Észak-Magyarország, 1960. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-29 / 100. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XVI. írfolyam 100. .uim Ara 50 fillér /■'} I960, dprilti 29. pioUk

.'Z.rl'H'y ■

Öltsön zászlódiszt a város!

(3. oldal.)

Bányászok között

(S. oldal.)

Együtt ax emberekkel

<3. oldalj----------------------------------A szocializmus ügye és a felszabadult magyar nép érdeke - közös!

Kádár János elvtárs beszéde as ózdi dolgozók nagygyűlésén

3 milliárd 700 millió forintot fordítanak az Ózdi Kohászati üzemek felújítására

A szocializmus legyőzhetetlen eszméje mélyen gyökerezik a magyar nép szivében

Nemrég ünnepeltük hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját. Az a tizenöt évvel ezelőtti nap sorsforduló volt népünk életében, mert

ilyenek sokan vannak — nagyon jól tudják: ha valaki annakidején akár a műhelyfőnök, akár a szolgabíró előtt szót emelt a dolgozók érdeké— Az a barátság, munkásszoltda- ritás. baráti, testvéri szeretet, amely- lyel itt találkoztunk, új erőt ad további munkánkhoz. Nem először látom ezt az üzemet, láttam nehéz helyzetben is. Most azért jöttem Ózdra. hogy újra találkozzam a régi ismerősökkel, a régi harcostársakkal. Nagy öröm és jó érzés tölt el mindnyájunkat, amikor immár kedvező körülmények között újra kezetazorít- hatunk olyan emberekkel, akikkel együtt voltunk jóban, együtt voltunk rosszban. (Hosszantartó taps.)

Lapunk csütörtöki tzámábat részletes beszámolót közöltünk Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központ Bizottsága első titkárának ózdi látogatásáról. Csütörtökön délután c finomhengermü kikészítő csarnokában mintegy 25 ezer dolgozd pyűlt össze, hogy meghallgass3 Kádár János elvtárs beszámolóját. amelyet az alábbiakban részletesen ismertetünk.

Kádár elvtárs bevezetőjében szívből Köszönetét mondott a baráti fogadtatásért, majd így folytatta:

és a felszabadult magyar nép érdeke elválaszthatatlanul közös. (Nagy taps.)

A magyar nép nem kívánja vissza a gyűlölt kapitalista időket; az elmúlt tizenöt év alatt felnőtt, szabad Emberré vélt, s nincs olyan erő, amely a magyar munkást és parasztot. a magyar dolgozó népet újra a földesurak. a tőkések rabszolgáivá tehetné. A párt és a nép. a szocializmus eszméje és a magyar nép összeforrt s

olyan hatalom már nincs a világon. amely ebből a felnőtt és szabaddá vált népből újra alázatos lélekkel túró rabszolganépet tudna csinálni. (Helyeslés, nagy taps.)

Ha kell, életünket, vérünket is odaadjuk a néphatalomért

Kádár elvtárs a továbbiakban aj orszá" jelenlegi helyzetéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy szép eredményeink vannak, az élet egyre jobb ée smberibb, valamennyi lényeges területen Jól haladnak előre a dolgok, aj emberek bizakodással, reménységgel jó szívvel munkálkodnak a tervek

lenti azt hogy immár semmi hiba nincs. A dolgok többsége rendben van. ha valami nincs rendben, megteremthetjük a lehetőséget ahhoz hogy kijavítsuk.

— Nálunk proletárdiktatúra van. a hatalmon lévő munkásosztály minden nehézséget és hiányosságot ki tud küszöbölni: meg tudja határozni az ország fejlődésének irányát Itt ran például a bürokrácia, amelyet a munkások egyáltalán nem néznek jó ízemmel. A néphatalomban joggal megkívánják a dolgozók,- hogy — mondjuk a tanácsnál — rendesen >eszéljenek velük, ügyüket lelkiismeretesen vizsgálj^« meg és intéznék el. Az elintézés alatt azt is értem. hogy ha valamilyen kérést nem ehet teljesíteni, akkor azt mondják neg magyarul. — de ne nyolc hónap núlva, vagy 3 év múlva; hanem le- letőleg két hét múlva. Az embe- ek azért haragszanak a bürokrá- iára, mert sok helyütt ez még nem gy van. Az a munkásember sem őrül álságosán, akinek az orra •lőtt, mondjuk, becsapják az autómat, akkor senki sem törné a fejét új munkásautóbusz beállításán. sőt még azt is elvennék, ami van.

Az a munkásember gondolkodik helyesen, aki úgy tekint a néphataamit tizenöt év alatt fejlődtünk, azt saját munkánkból, népünk erőfeszítéseiből értük el. teremtettük meg és nem más népek kifosztása érán. (Taps.)

4ost hatalmon van a munkásosztály. megvannak szocialista terveink, s így minden alap megvan ahhoz, hogy történelmi távlatban nagyon íb rövid idő alatt minden tekintetben elérjük a legfejlettebb kapitalista országok színvonalát, s ugyanakkor elmondhatjuk, hogy ez saját munkánk eredménye lesz. s a jólétei minden dolgozó ember nyugodtan élvezheti. A legcifrább kapitalista diktatúra sem olyan szép nekünk; mint saját rendszerünk, amelyet nemzedékeken át vártak az emberek, amelyért annyit véreztek. áldoztak a legjobb hazafiak.

Minden kérdésről teljes nyíltsággal és őszinteséggel beszélünk a dolgozókkal

— Valamennyi feladat közül a lég-» fontosabb tehát rendszerünk becsületének megvédése mindenkivel szemben, és a rendszer erejének foRendszerünk ereje döntően abban van. hogy a munkások, parasztok és az értelmiségiek, valamint az ország ügyeit irányító párt- és kormányszervek egyetértésben dolgoznak.

A párt, annak Központi Bizottsága és a kormány 1956 novembere óta minden kérdésről teljes nyíltsággal és őszinteséggel beszél a dolgozókkal és széleskörben megvitattunk minden olyan lényeges tervet, amely az egész népet érinti. Ez így lesz a jövőben is. Azt hiszem, ha ezen aa úton járunk, akkor tovább erősítjük rendszerünket. A kérdés másik oldala viszont az. hogy a munkások, parasztok és az értelmiségi dolgozók mondják el problémáikat, nehézségiket az arra illetékes helyen: párt- szervezeteknek. szakszervezeteknek, gazdasági vezetőknek, vagy akár műhelyértekezleteken tárják fel a problémákat, de mindenképpen ott, ahol annak a helye van, és ne tegye senki azt. hogy ezek előtt a fórumok előtt hallgat, s amikor, mondjuk, kitette a lábát a gyárból, hazafelé menet aa autóbuszban panaszkodik. Ez ne tu lenne helyes eljárás.

Kádár János elvtárs ezután aláhúzta hogy miként szerte az országban. Ozdon is emberibb, kulturáltabb az élet.

— Sok mii.den szép. új van itt, de időnként még belebotlunk a régi dolgokba. Most van gimnázium, van közgazdasági technikum. Volt-e valaha az ózdi munkásszülők gyermekeinek ilyen lehetősége a müve*5fFolytatás a 2. oldalon*

lomra, mint édes szülő a Baját gyermekére: akkor is szereti, magáénak vallja és ha kell, életre-halálra küzd érte, ha az arca mondjuk szeplős. —. a ugyanúgy szereti mint legszebbik gyermekét Erre szoktam én mondani: igaz. hogy a tizenöt év alatt volt szeplő is népi demokratikus rendszerünkön, de

ez a rendszer, a néphatalom, akkor is ezerszer szebb — és ha kell életünket, vérünket is odaadjuk érte — mint a leg ragyogóbb arcú kapitalizmus. (Lelkes, nagy taps.)

— Amerikai, angol kapitalistáktól néha hallunk olyasmit, hogy náluk ez. vagy az jobb. mint Magyarországon. Az Egyesült Államokban és Angliában például több a személy- gépkocsi, mint nálunk. Meg kell mondani, hogy igazuk is van. Az ilyen összehasonlításnál azonban

nem szabad szem elől téveszteni azt sem. hogy a magyar népen a felszabadulásig évszázados átok ült: az idegen megszállás. A magyarok verejték es munkájából született javakat századokon át elvitte a Habsburg- uralom; majd elvitte Hitler. Mitől lett volna gazdag ez az egyébként sem nagy ország? Ugyanakkor ők le- igázták és évszázadokig fosztogatták . a» afrikaiakat, akiknek jórésze ma is csak ágyékkötőben jár. Amit mi ebben ax onaágbao elértünk,

busz ajtaját, s már nem fért fel a járatra. Sohase feledjük azonban, hogy amíg megvan a népi demokratikus rendszer, megvan a munkáshatalom, addig megvan a mód és lehetőség arra, hogy az ilyen hibákat kijavítsuk, s például a legzsúfoltabb járatokon még egy autóbuszt forgalomba állítsunk a munkások érdekében, az 6 javukra.

lom, hanem a régi világ urai

h—irinta«* fccökbo a hatat*

ben, nem azt mondták rá, hogy kisgazda. vagy szociáldemokrata, hanem azt, hogy kommunista — jóllehet, talán nem is volt kommunista. Már Horthy idején világos volt, hogy aki a dolgozók érdekében szót emel, aki a munkásosztály követeléseiért harcol, az vagy kommunista, vagy közel áll a kommunistákhoz. Az eí- lenforradalmárok is úgy számítottak, hogy ha akciókéDtelenné tudják tenni a pártot, akkor azt tehetnek, amit akarnak.

— A párt nélkül a nép nem tud harcolni, mert párt nélkül nincs olyan erő, amely összefogja és vezesse a milliókat. A párt — a szervezett erő — a szocializmus eszméjének hordozója, győzelemre vivője, a munkásosztály, a dolgozó nép céljainak, törekvéja. Ez is bebizonyosodott az elmúlt tizenöt év alatt.

— A felszabadulás óta eltelt tizenöt év számtalan bizonyítékát adta annak is, hogy a párt és a nép összeforrt — folytatta Kádár János elvtárs, majd emlékeztetett arra, hogyan hullt le az álarc az eUenforro- dalmárokról és így nagyon sok ember előtt megvilágosodott, hogy nem a hibák kijavításáról volt szó, hanem a néphatalom megdöntéséről, a gyárak, a földek visszaadásáról a tőkéseknek, a földesuraknak. Márpedig, ha azt mondja valaki a munkásnak, hogy adja vissza a gyárat a tőkéseknek, vagy a parasztot arra biztatja, hogy „a magántulajdon elvi alapján” adja vissza a földet a földesuraknak, akkor a munkásnak és a parasztnak egészen határozott véleménye van. Nem akarja visszaadni!

A magyar nép nem akar többé visszasüllyedni a kapitalizmus

rabságába; a esoetohimw *9*

hazánk akkor szabadult fel teljesen a hitleri fasiszta hadak megszállása alól és azon a napon nyilt meg a társadalmi fejlődés útja. A szabadságot, a nemzeti függetlenséget a világ első munkás-paraszt államának, a Szovjetuniónak a fiai hozták el nekünk;

tehát olyan nép szabadította fel a nagyar dolgozókat az idegen járom »lói. a gyárosok és földbirtokosok gája alól, amely maga évtizedekkel ízelótt kiverte hazája földjéről az degen hódítókat, elűzte a gyárosodat. a földbi rtokosökat és saját kesébe vette sorsának intézését. Nag> taps.) A felszabadulás óta eleit tizenöt esztendő alatt születtek »agy sikerek — amelyek örömmel És büszkeséggel töltötték el a népet —, de időnként volt csalódás és keserűség is. A fejlődés tehát nem /olt töretlen, az út nem volt egyenes is sima, de a győzelmek és a kudarcok, *7. öröm és a keserűség napjaiban egyaránt bebizonyosodott, hogy a szocializmus legyőzhetetlen eszméje mélyen gyökerezik a magyar nép szivében. .Hosszantartó taps.)

— A szocializmus erejének nagyságát bizonyítja, hogy a legvadabb flleníorradalmárok sehol sem tudnak többé nyíltan, álarc nélkül fellépni a szocializmus ellen — mondotta Kádár elvtárs, s emlékeztetett »rra. hogy 1956-ban nálunk. Magyarországon sem mertek igazi programjukkal előállni, hanem kénytelenek voltak álcázni magukat, hogy lecsapják a tömegeket. Azt mondotok, hogy a hibák ellen harcolnak — i ezzel meg is tévesztettek sok egyszerű embert —. pedig valójában a íépköztársaság megdöntéséért, a communista párt megsemmisítéséért. i régi kapitalista rend visszaállításáért harcoltak.

Különös erővel támadták a kommunista pártot. Miért? Akik emlékesnek még a Horthy-világra — s

A dolgozók feszült figyelemmel hallgatlák Kádár elvtársi*.