Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-15 / 216. szám
úüZAKMMiVAKUtiSZAO Kedd, 1959. szeptember 15. Gyárnézőben Borsodnádasdon AMIKOR NEKIVÁGTUNK a gyárnézésnek, még nem tudtam, hogy milyen új élményekben lesz részem. Mentem, mert furdalt a kíváncsiság. Itt még nem jártam, innen még nem gyűjtöttem tarsolyomba benyomásokat. A szürke számok, melyeket gyakran böngészgettem életéről, alig árultak el valamit a gyár hétköznapjairól. A grafikonok élettelen egyenesei, a termelési csúcsok, amelyeket egv-egy gombostűre szúrt vörös zászlócskával jelöltek, nem gondol- koztattak el. Az ő dolguk. így csinálják, mert másképp nem is lehet. De hogy mi van a számok mögött, a csúcsok felé kapaszkodó grafikonegyeneseket milyen erőfeszítésekkel nyomják-taszítják az emberek, rejtve maradt — előttem. Hogy nyáridőben 60—70 fokos hőség aszalja az emberek testét, hogy tüdejük sípolva kapkod egy harapásnyi friss levegő után, melyben nincsen gáz, mérges savak gőzei — hát istenem, ki-ki a maga területén küzd az életéért. a mindennapi kenyérért. Ami természetes, ne emeljük költészetté, maradjon meg a maga szürkeségében ... Ilyen felfogással léptem át a melegüzem küszöbét. Néhány méter után már fordultam volna vissza. Arcomat megcsapta a fehéren izzó bugalemezek forrósága. melyeket úgy rántanak ki a lángoktól nyaldosott kemencék tüzes szájából, hogy az éhesen zúgó-morajló hengerek alá vigyék, mintha deszkák lennének. Mondom, fordultam volna visz- sza, 'ebbeli elhatározásomat oda is •kiáltottam Humenyánszky Pálnak, a hidegüzem főnökének. — Ugyan, csak nem hátrál meg ... Jöjjön csak és figyeljen a lába alá, nehogy padlónak nézze a tüzes lemezt, mert mezitláb megy haza ... Égy tapodtat se megyek tovább. Meg tudom írni én a cikket úgy is, ha az ajtóból beleselkedem, maid a fantázia kisegít... S elhatározásomat tett követte volna, ha ... Igen, az emberek, már akiknek volt egy kis ráérő idejük, gúnyos-mosolygós szemmel figyelték habozásomat. Az egyik morgott is valamit, talán azt, hogy micsoda nyúlszív szorult belém. Kihúztam hát magamat, mint aki ■feinse őszi* ezt az agy bénító forrósán got. és gyors léptekkel indultam Pa* -li bácsi után, aki már az egyik kemencénél magyarázott valamit. Amikor a háta mögé értem, vettem észre, hogy a magyarázat nekem szól. Bölcsen hallgattam — az öreg nem is tudta, hogy majdnem „lemorzsolódtam” ... — A melegüzem a gyár szíve. Az ezer-ezerszáz fokra hevített lémezeket a hengerek szabványvékonyra nyújtják. Itt folyik a munka neheze. Azt látom, a magam bőrén, — akartam mondani. Arcomról verejték- cseppek indultak lefelé, az ingem alá. onnan meg tovább. Gyerünk, gyerünk — sürgettem, mert egy tócsa marad belőlem. Hogy milyen bőbeszédűek ezek az üzemfőnökök! — Ez a triósor. Nézze, milyen könnyedén lapítja szét a lemezt... — Jó, jó, Pali bácsi, látom. Messze van még a hidegüzem? — kérdeztem s a nyomaték kedvéért megtöröltem verejtékező arcpmat. A délutánba hajló nap sugarai beömlöttek a vasrácsos tetőszerkezet lésein, ezüstös-fehér vásznakat terítve a gépekre. Olykor meg-meg- villant a fényben az emberek arca — olyanok mint a vas, kemények, olajosak, csak szemük fehérje világol. AZ ^HOZÓNÁL MEGÁLLTUNK egy pillanatra. A sósav, melyben a feketére oxidálódott lemezeket megmártják, mielőtt a folyékony ónba kerül, bugyborékolt, forrt, mérges gőzét elszívóberendezés nyelte el. A négyzetméternyi lemezek fehéres csillogású ruhában bújtak ki az ónfürdőből. A következő teremben roppant kádakban gőzölgött a kénsav, hatalmas acélkarok — mint a kézifecskendő le- s feljáró karja — már- togatták a mázsányi lemezeket a maró folyadékba, hogy onnan a hor- ganyozóba kerüljenek. A több mint 400 fokos horganyban megfürdetett lemezek csillogva verték vissza a napsugarakat. — Ez a kikészítő üzem — léptük át egy hatalmas csarnok küszöbét — a gyár másik szíve. Itt sem könnyebb a munka, csak nem olyan meleg. Alig figyeltem a magyarázatra, az embereket néztem. Milyen könnyedén dolgoznak, pedig milyen nehéz lehet ez a munka. A gépollók játszi könnyedséggel szabdalták a lemezeket, a megrendelő kívánsága szerint. — Ellenőriztétek-e a nagyságot? — fordult Humenyánszky elvtárs az egyik vágóelőmunkáshoz. — Nem. — Hát miért nem? Mit fogtok írni az ellenőrző könyvbe. A múltkor is ezért volt hiba. » A figyelmeztetést nem úgy fogadják itt, hogy az egyik fülemen be, a másikon ki. A legkisebb szabálytalanság is komoly következményekkel jár; nő a selejt, marad a tervteljesítés. Azzal pedig itt különösen nem szabad lemaradni, töhfe száz üzem munkáját hátráltatnák vele. A Borsodnádasdi Lemezgyár az ország lemezszükségletének jelentős részét adja. Naponta 22 vagon lemez indul innen mintegy 150—200 feldolgozó üzem felé. ' TÚLESTEM A GYARNÉZIGSEN. Eddig két kilométer bosszú vízvezeték készült el Szilvásvárad és Borsodnádasd között A Borsodnádasdi Lemezgyár vízellátásának megjavítására az idén 10 millió forintot költenek. A szil- vásváradi Szalajka-völgy forrásvizének elvezetésére már megkezdték a csővezeték építését. Eddig két kilo-? méter hosszú csővezetéket fektettek le. A munkálatokat előreláthatólag jövőre befejezik és ezzel a lemezgyáron kívül négy község egészséges ivóvízellátását is biztosítják. néni esett különösebb bajom, talán annyi, hogy a felfogásom egy kicsit módosult. Kicsit? Mondjuk rá.... De ez nem is baj. Hősökkel' találkoztam. a termelés közkatonáival, akik talán nem is tudják, hogy hősök. Egyszerű munkások, emberek, ak:k nemcsak a kenyérért harcolnak a termelés „barikádjain”, nem bizony. Mások kenyere is az Ő kezükben van. Eddig tizenegyszer nyerték el az élüzem címét. Miért iparkodnak annyira? — a kitüntetésért,. vagy hogy több legyen a borítékban? Azért is, de a katona, ha nem ismeri a harc célját, megfutamodik, nem nyer csatát. A munkás is megfutamodna a magas tervszámoktól, ha nem ismerné :a termelés célját. Az az acéllemez, amit a borsodnádasdi a k szabványméretre vágnak, traktorvontatta ekéhez kell. a mezőgazdaság várja. Egy kicsit itt készül a mezőgazdaság szocialista jövendője is, itt a t es tet-lelket fárasztó forrós ágban. Naponként halljuk. magunk is mondjuk: a munkásosztály vezetésével ,.. Sokan csak úgv, megszokásból, frázisként mondják, nem értik. A gyárban, a bányák mélyén megleshetik, hogyan válik tartalommá, életünk sziklaszilárd alapjává a ^munkásosztály vezetése. Uj, építkező tsz-ek vasbetongerendát, építési anyagot kérnek, ezen múlik ar tsz jövője, mondják, s .még hozzáteszik: a szocializmus . győzelme falun. Kik válaszolnak a kérésire — no, riem szóval, aktakötegekkel, hanem tettel? — a munkások. A gyorsabb fejlődés „terven felüli” feladat, anvagiak kellenek hozzá. Adjatok; több;; J téglát, cementéi? az" őmzagrfák? S k munkások .nem,, kéretik „magukat, termelnek, többet, jobbat, ‘ mert érzik, tudják: a. munkásosztály felelősséggel tartozik önnön hatalmáért, s /elzárkóznak élcsapatuk, a párt mögé, . EZEK AZ EMBEREK nem sokat beszélnek,.a szó elszáll, a tettek megmaradnak — s a munkásosztály hatalmának acélvázává szilárdulnak. Izmaik frissessége, agyuk pihentsége vassá, betonná, boldogabb jövendőnkké olvad. Miért mindez? A munkásosztály hatalmáért, az egész magyar nép boldogulásáért. Gulyás Mihály Nemesen szórakoztató ajándék a kongresszusi munkaverseny élenjáróinak Közei ezer ember szorongott a diósgyőrvasgyári Művelődési Ház nézőterén szombaton este: a miskolci nagy- és középüzemek, vállalatok legjobb dolgozói, akik a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresz- szusa tiszteletére indított nemes versenyben eddig a legtöbbet, a legjobbat nyújtották. Eljöttek, hogy meghallgassák, megnézzék azt az ajándékműsort, amellyel a Miskolci Nemzeti Színház tagsága fejezi ki elismerését eddigi eredményeikért és buzdítsa őket további jó munkára. A műsor egészéről el kell mondanunk elöljáróban, hogy nagyon jó volt. A tizennyolc számból álló műsorban mindenki megtalálhatta az ízlésének, kedvének, érdeklődési körének leginkább megfelelőt. A jó műsorszerkesztésért, általában az est rendezéséért magasfokú dicséretben kell részesíteni Bikárdi Gyulát, a színház fiatal segédrendezőiét, aki hosszú, szorgalmas előkészítő munkával, a számok jó megválogatásával és elrendezésével biztosította az est sikerét. Örömmel adhatunk arról is számot, hogy a túlnyomórészt komolyabb, nehezebb, magas művészi értékű számokból álló műsort a közönség lelkes figyelemmel hallgatta, feszült figyelem kísérte. Ez a figyelem is azt bizonyítja, hogy az igazán szép, az igazán művészi mindig megtalálja az utat a tömegekhez. fanekszólók. kettősök, zenekari, énekkari számok, szavalatok, prózai magánszámok és humoros jelenetek váltották egymást. Meddő dolog lenne e műsor kapcsán az egyes számok között rangsorolást, vagy értékelési sorrendet felállítani. Nem is tartozik ennek az írásnak a feladatai közé. Pusztán néhány szóval emlékezünk meg csupán az egyes számokról és — mert mindenképpen megérdemlik — a szereplőkről. Erkel Hunyadi László című operá- rájának nyitányával indult a műsor. A viszonylag kis létszámú zenekar igen sikeresen birkózott meg a sokkal nagyobb létszámot követelő mű művészi tolmácsolásával, Virágír Elemér nagyszerű vezényletével. Ugyancsak Virágh Elemér vezényelte a zenekart a Mosoly országá-ból vett kettősnél, a Varázskeringő szólójánál, a Tosca képáriájánál, a Pillan- gökisassfeony nagyáriájánál, valamint a Szabad szél című Dunajevszkij-ope- rett ismért dalának zene- és énekkari megszólaltatásánál, továbbá ellátta a zongorakíséretet egy tánckettősnél, valamint két humoros ma- gánszámnái.' Virágh Elemér nagyon sokat fáradozott az est előkészítésén, sokat és kitűnően szerepelt az esten, megérdemelten kapta a tapsokat. — A zenekart más számainál Kalmár Péter, a színház új karmestere vezényelte. Kalmár Péternek ez a szereplése volt a bemutatkozása a miskolci közönség előtt. Az ő vezényletével hallottuk Kacsóh Rákóczi megtérésének zenekari kíséretét, Verdi Nabucco című operájából a rabszolgakórust ének- és zenekari előadásban, Csajkovszkij Anyegin című operájából a Polonaise-t. Bemutatkozása kiválóan sikerült; úgy érezzük, a miskolci színház jó karmesterrel gazdagodott. 4 z énekszámok közül elsőnek Komlóssy Teri Pillangókisasz- szony nagyáriáját említenénk. Cyö- nyörű szopránja, kulturált énekművészete méltán ragadta tapsra a közönséget. Ugyancsak nagysikerű volt a Kenderessy Zoltán- nal előadott Mosoly országa-kettőse. Kenderessy Zoltán ezen kívül a Tosca képáriájával aratott nagy sikert. Nagyon nagy sikere volt Takács Lajosnak a Rákóczi megtérése és Natf-assy Annának a Varázskeringő egy betétjének magas művészi fokú tolmácsolásával. A Kőműves Kelemen című székely népballadát hallottuk Balogh Emese kitűnő előadásában. A fiatal művésznőt már hallottuk egy alkalommal verset előadni. Mostani szereplése megerősítette korábbi hitünket: tehetséges fiatal művészt, fejlődőkénes művész-ígéretet ny^rt vele a miskolci színház. Ugyancsak nagyon biztató ígéret a másik új tag, Szekeres Ilona, akinek remek előadásában Móra Ferenc Kirakat című novelláját hallottuk. Majakovszkij Beszélgetés Lenin elvtárssal című versét Szentirmay Éva, Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című költeményét Verdes Tamás adta elő művészien. Karinthy Frigyes Túri Dani című humoreszke sok derűt és nagy tetszést keltett Szabados Ambrus ízes előadásában és tisztelőén feszült figyelemmel hallgattuk Shakespeare Hamlet-jének Hecuba-monológját Farkas Endre igen művészi tolmácsolásában. Két derűs szám tarkította a műsort: Boross János kacagtató magánszáma és Máthé Éva sok nevetést kiváltó Pygmalion-paródiája. A Moulin Rouge gyönyörű keringő-duettjét láttuk Szabó Tilda és Bodrogi Zoltán bemutatásában. A műsor zárószámában, az ének- és zenekari kísérettel előadott Szabad szél-dal művészi megszólalta tójában örömmel láttuk Szili Jánost, aki pontosan egy évtized után újra a miskolci színházhoz szerződött. A műsorközlő tisztét Demény Gyula látta el dicséretesen. Röviden ennyit mondhatunk a műsor egyes számairól. A Miskolci Nemzeti Színház jó szolgálatokat tesz, ha az üzemi dolgozókkal való kapcsolatát ilyen formában is bővíti a munkaverseny élenjáróit személy szerint is népszerűsíti, további jo munkára ösztönzi. Az üzemek dol- gozói, mint azt a Lenin Kohászati Müvek küldötte a műsor után, a színpadon elmondta, örömmel fogadjak ez a közeledést. A köszönősza- vakra válaszolva Jákó Pál színház- igazgató ígéretet tett, hogy ezt az utat fogják továbbra is járni. Jó, saép, művészt volt a műsor. Méltó volt az ajándékozókhoz és a megajándékozottakhoz. (benedek) PINTÉR —SZftBO: N!cK OzHOU • Ém XXXVIII. AJ em juttattam el én kérem, csak az M.-i repülőterét... — És a többi térképvázlat, amelyeket d házkutatásnál megtaláltunk és lefoglaltunk? A kém megint vár a felelettel. A főhadnagy sürgeti: — Nézze csak meg őket.. Maga készítette? — Nem tudom biztosan... — Ez mindenesetre furcsa. Figyelmeztetem, hogy az írásszakértők segítségével amúgyis meg tudjuk állapítani. hogy ezek a vázlatok a maga kezétől származnak-e vagy sem ... A kém úgy érz,i. hogy újabb vereség érte, a kihallgatás során már ki tudja, hányadszor. Villámgyorsan elhatározza, hogy felhagy a tagadással: . — Igen, én készítettem őket... — Dallam számára? — Igen. — Át is adta neki? — Igen. Mindegyiket lerajzolta magának, az eredeti azonban nálam maradt... — No jó, menjünk csak sorjában... És a kém most már trail. Sorban elmondja, hányszor és hol találkozott az amerikai követség volt légügyi attaséjával. Minden találkozásnál kisebb-nagyobb pénzösszegeket kapott Dallamtól, később egy villanyborotvát, karórát és pullóvert is. Dallam viszont sorra megjelölte azokat, a repülőtereket, amelyekről Tlléssynek adatokat kellett szereznie. A kém — mit tehetett egyebet? — egyre mélyebbre jutott a lejtőn. Szó nélkül teljesítette amerikai gazdájának minden kívánságát. Pedig Dallam úr igazán nem bánt bőkezűen llléssyvel.. Csak két-háromszáz forintokig csurrantak tárcájából a jű- dáspénzek Illéssy begörbített markába. — És miért nem kért többet? — kérdezi a rendőrtiszt, de már előre tudja a választ. — Kértem én, kérem.. — Sejtettem, hiszen maga nem olyan szerény fiatalember, aki ilyen kevés pénzzel megelégszik ... — De Ddllam azt mondta, az én érdekemben ad ilyen keveset. Hogy fel ne tűnjék a költekező életmódom, s rajta ne vesszek ... — Nagyon vigyázott a kémeire ... És maga mit mondott neki erre? — Azt, hogy ha hét-nyolcszáz forintot ad. abból méa nem veszek villát, abból nem dáridózhatok ... — Mire ő azt mondta, hogy ennyit ad és kész Ha nem tetszik, abbahagyom a munkát. De figyelmeztet, hogy már többen lebuktak, akik nem voltak hajlandók többször találkozni vele... — Hát ilyen „jó ember” volt a maga jóembere ... Persze maguk azért nem vesztek össze, továbbra is a legnagyobb egyetértésben dolgoztak, így szokott ez lenni... Az amerikaiak vigyáznak a pénzükre, nem fizetnek többet, mint amennyi okvetlenül szükséges ... Ha egyszer valaki apró „szívességet” tett nekiKakár kevesli a júdáspénzt, akár sokallja, már nem menekülhet... Az első kémkedés újabb kémkedésekkel jegyzi el az embert... A kém kiszámítja, hogy a hosszú ideig tartó tevékenységéért mindössze nyolcezer forintot kapott apró részletekben az amerikai ezredestől. Ez volt a jutalom a hazaárulásért, no meg néhány használati tárgy, a karóra, a villanyborotva, a pullóver. — Mikor találkoztak utoljára? —• kérdezi a főhadnagy, amikor Illés- sy már mindent elmondott. — Az ellenforradalom után ... — Hol volt maga az ellenforradalom idején? — Otthon voltam. Nagy kinizsin ... — Jártunk mi már Nagy kinizsin... Megállapítottuk, hogy maguk akkor visszaigényelték a földjüket. Siettek, de kissé elsiették a dolgot... Dehát mindegy, ez nem képezi most a maga ellen folyó vizsgálat tárgyát. Csak úgy mondtam ... Jellemző ... Illéssy jobbnak látja, ha elsiklik a nagykinizsi ellenforradalmi események felett. Inkább, folytatja: — Szóval, amikor visszajöttem Budapestre, elhatároztam, hogy nem találkozom többé Dallammal • • •. — Miért? Jobb belátásra téri? A kém örül ennek a lehetőségnek, s bólint: — Igen! — Nem nagyon hiszem én ezt. Hiszen hosszú ideig kémkedett neki. Aztán meg az ellenforradalom idején is megmutatta, hogy maga az ellenség oldalán áll. Most egyszerre elhatározza csak úgy. a maga jószántából. hogy szakít Dallammal? Nem volt ennek más óka? — Nem — mondja tétova hangon a kém. — Más oka kellett, hoav legyen! ~ mondja határozottan a főhadnagy. r— Hát f éltem is ... — Úgy van. félt. Látta, hogy az ellenforradalom után erős kézzel számoljuk fel az ellenforradalmatokat. Nem akart Dallammal találkozni, mert veszélyesebbnek ítélte a helyzetet a maga szempontjából, mint 1956-ban. És ebben iaazat is adok magának... Végül is. hogy találkoztak? — Dallam levélben hívott magához ... — Ez volt az a levél? Ezt is a házkutatáskor foglaltuk le ... A kém csak messziről nézi a levelet. s bólint: — Ez.... — És maga, aki elhatározta, hoav szakít Dallammal, egy rövid levélre, akár egy füttyszóra, sietett gazdájához? — Találkoztunk ... — ...és, ezt nem nehéz kitalálnom. az ellenforradalomról folyt a szó. Vagy. ahogy maguk mondják, a „forradalomról” ... — Erről beszélgettünk. Dallam azt mondta, hogy sajnálhatom, hoav a■ felkelés nem végződött győzelemmel, mert akkor engem aazdagon megjutalmaztak volna. Bizonyára honvédtiszt lett volna belőlem ... — No, hogy kiből lesz magyar honvédtiszt és kiből nem. azt mindenesetre nem egy amerikai ezredes fogja eldönteni... És miből aondol- ja, hogy Dallam állhatta volna a szavát? Vagy csak Ígérgetett magának? — Nem ígérgetett... Azt mondta, hogy ha az ellenforradalom győzött volna, akkor amerikai katonák is érkeztek volna.. — így már értem. Maga ott lett volna ..magyar” tiszt, ahol amerikai katonák vannak... így Dallam úrnak bizonyos lehetősége lett volna magát kineveztetnie ... Dehát nem jöttek amerikai katonák. Akárhogy is szerette volna Dallam úr is. maga is... Elsiratták tehát a „dicső forra- ddlmat” .. S aztán elváltak csendben? Dallam nem is kérte magát semmire? — De igen... Kérte, hogy látogassam meg az Sz.-i és a K.-i repülőtereket. De azokat már nem rajzoltam le. oda se utaztam... — Abbahagyta végleg a kémkedést? — Igen. — No, jó. Akkor méa csak arról számoljon be nekem, hogy miért szerepelnek a jegyzeteiben más. nem a légierőkre vonatkozó adatok? ... — Azokat úgy megszereztem.., Jó, ha ilyesmiről tud az ember. — Hát egy kémnek jó. ha tud... Nekünk jó, ha nem tud... És ezeket az ipari adatokat is továbbította Dallamnak?... — Nem ... — Valóban nem. mert Dallamot közben kémtevékeny séa miatt kL utasították. Elment a aazda, és aztán maga is idekerült. A főhadnagy ír. véget ér a kihallgatás. A kém beismerő vallomást tett. s amit mondott, az valószínűleg igaz. Miután Illéssyt elvezetik, a főhadnagy maga elé teszi az iratcsomót. Számára csak most kezdődik az iaa- zi munka. Be kell szereznie a táravi bizonyítékokat, a tanúk egész sorát kell kihallgatnia. Hiszen senkinek az elítéléséhez nem elegendő csak a saját beismerő vallomása, érdektelen tanúk vallomására és tárgyi bizonyítékokra van ahhoz szükség. A vizsgálótiszt papírt terít maga elé. Jegyzeteket készít, felvázolja, hogyan folytatja majd tovább a nyomozást. (Folytatjuk.!
