Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-09 / 237. szám
Péntek, 1959. október ÉSZ AKM AGY ARORSZÄG 3 „Célunk, hogy olcsóbb és gyorsabb legyen az építkezés66 * Felkészült a téli munkákra a 31-es Építőipari Vállalai Gondolatok a kongresszus előtt: A pártmegbízatásról Kazincbarcika Békevárosban Szo- boszlai Árpád főépítésvezető helyettessel beszélgettünk a 31-es Építőipari Vállalat városépítő munkájáról, az eredményekről és a feladatokról. Szoboszlai elvtárs elbeszélése alapján kibontakozott előttünk a vállalat egész tevékenysége, múltja, jelene és jövője. Az elmúlt években bizony nem dicsekedhettek szép eredményekkel. Mint megyénk más építőipari vállalatai, ők is lassan és drágán dolgoztak. Ma más a helyzet. Eredményesen építik a Békeváros új lakóházait. Az 500 fős törzsgárda valóban kitesz magáért, ennek köszönhető, hogy ebben az évben eddig 1 millió 300 ezer forint megtakarítást értek el. Az önköltség is szépen alakul, ez év első felében 3 millió 350 ezer forintot takarítottak meg Ez a szép eredmény lehetővé tette, hogy a főépítésvezetőségek között folyó versenyben már négy esetben kerültek az első helyre. Egy vándor- zászló pedig véglegesen a birtokukba került. A jó munkáért összesen 80 ezer forintot kaptak. Nemrégen a párt-, a szakszervezet és a főépítésvezetőség együttesen megvizsgálta: melyek azok a lehetőségek, melyeknek felhasználásával az építkezés még olcsóbbá és gyorsabbá tehető. Ennek érdekében ütemtervet készítettek, új munkahelyeket létesítenek. Már most leA Rudabányán nagymennyiségben található gyengébb vastartalmú pátere gazdaságos felhasználására 1952-ben korszerű vasércdúsítómű építését kezdték meg. Az új létesítmény közvetlen a bányaüzem mellett két ütemben épül. A pörkölő részleg — amely csillebuktatóból, tároló és hűtőépületből, valamint a fűtő és adagoló épületeket összekötő két 30 méter hosszú, forgatható dobkemencéből áll — építészetileg és szerelésileg elkészült. Jelenleg az üzemrészek műszerezése folyik és a közeli hónapokban megtartják az egyes gépi berendezések üres járatásának s az elektromos szerelvények próbáit. A két — egyenként 600 tonna súlyú — forgatható dobkemencére a hőfok, levegő és gázfogyasztás, valamint a különböző nyomások mérésére 28 műszert helyeznek el. A vasércdúsítómű gáz- és gőzellátására korszerű kazán- és generátorházat építenek. A munkák itt is gyors ütemben folynak, s a négy Koller-féle gázgenerátor, valamint az óránként 1650 kilogram gőzt termelő lokomobil kazánok előreláthatólag az év végére már üzemelnek. rakják az 1960-as év sikereinek alapjait. Mindenekelőtt legfontosabbnak tartják, hogy a törzsgárda továbbra is Kazincbarcikán maradjon Már most készülnek a téliesítésre. A vegyikombinátnál műhelybővítést végeznek, ezenkívül bővítik a savüzemet és raktártelepet építenek. A Borsodi Hőerőműnél megkezdik a kazánház belső rekonstrukcióját, itt a tél folyamán 200 építőipari munkást foglalkoztatnak. A kokszoló helyén új gyáregységek épülnek, többek között egy perion és szilon- gyár, melyeknek felépítése jelentőségüknél fogva komoly feladatokat ró a főépítésvezetőségre. A vállalat Mezőkövesden új kenyérgyárat épít, melyen a tél folyamán szintén dolgoznak. A városépítési program is igen széles skálájú. Már ez évben megkezdik a 16 tantermes iskola kazánházának építését, egy városi bölcsőde és egy óvoda építését. Ezenkívül 11 lakást építenek a város mellett lévő bányásztelepülésen. Rendbehozzák, átalakítják a kokszoló mellett lévő szállásokat, hogy a dolgozóknak a tél folyamán jobb körülményeket biztosítsanak. Most építik a vegyipari technikumot, ezenkívül sok más létesítményt. A tél folyamán ezeken a munkahelyeken majd összesen 550 fő dolgozik. Nagy feladatok ezek, melyek feltétlenül megkövetelik, hogy a vállalat időben és jól felkészüljön a nagy A vasércdúsítómű pörkölő részlegének kísérleti próbaüzemelését 1960 első negyedévében kezdik meg. A kísérleti üzemelés során kidolgozzák a pörkölés végleges technológiáját és a jövő évben már a nagyolvasztók részére 35 ezer tonna pörkölt pátércet szállítanak. Ennek az ércnek a minősége előreA borsodi bányavidéken 10 évvel ezelőtt nyitották meg az első vájártanuló iskolát. Jelenleg már három vájártanuló iskola neveli a Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemei részére a szakképzett vájárokat. Perecesen, Sajószentpéteren és Kurityánban az idén is csaknem 1000 bányászfiatal sajátítja el a bányászkodás tudományát. A vájártanulók a hagyományos bányászkodás mellett megismerkednek a legkorszerűbb bánya- művelési eljárásokkal, a korszerű biztosítással és a gépi műveléssel is. Az elméleti oktatás mellett a gyakorlati képzés két tanbányában folyik, a harmadik tanbányát most készítik elő. téli munkára. 1958-ban a tél folyamán 1 millió 400 ezer forintos ráfizetés mellett dolgoztak, mert nem készültek fel időben a téliesítésre. Ezért már most előkészítették a kazánokat, gondoskodnak a fűtőanyagokról, a vízvezetékcsöveket kellő időben elszigetelik, a hideg idő beálltával az épületek nyílásait nádpallóval lezárják. A Hőerőműnél és a Vegyikombinátnál a gyár által termelt gőzzel melegítik majd az anyagokat. A 31. sz. Építőipari Vállalat kazincbarcikai főépítésvezetősége célul tűzte ki, hogy a dolgozókkal karöltve küzd ? város építésének meggyorsításáért, a kongresszusi versenyben mindenekelőtt azért, hogy a lakások a megjelölt tervnél korábban kerüljenek átadásra. Az építők mindent megtesznek, hogy minőségi munkával szerezzenek örömet az új lakóknak. Ennél is fontosabb, hogy az új lakásokat hiányjegyzék nélkül adják át. A kongresszusi versenyben már eddig is jelentős eredményekkel dicsekedhetnek: csökkentették az önköltséget, az építkezéseken kétheti előnyre tettek szert. Egyszóval elmondható, hogy a főépítésvezetőség ebben az évben kimagasló eredményeket ért el. Erről tanúskodik a szépen fejlődő Békeváros, melyben eddig 2 ezer 80 lakás épült fel. Vannak azonban olyan problémák, melyeket — éppen a további jó munka érdekében — az építésvezetőségnek sürgősen meg kell oldania. (szegedi) láthatólag azonos lesz a rudabányai barnavasércével. A pörkölő részleg üzemeltetésével egyidőben tovább építik a szeparáló részleget. Az érc kísérleti szeparálását 1960 végén kezdik meg. így 1961-ben már szeparált vasércet küldenek a diósgyőri, ózdi és sztálin- városi kohókba. A szeparált érc minőségileg felülmúlja a jelenlegi rudabányai barnavasércet. Az elmúlt tíz évben közel 2930 bányászfiatal kapott vájároklevelet a Borsodi Szénbányászati Tröszt területén működő vájáriskolákban. Ezeknek nagyobb része a borsodi bányákban dolgozik, s képzettségüknél fogva jelentősen hozzájárultak, hogy a borsodi szénbányákban egyre emelkedik a bányászkodás műszaki színvonala. Szövetkezeti lakásokat építenek Miskolcon Miskolcon az állami és a saját erőből történő lakásépítkezések mellett — a kormányrendelet értelmében * az idén megkezdődött a szövetkezeti lakásépítés is. A városi tanács a Ma- linovszkij utcán, a városrendezési tervek figyelembevételével jelölte ki az első 208 lakásból álló szövetkezeti lakótelep helyét. Az építkezés megkezdődött és a szövetkezeti házépítők jövő tavasszal már be is költözhetnek új otthonukba. A városi tanács jövőre újabb 400 szövetkezeti lakás építését tervezi a Kilián gimnázium környékén kialakult új városrészben, ahol már mintegy ezer állami erőből felépített lakás mellett még újabb 1300 állami lakás épül. Megtakarított anyagból 5 és félmillió forint értékű finomlemezt hengereltek terven felül Borsodnádasdon A Borsodnádasdi Lemezgyár hengerészbrigádjai a pártkongresszus tiszteletére — többek között — vállalták, hogy az év végéig megtakarított anyagból 2 és félmülió forint értékű finomlemezt gyártanak. A gyár dolgozói egész évre szóló felajánlásukat már jelentősen túlszárnyalták. A munka jobb megszervezésével és a technológiai fegyelem betartásával az év kilenc hónapjában 755 tonna alapanyagot takarítottak meg. Ebből 5 és félmillió forint értékű finomlemezt hengereltek terven felül. — Azért kell-e csupán pártmunkát végeznünk, mert így írja elő a Szervezeti Szabályzat? — hallottuk a kifakadást az egyik vezetőségválasztó taggyűlésen. S később elgondolkoztunk a hallottak felett. Miért is kell a pártmegbízatás? ... Aki pusztán formalitásnak véli a dolgot, maga sincs tisztában a lényeggel. Az igaz, hogy a párttagot a párt belső törvénye kötelezi az effajta munkavégzésre, de a cél, amely e kötelezettség mögött áll, sokkal mélyebb értelmű, mintsem, hogy ennyivel elintézhetnők: ha kell, — hát csináljuk! A pártmegbízatás szorosan összefügg a pártépítéssel, annak épp oly szerves részét alkotja, mint ahogy a gép mechanikája sem képzelhető el mozgató energia nélkül. Üres, tartalmatlan lenne a pártélet serény munka nélkül; rossz értelemben vett hivatali tespedtség jellemezné a pártot, ha a tagság a „vezérkarnak”, a hivatásos forradalmároknak szánná csupán a munkát. Hiszen manapság, a fejlettség és fejlődés e szakaszában minden egyes kommunistára a hívatásos forradalmár szerepköre vár — kire többé, kire kevésbé... A pártmegbízatás, a pártmunka frissíti forradalmi seregünk belső életét. Ebből merítjük tapasztalatainkat, ezáltal tartjuk fenn szoros kapcsolatunkat a minket követő s ránk hallgató százezrekkel, belőle tanulnak a tízezrek — elsősorban a vezető poszton lévők — stílust és módszert, emberi közelséget és kritikai érzéket... De maradjunk egyelőre annál a kérdésnél: mit jelent e cselekvés a párt belső életében. Mindig azt tanultuk — s így tanította Lenin is —, hogy akkor találunk ig'azán követőkre, ha képesek leszünk jól magyarázni és helyesen megértetni a párt politikáját. Ha szükség volt erre valaha, most, a nagy történelmi kongresszusra és az azt követő feladatokra készülve — különösen szükség van rá. Nem csak azért, hogy tudják az emberek, miről van szó. Ennyivel nem érjük be. Azt akarjuk, hogy amit hirdetünk, hatással is legyen rájuk. Az újtípusú szocialista embert formáló céllal hasson, ami az új szellemű erkölcsben és alkotásban kamatozik. Egész mai életünk azt bizonyítja, hogy a kommunisták képesek ilyen hatást kiváltani. Ám — és helytelen volna, ha elhallgatnánk nem mindenki! Erre csak az a párttag képes, akiről azt szokták mondani, hogy „meggyőződéses!” E tekintetben ma már aligha érheti szó a házunk táját. Kevesebben vagyunk, mint régebben, de — j,meggyőződésesebbek”. Ha szervezeti munkánkban itt-ott döccenők vannak, annak oka elsősorban a fiatalabbak tapasztalatlansága, a gya- korlottabbaknak pedig, —mondjuk — feledékenysége. De szólni kell róla, mert nagy munka előtt állunk. S az a célunk, hogy e nagy munkához mind több hozzáértő elvtársunk legyen. Mi az, ami a legjobban edzi a párttagokat? — A pártmegbízatás. E feladatnak az a fő célja, hogy a párttag — bármilyen részkérdésről, bármilyen részfeladatról legyen is szó — munka által formálódjék kommunistává. Szokjon hozzá a forradalmi tevékenységhez s képességei fejlődjenek olyanná, hogy adott esetben gyorsan és határozottan tudjon cselekedni, reagálni, helytelen nézeteket megcáfolni, érvelni, ingadozókat befolyásolni — egyszóval legyen felszerelve mindazon kellékekkel, amelyek szükségesek hivatásához. Ezeket a jellemvonásokat nem lehet elméletileg „bemagolni”, mindezen tulajdonságok a gyakorlat során fokozatosan „ragadnak” a párttagokra. Olyan dolog ez, mint bármely mesterség: minél többet gyakorolja az ember, annál nagyobb lesz a rutinja. E célunkat bizonyos tendenciával párosítjuk a kommunista nevelés tekintetében. Helytelen az olyan eljárás, amivel néhol találkozunk; hogy képletesen fejezzük ki magunkat: „beledobjuk” fiatalabb elvtársainkat a mély vízbe, mondván; tanuljon meg úszni! Nemrégiben találkoztunk egy fiatal párttaggal, aki elpanaszolta, hogy „oktatásfelelőst csináltak belőlem —■, pedig nem értek én még ehhez ...!” Mi a tanulság? — Mini ahogy a pártmunka nem lehet formális, épp úgy a pártmegbízatás sem lehet az. Nem az a célunk, hogy elvegyük bárki kedvét is a pártmunkától. Az a célunk, hogy ne küzködjön feladatával, hanem könnyedén oldja meg. Ha valakit pártmunkával bízunk meg, azt „testhez szabjuk”, abból neki is és másoknak is legyen haszna. Itt viszont mindjárt fűzzük hozzá a következőket: Nagyon ésszerű volt, hogy a vezetőségválasztó taggyűléseken többen is szóvátették: Vannak, akik lekicsinylik az „apróbb” pártmunkákat. Több elvtárs kissé sértődött hangon fejtegette, hogy: „Igazán, egyszer már komolyabb feladattal is megbízhatnának. Mindig kis apróságokkal kell foglalkoznom”. A pártmunka szempontjából nincsenek „kis” és „nagy” ügyek. Minden munka egyformán értékes, mert a párt célját szolgálja. A párt soha nem a „kis” vagy a „nagy” jelzők szerint mérlegeli a tettek értékét, hanem annak alapján, hogy miként végeztük el a ránkbízott feladatot. És most átválthatunk egy másik kérdésre. Pártunk ezt tanítja: mindig ellenőrizzük, hogyan teljesíti a pártmegbízatást az, aki kapta. E tekintetben még sajnálatos tapasztalataink vannak. Tapasztaltuk, hogy az ellenőrzés elmarad. A pártvezetőség „kiosztja” a munkát — s ezzel kész. Hát van ennek értelme? Semmi! De amikor sor kerül is az ellenőrzésre, abban is található kifogás. (Bár ez inkább az alsóbb pártszervezetekre jellemző.) Mert többnyire nem „menetközben” történik az ellenőrzés. Inkább a közvetett formáját használják. Taggy ülésen * vagy a vezetőség ülésén beszámoltatják a valamely feladattal megbízott elvtársat, aztán ha ő önkritikusan megmondja, hogy bizony nem a legjobb munkát végezte, néhány szóval „megmossák a fejét” és megigértetik vele, hogy máskor jobban csinálja. Csakhogy ezzel nem lesz sem okosabb, sem gyakorlottabb az illető elvtárs. Mennyivel hasznosabb — s ilyennel is sokszor találkozunk — a munka közben segítő ellenőrzés. Csak a munka végzése során ismerhetjük fel, hogy mi a gyengéje a feladattal megbízott párttagnak: „hadilábon” áll a szervezéssel, kevés a szókincse, nem ismeri eléggé a párthatározatot, vagy egyéb okok gátolják a munkavégzésben. Ezek egyike vagy másika nem derül ki az utólagos beszámoltatáskor, a párttag önmagától pedig csak ritkán döbben rá az okokra. S mi lesz a dolog vége? Vagy elkedvetlenedik, vagy igyekszik „kibújni” a terhelés alól —, mert valóban annak tartja. Célzatosan beszéltünk a pártmegbízatás — e sokrétű téma — eme kérdéseiről. Ezeket illetően szorít — legalább is úgy érezzük legjobban a cipő. Már pedig ezen segítenünk kell, a nagy feladat előtt. Ám azok a feladatok az egész pártot — nem csak a pártapparátusokat! «-* lendítik mozgásba. Nem lehet közöttünk senki* aki ne adná tudása és munkaenergiája javát. Mindegy, hogy fiatal, vagy idősebb, kevésbé tapasztalt* vagy nagyon gyakorlott — mindenki vállalja és mindenki kapja meg! — fejlettségéhez, tájékozottságához, rátermettségéhez képest — a „testhezálló” pártmegbízatásokat. És ne válogasson bennük! Azt szoktuk mondani, hogy a kampányidőszakok, a kampányfeladatok — bár az elkövetkezendőkben nem erről lesz szó, távlati terveink folyamatos munkát követelnek — szóval ezek a körülmények kitűnő iskolái a kommunista nevelésnek. Most valóban mód van rá, hogy fejlesszük önmagunkat, tanítsuk egymást a munkában és a munka által. Csak készüljünk fel rá alaposan s a káderválogatás helyes elvét alkalmazva, határozzuk el előre: kire milyen feladatot bízhatunk. S e tervezés során elsősorban fiatalabb, tapasztalatlanabb elvtársaink pártmegbízatását válogassuk meg. És ne „dobjuk” őket a mély vízbe. Segítsük őket — és mindenkit — úgy, hogy e nagyjelentőségű kongresszus a pártmunka, a frissebb vérkeringés számára is megújhodást jelentsen. Ismerkedés az újjal Az özdi Kohászati Üzemek Csehszlovákiából meghajtó fogaskereket kapott. A karbantartó gyárrészleg dolgozói — mint a képen is látható — az új meghajtó fogaskerék ékpályájával ismerkednek. Jövőre már 35 ezer tonna pörkölt ércet szállít az ország nagyolvasztóiba a rudabányai vasércdúsítőm ű Tíz év alatt csaknem 2000 vájárt heveitek a borsodi vájártanuló intézetekben Foto: Szabó Ferenc CSALA LÁSZLÓ
