Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
cApj'&sáqok Az eső vigasztalanul zuhogott. ügyet sem vetett arra, hogy a torna- ünnepélyt már kétszer elhalasztották ea aznap délután harmadszori próbálkozásra kerülne sor. Szakadt kitartóan még akkor is. amikor a gyár szirénája szomorú hangon a két órát adta tudtu!,.. Úgy látszott, nincs menekvés; harmadszor Is elmarad a tomaünnepély. Aztán ... valahogy mégiscsak megkezdték. Akkor értesültem róla. amikor hazafelé menet buszunk elrobogott a stadion mellett. A zöld gyepen sárgaruhás kislányok hajladoztak, szalagok repültek a levegőben, szóval folyt a tomaünnepély... Hazaérve, szorongva kémleltem az eget; be tudják-e fejezni? ... Jaj, csak sikerülne! Feltárcsáztam a meteorológiát: csak most az egyszer mondják meg pontosan, mi várható ' következő órákra. Az udvarra szaladtam. Pár szem eső esett, s én könyörögve néztem az ég felé. Amikor ez nem használt, villámló szemekkel mértem végig a villámló horizontot. Megfájdult a fejem is. bevettem két Andaxint és három Demalgont, fejemre vizes borogatást raktam és tovább figyeltem. A komor felhő, még kom óra bb tekintetemtől. végülis másfelé vette az irányt... S néhány óra múlva felugrottam, fejemről lecsaptam a borogatást. Sikerült ... Kiszurkoltam a ’ó időt... • Sovány gyerek. Spárgára kötve repülőgépet húz. Csak amolyan egyszerű gépet, szimplaszárnyút, kerekek nélkül. Furcsán csörömpöl a iárdán. A\ ember akaratlanul is odafi'ryel, feledve a stadionból kihallatszó han- aokat. Ott száz és száz gyerek haj- ’adózik. integet, itt egy gyerek »párnán iátékrepülógévet húz. A kis masina lekerül a járdáról, a pocsolya felé tort. elmerül benne. Aztán a spárga végén újra előbukkan megcsúfol" va. megalázva, sárosán... Elszomorító látvány... Egy gyerek, akinek nincs fantáziája... • Nyilvános helyeken, üzletekben, italboltokban, csarnokokban szinte mindenütt ott lóg a felirat: óvakodj a zsebtolvajoktól! Elolvasom fanyalogva, egy kicsit keserű la lesz tóle a szám, aztán mit tehetek, óvakodom a zsebtolvajoktól. De kik azok? Körülöttem tízen, százan. Vásárolnak, mint én, viszik haza a vacsorára valót. Saját magamon kívül mindenkire gyanakodjak? Nézzek rájuk sunyin, bizalmatlanul? De elolvassa a táblát más Is. ö Is gyanakodjon mindenkire? Rám Is?... Én benne, 6 bennem lássa a tolvajt? Eh! Én azért sem gyanakszom. Valahogy nem vagyok aszal a felirattal kibékülve... • A Kossuth utcát járva, a minap a kővetkező felirat ötlött szemünkbe: VIII. sz. Kossuth utcai általános iskola. Érdekes, idáig nem is tudtuk, hogy Miskolcon V., VI., VII., sőt Vili. számú Kossuth utca is van. • Itt a labdarúgóbajnokságok véget ezért, javaslatot tennénk azoknak, akik a sajószentpéteri csapatot Borsodi Bányásznak, a perecest pedig Miskolci Bányásznak nevezték el. Véleményünk szerint az MVSC-t elnevezhetnék mondjuk Felsőzsolcal MAV-nak. az MMTE-t esetleg Kuku- tyinpusztai TE-nek és akkor rendben lenne minden. De ahogy most van; csak félmunka... <bk) GERGELY MIHÁLY: rancsnokát orvosért szalasztották, a leikére kötötték, nagyon vigyázzál az asszonyra, ők ketten pedig mentek jelenteni. Ugyanabba a szobába. Kicsit várni kellett, mert a hadtestparancsnok kint járt a fronton. Néhány perc múlva azonban berobogott az éktelenül berregő, durro- gó parancsnoki autó, s hátsó ülésről a hadügyminiszter és a hadtestparancsnok szállt ki. Kontz, amint az ablakból megpillantotta őket. szemével vészjóslóan intett kifelé. A belépő főparancsnokok előtt viJ gyázzba vágták magukat. A hadtestparancsnok megnézte óráját, elégedetten elmosolyodott. — Láttam, amikor jöttek! Kitűnő volt a hátbatámadás, a gyalogság külön megköszönheti!... öt perc múlva hét, ezt gyorsan csinálták!... Mit hoztak? Kontz kiterítette a térképét, és sorban ismertette a felderített tűzfészkeket. Landler sokáig tanulmányozta a jelzéseket, helyet adott a hadtesttörzs A GYŰLÖLET FORRÁSA — ELBESZÉLÉS — — Asszonyt? .:. Hogy kerül asz- szony egy páncélvonatra? — kérdezte türelmetlenül. Kontz elmesélte. Míg beszélt, Laj- kó elmélyülten tanulmányozta a két embert Először állt szemtől szembe a hadügyminiszterrel, önkéntelenül is számba vette öltözetének minden darabját, ahogyan hajnalban Kontz gúnyolódva elsorolta. És úgy találta, Kontz nem tódított De ebben még nem talált különsebb kifogásolni valót. Katona és a hadsereg főparancsnoka. aki a vezérkarban sokat von együtt magasrangú régi tisztekkel. Pesten biztosan találkozik külföldiekkel. Ne mondhassák, hogy egy vörös főparancsnok patrac civil. De az arca határozottan ellenszenvet keltett benne. Kiváltképpen a meghatározhatatlan színű szeme. Kék volt, vagy zöld, vagy inkább szürke?... És miért ilyen vfzhártyás. erélytelen? Félfüllel Kontzra figyelt. Az már elmondta a nagyját. és éppen a foglyok számbavételéhez ért. akkor elhallgatott. Megértette. Mindennapi vitájuk ellenére is nagyon szerette ezt a rettenthetetlen, bátor, szívóé embert e pillanatban még nagyobb ragaszkodást érzett iránta. Nem akarja elárulni!?... De úgyis meg kell mondani! Miért hallgassa el?... Talán szégyenteljes dolgot művelt? — Ha... hadtestparancsnok elvtáis! — vette át a szót Lajkó. — Foglyul ejtettünk egv ma... magyar hadnagyot Is!..: Aki le... legelsőnek me... meggyalázta azt az asz... asszonyt!... A hadtestparancsnok tömött szemöldöke megrándult, lassan emelkedett felfelé, apás szemében a melegséget szigor váltotta föl. De Lajkó állta. — Hol van akkor az a hadnagy?! — kérdezte kiáltva a hadseregfőparancsnok. — A... agyonlőttük! — Micsoda?!.;. Maguk csak úgy egyszerűen, önkényesen lepuffanta- nak egy embert? Aki értékes adatokat adhatott volna nekünk!? — Böhm toporzékolt. vízeskék szeme hihetetlen haraggal forgott, keskeny ajka apró rángatódzással remegett Az elegáns, nyalka öltözetű Bőhm közben nyughatatlanul sétált a szobában még megmaradó pár lépésnyi helyen. Kezét hátratette, homlokát összeráncolta. Néhányszor rájuk pillantott s látszólag érdeklődéssel mérte végig őket. Amikor fordult, egy tornász könnyedségével lábujjain megemelte magát. A fordulás kato- nássága. vagy tükörfényes csizmájának nyikorgása tetszett neki? Nem lehetett tudni. — A térképet azonnal feldolgozzák, és a kocsival kiviszik a támadó zászlóaljak parancsnokainak és a tüzér- ütegeknek! — mondta végül Landler a törzskariaknak. — Külön utasítom a harmincésfeles parancsnokát hogy néhány lövéssel mielőbb némítsa el a cseh ütegeket! Ezután Kontz és Lajkó elé lépett. Gondterheltnek és kimerültnek látszott, mozdulatai még jobban elnehezedtek. Csak a tekintete volt változatlanul eleven. — Jó és gyors munka volt köszönöm fiúk!... Ezenkívül? — Jelentem, hogy van egy sebesültünk! ... Aztán magunkkal hoztunk egy cseh hadnagyot és eey közlegényt, szintén sebesültek... És egy vérző A hadseregfőparancsnok hirtelen abbahagyta a sétát, villámgyorsan megfordult. — Hogy történt? — kérdezte halkan. de haragosan Landler. — Ki lőtte agyon azt az embert? — toldotta meg Bőhm. — É... én adtam ki a pa... parancsot!. .. I... Ihász hajtotta végre! A... aki fölismerte!... Me... mert ez a ha... hadnagy becs... becstelenitette meg dec... decemberben az ö húgát is Ti... Tiszadobon! Te... tessék, itt az Igazolványa is, I..; Ihász nem tévedett! — Ez... ez hallatlan! ... Tűrhetetlen!! — Bőhm testéhez képest szinte aránytalanul kicsi öklével megverte a hosszú kocsmaasztalt. — Akkor én hiába bocsátom ki egymás után a rendeleteket. hogy senkinek sincs joga önkényesen bíráskodni, ha a parancsnokaim sem tartják be! ... Hát én itt végre rendet teremtek! Leszámolok ezzel az esztelen, elvadult terrorral! — Alig fél méterről Lajkó arcába ordította: — Hát én ezért forradalmi törvényszék elé állítom magát, dadogó barátom! Az otromba sértés a komiszár arcából ki kergette a vért Arcizmai rángatództak. és néhány pillanatig hangtalanul tótogott. míg megjött a hangja. — Ha.;. ha... hadse... seregfő- pa... parancsnok elvtárs! ... Én a Pl... Pi... Pia ve mellett se... sebesültem meg!... Azért... — Nem felesel! — Bőhm egy törzskarihoz fordult. — Intézkedjék, hogy ezt az embert azonnal... — Bőhm elvtárs! — szólalt meg végre a komoly Landler. — Engedélyt kérek, hogy az esetet magam vizsgálhassam ki! És hogy addig Lajkó komiszár a helyén maradhasson! A főparancsnok meghökkenve nézett szét. mintha mérlegelné, mit szólnak a jelenlévők a váratlan fordulathoz. mintha fontolgatná, nem sérti-e tekintélyét az ajánlat. Aztán azt mondta: — Rendben van! Majd jelentést kérek rólaL .. Maguk pedig elmehetnek! Kontz tisztelgett, de Lajkó nem moccant. A megszégyenítéstől lángolt — Ha... hadseregfőpa... parancsnok elvtárs, sze... szeretnén. el... elmondani, hogy a da... dadogásom a — Menjen, Lajkó fiam!... mondta minden parancsoló keménység nélkül Landler. Lajkó felfogta a hidegen tükröző evikker mögött a megértő, apás simogatást, ahogyan hajnalban nézett rá az öreg. Ez kissé megnyugtatta. — És vigyék gyorsan a kórházba azt az asszonyt! A foglyokat pedig vezettessék ide!... A vonat álljon menetkészen, mert ma még sok dolguk lesz! Lajkó tisztelgett, de egyáltalán nem takargatta, hogy ez csak ennek a csöppet sem katonás megjelenésű, hanyag öltözetű civilnek szól. Mint aki nem is kíván többet itt mással beszélő viszonyban lenni. Látta, hogy a főparancsnok ismét elindul feléje, szemével fölnyársalja, de már nem törődött vele. Már a leikébe látott, mintha tíz éve ismerné. Tudta, kicsoda. mennyit ér. mi lakik benne. Mindenre tökéletesen elegendő volt tíz perc. Sarkonfordult. és ment Kontz után. aki az ajtóba várta. A folyosón, az állomáson alig lézengett ember, csak a vasút- személyzet és az őrség tagjai. Szótlanul haladtak. A páncélvonatnál Kontz megállt. — Marha! Mit kezdel vitatkozni vele? — Mé... mért aláz meg engem? — Mért?... Hát Ihász is Lajlajkó- nak hív néha, nem? — Igaz. más!.. A szépannya istenit! Mit tudja ez. hogy ml lakik bennünk! Lajkó indult — Me... menjünk, az asz... aszA kihívott orvos már elvitette az asszonyt Prolja.it és a foglyokat. Kontz az ágyútnlpra. Lajkó egy lőszeresládára üli. Hallgattak. A többi is elcsendesedett, abbahagyták a reggelizést. A tekintetek a megnémúlt parancsnokokat vallatták. — Forradalmi törvínyszík lesz? — kérdezte egy idő után Ihász. — Béka ttin tolta a bicskáját eltette a kenyeret szalonnát. — Ügyi?! Kontz még egy utolsót szippantott a cigarettából, a csikket körülményesen eltaposta. Csak aztán nézett szét. — Bőhm azt akarta! ' Ihász fölállt csontos, szikár arcában megdagadtak az inkötegek. — Hát ezír jöttem ide?... Ahelyt hogy maradtam vouna szövetkezeti cselíd a többivel!?... — De az ö... öreg nem hagyta! — mondta Lajkó. — Ma... majd 6 maga vizsgálja ki! Ihász még tétován nézte őket mint aki latolgatja, mire is szánja el magát. — Na, jaó!... De majd beszílek én, ha még nem tudnák! ... Leült pipáját kezdte tömni. — Tudtam, tudtam, hogy az öreg akkor se engedi! — Drahoe megköny- nyebbülten nevetett Megjött a reggeli is, fekete kávé, meg kenyér. De Lajkó nem evett. — Egyél. Gergely! — biztatta Kontz. — Mo... most nem tudnék!... Ügy... úgyse menne le... Szívta a cigerettát. vagyis inkább rágta. ette. Majd sétálni kezdett. Üjra leült, megint járkált. Nem találta a helyét Ihász nekivetette hátát a fölme- x legedett páncéllemeznek, lassan eregette a füstöt. Jól látta Lajkó nyugtalanságát, tudta az okát is. Mikor amaz melléje ért megszólalt i — LajlaJ komám!... A doktor úr ászt mondta, sok vírt vesztett az asz- szony. de kibírja!... Mer nagyon erős Lajkó megütődött — Mi... miért mondod nekem?... — Elvörösödött, de aztán sietve folytatta. — A..; art mondta, meg... megmarad? — Ászt. Lajkó sétája megcsendesedett, de pár perc múlva leült Kontz mellé. — El... elszaladnék a kórházba!... Itt van kö... közel! — Eridj! — hagyta rá Kontz. — Csak siess, mert bármely percben j*- het a parancs! Hallottad: támogatni kell az előrenyomulást! (Folytatjuk^ egyenként több mint két tonna súlyú sziklatömböt elmozdították, igen jó állapotban lévő fakoporsót találtak. Ezt azonnal vegyi anyagokkal vonták be. nehogy a levegőn szétessen. A koporsó rendkívül kisméretű, hossza mindössze 1,05 méter, szélés- sége alig egy félméter. A régészek a második gizehi piramistól délre ismeretlen sírra bukkantak, amelyben eddigi megállapítósok szerint az i. e. 3100-ban uralkodott Khephren fáraó nyugszik. A szarkofág 12 méter mélységben fekszik a föld alatt, a kamrához hét méter hosszú, sziklába vájt folyosó vezet. Amikor a bejáratot elzáró három. Ismeretlen királysírt találtak Egyiptomban telmes (a kis pasztell és olajpasztel képekre gondolok: a fürdő, öltözködő mosakodó, fésülködö nők), sokszoi patetikus (lásd a freskóterveket, go- bellnterveket és grafikai tanúimé nyokat) ez a művészi nyelv. Olykoi jelképesen érzékelteti a mozgást, í mondanivalót, vagy a színek beszédének rendeli alá a valóság látványát Máskor a megnyújtott alakok emlé keztetnek arra, hogy már a fiatalabb Domanovszky is előre vetítette a monumentális ábrázolások iránti hajlandóságát. ami későbbi pályafutása során művészetének külön rangol biztosított. Igaz. ifjabbkorl munkáiban a monumentális hatásokat sok. szór misztikus hatásokkal párosította. s ez a Jellemző vonása is vissza- kísért néha mai műveiben Is. DOMANOVSZKY ÉLETMŰVÉNEK legkiemelkedőbb alkotásait, sajnos itl nem láthatjuk. A sztálinvárosi freskónak csak a fényképmásolatát szemlélheti a közönség. De nem láthatja a Földosztást, a Kohászokat, az Esti iskolát és a katalógusban felsorolt sok más jelentős alkotását, amelyek képzőművészetünkben a monumentális jellegű, szocialista szellemű művek között az első sorban foglalnak helyet. Egy mozgalmas. nagylé!ekze- lü freskóterve, egy pihenő olvasztár nagyvonalúan megfestett alakja, néhány grandiózus hatású enteriőrje él csendélete mégis esek közelhozza a nagy mester Domanovszky művészi arculatának legjelentősebb vonásait. Korántsem akarom azt mondani, hogy a művész értékét műveinek mérete azabja meg. A maga számára megtalált utat azonban rendszerint na- gyobbméretű alkotásaival jelzi a műrész, különösen ha végső törekvései íz épületdíszítő, monumentális hatágú megoldásokat követelő művészi Feladatok felé Irányulnak. Az csak természetes, hogy Doma. novszky Endrében e törekvései, célkitűzései és nagyszerű eredményei közben is tovább él a vágy, hogy új utakat, új formákat és lényeget felezzen fel. új feladatokat oldjon ■neg, mert a korral lépést tartó műrész nem pihenhet babérain. A rohanó élet, fejlődésünk meggyorsult üteme a művész számára is minduntalan új problémákat vet fék Szeretnünk kell tehát az egész Doma- novszkyt, akinek ez a hiányos gyűjteménye, az ötvenketévesen is fiatal nyugtalan kereső művész agya. szíve lüktetését, érverését is megérezteti. Hajdú Béla hiányzó nagy művek helyét húsz kis akvarellből álló „kompozíció" sorozattal, több mint húsz grafikai tanulmánnyal és egy sor kis pasztell és olajpasztell alakos képpel „töltötték fel”. Az új összeállítású gyűjteményből tehát éppen a művész pályáján döntő szerepet betöltő művek hiányoznak. A tárlat ilyenformán nem mutatja meg Domunovszky célba- futásait, legfontosabb * eredményeit, viszont érzékelteti a nagy pályát befutott művész bonyolult útkereséseit, kitérőit, széles skálájú stílus és formavilágát. A TARLAT ANYAGÁBAN nem leliük nyomát a művész pályakezdését jellemző klasszicista irányvételnek. amelyből annakidején csakhamar kitört és átlendült más iránybe. Széttörte a kontúrokkal határolt zárt formákat és a tömör képszerkesztési rendszert, hogy szabad utat nyisson a színek, színfoltok fesztelen összeha- »• cíippk. a fantázia szárnyalásának. Pályája e koraibb szakasza forrongásainak idején Domanovszky a neo- impresszionizmus és a modern ex- nresszionizmus között zajló örvénylésbe került, ami mély nyomot hagyott művészetén. És ez érthető, ha >lyan erőtől duzzadó, gondolkodó, ?rző és látó művészről van szó, akit nem hagynak hidegen kora szellemi áramlásai, művészeti forradalmai Abból a szempontból, hogy a műrész belső vívódásait, alkotó erejének vajúdásait nem annyira a „kési” nagy művek, mint inkább a sok mű- nelytitkot eláruló vázlatok, tanulmányok tükrözik, az új összetételű gyűjtemény feltétlenül tanulságos. Ez íz összetétel azonban azzal a hátránnyal jár. hogy túlságosan is egyoldalúan mutatja be az útkereső mű. részt a nagy alkotások mesterével izemben, akinek a példáját mégiscsak nehezebb követni, mint napi nűveinek alkotóját, akinek már any- tyi utánzója — és mondjuk meg — előzője is van. ha jól körültekintünk századunk művészeti mozgalmaiban. Ami a kiállítás tanulságos jellegét Heti, nem beszélek a folyosón elhelyezett akvarell tájkompozíció-soro- satról, amely így ömlesztve a maga egysíkúságában úgy hat, mint valami ulhangsúlyozott propagandája egy túlértékelt festői stílusnak. Mindazonáltal ebből a sorozatból is. a jasztell és változatos témájú grafikai anulmánysorozatból is kicsendül a i művész ama törekvése: kevéssel is okát mondani, akár a színek, akár a 'onalak formanyelvén. Sokszor sejKICSIT KÉSŐN, következésképpen meglehetősen „kifosztva", megfogyatkozva érkezett Miskolcra Domanovszky Endre gyűjteményes kiállításának anyaga, amelyet eredetileg tavaly ősszel azzal a rendeltetéssel állított össze a Műcsarnok vezetősége. hogy a művész utóbbi tizenkét esztendős munkásságának eredményeit összegezve mutassa be. Az eredeti elgondolás helyes volt, amint azt a pesti kiállítás hetekig tartó visszhangja igazolta. Mindig is igen nagy élményt jelent művészek, műbarátok és a nagyközönség számára, ha egy nagy hatóerejü művész életművét, vagy fejlődésének. problémaköre változásainak egy nagyobb szakaszát dialektikus összefüggéseiben ismerheti meg. Műértőnek csemege, művésznek érdekes tanulmány egyógy ilyen kiállítás, mert bepillantást enged a művész egész lelkivilágába, vívódásaiba, gondolkodásmódjába. A gyűjteménynek az a maradványa. amely a Herman Ottó Múzeum három termében és a folyosó egyik szárnyán sorakozik fel. mér távolról sem nyújt annyit a Domanovszky életműből, mint kívánnók. Nem első eset, hogy Miskolc valamelyik művészeti esemény megrendezésében ■ az utolsó marad, mert ez vagy az az - akadály áll útban, s a miskolciaknak fájdalmasan kell tudomásul venniök, hogy „tarde venlentibus ossa" — a későn jövőknek a csontok maradnak. Azok jártak jól. akiknek alkalmuk volt az eredeti gyűjteményt Pesten megtekinteni. Miskolcon már hiába beszélnénk mindarról, amiről az itt árusított ; műcsarnoki katalógus bevezetőjében , Aradi Nóra szól. mert a legjelentéke- ; nyebb művek nagyrészét a kiállító- . son nem láthatjuk, köztük a katalógusban fényképen reprodukált : mű- , veknek is csak kis hányadát. Szeren- ’ cséré a miskolci közönség sem most 1 ismerkedik először, a határainkon túl • Is sok sikert aratott művésszel, aki ; mint a Képzőművészeti Főiskolának , már negyedszázada tanára a ma élő , művésznemzedékre, főképp a fia- * talabbakra nagy hatást gyakorol. Az itt rendszeresített országos képzőm u- i részeti kiállításokon többször foglal- I lak el reprezentatív helyet Doma- : novszky művei. így jutott el koráb- « t>an Miskolcra a Zászlóhimzés, a Ha- 1 lász és több más Jelentős műve. több ’ Jellegzetes akvarell kompozíciója, a : legutóbbi öt év alatt. 1 A miskolci kiállítás anyaga szám- 1 szerűen felülmúlja az 50 darabból i állott eredeti pesti anyagot, de ennek ? magyarázata az, hogy a javarészt ’ Domanovszky Endre kiállítása Miskolcon
