Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

Rasráa, Í989. december %

RSXAKMAGYARÖRSäAG

Folytatja tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa

5

(Foly tatás a 4. oldalról.)

tette lel a leszerelés kérdését, mint fő kérdést.

Igaz, akkor ránk kényszerítettek

— elsősorban Adenauér kancellár a maga szövetségesein keresztül — egy másik ..fő kérdést” — a német kérdést. Sőt, mi több, ő azt mondotta, hogy a leszerelés problémáját csak az úgynevezett „német kérdés” megoldásával egyidejűleg lehet megoldani. Ezt a kérdést viszont ő így értelmezte: a Német Demokratikus Köztársaság megszüntetése és a nyugatnémet kormány hatalmának kiterjesztése egész Németországra. Vagyis arról volt szó, hogy ebben az országban meg kell erősíteni a kapitalista rendszert és meg kell szüntetni a szocialista rendszert. Nos, ezt akarta és ezt akarja Adenauer kancellár!

Ismeretes azonban, hogy a szocializmus ellen harcolt Hitler is és mi lett belőle? Hitler megölte magát, a szocializmus pedig . virágzik! (•Nagy taps.)

Adenauer kancellárnak illik tudnia, hogy ő most Nyugat-Német- ország kormányát képviseli, amelynek kötelessége emlékezni Hitler gaztetteire. A kancellár azt mondja, hogy ő nem felel a hitleri Németország tetteiért. De hol vannak azok az emberek, akik fasiszta katonákat vezettek a ' Szovjetunió ellen, akik Sztálingrádban voltak, akik háborút folytattak más országok ellen? Nem kell távcső, vagy egyéb optikai eszköz a megtalálásukhoz. Mindenki tudja, hogy ezeket az embereket nem a Német Demokratikus Köztársaságban kell keresni: Nyugat-Németor- szágban találtak talajra és sokan közülük tekintélyes tisztséget töltenek bé. Néhányan a nyugatnémet hadsereget szervezik, mások már NATO- csapatok parancsnokai.

Ilyen a helyzet, ha józanul vizsgáljuk, mi, kommunisták pedig józanul nézzük az életet.

A nemzetközi légkör észrevehető felmelegedése és a szovjet kormánynak a béke megszilárdítása érdekében tett aktív erőfeszítései nyilvánvalóan nem tetszenek a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi vezetőinek. Mindennel megpróbálkoznak, hogy gátolják az államok közötti viszony javulását, befeketítsék a Szovjetunió külpolitikáját. Ebben a vonatkozásban különös aktivitást mutat Adaneaúer kancellár. Legutóbbi beszéde, amelyet a napokban a rajnai tartományban, a Keresztény-De- \mokrata Unió helyi szervezetének kongresszusán tartott, azt mutatja, hogy Adenauer úr nem riad vissza a nyilvánvaló koholmányoktól, a közismert tények egyenes eltorzításától sem. „Ebben az évszázadban

— jelentette ki a kancellár — egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi országot, mint a Szovjetunió”.

Ha Adenauer kancellár beszédét olvassa az ember, azt gondolhatja, hogy nem a hitleri Németország, hanem a Szovjetunió robbantotta ki a második világháborút, amely emberéletek tízmillióiba és megszámlálhatatlan anyagi áldozatba került a népeknek. Azt gondolhatná az ember, hogy a Szovjetunió támadt Németországra és nem a hitleri Németország követett el rabló támadást országunk ellen.

Vagy talán Adenauer kancellár azt próbálja állítani, hogy 1918—1920- ban a Szovjet-Oroszország tört be Németországba, Angliába, Francia- országba, az Egyesült Államokba és Japánba? De ki hiszi el ezt neki, amikor mindenki tudja, hogy annakidején éppen ezek az államok támadtak fegyverrel a fiatal Szovjetországra, amely síkraszállt az egyetemes béke mellett. Ezek az országok résztvettek abban a külföldi intervencióban, amelynek során tizennégy állam csapatai törtek országunkra.

A nyugatnémet kancellár, megpróbálván eltorzítani a Szovjetunió politikáját, nemcsak a logikát veti félre, hanem az elemi ép gondolkodást is. Ez érthető, hiszen a valóságban Adenauer kancellárnak a Német Demokratikus Köztársasággá szemben tanúsított szándékait semmiképpen nem lehetne békeszeretőknek minősíteni. Legutóbbi beszéde újból ezt bizonyítja. Mit ért példán a következő kijelentése alatt: ..Újraegyesítés helyett most más kifejezés kell használnunk, mégpedig: a sza badság visszaadását 17 millió német nek”.

A „szabadság” szócskával véghez vitt zsonglőrösködés senkit sem té veszt meg. Arról van szó, hogy

Adenauer szeretné az NDK dolgozóit arra kényszeríteni, hogy ismét tőkésekre és földesurakra dolgozzanak, ugyanakkor szeretné az NDK területén kiépíteni a NATO atom- és rakétatámaszpontjainak hálózatát, ahogyan ezt Nyugat-Németországban már megtette.

Csak így tudja elképzelni Német ország újraegyesítését. De világoí hogy az ilyen tervek homokra épül tek. Nem azért hozták létre a Néme Demokratikus Köztársaság dolgozc

Kádár János és N. Sz. Hruscsov

aes megoldását, nem tuzunk ki semmiféle határidőt, nem küldünk ultimátumokat, de Ugyanakkor nem csökkentjük erőfeszítéseinket abban íz irányban, hogy megegyezésre jus- iunk volt szövetségeseinkkel.

Ha minden eszközt kipróbálunk és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket, nem lesz számunkra más kivezető út, minthogy aláírjuk a békeszerződést a két német állam közül azzal, amelyik ezt akarja.

’^úben az esetben a békeszerződés iláírásónak elutasításáért nem mindet fog terhelni a felelősség, hanem izokat, akik ésszerűtlenül ítélték neg e kérdés megoldását, nem az ill amok közötti feszültség enyhítéséit útját járták, hanem ellenkező- eg. azt akarták, hogy megmaradjon i harmadik világháború kitörésével1 enyegptő veszélyes tűzfészek.

Ezért mondjuk Adenauer kancel- i.rnak: ha Ön valób?n *»:•: . .n áli i revansszellemmel és a hitlerizmus- ?al — ezt gyakorta hangoztatja — bizonyítsa, be ezt a gyakorlatban, ne ellenezze a hitleri háború maradvá- lyainak megszüntetését. Vagy talán él akarja újítani? Nyilatkozataiból télve Ön ezt nem akarja. Akkor a útiért Németország elleni háborúban volt szövetségeseink szövetségeseként mozdítsa elő, hogy a kor- nányíői találkozón ez a kérdés minden nép érdekében oldódjék meg. hogy senki ne nyerjen és senki ne veszítsen, hogy a béke ügye nyerjen. Alá kell írni a békeszerződést és szabad város-státuszt kell adni Nyu- ?at-Berlinnek. A jelenlegi hefyzet- aen teljes képtelenségig mehetnek a dolgok Nyugát-Berlinben. Ismeretes, logy elvben minden ország helye* jel te beszerelési javaslatainkat. Paritásos bizottság alakult és az ENSZ határozatával e „tízes” bizottság elé utalták a leszerelés kérdését. Vegyük a jobbat, amire törekszünk — javaslatainkat elfogadják, előbb, vagy utóbb elfogadják. A világ ebben az irányban halad, mert az emberi értelem fejlődik és az emberi ártelem győzedelmeskedik. A leszerelési javaslatok a legésszerűbbek, minden ember, az egész emberiség óhajait fejezik ki. Nos, és mi lesz akkor Nyugat-Berlinnel?.

Volt szövetségeseink ragaszkodnak határidőhöz nem kötött megszállási jogaikhoz, örökre fenn akarják tartani a megszállási rendszert, ott akarják hagyni csapataikat.

Ha tehát megtörténik a leszerelési egyezmény aláírása, ha mindenki megkezdi a leszerelést, s az összes hadseregeket megszüntetik — mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok? Hai ragaszkodnak ahhoz a logikához, amelyhez most s nyugati országok tartják magukat és amelynek különösen lelkes híve Adenauer kancellár, a Földön az egyetlen hely Nyugat-Berl in lesz, ahol meg kell tartani a csapatokat. Ez azonban már nyilvánvalóan képtelen kívánság, amely ellentmond az ép értélemnek. Ez, hogy úgy mondjam, szamár-logika. (Derültség.)

Nos, ilyen logikával hogyan oldjuk meg a leszerelés kérdését? A megszállási rendszer fenntartása alapvető ellentétben áll a leszerelés gondolatával. Ezért minden ép gondolkodású ember megérti, hogy ez illogikus, ésszerűtlen politika, ellentmond az ép értelemnek.

0 soviet kormány kész kipróbálni minden lehetséges békés eszközt, hogy megvalósítsa a német probléma békés megoldását

A szovjet kormány azt a célt tartja szem előtt, hogy a német békeszerződés aláírásával megszüntess^ a hadiállapotot. Mi az együttélés álláspontját valljuk és ez helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Ismét és ismét hangsúlyozzuk:

az együttélés — az államok be nem avatkozása más államok ügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választhatja meg azt a rendszert és azt a társadalmi rendet, amelyben élni akar. Éppen ebből kiindulva javasoljuk, hogy tegyék Nyiigatf-Berlint szabad várossá.

Ez valóban nem- bontja meg az ott kialakult”” államrendet, bem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlenségi szavatos- gokat, amelyekre volt szövetségesei nk hajlandók, szavatosságokat a mi részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze- alatt vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható, módon.

Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szem előtt. A nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartására és a csapatok ott tartására irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi,- hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpolitika folytatását jelenti. De nem titok, hogy minden

anyagnak van izzási határa, ahol váratlanul megszakad és ez katasztrófához vezethet!

Ezért#ön, Adenauer úr. nagyon hálátlan —- már nem is mondom menynyire nemtelen — szerepet vállal magára. A múlt visszahozhatatlanul letűnik. Kancellár úr, vajon amikoi Ön „az erő poziciójából” cselekszik nem látja, hogy az az erő. amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, mái nincs? Most minden ép gondqlkozásí ember belátja, hogy az erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára: a2 erő és az Igazsás egyaránt a mi oldalunkorj van Az adott {esetben az igazság együtt jár az erővel, mert mi — jólle hét az erők áttevődtek a mi szocia lista táborunkba — nem változtatunl békeszerető politikánkon. (Taps.)

Mi nem javasolunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyalófeleinknek. éppen ellenkezőleg, mi akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok elfogadhatóak legyenek. Nem kényszerítjük ki« elíogadásuka hanem tárgyalások útján akaruni megegyezésre jutni, bár minden jc gunk meg van ahhoz*- hogy békeszei ződést írjunk alá a Német Demokra tikus Köztársasággal, ha a Néme Szövetségi Köztársaság kormány nem akar békeszerződést aláírni.

Előttünk van az Egyesült Államo példája. Az Egyesült. Államok a rr aláírásunk nélkül kötött békeszerze

ben: egyeseknek a kapitalista Németország, vagyis Nyugat-Németor- szág tetszik, másoknak a szocialista Németország, azaz a Német Demokratikus Köztársaság. Hogyan oldhatjuk meg tehát mi, volt szövetségesek ezt a kérdést?

Azt mondják, hogy teljesíteni kell a szerződéses kötelezettségeket. A szövetségeseknek az adott kérdésben semmiféle szerződése, semmiféle kötelezettségvállalása nem volt. Németország a leverés és a fegyverletétel után négy övezetre oszlott. Később három. övezetet, .egyesítettek és» kapitalista alapon kezdték fejleszteni. Kelet-Németország pedig — ahogy akkor nevezték —, a mostani Német Demokratikus Köztársaság, a szocialista utat választotta és mi üdvözöljük a Német Demokratikus Köztársaságot, amely lendületesen fejlődik.

így hát Németország útjának kérdésében csakis maguk a németek dönthetnek. Adenauer úr, Ön nem térhet ki ez elől. Előbb vagy utóbb, ön vagy más, aki a nyugatnémet kormány élén fog állni, ha reálisan gondolkozik, eljut erre az egyedül 'helyes következtetésre.

A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság reálisan akarja tekintetbe venni a kialakult feltételeket. Nyugat-Németországban megmaradtak a kapitalista feltételek és mi nem akarunk törést okozni, nem akarunk erőszakot elkövetni a nyugat-berlini lakosság akaratán és óhaján a társadalmi és politikai rendszer megváltoztatásakor, megadjuk azt a jogot, hogy mindenben saját maga döntsön.

• De más megoldásra törekszik Adenauer. Ez azonban annyit jelent, mint a kérdést valamelyik ország, vagy valamelyik | országcsoport érdekében megoldani, valamelyik ország, vagy az országok valamelyik csoportja éllenére. Ez vagy nyereség, vagy veszteség egy igen fontos politikai kérdésben, valakinek a javára és valakinek a kárára. Ebbe azonban nem megy bele sem az egyik, sem a másik fél. Abban csak az őrültek reménykedhetnek, hogy ezt a kérdést erőszak alkalmazásával, háborúval oldják meg. Az épelméjű emberek tudják, mi; az a háború és mindent megtesznek, hogy háború ne legyen. ,

Egyesek azt mondják: miért veti fel Hruscsov ezt a 'kérdést, amikor már majdnem létrejött a megegyezés a kormányfői értekezletben, ahol majd megtárgyalják ezt a kérdést. Egyetértek ezzel a véleménnyel és én nem is vetném fel ezt a kérdést, ha nem kellene tekintettel lennem Adenauer úr megnyilatkozásaira. Nem hagyhatom válasz nélkül azokat a kérdéseket, amelyeket Adenauer kancellár felvetett. Tehát; nem én vagyok a kezdeményező ebben, én csupán kénytelen vagyok válaszolni a nyugatnémet kancellár megjegyzéseire,

A Szovjetunió politikájában mindig a békés együttélés nagy elveihez fog ragaszkodni. Mi azonban nem könyörgiink a békéért.

A béketörekvés távolról setj*

(Folytatás a 6. oldalon.)

az eimuu uz ev aiatt az uj szocialista társadalmat, és nem azért erősítették népi államukat, hogy valakinek is megengedjék embermilliók fáradságos és önfeláldozó munkája eredményeinek tönkretételét.

Sohjí nem fogjifk támogatni azt a követelést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban mondjanak le a szocialista vívmányokról. Mindenki előtt ismeretes, hogy nemzetközi értekezleteken és találkozókon csakis akkor Jehet megoldani a kérdéseket. ha, figyelembe vesszük mindkét fél érdekeit. Egyoldalú megoldás csak háború útján lehetséges, tárgyalások útján a viták csakis az érdekek kölcsönös figyelembevételével oldódnak meg. De hol van itt az érdekek figyelembe vétele, amikor ultimátumsze- , rűen követelik a Németország történetében első munkás-paraszt állam szocialista - vívmányainak megsemmisítését, a Német Demokratikus Köztársaság felszámolását? Ez enyhén szólva irreális megítélése a dolgoknak. Maga Adenauer úr helyesen állapította meg, hogy ez erőpolitika, a háborús fenyegetőzés politikája.

Változnak az idők, változik a nóta is. Adenauer úr most más kottát vesz elő; már látja, hogy háborúval és erőpolitikával semmit sem ér el. az ilyesféle politika recsegve-ropogva összeomlott. A fenyegetőzés és a zsarolás politikája e politika fő karmesterének halálával, sőt már halála előtt kilátástalan zsákutcába jutott. A fő karmester segédei, tanítványai azonban: akik vele együtt húzták a hidegháború nótáját, húzzák továbbra is, karmester nélkül. Ez a nóta’ nyilvánvalóan disszonáns és kezdi idegesíteni a makacs szólista szövetségeseit is.

Mi az együttélési politika elveiből indulunk ki. A Szovjetunió előterjesztette a leszerelési javaslatot és mi készek vagyunk bármely percben aláírni a leszerelési egyezményt, hozzálátni végrehajtásához az ENSZ, vagy bármely más nemzetközi szerv égisze alatt megszervezendő legátfogóbb és legmélyebb ellenőrzés alapján.

Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, igazi ellenőrzéssel, amely mellett egyetlen állam sem támaszthatja fel titokban hadseregét és nem kezdhet háborút.

Ahhoz azonban, hogy mindkét fél részéről meg. legyen a bizonyosság, meg kell oldanunk Nyugat-Berlin kérdését. Miért vetjük fel Nyugat- Berlin kérdését? Azért, mert Nyugat-Berlin most konfliktusok forrása, a viszály almája lett. Amikor azt mondjuk, hogy meg kell oldani a nyugat-berlini kérdést, ez azt> jelenti, hogy javasoljuk a második világháború után az egészséges testben maradt utolsó tüske kihúzását és a megszállási rendszer gócának felszámolását.

Hogyan valósítható meg ez? Az egyetlen eszköz a német békeszerződés aláírása. Ilyen javaslatot tettünk. A békeszerződés elől senki nem térhet Id, ha a többi ország, amelytől a békeszerződés aláírása függ, a béke és az együttélés álláspontját vallja. Végülis meg kell szüntetni a második világháború maradványait, mivel azok táptalajt jelentenek a harmadik világháború gyújtogató! számára. Mi nem sürgetjük időbelileg a nyugat-berlini kérdést Japánnal. Nem\szabad azonban úgy vélekedni, hogy az egyik fél egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, amelyiknek rovására egy esetben már aláírták a békeszerződést Japánnal. Megvan tehát az erkölcsi ; jogunk, a jogi értelemben vett jogunk, végül a mi oldalunkon vari az ésszerűség joga, mivel javaslataink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő álláspontunkból indulnak ki.

A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi mindent meg akarunk tenni, hogy ne élezzük ki a viszonyt.

A nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani.

Megegyezést akarunk egykori szövetségeseinkkel. Ezért. nem tűzünk ki semmilyen időbeli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ne rontsa, hanem javítsa viszonyunkat.

A szovjet kormány kész kipróbálni minden lehetséges békés eszközt, hogy megvalósítsa a német probléma békés megoldását, előmozdítsa a nemzetközi légkör meg javulását,

megteremtse a feltételeket — az egész emberiség boldogsága érdekében — a leszereléshez és az örök béke megteremtéséhez.

Ha azonban nem találunk megértésre, ha azok az erők, amelyek Adenauer kancellár álláspontjára i helyezkednek, tovább makacskodnak, tovább ragaszkodnak az erőpolitikához, akkor számunkra nem marad más hátra, minthogy aláírjuk a béke- szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal.

A Szovjetunió nem szándékozik azok , kezére játszani, akik az erőpolitika . hívei. Mi szívesen aláírnánk a szer- . ződést Nyugat-Németországgal is, volt . szövetségeseinkkel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, kénytele- j nek leszünk belemenni egy egyoldalú . szerződés aláírásába a Német De- [ mokratikus Köztársasággal.

Adenauer kancellár úgy véli, hogy a német kérdés megoldása egyértelmű Németország egyesítésével. Érthetők a német nép egyesülési érdekei és törekvései, az egységes német ál- . lám megteremtésére irányuló igyeke- . zete. Németország most két külön- : böző társadalmi és politikai berendezkedésű állámból tevődik össze. Az egyesítés kérdése e helyzet reális értékelése kapcsán különös jelentőségre tesz szert. Ezt a kérdést csak maguk a németek oldhatják meg, mert minden attól függ, milyen társadalmi és politikai rendszer lesz az egységes Németországban.

Kinek kell ezt eldöntenie? Valamelyik más országnak? A szövetsé- geseknek? Nem, ez maguknak a c németeknek a joga. Ön pedig, kan-.- cellár úr, még találkozni sem akar a- Német Demokratikus Köztársaság- képviselőivel, ön azt akarja, hogy t mi, vagyis a volt szövetségesek egye- a sítsük Németországot, akik Hitler

ellen harcoltunk. Nekünk viszont, k akik szövetségesek voltunk a hitleri ii Németország ellen 4viselt háborúban,- eltér a véleményünk ebben a kérdés-