Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
2 ;szakmagyarorszag Csütörtök, 1959. október 1. Néphadseregünkre gondolunk l , ^ é ju.inepi ütést tartott Miskolc város MSHS elnöksége > A legszebb feladat gunk legjobbjai, ha át is estek miár* megpróbáltatásokon, egyek abbán,* hogy a nép, a szocializmus védelmé-* ért el vannak szánva és azért min-* dent megtesznek. Később — mikor az* ünnepeltek hazafias tevékenységük* elismeréséül kisebb ajándékokat vet-* tele át, el.is mondták:.„minden erőnk-* kel és tehetségünkkel a béke meg-* őrzésén fáradozunk és ezért még szó-* rosabbra fűzzük kapcsolatainkat a* baráti szocialista országok fegyveres’ erőivel, hadseregeivel.” ( Ebből az alkaloidból őszinte hálánk* és megbecsülésünk száll a haza vé-* ■delmére kész néphadsereg katonái,* tisztjei, fiataljai felé és kívánjuk,.* hogy nemes tevékenységüket erőben,* egészségben folytassák tovább. * Akkor is ilyen idő lehetett, talán olykor sütött a nap és hordta az őszi szél a faleveleket. Jellasics horvát bán seregével Pákozd és Sukoró közt á magyarok hadra keltek. A betolakodóknak futniok kellett... Megyénkben is megemlékeztek a pákozdi csata hőseiről, mert szeptember 29-e az a dátum, amely egyrészt a régmúlt emlékeit idézi, másrészt ekkor ünnepeljük katonáinkat és a néphadsereg napját. Miskolc város Honvédelmi Sportszövetségének klubjában ebből az alkalomból munkások, vezetők és meghívott .vendégek köszöntötték a nagyszerű nap jelentőségét, emlékét. Bensőséges találkozó volt ez. A résztvevők arcán nyugodt, de határozott vonások, a bizakodás, a reménység jele volt látható. Csak a gondolatok, a szónok szavai ragadták távolabb az embert az., ünnepély színhelyétől. Pákozdi harcok! Ma már csak történelmi tanulságok ezek. Ismerkednek vele az iskolákban történelmi órákon, de túl az iskolai tanulmányokon tanulság ez népünknek is. Bizonysága annak, hogy az igazságtalan, hatalomra törés, háború nem érhet célt, legfeljebb átmeneti „sikereket” arathat. Most,' mikor a hadsereg katonáira, tisztjeire, a Honvédelmi Sportszövetségben résztvevő fiatalokra gondolunk, eszünkbe jut, hogy a néphadsereg katonái és a pákozdi hősök résztvevői között közös vonásók vannak. Ez a közös.. voná$ a nép és a hadsereg közvetlen kapcsolatában rejlik. „A néppel tűzön vizen át” ez a mi katonáinknak egyik legfőbb gondolata és törekvése. Petőfi szava ma is irányadó, bár a nemzetközi helyzet új körülményeket teremtett. A mi derék fiaink, katonák és tisztek együtt gyarapodnak és féjlődnek tudásban a mi társadalmi rendszerünkkel. A legjobbak 1956-ban is tudták kötelességeiket a nép iránt, erről egy percre sem feledkeztek meg. Talán kissé elszakadtunk az ünnepségtől s jóllehet, hogy elkalandoztunk gondolatban, de bizonyára érzelmeinkben egyek vagyunk: békére törekszünk. Minden becsületes polgár távol áll a háború pszihológiájától. Csak az esztelenek, kalandvágyók és tudatlanok elé rajzolhat „jövőt” egy újabb háború reménye. Mi azonban bizalommal tekintünk a jövőbe. A szovjet hadsereg a világ legerősebb fegyveres hatalma. Büszkék vagyunk és erőnket megsokszorozza az a tudat, hogy ez a hadsereg a mi . szövetségesünk. Az ünnepély résztvevői: katona- emberek, katona viseltek, az ifjúsána egy „szép“ napon... „Tegyük fel, hogy egy októberig reggelen hét órakor kitör a háború f [az Egyesült ’Államok és' a Szovjet-^ unió között.; f Ilyen lírai hangnemben kezdődik^ az a jelentés, amelyet a roppant bölcs ^ és előrelátó washingtoni „passzívé honvédelemmel” foglalkozó hivatal J adott ki. ^ íme egy sűrített kivonata mind-, azoknak a „kedves” megállapítások-J Az örök éjszaka világában jártunk A borsodi földrajzi hét egyik legérdekesebb és leajelentősebb előadása hangzott el kedden este a SZOT- székházban, ahol közel 400 hallgató várakozott már a kitűzött kezdési idő előtt Kessler Hubert barlangkutatóra. Kessler egyike a leghíresebb magyar barlangkutatóknak, neve külföldön is ismert értékes felfedezései, eredményekben gazdag tudományoi munkája révén. Nálunk, Miskolcon különösen népszerű vendég, hiszen több éven &t igazgatta az aggteleki barlangot, s mosi is együtt dolgozik barlangkutatóinkkal. A: estet Borbély Sándor szakcsoportvezető nyitotta meg, majd Kessler Hubert előadásc következett. A jeles tudós előadása bevezető részében a barlangkutatón gyakorlati jelentőségével foglalkozott. Mini megállapította, e kutatómunka nem idegenforgalmi szempontból a leghasznosabb, noha eredményei kétségkívül hozzájárulnak a táj képének új kialakításához, üdülőtelepekkel, közlekedési útvonalakkal való gazdagodásához. Sokkal fontosabb azonban, hogy egy-egy újonnan feltárt barlang az egész hegység keresztmetszetét adja, szerkezetének, tektonikájának minden sajátosságával, így hozzájárulhat rejtett vízmedencék felfedezéséhez, amelyek egész városok vízellátását biztosítják, E>l-w mondotta Kessler professzor, hogy nemrég részt vett egy ilyen céllal szervezett albániai karsztvíz-kutató expedícióban, amely Tirana ivóvízellátását oldotta meg. Később a barlangkutatás módszereiről tájékoztatta hallgatóságát Kessler Hubert, majd érdekes felfedező útjairól beszélt. Egyik legjelentősebb felfedezése az aggteleki barlanghoz fűződik. Itt azt, a szakaszt derítette fel, mely a barlang magyarországi és csehszlovákiai részét köti össZe. Mint mondotta, ez különösen nehéz feladat volt, mert egy 3, és egy 20 méteres vízzel elárasztott szifonon kellett átúsznia, s akkoriban búvárruhák és egyéb, fejlett barlangkutató felszerelések nem állottak még rendelkezésére. A népszerű tudományos est közönsége nagy érdeklődéssel figyelte Kessler profesz- Szor színes fényképéit is, amelyek Magygrbr- szág legnagyobb és legszebb barlangjairól, valamint legutóbbi külföldi tanulmányútja eredményeként az osztrák jégbarlangokról készültek. Majd két keskenyfilm következett. Ezek szintén hasznosan egészítették ki a hallgatóság ismereteit a francia Pire- neusokról felvett kockáikkal. (farkas) ! nak, amelyek a beszámolóban szere .pelnek: csupán csak 48 millió 900 f ezer halottal, húsz millió, sebesülttel és 128- millió olyan személlyel kelljj számolni, akik külsőleg sértetleneké ugyan, de feltehetőleg később a sugárbetegség áldozatai lesznek. Nem érdemes szót veszteni az 'elpusztult városokra és vagy ezer évre tönkretett erdőségekre, beszéljünk inkább ,egy másik jelentésről, melyet dr. i Robert Newell, a sanfranciscói radiológiai kutatóintézet fnunkatársa adott , ki. i A kiváló tudós véleménye szerint , az emberi faj egy atomkonfliktusból pnegújhódva ke- " e ki. Persze veszteségekkel .és korosodással is kell .számolni. Bizonyos idő elteltével azonban a túlélők között a termé- i szetes kiválasztódás törvénye érvényesülne és két-három évszázad múl- i tán — amikor már á szerencsétlen .„atomizáltak” utódai is meghaltak —, .feltétlenül „felsőbbrendű” emberi fáj . élne Földünkön, a ter^raj^s korpngjgr i ként. i Szóval, a miénk STjövő;'' haVjeíenleg fenyegetnek is bizonyos ypszplyek. Ez ,a „kecsegtető” jövő Tassé' 'távoli .ugyan, de annál grandiózusából Felhívás A Megyei Rendőrfőkapitányság felhívja a miskolci vállalatok gépjánnűveze- tőit, hogy 1959. október hó 4-én Miskolc város belterületén KRESZ-versenyt ren- ! dez, melyre minél több gépkocsivezető elvtárs indulását kéri. Nevezéseket a 'vállalátok gépjármű előadóinál lehet esz- i közölni. Gyülekezési hely: október 4-én, vasárnap délelőtt 8 órakor a Béke téréit 1 Megyei Rendörfőkapitányság Tfc-R R ■ - - - — — a A. A. A. A. ^ a ^ A z asszony, az édesanya, a nő szemével és érzésével olvastam a pártkongresszus irányelveit. Mi anyák, akik a Horthy-időszak alatt éltük életünk nagyobbik felét, soha nem felejtjük el, mit kaptunk népi államunktól.• s azt hiszem, nem is kell külön részleteznem ezt. Nem vagyok ipari szakértő, a gyárak, üzemek munkájáról szóló jelentésekből rendszerint annyit tudok lemérni, amennyi azokból életünk egyszerű hétköznapjaiban jelentkezik. Latom, hogy tői b az üzletekben a ruha. cipő. olcsóbbak az iparcikkek, kevesebbet kell fizetni az • áramért, s a házban, ahol lakom,, egyre .szaporodik a ház'ar- tási gépek száma, naponta főznek húst az asszonyok és jól öltözöttek a gyerekek. Apróság ez — és mégis, •nagy dolog, mert ez tölti bé életünket, ezért dolgozunk, hogy szebb és jobb legyen az életünk. S ezt akarja a párt is. Ez az akarat az. ami minket, pártonkívüliéket, olyan közel hoz a párthoz. A pártnak köszönhetjük, hogy a nőket megszabadította a „fakanál’' rabságából. Az a bizonyos második műszak erőfeszítéseket kíván, áldó zatot követel. De a házimunka és a főzés mellett van egy sokkal nagyobb feladatuk, hivatásuk az asz- szonyoknak, ami a társadalom szempontjából a legfontosabb, s ez: a gyermeknevelés. Az ifjúság, a jövő nemzedék, amely a mi örö künkbe lép, nem mindegy, hogy milyen lesz: haladó gondolkodású, áldozatkész, hazáját szerető, munkál tbecsülő, avagy léha, zavaros ideológiákon nevelkedett, könnyen élni akaró, Önző, mások iránt közömbös. Azt éreztem ki a párt által az ifjúságról írt meghatározásban, hogy az ifjúság nevelése jövő feladataink közül a legfontosabb. Azt hiszem, ennél nagyobb és szebb feladat nem is lehet asszonyok számára, mint egészséges gondolkodású, népünkéi és rendszerünket szerető fiatalokat nevelni gyermekeinkből. Olyanokat akik tudnak lelkesedni, lángolni vagy és nemes célokért, azokért, amelyeket a párt tűzött elénk. Az elmúlt .15 esztendő alatt a pán mindig számított a nőkre, asszonyokra, édesanyákra. Most sem. lesz nálunk odaadóbban dolgozó hive a párt célkitűzéseiért folyó küzdelemnek. Mi édesanyák ígérhetjük, hogy a jövőben még nagyobb gondossággal alakítjuk, formáljuk gyermekeinket, hogy a jövőben ne okozzanak olyan gondot, bánatot és annyi könnyet, mint tették azt 1956-ban. Békében akarunk élni s örömünket 'élni abban, hogy gyermekeinkkel iözösen dolgozunk a párt által meghatározott. szebb és boldogabb életért, amelyhez a. párt VII. kongresz- szusa is közelebb visz, s amely elé olyan nagy várakozással tekintünk mi, pártonkíviili dolgozók is. SZAMOSI SÁNDORNÉ, a szülői munkaközösségek városi elnöke. Realizáljuk az irányelveket! . Örömmel és érdeklődéssel olvastam vasárnap á párt Központi Bizottságának téziseit, különösen annak kulturális vonatkozásait a kongresszussal kapcsolatban. Ez a dokumentum ismételten’ megerősíti azokat a korábban megjelent határozatokat és állásfoglalásokat, amelyek elősegítették a konszolidációt, azokat a gazdasági és kulturális sikereket, amelyeket dolgozó népünk eddig elért. A dokumentáció megerősítette bennünk, a kulturális szervek dolgozóiban azt a hitet, hogy amit eddig' tettünk, azt a párt politikájának szellemében tet1 — Hél'yes volt' péÖá'gó^Ü^Mii'k ideológiai továbbképzése, amelynek -keretében az 1958—59. évben több mint 800 pedagógust részesítettünk oktatásban; az idei évben pedig közel 1300 főt fogunk oktatásban részesíteni. Ez a képzés gyakorlatilag érezteti hatását egyrészt az oktató-nevelő munkában, másrészt a nevelők magatartásában, gondolkodásában. Határozott lépéseket tettünk munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, ifjúságunk világnézeti, szakmai nevelése, oktatása érdekében. Komoly felelősséget érzünk e nagyjelentőségű munkáért. Az 1959—60. évi programunk tematikailag és formák tekintetében is nagyon változó, tartalmilag pedig az a törekvésünk, hogy a párt művelődés-politikai irányelveinek mindenben megfeleljen. Örömmel töltenek el azok a hírek, amelyek szerint pártunk és kormányunk fokozatosan emeli az objektív előfeltételek megteremtésének .Íróságéit,,... .tÁ> Az irányelvek gazdasági vonatkozású mutatói á dölgózó nép felemelkedésének mutatói egyben. A fokozódó jólétnek, a nyugodt, békés életnek, a szocializmus megvalósításának mutatói. Legfőbb feladatunk, hogy realizáljuk ezeket az irányelveket, s szenvedélyesen törekedjünk megvalósításukra. Szebeni Győző tanácsi dolgozó alkalommal a miniszterhelyettesnek burkolt célzást tett a korábbi Ígéretre: — Úgy gondolom, hasznos lenne, ha a% dél-amerikai üzleteket nem vesztenénk el a szemünk elől. hanem továbbra is rajta tartanánk a kezünket. Ismét ki kellene valakit küldeni oda... — Egyelőre most fontosabb doL gaink vannak ... Magának Prágába kell utaznia gazdaságii tárgyalásokra. rriáéfel vagy két hétre..,. —- Annak idején a miniszterhelyettes eíviáts fieiiiézett Súlyt Dél-Ame- rikáTá és kifejezte azt a szándékát, hogy fia jól sikerül- qz üztetjéötés. akkor ismét' Dél-AmeHká... erőszakoskodott most már N. Tóth. — Meg kell értenie, hogy jelenleg Kerri lehet. Egyébként maga nem igen szeret külföldre járni. Miért sürgeti most ennyire ? Csak nem valami hölgy ván a dologban?, —. Ugyan... — legyintett, s szép lassan kiófalgott a szobából. Prágából is visszaérkezett., de a dél-amerikai kiküldetésről még. mindig nem, esett szó. Pedig mán rengeteg olyan anyag, fontos értesülés gyűlt össze fejében, amelyet jól lehet hasznosítani odakint. Meg a kiképzés... Tartott tőle. hogy megorrólnak: az angólók. amiért nem hitazik ki, s. majd .annak tudják be. Uögy ö nem akar. Márpedig ez óriási bajt hozna a fejére. A magyar hatóságok értesítést kapnának arról, hogyan viselkedett ő odakint, miket mondott, mit beszélt, hogy szidta a Magyar Népköztársaságot. Barátai között kutatván, eszébe jutott Tóth Aladár* aki 1945 előtt repülő-őrnagy volt. Aladárról tudta. hogy izig-vérig ellensége a népi demokratikus rendszernek. Előtte nyíltan beszélhet, annak mindent elmondhat. be is szervezheti adatok szerzésére. össze is jött a volt repülőtiszttel. Noha maga sem tudta. milyen módon kell adatokat szerezni, s főként milyen adatokra van szükségük oda- lánt. Tóth Aladárnak azonnal feladatokat adott. — Alikám. te értesz a repüléshez. Kószálj csak a repülőterek> felé és próbáld azokat lefényképezni. Nézd meg. mennyi és milyen repülőgép van ott. Minden adatért ezer forintot fizetek. . v — Nem veszélyes dolog ez? Mert én tartok tőle... Hogy fogod az adatokat kijuttatni? — aaQályoskodott a selyemfiú Aladár. '— Nyugodj meg. Ez nem a te dolgod. Csak légy ügyes: Különben úgy tudom, neked jól jön minden forint. Nem vagy valami válogatós. Azelőtt se voltál.... — Hát nem is arról van szó... A pénz mindig jól jön. Pláne nekem. Én nem szeretek rosszul élni. Keresem az élet örömeit. Még akkor is, ha egyébként csak csúnya dolgok vannak körülöttem. Amikor 42-ben kint voltam a fronton, akkor is igyekeztem mindenben a szépet látni. Pedig hát sok veszélyen keresztülment az ember. Egyszer egy rejtett repülőtéren állomásoztunk. Szilveszter volt, duhajkodtunk. Csak az volt á bai, hogy nem volt nő. Nem volt ki előtt produkálnunk magunkat. Már elég nagy volt a légköri nyomásunk, amikor az őrjárat két lányt hozott be hozzánk. A tiszt urak nekiestek. Én visszapa- rancsoltám őket. Kíváncsi voltam, mit vétettek ezek az orosz lányok. Az őrjárat vezetője elmondta, hogy a partizánokhoz akartak menni. S akkor én, Ferikém, megparancsoltam a lányoknak, hogy vetkőzzenek le. Csinosabbnak mondható, kissé telt paraszt-fruskák voltak. Nem engedelmeskedtek. Megdühödtem. Úgyis Szilveszter van — gondoltam — csinálunk egy kis fáklyás körmenetel. Mind a kettőnek a fejére tétettem egy-egy rohamsisakot, a rohamsisakra szurkos vattát raktunk. Aztán meggyújtottuk a szurkos vattát s a lányokat vigyázba állítottuk. Eleinte csendben tűrték, nem szóltak egy szót sem. Amikor az acélsisak már áttüzesedett, szájukat összeharapva sziszegtek. Az egyik ledobta magáról a ruhát, nem bírta tovább... De a másik állta. Amelyik levetkőzött, arról levettük a sisakot. A másikon rajta hagytuk. Három órán keresztül világított fején a szurkos fáklya és az áttüzesedett rohamsisak. Ennél a világításnál „szórakozgattunk el”, sorsolás alapján az „okosabb” leánynyal ... Aztán... meguntuk a világítást és levettük a „világítólány” fejéről a sisakot. A haja helyén már csak a hajszálak torzsai voltak, megkopaszodott. He-he-he ... De úgy kellett neki. Miért volt ostoba? Hagytuk, hogy mind a ketten pihenjenek egy kicsit. Elvégre az embernek mégiscsak van szíve ... Reggel aztán agyonlőttük mind a kettőt. Nem jó dolog az, ha árulkodó szájak maradnak hátra... A főosztályvezető Tóth Aladárnak sok ilyen és ehhez hasonló viselt dolgát ismerte. Nem is lepődött meg ezen a legújabb történeten. Csak arra kérte a volt repülőtisztet, hogy ne fecsegjen. — Nem jó, hogy te ilyen dolgokat elmesélsz. Még bajod lehet belőle... — Nem félek én az istentől sem ... Különben is csak neked beszélek ezekről Feri bátyám ... Meg néhány jobb ismerősömnek. A volt bájtársaim úgyis hallgatnak... — Fecsegő ember vagy te. Félek tőled. — Most akarod visszaszívni az ajánlatot, amikor már kiköpted? — Dehogy szívom vissza. Csak figyelmeztettek. N* Tóth néhány hónap múltán végül is kierőszakolta a dél-amerikai utat. Senkinek nem tűnt fel, miért akar olyan sürgősen Dél-Amerikába menni ez az ember. És pontosan négy hónapra küldték ki. Annyira, ameny- nyire ő kérte... A repülőgépen izgatottan gondolt a kiképzésre. Agyában a legfantasztikusabb dolgok is megfordultak. Az utóbbi hónapokban már másra sem tudott emlékezni, mint a Mister Johnsonnal való beszélgetésre. Megérkezett Buenos Airesbe s várta az ismeretlen érkezését. Egyik este kopogtattak szállodai szobája ajtaján. Mivel N. Tóthot itt egyébként nem igen keresték, azonnal tudta, hogy ez csak az „Összekötője” lehet. Kinyitotta az ajtót és előtte állt — Charles Donovan. — Ugye meglepődsz? Hát csak ne lepődj meg. Az ilyen meglepetések hez lassan majd hozzászoksz. — Te fogsz engem kiképezni? — No, qsak semmi érdeklődés. Vedd tudomásul, hogy ezután csak én érdeklődhetem. Neked pedig az lesz a feladatod, hogy válaszolj. Mégpedig alaposan és kimerítően. De mielőtt ehhez hozzákezdenél, háromhónapos gyakorlati oktatást kapsz. Egyébként el is felejtettem: „Fekete cigarettám van az ön részére”... Még egyszer ilyen hibát nem szabad elkövetnem. Bár én tudtam, hogy veled mi történt. Azt is, ami Budapesten volt... — Miért, mi volt velem Budapesten? — Hát hogy kint voltál Csehszlovákiában ... De csak két hétig. Miért nem jöttél előbb? Csak nem feledkeztél el a megbízatásról? — hangsúlyozta az angol. — Nem küldtek. Pedig megpróbáltam mindent, hogy már előbb kijöhessek ... — Na jó, most ezt nem kutatga- tom. A lényeg az, hogy itt vagy. Remélem, a dologról senkinek nem beszéltél odahaza? Senkinek! ugye? (Folytatjuk.} > XLIX. I égy nyugodt, szó szerint ezt senki sem fogja mondani. Különben tudod, hogy a fekete cigaretta az erőset, a szőke pedig a gyengét jelenti. Vésd jól agyadba a jelszót, most pedig ülj fel a legközelebbi repülőgépre és utazz haza. Lehet. hogy Pesten találkozunk. Igyekezz minél előbb kikerülni. Lehetőleg három-négy hónapra. Se kevesebbre. se többre . .. Idehaza nagy- örömmel fogadták a várvá-vár.t. főosztályvezetőt. Megérkezése után nem sokkal a miniszter* helyettes ismét nfíúgához kérette, ; — ön jó munkát végzett N: Tóth elvtárs. Jelentős üzleteket sikerült előnyös feltételekkel lekötnie. Il'Iir niszteri dicséretben részesítjük és tízezer forint célprémiumot kap,' — Ó, nagyon köszönöm, miniszterhelyettes elvtárs ... Régen dolgozom a• szakmában, de tudásomat, érőmet tálán még soha úgy nem adtam bele a munkábá. mint most... — Dolgozzék továbbra is becsülettel. Itt van egyébként ez a prágai tárgyalás... Az. anyagot már előkészítették, kérem, nézze át '..., ' N. ‘ Tóth Ferenc főosztályvezető napjai a szokott hivatali munkával teltek. Kereste, kutatta az alkalmat, hogyan ,kerülhetne ki ismét Dél- Amerikába. Múltak a hetek, sőt a hónapok, s a kiküldetés elmkradt. Jól emlékezett, hogy a miniszterhelyettes azt mondta neki annak idején: ha jól sikerül a dél-amerikai üzletkötés, ismét \ kiküldik. Akkor nem törődött ezzel, úgyis gyakran volt távol családjától, nem igen értetette a dolog. De most igen*»* Egy
