Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

« sszakmáotabmmzm Tiszakarádi aratás A Bodrog-köz távoli sarkában, Ti• szakarádon is beérett az élet. Az Új Barázdm~Termelőszövetkezet tagsága nyakig van munkában, negyven ara­tópár vágja a gabonát. A búza is viaszérésben van, a Tiszatérben meg — ahogy errefelé nevezik: a Borjú­szögben — már megérett a tsz 15 holdnyi őszibúzája. Július 14-én kelték meg ifi a búza aratását. — Reggel, úgy nyolc óra tájt még egyetlen kereszt sem volt itt, most meg már csak itt-ott van a 15 hold­ból. Negyven kaszás állt neki. Amint kell is ide a jó termés, az egy kaegységre jutó jövedelmet 58 fo­rintban állapítottuk meg. Reméljük, az is meglesz,'minden okunk meg­van arra, hogy bízzunk benne. — Mindenki arat? — Dehogy, nem jut mindenkinek kasza, meg a kertészetben is dolgoz­ni kell, állatunk is szép számmal van, ott is elmaradnak sokan, a mes­tereink sem jöhetnek, van nekik ép­pen elég dolguk. A határjárással végezve, elindul­tunk vissza a faluba. látja, ugyancsak megnyomták a gom­bot — újságolja Balta Dezső elv­társ, a tsz elnöke. Délután kettő felé jár az idő. A Nap nem fukarkodik, nekigyürközve ontja melegét az aratókra. A Borjú­szög fái között megállt a szél, ha jönne is valami kis frissítő fuvalom a közeli Tiszáról, fennakad a folyó­parti füzesek ágabogán. — Éppen határjáráson voltam — folytatja Batta elvtárs.— Nem jó az, hogy ilyen rohamosan, szinte egy- csapásra érik be. Mentem, elbeszél­tem az aratóknak a dolgot, hogy még nagyobb igyekezettel kell munkához látnunk, a vasárnapot sem tölthetjük odahaza, pedig igazán megérdemel­nének a mi KIS va&fr­napi nyújtózd#; mert sokat, nagyon sókat dolgoznak. De hát mit csinál­junk? — tárja szét a karját. — A búza nem vár, ha túlérett, engedel­meskedik a természet törvényeinek, maga alá pergeti a magját. Ha idő­ben nem vágjuk le, 15—20 százalékos szemveszteség is előadhatja magát, azt \?edig igazán nem szeretnénk, de nem is várjuk be. — Jöjjenek, nézzék meg mestere­inket is — invitál bennünket szíves szóval Batta elvtárs. — Ok sem lop­ják a napot. Az új műhelyház sárgán virít a falu közepén. Udvarán megrokkant szekerek sorakoznak, ekék várják a kováqsok segítő kezét. A asztalosmű­helyből vidám füttyszó hallatszik. Az asztalos, Kazup György fütyörészget, miközben kezében meg nem áll a fűrész. Ajtók, ablakok tornyosod­nak a gyalupad mellett. Munkameg­osztás van itt. Ha nem akad a tsz- nek valami javítani való vagy új ké­szítmény, a tsz-tagok megrendelései­re dolgozik a termelőszövetkezet asz­talosa, persZe, ez is munkaegységre megy. Egy-ajtó húsz munkaegység — a tsz-tag ennyit lead a 'magáéból, a: anyag árát megfizeti a tsz-nek. Se gitenek egymáson. A szomszéd műhelyben peng az üllő. Árokszállási Jenő ugyancsak cifrázza a nem tudom milyen szekér­alkatrészt, mely úgy nyúlik, formá­lódik a kalapács alatt, mintha nem is vasból, hanem legalábbis ólomból lenne. Amikor Jenő a rokkant szeke­— Csépelteü-e már valamiti Persze, ősziárpát. A Borjúszög­ben volt nekünk hét és fél hold. Mit gondol, mennyit adott holdanként? — Tizet? Tizenötöt? — találgatom. — Nem a’, húsz mázsa hatvan ki­lót. Ez a tizenöt hold búza is meg­adja a húszat holdanként. Nagyon jó földek vannak itt a Tiszatérben. A kicsépelt hét és fél hold ősziárpa he­lyére már elkerült a másodvetés — uborka meg feketeretek. — Mennyit terveztek kalászosok­ból holdanként? — Óvatosak voltunk — mondja mosolyogva az elnök — vigyáztunk, nehogy az időjárás keresztülhúzza a számításainkat. Búzából tizenkettőre, árpából tízre számítottunk. *- Ez nem vall valami nagy óva­tosságra — elég magasan terveztek. — Magasan? Nem volt az magas, reken igazit. Bállá Gábor áll az ül­lőhöz. Mindketten a tsz kovácsai. Kérdem, van-e munka. Még hogy van-e. Egy ilyen nagyüzemben, mint a miénk? — büszkélkednek a ková­csok. Itt a hordás, most egyszerre meg kell reperálni tizenkét szekeret, aztán jön a tarlóhántás, az ekevas hamar megkopik a kemény talajban. Nem lehet ölhetett kézzel ülni, no meg a kovácsnak, az asztalosnak is csak munkáért írnak egységet. A tiszakarádi Új Barázda Tsz-ben van munka bőven, olykor annyi, hogy az emberek nem tudják, melyik után kapjanak. No, de van itt mun­kaerő is szép számmal, meg akarat is a munkához. így telik meg tarta­lommal a terv, így lesz a tervezett 58 forintból — valóban ötvennyolc forint, vagy talán még több is. De erről majd később, majd ha eljön az osztozkodás ideje, a zárszámadás. 6. M. Az iskolán tanultak próbája a gyakorlati élet lesz Befejeződött a tanítás az öthónapos pártiskolán veltséggel, eredményesebben tudnak végezni. A záróünnepély Végh elvtárs, pártiskolai hallgató beszédével ért véget Hallgatótársai nevében rámu­tatott, hogy amikor az iskolára ke­rültek, úgy gondolták, sokat tudnak és most az 5 hónapos pártiskola be­fejezésekor látják, hogy milyen so­kat is tanultak ez idő alatt. Rendsze- rezték ismereteiket és nagyon sok újat is kaptak. Ezért mondott köszö­netét az iskola vezetőségének és a megyei pártbizottságnak. Pénteken este befejeződött a taní­tás a megyei öthónapos pártiskolán. A hallgatók záróünnepélyen vettek búcsút az iskolától. Megjelent az ünnepségen Rónai Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság tagja. Borsod megye országgyűlési képviselője, Prieszol József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Kukucska János, Papp Károly elv­társak, a megyei pártbizottság titká­rai, Koval Pál elvtárs, a városi párt- bizottság első titkára, valamint a Heves és Szabolcs megyei pártbizott­ságok küldöttei. Kukucska Jánosné elvtárs, a pártiskola igazgatói? megnyitó sza­vai után Prieszol József elvtárs emelkedett szólásra és üdvözölte a végzett hallgatókat a megyei párt­végrehajtóbizottság nevében, abból az alkalomból, hogy sikeresen befe­jezték tanulmányaikat. Köszönetét mondott a tanári karnak odaadó, ál­dozatos, jó munkájáért, és sok sikert kívánt mind a végzett hallgatóknak, mind az iskola előadóinak, a soron következő feladatok megoldásához. Rámutatott, hogy az iskolán tanultak próbája a gyakorlati élet lesz, ott mutatkozik meg, hogy egy-egy pártiskolai hallgató hogyan értette meg a marxizmus-leninizmus taní­tásainak egyes tételeit. Ezután Rónai Sándor elvtárs mon­dott ünnepi beszédet Elmondotta, hogy a párt igen nagyra értékeli azoknak az elvtársaknak a munká­ját, akik tovább tanulnak, mert ez feltétele annak, hogy a munkában nagyobb sikereket tudjunk elérni, óvta a hallgatóságot attól, hogy az iskolán tanultakat betű szerint al­kalmazzák, és nagyon hasznos, konkrét tanácsokat adott a pártisko­láról kikerülő elvtársaknak ahhoz, hogyan kezdjék el gyakorlati mun­kájukat. Nagyon figyelemreméltó Rónai elvtárs beszédében an­nak elemzése, hogy gyakorlati cselekedeteinket, munkánkat mindig a dolgozó emberről való gondoskodás has­sa át, olyan határozatokat hozzunk a mun­ka során, olyan intézkedéseket te­gyünk, amelyeknek alapvető célja a szocializmust építő ember életkö­rülményeinek megjavítása, munká­jának megkönnyítése. Ha pedig va­lamilyen határolt, olyan pontot .tar­talmaz, amelyből nem ez .tükröző­dik, jelezzék a szerv felé. amely ezt meghozta, hogy ki lehessen javítani. Rónai elvtárs részletesen elemezte a nemzetközi helyzet alakulását az elmúlt öt hónap során, rámuta­tott a Szovjetunió és a szocialista tábor békepolitikájának sikereire. Felhívta a figyelmet arra, hogy az imperialisták soha egy percre nem mondanak le arról, hogy provoká­ciókkal, különböző eszközökkel mér­gesítsék a helyzetet, és újra hideg- háborús légkört teremtsenek. Kelló marxista felkészültséggel, azzal a tudással, amelyet a pártiskola adott, könnyebb eligazodni e nemzetközi helyzet bonyolult problémáiban. Rónai elvtárs sok sikert kívánt a hallgatóságnak a gyakorlati munká­hoz, amelyet most már nagyobb marxista megalapozottsággal, mű­A nyári meleg ellen A Lenin Kohászati Müvek dolgo­zóinak több mint fele meleg munka­helyen dolgozik. Az acélműben, hen- gerdékben, nagyolvasztóban, ková­csoló üzemekben a hőmérséklet a nyári napokban túlhaladja az 50—60 fokot is. A gyár és az üzemek veze­tősége a szakszervezettel karöltve évről-évre gondosan ügyel, hogy a dolgozókat a lehetőségek szerint óvja, védje a nagy meleg káros hatásaitól. Ezért az idén is tervszerűen felké­szültek a nyári időszakra. A víz­csapokat rendbehozták, a nem nyit­ható ablakokból az üveget kiszedték. Az üzemorvosok ezekben a napokban a szokottnál is gyakrabban ellenőrzik az üzemi éttermekben felszolgált éte­lek minőségét, az üzemi rendet, tisz­taságot. A gyár szikvizkészítö üze­meiben megfelelő mennyiségű védő­italt biztosítottak. Jelenleg naponta átlagosan tizennégyezer liter sózott szikvizet, védőitalt szolgáltatnak ki a dolgozóknak. Ezenkívül a dolgozók kívánságára meleg feketekávét is adnak. A gázos, rossz levegőjű mun­kahelyeken — mint a hengerdékben, kovácsoló üzemekben ~ mintegy hatvan hordozható elszívó berende­zést, ventillátort helyeztek üzembe. A hőséget árasztó berendezések été azbesztlemezeket állítottak. A kar­bantartó műhelyekben s ott ahol 4 börbántalmak inkább előfordulhat* nak, védőkenőcsök állnak a dolgozóit rendelkezésére. Az utóbbi idők épít­kezéseivel több üzemben mintegy kétezer dolgozó részére új zuhanyo­zókkal, mosdókkal bővítették a tász- tálkodási, fetfrissülési lehetőséget. A levegő portalanítására két locsoló­autót helyeztek üzembe, amelyek naponta többször öntözik a gyár és a lakótelep útjait. Ezenkívül seprő- getőgép is járja a gyár útjait. A bevezetett intézkedéseknek Ä részük van abban, hogy a diósgyőri kohászat dolgozói a forró nyári na­pokban « a kohászok legnehezebb időszakában — sem maradtok el tan- vük teljesítésében. A Móra Ferenc Könyvkiadó második félévi terveiből A Móra Ferenc Könyvkiadó máso­dik félévi tervét az ismeretterjesztő művek témakörének kiszélesedése és az. ilyen, jellegű kötetek-számá­nak növelése jellemzi. Decemberre készül el „A mi vilá- gunk'-sorozat első kötete, amely a régóta várt gyermek-enciklopédia megindulását jelpnti. Az enciklopé- világmindenség alap­Csató István „A robotember* cfc mű műve az elektronikus gépekről nyújt érdekes tájékoztatót Zoltán Péter „Mesterségek dicsérete1? című gyűjteménye közel ötven nagymultű mesterség történetét és műhelytit­kait mutatja be. Megjelenik a má­sodik félévben a már hagyományos­sá vált fiúk évkönyve és lányok év­könyve is. Bánréve, határállomás — Itt vannak feltüntetve a szocia­lista címért küzdő munkabrigádok. A közeljövőben néhánynak már oda­ítélhetjük a megtisztelő címet Amb­rus István. Hajdú József, Tolnai Ár­pád, Antal József fűtöházi dolgozók munlkabrigádjai eredményeik alapján minden elismerést megérdemelnek. A perzselő nyár még az árnyékban te tikkasztja az embereket hát még azokat, akik a vasúti mozdonyok ka­Adami elvtárs szavait megerősí­tette Benkö István elvtárs, a bánrévei vasútállomás főnöke is. Igaz, nem­régen került erre az állomásra, még­is úgy ismeri a különböző munka­helyeket, mint saját tenyerét. Lassan- Ias6an megismeri az embereket is, s Az országúttól jobbra és balra szerteágazó sinszálak. Csak amolyan szükséges rossznak tartják e vasút­állomást az Ózd felé, vagy a Miskolc­ra utazók. Percekig vesztegel itt a vonat, s így csak kellemetlen benyo­mások maradnak az utasdk emléke­zetében. Talán nem tudják, milyen fontos szerepet tölt be Bánréve az ország vérkeringésében. A vasúti vá­gányok átnyúlnak a baráti Cseh­szlovákiába. Naponta sokszáz vagon érkezik ide koksszal és kohászati alapanyaggal. Ha ózdon vagy Diósgyőrött kevés a nyersanyag, a reklamáló telefon- hívások ide Is eljutnak. Diósgyőr és Ózd is ezt a vasútállomást értesíti, ha Csehszlovákiának vagy Lengyel- országnak valamilyen sürgős henge­reltárut küld. A bánrévei vasutasok fontos sze­repet töltenek be az ország életében. A külföldre menő vasúti kocsik me­netrendszerinti továbbítása a legfon­tosabb feladatuk, mert minden perc késés drága. Jogosan nyerték már el a vasútállomás dolgozói több esetben is az élüzem címet. A bánrévei vasutasok szerények, nem kérkednek eredményeikkel. Adámi Márton elvtárssal, a csehszlo­vák vasút kereskedelmi összekötőjé­vel beszélgettünk, aki váltig bizony­gatta. hogy igen jó barátokra/munka­társakra találtak a csehszlovák vasu­tasok a bánrévei MÁV állomás dol­gozóiban. Nincs olyan kérés, amit a bánrévei elvtársak ne teljesítenének. Persze az előzékenységet viszonozzák a csehszlovákiai Lénártovce vasút­állomás dolgozói is. , Csaknem tiszta magyarsággal mondja Adámi elvtárs, hogy a Lé­nártovce-i vasutasok és a bánrévei állomás dolgozói között folyó páros- verseny igen sok eredményt hozott. Az eddigiek alapján nem lehet első­ként emlegetni sem Bánrévét, sem Lénártovcét. Az a helyzet ugyanis, ha Bánréve történetesen az egyik ne­gyedévben felülkerekedik a versen­gésben, Lénártovce a következő ne­gyedévben biztos megelőzi. így aztán, fej-fej mellett haladnak* őszinte szívvel mondja a legjobbakat beosztott munkatársairól, különös­képpen Dékány Istvánról, Juhász Jó­zsefről, Makkai Istvánról, Pálfalvi Zoltánról, Medve Sándorról és bri­gádjaik tagjairól, akik a szerteágazó vasúti munka egyes szolgálathelyein példamutatóan dolgoznak, s azon iparkodnak, hogy kevesebb legyen a vonatok késése, ritkábban hangozza­nak el panaszok a csehszlovák vasút részéről, valamilyen kocsimeghibáso- dés miatt. A jó munka ryitja a vasútállomás és a fütőház közötti kapcsolat. Róna­földi Zoltán elvtárs. a fűtőház veze­tője egy versenytáblára mutate zánjal mellett, a fűtőházban a tűz- szekrények körül, vagy éppen a fék­bódékban foglalatoskodnak. Fittyet- hánynak a bánrévei vasutasok a for­rón tűző napra. Kötelességtudatuk nem ismer nehézségei Vidáman füttyentenek a vonatok» ismét Indul egy szerelvény Csehszlo­vákia felé. Lénártovceról telefon- jelentés érkezik: nagymennyiségű szenet küldenek a vasút részére. Ber­regnek. a telefonok, jönnek az értesí­tések. a sürgetések. Egy pillanatnyi megállásuk sincs a bánrévei vasuta­soknak. Pásztor? Alafsr Adámi Márton elvtárs (középen) megbeszéli a napi UoMztalatokut » bánrévei vasutállomS* vezetőire “ Fo.o7 s/abado2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom