Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-31 / 180. szám
BSZAKMAGTAKOKSZAG CSALÁDI ÜNNEPEK TÁRSADALMI MEQRENDEZÉSE Egy kevésbé ismert nék szólni, amely formai és tartalmi koncepciójával jelentős segítséget nyújthat az idealista világnézet, az individualizmus elleni küzdelemben. Ez pedig a családi ünnepek társadalmi jellegének, szocialista tartalmának és formáinak kialakítása, azok gyakorlati alkalmazása és ebben az ének- és zenekarok szerepe. Az emberekben él az igény életük nagy fordulóinak méltó megünneplésére és ezt az igényt a társadalomnak ki kell elégítenie. Az igények tömegméreteire jellemző, hogy megyénkben Is nagyon sok helyen tartottak gyerxneknévadó ünnepséget, KISZ-esküvőket, társadalmi gyász- szertartásé, temetéseket. Ismeretes, hogy ezeket az alkalmakat még napjainkban is többnyire az egyház tartja „megszállva", s valljuk meg őszintén, komolyan ki is használja. Arról a gyerekről, akit a templomban nem keresztelnek meg, s életében valami baklövést csinál, a babonások mindjárt azt mondják: ez azért van, mert nincs megkeresztelve! Vagy az olyan emberekről, akiket nem a pap temet el, azt mondják: elkárhozik — és így tovább. Közismert dolgok. / Ma már elérkezett az az idő, hogy intézményesen, de fokozatosan, nem adminisztratív eszközökkel, hanem felvilágosító szóval kivegyük az egyház kezéből a családok ilyen mélyen élő, t\ßgy tradícióval rendelkező ünnepen és ideológiánkkal mi hassunk rájuk, s ne az egyház. Az emberi élet iygy fordulói megünneplésének új módját még nagyon kevesen ismerik, de vanriak már megyei és országos tapasztalatok, amelyeknek felkarolásával segíteni kell a társadalmat abban, hogy jól sike- rült családi ünnepek rendezésével bizonyítsák: az ember méltó megbecsülését Jelentő szép ünnepségeket nem az elavult misztikumok, hanem a közösség összefogása teszi életre- szólóan emlékezetessé. Már itt meg kell mondani, hogy a népművelés munkásainak igen komoly a szerepük a rendezésben, az emberi érzelmek ráhatásában, az ünnepélyes külsőségek és. a tartalom biztosításában. Ének- és zenekar biztosítása, alkalmi szavalatok beállítása jó szavalókkal, előadássorozatok összeállítása jegyesek, fiatal anyák számára, a népszokások helyi alkalmazásának kidolgozása, a művelődési otthonok, kultúrtermek megfelelő előkészítése, művészi díszítése, vőfélyrigmusok megfelelő alkalmazása — csak néhány példa arra a segítségre, amelyet a népművelés dolaozói adhatnak ezekhez a rendezvényekhez. Az is tapasztalat, hogy megye-, sőt országszerte ezeknek az ünnepségeknek többségét a művelődési házakban, kultúrtermekben rendezték. Nagyon fontos kérdés, hogy a munkát a messzemenő tapintat, a vaVé- sos érzékenység kímélése, az öntudatos fellépés jellemezze. A szocializmus építéséből következően hazánkban a családi viszonyok új típusa vpn kialakulóban. A családi élet már egyre kevésbé a férfi felsőbbrendűségét és a nő alárendeltségét tükrözii inkább az egyenjogúság, a kölcsönös segítési kapcsolatok jellemzik. A szocialista társadalmat jellemző viszonyok kerülnek egyre inkább előtérbe a családi életben is. Az önző magántulajdonon alapuló párválasztás, az érdekházasság megszűntével sokkal inkább érvényesülhet a kölcsönös vonzalom és az őszinte szeretet. Társadalmunk a családot eddig is jelentős támogatásban részesítette. Ezek ismertek mindenki előtt. A juttatások átadásának mai. formája azonban bürokratikusán „járandóságfelvétel" alakját "öltötte. A társadalom használja fel azt a jelentős közösségformáló erőt. amelyet a család ünnepeinek közösségi, társadalmi szervezése és rendezése jelzős öröm, a közös gyász érzései közelebb hozzák az embereket egymáshoz, fejlesztik az összetartozás tudatát, igy hozzájárulnak a közösségi élet összekovácsolásához, egy-egy üzem, vagy szövetkezet törzsgárdájának kialakulásához, az emberek közötti új szocialista viszony megteremtéséhez. Ügyelni kell azonban arra, hogy a lakosság számára az új formák ne legyenek merőben idegenek, hogy minél több olyan hagyományos elemet találjanak az ünnepségek szertartásai között, amelyek azon a vidéken jól ismertek, névi eredetűek. Fontos szemelőtt tartani, hogy a társadalmi jelleg, a közösség részvétele semmiképpen ne jelentse a család, a hozzátartozók háttérbeszoritását, mellőzését, legyünk figyelemmel az idősebbek érzékenységére, kérjük ki tanácsaikat. vonjuk be őket is a rendezés munkájába. A tudományos világnézet győzelméért, — az idealista nézetek, babonák és misztikumok ellen — lolyla- ott harc történelmi feladat» S ennek tudatában világosan kell látni-azt, hogy a misztikum és a babonák kiszorítása a család legbensőségesebb ünnepi eseményeiből, az emberek érzelmi életének felszabadítása az idealizmus nyűgétől, a megszokás erejének leküzdése: nem máról hol- naora végrehajtható feladat, hanem lépésről lépésre folytatott szívós és türelmes, az emberek'érzékenységét szemelőtt tartó, fokozatos és megnyerő formákat alkalmazó, céltudatos tevékenységet igényel. Tehát a családi ünnepek (névadó, házasság, temetés) társadalmi, s nem egyházi szertartási rendjének kialakításáról van szó, s ebben a zenekarok és énekkarok szerepéről, mint az érzelemkeltésnek e két fontos eszközéről. Már ismert dolog, hogy az új szocialista társadalom létrejöttéhez az emberek tudatában, érzelmi beállítottságában is jelentős átalakulásnak kell bekövetkeznie. A szocializmus építése egyes vívmányainak — nem mindig simán, minden áldozat nélkül történő — létrehozásához nem elegendő az, hogy az emberek általában egyetértsenek annak szükségességével, előnyös voltával. Nemcsak egyetértő külső szemlélőkre, hanem cselekvő résztvevőkre, együttérző, lelkes emberekre van szükség. Márpedig ahhoz, hogy az érzelmi felismerésből lelkes cselekvés váljon, érzelmi alátámasztásra is szükség van. Az érzelmek megfelelő irányú befolyásolása, ugyanakkor az érzelmi felismeréshez, tudatossághoz is elvezethet, ha kellő politikai neveléssel is párosul. Ennek az érzelmi tényezőknek az életrekeltésében és meo- erősitésében lehet a művészeteknek, igy a zenében az ének- és zenekarok-, nak igen értékes szerepük. Egyetlen ének-, vagy zenekar sem töltheti be megfelelően szerepét, ha nem igyekszik környezetének — az üzem, a falu. a tsz dolgozóinak — életére, napi gondjaira, örömeire, hibáira és eredményeire a művészet eszközeivel nevelő, serkentő, dicsérő vagy bíráló szándékkal közvetlenül hatni. Ez a felaadt egyik oldala. Lényegesebb, maradandóbb eredményeket csakis tervszerű, rendszeres felkészüléssel, megalapozott, igényes művészi produkciók sorozatával, állandóan ható, nevelő, művelő tevékenységgel lehet elérni. r, * . # . természetesen Ezt a nevelest a zenekari, illetve kórustagokon kell elsősorban kezdeni. E munkának a hatása gyakran lassan érik cselekvésé. Milyen jó lenne, ha a családi ünnepek társadalmi megrendezésének kezdeményezői az ének-, vagy zenekarok tagjaiból tevődnének ki! Ez-nevelő munkánk beérését jelentené, mert igy nemcsak közreműködőkké, az érzelmek keltésének biztosítóivá, hanem aktiv résztvevőivé is válnának. Mit kell tennie az együttesnek, hogy munkája nyomán ez a hatás keletkezzék, ezek az érzqfmek érlelődjenek?^ Először is — véleményem szerint — az együttes belső életében kell biztosítani ezek érvényesülését ahhoz, hogy azután kifelé is ilyen hatásokat ébresszen. A vezetőnek ás együttesének az egyes müvek bemutatásakor olyan előadásmódra kell törekednie, amely kifejezi a mű hangulatát, eszmei, tartalmi mondanivalóit. Élményt sugárzó közvetlenséggel, jó értelemben vett „szuggesz- Hvitással" kell a müvet előadni, hogy ugyanilyen hatást tudjon a hallgatóságból kiváltani. így a kórus vagy zenekar olyan feladatokat, amelyeket máskor csak nagy nehézségek árán old meg, — játszi köny- rxyedséggel megold, elér. Megmondom őszintén, mi nagyon izámítunk a zenekarok és énekkarok aktiv részvételére a családi, ünnepek új társadalmi megrendezésében. Akár a gyermeknévadó ünnepségeket vesszük, akár a temetést, nagy szerepük van az ünnepségek „forgatókönyveibenVegyük például a gyermeknévadó ünnepségeket. Természetes, hogy ez örömünnep, ezért az ünnep hangulatúnak megfelelő számokat válaszunk, tanuljunk be. Például egy párat felsorolok: Bárdos: Kicsinyek kórusa, Bartók: Gyermekeknek című sorozatból: Süss fel nap..., Csajkovszkij: Altatódal, Mozart:- Bölcsődal, Kodály: Gólyanóta, Ciróka, Schubert: BölÁltalában úgy szokott történni, hogy a szülők, a társas szervek stb. beérkezése után a zenekar, vagy énekkar műsorszáma nyitja meg az ünnepséget. Azután a beszédek következnek. majd újból az ének-, vagy zenekar következik. Az ünepélyt az ajándékok átadása zárja be, amely után ismét az ének-, vagy zenekar ad műsort. Örömünnep a házasságkötés is. Ezt az ünnepséget is a csalónk bevonásával a társadalom szervezi. Néhány olyan or- szágraszólő lakodalom, mint a mezőtúri, túrkevel, mezőhegyest tsz, illetve állami gazdaság, megyénkben a királdi. monoki — nagy visszhangot keltett. Itt a polgári házasság szertartásán van a hangsúly, s ezzel vannak még problémák. Ezeknél milyen zenei anyagot használhatunk fel? Erkel: Palotás a Hunyadi Lászlóból, Kodály: Intermezzó a Háry Jánosból, Csermák: Díszpalotás,' Köszöntő (kórus). Liszt: Áradj tiszta napsugár (kórus). A zenekarok és énekkarok első feladata akkor kezdődik, amikor a násznép a szertartási helyiségbe bevonul, majd a beszédek után isméi főleg a zenekar funkciója fontos, amelynek hangjai mellett az ifjú pár a jókívánságokat tolmácsolÓk sorfala között kivonul. Főleg a szalon-, vagy népizenekar szükséges az étkezés idejére, illetve addig, míg az ételeket felszolgálják. A harmadik társadalmi szervezésű forma a temetés. A tudományos fejlődés eredményei és a gazdasági, politikai t a lapok változásai, a kizsákmányolás megszüntetése, a szocialista társadalom folyamatban lévő kialakulása az emberek jelentős vészében tudatosította a túlvilági életben való hit tudományellenes voltát. Eddig csak keveset tettünk annak érdekében, hogy az emberekben végbemenő tudati változást felhasználva, a babonás misztikumoktól megszabadítsuk őket. Sokszor még olyanok is, akik ismerik a tudományos világnézet igazságát, ragaszkodnak az egyházi temetéshez, mert még nem tudtunk azzal szembeállítani olyan társadalmi szertartást, végtisztességet, amely ■ külsőségeiben legalább olyan érzelmi hatásokat kelthetett volna, mint a sokévszázados misztikumon alapuló egyházi temetési szertartás. Az emberekben élő igényt: ünnepélyes gyászszertartás a halott megbecsülése iránt — a társadalomnak ki kell eléA haladó szellemű emberek elutasítják a halál körüli misztikus babonák alkalmazását saját, vagy legközelebbi hozzátartozójuk elhunyta esetére. Az elmúlt években egyre nőtt az olyan temetések száma, amelyekből a babonás misztikus egyházi jelleget kiiktattuk, üzemek, pártszervezetek, testületek és egyes szervek rendeztek temetéseket, a közösség igazi részvételét tolmácsolva a lésújtott hozzátartozók számára, megosztva velük a szeretteiktől való búcsúzás fájdalmait. y Hazánkban a munkásmozgalmi temetéseknek jelentős, sokévtizedes hagyományai vannak. Egyes nagyüzemek felkarolva és továbbfejlesztve ezeket a hagyományokat, követésre méltó példát mutatnak e téren is. A temetéseket valóban ünnepélyessé tette a gyár énekkarának szereplése. A kezdeményezések ellenére ezen a területen is sok még a tennivaló. A temetési szertartást a zene-, vagy énekkar ideillő száma kezdje meg. Egy pár műsor javaslat: Bach: Már nyugszanak a völgyek (kórus). Chopin: Gyászinduló (fúvós), Erkel: Gyászinduló a Hunyadi Lászlóból (fúvós). Szabó: Munkáfgyászinduló. ■ Főleg a zenekarokra vár az a feladat, hogy amikor a koporsót a sirhoz viszik, gyászzenét adjon elő. , A simái az énekkar énekeljen, majd a búcsúbeszéd elhangzása után ismét a zenekar gyászhangjai mellett bocsássák le a koporsót a sírba. Szokás az is, hogy a véoén — különösen funkcionáriusok temetése alkalmával — az Intemacioitálét’ játssza a zenekar. ) A családi finnepeknek gffj. szertartásnak haladó tartalmi és vonzó formájú megrendezése komoly és igényes népművelési feladat. Nem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem arról, hogy e feladat nem önmagáért van, nem azért tesszük, hogy nagysikerű, szép esküvőt vagy névadóünnepséget rendezzünk, ha- nem azért rendezzük, hogy ezúton is harcoljunk az idealista. világnézet maradványainak felszámolásáért, a tömegek tudatának fejlesztéséért, a tudományos világnézet győzelméért. Szebeni Győző, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője A kultúrcsoportok nyári - munkájának lehetőségeiről Nyári időszakban a kultúrcsopor- - tok nem élnek olyan Intenziven, nem szerepelnek annyit mint az év többi hónapjaiban. Ezt sok körülmény ért- netövé teszi. Érthetővé, de — nem törvény szerűvé. A legtöbb kultúrcso- port — nagyon helyesen — keresi a lehetőséget, hogyan élhetné nyáron is a maga eletét. A nyár sajátos körülményeinek kihasználásával meg is lehet találni. Ez az időszak ugyanis nemcsak „ellene” dolgozik a kultúr- csoportnak, hanem mellette is. Mert igaz ugyan, hogy Ilyenkor sokan szabadságra mennek, hogy a közönség nem szívesen ül be egy terembe műsort nézni, de ezek mégsem olyan akadályok,- melyek miatt a kultúrcso- portok tétlenségre lennének ítélve. Ezzel szemben sok mindent fel lehet sorolni, ami a kultúrcsoportok mellett szól. ami életet visz a csoportok munkájában Melyek azok a lehetőségek, melyeknek kihasználása élénkké teheti a kultúrcsoportok életét? Eddig is kedvelték voltak, de mostanában különösen népszerűek a közös kirándulások. Az egy munkáhe- lyen dolgozó emberek gyakran rendeznek közös kirándulásokat, közösen mennek szórakozni. A kultúrott- honck vezetőinek a kirándulás szervezésében Is nagy szerep jut. Az ilyen túrákon a kultúrcsoportok tagjai méglnkább összeforrhatnak, egységessé válhatnak. Természetesen nagyon sok múlik azon. hogy hová szervezik a kirándulást Lehet úgy is kirándulni, hogy nemcsak a kellemes időtöltés, a felüdülés a túra célja, hanem az ismeretgyűjtés, a tanulás is. Igen, a szokásos formula: össze lehet kötni a kellemeset a-hasznossal. Nagyobb túrákat lehet szervezni olyan helyekre, ahol nevezetesség, látnivaló van. A túravezetök néhány mondatban ismertethetik egy várnak, egy emléktábla hősének, vagy más nevezetességnek a történetét. Ez nem kerül különösebben fáradságába a beszélőnek, és a hallgatók sem érzik megterhelésnek az Ilyenféle tanulást. De sok i" is van. Tarthatnak rögtönzött előadást egy-egy érdekesebb kőzetről, barlangról, hegyek kialakuláséról, vagy éppen arról, ami érdekli a csoport tagjait. Ez tulajdonképpen nem más, mint az ismeretterjesztő előadások folytatása cs»Jt sokkal kösvetlenebb, gyakorta- tibb formában. Azt talán mondani is fölösleges, hogy a túravezetőknek nem árt egy kicsit felkészülni az ilyen kirándulásokra. Természetesen nem nagy előadásokra, inkább csak kis adagok csepegtetésére" van ilyenkor szükség. Az ilyen beszélgeté- az ismeretterjesztés kis adagjai nagyon színessé, érdekessé, hasznossá tehetik a kirándulásokat. Sokmindent lehet tanítani és tanulni megyénk nevezetességeiről, érdekességeiről, amit Egyre több ember hódol a fotó- művészetnek. Nyáron különösen előnyös a fényképezés. A fotoversenyek, kiállítások rrtidezése nem nehéz fel- A fotóver*enveket a kirándulásokkal is egybe lehet kötni, hiszen akinek van az úgyis magával viszi a gépét Nagyon széppé, tanulságossá lehet tenni egy ilyen fotoversenyt. Mit fényképezzünk? Ml az. ami szép? Mi az, ami nem giccs? A hozzáértő emberek nagyon sokat tehetőek a fotósok ..látásának” a kifejlesztéséért. Helyesebb lenne ugyan itt a fotosok kifejezés helyett ezt mondani: olyan emberek, akiknek fényképezőgépük van, énért ebben az esetben természetesen nem kimondott fotósokról, hanem többnyire fényképezőkről beszélünk. Hasznos dolog, ha irányítjuk, fejlesztjük a fényxéoezők ..látását”, témnkeresését. A kiállított képekről minden esetben érdemes vitát rendezni: melyik kéo miért szép. melyik mond nagvon sokat melyik és miért nem mond semmit. A fotózás művészet, ét* mint minden művészetnek, ennek is tükröznie kell n valósápot. Ez egyáltalán nem nehéz — mondhatná bárki — hiszen a fénykénen csakis a valóságot látjuk. Ez azonban nem így van. A valóságot ugyanis sokféleképpen lehet másolni, kopí- rozni, de tökéletesen visszaadni — ez a művészet! A fotósoknak éppen azért nehéz a dolguk, mert könnyen felszíneset, semmitmondót fényképezhetnek. Az ilyen képek üresek, bármennyire is tele vannak nefelejccsel, naplementével. Valamit észrevenni, ami csak arra jellemző, amit fényképezünk, valami mozdulatot meglátni, amit póz nélkül, színesítés nélkül tudunk visszaadni, mintha csak véletlenül* került volna a lencse elé. Egy hégyhajlatban, egy zsenge hajtásban, egy napsütötte délelőttben. egy villamosra lépő emberben, egy kirakat gyümölcseiben, egy derekát egyenesítő kapásban, egy felvillanó kaszában. egy munka utáni elégedett, éppen csak rezdütő mosolyban és még ki tudná felsorolni, hogy mi mindenben — megtalálni a szépet, az igazit!... Ezt nehéz fotozni! De keresni kell. éé próbálkozni vele, mert megéri a fáradságot. és azoknak, akik értékelni tudják a fotot, pótolhatatlan élmény egy ilyen kép megtekintése. Ha furcsán hangzik is. így van: egy-egy képpel nevelni lehet az embereket Meg lehet mutatni a munka szépségét, nemességét, és meg lehet mutatni a hétköznapi élet apró visszásságait groteszkségét A kultúrcsoportok nyári programját mással i9 színesíthetjük. A városi kultúrcsoportók tagjai ellátogathatnak a termelőszövetkezetekbe. Bizonyára minden kultúrcsoport programjában szerepel falusi témájú műsor. Ha valamit a tökéletesség Igényével akarunk visszaadni, akkor nyilván ismernünk lé kell, amit visz- sza akarunk adni. A falusi emberek életét is csak úgy adhatjuk vissza akár színjátszásban, akár táncban, ha ismerjük is azt. Igaz ugyan, egy-egy látogatás kevés ahhoz, hogy tökéletesen megismerjük a szövetkezetiek életét, de mindenesetre 6okat megismerhetünk belőle. Ez pedig a későbbiek folyamán csak hasznára válik a kifltúrcsoport tagjainak. A községek kultúrcsoportjai természetese^ ugyanígy élhetnek ezzel a lehetőséggel. Meglátogathatják a várost, az üzemeket, ahol tanulhatnak, hasznosan tölthetik idejüket. Nem véletlen, hogy művészeink minden egyes darab megtanulása előtt tanulmányozzák azt ' a kort, amelyben a darab játszódik, tanulmányozzák az emberek szokásait, életmódját így képet kapnak a kívánt kor világáról, „beleélik magukat”, és így jobban, hűebben tudják tolmácsolni a színdarabnak, vagy a táncnak a mondanivalóját. A mi kultúrcsoport Jaínk tagjainak is cask hasznára válik, ha minél több ismeretet szereznek, ha minél inkább megismerik az embert akiknek a világát a színpadon tükrözni akarják játékukkal. A cikk elején említettük, hogy a nyári hónapokban a kultúrcsoportok szereplésére jóval kevesebb lehetőség van. mint az év többi hónaljában. A csoportok munkája, tevékenysége azonban nemcsak a szereplésre korlátozódik. A nyári időszak helyes kihasználása elkerülhetővé teszi a már említett pangást, és igen hasznossá válhat a kultúrcsoportok részére. Ahol szabadtéri előadásokat ia tudnak tartani, ott természetesen a szereplésben sincs pangás. Mindaz, amit a nyári Időszak helyes kihasználásáról elmondtunk — nem új dolog. Több kultúrcsoport kísérletezik. már ilyesmivel, mégis el kellett mondanunk, hiszen kultűrcso- portjainík többségére mégis csak a nyári „üresjárat" jellemző. A fentiekben nem mondtuk el a nyári helyes program minden lehetőségét sem. nem is ismerhetjük mindet. A saját területén nyilván minden verető jobban ismeri a helyzetet, és valószínűleg igyekszik is a*t a kultúrcsoport munkájára nézve a legeredményesebben kihasználni. Azoknak a kultúr- csoportoknak a szótárából pedig, amelyekre a fentebbi mondat helytálló — a „pangás” szó természetszerűleg ki fog vesznj. Priska Tibor A június hónap a legalkalmasabb az űrrepülések számára A koppenhágai csillagászati kongresszuson R. A. Hell (well, a California! professzor Ismertette az elméletét. amely szerint az Űrrepülések megkezdésének legalkalmasabb időpontja a Június hónap. Az évnek ebben az időszakában ugyanis legalacsonyabb a világűr legalsó rétedben az elektromos töltésű részecskék koncentrációja. Helliwell professzor szerint’ a földről végzett tudományos mérések azt mutatták, hogy 30.000 kilométernyire a világűr minden köbcentiméterjében vagy 100 elektromos töltésű részecske található. Ezeknek a részecskéknek a koncentrációja decemberben a legnagyobb, június hónapban pedig a legalacsonyabb. A tudósok egyelőre még nem Ismerik az okát a részecskék változó koncentrációjának.
