Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-20 / 299. szám

Vasárnap. 1959. december Ä0. eSZAKMAGVAKORSZAU 4 cél: az Egységes pedagógiai kultúra kialakítása A borsodi iskolák szülői munkaközösségeinek tanácskozásáról Mint már lapunk pénteki számá­ban hírt adtunk róla, csütörtökön a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházába hívták össze a borsodi iskolák szülői munkaközösségeinek elnökeit, az általános és középisko­lák vezetőit, valamint a járási és vá­rosi nőtanácsok titkárait, hogy meg­hallgassák és megvitassák Ortutay Zsuzsa, a Nőtanács országos titkárá­nak előadását á szülői munkaközös­ségek új feladatairól, céljairól, az if­júságunk nevelésével kapcsolatos problémákról. Hegyi Imréné, a nőtanács borsodi pedagógiai bizottsága vezetőjének megnyitó szavai után került sor Or­tutay Zsuzsa előadására. Bevezetőjé­ben elmondotta:'1 ezen a tanácskozá­son bármiről is beszéljenek, a köz­ponti téma a gyermek, az ifjúság ne­velése. Arról a gyermekről beszél­nek,. akit szülei szeretettel, gonddal vesznek körül, mert boldog emberré akarják nevelni, s aki tagja a felnö­vekvő nemzedéknek. Ezért a gyerme­kért pedig a felnőtt társadalom, s kü­lön a szülők és a pedagógusok a fe­lelősek. \ — Ez a felelősség közös, egységes felelősség kell, hogy legyen — mon­dotta Ortutay elvtársnő. — Az egész nép neveli ebben az örökösét. A készülő iskolareform, a politechnikai oktatás bevezetése, az életrenevelést szolgálja A továbbiakban elmondotta: a tár­sadalmi átalakulás, a tudomány és a technika forradalmi fejlődése nyo­mán megváltozott a korszerű mű­veltség tartalma, s ez az iskolai tan­terv módosítását állította feladatul iskolaügyünk elé. Az ennek alapján készülő iskolareform, a politechnikai oktatás bevezetése, az életrenevelést szolgálja. Nem elég, ha a jó kapcsolat a két nevelő — a szülő és a pedagógus kö­zött — csak négyszem között alakul ki. Ennek a kapcsolatnak többnek kell lennie. A jó* kapcsolatot, nyílt őszinteséget, egy közösségen belül kell kialakítani. Létre kell hozni azt a szemléletet, hogy nem csak az éri gyermekem fontos nekem, hanem mindannyiunk gyermeke fontos mindannyiunknak. Ennek a feladatnak a megvalósítá­sára hívta fel a figyelmet az általá­nos iskolai rendtartás módosított, XVII. fejezete is. Ez öt pontba fog­lalja a feladatokat. Az első: hogy a szülői munkaközösség részt vállaljon az ifjúság korszerű, szocialista neve­léséből. Ezért a munkaközösségek­ben, az igazgatók és a pedagógusok segítségével meg kell szervezni a szo­cialista pedagógia és a gyermeklélek­tan alapvető ismereteinek ^merteté­sét. — Ehhez központilag is segítséget nyújtunk a közeljövőben — mon­dotta Ortutay elvtársnő — a muhka- 'közösségnek, iskolatípusok és korok szerint 8—8 témát adupk meg, megfelelő bibliográfiával együtt. Második és harmadik feladatként a munkás- és parasztszülők gyerme­keinek sokoldalú támogatását és az iskolai ifjúsági szervezetek munká­jának segítését jelölte meg. Áz iskolán kívüli szabadidő eltöltését is meg kell szervezni Igen fontos — írja elő az általános iskolai rendtartás —- a gyermekek iskolán kívüli szabadidejének a meg­szervezése. Ez azért alapvető feladat, mert itt található az egyik ellentét az iskola és a család között. A gyer­mekek iskolai élete szervezett, mód­szeres, kötött munkarendben folyik. Az iskolán kívüli szabadidő pedig rendszerint teljesen kötetlen. — Sok tanácsra van szüksége a Szülőnek arra vonatkozóan, Wgyan alakítsa ki gyermekének otthoni életrendjét, mivel töltse leghelyeseb­ben a szabadidejét,— mondotta Or­tutay elvtársnő. Ötödik feladatként az iskolák tár­sadalmi és anyagi támogatását sza­bályozza a rendtartás. A szülői mun­kaközösségek tevékenységében eddig Továbbképző iskola a Vasgyárban nagy szerepe volt az iskolák anyagi támogatásának. Ezen h téren szép eredmények is születtek. Most pedig — a rendtartás szerint — előtérbe léptek a nevelési feladatok. Ortutay elvtársnő ezután a szülői munkaközösségek támogatásáról, se­gítéséről beszélt, rhajd sikeres mun­kát kívánt az elkövetkezendő időkre megyénk iskoláinak, pedagógusainak szülői munkaközösségeinek. Az előadást élénk vita követte. A hozzászólások során élénk érdek lődés kísérte Papp Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkárának fel­szólalását. Papp elvtárs elmondotta, hogy körülbelül másfél hónappal ezT előtt részt vett egy értekezleten, amelyen ugyancsak az ifjúság neve­lésének időszerű problémáiról volt szó. Ezzel kapcsolatban megemlítette a VII. pártkongresszusnak az ifjúság nevelésével kapcsolatos határozatát.- Az Ifjúság szocialista szellemben való nevelését már áz óvodákban meg kell kezdeni, mondotta Papp elvtárs. — így könnyebb lesz az ilyen irányú neve­lésük mind az általános, mind pedig a középiskolákban. Majd a szülők és a pedagógusok kapcsolatáról beszélt. Papp elvtárs kitért a diákok külső megjelenésére, az öltözködési problémákra. Helyte­lenítette, hogy egyes szülők ..túlöl­töztetik” gyermekeiket. Papp elvtárs ezután a megye és külön a miskolci iskolák szülői munkaközösségeinek eredményeiről beszélt, a politechni kai oktatás bevezetésének helyessé géről. Befejezésül elmondotta: sokat fáradoznak pedagógusaink a gyer­mekek helyes nevélése érdekében, reméli, hogy a cél tisztánlátását a ta­nácskozás még jobban elősegítette. Igen sok pedagógus és szülő ve­tette fel a vita során, hogy helytelen az a gyalcorlat, hogy egyes szülők az esti órákban is megengedik gyerme­keiknek, az utcán való tartózkodást. Javasolták, hogy az ilyen esetek el­len a szülői munkaközösségek lépje­nek fel határozottan és szervezetten. A politechnikai oktatás bevezeté­sét a tanácskozáson résztvevők, a fel­szólalók igen helyeselték. Király Ba- lázsné. az abaujszántói szülői mun­kaközösségről. elmondotta ezzel kap­csolatban, hogy az ő iskolájukban már megszervézték a politechnikai oktatást. A gyakorlati órák megtar­tását itt a szakmunkás édesapák vál­lalták, s az oktatás eredményesen folyik. Pál József, a tolcsvai iskola igaz­gatója, Kovács György Tokajból, Jaskó Lajosné Ózdról a különböző iskolai rendezvényekről, különösen a táncmulatságokról beszélt. Helytele­nítették, hogy az ilyen táncmulatsá­gokat egyes helyekén túlzásba viszik. Helyes lenne, mondották, ha ezeket a rendezvényeket ritkábban és több nevelési tartalommal tartanák meg. A résztvevők, a felszólalók vala­mennyien köszönetüket fejezték ki Ortutay elvtársnőnek az értékes elő­adásért. (R) ést is tanulnak. Egy-egy órában pél- íául a vendégfogadásról beszélget­lek, a helyes terítésről, majd ezt kö- ■eti a főzés. A kilenc fiú számára a kohászati echnikum tanműhelye biztosítja a gyakorlati foglalkozásokat. Itt meg- smerkednek a szerszámokkal, a kü- önféle szaftmunkák alapjaival, az ícélgyártással. Ebben segítségükre ;an a sok üzemlátogatás is. Termé- izetes, hogy a fiúk kevesen vannak- csak kilencen —. hisz a többiek /agy szakmunkás tanulók, vagy kö­zépiskolába kerülték. Az év során tárható, hogy még apad a számuk, nunkát. találnak. Vincze igazgató elvtárs elmondotta, iog'y a továbbképző iskola megindu­lása előtt aggányái voltak: megér­ti, k-e a szülők a továbbképző iskola hivatását, célját, nem akadályozzák-e majd gyermekeik beiratkozását? El­lenkezőleg történt. A gyermekek 80 százaléka már az első felszólításra beiratkozott. A második felszólításra minden gyermek jelentkezett. A pe­dagógusok szülői értekezleten meg­magyarázták a szülőknek a tovább­képző iskola lényegét. Valamennyi­en megértették, hogy gyermekeik ér­dekében tesznek, ha tanulni küldik őket. A szülők örülnek annak, hogy a gyerekek — elsősorban a lányok -» megtanulják mindazt, ami a háztar­tás vezetéséhez a legszükségesebb, a szabást-varrást. Természetesen tel­jesen ingyen, az állam pénzén. Ma­guk a szülők is igyekeznek segíteni áz iskolának az eredményesebb ok­tatás érdekében. A II. kerületi ta­nácsülésen például egy felszólaló fel­ajánlotta. hogy a lányokat megtanítja a gépi hímzésre. A területi pártszer­vezetek is — az Oprendek Sándor és az Ady Endre pártszervezet — hat­hatósan segítenek. Az Oprendek pártszervezet vezetősége például — személy szerint Hajdú Rezső elvtárs — igen életrevaló javaslatokkal já­rult hozzá ahhoz, hogy minél jobb, az élet követelményeinek megfelelő legyen a gyakorlati oktatás tanterve. Két kerület ~ a,.n; f® a /J1, — fiataljai jár­nák a vasgyári iskola továbbképző tagozatára. A távollakók is szorgal­masan bejárnak. A pedagógusok kü­lönösen' a hámori lányokat dicsérik* hatan járnak onnan, minden foglal­kozáson jelen vannak. De bejönnek a lillafürediek, a perecesiek is. Voltak téves nézetek is a továbbképző isko­lával kapcsolatosan. Akadtak, akik azt mondták, hogy képesítést, vagy érettségi bizonyítványt ad. Erről nincs és nem is lehet szó. Két év után bizonyítványt kapnak a fiata­lok, mellyel az a kedvezmény jár, hogy ha utána szakmunkásképző is­kolába jelentkeznek, egy évet beszá­mítanak. (NZ) IL A négy Peking Szabad összefoglalni? így külső képét tekintve, négy elemből össze- gyárinak látja az idegen Peking vá­rosát. Az egyikre, a régi Pekingre, az alacsony Pekingre, a tűzfalukkal ki­felé forduló viskó-telepek sora a jellemző, no meg az egy-két emele­tes, szűk házakból összerótt keres­kedő utcák sora. Egy ilyen viskó-te­lepen belül számos házikó lapul, amelynek egyik oldalát szinte telje­sen piciny üvegablakokból eszkábál- lák össze. Az ablakokat azonban nem szabályosan fogják össze a falécek* mint nálunk, hanem girbe-görbe, szögletes kígyózó vonal-labirin­tusban, amely sajátosan emlékezhet a császári palota, némely közfalának vonalaira. Ott azonban nem falécek, hanem fapolcok alkotják e vonala­kat és rajtuk szobrok, vázák, dísz­tárgyak állnak. És mindjárt ez a másik Peking: a. császári Tiltott Város emlékei, a Nyá­ri Palota és néhány templom. Olyan ez, mint egy zenei kontrapunkt — ellentéte az előbbinek. Szépségéről, gazdagságáról és arról, hogy ez hon­nan származik, még majd esik szó. A harmadik elem viszonylag cse­kély területre szorul: az imperialis­ták és a Kuomintang tőkéséi létesí­tették. Európai stilusu paloták, vil­lák, gyárépületek. A negyedik — nos, máris ez a leg­hatalmasabb és diadalmasan nyomul előre. Ez a felszabadulás után épült. Óriási középületek, szállodák, hatal­mas és egészséges bérházak, új gyá­rak. Az építésügyi minisztérium pa­lotája, zöld zománccserép tetejével, fehérköves feljárójával, a kínai be­tűkre emlékeztető ívelt vonalú díszí­tésével a nemzeti és modem építészet ragyogó egybeolvadásának példája, Ott van a Rádió lépcsőzetesen emel­kedő, toronyban végződő, kilenc- emeletes épülete, a Barátság Szállo­dája, új iskolák... De itt minden felsorolás csak kisepbít. Hogyan kerülték ilyen épületek a varos közepére? És a széles sugár­GOMBÓ PA*« Folyó a hegygerincen utak? ~ Nos, lebontottuk a régit. Pe- kmget újjáépítjük. Egy könyvet nézek Peking újjáépí­téséről. És valóban, itt láthatók pá­rosával a képek: elhanyagolt, bor­zasztó csatorna — helyén /rendezett tér. Viskó-sor — azoknak a négy- emeletes bérházaknak sora, amelye­ket már láttunk. Üres mezőség lakónegyed és gyárépületek. Építkezés 3a igaz, ez az ötödik Peking: az épülő. A Tien An Menen, szemben a Téli Palotával — erdő. Fák, ame­lyek egymás tetejébe nőttek fel, tízemeletnyire, vagy még magasabb­ra. Az épület tornya 65 méteres lesz, alatta 13 emelet és ezek mellett két szárnyépület. Az egész óriási magas­ságot felállványozták, mégpedig 47 munkanap alatt. 1— Szokatlan nálunk ez az eljárás, főmérnök elvtárs. Nálunk az egyik emeletet felépítik, aztán húzzák rá a másikat. A szállításokban rendsze­rint toronydaru segít. — Az előredllványozás nálunk is ennek az esztendőnek az újdonsága. Toronydarunk nemigen van. így vi­szont szinte egyszerre épülhet az egész épület. Míg az egyik emeletet befejezik, már húzzák is a következő falát és az állványozó sem akadá­lyozza a •munkát. — És hogy tudták felállítani ezt a kozeV70 méteres állvány tornyot? — Valóban, nehéz dió volt. Pe- kingben eddig még 50 méternél ma­gasabb nem készült. Meg kell valla­ni, hogy az állványozó munkások ol­dottak meg a problémát, a mérnö­kök csak ellenőrizték javaslataikat, 50 méterig egyenesen állnak az osz­lopok, onnan 70 méterig azonban ki­csit befelé dőlve épültek,... Pop Csaknem minden második ember gumiszalaggal a fülére erősített kis gézkendőt hord a szája előtt — glyas- félét, mint amilyet nálunk az ope­rációnál az orvosok. Miért? Erre kü­lönböző feleleteket kapunk. Az egyik szerint óv a hidegtől, tehát a hűtés­től. A iríásik szerint a bacilusoktól, különösen az influenzás fertőzéstől óv. A harmadik szerint ugyancsak a bacilusok miatt van e viselet, csak­hogy éppenséggel a náthás, influen­zás emberek hordják, nehogy köhög- ve-tüsszögve mpsolcat megfertőzze­nek. A negyedik szerint főként a por miatt van. Akárhogyan is: , ez a vise­let népszokás. Hát mit tagadjuk: por, az van Pe- kingben. Mi mint jól értesült embe­rek, mindjárt tűdtuk, hogy a por a Góbi-sivatagból került ide. Azonban az első pekingi, akinek ezt elmondtuk, a szemünkbe neve­tett és közölte velünk, hogy ezúttal egyáltalán nincsen szél, márpedig a Góbi pgra a szelek szárnyán terjed. Hát akkor hogyan? y Perszeaz építkezésektől. Itt foly­ton rombolnak és folyton építkeznek — hogyne, lenne hát por! De a város igazgatási szerveinél tett látogatásunkkor ezen'a mggyarár zaton is túlmentek. Azt mondották, hogy Pekingbe szállít port a si­vatagi szél is, rengeteg port termel­nek az építkezések és bontások és ilyenkor télen mindehhez hozzájárul még az alacsony lakóházak rossz fű­tőberendezéséből származó füst és korom. Tipegés Az úttesten, színes vattakabátba öltöztetett kisgyereket vezetve idős asszony tipeg át. Tipeg? Inkább von­szolódik, sántikál, merev lábakkal4 lábszárai olyanok, mint a botok, mintha két műláb lenne, méghozzá rosszul készült, olcsó műláb, — s ezt a benyomást az is erősíti, hogy alul, a lábfej helyén csak valami valószi­nűtlenül kicsi csonkot fed a külön­leges trapéz alakú papucs. A papucsfedte lábfej Jborzasztó kí­nok árán született. Esztendőkön át pályázták, kötözték, vér serkent belőle, timsóval kenegették, húzták össze, hogy végül is „olyan legyen, mint az aranyliliom kelyhe”. És akkoriban palában olyannak is lát­ták a vagyonos férfiak, akik csakis liliomlábú nőt vettek feleségül, olyannak tekintették azok a fiatal lányok, akik végigszenvedték a kö­tözés éveit és utána a tipegés évtize­deit. ' 1 A kínai lábbeli ipar ma háromféle női lábat ismer: kötözöttet, felszaba­dultat (ezt eleinte kötözték, azután mikor már részben elnyomorodott, megszüntették a pályázást) és termé­szetest. Ennek! megfelelően a fentebb emliiett ipar háromféle lábbelit ké­szít a nők számára. És mi lett a tipegéssel? Ma már csak az idősebb nők tipegnek, a fia­talok bájosan, puhán, természetesen járnak. A tipegés megöregedett. Az Északi-tenger Az ,,Északi-tenger” — ez az elne­vezés nem tengert jelent, mégcsak nem is valami óriás tavat, hanem egy tfarkot és benne a mi városligeti tavunkhoz hasonló, bár annál na­gyobb tavacskát. Ez a park nem is olyan régen, a Tiltott Városhoz tar­tozott, császári magánterület volt. A XII. század óta létezik, akkor hord­ták oda, a lapályos Pekingre azt a hegyet, amely legjellemzőbb e vark- ra. — Odahordták? — Igen, messziről idehord ták a sziklákat. Egyébként ugyanígy ke­letkezett a szomszédos hegy is, az ott ni, amelynek tetején a piros épület helyén, öngyilkos lett az utolsó Ming császár.' A mi hegyünk tetejét 1651 óta fe­hér, különös alakú kópagoda díszíti — a kínaiak pagodának mondják, de formája, egész felépítése emlékeztei a tibeti képeskönyvekből jól ismert >,stupá”-kra. — Ugyan miért hívják ezt a tavat Északi-tengernek? — Nem a tó lényeges az elneve­zésben, hanem a hegy és a pagoda. Azt tartja a monda, hogy itt van az Északi-tenger forrása és, ha nem lenne a pagoda, felfakadna és elön­tené egész Pekinget. Mit lát az ember ezen a hegyen, amelyről a magyar népdal jut az eszébe: a zsebkendőmnek a négy sar­kában is elhordom? Lát fehérkérgű fenyőket. Lát „sárkánybarlangot” — egy labirintusszer ü elágazásokkal telt barlangrendszert, amelynek lép­csőin, termeiben a császári arisztok­rácia bújócskázott: a hölgyek min­den bizonnyal tipegtek és sikongtak. Lát igen sok csodálatosan szép épü­letet szerteszét szórva — leöztük egy templomot és egy vendéglőt. Itt ta­nulja meg azt is, hogy az a különös zománcozott cserép, amivel a kínai stilusu díszépületek, fedve vannak, cső alakú, az egész tető mintha ilyen aranyszínű csövek egymáson fekvő két sorából volna összeróva; és min­den cső ugyanazzal a jellel," a *„hosz- szú élet” kínai írásjelével van lezár­va. Lát az ember rengeteg bazalt­sziklát és lát különös alakú, üregek­kel szaggatott mészkőlömböket fel­állítva, mintha szobrok lennének. És valóban: az is a funkciójuk, ami a szobroké. Azért helyezték őket oda, hogy gyönyörködtessék a szemet bo­nyolult, változatos és ívelt formájuk­kal, amelyet évezredeken át alakított a tenger hullámcsapása, avagy fara­gott rájuk, oldott ki belőlük a hévíz. Szembeötlő, hogy milyen sok hason­lít a kőfigurációk közül bámulatos módon a modern szobrászat egyné­mely öncélú remekére. Ezekkel az olykor alapzatba foglalt „szép szik­lákkal” Kínában mindenfelé találko­zunk majd. Nagyban és kicsinyben — olyan picinyben is, amekkora példá- ul egy szálloda valamelyik állványán egy jókora mosdótál nagyságú hal- tenyésztő medencében eljer. (A szerző most megjelent kőn* véből. Kossuth Kiadó 195JM <u Országos gond ^oj““ kikerült, de még el nem helyezke­dett fiatalok sorsa. Sokszor nem tud­nak mit kezdeni az idejükkel. Raj­tuk akar segíteni a kormány a to­vábbképző iskolák létrehozásával. Az iskolák heti 6 órában elméleti és gya­korlati oktatásban részesítik a 14—16 éves fiatalokat. Miskolcon két továbbképző iskola létesült. Az egyik a Vasgyárban, a XVII. számú általánol fiúiskolában, a másik a MÁV-telepi általános isko­lában. Október 1. óta folyik az ok­tatás. Ma már bizonyos tapasztala­tokról is beszámolhatunk. A vasgyári iskolába 161-en járnak. Főleg lányok. Fiúk csak kilencen. Eredetileg keve­sebb fiatalra számítottak, két osz­tályt terveztek. Jelenleg négy tovább­képző. osztály működik. Igen jó^sö- rülmények között. Terem van, a ne­velők is szívesen vállalták a tanítást a továbbképző osztályokban, és a gyakorlati oktatáshoz szükséges esz­közök is összegyűlnek lassan. Vincze Pál igazgató kalauzol az egyik osztályba. Bocsi Etelka tanárnő órájára kopogtatunk be. A szocialis­ta iparszervezés keretében az élet- színvonal alakulásával foglalkoztak. Utána kézimunkaóra következett. A népművészeti hímzés motimuvaival ismerkedtek a lányok. Szívesen jár­nak az órákra.'Tatár Mária például Perecesről jár be, közgazdasági technikumba akar menni, de ezt az évet sem hagyja ki. A lányok el­mondják, mivel foglalkoztak eddig. A házkörüli munkákkal ismerkedtek, a hímzés alapjaival, papucsot csinál­tak, kötöttek. A-tanév folyamán 12 órában hallgattak egészségügyi vo­natkozású előadásokat, például a cse­csemőápolásról, a lakás tisztántartá­sáról. A szocialista ipar, üzemgazda­ságtan kérdéseivel hat órán át fog­lalkoznak. Magyarország ipari fej­lődése, a szocialista országok együtt­működése, ' a Szovjetunió iparának fejlődbe és egyéb ipari, üzemgazda­ságiam ismeretek elsajátítása szere­pel e tárgykörben. Két elméleti tan­tárgy uk£'van: a magyar irodalom és számtan. Részben a nyolc év anya­gát ismétlik át, yészben pedig újat tanulnak. A mai magyar irodalom­mal, a Szovjetunió és a népi demok­ráciák irodalmával ismerkednek, műveket elemeznek. A számtan tan­terve az ipari munkákhoz igazodik. A lányok textilipari és élelmezési vonatkozású számításokat gyakorol­nak. Igen színes es x'altozato* a la: * nyok . gyakorlati foglalkozása. Ruhatisztítással, folt­tisztítással kezdődik, kötéssel, horgo­lással, hímzéssel, majd fehérnemű sz*bás, varrással folytatódik. Később pedig felsőruhákat is készítenek. Fő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom