Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-30 / 229. szám

Világ proletárjai9 egyesüljelek ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGY 1 BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 229 sxám Ara 50 fillér 1959 szeptember 30, szerda Önmagunkat kell szocialista pedagógussá formálni A jobb élet útja A fertődi Haydn-ünnepség vV­j Ha az emberek erőfeszítéseket tesznek a béke biztosítására, a béke fennmarad (Az alábbiakban közöljük azokat a kérdéseket és válaszokat, amelyek N. Sz. Hruscsov szeptember 27-i washingtoni sajtóértekezletén hang­zottak el.) Washington (TASZSZ) KÉRDÉS: Látogatása elején az Országos Sajtóklubban megtartott sajtóértekezleten ön sürgette, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió lényegesen bővítse egymással a köz­szükségleti cikkek kereskedelmét. Mi a véleménye, vajon amerikai látoga­tásának eredményeként növekszik a békés kereskedelem a két ország kö­zött. HRUSCSOV: Erre a kérdésre vá­laszolva mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a nyugati sajtó kép­viselői megértették: a Szovjetunió nem gyarmat. Országunk a legnagyobb ipari hatalmak közé tartozik. Olyan ipara, olyan gazdasági poten­ciálja van, tudománya és techni­kai színvonala olyan fejlett, hogy biztosítva van nálunk minden árufajta előállítása, akár az ipar és a mezőgazdaság gyors fejlődését szolgáló készítményekről, akár fogyasztási cikkekről van szó. Ha egyes amerikai személyiségek azt hiszik, hogy virslit vagy cipőt adhat­nak el nekünk, akkor tévednek, mert ezek nem olyan áruk, amelyekkel bő­víteni lehet országaink kereskedő­mét. Az ilyen árukra másutt keres­senek vevőt. Olyasmit akarunk vásá­rolni, ami érdekel bennünket, és olyasmit szeretnénk eladni, ami ér­dekli Önöket. Ilyenformán nincsenek kizárva a közszükségleti cikkek, sem a termelés fejlesztését szolgáló áruk, például gépi felszerelések. KÉRDÉS: Úgy véli-e, hogy most -jobban fejlődnek a szovjet—amerikai kulturális kapcsolatok? HRUSCSOV: Ez nem rajtunk mú­lik. Mi óhajtjuk a küldöttségek, a szellemi értékek széleskörű cseréjét, és hajlandók vagyunk minden tekin­tetben, kölcsönösen elfogadható, ész­szerű alapon fejleszteni a szovjet— amerikai kulturális kapcsolatokat. Szeretnék, ha erre az Amerikai Egye­sült Államok is hajlandó lenne. KÉRDÉS: Ügy véli-e, hogy előre kiterveltek bizonyos kísérleteket az ön kedvező amerikai fogadtatásának megzavarására, ha igen, akkor véle­ménye szerint ki tervei te ezt ki? HRUSCSOV: Egyetértek önnel, dr. Shor és azokkal a gondolatokkal, amelyek kérdése megfogalmazásakor áthatották. De mint vendégnek nem illik bottal rámutatnom azokra, akik hogy úgy mondjam, kényszeredetten, vagy bizonyos szükségszerűség tudo­másul vételével fogadták látogatáso­mat. Természetesen nem gondolok magasállású személyekre, hanem né­hány olyan emberről beszélek, akik elég jelentős szerepet töltenek be az Egyesült Államok állami gépezeté­ben. Bizony, nem mind helyeselték látogatásomat. Ámde azoknak a sze­mélyeknek, akik arra számítottak, hogy megakadályozzák kedvező fo­gadtatásomat, nem sikerült ezt vég­hez vinniök. KÉRDÉS: Elnök Ur! A felolvasott közös közleményben az áll, hogy mindkét fél kifejtette nézeteit a ber­lini kérdésről. Változott-e a Szovjet­unió álláspontja ön és Eisenhower elnök beszélgetéseinek eredménye­ként? HRUSCSOV: Ez igen bonyolult kérdés, nem lehet rá egyszerűen fe­lelni. Ráadásul nem tudni, hogyan érti e kérdést az, aki feltette, hogyan értelmezi a berlini kérdésben elfog­lalt álláspontunkat. Minthogy azon­ban a berlini kérdésben vallott állás­pontunkat elég bőségesen kifejtettük, mi az elnök úrral eszmecserét foly­tattunk erről a kérdésről is és e kér­dés felfogásában sok közös vonás mutatkozott köztünk. Azt hiszem, a sajtóértekezlet számára ez teljesen elegendő. KÉRDÉS: Milyen kérdéseket tart Oh a legérettebbeknek arra, hogy a nagyhatalmak kormányfőinek érte­kezletén szőnyegre kerüljenek? HRUSCSOV: A nemzetközi hely­zetet élező, az Egyesült Államokhoz és a többi nyugati országhoz fű­ződő kapcsolataink rendezését gátoló minden kérdést érdemes megvitatni a kormányfői értekezleten. Ezeket a kérdéseket meg kell oldani, el kell hárítani az akadályokat az országok kapcsolatainak rendezése útjából, hogy melegebb nemzetközi légkör alakuljon ki, hogy az országok vi­szonya kedvezőbb feltételek között fejlődjék, s állandóan javulva, ba­ráti kapcsolatokká izmosodjék. KÉRDÉS: Az országos sajtóklub­ban ön azt mondotta, hogy a kapita­lizmus, amely haladóbb, mint a fe­udalizmus, felváltotta az utóbbit, hogy ugyanennél az oknál fogva a kapitalizmust is felváltja idővel a szocializmus. Mi lép majd az ön vé­leménye szerint a kommunizmus he­lyébe? HRUSCSOV: A Szovjetunióban a szocializmus felépítése után hozzáfogtunk a kommunizmus felépítéséhez, s a kommunizmus építésének első szakaszában élünk. A többi szocialista ország többé-kevésbé közel áll a szo­cializmus építésének befejezé­séhez. Ha szabad így kifejeznem magam, még nem próbáltuk ki, mit ad a kommunista rendszer az emberek­nek, a társadalomnak. Lám, Önök között akadt egy ember, aki újabb tortát követel, (derültség a terem­ben). De minek keressek újabb tor­tát, amikor szerintem legízletesebb a kommunista torta. Nagy örömmel fogjuk sütni és mindazokkal meg­osztjuk, akik enni kívánnak ebből a tortából. (Élénkség a teremben.) KÉRDÉS: Elnök Ur. Úgy véli-e ön, hogy a csúcstalálkozó ezidősze- rint már bizonyos, mit javasolna e találkozó időpontjául és helyéül? HRUSCSOV: Erről ilyenformán csak egy olyan igazgató beszélhet, aki így szól beosztottjaihoz: nálam min­den rendben, csak alá kell írni a pa­rancsot és minden megy, ahogy aka­rom. A kormányfői találkozóhoz mind­egyik résztvevő kormányfő beleegye­zése szükséges. Ezért nem mondha­tom meg, mindenki készen áll-e ar­ra, hogy egy ilyen értekezlet össze­üljön. Ebben még meg kell állapod­ni. Véleményem szerint a kormányfői értekezlet össze­hívásához szükséges feltételek már megértek. Én személy sze­rint a kormányfők többségének megfelelő bármilyen helybe be­leegyezem. Számunkra ez nem valami különös kérdés — nem kell elvi magaslatra emelni. Kormányfői találkozó céljá­ra megfelelne például Genf. KÉRDÉS: Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélései eredménye­képpen növekedtek-e az állandó vi­lágbéke esélyei? HRUSCSOV: Belőlem soha sem halt ki a béke reménye, én mindig bíztam benne, hogy ha az emberek erőfeszítéseket tesznek a béke biztosítására, a béke fennmarad. Eisenhower úrral, az Egyesült Álla­mok elnökével való találkozásom után még jobban megerősödött re­ményem, mert az elnökkel folytatott megbeszéléseken éreztem, hogy őt ugyanúgy nyugtalanítja a béke sor­sa, ahogyan bennünket. KÉRDÉS: Továbbra is azt tartja-e ön, hogy a német probléma megol­dásának egyetlen útja a békeszerző­dések megkötése, mind Kelet-, inind Nyugat-Németországgal ? HRUSCSOV: Az éjszakát nap­pal követi, a háború után pedig a békének kell jönnie. Ezért alá kell írni a békeszerződést. Ki­vel? A két fennálló német ál­lammal, minthogy egységes Né­metország nincs. Más kivezető utat nem Iátok. Ha önök tudnak más kivezető utat» mondják meg. Ügy gondolom, hogy önök seró találnak más megoldást. KÉRDÉS: Az ön ideérkezése előtt és az Egyesült Államokban való tar­tózkodása során itt egyesek azt mon­dogatták, hogy önt az erő, az ameri­kai életforma megmutatásával kell megleckéztetni, meggyőzni a kapita­lizmus előnyeiről. Nyikita Szergeje- vics, hogy érzi magát ilyen nehéz leckék után? HRUSCSOV: Megleckéztetni — ez nem megfelelő kifejezés, amikor a nagy Szovjetunió képviselőiről van szó — aki ily módon gondolkodott —, nem okos ember. Ami meggyőző­désemet és azt a kérdést illeti, hogy melyik rendszer a jobb — úgy gon­dolom —, a jelenlevő hallgatóság nem legmegfelelőbb ahhoz, hogy er­ről vitát folytassunk. Mi senkire sem kényszerítjük rendszerünket és amikor az Egyesült Államokban jártam, ipég jobban meggyőződtem ar­ról, hogy a legszentebb, a leg­jobb, amit csak ember létrehoz­hat — a szocialista társadalom, a kommunista rendszer, amely­ben egyik ember a másiknak valóban barátja és testvére. Hogyan érezzem magam az utazás végeztével? Röviden válaszolok: ad­ja isten, hogy Önök is így érezzék magukat. (Élénkség a teremben, taps.) KÉRDÉS: Megengedi-e a Szovjet­unió, hogy külföldi megfigyelők tar­tózkodjanak területén a javasolt le­szerelés megkezdésének első pillana­tától? Megengedi-e nekik, hogy a le­szerelés folyamata során szabadon utazhassanak és ott maradhassanak azután is, amikor már a leszerelés befejeződik, HRUSCSOV: Ha figyelmesen el­olvassák lészerelési javaslatainkat, amelyeket az ENSZ közgyűlésében ismertettem, véleményem szerint eléggé világosan benne foglaltatik elképzelésünk, ha kívánják, megis­métlem. A leszerelés megkezdésétől minden leszerelési szakaszhoz meg­felelő ellenőrzési szakaszt is kötele­zőnek tartunk, vagyis más államok képviselőinek jelenlétét és azoknak a területeknek az ellenőrzését, ame­lyeket ellenőrizni kell. E megálla­podás szerint a leszerelés egész fo­lyamán, a leszerelés teljes befejezé­séig ez így lenne. Amikor megvaló­sul a teljes leszerelés, az ellenőrök­nek természetesen az érdekelt orszá­gokban kell lenniök, hogy a leszere­lésre vonatkozó szerződést minden állam szentül megtartsa. Ha elfogadják javaslatainkat és megvalósítják az általános leszere­lést, akkor megszűnik a titkosság kérdése, akkor utazhat mindenki, amikor akar és oda, ahová tetszik. Kivéve talán azokat a helyeket, amelyek meglátogatására előbb en­gedélyt kell kérni a háziasszonytól. (Nevetés a teremben.) KÉRDÉS: Mivel indokolta meg Eisenhower azt, hogy oroszországi látogatását tavaszra halasztja? HRUSCSOV: Feltárom Önök előtt ezt a titkot, bár nem kértem en­gedélyt rá az elnöktől, ö azonban megígérte, hogy most meghallgat engem, tehát tudni fog arról, amit mondok. így hát megengedhetőnek tartom, hogy elmondjam, hogyan történt. Tegnap az elnök szívélyesen meg­hívott engem birtokára és ott be­mutatta gyönyörű unokáit. Hogy úgy mondjam, közvetlen kapcsolat­ba kerültem velük. Megkérdeztem tőlük, lehetségesnek tartják-e, hogy elkísérjék a nagypapát és ha sze­retnék, mikor akarják elkísérni őt a Szovjetunióba* Nos, ezen az „értekezleten” az el­nök unokáival arra az egyhangú döntésre jutottunk, hogy nekik fel­tétlenül el kell jönniök Moszkvába. Felvetődött a kérdés, melyik a leg­megfelelőbb időszak erre az útra? Meg kell vallanom, én magam mondtam, hogy véleményem szerint az elnök, különösen pedig az unokái számára a legmegfelelőbb a nyári, vagy a tavaszi időszak, amikor min­den virágzik, minden illatozik, ami­kor nem fújnak a hideg őszi, vagy téli szelek. Később az elnökkel a leg- szívélyesebb formában eszmecserét folytattunk erről a kérdésről és ugyanerre az elhatározásra jutot­tunk. Ne keressenek tehát kákán csomót és értsék meg, hogy ezeket a kérdéseket emberi szempontból oldjuk meg. (Nevetés.) Nos, hát elmondtam, hogyan tör­tént. Ha az elnök úr úgy véli, hogy én, mint partnere, túlléptem megha­talmazásomat és különös titkokat árultam el tárgyalásainkról, kérem, bocsásson meg nekem. (Élénkség a teremben.) Ügy gondolom, az én unokáim is helyeslik ezt a döntést. Ha már uno­kákról beszélünk, nos, az unokák hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egye­sült Államok elnöke tavasszal vagy nyáron látogasson a Szovjetunióba, a nagypapák pedig szintén egyetér­tenek ezzel. (Nevetés a teremben.) KÉRDÉS: Hogyan gondolkodik ön most az Egyesült Államokról, az amerikai népről, a Szovjetunió és az Egyesült Államok békés együttélésé­nek és együttműködésének lehetősé­géről? HRUSCSOV: Maga az élet tanítja meg az összes népeket arra, hogy a különböző társadalmi rendsze­rű államoknak együtt kell él- niök. békében, barátságban kell élniük, és egészséges kapcsola­tokat kell fenntartaniok. Én mindig ezen az állásponton vol­tam, ma azonban nagyobb meg­győződéssel vallom ennek az ál­láspontnak a helyességét. KÉRDÉS: Ha megvalósul a leszere­lés, hány embert hasznosítanak Önök a békés gazdasági életben? (Vidám élénkség a teremben.) HRUSCSOV: Ügy gondolom, hogy ez már nemcsak újságírói, hanem felesleges női kíváncsiskodás is. (De­rültség a teremben.) Nyíltan meg­mondom önöknek, hogy ha kiharcol­juk a leszerelést, márpedig ezt akar­juk, akkor mindazok a katonák, tá­bornokok, tisztek, tengernagyok, piló­ták, akik most katonai szolgálatban vannak, hazatérnek. KÉRDÉS: Amikor Eisenhower el­nök biztosítékokat kért öntől arra, hogy a nyugatiak jogait Nyugat-Ber- linben továbbra is tiszteletben tart­ják, mi volt az ön válasza? HRUSCSOV: Sok kérdésről foly­tattunk eszmecserét Eisenhower el­nökkel, de úgy gondolom, hogy nem kötelező a nyilvánosság előtt beszá­molni mindenről. Már sok mindent elmondtunk. Még fogunk találkozni, beszélgetni és azután elmondjuk, amit szükségesnek tartunk elmon­dani. Milyen kíváncsiak önök! Le­gyenek türelmesek, amikor eljön az idő, mindent megmondunk. KÉRDÉS: Akik közülünk Nixon úr társaságában a Szovjetunióban jár­tak, meglepődve látták, milyen sok fiatalember jár templomba a Szovjet­unióban. Ha fokozódik az érdeklődés a vallás iránt, mi lesz az Önök állás­pontja az egyházzal szemben? HRUSCSOV: Az Ön kérdése elő­ször is megerősíti azt az ismételt ki­jelentésünket, hogy nálunk teljes val­lásszabadság van. Másodszor, temp­lomba egyszerűen kíváncsi emberek is járnak. Általában a kíváncsiság jellemző az ifjúságra. Elmondtam például az elnöknek, hogy egyszer, közvetlenül a háború után, ellátoga­tott hozzám Tolbuchin marsall, aki­vel sok időt töltöttem a sztálingrádi fronton. Meghívtam ebédre. Gyerme­keim akkor még kicsinyek voltak. Amikor Tolbuchin marsall megérke­zett, összegyűltek és a sarokba el­bújva kíváncsian nézegették, majd ezt mondogatták egymásnak: láttunk egy eleven marsallt. Ugyanúgy, ahogyan a gyermekek, azok a fiatalok is, akik az öregektől hallanak a vallásról, a szentekről, az istenről, maguk is látni akarják, mi történik a templomban, érdekli őket. De ha minden fiatalember vagy lány csak egyszer is elmegy kíváncsiság­ból a templomba, akkor a templomok ajtaja sohasem fog bezárulni, nyiko­rogni fog az emberek Ri-bejárkálásá- tói. Vagy itt vagyok én, a kommu­nista, aki eljöttem önökhöz. Hány ember tódult az utcára, hogy eleven szovjet kommunis­tát láthasson. Képzeljék el, hogy a Szovjetunióba ellátogat egy te­kintélyes tőkés ember. Hány ember akarja megnézni, megta­pogatni. (Derültség a teremben.) Sok ember gyűlik össze és eb­ben semmi meglepő nincs. Uraim, még sok kérdés volna, és én örömmel válaszolnék rájuk, de időm lejárt. Nemsokára televíziós beszédet kell mondanom. Ezért engedjék meg, hogy végezetül a legőszintébben kö­szönetét mondjak figyelmükért és sok sikert kívánjak Önöknek. Fáradságot nem kímélve mun­kálkodjanak azon, hogy jó vi­szony legyen országaink között, hogy barátság, béke jellemezze kapcsolatainkat, hogy béke le­gyen az egész világon. (Taps.) Viszontlátásra! Köszönöm a figyel­met. (Hosszantartó taps.) (MTI) Eisenhower válasza Hruscsov üzenetére Moszkva (TASZSZ) Eisenhower elnök válaszolt arra az üzenetre, amelyet Nyikita Hrus­csov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke a Washingtonból Moszkva felé tartó repülőgépről in­tézett hozzá. Eisenhower válaszüze­netében többek között ez áll: „Kellemes tudat számomra, hogy az ön véleménye szerint beszélgeté­seink jelenthettek akár egy kis lé­pést is a kölcsönös megértés fejlesz­tése és a nemzetközi feszültség okai­nak csökkentése irányában. Osztjuk azt a reményt, hogy konkrét és lé­nyeges előrehaladást lehet elérni a leszerelés fontos területén.” Eisenhower megjegyzi üzenetében, hogy családjának tagjai és ő maga is nagy érdeklődéssel tekintenek szovjetunióbeli útjuk elé. (MTI) A magyar nép is megiinnepli a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulóját A Kínai Népköztársaság kikiáltá­sának 10. évfordulóját hazánkban is széles körben megünneplik. A Haza­fias Népfront szeptember 30-án a Csepeli Sportcsarnokban nagy ün­nepséget rendez, amelynek szónoka dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke lesz s beszédet mond Hao De-cin, a Kí­nai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe. Ugyanezen a napon a Mű­csarnokban kiállítás nyílik. A fővárosban és vidéken kínai filmhetet rendeznek. Az évforduló­ról a rádió is megemlékezik. Ezen­kívül számos vidéki művelődési ott­honban rendeznek műsoros estet, kiállítást, filmbemutatót, beszámo­lókat a kínai nép ünnepe alkalmá­ból. (MTI) Újabb sikertelen amerikai rakétakisérlet New York Mint a TASZSZ az UPI hírügy­nökségre hivatkozva jelenti, Cape Canaveralban felbocsátottak egy Po­laris mintájú rakétát. 55 másodperc múlva levált az első lépcsőfok majd a rakéta „bukfencezni” kezdett és az Atlanti-óceánba zuhant. (MTU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom