Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek] r siimmmiss A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 283. szám Ara 50 fillér i-K.'-i 1959 december 2, szerda „Korunk legfontosabb és legégetőbb kérdése, az egyszerű emberek százmillióit foglalkoztató kérdés a nemzetközi feszültség enyhítése, a háború elhárítása, a tartós és szilárd béke megteremtése a földön” — mondotta Hruscsov elvtárs az MSZMP kongresszusán. V. J Hruscsov elvtárs felszólalásával és Fock elvtárs gazdasági beszámolójával folytatta tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa Foek Jenő referátuma A kongresszus hétfő délutáni ülésén Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondta el beszámolóját. — Tisztelt kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs ismertette pártunk gazdaságpolitikájának fő vorfásait. J3eszámolómban azokkal a változásokkal foglalkozom, amelyeket népgazdaságunk szerkezetében és arányaiban a következő hat évben kell végrehajtani — mondotta, majd így folytatta: — Két hónappal a kongresszus előtt nyilvánosságra hoztuk a Központi Bizottság irányelveit „Gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv elkészítéséről”. Nagyjelentőségű ez, mert így kapkodás nélkül körültekintően készíthetjük el a második ötéves tervünket és gondosan felkészülhetünk, annak végrehajtására. Javasoljuk a kongresszusnak:' adjon utasítást az újonnan megválasztandó Központi Bizottságnak, hogy az ötéves terv készítésének egy későbbi szakában a. dolgozók széles körével vitassa meg a tervet. A kongresszus előtt nem szerveztünk országos vitát, de néhány helyen — a Tudományos Akadémián, a Szakszervezetek Országos Tanácsában, - a népMost, amikor megvan a szocialista országok hatalmas • közössége, minden európai népi demokratikus ország azoknak az iparágaknak fejlesztésére specializálhatja magát, amelyekhez a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételei.” így nálunk az ipar minden ágazatában növekszik azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek a mi körülményeink között a leghatékonyabban járulnak a nemzeti jövedelem emeléséhez. A termelés növekedésének kétharmadát a termelékenység emelésével kell biztosítanunk, szemben az előző évek gyakorlatával, amikor az ipari termelés fejlődésében nagyobb szerepe volt a létszám növelésének, mint a termelékenység emelésének. A nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a fogyasztásra fordítunk, 1965-ben 40—50 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly volt, — miközben a nemzeti jövedelem termelése több mint 50 százalékkal nő. Más szóval a nemzeti jövedelemben növekszik a felhalmozási alap aránya. VA felhalmozási alapon belül is emelni kell a termelő becuházáso.k arányát, mindenekelőtt a gépi beruházásokét, Mindez alapfeltétele a termeié^ fejlesztésének és az élet- színvonal emelésének. .A felhalmozási »lap aránya azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a lakosság életszínvonala évről-évre érezhetően javuljon. Az irányelvekben meghatározott arány ezt a követelményt elégíti ki, amikor a fogyasztási alap 40—45 százalékos emelését írja elő. Ez lehetővé teszi, hogy 1965-ben a munkások és alkalmazottak reálbére és reál- jövedelme, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 26—29 százalékkal legyen magasabb, mint 1958-ban volt. front elnökségében, a METESZ-ben — már megvitattuk a kongresszusi dokumentumokat. Az elhangzott legfontosabb észrevételek lényege: a fejlesztés irányával egyetértenek, helyeslik, hogy a termelékenység, a gazdaságosság előtérbe kerül, felhívják a figyelmet, hogy a népgazdaság gyorsabb fejlesztésére még sok a tartalékunk, szóváteszik a népgazdaság gyorsabb fejlesztésével való nagyobb foglalkoztatottságot; a reáljövedelmeknek a tervezettnél nagyobb mérvű növekedését lehetne biztosítani, javasolják: vizsgáljuk meg alaposan az iparilag gyengén fejlett vidékek gyorsabb iparosításának lehetőségeit; hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés színvonalának javításával sokoldalúbban, szervezettebben és elmélyültebben kell foglalkozni; felhívják figyelmünket, hogy a műszaki színvonal gyorsabb emelése megköveteli a mérnök- technikusképzés kiszélesítését;, végül igen sokan rámutattak arra, hogy nagy gondot kell fordítani a gyártmányok minőségének javítására. Máris figyelembe tudtuk venni az elhangzott észrevételek egy részét. A további munkában minden helyes bírálatot és ésszerű javaslatot igyekszünk hasznosítani, hiszen a terven még sóskát kell dolgozni, hogy az a lehető legjobb legyen. A második ötéves tervben befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását ' és meggyorsítjuk a szocializmus építését Beszámolója második részében rámutatott arra, hogy a következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a. szocializmus építését. — Szocialista építésünk feladatainak kijelölésénél népgazdaságunk tényleges helyzetéből indulunk ki és elsősorban belső erőforrásainkra támaszkodunk. Népgazdaságunk sajátosságainak megfelelően sokoldalúan felhasználjuk a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a szocializmus építésében felhalmozódott gazdag tapasztalatait, ugyanakkor elkerüljük a nemzeti sajátosságok eltúlzását is, a tapasztalatok gépies átvételét is. Fő céljaink megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a szocializmus alaptörvénye és a szocialista építés minden országban érvényes gazdasági törvényei állítanak elénk. A népgazdaság fejlesztésének kialakítandó főbb arányait az irányelvekből ismerjük. Az ipari termelés 65—70 százalékos, a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését úgy kell elérnünk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedése legalább 50 százalék legyen. Fejlődésünk új voFock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott. A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt 1952—1955 között egyáltalán nem fejlődött. A gyakorlatban általában az a hibás szemlélet érvényesült, amely úgy látta, hogy a termelést első sorban új üzemek, új gyárak létesítésével lehet bővíteni. Az új üzemekbe’, és az új gyárakba azonban általában nem a legkorszerűbb géppark került, s így a technika, a technológia nem fejlődött, a termelékenység sem, vagy nem kielégítően. A termelést tehát elsősorban a dolgozók számának növelésével emelték. A munkaerőgazdálkodás sem volt körültekintő. A foglalkoztatottság — többek között iparunk nem megfelelő szerkezete következtében — nem a népgazdaságnak leghasznosabb területeken növekedett. Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is korszerűtlen, elhasznált gépekkel termelünk. Kevés a nagytermelékenységű automata és félautomata gépünk. A termelékenység növekedésének, ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mellett is túlszárnyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmaradtunk a baráti országokban elért ütem mögött. Köaponti Bizottságunk fontosnak tarÄta, hogy a párt konfresz- szusán teljes nyíltsággal feltárja a termelékenységet fékező okokat és a jelenlegi helyzetet. Mélységesen meg vagyunk arról győződve, hogy ezen a helyzeten erőink összefogásával gyökeresen változtathatunk. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, látnunk kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váró problémákat. — A termelékenységgel kapcsolatos elméleti munka sem kielégítő. Dícséretreméltó kezdeményezés volt nása a nemzeti jövedelem ilyen arányú emelkedése, hiszen a korábbi években az volt a jellemző, hogy viszonylag gyorsan emelkedett az ipari és — bár korántsem kielégítő mértékben — a mezőgazdasági termelés, viszont sokkal lassúbb volt az új érték, a némzeti jövedelem emelkedése. Mostani gazdaságpolitikánk legsajátosabb vonása, hogy nem egyszerűen a termékek meny- nyiségét növeljük, hanenj ezzel egyidőben fokozzuk a termelés gazdaságosságát, csökkentjük az anyagi ráfordításokat, s arra törekszünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem. Ennek a gazdaságpolitikának a helyességét immár három évi munkánk tapasztalatai igazolják, további érvényesülését az iparon belüli arányok előirányzata is tükrözi. A bővített szocialista újratermelés, a szocialista iparosítás követelményeinek megfelelően az átlagosnál gyorsabban emelkedik a nehézipar termelése. Nehéziparunk fejlesztésénél messzemenően figyelembe vesz- szük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX, kongresszusának megálFock Jenő beszei. A termelékenység emelésének továbbra is a műszaki színvonal növelése és a gazdaságos termelés a fő útja a munka termelékenysége kérdéseiről októberben tartott tudományos konferencia. Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuknak, hogy több segítséget adjanak a gyakorlatnak a termelékenység egyes kérdéseihez. Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányának szempontjából vizsgáljuk a termelékenység alakulását. Figyelnünk kell az anyagban, a gépben, az energiában tárgyiasult munka felhasználására is. Az iparban egy százalékos anyagmegtakarítás jelenleg körülbelül 900 millió, 1965-ben pedig már 1200 millió forint értéket képvisel! Jobban ki kell tehát használni a termelőeszközöket, vizsgálni kell a különböző műszaki, gazdasági mutatókat, a termékegységre jutó nyersanyagok mennyiségét, valamint a gépek és berendezések kihasználási fokát. A termelékenység emelésének fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszakában megkezdett gazdaságpolitika fejlettebb színvonalú folytatásában látjuk. Ennek megfelelően foglalkozunk a műszaki színvonallal, iparunk szerkezetének átalakításával, messzemenően eleget téve a gazdaságosság követelményének — folytatta beszámolóját Fock Jenő —, majd néhány iparág fejlődési irányát elemezte a termelékenység, illetve a műszaki fejlesztés szemszögéből. A fűtőanyag-mérlegünkben tervezett változásokról a többi között a következőket mondotta: A széntermelést 15—20 százalékkal emeljük, az olajtermelést kétszeresére, a földgáztermelést mintegy . háromszorosára. Az ötéves terv időszakában tervezett fejlesztés azt jelenti, hogy — miközben a fűtőanyag-szükséglet több mint 32 százalékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérlegünkben a tavalyi 75 százalékról 69 százalékra csökken. Terveinket reálissá teszi az a felmérhetetlen segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt számunkra; csővezetéken szállít nagymennyiségű olajat. Nagy figyelmet fordítunk a villa- mosenergia-termelésre is. Az iparilag fejlettebb országokban a villa- mosenergia-termelés meghaladja az ipari termelés növekedését. Népgazdaságunkban az elmúlt években ez fordítva volt. Második ötéves tervünk idején el kell érni, hogy a tavalyihoz képest legalább 72—75 százalékkal több villamosenergiamennyiség álljon rendelkezésünkre, s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását. — Az ötéves terv időszaka rövid ahhoz, hogy iparunk egészében gyökeresen javítsuk a műszaki színvonalat. De azt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk, hogy — miközben tökéletesítjük iparunk szerkezetét és egész iparunkban növeljük a termelékenységet — néhány kiemelt iparágban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a műszeripart, a híradástechnikát; valamint az erősáramú berendezések, a vegyipari gépek, az élelmiszeripari gépek gyártását fejlesztjük. A többi ágazatban is — szerszámgépipar, járműipar, mezőgépipar stb. — előtérbe kell helyeznünk a magasabb technikai színvonalat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását. A következő ötéves tervben legfontosabb iparágainkat továbbfejlesztjük9 illetve átalakitjuk lapitasat, amely szerint: „Ma mar nincs szükség arja, hogy minden egyes szocialista ország feltétlenül fejlessze a nehézipar valamennyi ágát, mint a Szovjetuniónak kellett tennie, amely hosszú ideig az egyetlen, s kapitalista környezetben lévő szocialista ország volt. már tavaly megkezdődött a fejlesztés. . így 1962-ben üzembelép a 6800 tonna kapacitású fehérvári présmű. A fejlesztéssel nemcsak a hazai igényeket feáezzük teljes mértékben, de exportra is nyílik lehetőség. Különösen fontos a vegyipar fejlesztése, mert ezzel előrelendíthetjük: szinte egész népgazdaságunkat. Vegyiparunk az elmúlt években számottevően fejlődött és egyes ágai — például a gyógyszeripar — szép sikereket értek el. Az ipar egészének fejlődése azonban korántsem kielégítő. Különösen a műanyag- és műszálgyártás elmaradott nálunk. Az egy főre jutó műanyagfelhasználás hazánkban alig éri el az egy kilót — ennek is csak egy részét állítjuk elő itthon — míg a fejlettebb ipari országokban a mienknek öt-tízszerese az egy főre jutó műanyagtermelés. A műanyagipar fejlesztésével például lehetővé válik a gépipar további korszerűsítése, a gépek súlyának csökkentése is. A műanyagok az építőiparban is hasznosak, nem is szólva arról, hogy a korszerű műanyagipar jobbminőségű, többfajta fogyasztási cikket ad a lakosságnak. A műanyag- gyártás és felhasználás tehát igen (Folytatás a 2. oldalon^ A vaskohászatban elsősorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővítjük, a jobbminőségű acélok és finomlemezek, a hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművének üzembehelyezésével megoldjuk a lemezáruk termelését; az utóbbi években 50 000— 60 000 tonna finomlemezt importáltunk, s ez akkor lényegében megszűnik, a jelenleg ráfizetéssel dolgozó Dunai Vasmű pedig a leggazdaságosabban dolgozó kohászati üzemünk lesz. A hidegen alakított acélgyártmányok előállításához szükséges termelőkapacitás a tavalyihoz képest 80 százalékkal bővül az ötéves terv végére. Hazánk világviszonylatban is jelentős bauxit-készletekkel rendelkezik. Rendkívül fontos, hogy ezt az értékes nyersanyagot a népgazdaság számára legeredményesebben használjuk fel. Ma már jelentős bauxitbányászati, timföldgyártási és alumíniúmkohá- szati bázissal rendelkezünk. Ezért a következőkben a félgyártmányt előállító ipar kapacitását kell fejleszteni. A Szovjetunió által nyújtott hosszúlejáratú hitelek segítségével
