Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-04 / 259. szám

Szerda, 1959. november 4. ESZ ARM AC^T ARORSZ AG 3 lavuló munkafegyelem, jobb termelési mutatók (Ipari tudósítónktól.) A DIMÁVAG-ban ezekben a na­pokban a pártkongresszus tisztele­tére megtett legutóbbi — és ezzel már harmadik felajánlásuk — több­let termelési vállalásuk teljesítésén dolgoznak. Az önköltségcsökkentésre és a termelékenységi mutatók meg­javítására vonatkozó célkitűzéseiket máris valóraváltották. — Része volt ebben a munkafe­gyelem javulásának is — állapítja meg Havasi Béla főmérnök. — Ha nem is beszélhetek ugrásszerű javu­lásról, mégis kétségtelen, hogy ezen a téren jobban állunk, mint koráb­ban. Természetesen van még tenni­valónk itt is. A DIMÁVAG-nál a nyári idény bi­zonyos lazulásokat hozott a munka- fegyelem területén. Felvetődtek mindazok a problémák, amelyek az úgynevezett kétlaki dolgozók mező- gazdasági vonatkozású elfoglaltságá­val járnak együtt. Ezeknek sokszor helyzetükből adódó, de a gyár mun­kafegyelmére kedvezőtlen hatású magatartása szükségszerűen írja elő a munkafegyelem területére tartozó kérdésekkel való fokozottabb törő­dést. Igaz, hogy az elmúlt évekhez képest csökkent ez a kedvezőtlen ha­tás. Nagyon sok. korábban kétlaki dolgozónak családtagja ma már termelőszövetkezetben dolgozik. ahová földjét is bevitte belépése­kor, s ezzel megszűnt a gyári dolgozó mezőgazdasági vonat­kozású munkagondja. A korábbi hónapokban mégsem voltak ritkák a műszakmulasztások. Az őszi idény beálltával a helyzet sokat javult, de. a késések ügye elő­térben maradt továbbra is, elsősor­ban a vidékiek egy része miatt. Kö­zei ezerre tehető azoknak a száma, akik közeli, vagy távolabbi vidéki lakóhelyükről járnak be naponként, és ez a szám a munkáslétszámnak mintegy 20 százalékát jelenti. Szük­séges tehát ezzel a kérdéssel is fog­lalkozni. A gyár H-egységénél, ahol különösen sok a vidékről bejáró, a munkaidő kezdetét későbbi időpont­ban állapították meg. — A munkafegyelemmel kapcso­latban adódó állandó jellegű felada­tok megoldásánál nagy szerep hárul valamennyi dolgozónkra, de elsősor­ban a művezetőkre — jegyzi meg Havasi elv társ. Valóban így van. A dolgozókkal naponként x közvetlenül foglalkozó vezetők, különösen a művezetők leginkább elejét ve­hetik komolyabb bajoknak, ha a fegyelmezetlenkedőt idejében figyelmeztetik, és nevelő célzat­tal minden esetben rámutatnak az előforduló hibákra. Az üzemek dolgozói el is várják ve­zetőiktől, hogy a fegyelmezetlensé­gek felett ne hunyjanak szemet. Még mindig elég számottevőek az úgynevezett törtnapi mulasztások, amikor a dolgozó hivatalos, vagy magánügyei intézésére néhány órá­ra engedéllyel eltávozik. Ilyen ese­tek indokoltságát a jövőben az eddi­ginél sokkal körültekintőbben kell megvizsgálni. A téli hónapok nehéz­kesebb közlekedés^ szintén vigyá­zatra int, és szükségszerűvé teszi a munkafegyelemmel, az előforduló késésekkel való törődést. A munkafegyelem és a termelé­kenység kérdése szorosan összefügg. A jó termelékenységi mutatók el­érésében nagy része van a ja­vuló munkafegyelemnek, de igaz az is, hogy a kialakult jó ver­senyszellem, a vállalások teljesí- 1 téséért folyó munka, a fegyelme­zettség területén is javulást ho­zott. A DIMÁVAG dolgozóinak további fontos feladata és érdeke, hogy a munkafegyelem javuló irányzatát •továbbra, is megtartsák, mert — mint ahogyan Havasi elvtárs is meg­jegyezte — így érhetők el még na­gyobb eredmények és sikerek a ter­melés területén. (m. — sz. —) Egy megyei tanácstag naplójából Oszidwen nyakig van a falusi em­ber munkával. Forgó János, az olasz- liszkai választókerület megyei ta­nácstagja sem panaszkodhat, hogy kerülgeti az unalom. Ha letelt a szol­gálata az olaszliszkai állomáson, egv másik szolgálat, választóinak szolgálata várja. Ebben a hivatal­ban az egyetlen fizetség a köszönöm, amit — ha jól végzi az ember a dol­gát — erkölcsi elismerésnek is szok­posta, mintha ott se lett volna — pe­dig ott volt több mint 80 évig. A pos­taigazgatóság megmutatta, hogy nem lehet vele kukoricázni. A kis hegyi falucskát világgal összekötő egyetlen „köldökzsinórt”, a telefont is elvág­ták. Azóta haláleset is történt emiatt, a mentők késedelmes értesítése egy fiatal anya életébe került. Minden utánjárás hiábavalónak bizonyult, Erdőhorvátiban ma sincs posta. — mondotta. — Behívatták az iro­dába és alaposan leteremtették, ami­ért panaszkodni mert. Az irodai dol­gozók önkritikái fejlettsége nem állt valami erős lábakon. Ezt is tisztába kellett tenni, különben megizmo­sodna ez a régről itt maradt tévhit, mely szerint: szólj igazat, betörik a fejed. Mert ez ma már nem igaz, legalábbis nem szabad, hogy „igaz” legyen. tak nevezni. Felelősségteljes hivatal a megyei tanácstagság, kötelességeket ró az emberre, a velejáró jogokat is a vá­lasztók hasznára kell gyümölcsöztet- ni. Kötelessége a megyei tanácstag­nak, hogy állandó kapcsolatot tart­son választóival, ismerje az emberek gondját-baját, segítse a panaszok eredményes megoldásában. Jóleső érzés látni a megsegített ember örö­mét, s tudni azt, hogy ez az őszinte emberi öröm egy-egy {égiává szilár­dul népi demokratikus rendszerünk épületében. Pedig nem kis utánjá­rásba kerül az ügyek egy részének elintézése. Az intézkedési jogkört meghaladó esetekben utazgatni, le- velezgetni kell, „ütni a vasat”, ne­hogy elvesszen az ügyirat és vele a segítség a bürokrácia útvesztőiben. Az erdőhorvátiak megfeneklett a Miskolci Postaigazga­tóság nemtörődömségén. Forgó elv- társ előszedi naplóját. 1957 végén még Erdőhorváti is az ő választóke­rületéhez tartozott, hozzá fordultak panaszuk orvoslásáért. Az erdőhor­váti posta magánlakásban volt. A tulajdonosnak szüksége volt a la­kásra. A tanács felajánlotta épületet a posta nem fogadta el. Jött a mű­szaki autó, felrakták a posta betyár- bútorát, s úgy eltűnt Erdőhorvátiról a Augusztus végeíelé d^“ kán járt. Ellátogatott az ott folyó is­tállóépítéshez. Volt mit hallania. — Ugyan, kérem! — állták körül az épí- tÖmunkások. — Elegünk van a pa­polásból. Járnak a nyakunkra, kér­deznek fűt-fát, s amikor elmondjuk a panaszunkat, az egyik fülön be. a másikon ki. Májustól dolgozunk itt, •azóta a Megyei Tatarozó Vállalat nem fizette ki hét embernek a csalá­di pótlékot, pedig jár. a törvény elő­írja. — Másnap már vitte a posta a panaszt, s a megyei tanács intézke­dett. Olaszliszkán elvetődött a vasúti in­tézet építkezéséhez. Az egyik 13 gyermekes családapa állt eléje pa­naszával. Nem kap családi pótlékot, a havi illetménye körül is bajok van­nak — 800 forinttal „szúrták” ki a szemét. Az építési irodán kiderült, hogy tévesen számfejtették a mun­kás bérét, 2—3 száz forinttal megrö­vidítették, a családi pótlékról meg egyszerűen megfeledkeztek. Az ügy ezzel véget is ért volna. De nemsoká­ra találkozott Forgó elvtárs a pana­szossal: „Inkább ne szóltam volna”, 3400 tonna szén terven felül A pártkongresszus tiszteletére in­dított versenymozgalomban; újabb nagyszerű eredményeket értek el a szelesaknai külfejtés dolgozói. Októ­ber hónapban 132 százalékra teljesí­tették esedékes tervfeladatukat és így közel 3 400 tonna szenet termel­tek terven felül népgazdaságunk számára. A bánya dolgozói ezzel a munka- sikerrel — figyelembe véve havi tervüket —, 9 nappal a határidő előtt befejezték esedékes tervfelada­tukat. Szakmai továbbképzés a putnoki bányaüzemnél Ez évben is nagy gondot fordítanak a szakmai továbbképzésre a putnoki bányaüzemnél. Az év első felében 392 dolgozó vett részt balesetelhárí­tási tanfolyamon. Villamos-robban­tóvájár tanfolyamon 100 fő. vájár- tanfolyamon pedig 22 fő tett sike­res vizsgát. Jelenleg működik az üzemnél egy segédvájári tanfolyam 25 fővel, egy villamos szakmai továbbképző tan­folyam 14 fővel és egy lakatos to­vábbképző tanfolyam 22 fővel. Ez évben a putnoki bányaüzem­nél 575 fő vesz részt szakmai to­vábbképző ta «folyamon. Tiszolczi Béla A tanár úr családlátogatásra in­** dúlt. Kísérjem el — mondotta. Csatlakoztam hozzá, mert jónak, hasznosnak tartom, hogy az osztály­főnök meglátogatja tanítványát oda­haza a szülői házban, megismerke­dik a szülőkkel, az otthonnal. így is­merheti meg igazán diákját, közeleb­bi, emberibb kapcsolat alakulhat ki tanár és tanítvány között. S ha a di­ák — ezúttal diáklány — utolsó éves, érettségire készül, jólesik a szülők­nek az osztályfőnök tanácsa, a véle­ménycsere: mint is legyen az iskola után. Megláttam a kislányt és arra gon­doltam: pedagógus barátom rásze­dett. Most be akarja bizonyítani: mi­iyen szorgalmas, tehetséges, életre­való tanítványai vannak. Mert: meg­nyerő külső, fegyelmezett arc, ér­deklődés a szemében. Első benyomá­som csak erősödött, amikor megis­merkedtem a szülőkkel, a meleg han­gulatú otthonnal. Az apa — hatva­non felül van — nyugdíjas. Azok közé tartozik, akik viszonylag kevés nyugdíjat kapnak. Tehát még az ál­lami támogatás, a kedvezmények mellett is nagy áldozat, hogy gimná­ziumba jár-a lányka, aki harmadik gyerek a családban. A két testvér közül az egyik egyetemet, a másik középiskolát végzett, még régen, ami­kor jóval többe került az iskola. C az anya ... mennyi szeretet, u rajongás... A családért! — Ha a jó isten segít, leérettségi­zik a kislányom. Munkát kap vala­hol ... Mi már nem támogathatjuk... — Lemondás is, bizakodás is rezeg a hangjában, nem lehet megrendülés nélkül hallgatok És egy szomorú eset a naplóból. Olaszliszkán van egy éltes nő, 26* éve fekszik magatehetetlenül, keze-lába béna. Nővére ápolja, aki ha kimegy a mezőre, a nyitott ab­lakba teszi a kulcsot. A szerencsét­len a járó-kelők jószívűségére van bízva. Két hold földből tengődnek. A rozzant, zsúpíedeles házikót szétci- bálják a szelek., az eső ott megy be, ahol akar. Jön a tél, nincs egy darab tüzelőjük. Bújna a földbe. Ha meg­csendül a lélekharang, az emberek megszaporázzák léptüket a nyitott ablakú ház előtt. Hallják a nyomorék fájdalmas zokogását, mert nem hozzá kopogtatott be a halál. Eddig nem fi­gyelt fel rá senki. Forgó elvtárs java­solta: vegyék fel a szerencsétlent ál­landó községi segélyesnek, mindenek előtt pedig részesítsék gyorssegély­ben, enyhítsünk szenvedésein, ne­künk ez kötelességünk. Megyei tanácstagnak lenni meg­tisztelő feladat, szép emberi tisztség. Éljenek vele megyei tanácstagjaink a választók hasznára! * (G. M.) Ezután tudtam meg, hogy a kis­lány osztályt ismételt, hogy az osz­tályozó naplóban nem nagyon szi­lárdan áll a szénája — Szorgalmas a mi lányunk, tanul, én nem engedem sehová — így az anya. — Más lánynak már udvarlói vannak ilyen korban. — 19 éves a lány —, neki még nincs. Arról beszélgetünk, hogy nem jó a korai házasság, sok válásnak ez az oka. Nem elég a föllángolás, a há­zassághoz „alap” is kell. — Táncolni sem igen járj nem volt ő „fiús” sohasem... Nem így nevel­tük .. De ha hazajön, bekapcsolja a rádiót, akkor látom, hogy szeret tán­colni. — Egyedül? ... És ... mit csinál még? Olvas — mondják. Móricz Zsig- mondot említik, Stendhalt. A kis könyvtár a család igényességét, ízlé­sét — ha nem is korszerű és nem is egyöntetű az minden vonatkozás­ban — mutatja. Az az első benyomá­sod, hogy olyan szellem árad az ott­honból, amely életre, küzdésre, ko­molyságra neveli a gyermeket. De ez — mint később kiderül — csak aka­rás ... A mama panaszkodik, fillért fillérhez kell tenni... Cl aggatjuk a kislányt — a szülők * már nincsenek ott. — Miért ez? Miért az? ... Az osztályismétlés... — Nehéz arra válaszolni... — Az idős szülők... A kevés nyugdíj!... — Hát igen ... — ez a felelet. El- révülten mondja, talán flegmán. — Mi lesz az érettségi után? Nem­csak a gyenge bizonyítvány miatt, a ÜZEMI LAPJAINK ÍRJÁK október 31-i számának első olda­lán az Ózdi Kohászati Üzemek ter­melési eredményeit, híreit közli. „Szocialista munkabrigád címért versenyeznek a karbantartó gyár- részlegnél” címmel a nehézvasszer- kezeti műhely két — Mács Zoltán és Nagy József — brigádjainak, vala­mint a kovácsműhely öt munkabri­gádjának vetélkedéséről ad számot. Ezek a brigádok a szocialista mun­kabrigád cím elnyeréséért vetélked­nek. Jól dolgozik az acélmű KISZ szer­vezete, erről is hírt ad az Ózdi Va­sas legutóbbi száma. Az acélmű KISZ-fiataljai úgy a termelés terüle­tén, mint a takarékossági mozga­lomban szép eredményeket érnek el. A KISZ-fiatalok vállalták, hogy egyénenként naponta 15 forint meg­takarítást érnek el. Vállalásukat túl­teljesítették, a 15 forintos megtaka­rítást napi 30 forintos megtakarítás­ra növelték. Az ózdi Vasas legutóbbi száma a második oldalon összeállítást közöl „Az üzemi KISZ életéből”, melyben a nagyüzemek fiataljainak elért eredményeiről, társadalmi munká­ban végzett feladatairól ad számot. „A munka ifjú mestere” címért ver­senyt indított a nagyüzemi KISZ- bizottság. Felhívja a fiatalokat, hogy mennél többen csatlakozzanak a i versenymozgalomhoz. Hírt ad az ösz- szeállítás az ózdi fiatalok nagy, la­kásépítési akciójáról is. Tizennyolc boldog ózdi fiatal kezdte meg saját háza alapjainak lerakását. A fiata­lok közös összefogással, egymást mindenben segítve építik házaikat. A kohászati üzemek vezetősége min­den tőle telhető segítséget megad a 18 fiatalnak, hogy minél előbb sa­ját házukba költözhessenek. Az Ózdi Kohászati Üzemek KISZ- fiataljai a takarékossági mozgalom­ban is szép eredményeket értek el. A közlekedési gépműhely 29 főből álló brigádja 26 ezer 232 forintot, a MEO 19 főből álló brigádja 80 ezer 670 forintot, a durvahengermű gép- 1 üzemének ifjúsági brigádja pedig 37 ezer 927 forintot takarított meg. Az Ózdi Vasas legutóbbi száma a harmadik oldalon kéthasábos cikk­ben foglalkozik a nagyolvasztó fej­lesztésének irányaival. A második ötéves terv folyamán gépesítik a kohók kiszolgálását és új acéltömö- rítőmű épül a darabosított eleggyel való ellátás biztosítására. A második ötéves terv folyamán megoldást nyer a kohósalak nagyüzemi fel­dolgozása is. Salakfeldolgozó művet telepítenek majd az egyszerű salak­osztályozás mellett a habosított sa­lak előállítására és osztályozására is. A Diósgyőri Munkás egyik legutóbbi számában a Lenin Kohászati Művek és a DIMÁVAG szép termelési eredményeiről ír. A martinacélmű egyes számú kemen­céjénél — mint írja a lap — Szabó József acélgyártó vezetésével Dudás József olvasztó brigádja az elmúlt hónap közepe táján az egyik műszak alatt 19,3 tonna/órás átlagot ért el. Ezt az eredményt Kovács Miklós acélgyártó vezetésével Földesi La­jos brigádja túlszárnyalta és 20 ton- na/óra átlaggal csapolt. Ezt követően „hát igen” feleletek miatt, mert min­denre ezt mondja. (Nem a zavara miatt). Ezt a választ. Vehetnéd szelle­mi lustaságnak, flegmaságnak is, azonban ez inkább csak máz, maszk... Az apa „közép” tisztviselőnek szá­mított valamikor. A rang, a tekin­tély, a címek világában ez sokat je­lentett, nemcsak fönt, az alsóbb pe­rifériákon is. Akkor jobban ment a családnak. Az új világban a. szülők — a fiatal korában tehetségnek Ígérkező apa — nem találták meg a helyüket. A lány ebben a múltba ré­vülésben, a mai élet tempójától el­zárva, elkülönülten él otthon. S eb­ből az iskola, a közösség sem emelte ki. Nehéz alany, gyengeképességű s különc is mellé, nem oldódik fel di­áktársai körében. Mem hibáztathatjuk a szülőt * ’ azért, mert vallásosnak nevel­te a lányát. Ez meggyőződés dolga. De hogy a lány még nem látott to­vább. ez már elgondolkodtató. De az minden esetre nem bizonyult jó ne­velési módszernek, hogy a szülők a saját világuk burájába akarják zárni, s zárták eddig gyermeküket. Ez a bura eltemet, tompává teszi az agyat is, a lelket is, a gyermek értetlenül áll az új jelenségek előtt. Talán még nem késő. Talán még rádöbben a lányka, mennyire korsze­rűtlen a „hát igen” mentalitás. Hisz a fiatalság dinamizmusa sok min­dent lehengerel, ami régi, ha a hen­gert helyesen kormányozza a tapasz­talat. A „hát igen”-t is leheng'erli s csak sajnálhatjuk azokat akik kima­radnak a kor, az ifjúság lendületéből, (nagy z.) Dudás József ék megdöntötték Föl­desi Lajos brigádjának rekordját és a martin történetében eddig a leg­szebb, s legnagyobb 20,5 tonna/órás átlagot értek el. Hírt adott a lap arról is, hogy a gyárban szovjet tapasztalatokat hasznosítottak, melynek következ­tében javultak a munkaviszonyok. „Az acélöntődében a formák elké­szítéséhez és leöntéséhez, nagy meny- nyiségű homokot használtak föl.” A homoknak a szekrényekből való ki­öntése nagy porfelhővel jár, alig le­het a közelükben megmaradni. So* kan gondolkoztak már azon, a ve­zetők és a dolgozók közül egyaránt* hogyan lehetne ezt az áldatlan álla­potot megszüntetni. A helyzet szinte egycsapásra megváltozott, amikor Tóth elvtárs, az acélöntődé üzemve­zetője hazatért tanulmányi útjáról a Szovjetunióból. Amit ott látott, ta­pasztalt, azt idehaza igyekezett hasz­nosítani. Elkészítették a megfelelő szerkezetet, s így lehetségessé vált megakadályozni az egészségre ártal­mas pornak a levegővel való keve­redését. .............o----------­V állalták — teljesítették A kurityáni II. külfejtés energia- hálózata jóval a határidő előtt el­készült. Az ott dolgozók lelkes mun­kája — a kongresszusi munkaver­seny ideje alatt — tette lehetővé, hogy az energiával megfelelően el­látott kurityáni II. külfejtésen az elektromos cseh kotrógép teljes ka­pacitással dolgozik. Újabb munkasikerek a Sajó völgyében A Sajóvölgyi Bányaüzemhez tarto­zó Szeles-aknában ismét kimagasló munkasikerek születtek a kongresz- szusi verseny során. Itt kell megem­líteni Szatmári Gyula. 17 fos front- brigádjának eredményét, ugyanis az elmúlt napokban esedékes tervfel­adatukat 215.3 százalékban teljesítet­ték. Ugyancsak nagyszerű eredményt ért el Szeles I-es aknában dolgozó Bodnár Imre elővájási csapata, vala­mint Veres II. János munkabrigádja. A két munkahely dolgozói jelenleg 146 százalékon felül teljesítik napi tervüket. És rnihdemellett nagy gon­dot fordítanak a minőségi és baleset- mentes munkára. HAT IQEN... (Családlátogatáson) Az Ózdi Vasas Ugyancsak az első oldalon ad hírt a lap az alberttelepi I-es akna dol­gozóinak és műszaki vezetőinek ál­dozatos munkájáról, melyet a oá- nyában uralkodó kedvezőtlen geo­lógiai viszonyok megjavításáért folytatnak. A Borsodi Bányász legutóbbi szá­mának 2. oldalán „Felelősek va­gyunk az ifjúságért” címmel tudósí­tást közöl az ózdi járás küldőttvá- iasztói értekezletéről. Az értekezle­ten többen megemlítették, — s ezt a cikk is hangsúlyozza —, hogy valamennyi kommunistának becsü­letbeli kötelessége a fiatalokkal való rendszeres foglalkozás. Helyesnek mondható a járási KlSZ-bizottság- nak az a kezdeményezése — mely immár hagyományossá is vált — hogj7 a községekben és a bányatele­peken megszervezik a KISZ-fiatalok lakodalniát. Immár 60-ik KlSZ-es- küvőt rendezték meg a bányatele­peken. Ugyanakkor a KlSZ-bizott- ság kezdeményezésére kezd elterjed­ni a szocialista névadóünnepség. október 28-i számának első oldalán kongresszusi Összeállítást közöl. „Több mint 22 ezer tonna szén ter­ven felül” című cikkében az edeie- nyi bányászok jó munkájáról és eredményeiről ad hírt. Az edelé- nyiek a vállalt .18 ezer tonna terven felüli szénnel szemben az év végéig — előzetes számítások szerint — 22 ezer 276 tonnát adnak a népgazda­ságnak. A bányaüzem november 30-ra, az MSZMP VII kongresszu­sának napjára befejezi az éves ter­vét. „A kongresszusi- versenvvállalás teljesítése elsősorban a kommunis­ták kötelessége” cikkében a mákvöl­gyi bányaüzem a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásának hiá­nyos teljesítésével foglalkozik. A mákvölgyi bányaüzem nem tett ma­radéktalanul eleget kongresszusi vállalásainak. Ezért fontos, hogy a hátralevő időszakban fokozott erővel dolgozzé’ a bányaüzem és a kom­munisták kezdeményezéseit a leg­messzebbmenőkig karolják fel 4 Borsodi Bányász

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom