Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-20 / 299. szám

*

ESZAKMAGYARORSZAG

Vasárnap, 1959. december 20.

———— ——^

Tamil inán« ózzuk. — valósítsuk nies'!

KÉT HETE MÁR, hogy befejezte tanácskozását pártunk nagyjelentőségű VII. kongresszusa. Élményekkel, tanulságokkal gazdagodva küldötteink hazajöttek Budapestről és hozzáláttak a nagy tanácskozás tapasztalatainak, a kongresszus határozatainak megvalósításához.

A VII. kongresszus történelmi tapasztalatainak hasznosítása, határozatainak megvalósítása azonban nemcsak a kongresszusi küldöttek feladata. Nem Is lehet csak az ő feladatuk, hiszen erre az a 669 szavazati joggal rendelkező elvtársunk, aki az egész párttagságot képviselte, képtelen is lénne. A kongresszus tanulságainak hasznosítása, határozatainak gyakorlati megvalósítása az egész párt, valamennyi pártszervezetünk, pártunk minden tagjának kötelessége! Sőt, a pártkongresszus ezernyi tanulságának hasznosítása nem is szűkülhet le csupán a párttagságra. Közismert, hogy pártunk az elmúlt 3 esztendő alatt valósággal összeforrott a pártonkívüli dolgozók " millióival. Közülük sok ezren töltenek be felelős gazdasági, kulturális vagy állami funkciót, s a maguk beosztásában egy-egy területnek felelős gazdái éppúgy, mint a kommunisták, bármely poszton is dolgoznak. Nyilvánvaló, hogy itt ők, a pártonkívüli vezetők felelősek pártunk politikájának érvényesítéséért,' hiszen pártunk az egész dolgozó nép érdekeit képviseli, politikájával az egész dolgozó nép akaratát, törekvéseit fejezi ki, s a dolgozó nép akarata, pártunk számára parancs! Az egész VII. kongresszus légkörének messze- hangzó mondanivalója volt, hogy pártunk a dolgozó népet szolgálja és számunkra nincs nagyobb tisztesség, mint jól szolgálni a munkásosztály, a dolgozó parasztság — az egész dolgozó nép ügyét. Vajon képesek lettünk volna-e az ellenforradalom rombolását, kártevéseit viszonylag ily rövid idő alatt kiheverni, és oly nagy eredményeket elérni a szocializmus építésének útján, mint amelyről a VII. kongresszuson beszámolhatott pártunk Központi Bizottsága, ha pártunk nem jól képviselte volna népünk érdekeit a legkritikusabb körülmények között is, — ha nem lett volna helyes az a politika, amelyet pártunk az ellenforradalom leverése óta oly nagy körültekintéssel folytatott — összeforrva a pártonkívüliek

sokmilliós táborával? — Nyilvánvalóan nem lettünk volna képesek. Ebből következik, hogy ennek a helyes politikának tanulságait, amelyet a marxizmus-leninizmus eszmei tanításainak fényénél a VII. kongresszus oly sokoldalúan elemzett, nemcsak pártunk tagjainak, hanem a párton- kívülieknek is helyes mélyrehatóan tanulmányozni és hasznosítani a tanulságokat, hogy a jövőben is botor- kálás nélkül haladhassunk tovább a helyes úton, a szocializmus felépítésének lenini útján.

A VII. KONGRESSZUS gazdag elméleti anyagával sokféle formában ismerkednek meg megyénk dolgozói. Sokezren hallgatták a rádió helyszíni közvetítését a Központi Bizottság Kádár János elvtárs által elmondott referátumáról, hallgatták Fock Jenő elvtárs- referátumát a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves terv elkészítéséhez adott irányelvekről, Hruscsov elvtárs és a többi testvérpártok képviselőinek — valamint a kongresszusi küldöttek felszólalásait, a kongresszus egy hétig tartó tanácskozásáról. Nagyon sokan olvasgatták az újságok hasábjain is. De elmondhatja-e bárki is, hogy egyszeri hallásra, vagy olvasásra^ máris „megemésztette” azt a sokrétű és gazdag tanulságot, amit a VII. kongresszus adott a szocializmus építésének meggyorsításához, a szocializmus alapjainak lerakásához? — Nyilvánvalóan kevés ember képes erre, — ha egyáltalán képes.

Tegnap a megye vezető pártmunkásai előtt a politikai akadémia előadásán Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára — egyik kongresszusi küldöttünk — ismertette a VII. kongresszus jelentőségét és feladatainkat a VII. kongresszus után Borsod megyében. Az elkövetkező hetekben sokezren ismerkednek meg újból a VII. kongresszus tanulságaival, határozataival, az üzemekben, intézményekben és falvakban nyilvános pártnapok keretében. A kongresszusi anyag — tematikus — elmélyült tanulmányozására pedig a pártoktatás különböző formáiban kerül sor.

ISMERETES, hogy ez évi pártpropagandánk gerincét, legfőbb eszmeipolitikai tartalmát valamennyi pártoktatási formában éppen a VII. kongresszus anyagának feldolgozása képezi. Ez természetes is, hiszen az elméleti munka sohasem öncélú pártunkban. A gyakorlatból táplálkozik s a gyakorlatot, a szocializmus építésének gyakorlatát kell hogy segítse. A kongresszusi anyag feldolgozására ezért valamennyi pártoktatási formában nagy gondot kell fordítani. Biztosítani kell, hogy az egyes pártoktatási formák jellegének, a hallgatók összetételének megfelelően differenciáljuk a, kongresszus nemsokára feldolgozásra kerülő tananyagát. Propagandistáinknak * feltétlenül figyelembe kéll venniök, hogy hol, kiknek tartják a foglalkozásokat. A főbb elvi kérdéseken kívül egészen biztos, hogy más problémák vetődnek majd fel az időszerű kérdések tanfolyama szemináriumain, falun, mint mondjuk Diósgyőrben, Ózdon, vagy Kazincbarcikán. Ismét mások a filozófiát tanulmányozó orvos-csoport foglalkozásain, mint a gazdaság- politikai tanfolyam mezőgazdasági tagozatán. Ezért propagandistáink az egyes tanfolyamok jellegének megfelelően készüljenek fel a kongresszus anyagának foglalkozásaira. Erre vonatkozóan egyébként a megyei konferencián még konkrét útmutatást kapnak majd a propagandista elvtársak.

Igen fontos, hogy a sorra kerülő foglalkozásokon kerüljünk mindenfajta elvont elméletieskedést és dog- matizmust. Ugyanakkor arra is ügyeljünk, hogy sehol se sikkadjanak el a marxizmus-leninizmus klasszikusainak a kongresszus egész munkáján végighúzódó alapvető tanításai az osztályharcról, a proletár- diktatúráról, a szocialista iparosiiás- ról, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, és az ideológiai harcról. Elsőrendű feladatunk, hogy a kongresszusi anyag feldolgozása során sokoldalúan magyarázzuk meg, hogy mit jelent a szocializmus alapjainak lerakása, miért legfontosabb feladatunk az elkövetkező évek során a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A viták során következetesen védjük meg pártunk politikájának marxista-leninista vonalát és kellő ideológiai éberséget tanúsítsunk mindenfajta torzítással, különösen a revizionizmussal és a szektás nézetekkel szemben.

A KONGRESSZUSI ANYAG fel- dolgózását megkönnyíti, hogy a Központi Bizottság kellő példányszámban és idejében a hallgatók és propagandisták rendelkezésére bocsátja a szükséges tananyagot. Rajtunk a sor, hogy a VII. kongresszus gazdag útmutatásait és határozatait sokoldalúan tanulmányozzuk és valósítsuk meg.

Csépányi Lajos, az ágit. prop. osztály munkatársa

cpAnl)et'iessé(f

Tiszabábolnán. a Rákóczi Termelőszövetkezet irodájában eaii „apróság" ragadta meg a figyelmünket, Féltucatnyi félig, vagy egészen i telt papírzsák támaszkodott a könyvszekrénynek, a falnák. Az egyik zsákból árulkodóan fehérlettek a bab- szemek. a másikból cukor, a harmadikból liszt. Egy teli zsákból használt, vagy félig használt cipők orra, .sarka kandikéit ki. Az egyik szekrény tetején nagy halom használt gyermekruha — mint egy 20 kilogramm súlyú — feküdt. Egy kislány jött be, karján kosárral.

— Édesinyám küldte.

— Köszönjük, kislány — mondta az elnök, Balatoni József nagyon barátságosan, s a benne lévő babot a többihez öntötte.

— Valami gyűjtési rendeztek? — kérdeztük kíváncsian az elnököt.

— A járási iiőtanács- lól kiszóltak, hogy nem iudnánk-e egy szegény családon segíteni. Nevüket nem tudom, csak annyit tudunk róluk, hogy Műhibán laknak. Az apa gyárban dolgozott, most súlyosan megbetegedett. Az asz- szony egyedül keresi, a kenyeret. , Ügy tudom kanászságot vállalt. Kilenc gyerek van... A nyáron a villám belecsapott a házukba és leégett... Miért ne segítenénk? Van miből. Eddig a. tagoktól összejött három zsák liszt, harminc kiló cukor, tíz kiló szalonna és egy zsák cipő, csizma, meg...

Egy zsák cipő. csizma ... A zsákból ki- Izandikáló, még aránylag egész jó cipők sokat

mondanak. Valahogy a régi karácsonyi időket juttatják az eszünkbe. Itt-ott a lerongyolódott városi proletár és falusi szegénygyerekek számára így karácsony tájt gyűjtést rendeztek „úriasszonyok”. Talán károm faluban sem gyűlt össze ennyi, pedig gazdag volt az ország, leit volna miből. És ma — a0megváltozott életű emberek adják össze, amire nekik nincs szükségük. Nem képmutatásból. nem álszereietből. hanem igazi ember szerétéiből, emberségből. Jól élnek, jobban élnek, mint régen, és nem feledkeznek mag azokról, akiket valamilyen körülmény — betegség, villámcsapás — a szegénységbe taszít. Tiszta szívből fakadó emberi tett, igazi l<arácsonyi ajándék. Cs. B.

Eredmények Nemesítik ken

A nemesbikki Uj Barázda Termelőszövetkezet 1954-ben alakult. Gyarapodási lehetőségeiről azt tartják, hogy az szinte korlátlan, olyan földet mondhat magáénak, melyben minden megterem, pontosabban: amit belevetnek, dúsan megfizet a munkáért, fáradozásért. Ebben az évben őszibúzából 14,76 mázsát, ősziárpából 15 mázsát takarították be . holdanként, lényegesen felülmúlva az egyénileg dolgozók átlagtermését.

De a tsz elsősorban állattenyésztésbén érdemel figyélmet. A 100 holdra eső sertéshús-termelésben megyei viszonylatban is jelentős eredményekkel dicsekedhet. A tsz 376 kát. holdon gazdálkodik, ugyanakkor ez évben eddig 300 db. hízott sertést adott át az Állatforgalmi Vállalatnak, s december végéig további 100 hízó kerül a tsz-ből az ország asztalára, ami azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetben száz holdra több mint 100 db hízott sertés jut.

Tejtermelés tekintetében hasonlóan szép eredményeket értek el, nem egy termelőszövetkezetünk* példát vehet a nemesbikkiektől. Harminchat fejőstehénnel rendelkeznek. A helyes takarmányozással, ápolással elérték azt, hogy az egy tehénre jutó fejési átlag 1959-ben meghaladta a 3000 litert. Jövő évi terveikben — többek között — szerepel a fejőstehén-állomány növelése, tíz sajátnevelésű növendék tehenet állítanak be. A mennyiségi növekedés mellett a minőséget sem hanyagolják el. Célul tűzték ki az egy tehénre eső fejési átlagnak 3700 literre való emelését, ami az állatgondozók még lelkiismeretesebb munkáját feltételezi.

Az Uj Barázda az állatállon .ny növelése érdekében még tavaly megkezdte egy 52 férőhelyes tehénistálló és egy 300 férőhelyes juhhodály építését, melyek ebben az évben kerültek véglegesen tető alá, saját erőből mintegy 60 ezer forinttal siettették az építkezést.

• A termelékenység emelkedésének tulajdonítható, hogy a tervezett munkaegység-érték is növekedett, 45 forint körül lesz egy munkaegység értéke.-----------o----------F

enyőünnep Diósgyőrben

Ma délelőtt a diósgyőri Művelődés Házában a Lenin Kohászati Művek nőbizottsága fenyőünnepélyt rendez. Az ünnepség során több mint ezer csomag kerül kiosztásra a gyár dolgozóinak gyermekei között. Az ünnepség után a Miskolci Nemzeti Színház művészei bemutatják a Hamupipőke című meseoperettet. -----------o

D

ebreczenyi u. 16. délután 3 és 5 órakor: Terülj táska.

]\EM LÁTOK ÉN ABBAN semmi felháborodnivalót, ha egy lány még ha falusi is az a lány — párosítóhoz folyamodik, hogy szebbnek lássék. Hát istenem! Ha a városi lányok megtehetik, a falusi lányoknak is szabad. Mért ne! Városon már a férfiak is kenőcsözik magukat, nem elégszenek meg azzal az ábrá- zattal, amit a természettől kaptak. S a falu ugyan miért maradna le szépség dolgában a város mögött?

De hát nem a város akarja a falutól elvitatni a mesterséges szépítkezés jogát A falu áll résen, árgus szemekkel vigyázván az ősi természetességre. Nem akarok én ujjathúzni a vénasszonyokkal, de Piroska ' esetét el kell mondanom, még akkor is, ha velük kell összeakasztanom a tengelyt.

A boltos mindennek az oka. Hogyhogy nem, az egyik éltes asszonyságnak a pulton látható sokféle szépítőszerről az jutott eszébe, hogy megkérdezze:

Oszt mondja csak, boltos űr, van-e kelendősége azoknak a’ izéknek, — s mivel szókincséből nem futotta az „izékre”, az ujjúval bökött rájuk. A boltos az boltos, szereti dicsérni a portékáit, hiszen a forgalmi terv se kutya, teljesíteni kell, a propaganda meg egyik hathatós eszköze a kereskedés fellendítésének.

— Még, hogy van-e?! A lányok úgy járnak rá, mint legyek a mézre.

w A mi jányaink? — szűkült ha.- fogasra a kíváncsiskodó szeme.

— Persze, az itteniek. Csák nem kívánja tőlük a mai modem világ^ ban, hogy piros papírt nyálazzanak az arcukra, mint maguk tették hajdanán?

így kezdődött. Vasárnap már volt mit meghányni-vetni vénasszony-kö- tökben. Pirosítják magukat a szégyentelenek, romlanak! — fúiták meg 4L--riadót. Itt tenni kell valamit. A leghangosabban Tercsi néni ágált az ilyenfajta haladás ellen. No, de a fiatalságnak is volt ütőkártyája Tercsi nénivel szemben, Tercsi mamával

PÁtasUa {Utósíliia

egyidős öregek dugták az ifjúság kezébe ezt a rosszmájú kártyát, amire az vala írva, hogy Tercsi néni sem állhatott volna modelt egy földi Szűz Mária-képhez lánykorában, bár az anyja a „szent szűz” hasonmásának mondotta. A rossz nyelvek szerint, amikor Tercsi néninek bekötötték a fejét, szoknyája alatt mintha parasztcipót rejtegetett volna. Tercsi néni azonban feljogosítva érezte magát arra, hogy az első sorokban küzdjön az ifjúság erkölcsi megszilárdításáért. Ami régen történt, arra rá lehet mondani, hogy igaz se volt.

CZO, AMI SZÓ, a lányok igazán

^ megkedvelték a rúzst, a pudert. A krémet akkor is használták, amikor arcukat nem fújta ki a szél, nem hámlott a bőr a naptól. De hál ennek is megvan a magyarázata. A legények ráúntak a kapára, kaszára, a városban próbálgatják a szerencséjüket, csak mutatóban maradt belőlük a faluban. A lányok közül csak kevesen hagyták el a földet, nehezen mozdulósak a lányok. A várost járt legényeknek megnőtt az igényük, párszerzéshez is a város felé leselkedtek. Észbekaptak a lányok. Ez így nem megy, ki veszi el a falusi lányt, ha nem tart lépést a szépítőtu- dományok fejlődésével? Ha a legényeknek tetszik a rúzs, a púder, a kardigán, meg a szűkszoknya, legyen meg az ő akaratuk, a falusi lánynak is telik ilyen cifraságokra. Pártában maradni, ki akarna..,?

a

Piroska szép lány, amilyent az istenke is csak jókedvében teremthet. Haja aranyszőke, szeme búzavirágkék, arca egészséges, cipóbarnára csókolgatták az illetlen szelek, meg az áldott napsugár. A kapálás, a ma- rokszedés fáradságos hajlongása megkímélte nádszál derekát. Járásává

azt mondották az utána forgolódó legények, hogy olyan, mintha rugón lépkedne.

Elég az hozzá, hogy Piroskát falu szépének tartják a legények, de még a magakorabelí lányok is. A jólértesültek azt is tudják Piroskáról, hogy a tsz agronómusa csapja neki a szelet. Ez persze csak amolyan falusi mendemonda, látták őket egyszer a kiskapuban beszélgetni, a bálban egyszer-kétszer tovább táncoltatta az az „ugrgmókus", vagy m-ifene a szokásosnál, s egyesek már lakzit szimatoltak a levegőben. Erről azonban szó se lehet. Piroska édesapja nem menne bele a dologba, olyan régivágású parasztember az öreg, aki azt tartja, hogy a föld házasodik, ő pedig nem házasítja össze a földjét a tsz-szel. A fiatalok ártatlan összetalálkozása messzemenő következtetésekre ragadtatta a beszédtémahiányban szenvedőket.

Az igazság kedvéért azt is el kel! mondanom, hogy a fiatal agronómus nem vette rossz néven a mendemondákat, Piroskának is tetszett a legény, mert jóvágású fiú volt a mezőgazdász. Amikor reggelente ellovagolt Piroska házuk előtt, a lánynak mindig akadt valami tennivalója az udvaron.

J2EÁLLT AZ ŐSZ. Piroska otthon tett-vett, főzni segített anyjának, csinálta, amit kell. Orcájáról lekopott a napadta barnaság, megsápadt.

Az egyik vasárnap Piroska korábban érkezett a templom elé, várni kellett a misére. Barátnői körül- mustrálgatták.

— De kicsipted magad, Piroska? — jegyzi meg az egyik epésem

— Várja a mezőgazdászát — kuncogta el magát a másik.

Azt ugyan elvárhatja, az akkor

lépi át a templom küszöbét, ha a veszett kutya bezavarja — így a harmadik.

Piroska arca még pirosabb lett, haragosan villant szép szeme.

— Mi az, írígylitek? — vágta oda.

— Olyasmit nem irigyel az ember, ami nincs. Magadra kenheted az egész boltot, akkor se kellesz az ag- rouómusnak — kajánkudott a szom- szédék Julisa, félreérthetetlen célzást téve a lány pirosságára.

— Nem bizony — vette át a kriti- zálást egy másik. — A tsz fogja meg- nősíiefii az agronómust, egy magad- fajta gazdajányért a szomszédba se megy cl. Nem fog leállni hozzátok kocsisnak. Apád hallani se akar a téeszcséről.

— Az nem biztos — mérgesedett még J : ' - h ' "

járhat a szátok, ti is a. magalokct túrjátok.

A lányok elhallgattak. Piroska válasza telibetalált. De a vész még nem múlt el felette, sőt, még most kézi- tek tornyosulni a 1c legek. A megbosszantott lány pirossága feltűnt a mellettük csoportosuló vénasszonyoknak is.

— Tudom már. ki vásárolja fel a pirosítót a boltostul. Nézzé.ck, hogy kikente magát az a jány, ragad a fes- téktül — mutatott Piroskára valamelyik.

— Tecceni akar annak az istentelennek — kapott a szón a harcias Tercsi néni. — Úgy tündököl a szégyentelen, mint egy madonna, a lelkében meg rosszaság lakozik. Az ilyeneket én kilo1*"" Ar>i r- i-'-’

bul. Hogy nem sül le a képéről az a sok tapasz.

Észre sem vették, amikor Piroska keresztanyja húzódott melléjük. Tűrte, amíg tűrte a keresztlányára szórt csúnyaságokat, de csak megsokallta.

__XJIT MARJÁTOK EZT a szeg

ény jányt, mit ártott ő nektek? — csattant fel. — Fáj talán, hogy nem a ti jányaitok után jár a mezőgazdász?

De Tercsi néni nem ijed meg a maga árnyékától.. d.

— A mijeink nem kenik magukra az egész botot, nem látni őket olyan messzire.

— Piroska! — kiáltotta a keresztmama. — Gyere csak ide, kisjányom.

Piroska megrezzent, szemében ijedtséggel indult a keresztanyja felé. Sírásra szomorodott szívvel állt ■oon a wen«":.?*"ny-' ".-do el ‘ Az

eretnekek érezhették így magukat, a boszorkány égető inkvizíció korában.

A keresztmama kapkodva, mérgesen húzta elő hófehér zsebkendőjét. Mutatóujjára csavarta.

— M’<to.s'i az nr'—'d rv'C"

szólt ellentmondást nem tűrő hangon.

Piroska engedelmesen hajtotta le

fejét.

Az összetöpörödött, munkában

megtört asszonyka megköpködte az ujjúra fácslizott zsebkendőt. A vénasszonyok odadugták fejüket, egyesek a szemüvegüket is feltették, hogy jobban láthassák Piroska szégyenéi.

Az asszony jobbról-balról meg- dörzsöltc a lány arcát. — a zsebkendő azonban fehér rnnradt, fehér, mint. a hó.

— Nézzétek — lebbentette szét a zsebkendőt diadalmasan a keresztmama — a vére pirosítja ezt a gyermeket. No, Tercsi, most nézzük meg a te jányod képit.

Tercsi néni elsápadt. „Uramisten regíts!” — sóhajtotta holtraváltan* De nem hiába koptatta oly áhítatét szorgalommal a templom küszöbét, kérése azonnyomban meghallgatásra talált a harangozónál — megkondí- lotta a harangot. Siettek a véna*x- szonyok a beke, a szeretni házába.

GULYÁS MIHÁLY