Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-12 / 214. szám
2 eszakmagyarörszag Szombat, 1959. szeptember 18. Szüntelenül munkálkodjunk! KADAR JÄNOS ELVTÄRS alkotmányunk ünnepén elmondott győri beszéde a falu népének maradandó témája ma is. Bizakodást nyújtott Kádár eívtárs beszéde a termelőszövetkezetbelieknek, erősebben szorítják meg egymás kezét, fegyelmezettebben állnak a munkához. Tudatukban mindinkább megszilárdul: jó úton haladunk. Erős gondolkodásban vannak a még egyénileg gazdálkodó parasztok. Figyelik a termelőszövetkezetek gazdálkodását, eredményeit — számolnak, terveznek. Úgy van ez, ahogyan Kádár elvtárs megállapította: „Bennük a múlt és a jövő küzd”. Kánó községben is megindult az erjedés. Tízen-tizenöten előre akarnak lépni, de még bizonytalankodnak. Lesz-e, akik segíteni fogják őket az első lépéseknél, követni fogják-e őket a többiek? Ilyen és hasonló problémák foglalkoztatják megyeszerte az egyénieket. Természetesen az ellenség is gyorsan rákapcsol és a legképtelenebb rémhírekkel traktálják az új iránt érdeklődő embereket. Az elmúlt hónapokban „Bálint gazda” híreivel házaltak, ipost a nagyüzemi gazdálkodást akadályozó tényezőket magyarázzak. Nincs elég gép — mondják.— Tehénnel akartok szántani a nagytáblákon? Nevetni fognak rajtatok! Micsoda nagyüzem az ilyesmi! — mondják a termelőszövetkezetek esküdt ellenségei. A mákony azonban már nem gyógyszere, hanem felismert mérge a falu népének- Valamikor a javas- asszonyok altatták el örökre ezzel a betegeket. Ma már kiveszőben vannak a javasasszonyok, s mind kevesebben hallgatnak a szóval mérgező népellenes elemekre. Mi pedig megnyugtatjuk a nagyüzemi gazdálkodást „féltő” hírmagyarázókat, hogy ne féljenek, mert lesz elegendő g£p, segítenek a testvéri országok, nem kell tehénkével szántani a nagytáblákon. NEM SZABAD AZONBAN magukra hagyni azokat, akik érzik saját bőrükön az ősi látástól-vakulásig tartó, embertelenül nehéz paraszti életforma, a.kisparcellás gazdálkodás tarthatatlanságát és szeretnének szabadulni ettől, de még erős szálak kötik a régihez. Segíteni kell e^fket a szálakat eltépni és kézenfogva rávezetni minden becsületes, hazáját és népét szerető dolgozó parasztot az új élet, a biztonságos, boldog jövendő útjára, a szocialista útra. Kik segítsenek ebben? Mindenkinek segíteni kell, aki szereti hazáját, szereti a magyar népet. De hogyan? Hazánkban minden becsületes embernek szent ügye a szocializmus mielőbbi felépítése. Mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi kialakítása .élkül ezt nem érhetjük el. Érdeke tehát mindenkinek, legyen bármilyen foglalkozású, hogy szüntelenül magyarázza, példázza a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeit, a dolgozó parasztság felemelkedését. Elsősorban azonban nekünk, a néo bizalma alapján választott, tisztséget betöltő embereknek szent kötelessége segíteni az egvénileg dolgozó parasztságot, hogy felismerte a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban rejlő hatalmas erőt. a nagy lehetőségeket — s ]°k'"zdje a maradiság visszahúzó szálait. Képviselők, megyei, járási, községi tanácstagok szüntelenül munkálkodjunk ennek a nagy horderejű kérdésnek mielőbbi megoldásában. Használjunk ki minden alkalmat, minden lehetőséget, hirdessük az igazságot, szerető gondoskodással segítsük az egyénileg dolgozó parasztságot az új élet útjára. Ha ezt elmulasztjuk, pár év múlva jogosan vetik majd fel azok, akik lemaradtak, hogy miért nem segítettük őket a múlt legyőzésében. VERJÜK VISSZA az ellenség tsz- ellenes híreszteléseit, — vitatkozzunk. győzzük meg az egyénieket, hogy az egyetlen lehetőség, amely meeoldia mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolását, az egyénileg dolgozó parasztság gazdasági, szociális, kulturális problémáit, ha mielőbb megvalósul hazánkban mezőgazda-águnk szocialista nagyüz°mi átalakítása, amelv nemcsak a dolgozó parasztság. han°m esész népünk életszínvonala állandó emelkedésének biztosít“1'« NÉMETH IMRE országgyűlési képviselő Bőséjres tojástartalék féltre Két év alatt háromszorosára nőtt az élőbaromfi forgalma A legutóbbi években erőteljes fejlődésnek indult a magyar baromfi- tenyésztés, s ezen belül — elsősorban a termelőszövetkezetek bekapcsolódása révén — a nagyüzemi árutermelés. A közös gazdaságok többsége felismerte a baromfitenyésztésben rejlő gazdag lehetőségeket. A szakemberek elmondották, hogy nemrégiben az egész ország területén bevezették a nagyobb tojások feláras vásárlását — a 40 grammon felüli tojásokért 10 fillérrel többet adnak az érvényes darabonkénti árnál — s így máris jelentősen javult a felvásárolt tojások minősége. Régebben ugyanis a tojás Eredményekben gazdag esztendő az LKUf-ben :A,,kehi*} , Kohászati Művek dolgozói ebben az évben még mindig kimagasló termelési eredményeket értek el. A tervszerűség, a jól megalapozott munka eredményeként az üzemek a felszabadulás óta talán ebben az évben dicsekedhetnek a legszebb termelési sikerekkel. A gyárrészlegek közötti kooperáció is jó, elősegíti az egyenletes termelést. Sokat javult a műszakiak és a fizikai dolgozók kapcsolata is. A gyárban több új gép és berendezés lehetővé tette, hogy egyes helyeken • megszűnjön a nehéz fizikai munka. Exporttervét is rendszeresen, határidőre és kiváló minőségben teljesíti a gyár. Az illetékes minisztériumban is úgy vélekednek, hogy ez az esztendő valóban sikeres a Lenin Kohászati Művekben. Vannak ugyan hibák, zökkenők, de a gyár egésze dicséretesen dolgozik. Érdemes megemlíteni, hogy január 1-től szeptember 1-ig 584 millió forint értékben gyártottak és szállítottak külföldre exportanyagokat. A diósgyőriek derekasan dolgoznak az éves terv teljesítéséért, túlteljesítéséért. Megyénk többi üzemeinek is példát mutatnak. apraját adták el a termelők, s a nagyobbakat saját háztartásukban használták fel, most elsősorban a nagyobbakat értékesítik. Hosszú évek után az idén először lesz zavartalan az őszi,és téli tojásellátás. 19 millióval többet tartalékoltak a szűkös, hideg hónapokra, mint tavaly, s 24 millióval többet, mint két évvel ezelőtt. Élő- és vágottbaromfiból ugyancsak jobbnak ígérkezik az ellátás, mint a felszabadulás óta bármikor volt. Noha a főszezon csak a negyedik évnegyedben kezdődik, máris 22 vagonnal többet adtak a termelők közfogyasztásra, mint a múlt év hasonló időszakában. Rántanívaló csirkéből szeptember 1-ig körülbelül há-> römszor';ánnyit 1957-be^ ' Az éld^romft 'Hi^ sara jellemző, hogy a tdWíwnüffi'; máris kétszeresére kötöttek ér- tékesítési szerződést. t A közeli Rétekben megkezdik a féltucatos, könnyű celuíóze tárca-dobozokba; csomagolt tojás árusítását. Ä polyétilén és á cr^yovác csomagolásban közkedveltté vált darabolt csirke és tyűje; árusítását a közeljövőben tovább szélesítik, s-még; az ős$zél: hasonló ízLéses csomagolásban darabolt libát, kacsát és^ pulykát hoznak forgalomba:;....."* A nagy utazások éve Hruscsov szovjet miniszterelnök szeptember* 15-én Amerikába érkezik. Ez most a nemzetközi politikai élet központi témája. Az egész világ közvéleményét ez a nagy esemény foglalkoztatja. Szinte természetes, hogy megélénkült a diplomáciai élet. A két nagyhatalom vezetőjének találkozója reménységgel tölti el az emberiséget: fordulópontot jelent a nemzetközi életben. A találkozó igen nagyjelentőségű: előjátéka egy olyan új korszaknak, melyben megvalósulhat a békés egymás mellett élés elve. Ez az esztendő a nagy utazások éve, s hozzátehetjük: rendkívül nagy eredményekkel járt. Széles fronton megindult a béke erőinek offenzí- vája. Megváltoztatta a világhelyzet alakulását, áttörte a hidegháborús frontot. Az angol miniszterelnök és több nyugati politikus, vezető személyiség szovjetunióbeli látogatása, s főképpen Mikojan amerikai útja döntő változást eredményezett a nemzetközi életben. Ma már a vad kommunistaellenességéről ismert több nyugati politikus is úgy vélekedik, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján is meg lehet oldani. Ez persze nem jelenti azt, hogy már nincsenek Hidegháborús, a régi politikához ragaszkodó politikusok, de •csendesebb hangot Hitnek meg, hiszen a nyugati' vezetők is bélátták: meg kell barátkozni' a tárgyalások gondolatával. A' Hruscsov—Eisenhower találkozó a legmagasabb .szintű szővjet—amerikai' tárgyalás. S ihindén bizonnyal kivezető utat keres a jelenleg bonyolultnak látszó nemzetközi, helyzetből, mely/— éppen az eddigi tárgyalások titán — nem mondható rossznak, sőt: kedvező a légkör a szocialista és a kapitalista világ közötti tárgyalásokra. A népi demokráciák egysége, az afrikai országpk függetlenségi harcai, ä gyarmati népek imperialistaellenes tüntetései, az atomfegyverek eltiltását követelő világméreű mozgalom, s nem utolsósorban a szovjet tudományos sikerek ebben az évben, minden eddiginél kedvezőbb mederbe terelték a nemzetközi élet eseményeit. A hidegháborús irányzat nagy rohamai, mint például a szuezi támadás és a Magyarországon kirobbantott ellenforradalom leverése, „kihúzta” az imperialista háborús körök „méregfogát”. Ebben az évben a helyzet döntő változása abban van, hogy míg g. ílt évben a nyugati imperialisták gresszívebb ~fcfcoportja- támadásban volt, most hadállásaik megrendültek. Az USA kezd „megbarátkozni” a tárgyalások gondolatával. Mi ennek az oka? Sokféle magyarázatot adhatunk, de kettő a leglényegesebb: minden diplomáciai kezdeményezés a Szovjetuniótól ered, a Szovjetunió és a szocialista országok technikai fejlettsége és gazdasági potenciája állandó növekedésben van. Másodszor: az amerikai politikusok is rádöbbentek, hogy egy harmadik világháború esetén Amerika is éppúgy sebezhető, mint bármely európai ország. Kitérők talán lehetnek, de harmadik út nincs. Csak a békés egymás mellett élés, vagy a háború útja. A kapitalista országok népeiben is őszinte vágy él a béke iránt, svezt ma már minden nyugati politikus kénytelen tudomásul venni. A népek milliói is beleszólnak a katonai tervekbe, s így teszik fel a kérdést: — Miért harcolnánk a tőkések érdekeiért? Háború vagy béke. Ez korunk emberének súlyos problémája. Az emberiség haladó része, milliók és milliók békére vágynak. A második világháború befejezése óta még nincs teljes, béke a világon. Most valóban itt a döntés ideje:. tárgyalni kell, mindaddig tárgyalni kell, míg a két ellentétes tábor közös nevezőre nem hozza azokat a kérdéseket, melyek feszültségben tartják a világot. Eisenhower európai „terepszemléje” is befolyásolja majd a soron- lévő tárgyalásokat. Az elnök európai útján .meggyőződhetett, hogy nincs valami nagy egyetértés Anglia,. Franciaország és Nyugat-Német- ország vezető politikusai között. Az angol politikai élet vezetői nem titkolják, hogy helytelenítik a nyugatnémet és a francia vezetők háborús vonalát. Azt is látnia kellett, hogy áz európai kapitalista államokban is csődöt mondott a kommunistaellenes propaganda. A népeket, az egyszerű embereket sem lehet többé megfélemlíteni és félrevezetni. S ami a lényeg: ma már több nyugati vezető politikus javasolja, hogy tárgyalni kell a Szovjetunióval! Szeptember 15. nagy dátuma lesz az emberiség történetének. A békére vágyó milliók, az emberiség reménynyel, bizakodással várja ezt a napot, s hisszük: az ez évben történt „jég- törés” után a nemzetközi életben is megindul a, „jégzajlás” és — kitavaszodik. „ (— szegedi —) Szeptember 17 -én nyitja meg kapuit a Kertészeti és Szőlészeti Kőiskola A Kertészeti és. Szőlészeti Főiskolán'Szeptember 17-én 9 órakor tartják az első, második és harmadik évfolyam ünnepélyes, tanévnyitóját. A negyedik évfolyam hallgatói szeptember 11-én kezdik meg hathetes ősei’gyakorlatukat - az állami gazdaságokban, kísérleti és tangazdaságokban, • valamint ,a kijelölt termelőszö- I vétkezőtekben. Az idén 120 elsőéves hallgató kezdi meg tanulmányait, 25 százalékkal több, mint a múlt évben. A következő években fokozatosan még tovább növelik a hallgatók létszámát. Az idén végzetteket valósággal „elkapkodták”, sőt még legalább 30—40 végzett hallgatónak lett volna helye. (MTI) PINTÉR — SZfíSO: XXXVI. Maga persze megint panaszko- '■ dott neki, hiszen azért hívta fel, mert pénzre volt szüksége. Következésképpen beszéltek erről is. Kapott Dallamtól pénzt? — Kaptam. — Mennyit? — összesen száz forintot. Azt mondta, hogy sajnálja, de nincs több pénz nála. Majd legközelebb többet hoz magával, s akkor nagyobb összeget is kaphatok.. — És hogy adta a pénzt? Kölcsön- képpen? — Nem. Csak úgy. — Nem volt szó arról, hogyan viszonozza a „segítséget”? — Azt mondta Dallam úr. hogy én ne adjam meg neki a pénzt, inkább segítsek neki egy-két dologban, amire szüksége van. — Maga akkor már gondolta, hogy miről van szó. Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy kémkedésről. llléssy megint tagadni próbál: — Kérem, én nem kémkedtem. Azt-gondoltam, hogy Dallam úr bizonyára villában lakik, s ott kert is van. Arra számítottam, hogy majd kerti munkát végzek a pénzért, amit adott, úgy szolgálom meg. —- És mindjárt megbeszélték, hogy mikor megy el maga az ezredes kertjébe kapálni? — Nem. erről nem volt szó. — Egyáltalán, dolgozott maga valaha is Dallam kertjében? — Nem, soha. — Hát, hogy szolgálta meg a pénzt, amit kapott tőle? — Végül sehogy. Csak barátságból adta... — Barátságból... No jó. Azt vall, amit akar. Folytassuk csak, a végén úgyis minden kiderül... Tehát Dallamtól száz forintot kapott, s megállapodtak abban, hogy legközelebb újra találkoznak. Találkoztak is? — Találkoztunk ... — És miről beszélgettek? — Ismét semleges dolgokról... — Például a maga pénzzavaráról... — Jól tetszik mondani.:. — És Dallam, a „jó ember” természetesen ismét kisegítette magát. Újabb száz forinttal, ahogy az egy ilyen amerikai úrhoz illik... Illéssynek egy parányi méltatlankodás van a hangjában, amint válaszol: — Nem száz forintot adott, kétszázat ... Gara főhadnagy egy aprót füty- tyent: — Hű, a mindenit, tényleg megerőltette magát az ezredes úr. És miért adott üyen sokat? — Mert mondtam -neki, hogy haza szeretnék utazni, de előbb ki kell fizetnem az adósságaimat, s útiköltségre sincs pénzem... — És ez persze elég ahhoz, hogy egy igazi úr felajánlja segítségét ifjú barátjának. Igazán jó ember volt ez a Dallam... lüéssynek erre egy szava sincs. A vizsgálótiszt egy papírlapot vesz elő az akták közül, s így szól: — Megkapta tehát a hétszáz forintot, s hazautazott Nagy kinizsire. Mondja csak, hol van ez a Nagykinizsi? — A Dunántúlon ... — SzóvaV, az odavezető vasútvonal az M-i repülőtér mellett visz el... Csak nem akkor csinálta ezt a vázlatot? A kém lélegzetét visszafojtva, kimeredt szemmel bámulja a papírlapot Semmi kétség, ez az a vázlat, amit a repülőtérről csinált. Dallamnak megmutatta, az ezredes lemásolta, ő pedig eltette az eredetit. Hátha valamikor hasznát veszi. S most tessék, itt van, mit is mondjon róla? Megkönnyebbül, hogy nem kell felelnie, mert Gara főhadnagy feláll, s így szól: — Mára befejeztük. Rövidesen majd folytatjuk. Addig gondolkozzék, hátha eszébe jutnak a dolgok... llléssy tiltakozik: —■ Elmondtam mindent őszintén... — Akkor is gondolkozzék ,.. Bizonyára van még, amit elfelejtett... A magafajta fiatalemberek, ha idejutnak, nem szívesen tornáztatják a memóriájulcat... Azon is gondolkozzék, amit én magának az őszinteségről mondtam... Illéssyt elvezetik; a főhadnagy kinyitja az ablakot. Fojtogatja a'levegő, úgy érzi, hogy ez után az álak után okvetlenül ki kell szellőztetni. Milyen gyáva, milyen aljas! Pedig csak huszonhárom éves. A legszebb korban van, a férfivé válás legelején ... És Gara főhadnagynak eszébe jut a saját ifjúkora, ö is volt huszonhárom éves. Tanulni szeretett volna, de a négy polgármái tovább nem jutott. Három gyerek volt otthon, köztük ő a legidősebb. A negyedik polgári befejezése után dolgoznia kellett. A szomszédban lakó barátja. Bakos Pista panaszai és sirámai ellenére irigyelte Pistát, a tanonc-sor- sot. ö szakmát sem tanulhatott, ki- futóskodott Kovács és Társánál. Arra a néhány pengőre is múlhatatlanul szükség volt a Gara-család szegényes háztartásában, amelyet ő vitt a házhoz. Később segédmunkás lett, angyalföldi üzemekben dolgozott. S amint emelgette a nehéz vasakat, ábrándozott. Ott látta magát a középiskola vadjaiban, amint kék papírba kötött könyvek és füzetek sorakoznak, előtte* s.ö az érettségire készül. Majd az egyetemen ül, s a professzor,előadását hallgatja, aki a történelemről beszél: a magyar tör- ténelémről, amely kedvenc tantárgya volt a polgáriban: Az eavetemi előadások után pedig hazamegy, előveszi valamelyik könyvét... Sok-sok könyve volt, bár csak nagy ritkán vehetett ' megtakarított fillérjeiből egy-egy kötetei. Különösen Jókait, Mikszáthot, Mó- riczöt szerette, akik olyan csodálatos szépén tudnak írniJ az életről... És ha nem juthatott be á középiskolába, sem az egyetemre, mégis tanult. Egy öreg munkás, Mészöly bácsi hordta neki a könyveket. Az édesanyja — szegény agyonmosott kezű, meggyötört proletárasszony — sokszor veszekedett vele, amiért hajnalig égeti a villanyt. „Nem lesz erőd, fiam, ha nem alszol, s hajnallá olvasol” — mondta, de az ifjú Gara másnap a gyárban úgy érezte, mintha valaki segítene neki hordani a vasat, és az élet terhét, Mészöly bácsi hívta el az első kirándulásra. Csodálatos dalokat tanult az erdő mélyén. A tisztáson felállt egy fiatalember, nem lehetett idősebb húsz évesnél. És mégis nagyon okosan beszélt arról, hogy ez a háború az urak háborúja. Szólt a Szovjetunióról, amelyről akkoriban fröccskölve írtak az újságok. Ott tanulta meg, hogy mit kell tennie. És amikor behívták katonának, s kivitték a frontra, az első adandó alkalommal átszökött az övéihez. Igen, akkor már az övéinek tartotta a szovjeteket... És később tanulhatott is. Teljesült az. amiről ifjú korában ábrándozott. Igaz, hogy harminc éves fejjel, de elvégezte a középiskolát és az egyetemet. Jogot tanult, s amikor befe- ' jezte, akkor sem • nyugodott meg. Negyven felé jár, főhadnagy, és ismét beiratkozott az egyetemre. Történelmet tanul. És a kulákfi, akinek az ügyében vizsgálatot folytat? Mások huszonhárom éves korukban tele vannak szép eszményekkel, vágyakkal, tér-* vekkel. A magasba., törnek, szeretné- ' nek valami nagyot alkotni, tenni Ez az llléssy huszonhárom éves kprára a legmélyebbre süllyedt. Az ellenség szolgálatába állt, hosszú időn át fontos, államtitkot képező adatok egész sorát szerezte meg Dallam ezredesnek. Készpénz ellenében. S most, amikor fizetnie kell mindezért, reszket. Hiába, a pénz-éhséa és a haza iránti qyűlölet soha nem változik bátorsággá... A főhadnagy becsukja az ablakot, előveszi az iratokat s belemélyed... Lent, a zárka magányában llléssy a főhadnagyra gondol. Milyen nyugodt, milyen magabiztos ez a rendőrtiszt! A kém üvölteni szeretne mérgében, amikor arra gondol, hogyan kényszeritették vallomástételre. (Folytatjuk)
