Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

n RSÍAKMtGTAIlOMZAO A LECKE sorainkat. De rendeztük s a tavaszi munkák megkezdése idejére már mindenül tudta a helyét és, hogy mi lesz ott neki a kötelessége. Hanem, volt egy ember, bizo­nyos Celefi Sándor bácsi, akinek se iov. se úgy nem volt jó. Már a harmadik találkozásnál láttam, hogy valamiben töri a 1«jét. s később fel is világosítottak, hogy vigyázzak, mert Celeji Sándor nagy kupec volt világéletében, és ez az ember most a termelőszövet­kezetet akarja „megfejni". Másnap leültem vele egy pohár bor mellé beszél­getni. Kérdem, mi a terve, hogyan képzeli el a fouábbi életet? Azt mondja, legszívesebben nem menne 6 egyik brigádba sem. hanem ha találnánk neki valami kézen­fekvő megoldást, hogy ő... ő például a piacokra fáma és árulná a zöldséget, meg a tejterméket, szóval pénzt csinálna a termelőszövetkezetnek, mert nem is titkolja, ehhez ért a legjobban. Az első pillanatban majdnem leestem a székről. Kevés híja annak is. hogy nem valami gorombaságot vágtam a fejéhez, de csUlapftof­— Nézze. Sándor bácsi! — mondtam aztán neki. — Értem én. hop»/ mire gondol maga s idővel füán mea is lehetne maid rmlő^tnni. de nekünk ,Ald­ségünk. legkevésbé piacra való tejtermékünk, ellenben van négv*r*z hold szántóföldünk, amit fel kell szán­tani. be kell vetni és a többi... Más mindenki tudja már ezt és alig várják az emberek a tavaszt maga men csak itt tihlábol. nem c*inél semmit... Ezen menütődött. men is sértődött én felegyenesedett jelezvén, hogy nem kell neki a borom. — Hallja-e — kiáltotta aztán ott felettem állva. — nekem még nem adott enni senki. Mindig megkerestem a magamit., meg is éltem belőle és lefogadom magával, ha ilyen vásári munkái adnak nekem, olyan üzletel csapok a fsz-nck. hogy több munkaegységet kapok érte. mint akárki más. — Fogadjunk hát! — Mibe? T- Fogadjunk öt liter borba. Néhányan a nemrégen megalakult növénytermesztési brigádból is körülöttünk ácsorogtak már és Jelezték, hogi/ fogadlak csak nyunodtan. mert adnak ők olyan leckét ennek a kiCpeakedö embernek, hogy örökre el­megy a kedve tőle. — Rendben van — i a markába r*apt*m — fonód­junk öt liter száraz szamorodniba. Eb, aki megbánja így történt a fogadás. A rfin elteltek az első hetek. A közösen készítet ^ . melegágyakban erősödésnek, fejlődésnek indul­tak a salátafejek, ezeket szántuk elsőnek a piacra. Eltel az első hónap Is. mindenki végezte munkáját, s nerr mondhatom, CeleH Sándor bácsinak is találtunk rend szeresen tennivalót, de brigádba — mint megfngadU — nem ment dolgozni. Nem baj! — mondták a növény termesztők, ne szóljunk egyelőre az öregnek egy sző sem. Aztán, amikor elérkezett a szállítás napja, meg kapta a leckét. Már kora .«*<**1 «átt ólálkodott a me ieaágyak körül, nézte, hogy az asszonyok k?.•'inukba ládákba rakják a nép, frist salátát és tízszer Li mea kérdezte: be foghat-e már a kocsiba? Végre, indulásra készen állt a szállítmány, mondfdk fogjon be nyugodtan. Ám, amikor előállt a szekérrel é felrakták a ládákat. Szabó Gyula bécsi, a növénytár mesztési brigád vezetője felpattant a bakra és úgy el hajtott, hogy az álmélkodó Geleji bácsi csak a széké hátulját látta eltűnni a porfelhőben. — Hát ez mi volt? — kérdezte falfehérré válva. A brigádtagok összenéztek, elnevették magukat é hárman is felettek egyszerre: — Eladjuk, amit megtermeltünk. Nem fáraszthatju vele Sándor bácsit. Még egyszer a szemünkre veim hogy kisegítette a növénytermelő brigádot... Hát így volt. És... és a borral mi lett? — Azt isszukt — felette nevetve S. elvtárs és kot cintásra emelte poharát. ónodvári Mikid« Kalauz az »Uj várót épül« kiállításhoz: Ipari és mezőgazdasági építészet Cukorkagyártás és csomagolás, édesipari kiállítás bemutatója az Avas kerthelyiségében Borsod megyei Fűszer- és Édes­ségkereskedelmi Vállalat és a Mis­kolci Élelmiszerkiskereskedelmi Vál­lalat április 28-tól május 5-ig Mis­kolcon, az Avas Szálló kerthelyisé­gében. a Szerencsi Csokoládégyár közreműködésével cukorkagyórtós és édességáru csomagoló bemutatót rendez. Ezzel egyidejűleg a magyar édesipar termékeit is ízléses pavilon­ban állítják ki. igen gazdag válasz­A gyártásbemutató és kiállítás má* az első napokban igen nagy sikert aratott a fogyasztók körében. Tbbb- ezren tekintették me« a tejkaramel­la gyártását, s ugyancsak többezerre becsülhető az édességet vásárlók szá­ma is. A két kereskedelmi vállalat kezdeményezése Igen dicséretes, a minden bizonnyal más vállalatok is követik példájukat: minél válasz­tékosabb és gazdagabb áruféleségek­kel biztosítják a lakosság ellátását. — Maradjatok veszteg! Most nem szabad kimenni — s bekergetett min­ket a szobába. Egyenest az ablaknál álltunk meg. Nem láttunk semmit. Percek teltek el, majd megcsillant valami a magas, fonott kerítés fölött. — Szuronyok! — vacogta bátyám* hogy összekoccant a foga. Négy megtermett csendőr masíro­zott el a házunk előtt, egymás mel­lett mentek, elfogva keresztül a kes­keny utcát A derékszíjukon napfényt táncoltató kard. Kakastollas csákó­juk olyan parancsolóan feketéllett, akaratlanul is szelidség. dcrókhajliló meggondoltság öntötte el az Irmain­kat. Elmentek a szegénysor végéig« majd visszafordultak, és lassú, de katonás léptekkel újra elporoszkáltak az apró házak előtt Megmutatták magukat: Jól nézze­tek meg minket! Erősek, jól tápláltad vagyunk. A kard most hüvelyébe pihen, de ha nem fértek a bőrötök­be. ki röppen hüvelyéből. Látjátok!,' ez itt a Vállunkon puska, élesre töltve. Gondoljátok meg a dolgot« amíg nem késő. Mi a hatalom va­gyunk, nem ajánlatos velíjnk ujjat­húzni, megjárjátok. c4 tűz daludt, -j£S3E Senkinek sem volt már merészsége a felvonuláshoz. A csendőrök megjele­nése visszakorbácsolta a lázadó In­dulatokat. De ez az indulat egyre halmozódott s forrt, mint kazánban a gőz, hogy egy napon kitörve» mindent: esendőn, szuronyt — hatal­mat elsöpörjön... Gulyáé Mihály támadt. Mi, gyerekek onnan tudtuk, hogy valami készül i- szüléink rop­pant titokzatosak voltak. Amikor ágyba bújtunk, szüléink még sokáig fennmaradtak. A konyhából sutto­gás szűrődött át a becsukott ajtón. Olykor-olykor hallottuk anyánk el­fojtott zokogását. — Még majd elvisznek, itt mara­dok segítség nélkül. Éhen vesznek a gyerekeink — aggodalmaskodott sí­ró* hangon édesanyánk. Édesapánk csitította, ne féljen, az egész szegénység ott lesz, mindenkit nem lehet lecsukni, mit kezdenek ak­kor a gazdák a földjükkel. Meg nem követelnek ők lehetetlent ad iák az arat ni valót tizedikért, a negyedet ka­pálást sem fogadhatja el a szegény­ség. adiák továbbra is harmadában. Istenkáromlás ennyiért dolgoztatni a szegényembert. — De legalább a kaszát ne vigyé­tek magatokkal, még azt gondolják, hogy valami rosszat akartok tenni. Riadt döbbenettel hnligatóztunk. Menem, mire készülnek édesapáink? JKáiu, ^,r«ÄÄ radt. A felvégesi szegénysor házal előtt felseperték az utat. mint ‘ Ün­nepnapon szokás. A férfiak a kapu­ban álltak.-szórakozottan nézelődtek, mintha egyéb dolguk se lenne. Egy­szer csak mindenki eltűnik a kapu­ból. A pitvarajtók csikorogva csa­pódtak be. Édesapám a pitvarablak­hoz állt és onnan lesett ki Ideges­kedve az útra. Ki akartunk surranni nz udvarra, megnézni, ml az a nasv látványosság. Dühösen ránkmordult: eretnekség szörnyű bűnébe essetek — Hát így állunk, a földünkre fáj a kódisok fogá? — jegyezte meg a mise után az egyik nagygazda. — Abból ugyan nem esznek. gUI.it iáik iá,lak emberre. A napszámosok otthon lop­ták a napot, muszájból tették. S ha a |HAJNALIK| kepére gondoltak, ökölbe szorult a kezük. A szokásos tizedik kereszt he­lyett tizenegyedikre spekuláltak a gazdák s már a harmados kapálást is sokallták. Negyedében, ez kellene nekik, megfojtanák a szegényt fene­ketlen mohóságukban. Minél súlyosabban nehezedik az emberre a nyomorúság, annál bátorí- tóbb, merészebb gondolatok kristá­lyosodnak ki a lelkek mélyén. A vörös ember lázftó meséjét Is a nyo­mor költötte ki, az ember alkotta ön­maga bátorítására. A kocsma falára festett plakátképnek is misztikus ma­gyarázatot adtak. Falubéli ilyesmire nem képes, városi embert, idegent meg nem láttak errefelé. Jönni kell már vannak. A jelek a készülő meg­váltás jelei. Május elseje előtt egy-két nappal ; a falu szegényei között mozgolódás bői bátorító diadalérzés sugárzott, mintha mondaná: ne féljetek tőlem, gyertek, szegények és elnyomottak, mérjük szét gazdáitok földjét... A csendőrök egy-kettőre ott terem­tek, körülkapták a bámészkodókat. — Senki se mozduljon! — csattant a parancs. „enJStäk pu^xr« órsparancsnolt pedig végigmotozta az embereket. Alaposan szemügyre vet­te az eléje nyújtott kezeket Is. Min­den hiába! A munkától talpkemény­re vastagodott tenyereken semmi nyomozást segítő jel. egy csöppnyi vörös folt. A zsebek Is Üresek, leg­feljebb a féldeci árát fordíthatták ki belőlük. A parancsnok dühös rosszkedvűséggel adta ki az utasí­tást: — Oszolni! Mindenki menjen hazai A misén a pap kiprédikálla a vö­rös embert. Először is túl világi ere­detétől fosztotta meg a legendát. Ilyesmi nem létezik! Az isten nem alacsonyodik le a poremberek bűnös világához, pláne ilyen bajkeverő mó­don/ A vörös ember babonája a fel­forgatók fejében született meg. hogy elhintsék veié a lázadás pestises ba- clllusait, hogy megfertőzzék az egész­séges nyájat a kergeség ördögi be­tegségével. Ne hallgassatok a lázítók gyalázkodó szavaira, tűrjétek a sors nehéz keresztjét hogy megérdemel­jétek a túlvilági boldogságot. A mun­kások. ezek az istentől elrugaszkodott sátáni fattyak lopják közétek az elé­gedetlenség. a társadalmi nyugtalan­ság igéit Ozzétek el őket, nehogv u TCUiott lehettem. Ijesztgette a falu népét. Vörös ember járja éjszakánként a határt s. tüzes mérőszalaggal felparcellázza a gaz­dák földjét Robusztusz. egetverdeső alakja türelmes lassúsággal jár-kél az éjszakában, a mérőlánc tüzesen kígyózik utána, de az első kakasszóra eltűnik hirtelen a félelmetes láto­más. A felvilágosultabb emberek ne­vettek a dolgon. Babonaság — bo­londság! De azért beléjük is szorult annyi babonás tévhit, hogy éjszakára körültekintőbben reteszeljék be a ka­put s az istállóajtóra öklömnyi laka­tot akasszanak. Biztos, ami biztos. A bíró, aki felvilágosultság dolgában felülmúlta gazdatársait, összedugta a miről tárgyaltak a zárt ajtó mögött, senki sem tudta meg. A megbeszélést követő éjszaka azonban gyors egy­másutánban négy lövés dörren t. A gazdák dűlője felől hallatszottak n lövések, s pont a Jelenés perceiben, éjfélkor. , S másnap már mindenki tudta: a csendőrök lőttek. A vörös ember legendája ellobbant, mint a végigégett gyertya lángja. Többet nem kísértett, összetekertc, hóna alá csapta méróláncát és beleol­vadt a semmibe. Hiába, a csendőrök­kel még a szellemeknek sem volt bátorságuk packázni. Teltek, múltak a napok. Április utolsó vasárnapjának reggelén nagy csődület támadt a kocsma előtt. A kocsma falán hatalmas emberalak Töröalött, nagy, kimeresztett szemé­A mikor elhangzott a ** párt felhívása, hogy segítsük megszilárdulni o jük el, hogy minél rövidebb idő alatt mindenki meg­találja a közösben a maga helyéi, sok munkás elvtárs ment ki falura. Okos, meggyőző szóval érveltek a közős gazdálkodás mellett, segítették, bátorították az inga­dozókat és a kint lévő elvtársak ma is éjt nappá téve dolgoznak, hogy a tavaszi munka eredményesen halad­jon, a közös gazdaság politikailag és gazdaságilag is megszilárduljon. A gyárban, üzemben, vagy bányában szerzett tapasztalataikat vitték magukkal és e tapasz­talatok alapján igyekeznek kialakítani például az új termelőszövetkezetek tagjai előtt eddig ismeretlen szervezési formákat: \ munkacsapatokat, brigádokat. Nem könnyű dolog gz új termelőszövetkezeti tagokat, a sok éven át magáhossághoz, egyéni munkáhóz szo­kott embereket megváltoztatni, — s ez a megváltozta­tás nem is megy mártV. holnapra. — Lépéstől-lépésre, fokról-fokra kell veliík az új életet megismertetni, megszerettetni. Sokuk előtt ismeretlen és kicsit ért­hetetlen fogalom pétiül a munkabrigád. Mea kell szoknlok, hogy mostaniéi kezdve már nem úgy lesz. mint egyéni gazda korokban, amikor kimentek szán­tani. vetni, egyedül ballfigtak az eke után. legföljebb csak a madarak csicsergését hallgatták: a brigádban tízen, húszán dolgoznak tpajd együtt. Közösen Indulnak a Jö&dekrc és a brigádvezető uta­sítása szerint közösen, égymás erejére, szorgalmára utalva végzik el a rájuk váró munkát. Egyszer s min­denkorra egy kisebb közösség tagjai lesznek — a nagy közösségen belül is. amelyben minden gondjuk, bajuk. problémájuk és örömük a közösség problémája és öröme is. Ösztönzőleg hat a közösségi munka a brigád tagjaira, mert azok, akik egyéni gazda korukban is serényebben fogták meg a munka i'égét. itt is magukkal viszik, lelkesítik majd azokat, akik elkényelmesked- nének kissé. Nemcsak új életet kezdenek az új útra lépett dolgozó parasztok, hanem új életet is tanulnak. De tanulnak a falura tíjüldött munkás elvtársak is. Hiszen sok olyan tapasztalatra lehetnek szert akár néhány hónap leforgása álatt is. amelyeket viszont eddig ők nem ismertek; »kost közelebbről megismer­kedhetnek a mezőgazdasági, leemelés ezernyi forté­lyával, a földdel és a föld tnüvelőioel. Sokuk jegyzet­füzetében gyarapodnak a sorok, feljegyzések, tapasz­talatok. Nevek sorakoznak , fgymás után. és. ha fel­jegyzéseikbe lapoznák, a nevek mögött arcok bukkan­nak fel. Visszaemlékeznek mindenkire és az elbeszé­lés során sok derűs epizódot is megemlítenek, amelye­ket idővel majd, mind érdemes lesz feljegyezni, s a termelőszőt>etkezetek történetéhez mellékelni. Az élet lüktető üteme, különösen most fglun. a nagy átalakulás korszakában regénybe ülő dolgokat produkál. A sok közül ez alkalomra egy derűs epizódot raga­dunk ki. C elvtárs — szerénysége mögé bújik és nem engedi, hogy teljes nevét kiírjuk — húsvéti látogatásra jött haza faluról. Utoljára akkor láttam, amikor a párt hívó szavára utazó bőrönddel a kezében vonatra szállt, annak pedig már ötödik hónapja. Azóta hirt sem hallottam felőle. Jöjjek csak el azonban — hivott most magukhoz, locsoljam meg a feleségét, hogy el ne her­vadjon, aztán borozgatás közben elmesél néhány dol­got. Bár érdemes volna, kinti életéről nem vezet naplói. égy szívesen veszi, ha én ezt most megteszem helyette. A locsolás megtörtént, — a feleség nem fog elher­vadni, — s a bor az asztalra került. Az ötvenhatos évjáratú száraz szamorodninak pedig olyan különös hatása van, hogy a harmadik pohár után ..kapásból" egy regényt diktál az ember... — A legnagyobb gond nálunk is a brigádok kialakí­tása volt — indította el Ti történetet S. elvtárs. — Az emberok válogattak, szerv esküdtek, hogy: — En ezért nem dolgozom abban a brigádban, mert ott van aki­vel régóta haragban vagyok;, a másik azzal érvelt, hogy inkább az állattenyésztőkhöz menne, mert kapált már 6 életében eleget... és így tovább. Sok, éjszakába nyúló vitába, beszélgetésbe,, meggyőzésbe és volt, amikor veszekedésbe került, amíg végre rendeztük Építészetünknek napjainkban talán i nagyközönség által legkevésbé ér­ékeit és a legkevésbé tetszetős része íz ipari építészet. Nem lehet ezen aodá lkozni. hiszen a szép építészeti őrmák kialakításának talán Itt mu- atkoznak a legnehezebb (és legtöbb) ikadályai. magából a feladat termé- tsetéből következően és ráadásul a jllérekig menő takarékosság —< »mely követelmény egyébként min­ién építészeti objektummal kapcso- atban szükségszerűen felmerül — itt. ipari épületeknél, fokozott mér­tékben jelentkezik. A mindenben szépet kereső ember Ilyen körülmények között Is megta­lálja a módját annak, hogy építmé­nyei necsak az ipari követelmé­nyek .által. megszabott — sokszor rendkívül bonyolult — funkcióknak felellenek meg. azaz az épület no .csak Jó" legyen, hanem kívülről- belülről szemlélve ki tudja elégíteni a7. emberek természetes esztétikai igényét, azaz az épület ..szép" is le­gyen. A kiállításon bemutatott anvag — nem titkoljuk —. nem telles egészé­ben felel meg az Ipari épületekkel szemben támasztott, előbbiekben fd* vázolt követelményeknek. A nagy­közönség megtalálja kiállított anya­gunkban azokat az objektumokul, amelyek esetében mind az építtető, mind a tervező, (sajnos), megelége­dett az épülettel szemben támasztott hasznossági követelmények kielégí­tésével. — az esetek túlnyomó több­ségében takarékossági szempontokra való hivatkozással. Itt kell rámutat­ni — éppen kiállításunk példájává — ennek a szemléletnek helytelensé­gére. A közönség bizonyára helycser fogja értékelni azokat az Ipari épü leteket, melyek „első látásra megfog Ják” a szemlélőt, nos — állítjuk - ezek a szemre tetszetős, megnyerő al kotások semmivel sem költségeseb bek és — főleg — funkclójukbai semmivel sem rosszabbak, közömbös igénytelen megjelenésű tárnáiknál. Ml a ..titka" ennek a látszólagos el­lentmondásnak? Nem anyagi, nem különleges körülményektől, helyset! előnyöktől függő, csudán a szándék« a törekvés, az elégedetlenség a leg­könnyebb megoldással szemben, a szép felé. Ha ez a szándék mind az építtetóben. mind a tervezőben ma­radéktalanul él. akkor ipari építé­szetünk is méltóan sorakozik egyéb építészetünk mellé, amint ezt kiállí­tott anyagunk többsége is igazol la. Kiállításunk ipari része — Miskolc természetes helyzetéből következően —. túlnyomó többségében a Lenin Kohászati Művek és a DIM A VÁG építkezéseit mutatja be. Teljességre a kiállítás során sajnos Itt sem tö­rekedhettünk. de a kiállított — mondhatni „ízelítő” — anyagból is jól alkothatunk fogalmat az említett két nagyüzem elmúlt 15 év alatti fej­lődéséről. De nemcsak a diósgyőri üzemek fejlődtek, láthatunk kl&llítá- sunkon ezen idő alatt épült teljesen új létesítményeket: Cementgyár. Fo­noda. a befejező előtt álló Hú tóház, amelyekről valóban elmondhatjuk, hogy szemünk előtt változtatták az elhagyott puszta földet virágzó, pezs­gő-életű iparvidékké. Nem mehetünk el szó' nélkül azon törekvések mellett sem. melyek mű­ködő. de elavult kisebb üzemeink felújítását célozzák. A „December 4." Drótgyár. a Diósgyőri Papírgyár, a Miskolci Cementipari Vállalat, az Üdítőital- és Szikvfzgyár rekon- strukciós terve, mind-mind a város lakosságának jobb, kényelmesebb életét szolgálják. Az itt fel nem említett, különböző témakörbe vágó Ipari épületeink is bizonyítják azt a rendkívül sok szá­lon futó folyamatot, amelyet így is mondhatunk: országunk ipari ország­gá válik. Cservényük László építészmérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom