Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-12 / 214. szám
Szombat, 1959. szeptember 12. ÉSZAK MAGI ARORSZÄG 3 A „mozgó város“ lakói 1932 TAVASZÁN barnahajú fiatalember kopogtatott a budapesti vasut- íőnökség ajtaján. Dolgozni akart. Már nem élősködhetett szülein. Nehéz volt akkor megélni egy családnak egy kis pályaőr fizetéséből. Többen voltak testvérek. Négy éhes száj áhítozott eledel után. ...és sikerült! Különszerződéses pályamunkásnak felvették. — Nagy szó volt ez abban a világban — emlékszik vissza az évek távlatából Takács Zsigmond, a Budapesti Mozgó Pályafenntartási Főnökség főmunkamestere, előmunkása. De hogy is folytatódott tovább? Leírhatatlan orom volt számára, hogy dolgozhat. Azonban nem véglegesítették. Különszerződéses munkás volt, ami annyit jelentett, hogy munkaviszonyát bármikor minden Indokolás nélkül megszüntethették, s ez nem is egyszer történt meg vele. Több alkalommal — általában ősszel r- elbocsátották. Ilyenkor kenyér nélkül maradt. Várta a tavaszt, hogy újra munkába állhasson, amely hosz- szú várakozások, könyörgések után Sikerült neki. Ilyenkor kenyéren és hagymán tengődött távol otthonától. — Nehéz, küzdelmes, ma már elképzelhetetlennek tűnő évek voltak ezek. Pedig így volt ez akkoriban... Nem szabad hagyni, hogy elfelejtsék ez emberek! Emlékeztetni kell őket!.« — mondja Takács elvtárs. S újabb forduló következett életében. A 21 éves barnahajú, s jobb életről álmodozó fiatalember sor alá került. Jött a katonaság. Kemény, sokszor már kibírhatatlannak tűnő két év, s újabb változás. Pályamesteri tanfolyamra került, amelynek elvégzése után Hegyeshalomra ment Állandósították. — Hegyeshalomban az ágyazat és vágánycserén dolgoztunk. A kiszállási díjjal együtt napi 2.80 pengőért, amit nagyon be kellett osztanom, mivel nagyobb részt haza akartam adni. Ekkor már nős voltam. Egy éves házas. A szállás napi ötven fillér volt. Hegyeshalom szélén egy háznak a kamrájában 12-en húzódtunk meg. 12 nehéz fizikai munkás. A fölévek eleje? Háborút, újabb és még nagyobb szenvedést, nélkülözést, halálveszedelmet. 1942-ben Kiskunhalasra, feleségének szülővárosába került. A vasútnál teljesített szolgálatot. Szükség volt akkor a munkásra. A fegyverekkel, lőszerrel, ruhákkal és élelmiszerrel megrakott német szerelvények egymást érték. A nagy forgalom következtében megrongálódott kitérőket állandóan javítani kellett. 1944 októberében a szovjet felszabadító csapatok az utolsó németet is kiverték Kiskunhalasról. — Más világ kezdődött akkor... • A TISZALUCI ÁLLOMÁSON találkoztam Takács Zsigmonddal. A fel- szabadulás óta is a vasútnál teljesít szolgálatot. Arcára barázdát szántott már az idő, jókedve azonban megmaradt. A mozgó pályafenntartási szakasz előmunkása. A szocialista munAz élelmezés? Miskolcról szállítják nap mint nap a meleg ételt teherautón, s büfénk is van, amelyet a Tiszaluci Földművesszövetkezet lát el áruval. S a fizetés? Az sem mellékes — mondja nevetve. 1800 forintot keresek. A kocsikban villany, víz és fűtőtest van elhelyezve. Az időjárás változást ennek ellenére is megérezzük. Nehéz a kocsikban a nagy nyári kánikula ellen védekezni. — Ugyanilyen problémát jelent a tél is. Azonban jóval elviselhetőbb — teszi hozzá nevetve — mint a hegyeshalmi vagy a többi felszabadulásunk előtti szállásunk volt. — Nehéz, de szép szakma a mienk, aki egyszer megszereti, nehezen tud tőle elválni. Itt a főnöktől kezdve a beosztottakig mindenkin nagy felelősség van. Ezt tudjuk mi is és igyekszünk erőnktől tellően a legjobbat adni. LASSAN ELINDULOK a ..mozgó város” mellett. Végeláthatatlan hosszú kocsisor. A hivatalkocsikban íróasztalok mellett emberek dolgoznak. A kultúrkocsi melletti kupé iroda- helyiségében találtam meg Fekete Pált, a mozgó pályafenntartási csoport főnökét. Középmagas, javakorabeli ember. Életének nagyobb részét ebben a szakmában töltötte. A legegyszerűbb munkánál kezdte ő is a szakmát. Először mint fűtisztító gyerek dolgozott a vasútnál, azután mint pályamunkás, majd előmunkás lett. Eközben pályamesteri tanfolyamra járt, később elvégezte a technikumot s így került ennek a csoportnak az élére. De nemcsak ő az egyedüli ilyen ember a csoportnál. Munka után jólesik a pihenés a kultúr-kocsiban. A „mozgó város*’ irodaházában Is nagy munka folyik ... kaérdemérem tulajdonosa. A legutóbbi vasutasnapon kiváló dolgozó lett. A „mozgó város” lakója. Jól berendezett szobájában tanulgat, most is képzi magát. — Nem lehet összehasonlítani a két világot. Nem kell rettegnünk attól, hogy felmondanak. Szükség van most minden dolgos kézre ... Kertész Ottó, a pályafenntartási csoport mérnöke is pályamunkásként kezdte. — Az ilyen esetek nem tartoznak a ritkaságok közé nálunk — mondja Fekete elvtárs. Jelenleg Tiszalúc—Szerencs közötti vasútvonal hézagmentes felépítmény átdolgozását végzik. — Nem lesz többé zökkenő ezen a szakaszon. Kényelmesebb lesz az utazás. S a karbantartó munkák sem kerülnek majd annyiba, s a kocsik sem rongálódnak a szakadatlan rázkódás miatt. Ezáltal emelni lehet a vonatok sebességét, így a 160 km-es óránkénti sebesség is elérhető. Szeretnénk itt a munkát a hidegebb idő beköszöntőig befejezni, — ha csak részben is, — mivel ezt megfelelő hőmérséklet mellett lehet csak csinálni. Ha majd itt is befejeződnek a munkák, akkor újra felszedjük „sátorfánkat” és odamegyünk, ahol legnagyobb szükség lesz munkánkra. Lassan estébe hajlik az idő. A nyílt pályán abba marad a munka, s a dolgozókat gyorsan robogó szerelvények hozzák haza a lakásukra. Gyors fürdés, öltözködés. A vacsora Van, aki munka után tanul. Takács Zsigmond, a Budapesti Mozgó Pálya- fenntartási Főnökség főmunkamestere következő vizsgájára készül. sokat sejttető szaga már megcsiklandozza az orrukat. Vacsora után ki-ki dön szalmán aludtunk. Elképzelhetetlen volt akkoriban egy ágy. A hazajárás is nagyon bonyodalmas volt. Gyakran megtörtént, hogy csak több hónap eltelte után tudtunk hazamenni. Nagy volt a távolság és hosz- szú volt a munkaidő. Látástól vaku- lásig dolgoztunk. — Ezek az emlékei maradtak Takács Zsigmondnak a 30-as évekből, s mit hozott a 40-es Nézze meg kocsiainkat. A kocsikban konyha és hálőfülke van. Mindegyikben külön-külön rádió. S nézze majd meg a kultúrkocsinkat is. Itt töltik szabadidejük nagyrészét munkatársaink. Televíziót néznek, rádiót hallgatnak, újságot vagy könyvet olvasnak, vagy kártyáznak. Persze nem pénzre — teszi hozzá gyorsan, csak filléres alapon. a maga elképzelése szerint tölti szabad idejét. Világos lesz a „vonatváros”, hangos a kultúrház a jókedvű emberek tréfálkozásaitól. ÚGY LÁTSZIK, hogy mégis csak történt valami ebben az országban... KOVÁCS LÁSZLÓ Fotó: Pócs Elemér Közös érdek Sok Szó esett már * es iskolai nevelés között ténylegesen meglévő ellentétekről, annyira sok, hogy üljem meg a padkán, aki újat tud mondani és nem téved a frázisok tilosába. Mert ebben a „pörös” ügyben, amely a „hivatalos” nevelés és a nem-hivatalos családi nevelés között immár több éve folyik, nem lenne szabad elpuffantani egyetlen frázist sem. De nehéz dolog ez, nagyon nehéz. Most arról szeretnénk szólni, hogy mennyire érdeke a szülőnek és a társadalomnak, hogy iskoláinkból jólnevelt gyermekek kerüljenek ki. A jólneveltség fogalma alatt természetesen nem a régi értelemben vett jólneveltséget értjük, amikor a szülő ellentmondást nem tűrő, korlátlan ura és parancsolója volt gyermekének. A régi korok szülői tekintélye a gyermek kiszolgáltatottságára épült, s ezt a tekintélyt a családfő és az akkori társadalom minden eszközzel igyekezett fenntartani. A parasztlány és fiú ki volt szolgáltatva a szülőnek, párválasztásába könyörtelenül beleszólt a szülők akarata. A gyermek akkor volt jólnevelt, ha egyetlen szó nélkül alávetette magát szülei akaratának, ha ahhoz ment feleségül, vagy azt vette el. akit kiszemeltek számára. Ma már számolnia kell a szülőnek azzal, hogy gyermeke felnőtt sorba lépése után nem fog engedelmeskedni az érzelmeit, világnézetét semmibe vevő szülői parancsszónak, s ha nem akarja végérvényesen elveszteni gyermekét, bele kell törődnie a gyermeke elhatározásába. A vagyon engedelmességre kényszerítő ereje elszállt, mint a füst, s ezt a tényt — mely társadalmi érvényűvé vált hazánkban — az egyedi, ennek ellentmondó esetek sem cáfolhatják meg. S ha így áll a dolog, a szülőknek jobb belátásra kell térniük, a parancsolgatást fel kell váltaniuk a szép szó eszközével, meg kell érteniök, hogy Magyarországon a szocializmust építjük, s ezt kell meggyőző neveléssel tudatosítaniuk a gyermekben. S ezt a nevelési ráhatást már akkor el kell kezdeni, amikor még a gyermek a szülőre van utalva, nem állhat meg a maga lábán. tehát iskolás korban. Nem mondjuk, hony csinál, az mind helyes, sőt, amíg a gyermeknek be nem nő a fejelágya, azaz amíg a családi, társadalmi és iskolai nevelés eredményeként nem tudja megítélni cselekedeteinek következményeit, addig ugyancsak sok baj van vele, de a nagy bajokat felcseperedése utáa fogja elkövetni, ha nem vigyázunk rá. Hogyan vigyázzunk gyermekeinkre? A legtöbb szülő tudja, vagy legalábbis érzi, hogy milyen nevelési feladatokat kell megoldania ahhoz. hogy támogassa az iskolai nevelés eredményességét, de egyesek nem tudnak, vagy nem is akarnak szakítani a beléjük rögződött, idejétmúlt nevelési módszerekkel, világnézeti felfogással. A botot, a durva parancsolgatást tartják az egyetlen eredményes nevelési eszköznek. Nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy leüljenek gyermekeikhez és elbeszélgessenek velük. Az egyik szülő például ezt válaszolta a családlátogatásra érkezett pedagógusnak: Én nem állok útjába, nem beszélek a fiam lelkére, hogy ne kövésse a tanító útmutatásait. ö látja hasznát, ha tanul és engedelmes... De amikor a tanító megkérdezte, hogy elbeszélgetett-e már gyermekével arról, hogy tulajdonképpen milyen világ is lesz az, amelybe ő mint felnőtt belecsöppen, a szülő egy vállrándítással válaszolt: Én nem politizálok.,. Pedig politizálnia kell, még pedig — mondjuk ki nyíltan — úgy kell politizálnia, ahogy az iskola politizál, ahogy a szocializmus hívei politizálnak. Ha nem ezt teszi, a demokrácia ugyan nem fog megbukni, de ő elvesztheti gyermekét. Nem azért, mert a gyermekből az iskola szocialista embert farag, s majd mint szocialista meg fogja vetni „reakciós” szüleit, hanem mert a nem politizáló, vagy éppenséggel rendszerellenesen politizáló szülő gyermeke szocialista sem lesz, meghasonlott, nemtörődöm, a társadalommal és a szülővel szemben felelőtlen ember válik belőle! Vajon az ilyen gyermekben örömét leli-e a szülő, az ilyen gyermek nyugodalmassá teheti-e a szülők öVegkorát? Fütyül rájuk, megyen a saját feje után, kárára lesz a szülőnek, de a társadalomnak is. Most, az ’skolai év kezdetén nem árt szólni arról, hogy a közös érdek milyen kötelezettségeket ró a szülőkre. Az iskola igényli a család segítségét, s e segítség tartalmáról és formájáról a szülői értekezletek tájékoztatnak. Ha a pedagógusok veszik maguknak a fáradságot, hogy „munkaidő” után az iskolában maradva elbeszélgessenek a szülőkkel, a szülők tartsák kötelességüknek, hogy meg is jelenjenek ezeken a szülői értekezleteken. A szülői munkaközösségek tevékenysége is hasznosan befolyásolhatja a gyermekek iskolai nevelését, nemcsak az iskolai rendezvények szervezésével, hanem — és nem utolsó sorban — a gyermekek között végzett nevelési tevékenységgel. KÖZÖS érdek a gyermekek kor- szerű jolneveltse- ge, közös erővel kell fáradoznunk érte, mert csak a szülők, a társadalom aktív segítségével és közreműködésével tudnak igazi jó munkát végezni gyermekeink szorgalmas nevelői. Meg kell adni nekik ezt a segítséget — mindnyájunk hasznára. Gulyás Mihály Előregyártón elemekből szerelik össze a Tiszavidéki Vegyikombinát műtrágyagyárának anyagraktárát A Tiszavidéki Vegyikombinát legjelentősebb üzemrésze — a több épületcsoportból álló — műtrágya- gyár lesz. A mintegy 560 ezer négyzetméternyi területen épülő új létesítmény első 126 méter hosszú, csaknem 15 ezer légköbméteres anyagraktárának alapozását már befejezték, az épületet pedig előregyártott elemekből szerelik össze. Mivel az új gyáróriás a legkorszerűbb technológiai eljárások felhasználásával készül — a munka meggyorsítására a vegyikombinátban központi előregyártó telepet létesítenek. A központi telep 55 méter hosszú és 26 méter széles zárt csarnokát a helyszínen gyártott vasbeton keretekből, s panellokból állítják össze úgy, hogy közben az anyagraktár építéséhez szükséges előregyártott elemeket is elkészítik. A telepen naponta 20 köbméter betont dolgoznak fel és az anyagraktár panelleit egy hónap alatt gyártják le. A számítások szerint a korszerű gépi berendezéssel felszerelt központi telepen — amely novemberben készül el — a vegyikombinát felépítéséig 200 ezer köbméter különböző méretű előregyártott elemet készítenek. Pénteken reggel a 31. Építőipari Vállalat dolgozói megkezdték a műtrágyagyár második anyagraktárának földmunkáit is. Mintegy 600 köbméter föld kitermelése után elvégzik az alapozást és a 126 méter hosszú épületet szintén előregyártott elemekből szerelik össze. A földgáz felhasználásról háromnapos ankétot tartanak a jövő héten Miskolcon Borsod megyében jelenleg a Tisza- palkonyai Erőmű és a diósgyőri Lenin Kohászati Művek martinacélművében használnak tüzelésre földgázt. Az elkövetkező évek során azonban a földgáz felhasználása rohamosan növekszik, mert a Tiszavidéki, valamint a Borsodi Vegyikombinátba is bevezetik. A földgáz okszerű felhasználására, valamint az ezzel kapcsolatos kérdések megtárgyalására a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége Borsod megyei intézőbizottságának Energiafelhasználási Tudományos Egyesülete nagyszabású ankétot rendez. Az ankétot 17-, 18- és 19-én tartják. Eddig több mint kétszáz vidéki szakember és tudományos kutató jelentette be, hogy részt kí- &ván venni az ankét munkájában. Az ankét során nyolc előadás hangzik el. A magyar földgázszakértők mellett több külföldi tudós fc részt vesz.
