Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

RSZAKMAGYAROltSMO a társadalmi együttélés szabályairól Asszonyom! A lakójegyzék szerint ön a II. emelet 2. szám alatti 3 szobás, összkomfortos lakásban lakik. Igaz, hogy egyik szobájában egy házaspár albérlő van, a másikban pedig újabban két no lakik, — de most hagyjuk ezt, nem erről van szó. Mert amíg megvan a háromszobás lakása és lehetősége lakbéruzsorára, addig ez az Ön dolga. (?) Az a botrányos viselkedés azonban, ahogyan az ön vendégei — és engedje feltételezni, hogy barátai — viselkednek, az már nemcsak az ön dolga! E hó 22-én este és egész éjjel nagy társaság ünnepelte az Ön név­napját. Részeges ordítozásuk kihallatszott még a villa­moshoz is, egész éjszaka bömbölt a rádió vagy lemez­játszó, a nyitott ablakokon kidobálták a második emeleti i.kásból az utcai Járdára a vacsora maradványait: : aprikacsutkát, paradicsomot, kenyérhéjat, vödörszámra öntözték ki a vizet, feketekávét, a feketekávé után i-Icára kerültek a feketés csészék, a lakásnak kitörték í?y ablakát. Éjjel fél kettőkor kiemelték sarkaiból a 'fház kapuját, két emeleten kiszerelték és az udvarra dobálták az összes villamosblzt ősitek okát. Hiába volt minden kérés, figyelmeztetés, hogy ve­gyék figyelembe, sokan pihenni szeretnének és ez a •'áridózás, részeges ordítozás zavarja a lakók nyugalmát, — nem használt. Másnap ön, asszonyom, azzal „véde­kezett", hogy névnapja volt Mindenki úgy ünnepli a névnapját, ahogy akarja. Illetve, álljunk csak meg! Ügy, hogy mások békés nyu­galmát ne zavarja, ne okozzon másaknak bosszúságot. Hu az ön társasága éjszaka ordítozni és veszekedni ; kar. menjen a bérháznál alkalmasabb helyre. Mondjuk ■ erdőbe. És ha „csak" annyi „szellemességre" telik :ölíik, hogy a bérház kapuját levegyék, meg a biztosí­tékokat kicsavarják és eldobálják — ehelyett okozza- rak önnek, a háziasszonynak hasonló bosszúságokat. Gondolom, tinpre nincs szükségük, mert a fentihez hasonló „szellemességre" van más mód Is. Öntözzék ott a vizet, meg a feketekávét, dobálják ott a rossz paradicsomot, ahol nem eshet a járókelőik fejére. Az ember nem tudja, mit csináljon. Bosszankodjon vaey nevessen az ön védekezésén. Ugyanis másnap azt állította, hogy az egészet ,a Jód" csinálta. De hogy ez a Jocl kicsoda, ml ennek a rendes neve, hol lakik, dol­gozik-e valahol, miből él, erre ön. asszonyom nem tud válaszolni. Az egészet még csak tetézi, hogy ön azzal védekezett: nem is tudja, hoov került ofla ez a Jód! • ön oersze. azzal sem törődik, ha éjszaka a bérházban nfe'sír valahol egy kisgyerek és az. édesanyja nem tud villanyt gyújtani; ha réggél hem lehet ' ' vtllanyrezsüt, vagy leéli a hűtőszekrény, az mennyi gondot, bosszúságot okoz egy Ilyen felelőtlen fiatal­ember „szórakozásai” miatt Az ön felelősségét illetően az sem számít, hogy meghívta-e „a Jodl" vagy nem hívta meg. Csak nem gondolja, hogy önnek volt Igaza, amikor cinikusan nevetgélt, mikor ezt szemére vetették! A másik férlivendége: 6 az, akire ön rendszeresen hivatkozik: „Majd ö elintézi!" Csák közbevetem, hogy kár állandóan hivatkozni valakire — különösen, ha Önnek nincs Igaza — mert ugye, milyen dolog ez? Egyik jóismerösét, akire ön hosszú időn keresztül hi­vatkozott: .becsukták. A másik határozottan kikérte magának, hogy őrá hivatkozzon. És most Itt a harmadik, övele fenyegetőzik. Vele, aki egész éjjel ordítozik, bot­rányosan viselkedik, nem hagyja a lépcsöházat aludni, ö csinálja a fent leírt dolgokat. És mindezek után ő „intéztet el" másokat? És mondja, kérem, ön komolyan gondolja, hogy valaki is fél a barátjától? Ön, asszonyom, teljesen összekeveri a dolgokat, összecseréli azokat, akiknek félni kell a másiktól. Mert az ön vendégének rokka 1 több oka van csendben maradni, mint bárkit is fenyegetni! Nézze kérem, szocializmust építő társadalomban élünk, ön egy fedél alatt lakik e társadalom odaadó, lelkes híveivel. Van a lépcsőházban sokféle dolgozó ember: tanár, orvos, funkcionárius, rendőrtiszt stb. akik nem élnek úgy és nem fognak soha úgy élni, mint ön és az ön vendégei!... A társadalmi együttélésnek vannak írott és íratlan szabályai, amelyeket be kell tartani. Ezek közé tartozik dolgozó társaink megbecsülése is. Gondolja csak el, asszonyom, ha ön dolgozna és másnap reggel úgy kellett volna munkába mennie, hogy egész éjszaka nem aludt a szomszédok részeges ordítozásától. megbecsülésnek tekintené ezt? Egy egész lépcsöház lakóit nem lehet az ön ízlése szerint összeválogatni! Se ön, se más, soha ilyen igénnyel nem léphet fel! Nem lenne könnyebb talán mégis, a vendégeket megválogatni? Hallom a? ellenvetését: ez magánügy. Senkinek semmi köze hozzá' És valóban az. egészen addig magánügy, amíg a lépcső­ház nyugalmát nem zavarják. Gondolja talán, hogy természetes dolog a fenyege­tőzés? Nem, nem az. Sokkal inkább természetes az, — ha már megtörtént ilyen eset és előfordult ez a hiba elismeri és törekszik Jóvátenni. De nem úgy, hogy ,,n« én csavartam ki a biztosítékot", és „nem én vettem le a kaput", „hozza rendbe az. aki elkövette” — mert « nem megoldása a dolognak. Higyje el, nem valami meg­nyugtató. hogy ez „a Joci” egész éjjel jön-megy a bér­házban. Egy Ilyen huligán, aki leszedi a lépcsőház kapu­ját. kicsavarja a biztosítékokat, lármázva rohangászlk össze-vlssza a lépcsőhézban. — más kárt is okozhat! Ne csodálkozzon, ha a lakók nem örülnek ennek _ á llapotnak. Én még azon sem csodálkoznám, hogy mé­lyen elítélnék mindezért. Senki nem örül a botrányos zaklatásnak. És ebben a lakóknak és nem önnek igaza. A lépcsőházban ehhez hasonlót még csak a: lakásában csináltak máskor is, soha egyetlenegy lakás­ban Ilyen botrányos viselkedés nem fordult elő. önnek még senki nem okozott bosszúságot. Csodálkozna azon, Ha egyszer majd elfogy a türelmük? Nem. nem lehet ezen csodálkozni. Ha ez ipv folytatódik tovább, és ilyen esetek megismétlődnek, önnek, asszonyojn, meg kell t'álnia bérházi lakásától, mert Miskolcon nagyon sok család van. aki rászorult egészséges, napfényes, három sznbn-Összkomfortos lakásra, és ha megkapná, meg becsülné a lakást és lakótársait egyaránt! Déri Ernő Az angliai támaszpontokról folytatott amerikai-angol tárgyalásokról Az angol sajtó elárulja, hogy meglehetősen előrehaladtak a tár­gyalások, amelyeknek értelmében London hajlandó angliai támaszpon­tok használatát engedélyezni Pola- ris-rakétákkal felfegyverzett ameri­kai búvárnaszádok számára. A Daily Mail szerint Anglia javí­tó . és utánpótlási támaszpontokat fog adni. Az egyezményt még nem írták alá, de elvileg már megálla­podtak utánpótlási központ felállí­tásában. A jelen pillanatban nincs ugyan szó Polaris-rakéták angliai tárolásáról, de Amerika később ezt Is kérni fogja. Az angol tengernagy i hivatal mór több kikötőt szemelt ki erre fi célra. A Daily Worker vezércikkében a többi között rámutat: Ha megegyeznek Polaris-ralkéték angliai tárolásában, akkor életben- maradásunk esélyei háború esetén teljesen megszűnnek. MacMillan vi­gyázott rá, hogy a tárgyalásokról szóló hírek csak a parlament nyári elnapolása után kezdjenek kiszivé­Vajon mehet-e ennél tovább poli­tikai alávalóság? Lehet-e rikítóbb példája a nemzeti érdekek elárulá­sának, mint az ilyen atomhalálra ítélés, amit a kormány mast tervez? A mézes-mázos beszédű MacMillan, aki a békét hirdetve ment Moszkvá­ba, most a maga Igazi mivoltában áll B7. ország előtt. Nem tűrjük, hogy szárazon ússza meg ezt a haza­árulást. Hej, mennyi mindent nem tudok! Amerikai felderítő léggömbök India felett Uj-DeIM (TASZSZ) Lapjelentések szerint India terü­lete fölött amerikai gyártmányú fel­derítő léggömbök jelentek meg. Jú­lius 10-én Uj-Delhitől 25 kilométer­re dél-nyugatra, július 14-én Bhopal- tól észak-nyugatra, július 20-án Uj- Delhi fölött észleltek ilyen léggöm­böket. Kasmírból jelentették, hogy ott Is hasonló felderíti eszközök tűn­tek fel. Az amerikai léggömböket egy •zomszédos állam területéről küldik India fölé, — írja a Mind! Tímea —. a katonai jellegű adatokat gyújts gömböket különleges felszereléssel, távfényképezésre alkalmas kame­rákkal éa rádió-adókészülékekkel látták eL A lap szerint indiai vezetó szemé­lyiségek növekvő aggodalommal szemlélik a légikémkedést. A Pa- • klsztánban tartózkodó amerikai „szakértők” utasítást kaptak, hogy egy időre hagyjanak fel a léggöm­bök felbocsátásával, mert féló. hogy India hivatalosan ország-világ elótt leleplezi ezt a jogtalan tevékenysé­get — irja a Mind! Times. Fonónők lyam. Bár nem volt „kötelező", senki . sem „morzsolódott" le és a szigorú . bizottság előtt általános 4-es, 5-ös eredménnyel vizsgáztak. — A fejlődés nem áll n\eg. Üj gé- • pék érkeznek, a szakemberek új módszereket dolgoznak ki — szünte­lenül tanulni kell, mert aki nem ezt teszi, lemarad — mondja Jakab elv­társ, s nagyon igaza van. A „Szocialista brigád“ cím esélyesei Először a kártolóba vezetnek. Az automatagépek mellett piros­pettyes fejkendős lányok, asszonyok dolgoznak. Egy-egy dolgozó általában 13—16 gépre ügyel Biztosítóberende­zések. védőrácsok vigyáznak a dol­gozók testi épségére. Eddig — mond­ja Jakab elvtárs — még nem történt komoly baleset. A gépek mellett el­haladva, megkapó látvány a kártoló- gépen átmenő anyag. Mint egy szép menyasszonyi fátyol .. Ami a legmeglepőbb: a gyorsaság, ügyesség. A gyürüsfonó gépen pél­dául 1020 orsót egyetlen dolgozó ke­zel. Beidegzödött, megszokott mozdu­latokkal dolgoznak. Amíg beszélnek, addig is boszorkányos gyorsasággal jár a kezük, s közben még arra is jut idejük, hogy mint egy jó házi­asszony, kis nyeles kefével tisztogas­sák a gépeket a pamutpihéktól. Az ; üzemrész közepén egy tábla hirdeti- az egyes műszakok legjobb teljesit- i ményét. Száz százalékon alul senki i nem dolgozik! ...A csévélő üzemrészben csörög- i nek-csattognak az orsók. Itt dolgozik I Sinka Márta hattagú brigádja: Kol- > lár Béláné. Majoros Magdolna, Orosz . Józsefné, Horváth Erzsébet és Szőke- Erzsébet. A brigád — Jakab elvtárs izerint - egyik lepbiztosabb esélye- t te a „Szocialista bripád” címnek. a Amennyiben az én fülemnek szó- l katlan zajban Sinka Mérté Bal síké- r rült masamat megértetni, kérdéseim- f re adott válasza ez volt: * — Résebben gyors- és gépíró uol- * lám. Amikor felépült ez az üzem el- t főttem ide. Nem bántom meg Szép í szakma, megszerettem, s jóval több I a keresetem is. A brlpéd tagjaival ' jól megértjük egymást, s most min- ' den vágyunk, hogy augusztus 20-ra. az alkotmány ünnepére elnyerjük a ' Szocialista brigád címet. KISZ-esküvók előtt A gyúrüsfonóban az esyik nyújtó- pépen csiilopószemű. barid kislány J dolpozík. Demök Gizella. — Nincs olyan megbízatás, amit ne teljesítene. Az esyik lepleikesebb KISZ-tagunk — így jellemezte ót étahóczky György, a KISZ-szervezet titkára, aki időközben csatlakozott hozzánk. — Demök Gizella mindip 100 százalék felett termel Tizenhat éves korában került hozzánk, s a pirospeltyes fejkendöt nemsokára menyecskekendővel váltja fel, ame­lyet egy, a DlMAVAG-ban dolgozó lakatos fiatalember köt a fejére... A pamutfonodában különben 552 fiatal dolgozik. Augusztusban csak az előfonóból öten mennek férjhez, s az alap szervezet — ez lesz az el só — most KISZ-esküvót tervez. Munka után szórakozás — Hogyan gondoskodnak az itt dolgozók közős szórakoztatásáról? A kérdésre Nahoczky György vá­laszol — A KISZ és a stakszervezet kö­zös előadásokat, kirándulásokat ren­dez. Az előadások keretében, tekint­se. hopy üzemünkben napyrészf nők ioisoznak, a nőket érdekló elóadiso- cat szemezünk, amelyeket oroosofc, icues előadók tarlónak. Ezenkívül a ‘iatalság szórakoztatására sport- és iullúrversenyeket rendezünk. Gyak­ran kirándulunk o Hernád partján !euő horgásitanyánkra, amelyet ma­sunk építettünk társadalmi munká­ban. Jól berendeztük. Hétvégi pihe­nésre szebb helyet nem-is lehet kí­vánni. Van csónakunk, kupiipálysnk, sőt még táncteret is csináltunk. legutóbb 17-én rendeztünk egy jól­sikerült kirándulást, csak sajnos, a horgászversenyt kellett elhalasztani, mert nagyon zavaros volt a Hernád. — Szerveztünk ezenkívül gyárláto­gatásokat is, hogy megismerkedjünk a más területen dolgozók munkájá­val. Legutóbb a Szerencsi Csokoládé­gyárban jártunk és mondanunk sem kell, hogy a finomabbnál finomabb készítmények „minőségi" ellenőrzé­séből is jól kivettük a részünket. Búcsúzom a pamutfonodától. Egy kép villan fel előttem. A sokszor megrajzolt, dalban, versben megéne- kelt fonóasszonyé, aki guzsalyán ülve, éjszakázott, sodorta, fonta a kender- s a gyapjúszálakat, tervezte, hogy ebből ing lesz, ebből vászon­ruha a gyerekeknek, lepedő a szal­maágyra — átfonta, átvirrasztott4 gyakran az egész telet. Görnyedten, álmosan font, amíg az utolsó szál U el nem fogyott. Ez a kép — a múlt. Lassan mát, csak az emlékekben éh S a másik kép. amit itt láttam, amelynek hangulata magával raga­dott — a jelen. A fonóasszony lányaival, pettyee- kendős unokáival, Európa légköröm- rübb fonodájában találkoztam. Boróczkj EJ« portvezető magyarázata nyomán mindjárt érthetőbbé válik a kép. — Első teendő a báláit fellazítása, az anyag — amely zömmel a Szov­jetunióból. Egyiptomból, Szíriából érkezik — tisztításra. Nem vész kár­ba a hulladék sem, mert a feldolgozó üzemek az ország különböző részein válltömést, párnákat, pólyákat készí­tenek belőle. Az anyag innen a kár­tolóba kerül, majd a nyújtógépek következnek, aztán az előfonó és vé­gül a gyürüsfonó. Röviden, egészer. röviden ennyi az egész. Ugye, nem ü olyan bonyolult? Vállalkozni azért, hogy a monotor. hangon zúgó fonógép elé álljak, mét nem mernék. Rendszeresen továbt képezik magukat az itt dolgozók is Éppen most fejeződött be egy tanfo­Európa egyik legkorszerűbb fono­dájában jártam. Aki nem ismeri, nem is gondolná, milyen érdekes munka zajlik odabent. Automatikus vezérlésű, modern gépeken tisztítják, kártolják, fonják a gyapjút, s az üzem — a termelékenység fokozásá­val egyidóben — folytonosan bővül, kivtil-belül tovább szépül. Lássuk hát, mi történik odabent, az üzemben. Szüntelenül tanulni kell Hozzá nem értő ember napokig töprenghetne, hogyan lesz a bálák­ban érkező nyersanyagból vékony szálú pamutfonal. Boszorkányos mes­terségnek tűnik a gépek kezelése is, de Jakab Sándor technológus cső­/~ítt kezdem, hogy ” nem ismerem az illemtant, az illemkó­dexeket. Már t. i. azo­kat a társasági illem- szabályokat, amelyek bizonyos rangosabb körökben, a polgári társadalomban ma is. kötelezőek. Nem is­merem a hajlongások, az udvarias bókok, kö­szönések, a finom mo­dor, az alkalmi gratu­lációk, a sztaniolba burkolt, diplomatikus hazugságok szabályait. Az előirt formákat. Vannak olyan ételek, elő- és utóételek, köz­tes „fogások", amikről azt sem tudom, késsel, kanállal, villával, ká­véskanállal, fogpiszkd- lóval, vagy kézzel eszik-e; hogy egyálta­lán eszik-e, vagy isx- szák. De nem ismerem a különféle szertartáso­kat sem. Ha kifaggat­nának, restellkedve váltanám be, hogy bár szürkébb a hajam, mint szeretném, még egyházi esküvői szer­tartást is életemben egyszer láttám, úpy huszonöt évvel ezelőtt, amikor a kíváncsiságo­mat már nem tudtam türtőztetni. Mert — mondottam magamban —, ha már nős ember vagyok, lássak ilyet is. Nem ismerem a re­verendát sem. Hogy mi az a reverenda? Hát az olyasmi lehet, . amivel a megalázott ember fogadja megalá­zóját. Viszont nem is­merem a gőg belső in­dítékait, s főkép az er­re jogosító alapzatot sem, mert ahol ilyesmi szagllk. messze elkerü­löm. Nem ismerem a hencegés rugóit sem. de annyit tudok, hogy minél jobban henceg valaki, annál jobban < kitűnik, mennyi min­dene hiányzik. Nemtudásom mérhe­tetlen területre terjed, de ezúttal csak a leg­szükségesebb tudáshiá­nyokra akarok utalni, amikben sokan oszto­zunk, miközben jócs­kán előrementünk ezer olyan területen, ahol a „jó" tőkés bácsik, né­nik, ifjak nem értek és nem is fognak egyha­mar utólérni. Fogalmam sincs pél­dául arról, . hogyan vágják a kupont és hogyan ömlik abból az ember zsebébe — par­don — kasszájába a valuta. Soha színit se láttam bankrészvény­nek, csekknek, váltó­nak, így nem tudom máig sem, milyen ké­pe van egy ilyen nyomdaipari termék­nek. Csak annyit tu­dok, hogy nem hason­lítanak a zálogcédulá­hoz, a „kir. törvény­széki" idézésekhez. Halvány dunsztom sincs, hogyan üzletel­nek egy börzén, ahol a részvényesek nagy zsi- vajgás közepette es- nek-emelkednek. Nem is láttam még börzét belülről. Ugye. vagy kilencmillió mai ma­gyar sem? Pedig fene érdekes lehet. Aztán meg nem tu­dok pókerezni, noha őrülten előkelő játék lehet. Persze, ahhoz garden-party kell, amit az ember saját parkjában rendez. De én a saját parkot nem ismerem és soha nem voltam még garden- partyn. Tudom, elv­társ, azt mondod orra, hogy te sem. Milyen gardenpartttlan, pó- kertelen emberek is vagyunk mi!... O, 6!... Nem ismerem Monte Carlo rulettbar­langjait. Nem tudom, milyen lehet egy ma­gánjacht belseje. De ez még mind semmi. A legnagyobb rettenet, hogy még golfozni sem tudok! Azt sem tudom, mi fán terem a golf. Csak képen láttam valami­kor, hogyan golfozott egy kacafántos, alul- bunkós, hosszú bottal valamelyik öreg skan­dináv király; aztán meg a kilencvennyolc­éves Rockefeller, aki egymillió dollárt ígért háziorvosának, ha megéri a száz évek • (Igaz, közben meggon­dolta magát, hogy tűl­1 gavallér ígéretet tett ’ és elhalálozott száza- ' dífc éve előtt, Így az or­vos hoppon maradt.) ' Na, újabban meg ép­• pen eleget olvasunk • róla. sőt képen is lát• 1 ‘am — valamelyik ■ vicclapban —, hogyan 1 golfozik... No. de ezt ■ már mindenki tudja... ■ Hiába, annak a golf- 1 nak /cell, hogy valami 1 varázsereje legyen a I hajlott korúnkra, ha ' úgy ragaszkodnak hox­■ zá. flf ég nem tartok 8- 1,1 golf-kornál, vagy i mondjuk a golf kőmáli : de váltig restellem, i hogy többek közt gol- , főzni sem tudok. Mert t ha tudnék, ki tudja, ? mire vihettem volna — i Nyugaton. Talán még » az USA-elnökséget is- megpályázhatnám. (—u —»)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom