Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

BflZAKMA€röUtOmEii& r » ES EROS A SZIVE TÖBB MINT TÍZ ÉVE egyik leg­ismertebb alakja Edelénynek. Ki­nézetre mit sem különbözik a többi sötétruhás, koros, de még öregnek nem mondható asszonyoktól, akik­kel szívét-lelkét odaadva munkál­kodik községe új életének formálá­sán. A poros utcán találkozunk, a kul- túrház előtti téren: Fekete fejken dőjét igazgatja — fúj a szél, a fák levelei halódó lassúsággal pereg­nek... Hevesen magyamz a kerék­párt toló férfinek, aki hallgatja. Aztán mindkettőjük szeme felvil­lan. r*r Így lesz — állapítják meg és mint a cinkosok, összemosolyognak. Alig tud elbúcsúzni, máris ketten faggatják. — No, megmondtad neki? Mit szólt hozzá? — nevetnek az idős asszonyok. Rezeg a szoknyájuk száz ránca. Mert ilyenben is járnak Ede- lényben, nem mindenki hódolt még be a virágos-mintás nyári ruhák­nak, főleg az idősebbje nem. — Meg hát. — Most már felénk fordul Özv. Verebély Jánosné. — Azt beszéltem meg az elvtárssal, hogy a nőtanács asszonyaival és mindenkivel, aki önként jelentke­zik — rendbe tesszük a kastély- udvart. Szép a kastély, jó célt szol­gál, nekünk oszf igazságot; aki most benne van -7- megérdemli, hogy ki- virágosítsuk a parkját, az előteret. A kastélyt mi is megnézzük. Bi­zony, hiába járt el felette az idő, ma is nagyon szép épület. Belül a járási ügyészség és a járásbíróság dolgozik. Erről kezdünk beszélgetni. Vere­bély mama — mondhatom neki ezt, nem haragszik meg érte — ülnök­ként szokta felkeresni az egykori földesúri rezidenciát. VALAMIKOR, IGEN, valamikor a hátsó lépcsőn ment ide, soha nem használta a főúri bejáratot, amely­nek ajtajánál naponként gyönyörű hinták álltak meg és gazdag ven­dégek érkeztek a fényes folyosóra... Valamikor mosni járt ide özv. Ve- rebélyné, akinek a férjét tönkre­tette a bánya, két erős kezét kiszív­ta a lúgos szappanlé és ezüst szála­kat font hajába a gond. Mosott, vasalt ő csaknem minden „úrnak” a községben. Az urfik és a kisasszonykák kényesek voltak — csak abban a gallérkában, fodrocs- kában jelentek meg a „zsúrokon”, amelyet Verebélyné mosott és va­salt.. —■ p-Pyes, dolgos kezem volt még akkgrir.äe kellett is. — 13 éven át volt beteg a férjem, amíg a végén a rossz kezelés elvitte a sírba. — Hat gyerekkel maradtam itt, mint az ujjam. — Erős, feltöredezett asz- szonykéz mutatja egy ujját, hogy utána tétován végigsimítson szok­nyáján. — Higgye el, egy gramm liszt nem sok, annyi nem maradt, mikor meghalt a férjem. — A bánya nem segített? Buta kérdés, tudhattam volna a feleletet. — Dehogy segített. A férjem bá­nyásztársai gyűjtöttek szegényes filléreikből számomra, s még ebből is levontak. A legjobban az fájt, hogy a bányavezetőség is küldött koszorút a. sírra — az árát ebből a pénzből kellett törlesztenem. De nem adtam fel a reményt. Soha/ Még akkor sem, amikor magam is megbetegedtem. Bíztam valami­ben ... ' Valahova messze néz. Mintha ku­tatná' a múltat. Az'tán kissé megtör­tén mondja: — Először sosem mertem beszél­ni a gyűléseken. Később, ha felszó­laltam bármilyen ünnepségen, vagy gyűlésen, szívemből jöttek a sza­vak. — Szemei csillogni kezdenek. — Nem kellett azt nekem soha le­írnom. Ömlött a mondanivaló ... Hiszen annyi mindent megértem addig, amíg idáig jutottam. Meddig ? HOSSZÚ ENNEK A MESÉJE, az első lépés a Kommunista Pártba, ahová két fia után „iratkozott” be, mondván, hogy együtt a helye a családnak, az első választástól mos­tanáig, amikor újra megválasztották a községi párt-végrehajtóbizottság tagjául. Legjellemzőbb tulajdonsága — egybehangzó vélemények szerint — szókimondó, merész ember, aki a párt igazáért 'mindenkor, minden körülmények között kiáll. Az em­berek — nem csupán a kommunis­ták, de a pártonkívüliek is — kü­lönleges bizalmukkal tüntetik ki. Az elkövetkezendő idők még min- digMgazölták Verebély elvtársnőt, akta hibákat és hiányosságokat né­pes fórum előtt vagy négyszemközt, szemébe mondva elvtársaknak — mikor melyikkel használ jobban a közös ügynek — napvilágra hozza. Minden lépését a segíteniakarás ve­zényli. — Élnünk kell azzal, hogy ke­zünkben a hatalom és rajtunk áll — milyen életet teremtünk ma­gunknak. Valamikor csak a csalá­domért voltam felelős, ma már, mi kommunisták, felelősnek érezzük magunkat az egész társadalom for­málásáért. így mondja ő és állandó fegyelemmel tanulmányozza az or­szágos határozatokat, amelyeket igyekszik a gyakorlatban legjobb tudása szerint megvalósítani. Vajon honnan van ebben az egy­szerű asszonyban ennyi józan ész, ilyen éleslátás, amely már annyi esetben bebizonyította, hogy Vere­bélyné elvtársnő nem hiába pártve­zetőségi tag? A legutóbbi vezetőségválasztói taggyűlésén, ahol többen megille- tődtek az MSZMP megyei párt- bizottság képviselőjének jelenléte miatt és feszélyezetten érezve ma­gukat, néhány szót szóltak csupán; azt is egy kicsit nehezebben, mint máskor, amikor csak maguk között vannak, — özv. Verebéig Jánosné úgy beszélt, ahogyan mindig szo­kott. Ott, a megyei pártbizottság titkára előtt bírálta a pártszerve­zetben meglevő hibákat, amelyek könnyen kijavíthatok, ha mindany- nyian azon vannak, hogy biztosít­sák a kollektíva harmonikus, jó munkáját. EBBEN VAN EGYIK legnagyobb ereje ennek az ’ egyszerű asszony­nak. Nem adja fel a harcot akkor sem, ha egy elkezdett dolog nem. sikerül azonnal és úgy, ahogy azt szeretné. Szívósan küzd egészen ad­dig, amíg eléri a kitűzött célt. így tett eleget pártmegbízatásainak ak­kor is, amikor még egyszerű párt­tag volt, és így tesz eleget most is, amikor a felső vártszervezet kül­döttjének választották meg. Most már csak két gyermeke van otthon. Bányászok azok is, mint a többiek. A lánya, az öt fiú közül az egyetlen láüy, szintén., .bányászhoz ment feleségül. És mindannyian ki­veszik részüket az új élet formálá­sában, ki ilyen, ki olyan téren a mindennapi munkán felül. Nappal otthon dolgozik özv. Ve­rebélyné, de az estéje mindenkié. A helyi pártszervezet munkáján fe­lül dolgozik a nőtanácsban is, ahol meggyőző szavait elemzik a hozzá hasonló asszonyok, akikkel elbe­szélget a múltról, jelenről és jövő­ről. A termelőszövetkezetek szerve­zésének egyik legerősebb női agitá­tora. 56 esztendőt ért meg. Nehéz mun­kában, sok bánatban 41-et, tenger­nyi újban, örömben 15-öt. — Mindig szerettem dolgozni, de ennyire még sohasem. Mintha visz- szajönne az erő a karomba, ujjaim­ba, amelyek elgémberedtek, szinte megbénultak valamikor, amikor még fiatalnak számítottam. Most vagyok igazán fiatal, csak azt saj­nálom, hogy nem lehet megfordí­tani az esztendőket... — lassabban fog a fejem, mint annakidején. Mennyivel könnyebb a fiaimnak. Elolvasnak, hallanak valamit és már fel is fogják az értelmét. Én csak azt értem meg rögtön, amit a múltról írnak vagy beszélnek. An­nak én is részese voltam, azt én is átszenvedtem. Egy-egy erről szóló előadáson még el is síxtam magam, annyira a mi sorsunkról beszéltek ilyenkor: a szegény cselédemberek sorsáról, akik csak azért éltünk, hogy másoknak tele legyen az asz­tala és selyempárnán tudjanak aludni... OLYAN EGYSZERŰ és tiszta en­nek az asszonynak a szíve, mint a kinyílt koraőszi ég, amelyen még nem mutatkoznak a bárányfelhők' sem. És erős a szive, mert megta-' lálta az utat ahhoz, hogy boldog le­gyen és másokat is segítsen a bol­dogabb élet megkeresésében ... V. N. R. 18 termelőszövetkezetet patronálnak a kohászati kulturmunkások A Lenin Kohászati Művek kultúr- munkásai Borsod megye területén tizennyolc termelőszövetkezet patro- nálását vállalták. A kultúregyüttes legelső őszi tervei között szerepel, hogy a mezőgazdasági munkák dan­dárjának végeztével felkeresi a pat­ronált szövetkezeteket és azok dol­gozóit egy műsoros délutánnal, illetve műsoros esttel ajándékozza meg. Ezeket a műsorokat úgy válogat­ják össze, hogy azok tartalmukban, mondanivalójukban ne csak általá­nosságban legyenek a szocialista kul­túra terjesztői, hirdetői, hanem a mezőgazdasági foglalkozású vidékek lakosságának gyakorlati segítséget is nyújtsanak. Ebben a szövetkezet-látogatási munkában a teljes együttes, minden művészeti szakkör részt vesz és a jövőben a látogatásokat rendszeresí­teni fogják* Az önnevelés, a tanulás párttörvény minden kommunista számára...! Vexetőaégválftsxtó taggyűlés Bodrogszegiben Az MSZMP VII. kongresszusát or­szágos érdeklődés előzi meg. A kon­gresszus előtt megyénk pártszerveze­teiben is most zajlanak a -ezetőség- választó taggyűlések. Ennek fontos­ságát aligha kell méltatni. Tanul­ságképpen — azoknak a szervezetek­nek okulására, ahol ezután követke­zik a választás — viszont hasznos, ha elemzően bemutatunk egy tag­gyűlést, megmutatjuk jó és rossz vonásait. Bodrogszegiben pénteken este zaj­lott le a vezető^égválasztó taggyű­lés. Dicséretes és jószándék vezette a pártvezetőséget abban, hogy külső­ségekben is méltón, ünnepi hangu­latban rendezzék meg e fontos ese­ményt. A vezetőségválasztó taggyűlés azonban munkaértekezlet is. Fel­adata, hogy felmérje a legutolsó kongresszus óta eltelt időszakot, a végzett munkát, megjelölje a jövő tennivalóit. Úgy is mondhatnánk, hogy amit el­végez a kongresszus országos vi­szonylatban, azt kell elvégeznie az alapszervezet vezetőségválasztó tag­gyűlésének a maga területén. Tehát a tartalom a fontos, áte. hogy a vá­zolt követelményeknek hogyan tesz­nek eleget. A bodrogszegi taggyűlés beszámo­lója — igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el — általában ió volt. De: csak általában, a beszámo­ló fő gondolatmenetében. Foglalko­zott az elért eredményekkel, helyi vonatkozásban is. utalt a hiányokra, csak mindezt meglehetősen nagyvo­nalúan tette. Élettelibbnek kellett volna lenni a beszámolónak. Nem hallottuk, hogy szólt volna a legutób­bi párthatározatokról, arról, hogy mit tettek a végrehajtás érdekében' Kádár elvtárs azt mondta győri be­szédében. hogy a kongresszus, a ve­zetőségválasztás legyen önvizsgálat: a pártszerveknél is. a párttagoknál is. Igen: önvizsgálat minden egyes párttagnál, hogy a kommunisták szellemben és erkölcsben, jellemben, magatartásban szilárdabban kezdhes­senek következő nagy feladataink megoldásához. Csak helyeselhetjük, hogy a bod­rogszegi taggyűlés beszámolója szólt eredményemkről.:' -í^den kitogésoijukfr; hogy nem mutatta -m&£ prszäßos, és 'helyi feladatáiMC hátságát'•’részle­teiben. Jóleső. ér?é$. visszapiilaptani a mögöttünk lévő munkára, különö­sen akkor, ha amiatt nem keik szé­gyenkezni. De ma még — és még ió ideig — nem nyugodhatunk zavarta­lan békével babérainkon. Elvégzen­dő munkánk nagysága miatt... Csak helyeselhetjük.. * teljesen egyetértünk a beszámo­lóval, amikor azt mondta, hogy a kommunistáknak a község igazi gazdáivá kell válniok. Abban is egyetértünk, és csak még erőteljesebben hangsúlyozhatjuk, hogy minden párttagnak teljes em­berként kell helytállnia a munkában, a közösség érdekeiért dolgozva _ és egyéni magatartásában egyaránt. Mindennek elősegítésében sokat ad­hat a színvonalas pártoktatás, ami eddig hiányzott Bodrogszegiben. Ezt a beszámoló is elismerte :— többen szóltak is a tanulás fontosságáról —, mondván, hogy^az önnevelés, a tanu­lás párt törvény minden kommunis­ta számára. Lássa és tudja minden párttag, mit jelent kommunistaként dolgozni és élni. Mert hiába iskolá­zott valaki politikailag, hiába végez még olyannyira jó pártmunkát is, mitsem ér, ha a község lakossága, a pártonkívüliek körében nincs meg iránta a bizalom, épp a magánéleté­ben elkövetett baklövései miatt. Ez különösen találó Bodrogszegiben, ahol a lakosság egyes rétegeinél erő­sebb lábon is állhatna a pártszerve­zet iránti bizalom. összegezve: alaposabb, mélyebben elemző lehetett volna a beszámoló. Úgy hisszük: ebben és a vezetőségválasztó taggyűlés egész előkészítésében nagyobb segítséget adhatott volna a járási pártbizottság, legalább annyit, amennyit a pártlaggyűlésen. Olyan eseteknek sem szabad vóina előfordulni, mint Tirpák Ferencé. A taggyűlés két hónapja elfogadta tag- jelöltségi kérelmét, a járási pártbi­zottság viszont azóta sem értesítette, hogy félvétték-e a tagjelöltek sorá­ba, vagy sem. Örömmel hallgattuk a taggyűlésen a viszonylag nagyszámú felszólalást. Huszonhét tagú a pártszervezet. Száz százalékban jelen voltak és Ha­tan szólaltak fel. Radványi Mihály- né elvtársnő — 45 óta párttag — ar- ha hívta fél a taggyűlés figyelmét; hogy a vezetőségválasztáskor gon­doljanak az elvtársak arra. hogy nemrégen volt 1956. Helyes volt, hogy Kovács István elvtárs — peda­gógus, KISZ-titkár — beszámolt a KISZ munkájáról. Kovalik Pál elv­társ, az eredményesebb pártoktátás szükségességéről beszélt. Gönczi elv­társ. a járási pártbizottság részéről felszólalásában a helyi problémák jó ismeretéről tett tanúságot. A vita után került sorra az új vezetőség megválasztása,, ami a pártdemokrá- cia szabályainak betartásával tör­tént. ,f • A taggyűlés a következő hó- . napok munkájának megjelölése­ként olyan határozatot fogadott el, ami jó alapja lehet a további munkának. Mint a taggyűlés is megállapította.; jó munkát‘végzett az eddigi vezető- , ség, de feladataink növekednek, te- .. hát az új vezetőségnek még jobb; • még magasabb színvonalú munkát kell végeznie. énagy Nálunk nagyon szeretnek dolgozni az emberek.. “ /M eredek szerpentin- kanyarodó után, egykori urasági ta­nyán székéi ■ a ' felső- dobszai Béke Tsz. Be- • látni a magas dombról az egész határt. Alant a völgyben a Her nád vize csillog ezüstösen, távolabb füzes bokrok, szántóföldek, s még messzebb a garadnai csemetekert. Másfelé szőlők, hegyes erdősé­gek fűrödnek, az őszi verőfényben. A homo­kos, partos részeken már kupacba állítva mszárad . a leQZüretpZf,. : kivágott kuköricaszár, v&e a folyófttenti táblá­kon még zölden dacol az őszbe csavarodó ie?~~ mészettel. Itt krump­lit ásnak, s mutatják; nagy büszkeséggel a szép termést: 15—20 dekás némelyik. Érdemes lett vol­na mintát küldeni be­lőle a kiállításra! A tsz udvara külön­ben kihalt. Fiatal fiú itatja lovait a kútnál, de aztán kocsiba fog és elhajt sebesen. Eb­ben a nagy dologidő­ben nem érnek rá még a vendéggel sem so­káig foglalkozni. Az el­nök, a szintén fiatal Balogh János, akták­kal a kezében siet át az udvaron. — Egy szóra!... — Szívesen, de ha megengednék, átfut­nám a postát. Amíg olvas, figye­lem a fiatal elnök ar­cát, aki kissé feszé'ye- zetten ül a széken, s sarkall a kíváncsiság, hogy megkérdezzem: — Hogyan került ilyen fiatalon ebbe a funkcióba? — Hogyan? Sokan megkérdezték már. S mondhatom: bár fiatal vagyok, mégis hosszú volt az ut, amíg idáig jutottam. ■■ csobádi gépállomás agronómu- saként bejártam több községet. Aztán behív­tak katonának. A tény­leges szolgálati idő le­töltése után régi felet­teseimnél, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályán kellett je­lentkeznem. Megörül­lek nagyon, hiszen szakemberhiánnyal küzdöttek. Ide helyez­tek, ahol nem sokkal később megválasztottak tsz-elnöknek. A mun­ka szakmai vésze már nem volt ismeretlen előttem, de igen soko* kellett tanulnom, s kell — úgy érzem — a jövőben is, hogy az emberekkel jól meg­értessem magam. C amikor a mun­^ Icára, az idei ter­méseredményekre te­relődik a szó, felcsil­lan Balogh János sze­me.-rri Nálunk nagyon szeretnek dolgozni az emberek! S annak meg is van a látszatja. Pedig sok munkát ad a majd’ háromszáz hold megművelése 39 embernek. Ezek között is fele arányban asz* szonyok vannak, kik­nek férjük itt-oti, vas­gyárban. bányában dolgozik. Ha még ők is hazajönnének, ihégdüWá2néittk az eredményeket.., Bár most sem panaszkod­hatunk. Ez az' eszten­dő megerősítette a fel- sődobszai Béke Tsz-i. Búzából például a ter­vezett 10 mázsával szémben 15 és fél má­zsás holdankénti átlag termett. Magasan túl­teljesítettük szállítási szerződésünket. Kivá­lóan sikerült az árpa és a rozs is. Munka­egység-részesedésre 45 forintot terveztünk. Egészen bizonyos, hogy legalább 50 forint lesz. Mi ezzel agitálunk a termelőszöv etkezeti mozgalom mellett! (Ónodvárlt Szűrjük le a tanulságot! BŰNÖSKÉNT ÁLL K. I. tizenhét léves hegesztő kétszázötven haragvó 1 szempár kereszttüzében. A Lenin Ko­hászati Művek nagyolvasztójának két- Iszázötven munkása előtt felel nagyon, 1 nagyon súlyos tettéért. Izzó hangulat. 'Ostorként pattognak a szavak, de 'aki érnek, nem elsősorban a fiatal- 1 ember. A főbűnösök nincsenek jelen. iA fővádlott a reakció, az ellenséges 1 propaganda, amely áldozatul szánta lezt a fiút a burzsoá hadúr oltárára... 1 Eszköz volt. S hogy nem vált a fertő tartalékául, az egyedül a társadalom ’ama nemes gesztusának köszönhető, amely nem ítélkezik vakon, hanem (mérlegeli az ok okozatát. • 1 Egy munkásgyerek arra az útra lé- 'pett, amely az erkölcsi posványba 'vezet. Ezen az úton csak akkor van ‘megállás, ha van erő, amely a kez- 'deti sebesség lefékezésére képes. Volt 1 és van ilyen erő. Ám ezzel nincs vége 'az ügynek. Tanulságot, nagy-nagy ta- 'nulságot szűrünk le belőle. I A NAGYOLVASZTÓ MUNKÁSAI több esetben megdöbbenve tapasztal­ták, hogy valaki horog- és nyilas­keresztet rajzol, s államellenes sza­vakat ír a mellékhelyiség ajtajára. Természetesen, azonnal jelentették az esetet, végül az ügy a rendőrségre került, s megkezdődött az uszító ki­létének felderítése. A szálak K. I. 17 éves hegesztőhöz vezettek. Előállí­tásakor mindent töredelmesen bevál­ik lőtt: ő a tettes. Ezután már mi lett volna hátra? A Magyar Népköztársaság törvényei értelmében bíróság elé állítani a bű­nöst, hogy igazságszolgáltató szer­vünk előtt feleljen vétkéért. Ám nem így történt. Belügyi szervünk, amely­nek nemcsak a bűn felderítése a hi­vatása, hanem a nevelhető nevelése is — mérlegelte az esetet. K. I. nem elvetemült bűnöző. Szellemileg még éretlen fiatalember, aki könnyen be­folyásolható. Egy a megtévesztett fia­talok közül, .akik nem ismervén a ke­serves múltat, nem tudnak az általá­ban megváltozott életből pozitív kö­vetkeztetéseket levonni. Ellenben a reakció hazug propagandájának ha­tására túlfűtött fantáziájuk nagyon is hajlamos rá, hogy csalfa illúziókat fessenek a kapitalista világról, s rossznak képzeljék a saját hazájukat. A meggondolatlan K. I. nem tudta, mennyi átok, könny és vér fűződik azokhoz a horogkeresztekhez és nyi­las szignókhoz, amiket az ajtóra fir­kált ... Ö nem hallotta az egykori börtönlakók vergődő sóhaját, nem is­merte a fasizmus szögessarkú csiz­májának félelmetes csikorgását, mely végiggázolta Európát. Mit tud ő ar­ról, mily kegyetlenül megtizedelte saját osztályát, a proletariátust! Nem került bűneiért a vádlottak padjára. Ellenben odaállították két­százötven munkás ítélőszéke elé, akiknek többsége átélte a borzalmak éveit. S ha eddig nem ismerte a múl­tat — most megismerheti tőlük. Nincs szigorúbb bíró kétszázötven komortekintetű munkásnál. Nincs szeretetreméltóbb ítélkező kétszáz­ötven higgadtszavú proletárnál, kik­nek haragvó tűz lángol a szemében; de lelkűk mélyén ott a megbocsátás; a saját fiaik féltése, s a szent fele­lősség, amely minden felszólalóból így tör elő: — Rendben van. Feltételesen meg­bocsátunk, fiam ... Majd jobban vi­gyázunk rád. De nézzük csak, milyen úton szédültél a mélységbe... Szűr­jük le a tanulságot! MINDENEKELŐTT A SZÜLŐKET terheli a felelősség. A család a tár­sadalom egy sejtje, s ha e sejt nincs teljes harmóniában az egésszel,- a gyermekben csúcsosodnak ki az-el­lentétek. Nagy ez a hat testvért szám­láló család, a négy kisebb még kere­sőképtelen, s természetesen több a gond az átlagosnál. A fiatal K. I., aki egyébként szemrevaló fiú, szeretne önállóbban élni, többet költekezni, még csinosabban járni, s korlátla- nabbul szórakozni. De a család az ő keresetére is számít. A fiú az olykori civakodásokból csak azt szűri le ta­nulságként, amit a szüleitől hall: „A mai világban nehéz az élet.” Azt per­sze senki nem veszi számba, hogy egy hatgyermekes családnak a tegnapi világban sokkal nehezebb volt. Ha semmi pozitívumot nem írnak a mai társadalom javára, csak annyit, hogy a hat gyerek után több száz forintot kapnák havonta az államtól — már ez is lényegbevágó különbség. De másról van itt szó. A mi vilá­gunkban általánosságban megnőtt az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom