Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

esz. Szerda, 1950. december & Folyt alj a tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa (•Folytatás a 3. oldalról.) vezetőség által elkövetett hibák ^ határozott jóvátételének útjára. Az ellenforradalmi lázadás nyomán előállott 'nehéz körülmények között állhatatos következetességgel valósí­tották meg a vezetés lenini mód­szereit, vissza tudták állítani a párt iránti bizalmat, amelyet a korábbi vezetés aláaknázott, meg tudták sze­rezni a néptömegek támogatását. Ha forradalmi erőnk fő forrásából — a marxizmus—leninizmus tanítá­sából —j| merítünk, újból és újból meggyőződünk arról, hogy ez any- nyira erős és hatalmas, olyan jól /szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, hogy még ilyen meg­próbáltatások közepette sem apad ki. A magyar kommunisták megszaba­dultak a helytelen fogalmak béklyó­jától, hidegvérre tettek szert, józanul értékelték a helyzetet, találtak ma­gukban elégséges erőt ahhoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, le­számoljanak a munkásosztály ellen­ségeivel, • az ellenforradalommal és rávezesséK a népet a helyes útra. Es a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommunistákat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, amelynek vezetését a nehéz időben bátor és állhatatos kommunisták, Kádár * János, Mün- nich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták, akik őket követték. (Hosvz- szantartó. nagy taps.) Elvtársak! Más szocialista orszá­gokban is előadódhattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa után bizonyos pártok, közöttük a mi pártunk is, bizonyos nehézségekkel találkozott, bizonyos lázas • tüneteket mutatott. De minden a szervezet erejétől; attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőnek mutatott példát a személyi kultuszból származó összes hibák bátor és éles elítélésére. Ez helyes is, bár egyesek azt mondták, hogy a szo­cialista országok társadalmi életé­ben jelentkezett bizonyos bonyodal­mak pártunk XX. kongresszusától erednek, hogy nem kellett volna olyan élésen felvetni a kérdést. Nem, elvtársak, ezt így kellett ten­ni. Meg kellett tisztulni és meg kel­lett szabadulni minden, lerakódás­tól. Ahogyan egy művésznek el keli tüntetni a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében ragyog­hasson, ugyanúgy nekünk is-el kel­lett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy rhegmutassuk az alkotó mar­xizmus—leninizmus igazi arcát Ismét hangsúlyozom, különböző mértékben mindegyik párt átélte ezt a lázas állapotot, de a láz után szer­vezetünk még erősebb lett* és még magabiztosabban haladunk a Marx. Engels, Lenin mutatta úton, me­gyünk előre, a kommunista társada­lom felépítése felé. (Lelkes, nagy tops.) Nem akarok még egyszer vissza' térni a magyarországi eseményekre, nem akorok a múlton rágódni, de meg kell mondanom, hogy a ma­gyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságainak nemcsak helyi, nem­csak magyar jelentősége van. E ta­nulságokat nem hagyhatják figyel­men kívül a többi kommunista és munkáspártok sem. A magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára. Pártunk XX. kongresszusa helye­sen bírálta J. V. Sztálinnak azt a hi­bás tételét, hogy aróint növekszenek a szocialista építés sikerei, éleződik az osztályharc. E tétel bírálata azon­ban távolról sem jelenti, hogy ta­gadnánk az osztályharc szükségsze­rűségét a szocializmus építésének korszakában. A Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok szocialista épí­tésének tapasztalatai meggyő­zően megerősítették azt a szé­leskörűen ismert lenini tételt, amely szerint a proletariátus diktatúrájában nem szűnik meg az osztályharc, hanem csupán más formákat ölt. Ezen túlmenően egészen nyilvánvaló, hogy a proletáriátus diktatúrájának erősödése és a szocialista építés si­kerei szakadatlan változást eredmé­nyeznek az osztályerőviszonyokban a szocializmus javára, csökken az el­lenséges osztályok maradványainak ellenálló ereje. Ez vojt az osztály­harc fejlődésének általános tenden­ciája azokban az országokban, ame- . lyek a szocialista fejlődés útjára lép­tek. \ A fejlődés azonban nem halad egyenes vonalban, a szocializmus építésének időszakában az osztály- liarc a belső és külső körülmények ilyen vagy olyan változásai folytán, egyes időszakokban erősödhet és a fegyveres összetűzésig menő legéle­sebb formákat i*s Öltheti, amint ez 1956-ban Magyarországon is tör­tént. Ügyjink szempontjából hiba 1 enne megfeledkezni a magyarorszá­gi ellenforradalmi lázadásnak erről a fontos tanulságáról. A szocializmus > ellenségei most sem mondanak le a szocialista tábor szétzúzására irányuló ter­veikről és természetszerűleg a gyenge láncszemeket keresik eb­ben a táborban. Szeretnének egyenként' leszámolni a szocialista országokkal. Figyelnünk kell erre a veszélyre, mert ez nem alaptalan, és mindent el kell követ­nünk, hogy ellenségeink reményke­dését kioltsuk, hogy az ilyesféle re­ményeket meghiúsítsuk. Ezekben a gálád tervekben az imperialista tö­rekvések és remények szövetségese csak ostobaságunk lehet. Ha élbizakodunk, ha vezetésünk­ben hibákat követünk el, ha el­torzítjuk a marxizmus—leniniz- musnak a szocializmus és a kom­munizmus építéséről szóló taní­tását, a kommunizmus ellenségei kihasználhatják ezeket a hibá­kat, amint az 1956-ban történt. Most külön-külön, mindegyik szo­cialista ország és az egész szocialista tábor olyan hatalmas, hogy erőnk le­küzdhetetlen. De mégegyszer hangsú­lyozni kell. ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka módszereit alkalmazni mindegyik országon belül, nem pró­bálja az egyik szocialista országot szembe állítani a másikkal, hogy ez­zel gyengítse a szocializmus erejét. Tekintetbe kell vennünk, hogy a szo­cialista országok szembeállítására, a testvéri, baráti kapcsolataik meglazí- tására irányuló törekvés az ellenfe­lünk által vezetett osztályharc egyik formája. Ezért jelentik a proletárin­ternacionalizmus megdönthetetlen el­vei a nemzetközi kommunista mozga­lom legfőbb, mellőzhetetlen törvé­nyét. A szocialista rendszer nagy elő- / nyeinek ésszerű felhasználásával, 1 a szocialista világtábor sokoldalú erősítésével következetesen, al­kotó szellemben kell megvalósí­tanunk a szocializmus és a kom­munizmus építéséről szóló lenini tanítást, a leninizmus mestereinek kell len­nünk. nein szabad lemaradni és nem szabad előrefutni, hogy egy hasonlat­tal éljek: egyiháshoz kell igazítanunk óráinkat. Ha egyik vagy másik or­szág vezetősége elbizakodik, ez csak az ellenség malmára hajthatja a vizet. Ebben az esetben maguk a szocialista országok, maga a vezetőség fog segí­teni ellenségeinknek a szocializmus ellen,' a kommunizmus ellen folytatott harcában. Ezt pedig , nem engedhet­jük meg. A Szovjetunió, a Magyar Népköz- társaság és valamennyi szocialista ország szocialista építésének tapasz­talatai arra tanítanak, hogy eredmé­nyeink annál nagyobbak és annál szilárdabbak, minél aktívabbak a dolgozó tömegek, minél teljesebben figyelembe veszik alapvető létérde­keiket, minél nagyobb érvényesülési lehetőségj nyílik a nép alkotó kezde­ményezőkészsége előtt. A szocialista országok tervgazdálkodása, kölcsönös segítése és a gazdasági építés gyakor­lati tapasztalatainak kicserélése meg­gyorsítja előrehaladásunkat a nagy cél felé. A szocialista gazdasági élet fellendítése szempontjából óriási je­lentőségű az anyagi érdekeltség leni­ni elve. A leninizmus azt tanítja és a szocialista építés gyakorlata megerő­síti, hogy a dolgozóknak munkájuk ered­ményeihez fűződő anyagi érde­keltsége nélkül nem lehet fel­emelni az ország termelőerőit, szocialista gazdaságot teremteni és elvezetni .az emberek tízmil­lióit a kommunizmushoz. Az Önök pártja Központi Bizottsá­gának beszámolója meghatározza a fő feladatokat az ország szocialista gazdaságának fejlesztésében, kijelöli a népgazdasági tervek sikeres teljesí­tésének, a népjólét további fokozásá­nak útjait. Őszinte szívvel idvánjuk az Önök pártjának, az egész magyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság történelmi feladatának megoldásában — a szo­cializmus építésének befejezésében. (Nagy taps.) nak megszületése pillanatától fogva elidegeníthetetlen vonása volt az, hogy következetesen harcolt és har­col az igazságtalan, hódító hábo­rúk ellen. Ez a harc nem volt ered­ménytelen, meghozta a maga gyü­mölcseit. Elégséges emlékeztetni ar­ra, hogy a világ első szocialista ál­lama ellen indított külföldi katonai, intervenció felrázta minden ország munkásainak osztályöntudatát és a világ munkásai megmozdultak „El a kezekkel a Szovjetoroszországtól!” jelszóval. Ez a megmozdulás betöl­tötte szerepét. Vlagyimir Iljics Lenin mondotta: „Mihelyt a nemzetközi burzsoázia feltámad ellenünk, saját munkásai fogják le kezét”. A munkásosztály­nak és más társadalmi erőknek az imperialista háborúk ellen vívott harca nem egy ízben komoly aka­dálynak bizonyult az agresszorok há­borús kalandjainak útján. Kétségte­len, hogy a jelenlegi körülmények* között összehasonlíthatatlanul meg­nőtt annak a harcnak j^entősége, amelyet a hatalmas néptömegek a békéért és a biztonságért folytatnak. Mi továbbra is következetesen fogunk harcolni a békés együtt­élésért, a teljes leszerelésért, az egyetemes biztonságért. Remél­jük, hogy az ezután következő legmagasabb szintű találkozók újabb lépést jelentenek majd ezen az úton. Vannak, akik még mjndig a hideg­háború lángját próbálják szítani és „az erő pozíciójából” szándékoznak cselekedni. Ami ezeket illeti, még egyszer kijelenthetjük — a bunkós­bot nem segít rajtuk. Mint ismere­tes, minden botnak két vége van. Ha botot emelnek a szocialista or­szágokra, e bot másik vége azok fe­jére üt. akik vele hadonásztak. (Nagy taps.) Mindent megteszünk, hogy meggyorsítsuk a hidegháború jegének olvadását I békés együttélésért, a tartós és szilárd békéért folytatott harcunk széttéphetetlenül összefügg a szocializmus nagy vívmányainak védelmével Elvtársak! Korunk legfontosabb és legégetőbb kérdésé, az egyszerű em­berek százmillióit foglalkoztató kér­dés, a nemzetközi feszültség enyhíté­se, a háború elhárítása, a tartós és szilárd béke megteremtése a földön. Felesleges volna itt azokról a nagy erőfeszítésekről beszélnem, amelye­ket a Szovjetunió és a többi szocialis­ta ország az egyetemes biztonság biz­tosítása érdekében tett. Ez mindenki előtt jól ismert. Megelégedéssel álla­píthatom meg, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. A Szovjet­unió lépései az általunk előterjesztett általános és teljes leszerelési prog­ram, valamint az Egyesült Államok­ban tett látogatásom, Eisenhowerrel, az Egyesült Államok elnökével foly­tatott megbeszéléseim a /iemzetkö?i .feszültség bizonyos enyhülését ered­ményezték. Ez azonban csak kezdet. Sok még az ojyan erő. amely min­den eszközzel megkísérli megállítani a nemzetközi feszültség kezdeti eny­hülését és fenntartani a hideghábo­rús hadiállapotot. A burzsoá sajtóban nem kevés ko­holmány jelenik meg külpolitikánk­ról. Egyesek azt állítják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág azért híve minden kérdés békés megoldásának, és azért javasol általá­nos leszerelést, mert gyenge és fél a kapitalista világ katonai erejétől. Má­sok azt hangoztatják, hogy a mi bé­keharcunk sem nem több, sem nem kevesebb, mint manőver, taktikai fo­gás, hogy valójában fegyveres erővel akai’juk az egész világon elterjeszte­ni a szocialista rendet. Az imperia­listák olymódon igyekeznek befeke­títeni békeszerető külpolitikánkat, hogy különböző koholmányokban titkos indítékokat és célkitűzéseket tulajdonítanak e politikának. A bebizonyíthatatlant azonban nem lehet bebizonyítani. Nekünk nem kell titkolnunk céljainkat. Ezekről a kom­munisták már több mint száz évvel ezelőtt nyíltan beszéltek a híres Kom­munista kiáltvány-ban. Mi, kommunisták soha nem tit­koltuk és nem titkoljuk, hogy olyan társadalmi berendezkedés meggyőződéses hívei és aktív harcosai vagyunk, amelyben egyik ember nem zsákmányol­hatja ki a másikat, egyik nép nem nyomhatja el a másikat, ahol minden ember és minden nép számára biztosítva van a szabadság és a boldogság. £pp$n ezért a kommunisták a háború legkövetkézetesebb ellenségei. A szocialista országoknak semmi­féle indító okuk nincs háborúk ki­robbantására,s arra, hogy eszméiket fegyveres erővel terjesszék. Békés együttélési politikánk világos és ért- ' hető. A békés együttélésért, a tartós és szilárd békéért folytatott harcunk széttéphetetlenül összefügg a szocia­lizmus nagy vívmányainak védelmé­vel. Mi azt akartuk és azt akarjuk, hogy az államok egymás közötti vi­szonyában jelentkező összes vitás, vagy megoldatlan kérdéseket békés úton, tárgyalások útján rendezzék. Olyan utakat kerestünk és ke­resünk továbbra is, amelyek a vitás kérdések megoldása vonat­kozásában elfogadhatóak mind a kapitalista, mind ___ a szocialista államok s^ámárá, hogy meg­akadályozzuk a háború kitörését. Természetesen azonban soha nem engedünk eszméinken alapuló elve­inkből. Kérlelhetetlenül harcolunk és fogunk harcolni a marxisfa-—leni­nista ideológiáért, a kommunizmus magasrendű „eszményeinek diadalá­ért. (Nagy taps.) Ellenségein« az ún, kommunista veszélyről rikácsolnak. De mutassa­lak nekünk az egész földkerekségen akárcsak egy kommunistát is, aki háborúra uszított volna, amint ezt Nyugaton mértéktelenül harciasked­vű tábornokok, sőt államférfiak te­szik, akik azt sürgetik, hogy zuhog­jon a Szovjetunióra és a szocialista tábor többi országára az 'atom- és hidrogénfegyverek halálthozó terhe. Egyetlen kommunista párt — ha va­lóban kommunista párt — soha és, sehol nem jelentett és nem jelent­hetett ki olyasmit, hogy célját há­borúk kirobbantása útján' szándéko­zik elérni. A nemzetközi munkás- és kom­munista-mozgalom egyik legfon­tosabb feladatának tekinti a har­cot a tartós és szilárd békéért. A kommunista pártok a békéért küzdő összes haladó erők élcsa­patában haladnak. Minden nép békét akar, harcol a békéért. A békemozgalom ma nagy erő, korunk legátfogóbb, legnagyobb tömegeket egyesítő mozgalma, amely politikai nézetektől és meggyőződé­sektől függetlenül az emberek száz­millióit tömöríti soraiban. Felbecsül­hetetlen e mozgalom jelentősége és szerepe. Az imperialista reakció, amely megrémült a békemozgalom növekedése láttán, minden eszközzel csökkenteni igyekszik a mozgalom erejét. Az imperializmus ügynöksége e célból a legkülönbözőbb fogások­hoz folyamodik, igyekszik a pesszi­mizmusnak és a békeharc kilátásta- lanságának hangulatát beoltani a tö­megekbe. Felteszik például azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszhatnak a kapitalista országok néptömegei a békeharcban, ha ezekben az orszá­gokban nem a népek döntenek a háború és a béke kérdésében, hanem a kizsákmányoló osztályok érdekeit képviselő kormányok? Természetesen helytelen dolog lenne tagadni, hogy a reakciós erők a népek akarata el­lenére kirobbanthatnak és nem egy­szer ki is robbantottak már háború­kat. Eiz, azonban egyáltalán nem je­lenti azt. hogy a háborúellenes harc valami értelmetlen és reménytelen dolog. Az ilyesféle fptalista nézetek­nek, amelyek passzivitásra kárhoz­tatják a tömegeket, semmi közük sincs a markizmus—len inizmushoz. A nemzetközi munkásmozgal om­Sajátos időszak van, amikor az ősz utolsó napjai után beköszönt a tél, viszont a politikai életben nyil­vánvaló felmelegedés érezhető. Ez még nem meleg, még nem a tavasz, de a felmelegedés jelei érezhetők. És az agresszív erők nagyon nyugtala­nok emiatt, mindent megtesznek, hogy csökkentsék a hőmérsékletet, erősítsék a fagyot. Ez év koratavaszán hasznos talál­kozónk volt MacMillan úrral, Anglia miniszterelnökével. Ez a találkozás sajátos‘módon elindította a felmele­gedést a nemzetközi légkörben. Nemrégiben találkoztam Eisenhower úrral, az Egyesült Államok elnöké­vel. Ez a találkozó a meleg amerikai ősz napjaiban zajlott le és azt mond­hatnám, hogy melegen elbeszélget­tünk. t Mi a Szovjetunióban úgy véljük — és mások is egyetértenek velünk — hogy mostanában enyhült a nem­zetközi feszültség. Mindenesetre jó- szándékkal. azzal az óhajjal me­gyünk az ilyen találkozókra, hogy megvitassuk a megoldásra megérett kérdéseket, hogy helyes kölcsönös megértésre jussunk, és ami a leg­főbb, megtaláljuk az ésszerű meg­egyezést a béke megszilárdítása ér­dekében. í De Gaulle tábornok. Franciaország elnöke meghívására a jövp^ev már­ciusában sor kerül a franciaországi találkozóra. A külföldi sajtóban most itt-ott jelentkeznek olyan hangok, hogy mi elvetettük a kormányfői ér­tekezlet közeljövőben való összehívá­sának gondolatát. Az ilyen állítások nem felelnek meg a valóságnak. Mi mindig azt váltottuk, hogy a kormányfői találkozók haszno­sak, és hogy minél előbb meg­szervezik ezeket a találkozókat, annál jobb. Ez a mi álláspon­tunk. Más tárgyalófelek, akiknek részt kell venniök ezen a találkozón, bizonyos mértékig más véleményt vallanak. Nekünk természetesen nem * kell (Csehov Három nővér-ének főszerep­lőihez hasonlóan viselkednünk, akik bármilyen áron szeréttek volna el­jutni Moszkvába. Mi már régen meg­mondtuk, hogy a koripányfői érte­kezlet összeülhet Genfben, vagy bár­mely más helyen. Mi akarjuk ezt a találkozót, de azt akarjuk, hogy gyü­mölcsöző legyen, hasznot hozzon a népeknek. Ésszerűen kell megközelítenünk azonban az értekezlet összehívásának kérdését és figyelembe kell vennünk a többi tárgyaló fél óhaját is, szá­molnunk kell velük. A szovjet kor­mány kész erre a találkozóra abban az időpontban és azon a helyen, amely mindegyik résztvevőnek meg­felel. Az, hogy De Gaulle elnökkel való találkozóm időpontja március 15., egyáltalán nem jelenti, hogy a kor­mányfői találkozóra nem kerülhet sor e találkozó előtt. A kormányfői találkozó összeülhetne franciaországi utazásom előtt is, de De Gaulle tá­bornok a kormányfői értekezlet előtt akar eszpiecserét folytatni velem. Ez az óhaja nem alaptalan. Mi megért­jük ezt és a kellő figyelmet tanúsít­juk kívánságai iránt. Ez talán elő­mozdítja a kormányfői értekezleten a jobb kölcsönös megértést. Minden lehetőséget fel keil kutat­nunk, hogy a vitás kérdéseket ész­szerű alapon oldjuk meg és ezért számolni kell tárgyalófeleink kíván­ságaival. t Mindent megteszünk, hogy meg­gyorsítsuk a hidegháború jegének ol­vadását. A nemzetközi helyzetben most világosan jelentkezik két irány­zat: egyfelől nemcsak a népek, ha­nem sok államférfi és politikus is elismeri a hidegháború megszünte­tésének szükségességét, másfelől meg­figyelhető a nyugati hatalmak bizo­nyos köreinek az a törekvése, hogy megállítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének megindult folyamatát és fenntartsák a hidegháborús álla­potot. Erről tanúskodnak pl. olyan té­nyek, mint az a kísérlet, hogy új-ból az Egyesült/Nemzetek Szervezete elé vigyék megvitatás végett az úgyne­vezett magyar kérdést. Kinek van szüksége erre a provo­kációs kérdésre? Vajon azok, akik ezt a kérdést felvetik, valóban azt hiszik, hogy e kérdésnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében való megvi­tatásával el lehet érni Magyarorszá­gon a szocialista vívmányok meg­szüntetését és a Horthy-rendszer x visszaállítását? Úgy gondolom, hogyha nyugati ha­talmaknak azok a képviselői, akik felvetik ezt a kérdést, maguk sem hisznek javaslataik ésszerűségében. Akik ilyesféle kérdésekkel hozakod­nak elő, a régi, elavult szellemhez ragaszkodnak. De minél hamarabb megértik az ilyen politikusok, hogy kivénhedt lóra rakták a tétet, annál gyorsabban megszűnik a feszültség és ez elősegíti majd a jobb, kölcsö­nös megértést, a béke megszilárdulá­sát. (Nagy taps.) Bizonyos nyugati politikusok meg­siratják a magyarországi- ellenforra­dalom leverését.' De csak sírjon az», ellenség, hullassa könnyeit a reakció képviselőinek maroknyi csoportjáért. Ettől még diadalmaskodik a mun­kásosztály, a dolgozó parasztság, az egész dolgozó magyar nép, amely megerősítette szocialista vívmányait. .Mi pedig örülünk és lelkesen tapso­lunk ezeknek a sikereknek. (Lelkes, nagy taps.) Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, igazi ellenérzéssel, amely melleit egyetlen állam sem támaszthatja fel titokban hadseregét és nem kezdhet háborút Elvtársak! Most minden reálisan gondolkodó politikus elismeri, hogy mérséklődött a nemzetközi feszült­ség. Minden politikusnak és minden országnak továbbra is azon kell munkálkodnia, hogy javuljon a nem­zetközi helyzet, megszűnjék a fe­szültség.' Ki kell bontani a csomókat, el kell távolítani az útból azokat a torlaszokat, amelyek a hidegháború következtébén képződtek és amelyek gátolják a nemzetközi helyzet nor­malizálását. - / Az egyik rendellenes jelenség az európai helyzet. Európában össze­vontan megtalálhatók mindkét tábor — a kapitalista éS a szocialista tá­bor csapatai. Itt. Európában mindennél in­kább gondoskodni kell a rende­zésről mindazoknak, akiknek ér­dekük fűződik a békéhez, akik valóban meg akarják javítani az államok közötti viszonyt. Ismeretes a Nyugat-Berlinben ki­alakult rendellenes helyzet. Külön­böző a felfogásunk a berlini zsák­utcából kivezető utak tekintetében, de azt, hogy a berlini helyzet rend­ellenes, minden állam elismeri, ki­véve egyetlen államot és egyetlen politikust — Nyugat-Németországot és Adenauer urat, Nyugat-Németot;- szág kancellárját. A kancellár külö­nösen aktívan ténykedik Nyugat- Berlin kérdésében, bár,. mint Isme­retes, semmiféle jogalapja nincs ah­hoz, hogy beavatkozzék ennek a vá­rosnak az ügyeibe. A kancellár úr beszédeiben azt* hangoztatja, hogy a kormányfői ta­lálkozón megoldandó legfőbb kérdés a leszerelés kérdése. Teljes mérték­ben egyetértek a kancellár úrral. Valóban, a leszerelés fő kérdés, amelynek óriási nemzetközi jelentő­sége van, mert a leszereléshez a szó szőrös értelmében min^fen ország­nak, az egész emberiségnek érdeke fűződik, örömmel nyugtázom, hogy Adenauer kancellár ezt most megér­tette. Ha azonban a kancellár nem sajnálná a fáradságot és tanulmá­nyozná 1955-ben Genfben kifejtett álláspontunkat, meggyőződnék arrgfL hogy éppen a szovjet küldöttség ve­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom