Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

6

lAOTABOMZAe

Bogácson befejeződön az aratás és megkezdődött a cséplés

Bogács termelőszövetkezeti községben már az eső előtt nagy lendülettel kezdtek az aratáshoz. Egy jelszót ismertek csak: aratni! Volt olyan nap, amikor 120—130 pár dolgozott a határban, s ebből hetven kaszás vágta a rendet. Az eső már csak kisebb mennyiségű gabonát talált lábon. Amikor az eső elvonult, gyorsan tudtak végezni a hátralevő munkákkal.

Pénteken délután 90 aratópár egy 20 holdas búzatáblában befejezte a nagy nyári munkák egyik legnehezebbjét. Azt mondják, úgy haladtak, hogy amikor egyénileg gazdálkodtak Bogácson, közel sem végeztek olyan gyorsan az aratással, mint most. A munkát nagyobb részben kézikaszával végezték. Az Üj Elet Termelőszövetkezetben a 130 aratópáron kívül kombájn is vágta a búzát.

Pénteken megkezdődött a falu elején a cséplés is. s amint itt befejezik, három másik közös szérűn zúg fel a gép.

A bogácsi Üj Élet Termelőszövetkezet az idén többnyire növénytermesztéssel foglalkozik, ez a jövedelem főforrása. Jövőre azonban másként lesz. A község szélén saját erővel és állami támogatással egy 50 férőhelyes istálló épül. Eredetileg az volt a cél. hogy augusztus 20-án átadják rendeltetésének. Ez a határidő csak azért változik meg, mert az eső ebbe is beleszólt, s néhány nappal elhúzódik az építkezés.

Az új, 50 férőhelyes istállóval időben elkezdték egy régi, urasági lóistálló átalakítását is. Már a fal* egyénnél tartanak, a tetőt kell felrakni. Jövőre tehát már nem a növénytermesztés lesz a főága a gazdálkodásnak, hanem a jövedelem te kintélyes részét az állattartás biztosítja.

Fejlődik az állattenyésztés Borsodi ván kán

Borsodivánkán a Kossuth Termelő- I szövetkezet régebben alakult. A gaz-1 dálkodásnak csupán egyetlen szépséghibája volt: keveset gondoltak az állattartásra. Emiatt a járási vezetők el is marasztalták a tsz vezetőit. Tavaly ősszel Petőfi néven megalakult egy másik termelőszövetkezet és most szinte váll-váll mellett versenyeznek. A Kossuthnái az volt a terv. hogy az idén 20 kocát tartanak s ezt még megtoldták tízzel. igy most 30 koca szaporulatára számíthatnak. Hogy a Petőfi se maradjon el, itt 32 kocát nevelnek.

Jól foglalkoznak a hízóneveléssel is. Terv szerint mindegyik tsz-nek 80 darabot kell az idén meg hizlalni, most azonban vállalta mind a Kossuth, mind a Petőfi, hogy újabb 70- 70 malacot fog hízóba s ad át az államnak. Ez azt jelenti, hogy csaknem a kétszeresét végzik az előirányzott munkának.

Elismerés illeti mind a két termelőszövetkezetet. Jól gondolkoznak, amikor az állattenyésztést fejlesztik mert ez a gazdálkodás legbiztosabb

A termelőszövetkezeteinkben lévő ellentétekről

MEGYÉNK TERMELŐSZÖVETKEZETEIT látogatva, gyakran hall az ember olyan kijelentéseket, ami arra vall, hogy tsz-einkben még nem teljes az egység, ellentét tapasztalható a tagok között A prügyi Tisza- mente és Petőfi Tsz-ben például nem egyszer ejtenek el olyan mondatokat hogy a középparasztok a szegénypa- rasztoikat „rongyos nadrágosoknak", a szegényparasztok a jobbmódúakat meg „gazd’uramnak" nevezik. A bak- takéki tsz-ben meg olyan problémával találkoztunk, hogy ha a brigádvezető középparaszt, a szegényparasztok „morognak” „hogy megint ők parancsolnakV — ha pedig juttatott földű kéri számon a munkát, a középparasztok elégedetlenkednek, „mit parancsolgat nékem ez a koldus". A vilmányi tsz-ben ellentét tapasztalható a régi és az új tsz-tagok között is. A régebbi tagok úgy vélekednek „a készbe könnyű volt beülni", „ha nem szaporodunk meg, már milliós tsz lennénk". Nem egységes tsz-einkben a tagok magatartása a földjáradék fizetését illetően sem. Azok a tagok. akik föld nélkül léptek be a termelőszövetkezetbe. s így nem jogosultak a föld járadékra, nem valami szívesen nézik, hogy a felosztható jövedelem egy részét a földdel belépet- ; tek között osztják szét. A fáji tsz-ben ;meg olyan szempontból van ellentét. ; hogy egyes tagokban nem egyformán [szilárd a szövetkezethez való ragaszkodás. nem egyforma erővel küzdenek a közös érdekért. Vannak, akik 1 „saját zsebükre" igyekeznek dolgoz- I ni, sőt olvandk is vannak, az úgyne- I vezett „könnyűhámosok", akik azt ; tartják, „csínján a munkával a tsz- I ben. eleget dolgoztunk, míg egyéni gazdák voltunk."

Ezek a jelenségek nemcsak az említett tsz-ekben jelentenek problémát. Megyénk több tsz-ében tapasztalható ilyen és ehhez hasonló vélemény, ellentét. Éppen ezért úgy gondoljuk, nem árt ezzel a problémával alaposabban, mélyebben foglalkozni.

Miből táplálkoznak tsz-einkben ezek a nézetek, ellentétek? Elsősorban a kapitalista országok létezéséből. politikájából, s az országunkban még megtalálható, többségében már szétvert, de még meg nem semmisített kizsákmányolok hazug hírveréséből. akik minden alkalmat megragadnak, hogy zavarják hazánkban a szocializmus építését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A külföldi tőkés urak és magyar szekértolóik ma mór nem tudják nyíltan megakadályozni a mezőgazdaság gyorsiramú átszervezését, a termelőszövetkezetek megerősödését, mint azt 1956-ban tették, s így ahhoz kénytelenek folyamodni, hogy hazug hírveréssel, a tsz-en belüli ellentétek szításával, a tagok osztályozásával gátolják az előrehaladást. Ezek az urak igen jól tudják, hogy ha a tsz- ekben nincs meg az egység, ellentét van a közép és szegényparasztok között. a régi és új tagok veszekednek, civakodnak, — az az ő malmukra hajtja a vizet. Táplálkozik a nézet másrészt a széles paraszti tömegek gondolkodásmódjából, szemléletéből, szokásaiból. Parasztjainknak azzal, hogy aláírták a belépési nyilatkozatot még egyáltalán nem változott meg a világszemlélete, életfelfogása. Még hosszú Ideig kísért a múlt a régi kapitalista széliem. Mert hogy volt a

múltban? Falun csak az számított embernek, akinek volt egypár hold földje, aki „a maga ura” volt A Horthy-rendszer urai jól értettek ahhoz, hogy a szegény- és középparasztok között ellentétet szítsanak, szembeállítsák őket. s ezzel eltereljék figyelmüket a bajok igazi okáról: a földbirtokosok kizsákmányoló tevékenységéről. Igen nagymértékben él parasztjainkban az a kapitalista gondolkodási mód, hogy mások rovására próbáljanak megtollasodni.

MINDKÉT AKADÁLY leküzdéséhez más és más eszközök szükségesek. A kapitalista világ tőkés urainak és magyar szekértolóinak ellenállását könyörtelenül fel kell számolni, a dolgozó parasztok gondolkodásmódját. szokásait pedig türelmes, meggyőző szóval meg kell változtatni.

A termelőszövetkezeteinkben lévő ellentéteket vizsgálva felmerül a kérdés, milyen mélyek ezek az ellentétek. kibékithetők. megszüntethetők-e, s milyen káros következményei vannak ts2-einkben. Osztályéilenségeink szerint e meglévő ellentétek igen mélyek, kibékíthetetlenök. s nem megszüntethetek, sőt mi több. a tsz-ek felbomlásához vezetnek. Mi marxisták azonban nem ezt valljuk! A mezőgazdaság szocialista átszervezése ellen bőszen hadakozó ellenségeink e „tanokat" csak azért találták ki. hogy megpróbálják akadályozni, késleltetni tsz-eink gyors izmosodását. A termelőszövetkezeteinkben lévő ellentétek egyáltalán nem olyan mélyek. mint azt ellenségeink híresztelik. amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy megyénk egy sor tsz-ében fel sem vetődtek ilyen problémák. Az ellentétek kibékíthetőségéről, megszüntetéséről a mi véleményünk az.

emberekben az elővigyázatosságot« nehogy megfeledkezzenek arról, hogy veszélyes foglalkozást űznek. S mire a hajnalpír megjelent a keleti égen, egyetlen kereszt sem volt árvízveszélyes területen. A vízszélhez szúrt botokat gyakran nézegették a fellobbanó öngyújtó fényében, s amikor már öngyújtó se kellett, hajnali derengés váltotta fel a világosí- tás szerepét, elégedett sóhaj szállt az emberek szfvéből-lelkéből, különös, boldogító érzés:

— Megállapodott, már nem árad! Őröket állítottak a folyóhoz, a többség pedig nyugovóra tért. Szétbontottak néhány keresztet, lefeküdtek. Ha baj lenne, itt vannak kéznél.

A

mikor felébredt, már magasan állt a Nap. Feltápászkodott, kidörzsölte szeméből az álmosságot. Szétnézett. A Hernád tengerré dagadt Rendes medrét bárhol áthajitotta, most talán a puskagolyó se repülne által rajta. A másik partján emberek mozogtak, akkorák voltak, mint a hangya. Meghízott a Hernád, de alig két nap alatt visszahúzódott medrébe. Ilyen már ő. Minden három-négy évben kedvet kap egy kis sétához, ráijeszt az emberekre, aztán visszabújik fűzek közé rejtett medrébe. Ha békésen folydogál, azt hihetné róla az ember, hogy a világ legkezesebb fo- lyójával van dolga. A gázlóknál térdig se ér a víz, őt-hat éves gyerekek lubickolnak benne. Most meg... Több gát kellene neki, bilincsbe verni az alamusziját, hogy ha kedvet kap a nagyot ugráshoz, szembe találja magát a tőle is erősebbel, az ember akaratával.

Gulyás Mihály

JÖN A HERNÁD !

legelőt, a törpefüzek törzsét zúgatja a víz — gondolta. Nemsokára átlépi a partot, beleszalad a veteményekbe. Az apjának is van ott egy darab búzája, holnap akarták behordani róla a kereszteket. Sietett.

E

mberek futkostak a folyóparton, egy meggyújtott szénaboglya fényében ... Szem- melláthatóan áradt. Az ásóval, kapával felfegyverkezett sokadalom egyre hátrált a víz előtt. Az áradat elérte a partot, a laposabb részeket szinte percek alatt térdig érő víz borította el. A keresztek lassan megmozdultak, majd mint a részegek, tántorogva, libegve megindultak lefelé a folyón. A keresztek gazdája térdig gázolva a piszkossárga hullámokban, hosszúnyelű horgot akasztott az egyik már úszó kereszt legfelső kévéjébe. A kéve leszakadt, s a kereszt egyre gyorsulva úszott a folyó közepe felé. Egy tizenhatéves legényke lelökte magáról a nadrágot, s mire rászólhattak volna, hogy maradj veszteg, már úszott is a kereszt felé. Amikor elérte, leállt, még csak derékig ért neki a víz, s a gazda örömujjongása közepette tolta- nyomta is kifelé a keresztet. A többieket is magával ragadta a mentés láza. egyszerre ötvenen-hatvanan rohantak bele az egyre emelkedő áradatba.

— Vigyázzatok! Vigyázzatok! — ordította egy idősebb ember, akinek már kockázatos lett volna belemerészkedni a vízbe. A mentésben neki ez a szerep jutott. Minden harmadik-negyedik percben elismételte ugyanazt a szót. ébren tartva az

már a vénasszonyok se olyanok, mint a régiek, korszerűsödtek, rádiót hallgatnak, olykor az újság is a kezükbe kerül.

Amikor az álmosság lezárta a szemét, még mindig látni vélte a hullócsillagok játékát. Aztán lassan elkoptak a valóság színei. A fáradtság összerántotta a nagy nézőtér függönyét. Vége az előadásnak, gyerünk aludni.

H

irtelen felrezzent. Kinyitotta a szemét. Nem látott semmit. A közeli eperfa lombján átszűrődött az utcai lámpa fénye. A lomb megrebbent, falra vetődő árnyéka félősen mozdult. Nem volt ijedős legény, de most valahogy szorongást érzett. Álmos agya nem tudta részeire bontani a valóságot, a szorongás kellemetlen képeket formázott a féllglátott dolgokból. Behunyta a szemét, hátha megint elalszik. s ellobban a félelmetes látomás. A fal felé fordult. A pillanatnyi ébrenlétet csakhamar megint felváltotta az álom.

Újra hallotta a különös hangot, mely átszivárogva az alvás torzító üvegén, fejetetejére állított gondolatokat indított el benne. Felült, megdörzsölte a szemét, aztán, mivél nem látnia, hanem hallania kellett, megpiszkálta a fülét. Semmi kétség, ól hallotta, kürtőinek. Mi a fene! Megbolondult a csordás? A minde- nit a torkának, úgy fújja azt a szomorú nótáját. torkaszakadtából. -Riadót! A filmekről tudja, hogy valamikor. hajdanán ezzel a kürtjelzéssel ugrasztották talpra a katonákat. Talán berúgott, vagy valóban elment az esze. Az ablakhoz ugrott Hátha tűz van, a mentésre riasztja a falut! Sehol semmi. Dombon van a házuk. • belátni onnan az egész fa-, lut, még azt is észrevenné, ha valaki rágyújtana. Erősen figyelt. Ajtó- nyikorgatás, kiabálás. Ennek fele se tréfa, gyerünk, nézzük meg, mi ütött a csordásba. Felkapta nadrágját, rohant le a faluba.

— Mi baj van? Miért kürtöl a csordás? — állított meg valakit, aki ásóval a vállán futott el mellette.

— Jön a Hernád! — kiabálta. Honnan az istennyilából jön? — nézett fel az égre. Sehol egy felhő, ragyognak a csillagok. Talán fentebb esett. A Hernád meg olyan bolondos egy folyó, mindjárt a fejébe száll a dicsőség, ha egy keveset iszik. Rakoncátlan, nem érzi jól magát szúkreszabott medrében, s ha csak teheti, ki csavarog a legelőkre, a mezőt is felkeresi, s mire észbekapnak az emberek, már hordja is a kereszteket.

Futás ki a Hernádhoz! Úgy egy kilométerre lehetett a folyótól, s már hallotta a zúgást. Már elérte a

A legények bevonultak katonának. Amikor a fiatalság színe-virágát elemésztette a harctér, mentek a családapák, először csak a fiatalabbakért kopogtatott be a behívó, aztán már az öregebbek is megfeleltek, végül jöttek a gyerekek, a tizenhattizenhét évesek.

Belemosolygott az augusztusi ég csillagfényes arcába. Babonaság — bolondság! Most már hiába röppennek egymást keresztezve a meteorok, nincs olyan bolond, aki a háború előhírnökének tekintené a tüneményt. Akkor olyan volt a világ, mint egy hatalmas puskaporos hordó. Mindenki a háborúról beszélt, nem okozott különösebb fejtörést kitalálni, hogy háború lesz. Az ég törvényeit nem az emberek rendjéhez igazította a természet. A meteornak bele kell hullnia Földünk légkörébe, ha nagyon közel merészkedik hozzánk, s ha beletéved a levegőégbe. menthetetlenül elpusztul, elég.

Nézte, figyelte az eget. Úgy érezte magát, mintha egy hatalmas színház nézőterén ülne. A meteorok, a végtelenség bolygó komédiásai játszották el szerepüket. Aztán villant az ég, két hullócsillag egymás mellett futott, olyan párhuzamosan, mint egy vasúti sínpár. No. ennek milyen szerepet tulajdonítanának a babonás vénasszonyok? Talán semmit. Ma

H

a félálomban riasztja meg az embert a félsz, olyan bolondokat tud gondolni... Tótágast áll vele a-világ, azt sem tudja, fiú-e, vagy lány. Bámul bambán. A sötétség árnyait szörnyekké formálja ijedt fantáziájával, s ha valaki puszta kedvtelésből rákiáltana: szaladj, mert itt a világ vége, ha jaj! talán a bőréből is kiugrana.

Az ablak mellett aludt. Úgy tízóra tájt még azon járatta az eszét, milyen jó lenne most szárnyakat növeszteni, kiröppenni az ablakon, csinálni egy tiszteletkört a házuk fölött, aztán nekivágni a csillagos égnek. A csillagok olyan hívogatóan hunyorogtak a sarkig tárt ablakon. Olykor-olykor fény rikkant a mennybolt sötétkék bársonyán. Azt mondják, augusztus a csillaghullás hónapja. Számolgatta a meteorok villanásait. Néha egymást keresztezték a fénycsíkok. Felötlött emlékezetében egy májusi éjszaka képe. Kint az erdő mellétti tisztáson hálóztak a fiatalok, majális volt. A bepálinkázott legények egymás nyakát ölelve nó- táztak, ordítoztak, hejehujáztak. mint akiknek elment az esátik. A vesztüket érzik — jegyezte meg valaki, s abban a pillanatban megvillant a májusi ég. hatalmas fény Jelent meg a Göncöl-szekér tájékán. A zenét mintha elvágták volna, a részeg legények is elhallgattak, a „jelenés” — a babonás ijedelem — torkukra forrasztotta a jókedvet. Háború lesz! — kiáltották többen is ré- mületes döbbenettel. S háború lett.

Hétfőre befejezik az aratást a mezőkövesdi járásban

előtt is gépekkel arattak a járásban, s most már mindenütt felismerték ennek előnyeit. A 29 kombájnon kívül aratógépek is dolgoztak a határban. így. ha háron napot késett volna az eső. mi be fejeztük volna a legnagyobb nyár munkát.

Kedvezően halad a borsó csép- lése Is. A termelőszövetkezetek 90 az egyéni gazdák 5« százalékbar végeztek ezzel a munkával.

De jóllehet, ez az adat feljegyzése óta már meg is változott.

Meg kell említeni, hogy nagy segítséget nyújtottak az aratáshoz az ipari üzemek munkásai is. Számos termelőszövetkezetben ott lehetett találni a patronálókat is Tibolddarócon a Rákóczi Tsz-ber a családtagok segítettek sokat. A sályi Szabad Föld-ben a Betonútépítő Vállalat dolgozói pótolták : hiányzó munkaerőt, öt napon keresztül arattak, s körülbelül 7f hold gabonát vágtak le. A borsod- geszti Uj Élet-nek a Miskolci M'V építő Vállalat dolgozói segédkeztek. így tehát a mezőkövesdi eredmények összetevőihez ez is hozzátartozik.

Most már javában folyik a tarlóhántás is. Az eső előtt a járás földjein 21 százalékban végezték el ezt a fontos munkát. Hétfőre ez a szám lényegesen meghatványozódik.

A rossz idő nem sok gabonát talált a határban. A csütörtöki napsütés legtöbb helyen felszántotta a talajt s pénteken nagy lendülettel kezdődött el az aratás befejező aktusa. A többnapi vesztegetés után megnyugtató volt látni a nagy község utcáin haladó, gabonakévékkel megrakott szekereket. Pénteken délelőtt a mezőkövesdi gépállomás kombájnja is a határban volt.

Antal Simon elvtárs. a járási tanács elnökhelyettese kedvezően nyilatkozott a hátralevő munkákról. Tőle tudtuk meg. hogy megyénkben a mezőkövesdi járásban dolgozik a legtöbb kombájn, összesen huszonkilenc.

Az a tény. hogy 29 kombájn, közlük újonnan érkezett szovjet kombájnok Is arattak a mezőkövesdi járásban, arra is utal. hogy az eső után következő 3 napra, péntek, szombat, vasárnapra, illetve hétfőre már nem sok munka maradt. A gabona nagyrésze már a múlt hét elején magtárban volt. Ez elsősorban annak köszönhető, bogy a járás tsz-vezetői felismerték a gép előnyeit.

— Nálunk nem az volt a baj — újságolja Antal elvtárs —. hogy nem találtunk munkát a gépnek, hanem éppen az ellenkezője. A termelőszövetkezeti vezetők szinte versengtek érte. Már évekkel ez-