Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-13 / 215. szám
Vasárnap, 1959. szeptember 13 / A ** v AO V * KOKSZ A ti 7 » ♦ ► ! 9 VÁSÁR, VÁSÁR... ... de nemcsak a tolcsvai Petőfi szakcsoport borai ízlenek, hanem erősen fogynak a táilyai „Tokaj-Hcgyaü' Csillaga” szölőoltványtermelő szakcsoport díjnyertes borai is. Hollókői Sándor elnök már azon fáradozik, hogy az „utánpótlásról” gondoskodjék, Tíf órát mutatott a k'állítás toronyórája, amikor elnyelt bennünket a vásárváros rengetege. Nem, nem túlzás! Vásárváros! Egy külön város a nagy fővárosban, amelynek egy nap alatt nem is lehet a végére érni. S az a jó ebben a Mezőgazdasági Kiállításban, hogy benne keveredik a legmodernebb kiállítások minden nagystílűsége, érdekessége és ki tudja milyen régi pusztai vásárok ősi, jó ize. A vásárjáró ember, aki a tarka sokadalomban érzi jól magát és a nyitott szemű, tanulnivágyó fiatal alkalmasabb helyet nem is találhatna nézelődésre, kedves időtöltésre. Gépek, gépek mindenütt. Magyar, szovjet, lengyel, cseh és német mezőgazdasági gépek. Szőlővidéken nőttem fel, hamar megakadt a szemem a. magyar gyártmányú hidas, fogatos permetezőn. S láttam az úgynevezett gépesített takarmány konyhát, amely az etetéstől a silózásig mindent maga végez. Később a bábolnai harsonások kürthangjai csaltak a lovasjátékokra. Ezt a kiállítást még a természet is segíti. Az elmúlt hónapokban szinte hetente esett az eső. Itt szikrázó napfényben, kéken mosolygó égbolt alatt járhattam a sok szép pavilont. Persze, jó evés-ivás nélkül olyan volna a vásár, mint lakodalom menyasszony nélkül... Itt nem kell sokáig utána járni. Tiszta, ízléses elárusítóhelyek, mint eső után a gomba, úgy virítanak, tarkállanak elszórtan. Miért is hagytam volna ki a bugaciak bográcsgulyását, a szegediek halászlevét. Italfélében pedig megyémet pártfogoltam. Tolcsvai furmintot ittam. Suba József töltötte poharamba a Petőfi szakcsoport borát. Büszkén újságolta, hogy ezideig az ö kimérésük a. legforgalmasabb. Ha így megy, kevés lesz a 26 hektójuk, amit felhoztak a vásárra. A Miskolci Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat hernádcéeei üzemegységének IH. díjat nyert anyakocáját láthatjuk a képen. A gondos mangalica-mama még csak „respektálja” a felvevőgép lencséjét, kilenc malaca viszont annál kevésbé. Dehát nekik nincs is egyéb dolguk, mint hogy nagyra nőjenek . .. Ezt az ízléses és praktikus elárusító pavilont a Miskolci Vas- és Fémipari Kisz tervezte és készítette. Alapterülete 9 négyzetméter. Szétszedhető állapotban szállítható. Csarnokokban és szabadban egyaránt jól használható. A vendéglátóipar máris érdeklődik iránta. Addig nem is gondoltam volna, mire képes a ló, meg az ember együtt. Ugrattak, futballoztak, virtusosah viaskodtak; szalagot téptek, karámot pehelykönnyen átszeltek. Azt mondják, már egész Európa ismeri őket. Az idén Lipcsében jártak. Elhalmozták őket meghívásoklzal. Hasznos tapasztalatcsere a kiállításon. Ez a szép liba a Bodrog-parton nőtt fel, a Borsod megyei t? ács olasz- liszkai víziszárnyas-telepén. öt hónapos és 6 kilogramm súlyú. II. díjat nyert a kiállításon. A készséges fel- világosító Reisz Gáborné gondozó, a tanulnivágyó érdeklődő Sutyinszki Judit, Békés megyei szaktanácsadó. (Foto: Faragó Zsuzsa.) TJJJE A LIGETBEN” Óriási sikere van a Magyar Jégrevű áj műsorának Hatlamasatl fejlődőit a társulat az eltelt egy ev alatt emberi igényesség. Arra viszont kevesen gondolnak és még kevesebben értik meg, hogy a lehetőségek ma még bizonyos határok között mozognak. Célunk, hogy mielőbb és mindenki jól éljen —. de addig türelem és megértés kell. Kérdezd csak meg K. I. barátom az apádat, milyen igényei voltak régente? A te igényeid összehasonlíthatatlanul mások. S éppen az a baj, hogy erről soha nem szólt neked. Ha pedig látja ..modern hóbortjaidat”, ennyivel elintézi a dolgot: — Ez a mai fiatalság ... Nem, nem ez a mai fiatalság! A gyermek elfajulásának oka elsősorban a szülőkben keresendő. Az ő cél- zatos. vagy egyáltalán nemtörődöm nevelési módjukban. Az olykori kifa- kadásaikban, melyek legtöbbször a türelmetlenségből adódnak, amiből Viszont a gyermek tanulságként csak a rosszat vonja le, csak negative foglalkoztatja gondolatait. Sok szülő, akinek a múltban igazán rossz sorsa volt, gyermeke előtt — ha csak példálózva is — nem hasonlítja össze a tegnappal a mát, amely felnyitotta a szemünket, s megismertette velünk, hogy embermódra is lehet élni. Kevésszer mondjuk el, hogy tizenöt esztendő nagyon rövid idő a tökéletes jóiét megteremtéséhez. A tárgyilagos ember látja a fejlődés fokozatát, az ország gyarapodását, s helyes nevelési módjában mindezt figyelembe véve, igyekszik jó hatással lenni gyermekére, családjára. FELELŐS .4 FIÚÉRT a közvetlen környezete is, amely behunyt szemmel tűrte egy munkásgyerek eldefor- málódását. Mindenki látta az egyébként szerény fiúban végbemenő változást. Volt, aki kereste az okát és meg is találta. A rossz társaság durvította el lekét, fertőzte meg gondolkodását, az öltöztette jampec ruhába, az tanította meg az útálatos kozmopolita modorra. De nem akadt senki, aki felemelte volna szavát?!... Egy tizenhétéves fiatalember züllött — erkölcsileg és politikailag züllött — társaságba került, akiket már megfertőzött a nyugatimádat, a koz- mopolitizmus. A jót észre nem vevő, csak a — társaságában — rosszat tapasztaló, a társadalmi megítélésre még éretlen fiatalembert nem is volt nehéz szembeállítani osztályával. Először azzal kezdték, hogy bekapcsolták neki a Szabad Európát”, meg ..Amerika Hangját”. A fiú szédült a hazug világfestéstől. Elhitte, hogy amit mi mondunk és cselekszünk, az csak „kommunista propaganda”. Kezdte úgy hinni, hogy igazi élet csak „odaát” van —, mert az ellenkezőjéről senki nem próbálta meggyőzni. „Bomlasszátok és uszítsatok!” — hallotta a Szabad Európa 1956-ban oly sokat és sokak által megátkozott tollnokáit. És ő lassan-lassan hajlandó lett a bomlasztásra, uszításra. De hogyan? Hogyan kell azt csinálni? Azt mondták neki: Irkáij a falra kormányellenes szavakat, vagy rajzolj nyilas- és horogkeresztet.” ö, aki azt sem tudta, hogy néznek ki az ocsmányság szignói... Hiszen akkoriban, mikor e jelek urai rontották az emberiséget, mindössze egy-két éves csecsemő volt. De most kioktatták! S ő, a tudatlan, rajzolta, írta, rá sem gondolva, micsoda undort vált ki a munkásokból, akik átszenvedték a zsarnokság éveit. S most K. I. itt áll kétszázötven szigorú szempár kereszttüzében. Bűnt követett el, de nem bűnöző! Eszköz volt. A főbűnösök nincsenek jelen. Az igazi vádlott a reakció! Ezért van megbocsátás a fiú számára, s erről világosította őt fel kétszázötven becsületes munkásember, közvetlen munkatársai. A reakció a fövádlott, amely belülről próbálja zülleszteni a munkásosztályt, „hadd falják egymást a prolik!” Nem, urak, ebből semmi nem lesz! Nem marunk saját magunkba! Nem lökjük K. I.-t a börtönbe, csak beszélünk a fejével. S a jövőben óvatosabbak leszünk és körültekintőbbek. Ebből az esetből leszűrjük a tanulságot! NAGYON HELYESEN CSELEKE- eddigi DETT belügyi szervünk, amikor nem állította a bíróság elé K. I.-t. Nagyon <1 helyesen tette, amikor a munkássági1 ítélőszéke elé vitte K. I. ügyét. Ez az eset intő példa annak bizonyítására, miért tartjuk oly fontosnak a munkásosztály felelősségét az ifjúság nevelésében. Különösen a munkásifjúságéban! Szüntelen éberségre van szükség, hogy a reakció képtelen legyen kiragadni közülünk egyet-egyeti1 és szembefordítani velünk. Ebből az esetből leszűrjük a tanul- jrint Bo{ond Györgyi ságot! \ száma külön élmény A Magyar Jégrevűt több mint egy évvel ezelőtt l^tta vendégül Miskolc. Annakidején több alkalommal is írtunk „Jégeoctail*’ című műsorukról, dicsértük erényeit, bíráltuk kisebb, könnyen javítható fogyatékosságait. Azóta eltelt mintegy tizennégy hónap és a Magyar Jégrevű társulata újra bemutatkozott a miskolci közönség előtt. Az „Ujjé a ligetben” című kétrészes, látványos revűben ismét találkoztunk a már korábbról ismert nagyszerű szereplőkkel, a magyar műkorcsolyázás legjobbjaival és találkoztunk néhány, eddig a jégrevűben nem ismert új arccal is. Elöljáróban elmondhatjuk, hogy a revű minden egyes szereplője hatalmasat fejlődött az elmúlt év alatt. Örömmel láttuk néhány, tavaly kevésbé kiemelt szereplőnek nagyarányú fejlődését, erősebb foglalkoztatását. Egészében szinte felbecsülhetetlen a távolság, illetve az út, amelyet a társulat a ‘még kialakulatlan „Jégcoctail’-tői a káprázatos kiállítású, egyik művészi élvezetből a másikba ejtő, jói szerkesztett új műsoráig, az „Ujjé, a ligetben”-ig megtett. (A plakátok azt hirdetik, hogy ez a műsor már túl van a kétszázadik előadáson és a háromszázadik felé tart. Miután megnéztük a műsort, nem csodálkozunk ezen a sikersorozaton.) Mit látunk a kétrészes revűben? A kát rész szinte teljesen elkülönül egymástól. Az első, a szünet előtti a régi pesti ligetbe, a szabadnapos bakák, kis pesztonkák, általában a pénztelen kisemberek hajdani szórakozóhelyére vezet el. Már az első kéo hamisíthatatlanul a rési ligetet idézi: a kimenős baka vária szerelmesét, a kis copfos cselédlányt, de nemcsak az jön a találkozóra, hanem a szúrósbajszú őrmester is, aki szemet vet a lányra: Egyszeriben megpezsdül az élet a ligetben. Jön a nesztonka a gyerekkocsival, jönnek a liget jellegzetes figurái és feltűnik a kacér apacslány is, aki elhódítja az őrmestert a kis cselédlánytól. Gyönyörű tenisz játékot látunk, majd ismét az apacslány tűnik elénk a híres Liliomot idéző apaccsal és a csábítóval, hogy felejthetetlen élményt nyújtó táncukkal szórakoztassanak. Megjelenik a régi liget jellegzetessége. a szellemvasút is: a letomoított világítás mellett, foszforeszkáló ruhákba öltözött tánckar és a remek sárkány-szólista tánca gyönyörködtet. Bohóctréfák, tánckettősök, szólók, kartáncok váltják egymást, izzik a ligeti hangulat, cseng a zene, a kar a kánkánt ropja, maid Kálmán Imre muzsikáját halljuk. Sylvia nagyszerű szólótáncát látjuk, gyönyörű keringő ringat, végül a shim- my és a charleston beleolvad az első részt lezáró és annak minden szereplőjét megmozgató, káprázatos finálé csillogó kavalkádjába. második részben napjainktól vagy harminc esztendőnyit ugrunk előre és örömmel nézzük azokat a számokat, amelyek harminc év múlva is igen kedveltek lesznek. Elragadtatott taps fogadja a szovjet Nyírfácska együttes jégszínpadi változatát, a kitűnően sikerült balett-részletet a „Párizs lángjaidból és az erőt, biztonságot, szilaj jókedvet sugárzó orosz népi táncokat. Spanyol táncok következnek, forró ritmusok a hidegen csillogó jégtükrön, látványos, tarka forgatag, az elmaradhatatlan, de nagyon művészi megoldású bikaviadallal. A műsor befejezőszámaként jólválogatott csokrot láttunk a Magyar Jégrevű legsikeresebb számaiból és újra lelkesen megtapsoltuk a kitűnő cigánytánc-részletet és a magyaros, vdrtuskodó motívumokkal tűzdelt ragyogó jégtánc-kompozíciót. Kiket láttunk a jég hátán? A Magyar Jégrevű teljes társulatát és csak helyszűke miatt nem elemezhetjük külön-külön részletesen mindegyik kiváló szereplőt. Csak pár szóval emlékezhetünk meg róluk személy sze- minden egyes volt; ha proCSALA LÁSZLÓ fdukciói közül rangsorolnunk kellene Jelenet az apacstáncból. Botond Györgyi, vida Gábor m Jelfy Gyula. — a primus inter pares elv alapján —, az apacstáncát emelnénk ki elsőnek. Nagy Marianne nagyszerű számai közül a páva-tánc és a „Párizs lángjai” balett-jelenet tetszett legjobban. Kovács Marietta vastapsot kapott sok szép száma közül a Csárdáskirálynő betétet tartjuk legsikerültebbnek, legszebbnek. Jurek Esztert még most láttuk először a jég- színpadon; kitűnő jégművészt ismertünk meg benne. Különösen tetszett az első részben látott szólója. Vida Gábor sokoldalú korcsolyaművészünk minden számában megérdemelte a vastapsot. Művészetéről már egy évvel ezelőtt is csak a legmagasabb fokú elismerés hangján szólhattunk; most még fokozottabban kell megdicsérnünk. Czakó György sárkánytáncában nyújtott felejthetetlent. Kuharovitz Miklósról is csak a magasfokú dicséret hangján ‘szólhatunk. Peters Alice és Tölgyesi Miklós viszonylag keveset szerepelt a műsorban, de amit nyújthatták, nagyon művészi volt. Hatalmas fejlődésről lanúskodptt Rákosi Kati. aki minden számában művészit alkotott, a cigány táncban pedig nemcsak kiváló korcsolyamü- vészetével, hanem a szerelmes vágyakozást ábrázoló megjelenítőkészségével is elragadtatott. Ugyancsak hatalmas fejlődést láttunk Boldog Lászlónál, aki a humoros számokban — például az első bakajelenetben — nyújtott nagyszerű alakítást. A humoros számokért külön kell dicsérnünk Regős Pált és csak a dicséret hangján szólhatunk Jelfy Gyuláról és Illés Erzsébetről is. — Nagy fejlődésről számolhatunk be a tánckarral kapcsolatban is. Mozgásuk már sokkal egyöntetűbb, mint egy évvel ezelőtt, már nemcsak korcsolyáznak, nemcsak a korcsolyaművészet és a kartánc ötvözetét nyújtják, hanem már a közönségnek játszanak. Ugyanez vonatkozik az együttes legtöbb tagjára is. egészében ragyogó, szép, művészi volt a műsor és csak az őszinte elragadtatás hangján gratulálhatunk Sallai Etának, az együttes koreográfusának és művészeti vezetőjének, aki az egész revűt írta, rendezte és betanította is. Ha egy apróságot szóváteszünk is, azt éppen a jó műsor még jobbá tétele végett tesszük: az első számként látott, egyébként kiválóan sikerült palotás és az azt követő ligeti műsor között semmi kapcsolat nincsen, a nézőben stílustörés érzete keletkezik. Megfontolandó, hogy szükséges-e hazai szerepléseknél a magyar jelleget jelző palotásnak mintegy prológként való bemutatása. — Nagyon jól sikerült a revű zenei összeállítása — Martiny Lajos munkája — és a zenekar — Magyari Péter vezényletével — kitűnően tolmácsolta azt. Márk Tivadar Kossuth-díjas kosztümjei ízléser sek, szépek, nagyban segítik a produkció össz-sikerét. Bodolai Piri énekes konferanszié számai dicséretesek. (Megjegyezzük, nem ártana az egyes művészeket névszerint is bemutatni a közönségnek; nem mindenki ismer mindenkit!) Összességében: a jégrevű műsora nagyon szép, látványos, szórakoztató és mindenekfelett — művészi, örülünk, hogy Miskolcon is láthatjuk. (benettofc)
