Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

Tsgárnjp, 196«. Június It. ESZAKM AGYARORSZÁG 3 Hamarosan üzemel az ország; legkorszerűbb kenyérgyára Miskolcon Képek a cigándi Petőfi Tsz-ből A Bodrogköz egyik nagyhírű, évr6l-évre gazdagodó termelőszövet­kezetében, a cigándi Petőfiben rogy lendülettel végzik a tavaszi munkát, a növényápolást és felkészültek már a legnagyobb nyári munkára, az ára­korszerűtlen kemencéket. Ezek már sem mennyiségileg, sem minőségileg nem tudják kielégíteni a megnöve­kedett igényeket. A fejlődés mind­inkább megköveteli a régi. korsze­rűtlen technológiával dolgozó üze­mek modernizálását, fejlesztését. S ahol a körülmények erre megérnek, magas termelékenységgel dolgozó, gépesített, részben automatizált gyár­tási eljárást, technológiát vezetnek be. Miskolc jobb, zökkenőmentesebb kenyérellátása, a napról-napra nö­vekvő igények szükségessé tették ban használatos legkorszerűbb be­rendezésekkel szerelik fel. Az átépítés az elmúlt év januárjá­ban megkezdődött, s a munkálatok állásából következtetve, augusztus hónapban üzemszerűen megindulhat a termelés. Az átépített gyár, a mo­dern. „Metzeband" berendezéssel csaknem négyszeresére tudja növelni a termelést, s így az üzem napi tér­Az új üzemben minden gépi erő­vel történik majd; jóformán emberi kéz érintése nélkül, csupán a sza­kajtókba helyezett tésztákat helye­Minta hármaik nődolgozó tanul a Lenin Kohászati Müvekben A néhány napja zárult oktatási, tanulási időszakban a Lenin Kohá­szati Müvek nődolgozói közül sokan éltek a továbbképzés lehetőségével Az októbertől júniusig tartó „Nők is­kolájáét például — amelyen neves előadók foglalkoztak a gyermekneve­lés, egészségügy, politika, divat, ter­mészettudomány kérdéseivel — há­romszázan látogatták rendszeresen. Több százan vettek részt pártoktatás­ban is. Szép számmal tanultak a technikumok, középiskolák esti tago­zatán, a különböző szakmai tanfolya­mokon. Négy csoportban száz gyári zik majd egyik gépből a másikba kézierővel. A gépek részben az NDK, részben a magyar ipar termékei. Az új üzem érezteti majd hatását: szép. világos kenyerek lesznek a ke­nyérboltokban, minősége javul, egész nap kapható lesz a friss kenyér Több lesz a kilós kenyér, amely már napjainkban is igen nagy ke­resletnek örvend. Amíg a Szeles utcai kenyérgyár­ban építettek. Miskolc többi kenyér- üzemeire hárult a feladat, hogy a szükséges kenyérmennyiséget le­gyártsák. A miskolci kenyérüzemek dolgozói áldozatos munkával bizto­sították és biztosítják Miskolc ke­nyérellátását. Ha az új üzem megkezdi a terme­lést. Miskolc mintegy 5—6 üzem­egysége rendes kapacitással dolgozik majd Megoldódnak a gondok, több óminőségű, friss kenyér várja a vá­sárlókat az üzletekben, s nagyobb lesz a választék! Kovács László Foto.: Szabados György 0 Rudabányai Vasércdúsítóból mír 450 tonna pörkölt ércet szállítottak a diósgyőri nagyolvasztóba Három béllel ezelőtt kezdték meg a kísérleti termelést Borsod megye új Üzemében, a Rudabányai Vaaérc- dúsitómú pörkölő részlegében. Az eltelt időben és jelenleg is az üzem HO dolgozójának az eddig ismeret­len gyártási technológia gyakorlati elsajátítása mellett számos olyan ne­hézségei is 1* kell győzniük, ame­lyek kisebb-nagyobb kieséseket okoz- > termelésben. Így például elő­fordult. hogy egy-egy rossz kapcso­lás következtében az egész gyártási műveletet elölről kellelt kezdeni. Vágy a 30 méter hosszú, forgatható dobkemence bélésfalazatáből kihullt egy pár samott-tégla. s így a pörkölést-----folytathatták. A hibák ktjavi­l éha 4—5 napot is igénybe vett. Az új üzemben — a nehézségek el­lenére is —egyre több 24 százalékos vastartalmú ércet dolgoznak fel. Ed­dig 700 tonna ércet pörköltek meg. amelyből 4M tonnát a diósgyőri 1 enin Kohászati Művek nagyolvasz­tójába küldtek. A pörkölés során az érc vastartalma 31—33 százalékra növekedett, s így a pitére felhaszná­sa már lényegesen gazdaságosabbá út. A kísérleti gyártással egyidőben gyors ütemben épül a mű második részlege, a szeparáló üzem. boo^UÄ^ a 0 földjén táboroznak. sä °közelben 'enenek- a A termelőszövetkezet gulyája a Tiszapart mellett jóminőségü rét:n legel Gondos Pali bácsi már két éve őrzi az állatokat, amelyek fele most sörébe megy, a többit tovább tenyésztik. __ Ui* „.„„.L __ áll meg a kovácsműhely be­H at itt vagyunk — járata előtt Urbán Lajos bácsi. — Ez a mi második otthonunk... — Nem nagy... Szemembe néz s arcáról eltűnik a mosoly. — A műhely nem. De a család igen! Harminchét kovács jxgyusztálja” itt a vasat... Nézze meg! — Meleg van odabent... — Megszoktuk — legyint s tréfásan megjegyzi: — J61 befütöttek odafent... Sebaj! A kovácsok bírják a tüzet... Talán nem is hiszi: minél nagyobb a forróság, annál jobban puhul a vas... — Ide jöjjön most Prometheus, aki az Olimpiáról ellopta a tüzet... — mondom s indulok befelé. — Hát az meg milyen kovács volt7 — néz rám Urbán bácsi. Elmeséfem. Érdekesnek tartja. Aztán 6 mesél el egy tör­ténetet. Igaz, nem mese, valóság. — Szép lányok dolgoznak itt a kovácsok me Vett — kezdi, miközben beljebb tessékel az emberek közé. — Ugy-e szépek? — kacsint rám huncutkásan. — Szépek — mondom, közben keresem a hűvösebb he­lyet, de nincs menekvés. A műhely minden részében remeg a levegő a forróságtól. Ö pedig folytatja: — Hámoros lányoknak nevezik őket. Jól helytállnak a kovácsok mellett. Szinte férfiasán. És mint asszonyok is be­váltak ... — Nem értem ...Az előbb még lányokról beszélt... — Heten voltak összesen, mini kalapácsvezetök dolgoz­tak... Csak már befejezné ezt a történetet. Omlik rólam a verí­ték. Urbán bácsi talán észre is veszi türelmetlenségemet, mert rövidebbre fogja: A hétből négy férjhezment... Hármat kovács vett OCooáeiéht — köaáeiszeiadetn — Ez tényleg érdekes ... Hogyan történt? s abban a pillanatban rájövök, hogy kár volt. Hát hogyan is történhetett... Urbán bácsi nevet. — Sejteni lehet. Csók, szerelem, házasság... Ennyi az egész. Fiatalok. Itt ismerkedtek össze. A kovácslegények itt szerették meg éket. És szorgalmas, jó gazdasszony lett vala­mennyiből ... — Aki ebből a műhelyből kikerül, csakis jó asszony lehet... — jegyzem meg hiszen mégis csak könnyebb a házi munka... — Bumm! Bumm! Bumm! — szólal meg a nagykalapács. — Nem is olyan nagy — tessékel beljebb Urbán bácsi. — „Csak” 270 kxlogammos ütése van. Egy kicsit már öreg: 60 éves. Van nagyobb is. Figyelje csak: — Bumm! Bumm! Bumm! — felesel a 600 ki’ós. Ez már igen. Remegnek a falak... — Ez is ócska — jegyzi meg kísérőm. — Az egész műhely ócska. Régi berendezések... Ki kellene cserélni — Kicserélik? *■ Talán... A rekonstrukció során új karbantartó gyér­* Pedig csak állunk és nézzük őket... Hátha még ütné is a vasat... — Én is megszoknám... Nevet. — Aáá! Születni kell erre! Bele kell születni... Külö­nösen ilyen műhelyben nehéz... — Miért? — Itt még a régimódi, szabadkézi kovácsolás folyik. Ezért nagyobb erő, felkészültség kell ide, mint például a diósgyőri kovácsmühelybe... De azért szép munkát végzünk... Nem csinálunk országosan is híres dolgokat, nincsenek világraszóló vállalásaink, de mindenki szereti a kovácsokat... — Mif készítenek? _ — Sokmindent... Minőségi szerszámokat a gyár részére. Időálló, jó munkadarabokat... Aztán gépalkatrészeket. És javítást is végzünk, ha szükséges. Ez olyan univerzális mű­hely. Higyje el, az ózdi vasgyár büszke a kovácsoló gyár- reszlegre... — Tudom... Hallottam... — ís jé a kollektíva — folytatja Urban bácsi, a leíró ' őzben megtudom: sokoldalú, tehetséges ember. Tagja a nagy. üzemi pártbizottságnak Is. és igen szeretik az emberek. — Hat brigádunk van. kettő már elnyerte a szociálist ímet. Tudja milyen büszkék? Igen rendes gyerekek. Egyezer i olgos emberek, akik szeretik az életet és szeretik a vasat \em is étünk rosszul. Tíz forint az órabérünk. — Szép,.. — Még biity’cöstengelyt is készítünk, ha kell — mond a Urbán bácsi.,. — De még csatlórudat is. mozdonyhoz/ha úgy jön a sor — szól közbe Molnár Antal művezető, aki a jegy~etfiizetem fölé hajol, s látom, mondani akar még valamit. Mondja is: ~ Azt is írja fel. hogy azért probléma is van... Még mindig kézikocsival szállítják a többmázsás vasakat. Ez két. három embernek igen nehéz. Nem lehetne egy villamos tar- Boncát adni a kovácsmühelynek? Többször is megkérdeztük már, de a válasz... — Nincs! — vágom közbe. — Bumm! Bumm! Bumm! — szólal meg ismét a nagy­kalapács, mintha igazolni akarná a művezető szavait. — Nincs... Ez a legkönnyebb... Pedig nem sokba ke­rülne. Itt a gyárban is el lehetne készíteni. Megérdemelnénk — veszi át ismét a szót Urbán bácsi, és megint a szocialista brigádokról, meg a legjobb kovácsokról mond véleményt: — Feltétlenül írja meg, hogy Müller István és Kató István brigádja jó szocialista brigád. Meg azt is, hogy 8—10 ember tanul a szakszervezeti akadémián... Meg azt is, hogy Jávorcsik József gyárrészlegvezetö jól segít minket. De azt se hagyja ki, hogy itt nehéz különbséget tenni munkás és munkás között... Mindenki jól dolgozik. Müller István is. a legidősebb kovács... “ Me0 az* is- - meg azt is... — sorolja az „öreg" s alig győzöm jegyezni a sok fontos megjegyzést. Ebben a műhely­ben valóban minden ember tanul. És újítanak. Urbán Lajos újítását ma is emlegetik. A dugarúd zsinórmenetének kifor- rasztasahoz készített újítást, amivel az acélműnél évente közel egymillió forintot takarítanak meg. Lajos bácsi szép összeget kapott: 29 ezer forintot. Családi házat épített... Érdekes emberek Síépcn élnek, dolgoznak. Közösen , „ .. . terveznek, kirándulnak, szórakoz­nak. Egy nagy csalod. És finom emberek, pedig a szakma nem a legfinomabb. Durva munka. Kidolgozott, kemény kezek... Mégis, a logarlécet is kitünően kezelik. Ez hogyan lehetséges? Fűti okét a megismerés. Hat kovács már igen jól használja a logarlécet. Könnyen kiszámítják vele a teljesítményt és a bért — És Urbán bácsi? Mióta kovács? — kérdezem. Elhárítja a kérdést. Nem beszél magáról. Mások mondják el, hogy már 41 éve itt dolgozik. Szinte művészi szintre emelte a kovácsmesterséget. Mindig remekmű kerül ki a keze alól... ... "T Bumm! Bumm! Bumm! — kezdi ismét a nagykalapács. Még jobban remeg az épület. r~ Me nem is kell ennél nagyobb kalapács — jegyzi meg Lrbán bácsi. — ??? — így van... Ez a „nagy" „csak" 600 kilósat Üt, mégis 1alakme0nek ° °éPek ü for°ácso10 tizem^en. Gyengék a — Na, most már mehetünk “ indítványozza az „őreo’* ovács, mert latja, erősen patakzik rólam a veríték. Kint mennyivel hűvösebb a levegő. Pedig vakítóan tűz a leli nap... — Valamit elfelejtettem — szól utánam Urbán Lajos Izi is írja meg, hogy a három lány esküvőjére pénzt rryüj- ottünk a műhelyben... Szép ajándékokat vettünk... Az utolsó szavakat nehezen értettem meg, mert a 6$0 lós újra rákezdett: — Bumm! Bumm! Bumm!... részleg épül. Ügy hallottam, lesz benne egy korszerű kovácsoló gyárrészleg... Nagyon elférne már. — Bumm! Bumm! Bumm! — „zsinatot" újra a nagykala­pács s én egyre tekinthetek a kijárat felé. Urbán bácsi viszont tovább magyaráz: ~ S*P « » kovácsmesterség. nehéz... — Tapasztalom. M nődolgozó a szabás-varrásban szer­zett hasznos ismereteket. így az eltelt nyolc hónapban több mint nyolcszáz, vagyis csaknem minden harmadik kohászati nődolgozó képezte magát, gyarapította tudását. A nyári „vakációt" sem akarják tétlenül tölteni. Kirándulásokat, ta­pasztalatcseréket rendeznek Sztálin- városba, Egerbe, a fóti gyermek- városba, a megye termelőszövetkeze­teibe, az ország különböző nevezetes helyeire. Már benerett. asemkéu állapotban^ va,n nak^ M NDK-böl érkezett modern egy új, modern, nagykapacitású ke­nyérgyár létrehozását. Alapos, körül­tekintő meggondolások után úgy határoztak, hogy a Szeles utcai ke­nyérgyárat, amely erre legjobban alkalmas, átépítik, s a kenyérgyár­Kenyérgyáraink, péküzemeink ka­pitalista örökségül kapták a régi, korszerűtlen, nehéz fizikai munkát igénylő, kis termelékenységgel dol­gozó, „érzékszervek ellenőrzésén ala­puló” technológiát, az elavult, régi. A fiatalokból álló Térjék-brigád nagy szakértelemmel, gondosan végzi az ön.özéses kertészetben a sárgarépa és a petrezselyem egyelését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom