Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

Világ proletárjai, egyesüljelek l

msmmmm

a MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

A BANYA MÉLYÉN

IF. évfolyam 209. szám

Ára 70 fillér ÄL

/QV

tr'T r’l'

, \ 1959 szeptember 6, vasárnap

Magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalási

Ez év elején Budapesten létrejött♦ előzetes megegyezés értelmében* szeptember 7-én a magyar és az$ osztrák kereskedelmi delegációk tár-* gyalásökat kezdenek Bécsben hosz-♦ szúlejáratú kereskedelmi megállapo-\ dós megkötéséről. A tárgyalásraX magyar küldöttség utazott Ausztriá-X ba. (MTI) ♦

Balogh Béla, az alberttelepi bányaüzem akna-főmérnöke megbeszélést tart Szentkúti frontmester csapatával.

(Riport a 3. oldalon.) Fotó: Martinecz György*

Mi kommunisták hisszük, hogy a kommunizmus eszméje

győzni tog

Hruscsov cikke — a békés együttélésről

Moszkva (MTI) A Foreign Affairs című amerikai folyóirat közölte Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének „A békés együttélésről” szóló cikkét. Hruscsov a cikket a folyóirat szerkesztőségének kérésére írta.

— Az együttélés kérdése, különösen napjainkban, a szó szoros értelmében mindenkit érdekéi — írja cikkében Hruscsov.

— Két kivezető út lehetséges — hangsúlyozza a továbbiakban — vagy a háború — de a rakétatechnika és a hidrogénbomba századában a legsúlyosabb következménnyel járhat minden népre —, vagy a békés együttélés.

— A szovjet állam keletkezésének első napjától kezdve külpolitikájának alapelveként a békés együttélést hirdeti — mondja a továbbiakban a cikk, majd a szovjet kormányfő a következőképpen határozza meg a békés

együttélés politikáját:

— Legegyszerűbben kifejezve: az együttélés politikája lemondás a háborúról, mint a vitás kérdések megoldásának eszközéről. Ez azonban korántsem meríti ki a békés együttélés fogalmát. A meg nem támadásra vonatkozó kötelezettségen kívül a békés együttélés elve tartalmazza azt is, hogy minden állam kötelezi magát: nem sérti meg egymás területi épségét és szuverénitását semilyen formában és semilyen ürüggyel. A békés együttélés elve lemondást jelent arról, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe, abból a célból, nogy megváltoztassák azok államrendjét, vagy életformáját, vagy valamely más célból.

A békés együttélés tétele azt is előírja, hogy az ország politikai és gazdasági kapcsolatai a felek teljes egyenjogúságán és kölcsönös előnyökön alapulnak.

— A mi törekvésünk a békére és a békés együttélésre — mutat rá Hruscsov — a szocialista társadalom természetéből ered. Ebben a társadalomban nincsenek olyan osztályok vagy társadalmi csoportok, amelyeknek érdekük lenne, hogy háború segítségével gazdagodjanak, vagy meghódítsák és leigázzának idegen területeket.

— A Szovjetunió és a többi szocialista ország a szocialista rendszer alapján korlátlan belső piaccal rendelkezik és ezért nincs oka arra, hogy terjeszkedő politikát folytasson, amelynek célja más országok meghódítása és saját befolyásának rájukkényszerítése.

— A békés együttélés elve — folytatja Hruscsov — korántsem követeli meg, hogy valamely állam lemondjon saját rendszeréről és ideológiájáról. Viszont biztosítja a legi- fontosabbat: azok az államok, amelyek elhatározták, hogy a békés együttélés útjára lépnek, lemondanak az erőszak alkalmazásáról minden formában és megegyeznek abban hogy békésen, az érintett felek köl csönös érdekeinek figyelembevételével rendezik az esetleges vitákat és viszályokat. Századunkban a hidrogénbomba és az atomtechnika fejlődésének századában ez a legfontosabb,, ez minden ember érdeke.

A cikk válaszol a burzsoá országok olyan képviselőinek, akik két- ségbevonják a Szovjetunióval folytatandó békés együttélés lehetőségeit, minthogy a szovjet vezetők — kijelentéseik szerint — a kommunizmusért harcolnak, sőt azt mondják, hogy a kommunizmus győzni fog minden országban. Hruscsov megállapítja, hogy azok, akik így vetik fel a kérdést, akarva-akaratlanul összezavarják a dolgokat, összekeverik az ideológiai harcot az államok közötti viszony kérdéseivel.

Mi kommunisták hisszük — írja Hruscsov —, hogy végeredményben a kommunizmus eszméje az egész világon győzni fog, miként győzött hazánkban, Kínában és sok más államban*

Lehet, hogy a Foreign Affairs sok olvasója nem ért egyet velünk. Talán úgy vélekednek, hogy végül a kapitalizmus eszméje fog diadalmaskodni. Vitatkozhatunk, vallhatunk különböző nézeteket, de a fő az, hogy ez maradjon meg az ideológiai harc keretei között, senki se használjon fegyvert azért, hogy érvényrejuttassa saját nézeteit.

Amikor azt mondjuk, hogy a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer versenyében a mi rendszerünk fog győzni — folytatja Hruscsov —, ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kapitalista országok belügyeibe való beavatkozással vívjuk ki a győzelmet.

A kommunizmus győzelmébe vetett szilárd hitünk a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretén alapul.

Meggyőződésünk szerint azért fog győzni a szocialista rendszer, mert haladóbb mint a kapitalista rendszer. A negyvenkét éves szovjet állam számára máris lehetővé vált, hogy gazdasági versenyre hívja ki az Egyesült Államokat a 150 éves kapi talista államot.

A legszélesebb látókörű amerikai közéleti személyiségek elismerik — fűzi hozzá Hruscsov —, hogy a Szovjetunió gyors ütemben utoléri és végül megelőzi az Egyesült Államokat.

Hruscsov rámutatott, hogy most különösen időszerűvé vált a különböző társadalmi rendszerű» államok békés együttélésének kérdése. Az emberiség életében olyan időszakhoz érkeztünk, amikor reális lehetőség van rá, hogy véglegesen, egyszer- s mindenkorra kiküszöböljük a háborút a társadalom életéből.

A második világháború után kiala kult új nemzetközi erőviszonyok alapján állíthatjuk, hogy ma már nem végzetesen elkerülhetetlen az új világháború, meg lehet akadá lyozni — írja Hruscsov —, majd cikkében három alaptételt sorol fel állításának bizonyítására.

Először — írja Hruscsov — napjainkban nemcsak az összes szocia lista államok harcolnak tevékenyen a békéért, hanem az önálló nemzeti állam fejlesztésének útjára lépett sok ázsiai és afrikai ország is és sok más állam is, amely nem tartozik az agresszív katonai tömbökhöz.

Másodszor, a békepolitika a széles néptömegek hatalmas támogatását élvezi az egész világon;

Harmadszor, a békeszerető szocialista államok rendelkeznek olyan rendkívül hatásos anyagi eszközzel amelyek feltétlenül fékezik az ag- resszorokat.

Napjainkban a szocialista országok a Föld egész területének már körülbelül egynegyedét ölelik fel. A Föld lakosságának egyharmada él a szó

cialista országokban és ipari termelésük a világ termelésének körülbelül egyharmada. Ezzel magyarázható az a vitathatatlan tény, hogy az utóbbi években csírájában sikerült elfojtani azokat a háborús tűzfészkeket, amelyek a világnak hol az egyik, hol a másik részén — a Közel- Keleten és Európában, a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában — jöttek létre.

Hruscsov cikkében emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió nem keveset tett a békéért vívott harcban. A Szovjetunió a második világháború maradványai felszámolását, a két német állammal való békeszerződés megkötését a kérdések kérdésének tekinti.

Hruscsov rámutat, hogy a német kérdés békés rendezésének elodázása széles lehetőségeket nyújtott a nyugatnémet mtilitar risták és revansisták tevékenységének megélénkülésére. Nem kizárt az egyáltalán — figyelmeztet Hruscsov —, hogy Nyugat-Németország, felhasználva az északatlanti szövetségben szerzett pozícióit, háborút provokálhat, belesodorhatja ebbe a szövetségeseit és az egész világot pusztító háború szakadékéba taszíthatja*

Szét kell vágni a gordiuszi csomói: polgárjogot kell kapnia a békeszerződésnek, ha nem akarunk játszani a tűzzel, milliók és milliók sorsával — hangsúlyozza Hruscsov.

Mély meggyőződésem — írja Hruscsov , hogy a még .meglévő lényeges nézeteltérések, egész sereg kérdést illetően nem alapvetőek, nem olyanok, amelyekben nem lehetne egyezségre jutni. Hruscsov megjegyzi, ha egész sereg kérdésben még mindig vannak nézeteltérések, és nem jött létre megegyezés, akkor ez ~ vap _ ra elegendő alapunk, hogy így véljük — azoknak az engedményeknek a következménye, .amelyeket a nyugati hatalmak tesznek Adenauer kancellárnak.

Ez veszélyes behódolós az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország részéről — mondotta Hruscsov. Sokkal jobb lenne, ha Nyugat-Némel- ország NATO-szövetségesei a béke érdekében megmondanák Adenauer kancellárnak, hogy politikája veszélyezteti a békét és végső soron helyrehozhatatlan katasztrófával járhat.

A szovjet emberek hangoztatták és hangoztatják, hogy nem akarnak háborút. Ha a Szovjetuniót és a baráti országokat nem éri támadás, soha semilyen fegyvert nem fogunk az Egyesült Államok vagy bármely más ország ellen felhasználni. Éppen azért, mivel meg akarjuk szabadítani az emberiséget a háborútól, békés és nemes versenyre hívjuk fel a nyugati hatalmakat.

Mi mindig a más országok belügyeibe való be nem avatkozás hívei voltunk és vagyunk ma is. Ezt az álláspontot vallottuk és valljuk továbbra IS;

Csak egy út vezet a békéhez — írja befejezésül a szovjet kormányfő —, csak egy kiüt van a jelenlegi feszültségből: a békés együttélés, (MTI!

• • : ■

Ünneplő bányászok

lésben gazdag embereket nevelnek. De meg lehet győződni arról is, hogy kik a mai bányavezetők. Munkásemberek fiai. S ha már itt tartunk, azt is meg lehet vizsgálni, mennyivel termelnek többet a mai üzemek. Felszabadult, jogokkal rendelkező emberek dolgoznak a bányákban, s ebből természetszerűen adódik, hogy napról-napra változik a bányászok élete, formálódik egyre gazdagabbá, biztatóbbá a jövő.

A BÁNYÁSZOK MINDIG A MUNKÁSSÁG derékhadát képezték. Közülük százan és százan kerültek a népi állam, a hadsereg, a párt veze-. tő posztjaiba. Ezek az elvtársak is együtt ünnepelnek ma a tegnapi, az egykori munkatársakkal.

A bányászokra ma is bizton lehet számítani, s ha ezt nem is mondanánk, sok minden tanúsítja. Az, hogy a legutóbbi minisztertanácsi ülésen az ipari tervteljesítés sikereiről lehetett beszámolni, abban benne van a bányászok munkájának az elismerése, s igazolódik az előbbi megállapítás.

Fejlődtünk, s nagyot léptünk az elmúlt évek során. Ezeket a lépéseket azonban újabbaknak kell követni. Megállapíthatjuk, hogy ezer formában változott meg a bányászélet, de nem feledjük azt sem, hogy még van egy sor lehetőség, amit ki kell aknáznunk, s meg kell valósítanunk. Az a célunk, hogy a nehéz fizikai munkát egyre inkább a gépek, s más termelőberendezések vegyék át. Csakis a technika szakadatlan fejlesztésén keresztül valósíthatók meg ezek a törekvések. így várható egyre több szén, amire szükség van épülő ipari létesítményeinkhez. Nemrégen készült el a Borsodi Szénbányászati Tröszt 15 éves távlati fejlesztési terve. Az előírt termelésnövekedés — mely jóval nagyobb a jelenleginél — 11 ezer ember mun- kábaállítását kívánnáEzt bizony nem lehetne egyszerűen megoldani, ha ténylegesen csak az új munkaerők beállítására gondolnánk. Az embereket nem lehet az „égből leszedni”. Csakis a gépesítés, a korszerű bányaművelés, a modern technikai eljárások jelenthetnek és jelentenek majd megoldást. Tovább- menve, sok szociális, munkavédelmi igényt kell még kielégíteni. Ma még nagyon sok bányász érkezik munkaruhában az üzembe. Nem mindenütt van még munkásfürdő, öltöző. Ez egy kicsit abból is következik, hogy a megyénkben lévő bányák nem járnak annyi szénporral, mint pl. a pécsi, vagy a komlói bányák. Ezt azonban nem megnyugtatásul említjük. Valamennyi bányánkat — és a régieket is — mindet felújítjuk. Az új rekonstrukciós tervek eleve célul tűzik ki — a bányaüzemek fejlesztésével egyidőben — a fürdők, a mosdók és más szociális épületek létrehozását is. A fejlődés jelenleg is ezt az utat követi és a fent említett üzemekben is ez a helyzet. Megmondjuk őszintén, hogy van még olyan igény, amit nem tudunk maradéktalanul kielégíteni. A kormányzat ismeri ezeket a gondokat is. A jövőben is — hogy példát említsünk — tovább épülnek bányász-lakóházak; egyre többen vehetnek igénybe építési kölcsönöket.

AZ ÜNNEP ÓRÁI, PERCEI TELNEK MA, sok minden eszünkbe jut, sok régi bányászra, elvtársra gondolunk, akiknek a harca szinte egy- egy lépés volt ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a mához. Róluk sem feledkezünk meg. De gondolunk az előttünk álló lelkesítő nagy feladatokra is, s tudjuk, ezek megvalósítása még távolabb visz azoktól az időktől, melyekre emlékezve sajog néhány régi seb... A párt, a kormány vezetőivel együtt ünnepelnek ma a bányászok. S amikor a jól- végzett munka öröme fénylik az arcokon, mi, nem-bányászok is elküldjük szeretetünk és becsülésünk jelét: szíves szóval kívánunk megyénk derék bányászainak jó erőt, boldogságot és jószerencsét a további csatákhoz.

A FÖLD REJTELMES MÉLYÉNEK HARCOSAIRA, szén-, érc- és ásványbányászokra gondolunk e napon, akik lenn sötéttel, vízzel, a természettel dacolnak. Rájuk gondolunk ma, az ismeretlen mélységek munkásaira, akik annyi és annyi nemzeti kincset tárnak fel, gyarapítják, gazdagítják hazánkat. Feléjük száll most hálánk, mert tudjuk, hogy a kezük nyomán élet fakad, meleg költözik az otthonokba, ismeretlen tájak szépségét, a kultúra ezer gazdagságát tárja szemünk elé a televízió és sorolhatnánk mindazt, amiben megtestesül a bányász szív, akarat, sok-sok elképzelés, szorgalom. Immár tradicionális, hogy ezen a napon bányászainknak adózunk — elismeréssel és köszönettel.

Gondolatban most ott időzünk egy kicsit a kék egyenruhás, ünneplőbe öltözött bányászok között. Nekik int mosolyunk, szeretetünk. Ritka alkalom, hogy annyi bányász találkozik egyszerre, mint ezen a napon. A mi társadalmunk, a párt és a kormány meghallgatta annak idején a szak- szervezet javaslatát, s ezt a napot, szeptember első vasárnapját, bányász-ünneppé avatta. Ezért az ünnepi hangulat a kis bányász-közegekben, Perecesen, Edelényben, vagy akár az ország bármelyik részén is. Most, amikor a munkatársak, barátok, elvtársak ünnepelnek, akaratlanul is felidéződnek a régi idők emlékei is.

Régóta ismert a magyar bányászat. Ismert a régi bányász élete is. Ünneprontok vagyunk? Nem, de egy pillanatra lefoszlik az arcokról az öröm. Eszünkbe jut a régi kolónia, & piciny szobák zsúfoltsága, a konyhákban a kecskelábú asztal, meg a „torontáli” és „perzsa”, ami néhanapján ünnepkor ott virított — papírból ... És ki ne emlékezne a büszke sárga hintákra, rajtuk a részvényessel, vagy éppen báró urakkal, akik kalapjuk mellől csak úgy böktek valamit üdvözlésképpen. Mi volt a bányász élete ? Munka so- ványodásig, konzumadósság, családi háborúság, a Nincs miatt borba fojtott bánat. És akik többet vállaltak a napi gondoknál, mert tiltakozott igazságérzetük, azokat a csendőrök már messziről ismerték, s tudták, hogy őket szemmel kell tartani. Hány és hány igazi elvtársunk, igaz emberünk szenvedett a kezük között! Hányán mentek külföldre kétségbeesésükben a kilátástálanság, az üldözés réme elől..,

SOKAT VÁLTOZOTT A VILÄG!

A bányász ma az egyik legmegbecsültebb ember a társadalomban. És dkinek ez talán frázisnak tűnik, az Tte sajnálja a fáradságot, látogasson el azokhoz a bányákhoz, melyek régén is termeltek. Szuhakálló Il-n új fürdő épül; Ormos II. aknán, korszerűen biztosítják az Ózd környéki bányákat; a legkorszerűbb berendezéssel látják el Rudabányát, s az ércdúsítót; az ásványbányászok modern eszközökkel kutatják a föld még ismeretlen értékeit. Vagy említsük á?t, hogy több tíz millió forint kerül rttost szétosztásra jutalomként, s hogy a párt és népi államunk kitüntetésekben és sok más vonatkozásban fejezi ki nagyrabecsülését. Említsük azt, hogy a derékfájdító munkát, a nehéz bányászkodást kaparógépek, gumiszalagok, egyre több gép segíti; vagy szóljunk arról, milyen becsület jut osztályrészül a bányászoknak! — Hogy most már nemcsak emberszámba veszik, hanem hallgatnak rá, s egyenjogú munkás a mérnökkel, az igazgatóval...

] Megváltozott a bányászélet. Amikor új motorkerékpárok és már Hűtők is állnak meg az üzemek előtt, s azokból egyszerű munkások szállnak ki — mindinkább távolabb erezzük a múltat. De nézzünk szét a bányászok lakóvidékén! Megvannak íígyan még a régi kolóniák is, de hány és hány új lakótelepülés született, mennyien építkeznek, s aki becsületesen él, rendesen dolgozik, azok között nincs olyan bányász, aki ne tudna valami eredményt felmutatni.

> Egykor évekig csilléztek, míg vájárokká avatták. Most három év alatt a vájártanuló intézetekben nemcsak jó szakembereket, hanem égyben művelt, érdeklődésben és íz-