Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

ffSZ AK MAGYARORSZÁG Kedd, 1959. december VL ♦ Tettekre, együttes, közös munkára van szükség ♦ a kongresszus által meghatározott célok valóraváltásában! Kádár János elvtárs beszéde az új Debrecen—Szeged-i út ^ avatóünnepségén Vasárnap felavatták a Debrecen— Szeged közötti korszerűsített utat, amely összeköti a keleti és a déli or­szágrészt és amelyen Hajdú-Bihar, a Viharsarok és Dél-Magyarország között az eddiginél sokkal lüktetőbb lesz a gazdasági vérkeringés. A Kő- rösladányban rendezett ünnepi úi- avatáson résztvett és beszédet mon­dott Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Kádár elvtárs beszédében többek között a következőket mondta: — Sző esett itt arról, hogy Kőrösla- dány nemrégiben termelőszövetkeze­ti község lett. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el: tudjuk, s a kong­resszuson beszéltünk erről is, hogy a nagyüzemi gazdálkodás útjára lép­ni nem könnyű elhatározás. Aki azonban ezt a lépést meg­tette, nagyot lendített saját éle­tén és akik beléptek a szövetke­zetbe, rövidesen áldják 'majd a napot, amikor erre az elhatáro­zásra jutottak, és szemrehányást tesznek majd ön­maguknak, miért nem előbb tették meg! Nagy derültségtől kísérve Ká­dár elvtárs megjegyezte; mindig a termelőszövetkezet mellett agitálok, pedig — higyjék el — még egy fél l Budapest £ kulturáltsága f fP z alkalommal nem a második- 7 ról, hanem az ország első vá­mosáról, Budapestről, közelebbről: a i főváros kulturális életéről szeret- jnénk néhány szót ejteni. Megjegy­ezései nknck az ad időszerűséget, hogy Í t a Fővárosi Tanács a napokban tár­gyalta ezt a fontos kérdést. Az egész ország művelődési életé­ben, szocialista kulturális forradal­munkban igen jelentős szerepe van Budapestnek, nem csupán azért, mert itt él hazánk lakosságának szá­mottevő része, hanem azért is, mert é hatása kisugárzik az egész országra A a legkisebb faluig. 4 Mi erőteljesen törekszünk a de- A centralizációra, a vidéki művelődési T%ócok kialakítására, a kultúra orszá- T gos szétárasztására, — tudvalevőleg Vezen a téren szép eredményeket is & értünk el, — mindazonáltal az egész A ország szempontjából fontosak azók a számadatok, amelyeket a tanács­ülésen felsorakoztattak. Ragadjunk $ ki közülük néhányat. A főváros la­I kosságának könyvellátását a Szabó Ervin Könyvtár 42 fiókja bonyolítja le: az idén 3.8 millió könyvet köl­csönöztek. Budapesten az idén mint­egy 11 ezer ismeretterjesztő előadás hangzott el, a hallgatók száma közel járt a 800 ezerhez. A peremkerüle­tekben mind nagyobb az érdeklődés a munkásakadémiák iránt, a József $ Attila Szabadegyetem társadalom- és A természettudományi, valamint mű- Y szaki tagozatára ez évben 7 4Ö5 hall- ▼.gatót vettek fel, s ugyanennyi a kü- $ lönféle nyelvtanfolyamok látógatói- ^nak száma. Egy év alatt 40 millió A mozijegy kelt el Budapestén, több Ymint kétszérannyi, mint 1951-bén. ▼ Az Operaháznak és az Erkel Szin- V háznak kb. 1 millió látogatója volt, színházlátogatóknak majdném ne- ^ gyédrésze. A Az jut eszünkbe, hógy valaha Horthyék soviniszta gőgjükben ma­gyar kultúrfölényről handabaiidáz- ♦ ták, miközben dühöngött az analfa- ^bétizmus, Móricz Zsigmond ripórt- A jaiban a könyvesboltok siralmas Y ürességéről kesergett, a cenzúra és ▼ áutödafé kifinomult Eszközéivel né- ▼ mították el az igazság szavát. Ma- ^napság nem esik szó nálunk kultúr- ^ fölényről: mi kulturális forra­munkaegységet sem kapok egyetlen termelőszövetkezettől sem. A kongresszus tanácskozásairól szólva hangsúlyozta: most egy új fe­jezet következik, amelyben az a fel­adatunk, hogy a kongresszus által meghatáro­zott célozhat valóra is váltsuk; tettekre, együttes, közös munká­ra van szükség. Bizakodással nézhetünk a jövőbe. Népi rendszerünk szilárd, pártunk erős, egységes, a becsületes emberek mellettünk állnak és mi tudjuk, mit akarunk. Fogjunk össze — az ered­mény nem fog elmaradni. Eiseeihower meghívó levele Hruse&ovhos j A csúcsliilálkozó időpontjául április 27-ét Javasolja Párizs (Reuter) ..ElilökéÜr! Mint tudja, De Gaulle elnökkel és MacMillan' miniszterelnökkel tár­gyaltam: A' megvitatott kérdések, kö­zött szerepelt az - a lehetőség, hogy Önnel találkozhassunk a bennünket kölcsönösen érdeklő nemzetközi kér­dések megbeszélésére. Egyetértettünk-.ábban, hogy a aégy kormányfőnek időről időre egymás országaiban találkoznia kellene. Megvitattuk a béke fenntartásával és a nemzetközi helyzet szilárdságá­val összefüggő főbb problémákat. Ezért szeretném kifejezni készsé­gemet, hogy a mielőbbi legmegfele­lőbb időpontban önnel, De. Gaulle elnökkel és MacMillan miniszter- elnökkel találkozhassam. Különféle kötelezettségeinket fi­gyelembe véve — amennyire ezeket ismerem — arra a megállapításra Végétért a nyugati csúcstalálkozó Kommentárok — lapvélemények Moszkva (Reuter—AP) Mint a Reuter jelenti, a moszkvai angol, amerikai és francia nagykövet hétfőn felkereste a szovjet külügy­minisztériumot és átadta a nyugati hatalmak jegyzékeit, amelyek meg­hívják Hruscsov szovjet miniszterel­nököt az áprilisi kelet—nyugati csúcsértekezletre. Sir Patrick Reilly, Nagy-Britannia nagykövete a jegy­zékkel-egyidejűleg átadta MacMillan angol miniszterelnök személyes üze­netét is. PÁRIZS. Ä’r francia fővárosban hétfőn délelőtt 10.30 órakor az Ely- sée*palotában megkezdődött a négy nyugati kormányfő értekezletének záróülése. A megbeszéléseken reszt­vettek a külügyminiszterek is. Az ülés 11.00 órakor végétért. Hétfőn reggel Eisenhower és Mac­Millan együtt reggelizett és magán­jellegű megbeszélést folytatott. Eisenhower később résztvett az Egyesült Államok párizsi nagykövet­ségén felállított karácsonyfa-ünnep­ségen. Rövid beszédében kifejezte azt a reményét, hogy a világ népei „a problémák megoldása céljából hajlandók szembenézni a tényekkel.” A nyugati csúcstalálkozó vasárnap lényegében befejeződött. Hétfőn csu­pán zárójeliegű megbeszélésekre ke­rült sor. Jóllehet, a kelet—nyugati csúcsértekezlet kérdésében megegye­zés született, a meglehetősen ellent­mondó nyugati kommentárokból és lapvéleményekből kiderül, hogy a párizsi találkozó nem oldotta meg a nyugati hatalmak, első­sorban az Egyesült Államok és Franciaország nézeteltéréseit. A Reuter párizsi tudósítója sze­rint áz a. tény, hogy a kormányfők hozzájárultak a kelet—^nyugati csúcs- értekezlet megtartásához, MacMil­lan győzelmét jelenti, aki már rég­óta hangoztatja, hogy a kelet—nyu­gati kormányfői találkozót minél előbb meg kell tartani és az elsőt több csúcstalálkozónak kell követ­nie. Á Reuter megjegyzi, hogy most már De Gaulle is támo­gatja a sorozatos csúcsértekezle­tek gondolatát. Angol vezető körökben még mindig úgy gondolják, hogy a berlini prob­lémában lehet bizonyos konkrét megállapodást elérni. A fenti körök *— hír Szerint — ellenzik, hogy a csúcsértekezlet előre meghatározott napirend alapján tárgyaljon. Úgy gondolják, helyesebb lenne, ha csu­pán három fő napirendi pontban ál­lapodnának meg és ezen belül a kor­mányfői találkozó .minden résztvevő­je felvethetné az őt érdeklő kérdése­ket. Francia kormánykörök Örömmel üdvözölték azt a lehetőséget, hogy az első csúcsértekezletet Párizsban tart­ják, a Reuter megjegyzi, hogy ez a döntés ugyanakkor meglehetősen nagy meglepetést keltett hivatalos és újságíró körökben, amelyek csaknem bizonyosra vették, hogy a kelet- nyugati kormányfői találkozó színhe­lye Genf lesz. Több nyugati tudósító fűz meg­jegyzést Adenauernek ahhoz a kije­lentéséhez, hogy „rendkívül elége­dett” a nyugati csúcstalálkozó ered­ményével. Az AP kommentárja szerint Pá­rizsban azt találgatják; vajon a nyű­gé ti szövetségesek megváltoztatták-e korábbi álláspontjukat a berlini kér­dés megoldásának feltételeit illetően. A nyugatnémet küldöttek azt állít­ják, hogy sikerült befolyást gyako­rolnak az Egyesült Államok. Nagy- Britannia és Franciaország H^pvisé- lőire. Az angol küldöttség nem erő­jutottunk, hogy a javasolt értekezle­tet április 27-én kezdhetnénk meg, s az első találkozó legelfogadhatóbb színhelye Párizs lehetne. őszintén remélem, h.ogy ez a javas­lat ‘önnek is megfelel.” MacMillan miniszterelnök és Da Gaulle elnök azonos szövegű levelet intézett N. Sz. Hruscsovhoz, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöké­hez. (MTI) dalomról beszélünk, ez is kifejezője annak a mélyreható társadalmi át/- alakulásnak, amely művelődési éle­tünk fejlődésével, a kiművelt ember­fők sokaságának megteremtődésével mind teljesebbé válik. Magyar köny v mű vészét Holtjaink forgalma arra vall, hogy sok ajándékkönyv is ke­rül a karácsonyfák alá. Jó könyvek, érdekes könyvek és most már öröm­mel mondhatjuk: ízléses kiállítású, tetszetős, szép könyvek is, amelyek­nek már látása is gyönyörűséget sze­rez, megörvendeztet bennünket, művészi élményt nyújt. Magátólértetődő, hogy az irodalfni élmény ereje, a könyv hatása nem független kiállításától: a nyomástól, kötéstől, illusztrációktól, — a könyv­művészet fejlődése tehát az irodalmi fogékonyság, az ízlés csiszolását, az olvasók kulturáltságát segíti elő. Könyvművészetünk igen becses hagyományokra tekinthet vissza. Elég itt utalnunk Mátyás király Cor­vináinak gyönyörű díszítésére, Hess András budai nyomdájára, a kólozs- vári Héltai nyomdára, Misztótfalusi Kiss Miklós tevékenységére, — a ré­gebbi időkből, vagy az Európaszerte ismert gyomai Knér nyomdára, a bé­késcsabai Tevan nyomdára — az újabb évtizedekből. Manapság büsz­kék lehetünk a Magyar Helikon-ki­adványokra, vagy az olyan, határa­inkon túl is szép sikert aratott mun­kákra, mint A rajzművészet meste­rei, az újabb Rubayat-kiadványt Fitz József: A magyar könyv törté­nete című, szép kiállítású könyve. A Képzőművészeti Aláp Kiadó Válla­lata a napokban mutatta be a sajtó munkatársainak két új, nagyjelentő­ségű kiadványát, Pogány ö. Gábor: Magyar festészet a XX. században és Bodrogi Tibor: Óceánia művészer te című munkáját. A magyar könyv- kiállítást — Párizsban sok ezren te­kintették meg és elismerőleg nyilat­koztak könyvművészetünk fejlődésé­nek szép bizonyságáról. Figyelemmel kísérve a korszerű igényeket kielégítő, gazdag kiállítású könyveínhe.t, bízvást mondhatjuk, hogy egy sokévszázadós múltra Vizz- szatekíntő művészeti ág röneszánszát éljük. (8) siti meg, de ném is cáfolja meg ez a hírt. Az amerikai és francia kül­döttség nem fűzött megjegyzést ai ügyhöz. Az egyik nyugatnémet dip­lomata egy újságírónak kijeléntette „sokkal elégedettebbek vagyunk t nyugati állásponttal most, mint a pá rizsi értekezlet előtt.” Az újságírók együttműködési bizottságának (elhívása a világ valamennyi újságírójához és újságíró szervezetéhez! Valamennyi ország újságíróinak közös az érdeke, függetlenül világ­nézetük különbözőségétől. Az új­ságírók arra törekednek, hogy emel­jék szakmájuk színvonalát, javítsák munkakörülményeiket és még job­ban eleget tegyenek társadalmi fel­adatuknak, a tájékoztatásnak, nevé- lésnek és a népek együttműködésé megteremtésének. Ezeket az érdekeket csak baráti közeledéssel lehet hatékonyan kép­viselni. Megállapítható, hogy a nemzetközi kapcsolatok az ilyen közeledésre most jóval kedvezőbbek. Vajon nem kötelességünk-e, hogy a jelenlegi körülményeket hivatásunk céljainak gyorsabb elérésére használjuk fel? Ezek a körülmények arra ösztö­nözték az újságírók együttműködési bizottságát, az 1956-ban Helsinkiben megtartott nagy nemzetközi újság­író találkozó szervezőit (amely ta­lálkozón 44 ország 259 újságírója vett részt), hogy 1959. november 20-tól 22-ig Bécáben ismét üljön ösz- sz;e. Ezen az értekezleten 19 ország újságírói vettek részt. Az értekezlet mérlegelte az utób­bi három esztendőben elárt eredmé­nyeket, amelyek közül különösen jelentős az újságírók utazásainak gyakoribbá tétele, a tárgyilagosabb tájékoztatás, az újságíró szövetségek egymás közötti megállapodásai, az újságírók első . nemzetközi otthoná­nak megnyitása, stb. Megállapította Dr. Carl Bittel, áz NDK újságíró egyetemének professzora Carlos Borche, uruguayi újságíró I. P. Csaturvedi, az Indiai Újságírók Szövetségének elnöke Csín Csung-hua, a Kínai Újságírók Szövetségének elnökhelyettese Dante Cruicchi, olasz újságíró Miroslav Dockal, a Csehszlovák Újságíró Szövetség főtitkára Gedeon Pál, a MUOSZ elnökségének tagja Jean Maurice Hermann. a Nemzetközi Üjságírószervezet elnöke Michal Hofman, a Lengyel Távirati Iroda elnöke Mestor Ignat, a Román Újságíró Szövetség elnöke Julcsi Kobajasi, a Japán Újságíró Kongresszus elnöke- * V. rt. - < " ■ > ait is, hogy az együttműködés esz­méje egyre nagyobb tért hódít és hogy valamennyi országban az új­ságírók zöme a nemzeti szövetségek és nemzetközi szervezetek hívei, a nemzetközi egjfattműködésnek. A küldöttek attól a meggyőződés­től áthatva, hogy áz idő alkalmas a helsinki találkozón tervbe vett má­sodik újságíró világtalálkozó össze­hívására, egyöntetűen javasolják, hogy e találkozót I960 őszén- vala­melyik európai városban rendezzék meg. Az újságírók második Világtalál­kozójának kétségtelenül nagy jelen­tősége lesz. A találkozó már eddig is világszerte sok újságíró támogatá­sát élvezi. Éppén ezért a bécsi érte­kezlet küldöttei őszinte és sürgető felhívással fordulnak minden új­ságíróhoz, újságíró szövetséghez és szervezethez. Kérik, hogy tanulmá­nyozzák a javaslatot és küldjenek delegátusokat vagy megfigyelőket a találkozóra. A találkozón való rész­vétel semminemű kötelezettséget nem von maga után. A világ újságíróinak egysége olyan erőt képviselhetne, amelyet minden­kor számításba kellene venni. Ez az egység mint a nemzetközi együttmű­ködés eszköze, mindannyiunk szá­mára kívánatos és fontos lenne. A második világtalálkozó — a j óakara- tú emberek találkozása — igazolja majd a megértés lehetőségeit és meg­nyitja a további eredményekhez vezető utat. Daniel Kramlnov, a Szovjet Újságíró Szövetség titkára Olavi Laine, finn újságíró Analuisa Llovera, a Venezuelai Újságíró Szövetség elnöke Jiri Meisner, a Nemzetközi Újságíró Szervezet főtitkára Joao Antonio Mesple, a Hivatásos Újságírók Országos Szervezetének főtitkára (Brazília) Juan Emilkio Pacull, a Chilei Újságíró Szövetség elnöke Hugo Rodriguez Vera uruguayi újságíró Sztyeoan Sackov, a Szovjet Újságíró Szövetség bizottsági tagja Cana Dzsang Bahadur Szingh, indiai újságíró Luis Suarez, mexikói újságíró Lluben Velev, a Bolgár Újságíró Szövetség alelnöke Carl Auguszt Weber, nyugatnémet újságíró Ufa kezdődik az SZKP Központi Bizottságának ülése Ma kezdődik a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának teljes ülése, amely a mező- gazdaság fejlesztésének .kérdéseivel foglalkozik. A plénum tiszteletére sok kolhoz, falu, járás és terület, egész köztársaságok teljesítették évi tervüket. Az OSZSZSZK mezőgazda­sági dolgozói például 26 és félmillió tonna gabonát adtak el az állami fel­vásárló szerveknek^ 50 százalékkal többet, mint a szűzföldek megmun­kálása előtt, A amerikai Iowa állámr- mal versenyző kubányi parasztság számos gazdasági mutatóban túlszár­nyalta versenytársát A szocializmus szilárd harcosa A Pravda cikke Sztálin születésének 80. évfordulóján Moszkva, december 21. A Pravda „A szocializmus szilárd harcosa” címmel hosszú cikket közöl Sztálin születésének 80. évfordulója alkalmából. A Pravda hangsúlyozza: A Szovjet­unió Kommunista Pártja, a szovjet állam és a nemzetközi kommunista mozgalom legkiemelkedőbb, legtevé­kenyebb vezetői közé tartozott Sztá­lin. A marxizmus—leninizmus kiváló teoretikusa és propagandistája volt. Mind a forradalom előtti időszakban, mind a szovjethatalom idején hosszú éveken át harcolt a leninizmus ellen­ségei ellep. Engesztelhetetlenül - küz­dött a cári önkényuralom és a kapi­talizmus ellen, a munkásosztály győ­zelméért, a szocializmus ügyéért. A Pravda emellett hangsúlyozta, hogy Sztálin tevékenységének van egy negatív oldala is, amely a sze­mélyi kultusszal összefüggő durva hibákban és vétkekben nyilatkozott meg. A párt elítéli és elveti a sze­mélyi kultusz szülte hibákat és fo­gyatékosságokat — írja a Pravda —, de támogatja és nagyra becsüli Sztálin tevékenységében mindazt, ami a kommunizmus építésének nagy ügyét szolgálta. A párt megbírálta a személyi kul­tuszt, felszámolta a következményeit, hogy ilyen jelenségek sohase ismét­lődhessenek meg a jövőben. A kom­munizmust építő nép alkotó kezde­ményezésének fejlesztésében óriási szerepük volt azoknak az intézkedé­seknek, amelyeket a párt hozott a személyi kultusz következményeinek felszámolására. A kommunizmus és a szovjetállam ellenségei — folytatja a Pravda — zajos kampányra használták fel a személyi kultusz bírálatát, meg akar­ták rágalmazni a szocialista rend­szert, a kímmunísta pártot, a szocia­lizmus ügyét. Erőfeszítéseik azon baft kudarcot vallottak. A kommunistái párt vezette Szovjetunió megszaba* dúlt a személyi kultusz minden sa* lakjától, s még magabiztosabban, még gyorsabban halad előre. Szé­gyenletes kudarcba fulladt a kem- munistaellenes kampány — hang­súlyozta a Pravda. Város! tanácstagok: December 24-én: Nagy Ferenc, Tapolca, Aradi u. 12 b., 17-19 óráig. , December 25-én: Kiss Fáimé, Baráthegy, -16—18 óráig; December 28-án: A'dánv. Já- nos.né, Hejőcsaba, 48-as u. 13., 17-18 óráig; Barkó Tibor, Tanáesház tér 8. munkaügyi osztály helyisége, 17—19 óráig: Kövér Imre, Forgács u. 17., ált. isk., 17- 19 óráig; Simon Jánosné, Bacsó B. u. 52. sz.; I. emelet, 16—18 óráig; Szabó Pálné. Oprendek S. pártszervezet, 17-18 óráig; Vida Józsefné, Vörös u. 4. sz., 17-19 óráig. Beszámolót tart: Barkó Tibor, Ta­nácsház tér 8-, fsz. munkaügyi osztály^ 17 órától. I. kér. tanácstagok: December 22-én: Sándor Nándor, Bórs­vezér u. 2., 15-17 óráig; Kocsis Gyula. Nagyváthy u. ált. iskola, 17—19 óráig; Schauer Jánosné, Tetemvár Felsősor 216. sz., 17-19 óráig. December 26-án: Kiss Zsigmond, Med- gyesi F. u. 6.. 14-16 óráig. December 28-án: Láda Endre, Simon Bertalan, Oláh Bertalan. Forgács u. ált iskola, 18-20 óráig. IV. kér. tanácstagok: December 26-án: Ujaczki Imre, Göröá^ boly, Szabó Ervin u. 36., 18-22 óráig: December 27-én: Orosz József, Malir novszkil u., 16—18 óráig. December 28-án: Simon János, Héj«« csabai rendőrőrs, 16-18 óráig; December 27-én: Szirma, tanácskirendeltségen T< >zabó Béla tartja II. félévi beszámolóját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom