Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

7 Az ózdi szénbányáknál áttérnek a villamosrobbantásra Az ózdvidékl Szénbányászati Trösztnél valamennyi üzemben be­vezették a frontfejtéseken a villa­mos robbantást Jelenleg mintegy 100 villamos robbantógép működik a bányákban. Az eddigi tapasztalatot: szerint a korszerű robbantási tech­nikával mintegy 30 százalékkal csökkentették a robbanóanyag fel­használóst. A darabos szén hullás! aránya mintegy 15—20 százalékkal emelkedett. A darabosabb szénből a2 éghetetlen meddőt könnyebben tud­ják különválasztani. Ennek eredmé­nye, hogy az Ózdvidéki Szénbányá­szati Tröszt ebben az évben az elő­írthoz képest mintegy 100 kalóriával javította a szén fűtőértékét. A második negyedév műszaki fej­lesztése során az ózdvidéki bányák valamennyi munkahelyén, a kifej­téseken, valamint az elővájásokon is áttérnek a villamos robbantásra. A munkahelyek 20 új robbantógépet kapnak, s házilag is többet átalakí­tanak erre a célra. A robbantógépek kezelésére tanfolyamokat szervez­tek. ahol 350 bányász tett villamos robbantómesteri vizsgát. Az új rob­bantási eljárással, a számítások sze­rint ebben az évben mintegy félmil­lió forint megtakarítást érnek majd el. így köszöntötték... váló szakemberekkel és jó szakmun­kásgárdával rendelkeznek — mégsem vállalhatták el a lehetetlent. Az Országos Tervhivatal és az ille­tékes szakminisztériumok is belátták: rövid ez a határidő. — Mégis kérték, a lehető legrövidebb idő alatt végez­zék el a munkát A műszakiak sokat töprengtek- Ke­resték a gyorsabb megoldást. Bár­hogy is fontolták, nem lehetett csök­kenteni az építés idejét Az egyik napon Ráczkevi Sándor, a vállalat ózdi főépítésvezetője újítási javaslatot adott be, amely az alapok gazdaságosabb, gyorsabb és célsze­rűbb elkészítésére irányult Alapos vita követte a javaslatot Szinte kivé­tel nélkül támogatták és igen jónak találták. A tervezők elfogadták a fi­atal mérnök sok töprengéssel, számí­tással készült javaslatát Áttervezték az alapokat Az új eljárás szerint 44 napot kér­tek a munka elvégzésére. Ez az idő is jólszervezett munkát követelt Március 30-án kellett megkezdeni az építést A hengermű már 26-án le­állt. A gyáriak a gépeket szedték széjjel. Kettőzött figyelemmel dol­goztak. Látták a célt és szinte csodá­latos módon, 29-én már átadták a te­rületet az építőknek, akik egynapos előnnyel kezdtek a nagy munkához. Rendkívüli napokat éltek át az épí­tők a következő időszakban. A mun­ka fontossága és az akaraterő olyan önbizalmat adott az ott dolgozó 190 munkásnak és vezetőnek, amilyenre Ozdon még nem volt példa. A betono- zók és a lakatosok kezében a szer­szám nyele ki sem „hűlt", olyan gyor­san, pontosan váltották egymást. Szaniszló László művezető és az épí­tésvezető néhány éjszaka le sem fe­küdt, mert nemcsak a rendszeres munkaszervezésről, az állandó ké­szenlétről volt szó. hanem adott sza­vukról, május 1-1 vállalásukról is, amelyet becsületes munkával akar­tak teljesíteni. Az emberi akarat győzött! Néhánv- soros, szerény hangú táviratban je­lentették az éppen akkor ülésező szakszervezeti küldöttközgyűlésnek, hogy 44 nap helyett 25 nap alatt el­végezték a nagy feladatot. Időközben a lengyel gépek és sze­relők is megérkeztek. Ezekben a na­pokban már az 6 munkájuk zajától hangos az új hengermű csarnoka. A munka ünnepén, amikor a gyár kör­nyékét felveri az énekszó, a felvonu­ló tízezrek vidám nőtázása az építő­ket is köszönti, akik derekasan helytállnak. Köszönet, elismerés és dicséret il­leti őket Szarvas Miklós Újabb fodrászüzlet nyílik Kazincbarcikán A Miskolci Fodrász KteipaH Termelí- szöveUtCHt az elmúlt évbon a környező községekben számos új üzletet nyitott. A közeli napokban az egyre Jobban fej­lődő Kazincbarcika város üzlethálózata gazdagodik egy újabb fodráozQzlettel. A Miskolci Fodrász Szövetkezet vezetői az új városban korszerűen berendezett, mo­dem üzletet nyitnak. Ugyancsak új őr­let nyitását tervezik Berentén és a Bor­sodi Hőerőműben la. Sok üzem. gyár, lakás és középület épül egyszerre a mi országunkban. Nagyrészük betonvózas. Az erős váz­hoz hengerelt vas kell, ami zömmel Ozdon készül. Az ózdi finomhenger- de régi, ósdi építmény volt, gépei nem bírták a megnövekedett terme­lést. Az építési igények több gömb­vasat követeltek, de az üzem képtelen volt lépést tartani a rohanó élettel. Már azt is alig tudta legyártani, ami­re korábban képes volt. — „Le kell állítani”. „Át kell épí­teni!" — mondták már két évvel ez­előtt a szakemberék. Igenóm, de ha leáll, nem lesz vas. Külföldről kell hozni, a'.niért csak devizával fizethe­tünk. Akkor nem is történt meg a leállí­tás, mert nem rendelkeztünk kész­lettel. De most, ebben az évben a szakembereknek el kellett dönteni a gömbacélgyártás sorsát. A régi gépek leálltak. A Kohó- és Gépipari Tervező Iro­da mérnökei új tervet készítettek a korszerűsítéshez. A Lengyel Népköz­társaságból modern hajtógépeket ren­deltek. Ügy tervezték, hogy a kivite­lezés három műszakban mintegy 38 napot vesz igénybe. A munka elvég­zésével a Borsodi Mélyépítő Vállala­tot bízták meg. A vállalat dolgozói, műszaki vezetői bátran vállalták a nehéz feladatot, de amikor látták a rendkívül szűk határidőt, még három műszakban sem tudták elvállalni, csak úgy. ha 60 napot bocsájtanak rendelkezésükre. A jó szándék a mű­szaki vezetőkben megvolt, hiszen ilyen és ehhez hasonló építéshez ki­Egy harminc körüli nyúlánk ember, Rácz Pál kapcsolódik a beszélgetés­be. — Ügy gondoltam, és is behozom majd a gyerekeket meg az asszonyt. Hadd vonuljunk Jel együtt, hadd lás­sák, hogy milyen sokan is vagyunk mi munkásemberek. — Nekem két fiam van — így a brigádvezető — azok se hagynak bé­két. Egyik is, a másik is mondogat­ja, hogy nekik így, meg úgy kell egy zász1£! Együtt vonul Jel az egész család. Még jön a komám is vidék­ről, elhívom őt is. Hadd lássanak va­lamit. Utána meg beülünk valahová sörözgetni. Ha már egyszer ünnep, akkor ünnepeljünk! Őrüljünk, mu­lassunk, daloljunk! — A sörözés? — mondja Tóth Já­nos — Nem rossz. Most is behúznánk p9V-egy korsóval, igaz-e, emberek? — Nincs jobb a jó bornál — mondja a másik. Mindegyik szól valamit, csak Domonkos hallgat nagyokat. Mos­tanában „húzzák" a Jiút. Mostanában nősült és mint ilyenkor JérJitársaság­ban szokás, rovására megengednek egy-egy élcet, hogyhát valamennyiük között mégiscsak neki lesz a legszebb májusa. Domonkos sem sértődik meg, nincs is miért, ismeri a munkatár­sait, s tudja, meleg, érzőszivü embe­rek. Lassan kászálódnak s mennek visz- sza a nagy kovácsműhely be. Az em­berek helyükre állnak, pár pillanat és Horváth Béla már kormányozza is a kemencétől a sajtóig az izzó tárcsa- tüsköt. A robosztus gép nagyokat szusszanva. 3000 tonna súllyal nyom­ja, Jormálja az otromba, izzó anyagot vasúti keréktárcsákká. Egy szó sem hangzik, a brigádtagok egyenletes, megszokott, óramű pontossággal vég­zik munkájukat. Az eredményeiken látszik, és szavaik is elárulják, hogu a szürke hétköznapok munkájában ott izzik az ünneppárás. Csorba Barna; Az akarat győzött Ozdon megvetett senkiember volt. Itt meg — hogy igen jó munkásember leit belőle — szeretik, megbecsülik. Ele­inte Jélt. hátha visszautasítják az 6 meghívását, — az igen nagy szégyen volna—, de aztán annál jobban esett neki, hogy eljogadták, az ö egészsé­gére. a családja egészségére is koc­cintottak vele, ünnepelték. Olyan, de olyan nagyon jól esett neki. hogy majdnem elérzékenyült. Hiába no, ma megvan a munka becsülete. Egy­szóval. a hétjői pincézés és előtte a szakszervezeti értekezlet előkészítője volt az ünnepnek. Vécsei. aki már a régi világban is itt dolgozott a gyárban, nem egyszer visszaemlékszik a régi május elsejék­— Akkor nem volt szabad május elsejére készülni. Nem volt szabad ünnepelni a munkát. Aki nem ment be, az számolhatott a következmé­nyekkel. A munka után — hunyorít a szemével — kimentünk a hegyekbe szalonnát sütni öten-hatan, meg egy kicsit beszélgetni. Akkor nem volt szabad csoportosulni! A rendőrök mindjárt szétverték a csoportosuló­ka t. A Jiatalok csak hallgatják, mit is szóljanak hozzá? Hiszen ők nem is­merik a régi sok gonddal, bajjal, szenvedéssel teli munkáséletet. Vécsei most a reggelizésnél is azért tette Jel a kérdést, mert hát igazán érdekli az ünnepség, meg hát az em­bernek nemcsak a munkahelyen, hanem otthon is van némi kötelessé- ge. — Azért kérdeztem. mert nincs ott­hon nyugtom miatta. A kislányom már a múlt hét óta készülődik. Hol rniülekezünk. hol vonulunk Jel? — kérdezgeti. Apu, én is veletek vonu­lok Jel Ugye, elviszel magaddal? Együtt a májusi menetben pont ők. a kovácsok ne Jogadnák el a kihívást? A múlt hónapban sem álltak rosszul, elérték a 110 százalé­kot, most meg a brigádvezető úgy számolgatja, hogy 113 százalék kö­rül zárják a hónapot, hacsak az utol­só napok, órák valami bajt nem hoz­Vécsei István, egy meglett korú munkás témát változtat: — Nem tudjátok, honnan indulunk május elsején? Valamennyien odafigyelnek, mert hogy itt közös dologról van szó. Az ember nem is hinné, mennyire össze tud olvadni, eggyé tud válni egy ilyen kis közösség. Arról nem is szól­nak, hogy kivonulnak-e mind, ott lesz-e mindegyik, — az már eldön­tött dolog. Akinek csak halaszthatat­lan ügye nem akad, mind ott lesz. Ezt megbeszélték hétfőn, nem is ter­melési értekezleten, nem is röpgyűlé- sen. hanem a pincében. Igen, a pin­cében. Névnapot ünnepeltek. Van a brigádban két Béla, Horváth meg Majoros. És egy György, Fojtó, így aztán a két névnapot összecsap­ták, s mind a 22 ember elment mun­ka után az egyik pincébe ünnepelni. A múltkor a brigádvezető kapott ki­váló dolgozó kitüntetést, pénzjutal­mat. akkor meg ő hívta meg a bri­gád valamennyi tagját. így szokták. A dolog kezdődik borkostólgatással, szó esik asszonyokról, szerelemről, viccek röpködnek, nevetés csattan fel, aztán valaki elkezd beszélni a munkáról. — akárhol kezdik, mindig ott lyukadnak ki — és olyan vita ala­kul ki, hogy ntnes olyan brigádérte­kezlet. amely különb lenne. 4 Béla-nap rfagyon emlékezetes a hosszú Horváthnak. Horváth valami­kor az elesettek elesettje volt, mint falusi népzenész hegedülte össze a kenyérrevalót, ha sikerült. Lenézett, A zömök, teltarcú brigádvezetö. Molnár László, a robusztus, 3000 ton­nás hidraulikus sajtó tövében állva, szótlanul figyeli a brigád munkáját. A távolabbi kemencéktől sapkájához erősített védőszemüveggel, hosszú, nyurga ember, Horváth Béla közeleg. Máskor, munkaközben, amikor a ma­gasban húzódó sínre akasztott szer­kezet segítségével a kemencétől a sajtóig kormányozza a több mint ezer fokos izzó tárcsatuskót, ugyan­csak fürgén lépked; most meg las­san, komótosan, ráérősen. Megáll Mol­nár mellett, s a nagykovácsmühely ezer nesze, daruk zümmögése, nagy- kalapácsok mély, döngő ütései zajá­ban nézi, hogy társai a tárcsahordó villa és a daru segítségével a kisajtolt, a hengerelt, de még izzó keréktárcsát a többi mellé állítják. —■ No, emberek, elmegyünk regge­lizni — mondja a brigádvezető. Van­nak, akik a műhely zajában nem hall­ják, mit mond Molnár, de megértik karjának egy mozdulatából. Amíg a tárcsatuskók melegszenek, van idő a reggelizésre. Elindulnak az öltözők felé. Szó alig esik köztük. A kovácsok nehézmozgású, szűkszavú emberek. Az öltözőben már közlékenyebbek. Kibontják a „motyót", nekilátnak a szalonnázgatásnak, egy-egy éle hang­zik, és nyomában nevetés csattan... — Eddig jól ment a munka — mondja valaki a 22 ember közül. — Jól, — bólint a brigádvezető. Több szó nem is esik róla. Minek is. Ha a brigádvezetö elégedett a mun­kával, akkor nincs baj. Már csak azért sem lehet, mert most többet térmelnek, mint máskor, hiszen má­jus 1 közeledtére nagy termelési he­tet tartanak. Az elektroacélműviek versenyre hívták az egész gyárat — w^érmint a Lenin Kohászatot — $ kájával és teljes szívvel támogatják azt. Ez lemérhető azzal a fáradtsá­got nem Ismerő, lelkes munkával, amelyeket a népfront-bizottságok az ellenforradalom leverése óta végez­tek. Segítettek a helyi pártszerve­zetek is és benne van mindebben a tanácsok támogatása is. A népfront-bizottságokat minden­hol újjáválasztották, bár előfordult olyan eset néhány helyen, mint pél­dául Damakon és Zilizben, hogy a jelölteket a gyűlés résztvevői nem fogadták el és helyettük másodat ja­vasoltak. Ennek az oka az, hogy a gyűlés résztvevői nem voltak meg­elégedve a jelöltek eddig végzett munkájával és olyanokat választottak meg, akik a faluban köztiszteletben álló emberek, erőt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak a közös­ségért. Az eddigi tapasztalatok azt mu­latják, hogy a Hazafias Népfront to­vább erősödik, jól felkészült máso­dik országos kongresszusára, amely olyan határozatokat tud hozni, ame­lyek segítik az egész mozgalmat ab­ban. hogy pártunk vezetésével na­gyobb eredményeket érjünk el a szo­cializmus építésében. Május 27—28-an ül össze Buda­pesten a Hazafias Népfront országos kongresszusa. Ez a rendkívül nagy- jelentőségű politikai esemény nagy előkészületeket^ kíván meg: az egész országban, falvakban, városokban, járásokban és megyékben megvizs­gálják a népfront-bizottságok eddig végzett munkáját és újjáválasztják a vezetőségeket. A községi és városi gyűlésekről küldötteket küldenek a járási, illetve megyei küldöttértekez­letekre, a megyék és járások pedig megválasztják az országos kongresz- szus küldötteit Borsod megyében eddig mintegy 300 községben tartották meg a népfrontgyűléseket, amelyeken hozzávetőlegesen 25 ezer ember vett részt. A gyűlések, egy-két kivételtől elte­kintve, nagyon aktívan és mélyre­hatóan tárgyalták a községek leg­égetőbb problémáit. A gyűléseken nagyon sok felszólaló javaslatot tett hogyan lehetne a lakosságot érintő hiányosságokat kiküszöbölni, a falvak életét szebbé, jobbá tenni. Általános jelenség, hogy a választói gyűlések a községpolitikai feladatok megoldásával foglalkoznak. Kesznyé- tenben megvitatták az óvodaépítést és felajánlást tettek a község lakosai 10 ezer forint értékű társadalmi munka elvégzésére. Abaújvóron öt­ezer forint értékű társadalmi mun­kát ajánlottak fel orvosi lakásépítés­hez: Encsen járdaépítést vállaltak. Abaújdevecseren mozgalmat indítot­tak, amely azt tűzi ki célul, hogy a falut csinosítsák, szépítsék. Felső- zsolcán a sportolóknak öltözőt épí­tenek és a gyűlés résztvevői vállal­ták a tervek társadalmi munkában történő kidolgozását és az öltözők építését. A miskolci IY. kerületi gyűlésen többen javasolták, hogy a lakás­építés! programot Miskolc vá­rosban gyorsítsák meg úgy, hogy a végrehajtást társadalmi munkával segítsék. A gyűlés résztvevői közül Román •Ívtárs vállalta, hogy ő 200 társadal­mi munkaórát dolgozik lakásépítés­A falvakban igen jelentős szere­pet kapott a termelőszövetkezetek megszilárdítása. Több helyen java­solták, hogy a Hazafias Népfront­bizottságok szervezzenek olyan ölő adásokat, amelyeken a termelőszö­vetkezetek tagjai alaposabban meg­ismerkedhetnek a téesz-tagok Jogai­val és kötelességeivel, tartsanak tá­jékozta^ előadást a munkaegység kiszámításáról, stb. Több helyen vállalták, hogy a termelőszövetkezeti községek központjai a tsz-irodákat és környékét rendbehoszák, kicsi­nosítják. A gyűlések kivétel nélkül azt tük­rözik, hogy a résztvevők egyetérte- I nek pártunk és kormányunk polltí-1 Í1ki._rí,d' bíkny4s2<* «U*bb munkavállalással köszöntötték május elsejét. Képünkön Krlston Pál József szocialista munkabrlgádjának két tagja látható. Fotó: Szabó Ferenc Megyeszerte eredményes tanácskozást folytatnak a népfront-bizottságok PIHENŐ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom