Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-02 / 205. szám
ESZAKMAGYARORSZAv. Szerda, 1959. szeptember «. II békés együttélés eszmél diadalmaskodnak - hangsúlyozta Hruscsov vesenszkajai beszédében (FolyUtiU az l. oldalról.) inkább a népek alapvető érdekelnek és így ez az életforma a leginkább szabad. E milliókat senki nem tudja meggyőzni az ellenkezőjéről. (Taps.) Egyes urak úgy látszik Spanyol- országot is az úgynevezett szabad világhoz sorolják. Viszont ismeretes, hogy Spanyolország jelenlegi kormányzói úgy szerezték meg a hatalmat, hogy fellázadtak a demokratikus úton megválasztott törvényes köztársasági kormány ellen. Kegyetlen diktatúrát vezettek be, hatalmukat hullahegyek és a spanyol népnek a fasiszták által ontott vére jellemzi. Most pedig Franco az Egyesült Államok szövetségesei közé számít. Spanyolország béklyókban sínylődik. A nép egy mukkanást sem tehet saját akaratából. Hof itt a szabadság? Más országokban — nem is egyben — szintén találhatunk kormányokat, amelyek lábbal tiporják a népek jogait, kegyetlen, diktatúrával tartják fenn hatalmukat. Nem akarok idézni példákat, jóllehet sokat tudnék. Ha ez a „szabad '•‘!ág’\ akkor mi a „nem szabad világ?” Talán ott a „szabad világ”, ahol a gyarmatosítók uralkodnak, elnyomják az emberi szabadságot és a demokráciának még hírmondója sincs? Nem, a népek nem így értelmezik a szabadságot. A népek ott látják a szabadságot. ahol a kormányok a munka emberiből állnak, elszámolással tartoznak a népnek, a nép* érdekeit szolgálják, nincs kizsákmányolás és a népek nem szavakban, hanem ténylegesen ural sorsuknak. Ha a szocialista országokban kialakult helyzetről beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy éppen ezeknek a népei rendelkeznek az igazi szabadsággal és demokráciával. Minden országnak meg van az alkotmánya, a nép megválasztja képviselőit, képviselőtestületeit. A kormányok beszámolnak a nép parlamentje előtt, a nép előtt. A szocialista országok politikájukban a nép életbevágó érdekeiből indulnak ki. Tényleges szabadságot, tényleges törvény előtti egyenlőséget biztosítanak minden állampolgárnak, szakadatlanul növelik minden dolgozó jólétét. Ezekben az országokban nincsenek kizsákmá- nyolók és kizsákmányoltak, mert minden termelőeszköz a népé.. Ml lehet magasabb, emberibb, szabadabb, mint a szocialista rendszer? (Hosszantartó taps.) Nem tartunk igényt arra, hogy a kapitalista hatalmak államférfiai ugyanígy gondolkodjanak. Jobb számolni azzal, hogy különböző a felfogásunk a szabadságról. Ha szabadjára engedjük az érzelmeket — és az ilyen kérdésekben mutatkozó nézet- eltéréseket felfújjuk, még hozzá állami szinten —, akkor csak a nézeteltérések szítása, a népek egymás ellen uszítása származik belőle. Mi szilárdan tartjuk magunkat a békés együttélés elveihez. Ezt mondjuk: Ne avatkozzunk egymás bel- Ügyeibe. Ne akarjunk fegyvere» erővel megoldani ideológiai ellentéteket és más vitás kérdéseket. Ha ezen az alapon megegyezünk, akkor könnyen megtaláljuk a közös nyelvet a helyzetet bonyolító és az új háború veszélyét magában rejtő vitás kérdésekben is. Ebben az esetben meg tudunk egyezni a leszerelésről, a nukleáris fegyverek eltiltásáról, és az egész világot aggasztó több kérdésről is. Ekkor biztosítva lesznek azok a feltételek is, amelyek kiküszöbölik a háborút a társadalom életéből. Pártunknak és központi bizottságának, a szovjet kormánynak szilárd meggyőződése, hogy elérkeztünk annak az időszaknak a küszöbére, amikor ez valóra Válik. A Szovjetunió minden újabb sikere, a szocialista országok sikerei közelebb hozzák ezt az időt. A békés együttélés gondolata diadalmaskodni fog. Azt a kérdést, hol, milyen rendszer legyen, kapitalista, vagy szocialista, mi legyen. Amerikában, Franciaországban, Angliában, oldják meg magúk az amerikaiak, a franciák, az angolok. Ez az ő belüfyük és nincs szándékunkban rájuk kényszeríteni saját életformánkat. Valamennyiünknek és elsősorban a szovjet és az amerikai államférfiaknak, mint a legerősebb hatalmak államférflainak. mindent el kell követniük, hogy véget vessünk a hidegháborúnak, a fegyverkezési versenynek, az erőpolitikának, amellyel már torkig van az Egyesült Államok és minden más orsgág lakosságának többsége. A pillanat felelősségét megértő államférfiak kötelessége, hogy ne tegyenek semmi olyant, ami rontja és újból izzóvá teszi a légkört. A józan ész, ne pedig az érzelmek vezessenek bennünket tovább a tárgyalásokra, a kölcsönösen elfogadható megoldások kérdésére, a feszültség enyhítésére. A kommunizmus megvédte jogát az élethez. A történelem bizonyltja. hogy teljesen reménytelen ágyúkkal és atombombákkal fellépni a kommunizmus ellen. Ha a nyugati politikusok úgy vélik, hogy az ó filozófiájuk életképes — bizonyítsák be tettekkel. Mi senkire sem akarjuk rákényszeríteni ‘filozófiánkat, életformánkat. Békés egyMt- élést javasolunk: versenyezzünk w a népék jólétének «Reléiében. Az az ideológia gyóz, fcÁély Jobb, szabadabb életét, magasabb %l«tszlnvona- lat ad a népnek, a legjobb feltételeket nyújtjá á nép igényelnek kielégítéséhez, A Ha a kapitalista országok politikusai annyira biztosak saját filozófiájuk és életformájuk fölényében, fogadják él a kihívást a. békés versenyre. Az Egyesült Államok igen magas színvonalat ért el a gazdasági fejlődésben. Az egy lakosra eső termelés jelenleg a legnagyobb. Ilyen körülmények között hívjuk mi ki az Egyesült Államokat békés versenyre. Méltó partnerek akarunk lenni eb* ben a versenyben. Mutassa meg az idő, a történelem, hogy melyik jobb. Csak aki nem bízik nézetei helyességében, nem hisz saját rendszerében, az nem fogadja el kihívásunkat a békés versenyre. így tehát mi békét ajánlunk, azok viszont, akik a hidegháború hívei, a helyzet kiéleződése felé akarnak sodorni, a fegyverkezési verseny folytatáséra akarnak kényszeríteni bennünket. Mi teljes leszerelést kívánunk, a hidegháború megszüntetését, tartós béke biztosítósát akarjuk minden nép számára. (Taps.) Tanulmányoztam Eisenhower amerikai elnöknek augusztus 26-d sajtó- értekezletén tett nyilatkozatét. Bennünket teljesen kielégít az amerikai elnöknek a Éijtóérte- kezleten felolvasott nyilatkozata. E nyilatkozat azt mutatja, hogy Eisenhower hajlandó kesr'tmá- ködni az államok köaötti feszültség kiküszöböléséhez. Ebben jó alapot látunk az elnökkel folytatandó gyümölcsöző eszmecserére. Ml osztjuk az elnök aggodalmait amiatt, hogy sok nemzetközi probléma megoldatlan. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy Elsenhower készségét nyílvánította „reális tárgyalásokra a Szovjetunióval egy észszerű és kölcsönösen szavatolt egyetemes leszerelési tervről, vagy a különleges fegyverfajtákat felölelő leszerelési, tervről, a megosztott 'Németország gal összefüggő problémák tényleges rendezésének megkezdésére és a világon fennálló feszültség enyhülésének egyéb úton-módon való elősegítésére’'. Különösen jől esik ezt hangsúlyoznom, mert úgy vélem, hogy a fenti nyilatkozat mély megfontolás eredménye volt és azok a gondolatok hatják ét, amelyek a sajtóértekezletre készülve alakultak ki az elnökben. Vagyis az elnök megértette, hogy ma a fő dolog a Világ békéjének biztosítása, Ebbén véleményünk nem tér el az elnökétől és én őszintén üdvözlöm nyilatkozatát. **' Sajnos, meg kell jegyeznem, hogy az^ újságírók kérdéseire válaszolva, az Amerikai elnök bizonyos mértékben ifieglsmételt egyes hidegháborús szellemű kifejezéseket, Szeretném azt hinni, hogy ebben az esetben csak korábbi előítéletek jutottak felszínre. A legjobb szándékokkal utazunk az Egyesült Államokba. * AúgUsZtÚS 9-i moszkvai sajtóértekezletemen már beszéltem érről. Mindent el akarunk követni, hogy megszüntessük a hidegháborút és enyhítsük a nemzetközi feszültséget, megteremtsük a nyugodt, békés élőt feltételeit. A békés együttélés és Idegen államok területén kilövésre ké- szenálló rakéták nem férnek meg egymással. Amikor ml békés együttélésről beszélünk, akkor arra gondolunk, hogy felkeltjük a népben a szilárd hitet, hogy miként ma nincs háború, nem lesz holnap sem, később sem. Ezért mi hajlandók vagyunk a fegyverzet csökkentésére, hajlandók vagyunk visszavonni csapatainkat saját határaink mögé a Német Demokratikus köztársaságból. Lengyel országból, Magyarországról, ha a nyugati hatalmak ugyanígy hajlandódnak mutatkoznak csapataik kivonására más államok területéről. Ma nyugati partnereink még nem ké szék arra, hogy egyszerre kivonják csapataikat, egyezzünk meg a csá patok fokozatos kivonásáról. Häjläfi dók vagyunk elfogadni mindennemű hatékony ellenőrzést a fegyverzet csökkentése és a csapatok kivonása fölött, ha a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el és beleegyeznek a katonai támaszpontok meg szüntetésébe, Ha azonban ellenőrzést akarnak ránk kényszeríteni és nálunk mindenütt ellenőröket akarnak állítani, s ugyanakkor a hazánk kö rül fekvő katonai támaszpontokat fenn akarják tartani, akkor nem leszerelésről, hanem ultimátumról van szó. Ez tulajdonképpen kísérlet, hogy'egyoldalú feltételeket kényszerítsenek ránk, amelyek csupán azoknak előnyösök, akik ilyesmivel pró bálkoznak. Ellenőröket akarnak -küldeni gyárainkba és üzemeinkbe, i ugyanakkor körülvenni országunkat támaszpontokkal és maguk akarják megválasztani a támadás időpontját Lehet, hogy nem követnek ilydn c& lókat, de mi, sajnos, nem gondolkodhatunk másképp, ha ilyen: feltételeket ajánlanak nekünk. Mi természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között nem kevés a nézeteltérés. Nem is tagadjuk ezt. A kérdés azonban most így áll: hagyjuk-e meg továbbra is ezeket a nézeteltéréseket, ne akadályozzuk esetleges kiéleződésüket vagy pedig keressük a módot megszüntetésükre? A Szovjetunió hajlandó keresni a kölcsönösen elfogadható megegyezést a legélesebb nemzetközi problémákban, Ma azonban valaki olyan ábrándokban ringatja magét, hogy állami pozícióink feladására, elveinkről való lemondás érán is hajlandók vagyunk ilyen egyezményt kötni, az erősen téved: A vitás kérdésekét csak az összes államök érdekeinek figyelembevételevei lehet és szabad megoldani. Elsősorban meg kell oldani a legégetőbb kérdésekét, amelyeknek rendezetlensége akadályozza az egészséges nemzetközi légkör kialakulását. Ilyen kérdések közzé soroljuk mindenekelőtt a békeszerződés megkötését, mert. ez normális helyzetet teremtene Európában, éltűntetné a sorompókat a két német állam között és megszűntetné Nyugat-Ber- llnben a megszállási rendszer maradványait. Nyugaton igen sokan vannak olyanok, akik — kezdve a NATÓ-órsZá- gok magásráiigú államférfiéin és Végezve a kisebb beosztású személyiségeken — egyfelől azt mondják, hegy békére törekednek, a jég félolvadását kívánják, ugyanakkor kijelentik, hogy ..megvédik Berlin lakes- Ságénak szabadságát és jólétét." Ezt például az amerikai és a bonni kormányfő tárgyalásairól kiadott közlemény is hangsúlyozza, fc közlemény kijelenti, hogy Eisenhower elnök megerősítette „az Egyesült Államok és szövetségeseinek azt az ígéretét, hegy megvédik a berlini lakosság szabadságát és jólétét." Mi a magunk részéről szintén ezt akarjuk. A Szovjetunió javasolta, hogy nyílvánítsák NyUgat-Berlint szabad várossá. Mi hajlandók vagyunk közreműködni abban, hogy é szabad városnak feiztósítva legyen szabadsága, jóléte, függetlenségé, ne érje sérelem a lakosság kialakult életviszonyait, a lakosság maga választhassa meg kerttianyfőrmájét, biztosítva légyen a szabad város kapcsolata a nyugati és keleti országokkal egyaránt és e város fejlődjék, virágozzék. Ha a nyugati hatalmak szintén arra törekednek, hogy a berlini lakosság szabadságát és jólétét biztosítsák, ez nem mond ellent a mi céljainknak, sőt megegyezik velük. (MTI) Hruscsov szeptember 27-én beszédet mond az amerikai rédiéban és televíziéban New York (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Hruscsov miniszterelnök amerikai útja során, szeptember 27-én, vasárnap egyórás rádió és televíziós beszédet mond. A miniszterelnök orosznyelvű beszédét azonnal tolmácsolják az amerikai hallgatóknak. (MTI) ► +>m j» mmsmmtm * PINTÉR -S2RBÓ: %XV1I. Q^óval hiába vertük a fejedbe, hogy hallgass. Pofázol, fe* csegsz, mint azok, akik magukat árulják. Itt áll a levélben, hogy kiknek árultad el kapcsolataidat... S Wenczel hiába próbálta bizonygatni, hogy a tevét hamisított, hogy ő senkinek sem fecsegett, az amerikaiak egyre dühösebbek lettek. — Majd adunk neked hamisított levelet... — fenyegették tovább. Másnap reggel orvosi vizsgálatra vitték. — Mbsákodj meg rendesen, mert orvosi vizsgálatra mégy — így ébresztették hajnalban. Egy másik, szomszédos épületben már várták őket. Ismét az igazmondó géphez hasonló székbe ültették. Kezét, lá- bát és a fejét leszijazták, majd hozzálépett egy fehérköpenyes amerikai, aki kifordította Wenczel szemhéjait és sebtapasszal a homlokához ragasztotta. Ezután nag^fényű lámpával a szemébe világítottak. Wenczel úgy érezte, hogy pillanatokon belül megvakul és elveszti józan gondolkodását. Kérdéseket tettek fel neki. Mivel nem sikerült bebizonyítaná, hogy Wenczel. „áruló", újból véresre vériék. Az egyik amerikai dühében a függönykarnist tépte te és azzal verté a szerencsétlen embert. A hosz- szú tortúra után. arra kényszerűét* ték, hogy menjen istoiét Magyarországra és szerezze meg a kívánt adatokat. Wenczel vissza is ment és Ott önként jelentkezett,.. De térjünk vissza Visnye^ Sándorhoz, akit Münchenben hagytunk el. Itt érte őt el az 1956-os októberi ellenforradalom híre. Ennek előkészületeiről ó maga már jóval előbb tu* doff. hiszen maga is sok mindent tett ezért. Kotlényi 1956 nyarán hivatalosan közölte vele, hogy Gehlen már minden előkészületet megtett a különleges fegyveres csapatoky felkészítésére, amelyek rövidesen elindulnak Magyarországra. Vi3nyeit ténykedése Münchenhez kötötte. Emberei a magyar határon, illetve Magyarországon tartózkodtak, amikor október 24-én ő is utasítást kapott Gchlen tábornoktól, hogy azonnal utazzék az osztrák határra. Feladata az vAt: embereivel együtt beszélje rá az Ausztriába érkező magyarokat, hogy azok térjenek vissza Magyarországra. „El kelt érni, hogy minden iha- gyar visszamenjen és álljon be a fegyveres szabadságharcosok sorába" — hangzott a fontos utasítás. Vienyey meg is érkezett az egyik kis osztrák határmenti faluba, ahová Köllényi is befutott, Közösen irányították azokat a különleges csoportokat, amelyeknek Magyarországra kellett menniök. Átirányították azt az ötven főből álló, korábban disszidált csoportot is, amely október 28-áról 29-re virradó éjjel Hegyeshalomnál teljes fegyverzetben Budapestre indult. Amikor az ellenforradalom látta hogy minden reménye elveszett, Vls< nyey azt a megbízatást kapta főnökeitől, Hogy azonnal induljon el Magyarországra és szervezze tovább az ellenállást. „Fremdenpass” útlevelével, melyet az állampolgárság nélküli személyek kaptak, mint újságíró minden további nélkül Magyar- országra jutott. Két napra utasításokéig Bécsbe utazott, s ott közölték' vele, hogy Útlevelét hivatalosan ne használja Magyarországon, mert nagyon figyelik az ilyen személyeket. Tehát illegálisan kell visszatérniei hamis okmányokkal felszerelve. így indult el,.. S amikor a határon átcsúszott, a határőrök karjaiba szaladt ... Most itt ülünk, hallgatjuk ennek a minden hájjal megkent, középkorú embernek a szavait. Úgy állítja be magát, mintha megtért bűnös lenne. Bűnösnek bűnös, de megtértnek aligha. Most őszinte, ez látszik a szavaiból. Érzi, hogy ezzel könnyít magán, a helyzetén, Ét beszél... — A nyugati kémszervezeteknek komoly szerepük volt a magyarországi események szervezésében. A vezető szerepet ebben a C1C, az amerikai kémszervezet játszotta, de tevékenyen közreműködött az angol Intelligence Service, s ugyanúgy a Gehlen szervezet is. A nyugati kémszervezetek a magyar fasiszta emigráns. szervezetekkel szorosan együttműködnek. Az úgynevezett Magyar Harcosok Szövetsége — amelynek Juszty Emil, volt Horthy-tábornok a vezetője — a CIC ügynöksége. Tudomásom van.róla, hogy ez az ügynökség az októberi események idején szintén rohamzászlóaljat szervezett is dobott át Magyarországra. Tudok arról is, hogy a .,Kereszteshadjárat a Szabadságért" elnevezésű szervezet, — amelynek vezetője Clay amerikai tábornok és Zacharias amerikai tengernagy — irányította a Magyarország elleni léggömb-hadjáratot, amelynek során izgató röpcédulákat, fényképező és felderítő berendezéseket juttatnak az országba. Egyébként ez a szervezet a veit magyarországi SS-eket október 20-a körül a trausteini kiképző táborba gyűjtötte és október 25-én és 26-án Magyarországra dobta át. Visnyey most már epizódokat mesél, Epizódokat, amelyek kint történtek meg. Igyekszik a legteljesebb Őszinteségben feltüntetni. . — Egy alkalommal behoztak hozzám egy 28 éves fiatalembertk Kotrón Györgynek hívták. f Kotrán György hitt a híreszteléseknek, amelyeket a Szabad Európa és az Amerika Hangja sugároztak Magyarország felé. Október 26-án azzal indult el Nyugatra, hogy ott szebb, boldogabb világot talál. Nem volt semmi bűne, amiért menekülnie keltett volna. Csupán azért hagyta el hazáját, otthonát, mert elhitte, hogy Nyugaton könnyebb a munkásnak, jobban lehet élni, mint Magyarországon. A határon könnyű volt átjutnia. A gazdagabb élet reményében lépte át az osztrák határt. Az első éjszakát Wallern faluban töltötte. Walternböl Eísenstadtba vitték. Ott felekezetek szerint csoportosították az oda érkezőket, mintha a pye- nekültek legalább is nem egyforma emberek tennének. Megkérdezték tőlük, hová szeretnének menni. Ké* résüket azonban nem vették figyelembe. Kotránt Bregensbe vitték. Itt ujjlenyomatot és fényképet készítettek a magyar disszidensekről. A vizsgálat egy-egy személynél majdnem félnapig tartott. Az ellátás csapnivaló volt. Kaptak egy tájékoztatót, amely szerint a gyermektelen menekültek havi 270, a családosok pedig 360 schilling segélyben részesülnek. Valójában csak 35 schilHn- get kapott mindenki. A tájékoztató szerint ingyen mehettek volna borbélyhoz, mégis 8 schtllingbe került egy hajvágás. Ha egy disszldens egy hónapban egyszer hajat vágatott és vett egy tubus fogkrémet, annyija máradt, hogy naponta két cigarettát vásárolhatott rajta.. A koszt sokszor ehetetlen volt. Kotrán tíz kilót fogyott két hónap alatt. Tisztálkodni alig lehetett. Háromhetenként egyszer 'fürödtek, akkor is olyan hideg helyen, hogy közülük sokan megfáztak és három-négy napig betegen feküdtek. Kotrón egyik ismerősével aki jót beszélt németül, panaszt tett a polgármesternél a rossz ellátás miatt. A polgármester erről jegyzőkönyvet készített. Amikor egy percre magukra maradtak, s Kotrán társa belekukkantott a jegyzőkönyvbe, látta, hogy a polgármester feljegyzése szerint Kotránék „tázítók". Nemsokára eljött hozzájuk a kerületi parancsnok. A községházán gyülekeztek .. a disszidensek. Kotrán ott is elmondta, hogy munkát •és rendes ellátást kérnek, ha pedig ezt nem tudják biztosítani, engedjék őket haza. Erre bezárták őket egy két méter hosszú, egy méter széles jéghideg cellába. Aznap nem kaptak enni. Másnap ismét elvitték őket a Be- zirkshauptmannhoz. Most már nem merték hangoztatni, hogy haza szeretnének jönni, ellenben kérték, hogy engedjék őket Bécsbe. Nem engedték. Sőt büntetőtáborba’ vitték. Kotrán ismét tiltakozott és kérte, hogy engedjék Bécsbe. Ismét elutasító választ kapott, de néhány társával visszahelyezték Bregensbe. Ott egy fából épült szállodában laktak. A ház tulajdonosát a környék legnagyobb uzsorásának ismerték. A „szálló»'* mindjárt bejelentette, hogy mivel a disszidensek ellátásáért nyolc schillinget kap, az ebédhez csupán egy szelet kenyér jár. Kotrán ismét tiltakozott, a tulajdonos pedig közölte vele: — Jobb lesz, ha hallgat, mert rá külön felhívták & figyelmét. Tudja, hogy lázító s ha nem marná nyugton, elviteti. (Folytatjuk.)
