotott, amely a Föld körül mozog. Az ember képessé vált arra is, hogy embereket küldjön messze, égitestünk határain túlra. Felhasitottuk az atomot és behatoltunk a fehérje sejtjeibe. Amulatbaejtő gyorsasággal tudunk közlekedni a földön és a föld fölött és ismeretszerzésünk határai olyannyira kitágultak, hogy mi magunk is csodálkozunk rajta. Kibontakozhat világunk minden szépsége. Mégis ki mondhatja el, hogy világunk már tökéletesen be van rendezve, hogy nincs már szükség és nélkülözés. El kell gondolkozni azon, hogy az ENSZ adatai szerint különböző világrészeken emberek százmilliói éheznek és nélkülöznek. Világunk nem mentes a Jövőért érzett aggodalomtól, mert szemmel látható, milyen veszélyt jelent az, hogy a világ katonai csoportosulásokra oszlott, milyen veszélyt rejt magában az egyre fokozódó nukleáris fegyverkezési verseny. Az emberi géniusz nagyszerű alkotásait az emberiség javára, de kárára Is fel lehet használni. Lám, milyen bonyolult választás vár reánk. Minden gondolkodó ember eltűnődik. vajon mit hoz az emberiségnek a tudomány haladása, a nagy XX. század. Az emberek joggal mondják, hogy a XX. század új távlatokat tárt fel a világ előtt, határtalan lehetőségeket arra, hogy megteremtsük az anyagi javak bőségét és minden tekintetben kielégíthessük az ember szükségleteit. Mások nem kevesebb joggal rámutatnak, milyen óriási veszélyt rejt magában, hogy a tudomány és a technika vívmányai esetleg nem a nemes célokat fogják majd szolgálni, hanem elsősorban szörnyű pusztító eszközök előállítását. E pusztító eszközök ma tétlenek. Mégis végeredményben azért készítik őket, hogy egyszer akcióba lépjenek. A derűsen és a sötéten látók e vitájában tükröződik vissza Jelenlegi valóságunk. Ennek fő tartalma, hogy két irányzat, két vonal harcol egymással a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen, most nem beszélek a társadalmi rendszerek különbözőségéről, mert a népek és az államok belső életének e kérdéseit csakis maguk a népek és államok oldhatják meg és nekik is kell megoldaniok. A kölcsönös nemzetközi kapcsolatok e vitás és bonyolult irányvonala nem ma és nem tegnap jelentkezett. A világesemények kétféle szemlélete világosan szemben állt egymással már közvetlenül a háború befejezése után is. Az egyik irányvonal szerint a cél enyhíteni a nemzetközi feszültséget, megszüntetni a fegyverkezési versenyt, fejleszteni a nemzetközi együttműködést és kiiktatni a háborúkat az emberiség életéből. Milyen nemes és nagyszerű irányvonal! Hiszen éppen az igazság győzelméért él az ember á földön. . Vau azonban egy másik irányvonal is, és erről sem hallgathatunk. Ex az irányvonal azt a célt szolgálja, hogy szítsa a hidegháborút, segítse a féktéien fegyverkezést, ledöntse a nemzetközi együttműködés pilléreit, nem tekintve ennék veszedelmes következményeit. A nemzetközi kapcsolatok e két irányvonala már régóta küzd egymással. Míg azonban az elemi geometriában a párhuzamos vonalak ügyekben e vonalak összeütközhetnek. Ez pedig szörnyű lenne. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt csak kevesen láthatták előre a nemzetközi politika e kél irányvonala közötti harc kimenetelét. Ámde, 1960-ban, vagyis mo6t csak a vak nem látja, hogy a népek többségében egyre határozottabban és észrevehetőbben kialakul a vélemény: feltétlenül fenn kell tartani a békét. A világ népei — munkások és parasztok, értelmiségiek, valamint a burzsoázia egy része, a militaristák és monopolisták kis csoportjának kivételével — nem akarnak háborút, hanem békét és csakis békét óhajtanak. Éppen ezért a béke biztosítható, ha a népek erőteljesen harcolnak azért, hogy megkössék a milltaMásként ez nem is lehetséges, mert az életet nem lehet egyszerű geometriai formulákba zárni, s mert az élet a békeszerető államok reális erejére, az emberiség túlnyomó többségének forró együttérzésére és támogatására alapozódik. éppen azért hozták létre, hogy győzzön a béke és a nyugalom, s hogy szolgálja a népek békéjéneK és biztonságának ügyét. Reméljük, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakán kidolgozásra kerülő határozatok közelebb visznek bennünket az egész emberiség céljához: a békéhez és az igazsághoz. A Szovjetunió régebben is, most is mindent megless a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért Talán az elnök megfeledkezett erről a repülőgépről? Tulajdonképpen mit akar az Egyesült Államok elérni azzal, hogy repülőgépeit a Szovjetunió léglterébe küldi? Tálén olyan incidenst akar A nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilvánulása! sen nem erről van szó. Közismert, hogy a kubai nép mennyire szereti a munkát, hazáját és a földjét. Egészea más dologról van szó. Munkájának gyümölcseit éveken át nem élvezhet* te a kubai nép, mert azokat az amerikai monopóliumok szakították le. Ezekután lehet-e csodálkozni azon# hogy Kubában például 1958-ban aa egy lakosra jutó jövedelem tizen^ négy százaléka volt annak, mint aa Egyesült Államokban. Ez már ön-* magában is ékesszólóan beszél. Most már rend van Kubában. A kubai nép kiűzte Batistát, az amerikaiak védencét, utána megszabadult a külföldi kizsákmányolástól ói kezébe vette sorsának irányítását, majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolistáival: „Eleget raboltatok hazánkban. Magunk fogjuk élvezni munkánk és földünk kincseit!” Ezután Hruscsov elemezte ti ENSZ-csapatok kongói szerepét, majd így folytatta: Egyes o meri kai és angol lapok bizonyos erőktől sugalmazva arról fecsegnek. hogy a Szovjetunió vereséget szenvedett Kongóban. Mit lehet mondani ilyen esztelen állításokról? Először, mi nem szenvedtünk és nem is szenvedhettünk semmiféle vereséget Kongóban, mert Kongóban nincsenek csapataink, részünkről nem történt és nem is történhetett semmiféle beavatkozás Kongó belügyibe. Mi sikraszálltunk és a jövőben is síkraszállunk azért, hogy Afrika népei, mint más világrészek népei is, miután kiharcolták felszabadulásukat a gyarmati elnyomás alóL saját belátásuk szerint, saját akaratuk szerint vezessék bo országukban a nt-k.'k tetsző rendszert Másodszor, ml mindig félléptünk és továbbra is fellépünk az ellen, hogy az Imperialisták beavatkozzanak a gyarmati függőség alól felszabadult országok belső ügyeibe, ax olyan méltatlan módszerek ellen, mint aminőket Kongóban alkalmaztak. A gyarmatosítók arra törekszenek, hogy a magukat szabad világnak ne- vező országok segítségével szétkergessék az ország törvénye« kormányát és parlamentjét S most győzelmi ünnepre készülnek. Ámde korán ülnek győzelmi tort, mert ea pyrrhusi győzelem. A gyarmatosítók e vélt győzelmükkel csak elősegítik, hogy lehulljon a hályog a gyarmati népek szeméről és még világosabban lássák, hogy a gyarmatosítók formailag ugyan függetlenséget adnak, de tulajdonképpen mindent elkövetnek, hogy fenntartsák a gyarmati elnyomást A kongói nép harcát nem lehet megállítani. Lassítani és fékesni lehet De annál nagyobb erővel lángol fel es a harc és a nép minden nehézséget leküzdve, kivívja majd teljes felszabadulását A szovjet kormány Üdvözli a gyarmati népek függetlenségi harcát és mindent megtesz, hogy erkölcsi és anyagi segítséget nyújtson a gyarmati népek igazságos küzdelméhez. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége, hogy követelj« a rend helyreállítását Kongóban olymódon, hogy működhessék a kongói nép által megválasztott törvényes parlament létrejöjjenek a feltételek a Lumumba vezette törvényes kon- (F oly tatás * 2. oidatonj előidézni, amely után a rakétáké 9 szó? Egy repülőgép, aztán még egy repülőgép és máris megrendeztek egy ilyen Incidenst Vagy talán ez a politika egyelőre a másik fél erejének kípuhatolását tűzte ki céljául? Akár így, akár úgy nézzük, • egy nyilvánvaló. Tudniillik az, hogy a provokációk szervezői olyan légkört akarnak teremteni, amelyben a népek állandó félelemben élnek. Lehet hogy ez a légkör kedvére van az Egyesült Államok kormányának, de semmiképpen sem felelhet meg a Szovjetuniónak és az államok túlnyomó többségének. Mi mindig azért harcoltunk és harcolunk továbbra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilatkozása! A Szovjetunió nem támaszt semmilyen különleges követelést. Mi csupán azt akarjuk, hogy tartsák tiszteletben az államok érintkezésének legelemibb szabályait. Ml csak azt akarjuk, hogy tartsák meg maradéktalanul az ENSZ alapszabályait, amelyek tiltják az erőszak, az úton állás, az agresszió módszereit és megkívánják minden állam szuverén jogainak tiszteletben tartását, mint a tartós béke alapját földünkön. Talán olyan sok ez? És talán nem ezt akarja a földön valamennyi becsületes ember, akinek drága a béke, hazája szuverenitása és függetlensége? — mondotta Hruscsov, majd rámutatott: Az amerikai kémrepülések más vonatkozásban is tanulságosak. Igen szembetűnően megmutatták, milyen veszélyt jelent a békére az amerikai katonai támaszpontok hálózata, amely Európában, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában több tucat államot fon be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltétlenül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb követeléseket, amelyeket a béke ellenség cinek mesterkedései miatt aggódó népek hallatnak. Egyre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi helyzetbe. Ma ugyanis a népek szabad akaratának minden megnyilvánulása, minden független politikára irányuló törekvés — például Indonézia, Irak, vagy Guinea, a semleges Ausztria, vagy a gazdasági érdekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál. amelyek a NATO körül tömörülnek, napjainknak e sajátos „szent szövetsége” körül, amely azt a hálátlan feladatot vállalta magára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol jelentkezik is a földkerekségen. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető támadásnak. Intrikának, gazdasági agressziónak, majd végül az intervencióval való rosszul leplezett fenyegetésnek. Nagyon tanulságos az Amerikai Egyesült Államok és Kuba viszonyának alakulása. Ismeretes, hogy a népi forradalom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul uralkodtak az amerikai monopóliumok, amelyek a kubai dolgozók és termékeny földjük kincseinek kizsákmányolása útján óriási profitot húztak. Vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik időnként szívesen dicsekednek azzal, hogy náluk nz életszínvonal magasabb, mint más országokban. Szó se róla, az Egyesült Államokban magasabb ma az életszínvonal, mint Kubában. De mi ennek a magyarázata? Talán az, hogy Kuba népe kevésbé szereti a munkát, vagy a kubai föld nem olyan termékeny? Nem, természetea politika a nemzetköri jog helyébe egyenjogú államok tisztességes tárgyalásai helyébe pedig a hitszegést próbálja állítani. Világszerte tudják, milyen súlyos csapást mért ez a politika a'nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére. Ez a politika volt az oka a többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcstalálkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia korunk leg-, fontosabb problémáit Más körülmények között ez a csúcstalálkozó megalapozhatta volna az államok egészségesebb együttműködését Am semmilyen lecke sem elég azoknak, akik javíthatatlanul szemet vetnek mások javaira. Leverik a derekukat és mégis azt gondolják, hogy csupán vigyázatlanságuk okozta a bajt, vagy az, hogy nem megfelelő eszközt használtak. Újból betolakodnak más házába, de most már másik, újfajta tolvajkulccsal. Valahogy ilyesféleképpen tesznek az amerikai légierő kémrepüléseinek megszervezői. Nem tudom, milyen tanulságot vontak le az U—2-es repülőgép incidenséről, de pontosan két hónap elteltével, július 1-én RB- 47-es típusú újabb katonai repülőgépet küldtek hozzánk. Úgy gondolom, minden józan gondolkodású ember megérti, hogy ez a repülőgép nem jÓ6zándékkal jött hozzánk. Mellékesen szólva, Eisenhower úr, az Egyesült Államok elnöke tegnapi beszédében szólt arról, hogy szovjet egységek lelőtték az RB—47-es amerikai katonai repülőgépet. Nem akarok erről vitázni, annakidején pontosan kifejtettük a tényállást és a magunk álláspontját. De akármilyen figyelmesen hallgattuk is az elnök beszédét különös módon egy szót sem hallhattunk az U—2-es repülőgépről. amelyet pedig szintén a Szovjetunió területe fölött lőttek le. Bőivel magyarázható ez? — Most egy éve abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy beszédet mondhattam erről a szavát messze eljuttató szónoki emelvényről. Ez akkor volt, amikor az emberiség előtt a nemzetközi légkör meg- Javulásónak sokatlgérő távlatai tárultak fel. Bővültek a különböző országok felelős állami vezetőinek kapcsolatai. A közgyűlés határozatot hozott az általános és teljes leszerelésről. Megkezdte munkáját a tízhatalmi leszerelési bizottság. Megállapodás jött létre a csúcsértekezlet megtartásáról. Az atom- és hidro- gén fegyverrel végzett kísérletek megszüntetéséről folyó tárgyalások szemmclláthatóan haladtak. Mindez világszerte nagy reményeket keltett az emberek szívében. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Szovjetunió régebben Is és most is mindent megtett. Illetve tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok ebben az örvendetes Irányban fejlődjenek tovább. De makacsul kitartanak állásaikon azok a sötét erők, amelyeknek érdekük fenntartani a nemzetközi feszültséget. Csupán maroknyi emberről van szó, de ezek eléggé befolyásosak és nagy hatással vannak hazájuk politikájára. Eme erők tevékenységének veszélyes megnyilatkozásába ütköztünk idén tavasszal, amikor az ENSZ egyik legnagyobb tagállamának, az Amerikai Egyesült Államoknak repülőgépei hitszegően behatoltak a Szovjetunió és más államok légiterébe. Sőt, az Egyesült Államok tudatos állami politikai elvévé tették a nemzetközi jognak Ilyen fajtájú megsértését Az amerikai repülőgép országunk fölé történt agresszió» behatolása és az Egyesült Államok kormányának ezt követő minden cselekedete megmutatta a népeknek, hogy az Egyesült Államok kormányának megfontolt politikájával van dolgunk, s ez
