Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-04 / 2. szám
Wéifó. I960, január 4. BSZAKMAGT AR ORSZÁG 3 Tiszaszederkényben is szépen fejlődik a termelőszövetkezet A Borsod megyei Tiszaszederkény községben az év tavaszán 19 dolgozó paraszt elhatározta, hogy termelöszö vetkezetet alakít, összesen alig 300 hold földjük volt, de ahogy híre terjedt a kezdeményezésnek, egyre több szó esett a községben a közös gazdálkodásról. A csoport erősödését az segítette elő. amikor a középparasztok is egyre többen írták alá a belépési nyilatkozatot. Mire aratásra készültek, már 165 tagja volt a tiszasze- derkényi termelőszövetkezetnek, köztük 59 középparaszt. Az aláírók úgy határoztak, hogy a közös gazdálkodást ősszel kezdik meg —, de a nyári munkák végzése mellett már a nagyüzemi gazdálkodásra készültek. A községi agronómus segítségével elkészítették az ütemtervet, kijelölték az új major helyét és saját erejükből hozzáfogtak az első közös istálló felépítéséhez A 100 férőhelyes szarvasmarhaistálló el is készült — 1,5 millió forint helyett a tagok 600 000 forintért építették fel! Mikor a betakarítással is elkészültek, amelyet még ki-ki alapon végeztek el, — az új istálló már állt, 5őt benne 45 darab szerződéses szarvasmarha hízott. A nyári munkák utón az egykori nadrégszíj parcellák helyett 400—600 holdas táblákat alakítottak ki. s ma már a határ jelentős része. — 2655 hold — a termelőszövetkezet tulajdona. A tsz tagjai kiszámolták, hogy a Mi történt az elmúlt 10 év alatt, mi történik ma és mi a jövő perspektívája a Könnyügépgyárban? — Ezekről beszélgettünk a gyár igazgatójával, Lipovszky Gyula elvtárssal. Elmondta, hogy két éve vezeti a gyárat. A Könnyügépgyárat az jrlle- mczte régebben, hogy vezetői állandóan változtak, s a dolgozók Is évente kicserélődtek. Ennek okát talán abban lehet keresni, hogy a vezetőkből hiányzott á kollektív vezetés szelleme. Egyéb bajok is voltak, például a széles skálájú gyártmány- feleség. a kis szériaszámú megrendelések stb. Az 1956-os ellenforradalom után megváltozott a helyzet. — Kormányzatunk a gyárnak több önállóságot adott. Magunk választhatjuk meg gyártmányainkat. Jobb az együttműködés a gyár fizikai és műszaki dolgozói között. Ez az új szellem és lendület 1958-ban kezdett Igazán kibontakozni. A V-26-os emelővillás targoncáink iránt már külföld is érdeklődik. megindult az export a tengerentúlra. Kínába is. Az autohid- rauWkus gépek gyártásában kialakult a ciklikus gyártás. Műfaidom sajto- lásunk úttörő munkát jelent a hulladék feldolgozásában, mert milliókat teremt a semmiből. Melegüzemünk, a sajtoló és az edző rendszeresen dől- BíBik. — Megnőtt a munkaerő és a műszaki felkészültség igénye. Érderties betekinteni kimutatásainkba, mit kívánnak üzemeink 1960-ra. Négyszáz öj dolgozót, lakatost, esztergályost, maróst, mérnököt, technikust, segédmunkást és más improduktív de’gozót Igényelnek. A gyár tarműhelye évente ad szakmunkásokat, de ez még nem pótolja a hiányt. Külső felvételre szorulunk. A munkaerővándorlás azonban teljesen megszűnt, a dolgozók örömmel és megelégedéssel Végzik naoi munkájukat. Az üzemekben valóban ezt tapasztaljuk. A csarnokokban nagy tempóba megalakításával mintegy 130 holddal növekedett a közös birtok nagysága, mert a mesgyék és a parcellákat elválasztó barázdák összeszántásával ennyi új, bevethető földterületet nyertek. Az új tsz szeptemberben hivatalosan is megkezdte a közös gazdálkodást. Kint a földeken a gépállomás segítségével vetették el az őszi gabonát és takarmányféleségeket — a tagok pedig 25 férőhelyes sertésfiaztató építéséhez fogtak, amit egyetlen fillér állami támogatás nélkül, saját erejükből hoztak tető alá. Beszerezték a sertéseket is. mind fajtiszta fehérhússertést. Az okosan számított gazdálkodásnak meg lett az eredménye: á szerződéses alapon hizlalt marhákat értékesítették, s a befolyó Összegből a tsz valamennyi tagja munkaegységen- k«nt 20 forint előleget kapott. Október óla a tagságnak átlag 800—1100 forint készpénziövedrimet »eien* n. A tsz lagjai megbecsülik a szakmai tudást. A növénytermelő, állattenyésztő brigádok vezetőinek azokat a gazdákat választották meg. akik ebben a munkában már egyéni termelő |.;f,... van a tekintélyük, s okos szóval tudják Irányítani a brigádjukba tartozókat. A termelőszövetkezet elsősorban kenyér- és takarmánygabonát termel. De emellett jelentős területen szerződtek kender-, cukorrépa- és apró- magtermesztésre is. ami számításuk szerint jövőre már csaknem egymillió forint jövedelmet hoz. Az állatállomány fejlesztésénél elsősorban a tehén- és a sertésállomány növelésére törekszenek, de tavasszal mintegy ezer baromfival a kishaszon- allat-tenyésztést Is megkezdik, hogy az asszonyoknak is adjanak állandó munkát. Noha most még a gépállomás munkagépei segítették őket, saját tagjaik közül 10 embert akarnak kiképeztetni a különböző munkagépek kezelésére, hogy a tavasszal vásári an dó Zetor. valamint növényvédő gépek kezelését is saját tagjaik véÚJÉVI GONDOLATOK A Bükk-kincs „rablói" A Szomorú-völgyi dolomitbánya U-aiakú katlan, nyitott tetejére a kék ég egy darabja sátorként borul, A bánya „mélyén" egymáshoz simuló sínpárok, amelyeken nyikorogva szaladnak a tetézett csillék. A Simon-brigád tagjai rakodnak. Eles füttyjel hallatszik, a munkások mögött álló „sípos ember” figyelmeztet a veszélyre. nagyobb kógörgeteg Indult el a falról A kő leért... Az emberek ismét dolgoznak. Néha apró dolomit-szilánkok hullanak, de ez nem zavarja őket, megszokták. A kőfejtők kalapácsának ütemes koppanását és a csillékbe zúduló dolomit robaját visszhangozzák a falak. Egy szőke hajú, magas munkás malomkeréknyi követ cipel. Lassan, kissé meggörnyedvc megy nehéz terhével. A csillénél már ott áll két ember, várják a cipekedőt s amint az odaér és bedobja a követ a csillébe, nekilendülnek és megindítják a csillét. Többször végignézem a jelenetet, s úgy tűnik, mintha azt láthatatlan kéz irányítaná. Odamegyek a magas, szőke hajúhoz, aki kalapácsával apróra tört a dolomitot. — Nem fázik az elvtárs? — Felegyenesedik. — Nem — válaszolja. Kezet nyújtok... Molnár Béla — mondja. Szaporán szedi a lélegzetet, kezéről leveszi a bőrvédőt. — Az éles kövek ellen van? — Bólint. — Mire használják a dolomitot? — Az elsőrendűt — martinkemencék bélelésére, erre nagyon, alkalmas, mert jól bírja a hőt, ezenkívül szükséges a vasgyártáshoz Is. A másodosztályú dolomitot útburkolásra, parkok díszítésére használják. Sok hasznot hoz ez az öreg bánya.., — Öreg? — Hát eléggé, bár az utóbbi időben „fiatalodott". Négy váltót építettünk. Négy évvel ezelőtt, amikor idejöttem, egy sínpár volt, rövid, mint a patkányút. Most meg a négy váltóval, fele annyi emberrel, megtermeljük a napi 80 tonnát Szép eredményről számol be a művezető. Hogyan sikerült ezeket elérni? — Jobb a műszaki vezetés, itt az óbányában megjavult a munkafegyelem. Itt van például a „blaska”. Ráírjuk, ki mennyi csillét rak meg, s így ellenőrizzük önmagunkat Nem lehet sokáig cigarettázni, cipőt igazítani, egyszóval elhúzódni a munkától. Ha az öreg Kovács Józsi bácsi bírja. aki 80 éves, akkor nekünk is — akik gyerekei lehetnénk — jól kell dolgoznunk. Keresse majd meg. De figyelmeztetem: kevés beszédű ember. Bar meg lehet azért oldani a nyelvét. Kérdezze meg tőle, hogy Is volt 19-ben? Megfogadom a tanácsát. Kapaszkodom a hegy- oldalon felfelé, minduntalan meg-meg csúszom az avaron. A bánya torka ijesztően ásít felem. Az emberek csak apró pontoknak látszanak A hegytetőn fedési munkák folynak. Hordják a földet, hogy könnyebben hozzájussanak a dolomithoz. — Hó-rukk! Hó-rukk! — kiáltásokra leszek figyelmes. Tíz ember rugaszkodik neki a sziklakba vert, kampókra hurkolt kötélnek. — Elhúzzak a hegyet is — szólok tréfálkozva. — Kevés ahhoz tíz ember — válaszolja az egyik munkás. — Mi célt szolgál ez a kötélhúzás? — kérdezem tőle. . 77 A kötfjpróba — válaszolja — nagyon fontos. Megpróbáljuk, hogy elbirja-e a robbantó m ><!. tért aki ezen az egy szál kötélen csüngve, készít fúrólyukat a falba. — Kovács Józsi bácsit hol találom meg? — Csak pár lépés ide — kezével mutatja az utat. Megállók az Őszhajú. serényen földet lapátoló ember mögött. Nem veszi észre. Köszöntésemre sem egyenesedik ki egészen, csak féle«’-«vénéből Dillant rám világoskék szemével csodálkozva, amikor nevén szólítom. Nehezen indul a beszélgetés. Eszembe jut Molnár elvtárs tanácsa, élek Is vele: — Hallom, hogy vöröskatona volt 19-ben? Kedvére való a téma. lassan oldódik a nyelve. — Voltam én summás. erdőkincstárnok. 19-ben meg vöröskatona. Üldöztek, munkát sem kaptam emiatt Nem volt könnyű... — A család? — Három gyerekem van. Ezek nem tudják, hogy volt régen. Azt gondolják, akkor is vetett ágvon aludtunk. Ej, hagyjuk a régi időket, elmúlt. Régen volt. Míg beszél sem hagyja teljesen abba a munkát, időnkint vesz a lapátra egy kis földet, s az egyre szaporodó kupachoz teszi. Búcsúzóul még ezt mondja: vigyázzak lefelé mert csúszós az út... Leskó Valéria Art hinné « hozzá nem értő, AU ninne hogy ilyenkor télidőben, (bár, ha nem is fagyos, havas, hanem inkább őszies, sáros ez a tél...) befelé szorulnak a parasztemberek c szobába, a meleg kályha mellé, c búboskemence oldalához, vagy a pincébe, ahol már kiforrott és le is tisztult az új bor... — de bizony, nagyon téved! Hol vannak már azok a megsárgult, régi újságok; lassankir.t csak az archívumokban találhatók meg azok a könyvek, amelyek a régi paraszti, romantikáról, a falusi élet téli egyhangúságáról festettek — honi is képet! Hanem azt viszont meg kell mondani: olykor-olykor érdemes elővenni a régi lapokat (már a\ könnyen hozzájuk tud férni), e avult, már nyomtatásuk idején hifi lüket vesztett szociográfiai „tanulmányokat". amelyek — bár, mondom nem sok igazságot tartalmaztak megjelenésükkor sem — egy igazságot mégis megmutatnak a szerzők és kiadók akarata ellenére: a kisemmizett, elnyomott, mérhetetlenül kizsákmányolt szegénuparasztók életének kilátástalanságát; megmutatta a „paraszti romantikái", többek közölt a falut télen, amikor mindent belep a hótakaró, jégcsapok függnek a zsúpfedeles házak. eresztékein ......a faluban minden csendes, csak a kutyák ugatnak, ha idegen jár a közelben." Külsőség. Látszat. Hamis illúziók. Arra minden esetre jók »oltok. hogy becsapják velük mindazokat. akiket az ilyen hamis illúziók, a külsőségek, a látszatok, a felületesen megrajzolt falusi életképek olvasása kielégített. Most. népi demokráciánk immár tizenötödik esztendejének küszöbéről visszatekintve, szinte nevetségesek ezek a falusi rajzolatok. Gyakran előfordul, hogy olvasásuk közben tollat ragadnak azok az emberek, akik különben nehezen szánják rá magukat egy újévi kártya megírására is... Tollat ragadnak Írnak: levelet, tudósítást, ki hogy nevezi: életjelt adnak magukról, falujukról, rhintha — ilyen érzésünk tárnod e reszke lerótt levelek olvasása — helyesbíteni akarnák a szociográfiát. Helyesbítik is: talán akaratuk ellenére új szociográfiát imák. Az igazit, a valódit, amely nemcsak szociográfia, hanem egy darabka történelem is. „Sok álmatlan, 3 gondokkal átvirrasztott éjszakánk voll! Mert ne higyje senki — s. aki hiszi, rosszul hiszi —, hogy valami könnyen megy egy termelőszövetkezet mcgalakitá- sa" — írják a taktaharkányi Haladás Tsz-böL — Elhatározza egy ember, két ember, hogy tsz-t alakít... Rendben van. De ez kevés. Tiz ember is kevés. Habár tíz ember már valami — mégis kevés. Csak azért, hogy ráfogjuk valamire, hogy: „Na, összetette az erejét tiz ember nyolcvan höld földdel és ezt most úgy hívják, hogy Haladás Termelőszövetkezet" — még kevés. Az aláírások sem sokat érnek, ha nincs mögöttük komoly elhatározás, ha a gondolatot nem követi a tett! Gondolkodtunk is: na, most mit csináljunk? Kezdjük a közös gazdálkodást, ne kezdjük? Hát kezdtük! Azt mondtuk: megmutatjuk mi, akik vagyunk, hogy komolyan vettük, amikor nevünket a belépési nyilatkozatra aláírtuk. Akartuk és akarjuk, hogy az új eszme, az uj gazdálkodási mód diadalt arasson. Segítettek ebben a patronálok, segített a párt. az állam, de mi is igen sokat dolgoztunk. Rengeteget. Nem azért mondjuk, de az első esztendő kemény megpróbáltatások elé állított bennünket. Hiába: az ember nehezen tud szakítani, még ha aláírja a belépési nyilatkozatot is, a régi. a megszokott gazdálkodási formával... Sok új dolog van a termelőszövetkezetben, amit itt hirtelenjében nincs ' í leírni. De nem is ezzel akar- xi most feltartani a szerkesztőség türelmét, hanem, hogy tudassuk: sikerült ez az első esztendő. Várakozáson felül sikerült. A kalászosok, i kapások meghálálták a sok munkát. Annyi búzánk, kukoricánk. m?g mindenünk lett. hogy erről álmodni sem mertünk. Most pedig azért irtuk le mindezt, hogy tudassuk mindenkivel. akit illet és érdekel: mi, kérem igen. igen elégedettek és boldogok vagyunk. írják meg az újságba, ha jónak látjákV' Lehet ezt meghatottság nélkül olvasni? könyv tehát nekem, — ha másért nem is, de az utazás miatt feltétlenül — mindennapi kenyerem. Puszta véletlen (Szerencsnél vettem észre. amikor táskámból elővettem), hogy sietségemben egy J939-ben kiadott szociográfiát vittem magammal. Lám, micsoda véletlen: a szociográfiát 1939-ben adták ki — és most 1959 van! Tehát ponlosan húsz év tett el azóta. Nézem az odatoltat, s aztán egyre figyelmesebben, nagyobb érdeklődéssel olvasom a falusi rajzolatokat. Sűrű oldalak szólnak a tirpákok földjéről, akarom mondani, hazájáról: a Bodrogközről, „ahol bujale velü vadnövényzet, lápos, vizenyős részek, sások, nádasok, vadlu- dak és szárcsák uralják a vidéket Ir aztán arról, hogy sok terv született már e vadvizes részek lecsapo- lására, egynémely helyen (ahol a grófok és bárók érdeke megkívánta ezt — O. M.) meg is történt, de a Bodrogköz legnagyobb területén még mindig sok tízezernyi hold megmü- veletlen terület van vadvíz alatt, s e helyeken csak a tőzegkitermelés jelenti az egyedüli jövedelemforrást. Érthető hát (s ezen most, hogy a szociográfiát olvasom, már én sem csodálkozom). ha télidőben, amikor itt is. ott is szünetel a munka: — csöndesek. kihaltak a falvak. Hó födi be a házakat, földeket, réteket, jégcsa- pok csüngnek az eresztékeken; csend honol mindenütt és csak a kutya ugat. ha idegen vetődik a tájra. Olvasás közben gyorsan szalad az idő. T szakarádra érkezünk. A falu, így. az útról nézve csak olyan, mint a többi: sáros az utca. Az bizony, még december utolsó napján is sáros. A házak össze-vissza. nem egészen katonás rendben helyezkednek el a portákon. Egyiknek a tetején cserép, a másikon pala, a harmadikon nádfödél. Kőkerítés sincs mindenütt. de ami van, az viszont rendes. A porták is tiszták, sok a gyümölcsfa és majd minden udvaron rengeteg liba, kacsa... Kívülről, jobban mondva: az autóból nézve tehat ilyen a falu. Azaz, várjunk csak! Nézzük a szociográfiát: Volt-e itt villany 1939-ben? Álmodni sem merték volna... ... Az úton vetünJc szemben teherautó. majd pótkocsis vontató zavarja árokba a megriadt libákat. A tiszakarádi Uj Elet jármüvei. Utánuk megint három lovasfogat következik. Megrakva mind répaszelettel, zsákokkal. Odébb pedig mosolygó tekintetű, gumicsizmás ember kerülgeti a tócsákat. Balta Dezső, a termelőszövetkezet elnöke. — Megállj csak! — kiáltok neki, mert nagyjából velem egykorú és régóta ismerjük egymást. — Hova viszik ezt a gczemicét? — Nem gezemice az, hanem répa- szelet. Príma takarmány. Viszik a soréknek, meg a tejelő teheneknek. AjTiwrfóJ kaptuk ezt a beadott répa — Mennyi termett belőle? — Mennyi? Fejből kiaösten tudja? Vagy kétszáz mázsa holdanként... — Ezeken a lápos, vizenyős földeken? — Micsodás földeken? Nincs itt lep... csak sár. De az van! Tavaly méfJ ugyan volt vagy száz hold. nem a legjobb föld, de azt is megjavítottuk. Miért ne? Megérte, öregem! Az idén már olyan búza termett benne, hogy bánom is, miért nem vittük föl a kiállításra. Máshol meg gyümölcsöst telepítettünk. Gyönyörű Jona- thén-almánk termett. Első termés. Szétosztottuk munkaegység arányában a tagság között, meg a patronáló munkásoknak küldtünk belőle. Megérdemelték. — Azám, a munkaegység! Mennyi jut rá? — Két hét múlva azt is megmondom. Pontosan még nem tudom. Ötvenöt-hatvan forint. Lehet, hogy több. lehet, hogy kevesebb. Több jut. mint tavaly. Lesz olyan ember, aki ötvenezer forintot vág zsebre. — S mit csináltok most általában? — kockáztatom meg a kérdést, még mindig az előbb olvasott szociográfia hangulatától vezérelve — ...pihentek. olvasgattok a szobába húzódva, ugye? Csv néz rám. mlnt akivel ikz rum, molumlan — Hova húzódva? Majd meg szakadunk a munkától! Azt sem tudjuk, mihez kezdjünk! Jár a fűrészüzem, a daráló, gondozni kell a jószágokat, a gyümölcsfákat, az új telepítésen is dolgozunk, javítjuk a termőföldeket, trágyázunk, meg nem is tudnám hirtelen felsorolni, mennyi mindent csinálunk. Meg is ölne a tagság, ha nem tudnánk munkát adni nekik. Hát Id tud ilyen időben tétlenül ülni, kártyázni az asztal mellett? ÖNODVÁRl MÍKÜÓ$ Utóbb azzal <ff “ szerkesztő, hogy hozzak riportot a messzi Bodrogközben fekvő Tiszakarád életéről, hétköznapjairól. Az út. még gyorsjáratú gépkocsival is legalább két óra Miskolciól. Olvasnivaló nélkül únja !, dákmosodik az ember. A Ahol a kollektív szellem és vezetés érvényesül: szépek az eredmények • ban halad a munka. A gépek mellett négy mennyiségben áll a nyersanyag és készáru. Beszélgettünk az egyik dolgozóval, Princz Lászlóval: — Itt dolgozom a Ganz-szivattyúk szerelésén, t'zenkettedmagarpmal. az ifjúsági brigáddal. Jól keresünk, munkával jól el vagyunk látva. Tavasszal talán már az új csarnokban folytatjuk a munkát. A kollektív szellem és vezetés megteremtését a nemrégen lezajlott pártvezetőségi választások is elősegítették. A kommunistákon kívül a pártonkívüli dolgozók Is őszintén, bátran elmondják a hiányosságokat, s eprütt harcolnak a párt által kitűzött célok megvalósításáért. Búcsúzóul megemlíti még Lipovszky elvtárs, hogy Jó érzéssel jött haza a legutóbbi Igazgatói értekezletről, ahol a Könnyügépgyárat az első helyen említették. — Ügy dolgozunk — mondotta —, hogy az él- uzem cím mellett a kongresszusi zászlót is elnyerjük. Ez lelkesít, értelmet ad munkánknak, a jövő feladataihoz. Jávorkay László Könnyűgépgyár
