Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAO Szerda, 1959. december 2. Folytatja tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa seben is, az egészségre artaimas munkakörökben pedig csökkent- jtik a munkaidőt: 1965-ben már 300 000—350 000 dolgozó munkaideje lesz heti 48 óránál rövi- debb. íét év alatt a kiskereskedelmi forgalom 46 .százalékkal növekszik, az ilelmiszerf orgalom 30 százalékkal, a 'uházati cikkek forgalma 57 száza- ékkal, egyéb iparcikkeké pedig 63 százalékkal. A fogyasztás összetétele \7. emelkedő életszínvonalnak megfelelően változik, hiszen például a ermelőszövetkezeti parasztságba' nár más irányú szükségletei variak, mint az egyénileg dolgozó p; :asztnak. Lényegesen fejlődik népünk szó nális ellátottsága, kulturális színvo. lala is. Jelentősen előbbre hal; iunk a kommunális fejlesztésben. Bővítjük a vízellátást, a gázellátás, további 120 ezer háztartásra terjesztjük ki. Jelentősen előbbre haladunk a televízió fejlesztésével is, úgyhogy az egész ország területére sugározhassunk műsort. A televízióval is közelebb visszük a néphez a kultúrát. Az operák, a színházak, a mozik legjobb előadásait újabb százezrek láthatják, A televízió lehetővé teszi a tudomány, a technika, a kultúra világának sokoldalú, újszérű, széleskörű ismertetését. Jelenleg 30 ezer előfizetője van a televíziónak, 1965-ig 450 ezer készüléket hozunk forgalomba. Az életszínvonal növelésében szinte felmérhetetlen jelentőségű a falvak villamosítása. A fel- szabadulás előtti 57 év alatt mindössze 1318 Községet és várost villamosítottak. Népi demokráciánk 15 éve alatt 1 450 községbe vezettük be a villanyt, a fényt és ma már a falvak többsége villamosított, a városok egyre jobban világítottak. Az ötéves terv alatt befejezzük a falu villamosítását és ezzel szinte korlátlan lehetőségeit nyitjuk meg a kulturálódásnak. A szocialista tábor gazdasági fejlődése egyre gyorsul. Ma már előrelátható az az idő, amikor az ipari termelésben túlhaladjuk a kapitalista világot és ezzel a szocialista társadalmi rend óriási győzelmet arat. A szocialista tábor országai gazdaságának mind jobb összehangolása, egymás segítése, támogatása és a sokoldalú együttműködés továbbfejlesztése még közelebb hozhatja a békés .versenyben győzelmünk időpontját. lesztésére irányuló munkánknak, meggyorsítja a műszaki színvonal emelését. A baráti országok együttműködése a termelés szakosításában is szép eredményeket hozott, de még távolról sem használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Még ma is előfordul, hogy kis szériában gyártunk olyan gépipari termékeket, — elmaradt technikai színvonalon — amilyeneket más szocialista ország sokkal jobb körülmények között, gazdaságosabban, jobb kivitelben, állít elő, magas termelékenységgel. lágosító munkával segítjük elő. Az állam termelési szerződéseket köt az egyénileg gazdálkodó parasztokkal cs megvásárolja felesleges termékeiket. Azt azonban látni kell, hogy felemelkedésük egyedüli helyes útja, ha áttérnek a fejlett nagyüzemi gazdálkodásra. A termelés növelésére tett intézkedéseink hatására 40—45 százalékkal növekednie kell a felvásárlásnak is. A beszámoló következő fejezete a lakosság életszínvonala alakulásának egyes kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az életszínvonal emelésének fő eszköze a reálbérek emelése, de az árak csökkentésével is elősegítjük a lakosság jobb életkörülményeit. Az árcsökkentés mértékét és körét a termelésben kialakuló feltételek határozzák meg. A lakosság reáljövedelmét nyugdíj- rendszerünk és a családi pótlék rendszerének továbbfejlesztésével is szükségesnek tartjuk emelni. Ezzel tovább javítjuk a munkából kiöregedett és a nagycsaládos dolgozók helyzetét. Az ötéves terv irányelvei szerint további lépést teszünk előre a nehéz fizikai munkák gépesítémegtett ut állandó ellenőrzése, a tapasztalatok rendszerezése. Joggal mondhatjuk, hogy gazdaságpolitikánk az elmúlt három évben eredményes volt. Gyorsan úrrá lettünk az ellen- forradalom okozta nehézségeken, népgazdaságunk ma egészséges, külföldi adósságunk nem növekszik, hanem csökken, tehát ahogy mondani szoktuk: saját lábunkon állunk. Egyik legfontosabb eredményünk az, hogy gyökeresen megváltozott az elmúlt években a párt cs a dolgozó tömegek kapcsolata. Jótékony hatása a gazdasági élet fejlődésében szinte felmérhetetlen. A dolgozók minden kérdésben őszintén elmondják véleményüket. Büszkék az eddig elért eredményekre és féltő gonddal vigyáznak rá, hogy maradandók legyenek, sőt növekedjenek. Tudják azonban azt is, hogy most egy minőségileg más időszak következik: hosszabb távlatban kell dolgozni. Látnunk kell tehát, hogy a szocializmus ügyének féltése szól az emberekből, amikor felteszik a kérdést: „Mondjátok, jól felmértétek a lehetőségeket? Megvan a kellő előrelátás? Nem lesz újra kapkodás? Nem követjük el azokat vagy hasonló hibákat, mint az ellenforradalom előtt?” Kommunista meggyőződéssel, őszintén és tiszta szívvel mondhatjuk: nem lesz kapkodás, nem követjük el a régebben volt gazdaságpolitikai hibákat. A régi hibák megismétlésétől megóv bennünket az, hogy okait ismerjük, káros hatásukat nem nehéz felmérni. Vigyázunk, hogy sem a gazdaságpolitikánkban, sem gazdaságvezetési módszereinkben vissza ne térjenek. A gazdasági vezetésnek semmilyen szinten nem szabad eltűrnie a hibákat, mulasztásokat, az anyagi javak pocsékolását, a felelőtlenséget és nem szabad ilyent azzal menteni, hogy „azért igen szépek az eredményeink”. Az egyedül helyes felfogás: ezek nélkül még sokkal nagyobbak lehetnének az eredmények. Itt az ideje, hogy az elnézést felváltsa a figyelmeztetés cs a felelősségrevonás. Ebben a párt megfelelő szerveinek és a kormánynak kell példát mutatni. Kongersszusunk őmsc* foglalja a% elmúlt érek tapasztalatait, kijelöli tennivalóinkat és világos perspektívát mutat a szocializmus további építésére A hároméves terv első két évének | tervét jelentősen túlteljesítjük. Ez évi tervünk végrehajtásával elérjük , a Központi Bizottság márciusi hatá- ' rozatában ajánlott célokat, teljesítjük a hároméves tervben 1960-ra előírt főbb feladatokat. A termelésben elért sikerek népünk életszínk (Folytatás a l. cddaLouJ A vezetés színvonaláról beszélt ezután Fock Jenő. A vezetés további javítása ugyanis igen fontos követelménye a népgazdaság további fejlesztésének, . tervünk végrehajtásának. Az utóbbi három esztendőben sokkal inkább érvényre juttattuk a demokratikus centralizmus elvét, mint az előző években. Néhány — a népgazdaság fejlődése szempontjából döntő kérdésben — erősítettük a központi vezetést, ugyanakkor számtalan ügy intézését adtuk át az alsóbb gazdasági szervek hatáskörébe. Ezen az úton feltétlenül tovább kell menni. Irányítási módszereink sok szempontból bürokratikusak. Nem kétséges, hogy a népgazdaság vezetésében nekünk Is a szocialista országok többségében már végrehajtott átszervezéshez hasonló lépést kell tennünk. Ezt azonban jól elő kell készíteni a már megtett intézkedéseink elemzésével, a baráti országok tapasztalatainak tanulmányozásával. Amíg erre sor kerül — a jelenlegi szervezeti formák között is — igen sokat lehet javítani. A gazdasági vehetők a mostaninál sokkal jobban ismerjék a rájuk bízott területet, — többet kell törődnünk a vezetők szakmai színvonalának emelésével. Határozottan meg kell követelni^, a vezetők maguk is törekedjenek arra, hogy a vezetésük alatt álló területnek valóban egyszemélyi felelős irányítói legyenek. Az adott szó betartása, a határozottság, az igényesség saját és mások munkájávál szemben elengedhetetlen feltétele a vezetésnek. Felül kell vizsgálnunk a beruházások megvalósításával kapcsolatos felelősség és anyagi érdekeltség rendszerét. Sok helyen ismét kezd jelentkezni a szakmai és tárca-sovinizmus és a lokálpatriotizmus. Ez gátolja a további decentralizálást, a helyi hatáskörök növelését. Nagyobb hatáskört csak annak lehet adni, aki át. tudja érezni, hogy ezzel nagyobb felelősség jár. — Gazdaságvezetésünk az elmúlt három évben — a még meglévő számos hiányosság ellenére — jelentősen fejlődött. Ezt nagymértékben elősegítette az is, hogy az előző évekkel szemben helyesebben érvényesült az anyagi érdekeltség elve. Szembe kell azonban szállnunk az olyan felfogással, amely az eredményeik elérését kizárólag az anyagi ösztönzésre alapozza. Már sokszor beigazolódott, hogy a szocializmus győzelmébe vetett hittel, szocialista öntudattal áthatott emberek, a párt szavára szinte csodákat tudnak művelni, ha világos a feladat. Lelkesedésük széles *dolgozp tömegekre hat. Helyrehozhatatlan hibát követ el az a gazdasági vezető, aki erről a hatalmas erőről lemond • és mindent prémiummal akar elini tézni. : A vezetés alapvető kérdése az elő• relátás — folytatta Fock Jenő. — ■ Ehhez viszont nélkülözhetetlen a A beszámoló ezután áttért a mező- gazdasági termelésre. A mezőgazda- sági termelést az 1954—1958-as évek átlagához viszonyítva az ötéves tér/ éveire 30—32 százalékkal magasabban irányoztuk elő. Hazánkban ma az ország szántóterületének mintegy 50 százalékán nagyüzemek gazdálkodnak. A gazdaságok egy része még nem folytat fejlett, valóban nagy- üzetni termelést, ennek kialakításában a következő években teszünk előre jelentős lépést. Az irányelvek szerint az ötéves terv végére a tavalyihoz képest két és félszeresre növeljük a traktorok számát: 1965-re 62 000—63 000 traktor segíti a mező- gazdaságot. Hét év alatt több mint ötször annyi traktort kap a mező- gazdaság, mint 1949—1956 között. így 1965-ben már 150 katasztrális holdra jut majd egy traktor, míg 1958-ban csak 339 holdra jutott egy, s ez lehetővé teszi, hogy a gabonafélék és a fontosabb takarmánynövények betakarítását, a kukorica és a burgonya vetését, ápolását már nagymértékben gépesítsük. A műtrágya felhasználását mintegy megháromszorozzuk. Az öntözést — elsősorban a takarmányfélék és más kapásnövények termelésére — is kiterjesztjük. A hibridüzemek lehetővé teszik, hogy 1961-ben már a vetésterület 75 százalékán és még az ötéves terv befejezése előtt az egész vetésterületen hibrid-kukoricát termeljünk. Minden. Jehetőségünk megvan arra, hogy Világviszonylatban is kimagasló eredményeket érjünk el a szarvasmarha-tenyésztésben. Igen gazdaságossá tehetik nagyüzemeink a sertéstenyésztést is. Az ötéves terv idején több helyen olyan baromfi- és „tojásgyárat” tervezünk, amelyek nagymenhyiségű húst és tojást adnak. Mintegy 600 ezer holdon végzünk talajjavítást. A fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazására, a nagyüzemi korszerű munkaszervezésre alapozzuk az ötéves terv előirányzatait, amely szerint búzából több mint 35 százalékkal, kukoricából 25—30 százalékkal, árpából, cukorrépából, burgonyából pedig mintegy 20 százalékkal növeljük a termésátlagot. Az ötéves terv idején száz hold szántóra 128,5 mázsa hústermelést tervezünk az 1954—58. évi 97 mázsával szemben. A tejtermelést pedig 17 ezer literről legalább 26 ezer literre akarjuk emelni, száz holdanként. így egy tehén évi tejhozamának 1965-re el kell érnie a 2700 litert, az állami gazdaságokban pedig a 3500'—4000 litert. Ahhoz, hogy feladatainkat sikeresen megoldjuk, politikai és gazdasági téren egyaránt tovább kell fejleszteni, szilárdítani a termelőszövetkezeteket. Állandóan bővítsék árutermelésüket, mind több és olcsóbb terméket adjanak az államnak. Erősítsék, fejlesszék közös gazdaságukat, s megalakulásuk után rövidesen jelentősen növeljék termelésüket, mert csak így biztosíthatnak tagjaiknak növekvő jövedelmet. Az állam továbbra is — elsősorban beruházási hitelekkel — támogatja a termelőszövetkezeteket, de a sokoldalú állami támogatás előfeltétele, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal is, szorgalmas munkájukkal is hozzájáruljanak a fejlett nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. Az irányelvek kimondják, hogy meg kell teremteni minden szükséges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműködve, a következő években befejezzük a mező- gazdaság szocialista átszervezését. Az egyénileg gazdálkodó parasztokat illetően az ötéves terv idején folytatjuk azt a politikánkat, amelyet az utóbbi években kialakítottunk. Gazdaságpolitikánk arra irányul, hogy az egyénileg gazdálkodók addig is jól kihasználják termelési lehetőségeiket a kisüzemek korlátain belül, amíg megérlelődik bennük az áttérés gondolata a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezt a folyamatot rflvirendkívül alacsony volt a beruházások hatékonysága. Az ötéves terv éveiben az állami beruházások ‘74 százalékát közvetlenül a termelés céljaira fordítjuk, s a termelő beruházások mintegy 42—43 százaléka a gépparkot korszerűsíti. Az előirányzott fejlődés jelentős — hiszen 1950—1956 között csupán 27,9 százaié^ volt a gépi beruházás aránya —. de még mindig nem kielégítő, nálunk még mindig kisebb lesz a gépi beruházás hányada, mint a szocialista országok nagy részében, vagy néhány iparilag fejlett tőkés országban. Olyan gépeket és berendezéseket állítunk a termelésbe, amelyek korszerűek és magas termelékenységet biztosítanak. Az új vagy újjáalakított üzemeinkben a legfejlettebb módszerekkel szervezzük meg a munkát. Behozatalunk is tükrözi a műszaki fejlesztés követelményeit: 1955-höz képest 1959-re több mint megkétszereztük a gépek és finommechanikai termékek behozatalát, — 1965-re további 60 százalékkal emeljük. A beruházásokra fordítható ösz- szeg korlátozottsága miatt erőinket péhány területre kell összpontosítani. Ha nem így tennénk, ha ismét túlsók beruházást kezdenénk meg, nem jutna erő befejezésükre és hosszú időre csak feleslegesen kötnénk le a népgazdaság erőit. Ez csökkentené a fejlődés ütemét és végső soron az életszínvonal rová- • sára menne. Inkább kevesebb feladatot tűzzünk magunk elé, s ezeket minél gyorsabban oldjuk meg. Részben a beruházásokkal függ össze az ipar területi megoszlása is. Célszerű nagyobb erőfeszítéseket tenni a vidéki -- iparfejlesztés meggyorsítására, mert ez csökkenti a szállítási gondokat, Budapest túlnépesedését is. Bár 1949—1956 között 87 új gyár épült vidéken — köztük olyan hatalmas üzemek, mirit a Dunai Vasmű, Kazincbarcika vagy a. Debreceni Csapágygyár —az ipar túlsúlya mégis Budapesten maradt. Az irányelvek közzététele óta tovább foglalkoztunk ezzel és úgy látjuk, valamivel gyorsabb ütemben mehetünk előre a vidék iparának fejlesztésében. Következetesebben kell végrehajtani azoknak a budapesti ipari üzemeknek vidékr^ telepítését, amelyeknek itteni fejlesztését semmisem indokolja. Tudvalevő, hogy például a húsipar, a tejipar, általában az élelmiszeripar „alapanyagát” nem Budapesten „állítják elő”. A vidéki ipartelepítés gazdaságossága legtöbb esetben az ott található, illetve előállítható alapanyagok révén — vitán felül áll. Mégis igen sok a huza- -vona. Miért? Nem nehéz kitalálni. Nagyon sok, magát hazafinak vagy éppen kommunistának valló ember van még, akinek első gondolata nem a népgazdaság érdeke, hanem a pillanatnyi személyes kényelme. Ismételten felhívjuk tehát tervezőink, minisztériumi vehetőink, szakembereink figyelmét arra, hogy a párt a népgazdaság további egészséges fejlődése érdekében fontosnak tartja a vidék iparosítását. A párt elvárja, hogy jelentőségének megfelelően foglalkozzanak ezzel. ságukat. Azt kéri tőlük, hogy miközben az új, korszerű technika megvalósításáért dolgoznak, soha ne feledkezzenek meg azoknak az embereknek 3. neveléséről, akiknek feladata a magasabb termelési eredmények elérése az új technika segítségével. A műszaki dolgozók a fizikai dolgozókkal szorosan eggyéforr- va, őket tanítva és tőlük tanulva, az eddigieknél is nagyobb eredmények elérésére lesznek képesek. A műszaki színvonal emelésének egyik fontos tényezője a dolgozók aktivitása az újítómozgalomban. A gazdasági vezetők becsüljék és tiszteljék a dolgozók ilyen irányú önkéntes kezdeményezéseit. Fock Jenő ezután a szocialista tábor országainak mind szélesebb- körű együttműködéséről beszélt, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának eredményes munkáját hangsúlyozta. Ez az együttműködés egyre gazdagodik, mindinkább kibontakoznak az eredmények, s ennek igen nagy szerepe van műszaki színvonalunk emelésében. Ma már mind szé- lesebbkörű a gyártási eljárások, a műszaki és tudományos tapasztalatok cseréje, a kutató és tudományos intézetek együttműködése. Mindezeken túl — és ez a legfontosabb — egyre fokozódik a termelő- eszközök, berendezések és komplett gyárak kölcsönös szállítása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának mind eredményesebb munkája, a szocialista tábor országainak kiterjedt gazdasági együttműködése nagy ■ biztonságot ad a népgazdaság fejAz automatizálásról beszélt ezután Fock Jenő. Az automatizálás az iparilag fejlett országokban. így a Szovjetunióban is a műszaki fejlesztés legfontosabb eszköze. Második ötéves tervünkben még nem jelölhetjük fő feladatként az automatizálás széleskörű elterjesztését, mert ez meghaladná erőnket, de nyilvánvaló, hogy a mostani állapothoz képest számottevően előre haladhatunk. Fel kell készülnünk arra, hogy a harmadik ötéves tervben éppen az automatizálás széleskörű felhasználásával érjünk el ugrásszerű előrehaladást a műszaki fejlesztésben. • Műszaki szakembereinktől és tudományos dolgozóinktól azt várjuk, hogy tárják fel iparunk rejtett tartalékait. Az üzemekben és a tervező intézetekben dolgozó műszaki szakemberek — különösen az elmúlt három évben — számtalan tanúbizonyságát adták, hogy élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk nyújt alkotó vágyuk kiteljesedéséhez. Éveken keresztül vitáztak arról, hogy Magyarországon „túltermelés” van műszaki és egyéb értelmiségiekből. Ez az ostoba kérdés már a múlté. Ma az értelmiségiek világosan láthatják, hogy az elvégzendő nagy feladatokhoz nem sok, hanem inkább kevés a képzett értelmiségiek száma. Látják a népgazdaság fejlődésének távlatait, biztosítottnak; látják tehát saját jövőjüket is. Pártunk megbecsüli a műszaki szakemberek tudását, a szocializmus építésében kifejtett munkás(Folytatás áz 1. oldalról.) fontos feladat. Egyidejűleg íejleszt- jük a műanyaggyártó és feldolgozó ipart, ötéves tervünk irányelvei szerint a vegyipari termelést megkétszerezzük, s így megkezdjük a vegyiparban mutatkozó elmaradásunk felszámolását. A könnyűiparban gyökeresen át kell alakítanunk a gépparkot, elsősorban is a textiliparban, mert a gépek elavultsága már régóta gátolja a fejlődést. A miskolci Pamutfonodában például, ahol korszerűbbek a gépek, csaknem kétszer annyi a munkások teljesítménye, mint a pápai Tex- # tilgyárban. A pamutszövődékben a gépparknak mindössze öt százaléka automa- • tikus szövőgép, pedig az automatikus szövőgépekkel lényegesen emelhető a termelékenység. Ezért előirányoztuk, hogy a pamutszövődékben 35—40 százalékra emeljük az automatikus szövőgépek arányát. A bútorgyártásnál szintén automates félautomata gépek beállításával korszerűsíthetjük a műszaki színvonalat. Egyes munkafolyamatok elvégzéséhez például most 14 nap kell, a modern, eljárással'pedig mindössze két nap. Az élelmiszeripar termelését szintén korszerű gépek és gépsorok, félautomata és automata gépek beállításával és a technológiai folyamatok korszerűsítésével emeljük. Bővítjük a raktárakat és a hűtőházakat is. A Központi Bizottság és a kormány által már elfogadott* 15 éves lakásépítési terv megvalósítása különösen indokolttá teszi az építő- és építőanyagipar gyors fejlesztését, az úgynevezett szakipari munkák gépesítését, a korszerűbb építőanyagok alkalmazását, s az. építési idő rövidítését. A közlekedés területén elsősorban a vasúti közlekedésben kell számottevően előre haladnunk. Az áruszállítás a * háború előtti színvonalhoz képest háromszorosra növekedett, ezzel szemben a mozdonypark' csupán 27 százalékkal, s a mozdonyok fele negyven évnél idősebb. Ezért mintegy 100—110 villamosmozdonyt és 380—400 diesel-mozdonyt kell forgalomba állítanunk az ötéves terv idején. Korszerűsítenünk kell a vasúti pályát is, úthálózatunkat is. A pormentes burkolatú utak hosszát a jelenlegi 6400 kilométerről legalább 13 ezer kilométerre kell növelni. Termelő beruházásainkat is a műszaki színvonal emelésének szem előtt tartásával kell megvalósítanunk — hangsúlyozta a beszámolónak a beruházásokról' szóló fejezete. A nemzeti jövedelemnek a felhalmozásra fordított hányada nálunk 1954— 1956 között jóval kisebb volt, mint a többi szocialista országban. 1957— 1958-ban még tovább csökkent. Idcn és jövőre már megközelíti a szocialista országokban szokásos mértéket. Az ötéves terv időszakában még valamelyest növelnünk kell a felhalmozás részarányát, hogy meggyorsíthassuk népgazdaságunk fejlődését. A korábbi gazdaságpolitika egyik hibája abban mutatkozott meg, hogy 4 szocializmus nueloöDi jeiepuese eraeneoen politikailag és gazdaságilag tovább kell fejlesztenünk és szilárdítanunk a termelőszövetkezeteket Helyrehozhatatlan hibát követ el az a gazdasági vezető9 aki mellőzi a dolgozók véleményét, segitőkészségit A műszaki színvonal noveleseneh változatlanul jontos tényezője a dolgozók újítómozgalma s a műszaki és tudományos tapasztalatok cseréje a szocialista országokkal
