Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-29 / 228. szám
XV. évfolyam 228. szám Ara 50 fillér 1959 szeptember 29, kedd Hruscsov beszéde az amerikai televízióban Hruscsov búesú%tatása a% andretvsi repülőtéren Hruscsov visszaérkezett Moszkvába % • . hogy a hidak oröhké álljanak I66 A kormány elnöke Tokajban (Tokaj, 1959. szeptember 27, vasárnap.) Esik az eső. Nem sűrű cseppek- ben, csak szitál ősziesen... Az ősi város mégis derűs, hangulatos. Zászlóerdő borítja a házakat, virágok nevetnek az ablakokban, mosolygó embercsoportok az utcákon. A felnőttek sokaságában pedig, mint mezőnek tarka virágai: sötétkékruhás, fehér- és pirósszalagos diáklányok, csillogószemű iskolásfiúk; kiszesek, úttörők. Kezükben szegfűcsokor, rózsacsokor, arcukon a várakozás izgalma. — Láttad-e már közelről Mün- nich bácsit? — kérdezi társától egy tizenkétéves forma úttörő. =- Még nem. Csgk filmen. — Menjünk a tribünhöz, mert én egészen közelről akarom látni! Kiszemelik, s jóelőre elfoglalják helyüket a környékről összesereg- lettek is. Hiába szemerkél az eső, hiába bújik ismét felhőfátyla mögé a Nap, nem mozdulnak; ellenben újabb tízek, százak jönnek, ezrek szaporodnak. Az új híd gyönyörű alkotás! Büszkén ível át a folyó felett, rajta zászlókat lobogtat a szél: vörös zászlók, nemzetiszínű zászlók és a béke égszínkék lobogói. Alatta komolyan, méltóságteljesen hömpölyög a Tisza. Minden és mindenki: az emberek az utcákon, tereken, a híd, s a Tisza, még az időnként lei- kandikáló Nap is ünnepélyes. Dr. Munnieh Ferenc, a Minisztertanács elnökének beszéde A kormányelnök különvonata fél 11-kor futott be a város pályaudvarára. A Minisztertanács elnöke, valamint kísérete fogadására megjelent megyei vezetők üdvözölték a kocsiból kilépő s a fiatalok és felnőttek sorfala között elhaladó Münnich elvtársat, Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter elvtársat. A hídfővel szemben felállított tribün előtt közben többezMünnich elvtárs beszédét mondja. ren várták már a kedves vendégeket, s a tömegen átmorajlott a hír: — Megjött Münnich elvtárs! Megjött a mi kedves barátunk, ismerősünk! S viharos tapssal, „éljen, éljen!’’ kiáltásokkal üdvözölték, amikor a tribünre fellépett. Látni kell jövőnket* ••! Az ünnepséget Prieszol József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, megyei pártbizottságunk első titkárának szavai vezették be, majd újabb tapsvihartól kísérve, Münnich elvtárs lépett a mikrofon elé. Beszédét így kezdte: Kedves elvtársak! Kedves tokaji földijeim, barátaim! Egy olyan hidat építettünk és avatunk most, amelyet előbb 1919- ben semmisítettek meg, később pedig a fasiszták pusztítottak el. S ez a híd, mint ahogy gyárakat, • üzemeket építettünk, s kapcsoltunk be Ez az ország a boldogulásba béke és a nyugalom hazája Münnich elvtárs ezután arról beszélt, hogy milyen kedves emlékek fűzik őt Tokajhoz, ahol ifjúságát töltötte. — Kicsit elfogódva állok a tokaji hídnál, s ebben a városban, ahol jó huszonnégy esztendőt töltöttem el. Emlékszem ifjúkori barátaimra, a homokos folyópartra, a holdfényes sétákra, bólogató fákra, s a tokaji kislányokra, akik akkor is ilyen szépek voltak, mint most!... (Derültség, taps.) — Örömmel látom az egészséges a béke és a nyugalom hazája. Ezután arról beszélt Münnich elvtárs, hogy vannak még jogos kívánságok, s vannak jogtalan kívánságok is. Vannak, akik nem köny- nyen értik meg, hogy a párt és az állam is csak abból adhat, amit a dolgozók megteremtenek. Ezért fontos a munkaverseny, a termelékenység emelése, mert ezek az összegek gyümölcsözően térülnek vissza. Mindenkinek éreznie kell tehát kötelességét! — Majd a hídavató ünnepség résztvevőinek hosszas tapáa közben így fejezte be beszédét: — Kívánom, hogy munkájukat minden területen siker és jólét koronázza. Münnich Ferenc elvtárs beszédét a hallgatóság nevében Prieszol József elvtárs köszönte meg, majd Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter elytárs e szavakkal adta át az új hidat: ■— Kedves elvtársak! A tokaji hidat népünk üdvére, népünk javára átadom! Ezután a hídépítésben legjobb munkát végző dolgozók kitüntetésének átadására került sor, majd a környékbeli községek képviselői ajándékokkal: tokaji borral, szőlővel, mosolygó szabolcsi almával kedveskedtek Münnich elvtársnak. * Az eső közben percre sem szünetel, de az egybegyűlt ünneplő közönség szilárdan „állja a vizet”, s Münnich elvtárs bármerre lép, bármerre fordul, ezer és ezer szempár szegeződik rá. Tapsolva éljenzik, amikor Kossá István miniszter, valamint a megyei párt-, állami vezetők kíséretében a tömeg sorfala közt a híd felé indul és 12 óra előtt pár Az ÚJ tokaji Tisza-híd, népgazdaságunk vérkeringésébe, ősz szekapcsolja, mint a folyó két partját összeköti, a mi életünket. Bevezető szavai után a békéről, a békés alkotó munkáról, a nagyszerű távlatokról beszélt Münnich elvtárs, majd így folytatta: — A környék lakóinak nem kell magyarázni, hogy mit jelent a béke. Hogy itt áll ez a híd, amely két jószomszéd megyét köt össze. Ám, ne csak a jelenben éljünk, ne csak ezt a hidat tekintsük, s ne szűk távlatokban gondolkozzunk, mert ma, a XX. században már nincsenek elszigetelt területek. Látni kell jövőnket, tovább tervezni, folytatni alkotó munkánkat, új hidakat, új gyárakat építeni. Mert mi nem rombolni, hanem építeni akarunk, hogy a hidak örökké álljanak nálunk és az egész világon! (Taps.) Az ismerősök gyűrűjében. — Éppen ézért — folytatta Münnich elvtárs — nem zárkózunk el más népektől, hanem összekapcsoljuk sorsunkat mindazokkal a népekkel, akik a békét építik. (Taps.) Majd pártunk, s országunk közelgő nagy eseményéről, a VII. párt- kongresszusról szólva így folytatta:- — Munkánkban mindig a célszerűségre törekszünk. Iparunk átszervezése is a gazdaságosság alapján folyik, hogy olyan termékeket tudjunk előállítani, amelyeket a leggazdaságosabban előállíthatunk és amelyekre a legnagyobb szükségünk van. Az utóbbi években a mezőgazdaságban is óriási lépést tettünk előre. A szövetkezeti fejlődés ez évben is meghozta gyümölcseit. Éppen tegnap voltam szülőfalumban, Seregélyesen, ahol ez a 6 000 lakosú község az én tanácsomra termelőszövetkezeti község lett. Most megkérdeztem tőlük, tesznek-e nekem szemrehányást azért, mert azt ajánlottam, hogy lépjenek be? Azt láttam, hogy elégedettek az emberek és örülnek, mert magasabb eredményeket értek el, mint az egyéniek. Tokaj környéke is mezőgazdasági terület. Ipara nincs. De a jövőben erre is gondolunk, hogy azok az emberek is könnyebben boldoguljanak, akik a népgazdaságnak ezen a területén akarják kamatoztatni tudásukat. A szövetkezeti parasztságnak és a ma egyéni dolgozóinak azonban azt ajánlom: fejlesszék, gyarapítsák gazdaságukat, hogy a közös munka náluk is minden évben nagyobb termést, szebb gyümölcsöket érleljen. A kongresszus nagy történelmi esemény lesz életünkben. Ha vannak még olyanok, akik az ellenforradalom után kétségbe vonták a sikert, most láthatják, milyen eredményeket értünk el a párt irányításával, dolgozó népünk szorgalmas munkájával! (Taps.) *“* Pártunk VII. kongresszusa — folytatta Münnich elvtárs — azért is nagyjelentőségű lesz, mert összegezzük eddigi munkánkat, leszűrjük, s továbbfejlesztjük a hasznos tapasztalatokat, kidolgozzuk a jövő tervét... Büszkék vagyunk eddigi sikereinkre, de felismertük a hiányosságokat is. Ezt pedig annak köszönhetjük, hogy oda mentünk a dolgozók elé és megkérdeztük őket, meghallgattuk véleményüket Ezt tesz- szük a jövőben is. perccel elvágja a nemzetiszínű szalagot. Ismerős a túloldalon —- Menjünk át az új hídon! — tanácsolja valaki, s bár az erőteljesebben megeredő eső miatt néhányan Münnich Ferenc elvtárs és Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter megnyitják az új hidat ellenvetést teszfí^k, Mfünnich elvtárs megkarólja a körülötte állókat és elindul a szabolcsi oldal felé. Odaát rakamaziák állnak, s meghatotta« tapsolnak. Münnich elvtárs maga- elé tekint, gondolkodik kicsit, majd fey szól: — Emlékezetes ám nekem a maguk faluja, elvtársak! Sosem felejtem el, hogy 1910-ben milyen lakzi- ban vettem részt. Perge Jánosnak hívták az illetőt. A dohánysimító- ban volt a lakzi. Nagyon jó mulatság volt. Egy hétig ittunk. Megbánta vagy 300 csirke. Még ökör$ütés is volt... Az emberek mosolyogva figyelik* s csodálkoznak, hogy annyi gond* tennivaló közt, oly sok év után erre is emlékszik a kormány elnöke, amikor a csendben kissé bátortalanul megszólal valaki: — Az én bátyám volt az, miniszterelnök elvtárs! — örvendek, hogy találkoztunk? — néz nagyot most Münnich elvtárs is és mosolyogva kezet szorít a még mindig megilletődött parasztembe®* tel — ... nagyon jó lakzi volt. Megered a rakamaziak szava. Innen is, onnan is kérdések hangzanak el, mindenki a miniszterelnök közelébe igyekszik jutni, majd később ugyanaz a rakamazi paraszt bácsi most már valamivel bátrabb hangon ismét megszólal: — Ismertük mi a miniszterelnök elvtárs édesapját is... — Az Öreg Münnichet? — fbrdul vissza ismét a kormány elnöke. —► Lúdoktor volt itt jó sokáig. Népszerű ember volt. Sok disznót megfér- fiatlani... — ajjaj! (s elmosolyodik) nem mondom tovább. A rakamaziak kimondhatatlant boldogok, hogy néhány percet társaságukban töltött Münnich elvtárs, s még sokáig néznek távolodó alakja után. fiatal generációt, amelyet szeretünk, akikért már eddig is sokat tettünk, mert azt akarjuk, hogy ezek a fia talok öntudatos építői legyenek a szocializmusnak. (Taps.) Bár az ellenforradalom alatt a hazug propaganda sok szépreményű fiunkat, lányunkat nyugatra csábított: megmételyezték gondolkodásukat, hiú ábrándokkal kecsegtették őket; jó állást, szép titkárnőt Ígértek. Ezek a fiatalok, akik első meggondolatlanságukban elhagyták ezt a szép országot, ma már megismerték a kapitalizmus igazi arcát. Keservesen tanulták meg, hogy nem csak jó állás, szép titkárnő, de mindennapi kenyér sem jutott. Ezeknek a fiataloknak nagy része már hazatért és elmondják tapasztalataikat. Ajánlom nekik és minden fiatalnak, ne felejtsék, amit Vörösmarty mondott: „Ábrándozás az élet megrontó ja, mely kanosaiul festett egekbe néz”. Igaz, s tanulságos mondás ez. Jegyezze meg minden fiatal, s ne hiú ábrándok, hanem a munka, az alkotókedv, a haza szeretete hassa át őket, érezzük jól magukat itthon, mert ez az ország a boldogulás, Később e sorok írójának is alkalma nyílott a kormány elnökével beszélgetni, amikor is elmondta Münnich elvtárs, hogy szívesen jön megyénkbe, szereti az itt élő embereket, s szívesen csodálja Borsod- Abauj-Zemplén megye természeti szépségeit: — ... sok itt a napfény, a folyó, a romantika, s én szeretem a napfényt, a folyókat — mondta, '' ' ;* Amerre mentem, jártam-keltem Tokajban ezen a napon, mindenütt mosolygó, derűs embereket láttam, akik elégedetten simogatták tekintetükkel az új hidat, szeretettel vették körül a munkásokat és nagy- nagy tisztelettel követték mindenfelé Münnich elvtársat. Három óratájt összetalálkoztam az új hídon az egyik kis úttörővel, akiről tudósításom elején már írtam, A szakadó esővel mit sem tornáid hozzáfűzte: — De gazdag történelmi hagyományok is vannak. Ennek a vidéknek forradalmi hagyományai és szociális összetétele segítettek hozzá, hogy kommunista lettem. Fiatalabb koromban rajongója voltam Petőfi forradalmi költészetének, igen sokat tanultam belőle és ajánlom a mai fiatalságnak is, hogy olvasgassa figyelmesen! rődve, bámulta a lent hömpölygő vizet. — No, kispajtás! — szólítottam meg. —■ Láttad-e Münnich elvtársat? Rámnézett, csillogott a szeme. — Hogy láttam-e ? Ide tessék nézni! — s jókora darab nemzetiszínű szalagot húzott elő a zsebéből. Egy darabot abból a szalagból, amely jelképesen a hidat elzárta. — Ezt tőle kaptam. A saját kezéből! Ónodvári Miklós Foto; Szabados—Paca „Ennek a vidéknek forradalmi hagyományai, szociális összetétele segítettek hozzá, hogy kommunista lettem66
