Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

1 fiSZAKMAGTAItORSZAG Vasárnap, 1959. szeptember ff. Az Egyesült Államok késiül a szovjet miniszterelnök fogadására Washington (Reuter) A Reuter értesülése szerint Hrus-> csov szovjet miniszterelnök szeptem­ber 15-én, magyar idő szerint 14 órakor érkezik meg az Egyesült Ál­lamokba. A Washingtontól 20 mér­földre fekvő Andrews-i repülőtérre érkező Hruscsovot teljes katonai díszpompával fogadják, megjelenik üdvözlésére Eisenhower elnök, Her- ter külügyminiszter és Cabot Lodge, az Egyesült Államok ENSZ-küldött- ségének vezetője, aki amerikai útja során a szovjet miniszterelnök kí­sérője lesz. Hruscsov kétnapos washingtoni tartózkodása alatt a Fehér Házhoz közeli Blair House-ban száll meg. amely az elnök vendégei számára van fenntartva. Még aznap délután tárgyal Eisenhower elnökkel, aki es­te díszvacsorát ad tiszteletére a Fe­hér Házban. Szeptember 16-án Hruscsov láto­gatást tesz a kormány Beltsville-i kí­sérleti farmján, majd a nemzetközi újságíró klubban ebédel. Ebéd után ,válaszol az újságírók kérdéseire, $ 'ezt a televízió közvetíti. Este a szov­jet nagykövetségen vacsorán látja vendégül Eisenhower elnököt és fe­leségét. Hruscsov szeptember 17-én vona­ton New Yorkba utazik. Az amerikai képviselőház elfogadta az új szakszervezet-ellenes törvényt Washington (AP) Az amerikai képviselőház pénte­ken 352 szavazattal 52 ellenében el­fogadta az új szakszervezetellenes törvényt — jelenti az AP. Az új tör­vény az első nagyobb módosítás az Hartmncpv börtönre akarták ítélni Simon Sanchez Móniéról Párizs (MTI) Az Humanité közli, hogy Simon Sanchez Monterot, a Spanyol Kom­munista Párt politikai bizottságának tagját, néhány napja Carabanchcl börtönében, sötctzárkában tartják. Simon Sanchez Monterot — mint emlékezetes — június 17-én fogták el, a Franco-diktatúra elleni orszá­gos sztrájk napján.­Az Humanité értesülése szerint Simon Sanchez Monterot két. kö­zönséges gyilkossal zárták össze. Francoék azt remélik, hogy köny- nyebben kimondathatják a 30 évi börtönre szóló ítéletet, ha a közön­séges bűnözőkkel egy kalap alá veszik a Franco-ellenes mozgalom kiemelkedő . harcosát -rr írja a Francia Kommunista Párt lapja. amerikai munkástört; ényhozáson a 12 évvel ezelőtt elfogadott Taft—Harley '.örvény óta. James R. Hoff.a. az amerikai szál­lítómunkások szakszervezetének el­nöke az elfogadott törvényről kije­lentette. hogy az a munkás becsapá­sa. Azt állították. hogy a korrupció ellen folytatott• küzdelem eszköze, de a valóságban a célja az. hogy megszüntesse az amerikai munkások kemény harcban kivívott jogait a tisztességes . életszínvonal elérésére — mondotta. (MTI) A francia nép ünnepli az Humanitét Párizs (MTI) A Párizs melletti Meudonban szombaton és vasárnap százezrek gyűlnek egybe, hogy megünnepeljék a francia munkásosztály, a Francia Kommunista Párt nagy lapját, az Humanitét- Régi hagyomány, hogy Koszorúzási ünnepség a szabadságién szovjet emlékműnél a bányásznap alkalmából Szombaton délelőtt a szabadságtéri szovjet hősi emlékmű piegkoszorú- zásával elkezdődtek a IX. magyar bányásznap ünnepségei. A Nehézipari Minisztérium dol­gozói és a fővárosban székelő bánya­ipari trösztök, vállalatok képviselői Hivatalos rtyereményjegyzék a lottó 36. játékhetéről A lottó 36. játékhetére 3 513 353 szelvény érkezett, öt találatos szel­vény nem volt. Négy találatot 20 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 131751 forint 25 fillér. A háromtalálátos szelvények száma 2736, ezekre egyenként 481 forint 25 fillért fizetnek ki. Két találatot 93 448 fogadó ért el, a nyeremény- összeg egyenként 14 forint 10 fillér. (MTI) a Petőfi bányai fúvószenekar in­dulóinak hangjaira vonultak fel az emlékműhöz, amelynél egyenruhás bányászok és bányász-munkásőrök álltak díszőrséget. A magyar, a szovjet és a bányász-himnusz el­hangzása után. Czottner Sándor ne­hézipari miniszter, Lévárdi Ferenc, a miniszter első helyettese és Ha- racska Imre miniszterhelyettes he­lyezték el a kegyelet koszorúját az emlékmű talapzatán. Az ünnepség az Internaciohálé hangjaival ért véget. (MTI) szeptember első szombatján és vasár napján rendezik meg az Humanité ünnepét. Az Humanité-ünnep egyik nagy eseménye Paul Robesonnak, a világ­hírű énekesnek fellépése. Az Humanité ünnepén a proletár nemzetköziség jegyében 14 ország kommunista sajtója is képviselteti magát. A Népszabadság pavilonja is ott áll az Humanité-ünnep sátor városának Manóiisz Glezoszról el nevezett terén. Kubában öttHzee&kuvobeí lepleitek le Havana (Uj-Kiria) Á kubai fencLprseg bátisiápárti ügynökökéit átló, gyilkosságokat és szabót ázscsélekmény éket elkövető öszeesküvőket leplezett le. A szer vezkedők a ..Fehér rózsa” elnevezé­sű ellenforadalmi csoport irányítása alatt álltak. A letartóztatottak kö­zölt van Batiétá egyik volt magas rangú rendőrtisztje is. (MTI) Sxaud király ax atomkísérletek ellen Kairó (AFP) Szaud-Arábia királya pénteken Nasszer elnökkel folytatott több­napos megbeszélése után elutazott Kairóból. Elindulása előtt nyilatko­zott az A1 Ah bar című lap munka­társának. Az uralkodó elítélte az atomfegyver-kísérleteket és az em beriség ellen elkövetett bűntetteknek nevezte. Ezeket a kísérleteket még jobban elítéljük, mivel a franciák­nak az a szándékuk, hogy ezt a bűnt arab földön kövessék el” — mon­dotta. Rodriquez álmodik Együtt a további barcban Vezetőségválasztó taggyűlés a Nehézszerszámgépgyár szereldéjében A nemzetközi diáktanácskozások ** részvevőinek búcsúestjén ta­lálkoztam vele. Ott ült a Széchenyi- hegyi Vörös Csillag Szálló teraszán. Keresztbefont karral, hátradőlve ült a székén, új barátait figyelte, amint táncolnak. Aztán az elcsendesülő nagy város viliódzó fényeit nézte, gondolatban mégegyszer végigjárta a nemrég megismert kedves tájakat. Sokáig ült így egyedül. Amikor megszólítottuk, összerez­zent, mint az ébredő. Kezgt nyújtott, majd a nevét mondta:-7- Jósé Ignácio Rodriquez, a Ku­bai Forradalmi Diákbizottság kül­dötte. Nevetve nézett a fényképezőgép lencséjébe, aztán jó házigazdáik is beillő mozdulatokkal kínált he­lyet, s mintha régi barátok lennénk, kérdezés nélkül beszélni kezdett. — Az előbb épp álmodoztam. Az önök hazájában — Kubáról. Én ott élek — mondta egy kis büszkeséggel. — Nemrég jöttem el arról a cso­dálatos kis szigetről. Ne haragudja­nak, nem hivalkodásból dicsérem, de rajongok Kubáért. Szeretnék már otthon lenni. Sokfelé jártam, itt is nagyon jó, Magyarországon —, de nekünk most rengeteg a dolgunk. Utazgatásra nem nagyon jut időnk. Felőle érdeklődünk. — Orvostanhallaató vagyok, szü­leim munkások. Érthető, hogy aka­rom az újat. a szebbet. Saját bőrö­mön tapasztaltam a batistai élet min­den nyomorúságát. Batista. uralma: Amerika uralma — gyarmati sors és rabszolgaság. Ebből a pokolból sza­badult fel most Kuba. Mint egy szónok, úgy beszél. Erő', lendület, szenvedély buggyan a sza­vaiból. — Nézzék meg most Kubát. Az épületek régiek, az ég kékje is válto­zatlan, a tenger is úgy zúg, mint gyermekkoromban. De az emberek...! Szörnyű álomból ébredtünk, arcunk még viseli a látomás kínos nyomait, de a kubaiak szemében már ott iz­zik a jövő, a holnap igenlésének olt- hatatlan lángja. Sokat, szinte megállás .nélkül be­szél. Úgy érzi, nem ketten ülünk az asztalnál — egy világnak mondja el szavait .— Kuba históriáját. Aztán halkabbra fogja hangját, kicsit ke­sernyésen, a volt szomorúság emlé­kével csendül hangja a homályos teraszon. — Most, hogy végre lábra álltunk, hát örülünk. És vigyázunk, mert jól tud­juk, még csak a kezdetnél tartunk. Batista nem volt egyedül. Cinkosai­nak tábora tovább küzd, meg akarja fojtani Kuba függetlenségét. Az éle­tűnket fojtaná meg. Másrészt, ha egy kocsmát tejbolttá alakítunk, még so­káig érezni a helyiségben az ital un­dorító szagát. Idő kell a szellőztetés­hez T) eszéljen arról, .mint kapnak a munkások és parasztok az új rendszertől? — A munkások fizetését felemel­tük. Sokkal jobb életfeltételek között élnek ma. A parasztok helyzete is nagyon megváltozott. A nagybirtoko­kat államosítottuk és most szövetke­zetfélékké alakítjuk át. Ezentúl itt fognak dolgozni gyarmati urak és hajcsárok nélkül. Ezt még azzal egé­szíteném ki, hogy az egészségvédel­met is megreformáltuk. Nálunk Ba­tista bukásáig volt ugyan több nagy klinika, de itt se munkás, se paraszt, se vékonyabb pénzű tisztviselő nem tudta gyógyittatni magát. Mi más­képp gondolkodunk. Én is orvosnak készülök, de úgy érzem' és tudom, hogy a betegápolás, a beteggyógyítás — társadalmi hivatás, és nem szabad eltűrni, hogy lélektelen pénzvadá­szok embereket kergessejiek halálba. — Egyelőre ennyit teszünk. U Ha csak egy patak átúszásához van erőm, nem vágok neki a ■ folyónak. De egyszer majd. arra is sor kerül... ti a a térképre néznek, azt hiszem, tökéletesen megértenek bennünket. Körülöttünk sok az ellenség, s bará­taink nagyon messze vannak. Több mindenről beszélt még Rod­riquez ezen az estén. Körülöttünk al­gériaiak, brazilok, szovjetek, csehek, japánok, madagászkáriak, kínaiak táncoltak és szórakoztak vidáman. Kacagásukat messze hordta a hűvös nyári szél. Rodriquez is szeret tán­colni, s most mégsem lépett a tánc- varkettre. Egy hatalmasabb szenve­dély szavának hódolt: mesélt. Az álmait mesélte 'el Rodriquez álmait, melyek Kubában Már közelednek a megvalósuláshoz. Amikor felkeltünk az asztaltól, már csend volt a teraszon a tanács­kozás .részvevői az autóbuszok .felé igyekeztek.. Hajnalodon... Hankóczi Sándor Harcos, forradalmi hangulatú tag­gyűlésen v vettem részt csütörtökön délután a Nehézszerszámgépgyár sze­reldéjében. Műszak végén ötvenhat kommunista gyűlt össze, hogy szá- rtíöt adjon két és fél esztendő mun­kájáról, az eltelt időszak alatt végbe­ment fejlődésről életük minden szá­mottevő területén. A szerelde párttagjai figyelmesen hallgatták végig Kiss Ernő elvtárs. alapszervi titkár beszámolóját, amely felölelte az ellenforradalom óta meg­tett útszakasz főbb eseményeit, a világpolitikában és belpolitikai vi­szonylatban egyaránt. Szólt arról, milyén nagyjelentő­ségű pártunk történelmében a VII. kongresszus., amely minden eddigit felül fog múlni'. Majd három évvel az ellenforradalom után egyöntetűen meg. lehet állapítani, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt az élet min­den területén megállta a helyét, őszinte volt a szocializmus építé­sének mindén megnyilvánulásában, nem ígért lehetetlen, elérhetetlen dolgokat s amit ígért, amiről beszélt, azt teljesítette az egész dolgozó nép életének iobbulására. A gondosan összeállított beszá­moló, amelynek elkészítésében szinte az egész kollektíva kivette a részét — mindenkinek lekötötte a figyel­mét. Néhányan mégis voltak, akik helyenként hiányosnak érezték és ezt felszólalásaikban ki is fejezték. Hiányolták az elvtársak, hogy a be­számoló nem mélyült el a sikerek, az eddig elért eredmények ismerte­tése mellett a meglevő hibák fel­tárásában és azoknak kijavítása ér­dekében történő javasatok megmu­tatásában. Szóltak többen az oktatás terén véffzétt munkáról, amely nem kancsolódott kell overmen az embe­rek szocialista szellemben való ne­velésével. a mélyebb értelemben vett szocialista embertípus kialakításával. A beszámoló megemlítette, hogv az alapszerv kommunistái kivétol nélkül résztvettek politikai oktatás­ban. Ez dicsérendő, helyes dolog, hiszen mindannyian tudjuk, hogy napról napra fel kell vennünk a harcot az ellenséges nézetekkel szemben és az a párttag, aki az eset­leges kiprovokált vitában alacso­nyabb fokon áll, mint vitapartnere — lemarad, lejáratja kommunista mivoltát és sebezhető pontját szinte odakínálja az ellenségnek támadási alapul. Előfordul-e ilyen ma még a sze­reidében? Ha őszinték akarunk lenni, be keli vallanunk: igen; bár nem olyan nagy mértékben, ahogyan ez megtörtént évekkel ezelőtt. A két- frontos harc egyes szakaszai itt is hatalmas vitákkal, véleménytfor- máló állásfoglalással zárultak. Az alapszerven belül egyre többször fordul elő, hogy a taggyűlések nem főleg termelési tanácskozások, ha­nem a kommunista emberré-formá- lódásnak komoly fórumai, ahol a párttagok nyíltan kitárják a maguk gyengéjét, segítséget kérve azok le­küzdésére, ugyanakkor bírálják tár­saik hibáit. Hosszú utat tettek meg a szerelde kommunistái, amíg eljutottak a sok­szor hangoztatott elmélet gyakorlati kiviteléhez: foglalkozzanak a tag­gyűlések a párt belső életével, az emberek öntudatának nevelésével, a dolgozók életének formálásával. A csütörtöki vezetőségválasztó tag­gyűlés egyik legfőbb értéke is éppen ez. volt- A felszólalásokból felszínre kerültek az embereket leginkább érdeklő problémák, amelyek egy­aránt képviselik a vállalat, a nép­gazdaság és egyes dolgozók egyéni érdekét. Szinte mindannyian szól­tak az elsőnek Barócsi Béla elv társ által felvetett problémához, amely az egész taggyűlés egyik legvitatot­tabb kérdése maradt: milyen mér­tékben tapasztalható a szereidén belül még ma is a múlthoz való ra­gaszkodás, miben mutatkozik még meg az elmaradott gondolkodásmód és mit kell tenniük, hogyan kell szembeszállni ok a téves nézetekkel? Mindnyájan megegyeztek abban: ha eredményeket akarnak elérni saját maguk szocialista emberré való nevelésében és mások segítésé­ben az új, kommunista gondolkodás- mód bevezetésével — elsősorban ta­nulni kell. Tanulni kell a marxiz­mus—leninizmus klasszikusaitól, el­sősorban, de társaiktól is, a minden­napi élet harcosaitól és azoktól az elvtársaktól, akik 40 évvel ezelőtt léptek az akkor oly sok veszélyt tar­talmazó forradalmi útra. A régi har­cosok elméleti tudása párosul a for­radalmi gyakorlattal, tanácsot tud­nak adni napjaink központi politikai, gazdasági kérdéseiben, segíteni tud­nak a további harcban. A taggyűlés résztvevői sok időt szenteltek a pártegység kialakítá­sára, az ezzel kapcsolatban elért eredmények és a most felmerülő fel­adatok kérdésének megvitatására. A felszólalások kifejezték, hogy be­szélni és cselekedni egyformán kell, úgy ahogyan ezt az MSZMP Köz­ponti Bizottsága teszi. És az egysé­ges vélemény kialakítása érdekében meg kell hallgatni minden egyes dolgozót, párttagot és pártonkivülit egyaránt. Ezt az egységet bontja az az elvtárs, aki akarya-akaratlanul utasítgat, parancsolgat. A taggyűlés résztvevői megálla­pították, hogy adminisztratív eszkö­zökhöz csak akkor szabad folya­modni, ha a meggyőző szó nem elég­séges. Kellett, hogy konkrétan beszélje­nek erről a szerelde kommunistái, kellett, hogy rámutassanak név sze­rint is a dolgozók hibáira és egy­úttal saját maguk hiányosságait, esetleges rossz szokásait, megrögzött helytelen nézeteit napvilágra hozzák. így derült arra is fény, hogy a szerelde párttagjai között is van­nak szektás, egyes kérdéseket rossz szemszögből néző elvtársak. Nem egyedül álló nézetet vallanak — ér­demes megemlékezni róluk. A szektásság alatt nem az elfer­dült értelemben alkalmazott, régi rendszerhez húzódókat kell érteni. Szektásak ők, — az itt felszólalók közül többen — abban az értelem­ben, amikor az előttünk álló VII. pártkongresszusról így nyilatkoznak: — „A mi kongresszusunk.” Miért hiba, ha a kommunisták így beszélnek a VII. kongresszusról? Igaz, hogy a kongresszus a párt kongresszusa, mert a novemberben sorrakerülő VII. kongresszus számot ad három év eseményeiről, eredmé­nyeiről és hibáiról. Azonban ez a kongresszus az egész nép, az egész magyar dolgozó nép kongresszusa lesz, hiszen a mi egypárt-rendsze- rünk, amely a proletárdiktatúra alapja, felelős az egész nép, a mun­kásság, parasztság, a becsületesen dolgozó értelmiségiek jövendőjéért. Hogyan lehet akkor csak a „mi”, tehát csak a kommunisták kongresz- szusának nevezni? Nem beszélve ar­ról, hogy ez az alapjában véve jó­indulatú hiba végzetes hibához is vezethet. A pártonkívüli dolgozók joggal szólnak: „Úgy, a ti kongresszuso­tok!? Akkor készüljetek csak ti rá munkafegyelem-megszilárdítással, kongresszusi verseny vállalásokkal, brigádalakításokkal, társadalmi mun­kával •. ” A csütörtöki taggyűlés érdeme, hogy az emberek felszólalásaikban kommunista módon tárták fel egy­más hibáit, egyenesen, szembenézve és névre címezve. Az így kialakult vitában, amelynek elsődleges és egyedüli célja az emberek tudatának a fejlesztése, a pártélet javítása volt, került napirendre a pártmegbízatá­sok vállalása, azoknak végrehajtási módja az üzem kommunistái között. Nem elég az, ha felírják a falra — vallották mindannyian — hogy „Az emberekre bízott pártmunka maradéktalan elvégzésével biztosít­juk a pártszervek választásának si­kerét”. És nemcsak nem elég, vagy kevés, hanem egyszerűen — önma­gában — semmit nem jelent. Mind­azok, akik csütörtökön körülülték az asztalokat, akik hallgatták a beszá­molót, akik hozzászóltak, kifogásol­ták a hiányosságait, avagy dicsérték a helyes meglátásokat — kötelesek arra, hogy meg is értsék ennek a mondásnak a lényegét és minden rájuk bízott, vagy önként vállalt fe1 adatot úgy végezzenek el, hogy az mindannyiuk hasznára váljon. A kommunisták legyenek a helyes, az egyedüli igaz élet agitátorai, nem csupán szavakban, hanem cselekede­teikkel, munkájuk buzdító hatásá­val egyaránt. Csak így érhetjük el, hogy a szerelde párttagjai valóban sorsformáló erők lesznek a maguk posztján. Ez a pártszervezet, amely 56 tagot számlál, amely összetételére nézve túlnyomó részben munkás — nagy és sikeres feladatok elvégzésére ké­pes. Kívánunk az újonnan megvá­lasztott elvtársak vezetésével az egész kollektívának sok sikert! lí.N.JL

Next

/
Oldalképek
Tartalom