Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-27 / 227. szám
4 ES Z ARM AC* Y AROKSZAC* Vasárnap, 1959. »September 87 BUSINESS AS USVAL Ausztrál lap az amerikai »magyar' irodalomról I Két hónap alatt 170 ezerről 140 ezerre csökkent a napi termelés, mégis hórom és tél millió darab égetett ;vegyesáró halmozódott tel a Mályi Téglagyár rakodó területén Az ötéves tervben épült Mályi Téglagyár további bővítésére és korszerűsítésére az elmúlt évben ötmillió forintot fordítottak. Ebből az Sösz- szegből új tetőfedőcserépgyártó részleget rendeztek be és az új présgépek, valamint a bányát és az üzemet összekötő kötélpálya szerelését ez év tavaszán fejezték be. így a mályiak a pártkongresszusi versenyben eddig még nem gyártott építőanyagok készítését kezdték meg. A dolgozók a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy önköltségük csökkentése mellett terven félül másfélmillió égetett vegyes- árut — tetőfedőcserepet, válaszfaltéglát és magasított téglát — gyártanak. A dolgozók versenyét azonban nem várt akadályok nehezítették meg. A nyári záporok és zivatarok a külszíni agyagbányában szinte napokra megbénították a munkát, az üzemben pedig gyakoriak voltak a géptörések. Ebben az időben a pártszervezet vezetésével az üzem kommunistái minden erejüket az egyenletes termelés biztosítására fordították. A pártszervezet és a műszaki vezetők javaslatára a csilléket száraz porral szórták be, s ezzel megakadályozták a latyakos agyag beragadását és meggyorsították a szállítást. Az üzemben pedig a kommunisták meggyőző érvekkel serkentették munkástársaikat a géptörések mielőbbi kijavítására. Számos esetben előfordult olyan eset, hogy a késő esti órákban otthonukból hívták be a lakatosokat és azok az eltörött cseréppréstengelyt az éjszaka folyamán kijavították, hogy reggel folytathassák a termelést. A lakatosok szabadidejüket feláldozva tíz óra alatt végeztek el olyan munkákat, amelyek máskor 20—22 óráig is eltartottak. A pártszervezet irányításával a műszaki és fizikai dolgozók közös összefogásának lett az eredménye, hogy július végéig — a nehézségek ellenére is — terven felül 1 millió 200.000 darab égetett vegyesárut készítettek. Ebben az időben kezdték meg a dolgozók az újfajta hang- és hőszigetelő magasított tégla üzemszerű gyártását. Az új építőanyag előnye, hogy az a rendes téglánál nagyobb méretű és felhasználása meggyorsítja az építők munkáját. A különböző építőipari vállalatok azonban idegenkedve fogadták és fogadják ma is a magasított téglagyártást. Ezt bizonyítja, hogy alig két hónap alatt a gyár napi 170 ezres termelését 140 ezerre kellett csökkenteni, mert az újfajta téglát nem igényelték a vállalatok, s jelenleg mintegy 3 és félmillió darab égetett áru — nagyobbrészt magasított tégla — halmozódott fel az üzem rakodóterén. A nagymennyiségű készáru tárolása nemcsak a pártkongresszus tiszteletére tett vállalást vetette nagymértékben vissza, — de jelentős többletmunkát is követelt a dolgozóktól. A napi szállításra berendezett rakodótér ugyanis egyre szűkebbnek bizonyult és a kemencékből kihordott árut a dolgozók már hetek óta nem húsz. hanem 50— 80 méter távolságra szállítják, hogy tárolni tudják. A mályi dolgozók, félve attól, hogy a további tárolóhely hiányában az üzem kénytelen lesz a termelést eev időre beszüntetni, segítségül a gyári pártszervezethez fordultak. A párt és a vállalat vezetői észrevételüket közölték az illetékes minisztériummal. Az intézkedés nem maradt el. Hétfő reggeltől nappal 25. éjszaka pedig 15 gépkocsi szállítja majd cl a felgyülemlett készárut. A III. Borsodi Földrajzi Hét kiemelkedő eseménye lesz szeptember 28-án, hétfőn este 6 órakor Zsombor János főszerkesztő „Magyar újságíró az Északi-sarkon” című élmény- beszámolója az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Házban. Zsombor elvtárs az első magyar ember, aki egy szoví«t. expedícióval eljutott az Északi- sarkra és ott az örök hó és jég világában 23, élményekben gazdag napot töltött. Utazásáról, izgalmas kalandokban bővelkedő vállalkozásairól a TIT és a Magyar Földrajzi Társaság felkérésére ózd város lakóinak tart előadást. Közel százezer forintot takarítottak meg a diósgyőri martinacélmű KISZ.fiataljai A Lenin Kohászati Művek acélmű pyár- részlea KlSZ-szerve- zetének fiataljai taggyűlésen elhatározták, hogy a vágány mellett elfekvő anyagot műszak után. társadalmi munkában Összegyűjtik. A határozat végrehajtására brigádot alakítottak. A brigád tagjai között ott láthattuk a vártszervezet képviselőjét, Márkusz József elvtársat. Galamb István KISZ-tit- kárt. Stiber Jánost, Tóth Imrét, Kasaják Józsefet, Marsalgó Saroltát. Rimszki Valériát. Maczkó Máriát, Béltelki Györgyöt és Gaál Ferencet. A lelkes KISZ-fia- tulok csupán két nap alatt 80 mázsa mangánt és 80 mázsa nyersvasat gyűjtöttek és szedtek össze a vágányok mellett, illetve a „kovács-gödör”-bői. Az összenyűjtött anyagok értéke megközelíti a százezer forintot. PINTÉR-SZOBÓ : áfákat töküké* XLVIII. ogyne emlékeznék. Szőke férfi, oldalt választja a haját, s mindig egészen belehajol az ember arcába, ha beszél. Ugye? — Igen. ö az... — Miért kérdezted? — Csak úgy. Eszembe jutott... Egyébként mikor indulsz haza? — A napokban kaptam értesítést, hogy három hét múlva induljak. De bizonyára találkozunk még, mert sikeres volt ez az utam, s hazatérésem után ismét kiküldenek majd. Délamerikai szakértővé váltam — mondta nagy nevetve a főosztályvezető. Elérkezett az indulás napja. Real de Azua és Charles Donovan meleg kézfogással búcsúzkodott magyar barátjától. Még a repülőtérre is kikí- serték. Lelkére kötötték, hogy ha legközelebb jön, feltétlenül keresse fel őket. N. Tóth Ferenc erre ígérete' is tett, hiszen olyan jól megértették egymást, olyan jó barátokat szerzett a dél-amerikaiban és az angolban. A repülőgépen jutott eszébe, hogy honvágya van. Eddig nem érezte, mert a hivatali gondoktól való mentesség és az üzleti tárgyalások közepette kellemesen és gyorsan telt el az idő. A levegőben örömmel telített izgalommal gondolt a hazaérkezésre, a családjával való találkozásra. Genfben egy óra hosszára leszállt a gép, s hogy ne unatkozzék, elment sétálni. Indulás előtt néhány perccel érkezett vissza, amikor a repülőtéri hangos bemondóban a nevét hallottá: N. Tóth Ferenc urat várják a különteremben. El sem tudta képzelni, ki keresheti öt Genfben a repülőtéren. Izgatottan sietett a különterembe. Elegánsan öltözött fiatalember várta. — Levelet hoztam önnek! — Kihez van szerencsém? — Kérem, az én feladatom csupán annyi, hogy a levelet átadjam. N. Tóth átvette a levelet és feltépte. A papíron ennyi állt: „Zürichben, az Eden Szálló halijában üzleti ügyben feltétlenül várom. Johnson.” Miféle Johnson? És milyen üzleti ügyben? Még köszönni is elfelejtett a fiatalembernek, úgy törte a fejét. A gépen elhatározta, hogy azért sem keresi fel ezt a Johnsont. „Azt sem tudom, kicsoda, s mit akar velem. Menjen a fenébe” — kergették egymást a fejében a gondolatok. Aztán egyszerre csak mint a villám, úgy hasított belé az emlékezés. Felugrott. A körülötte ülők ijedten ránéztek. A csinos stewardes is hozzá sietett, azt gondolván, hogy rosszul lett. N. Tóth agya lassan kitisztult. Hiszen ez csak a Donovan által említett Johnson lehet. De milyen üzleti ügyet akar velem lebonyolítani? No majd meglátjuk — határozta el magát azzal, hogy Zürichben feltétlenül megszakítja útját. A karcsú testű KLM gép késő délután landolt a zürichi repülőtéren. A főosztályvezető taxiba vágta magát és az Eden Szállóhoz hajtott. Amikor bejutott a forgóajtón, hirtelen elébe állt régi ismerőse, Mister Johnson. — Hát én lennék a levélíró, öreg cimbora. Gyere, fáradj fel a lakosztályomba. N. Tóth szótlanul követte Johnsont, s csupán halk „ah” szaladt ki a száján, amikor a lakosztályba lépett. Az öt szobából és mellékhelyiségből álló pazar berendezésű lakosztály ámulatba ejtette. Kényelembe helyezték magukat, majd Johnson gyorsan rátért a tárgyra. — Játszunk nyílt kártyákkal. Ugye megengeded, hogy a régi ismeretségünkre hivatkozva tegeződjünk, a mi emberünk . vagy. Jól ismerjük egymást a régi időkből. Nézeteid felől nincs kétségem ... — De kérlek ... — Hagyjuk, Te nem változtál és nem is változhattál meg az alatt a hat év alatt. Vagy talán azt akarod bizonygatni, hogy az úgynevezett magyar népi demokrácia téged is megváltoztatott ? N. Tóth még nem tudva, mire akar kilyukadni Johnson, igyekezett a megközelíthetetlen ember látszatát kelteni. Kérlek, én odahaza fontos pozíciót töltök be. Én bennem bíznak ... — Éppen erről van szó. Persze azt ne állítsd, hogy az agytekervényeid- be belelátnak — válaszolta gúnyosan Mister Johnson. — Le sem tagadhatod, hogy gyűlölöd a rendszert. Gyűlölöd vagy nem gyűlölöd? — Nézd, ezt a kényes... —■ Ne kertelj. Válaszolj... Különben nem is kell válaszolnod. Súlyos bizonyítókok vannak a kezemben, madárkám. Ki beszélt arról, hogy elvből útálja a mostam rendszert? A tizenöt tekercs magnetofon szalag egykönnyen elkerülhet a magyar belügyi szervekhez... N. Tóth fejében mint hajnali napsugár, kezdett derengeni az összefüggés a mostani beszélgetés és a dél- amerikai üzletembernél rendszeresen hármasban folytatott beszélgetések között. — Charles Donovan? — Na ugye csak... Kint tartózkodásod alatt volt időm téged megfigyeltetni. A mi emberünk vagy, ezt le sem tagadhatod. Ha olyan elveket vallsz, amilyeneket Dél-Amerikában, akkor elvből nekünk fogsz dolgozni. Megértetted? — De, hogy képzeled, én mint a Magyar Népköztársaság vezető tisztviselője? ... — Éppen úgy, mint vezető tisztviselő ... — és Johnson mélyenülő, szúrósfekete szeme felcsillant. — Mert ha nem. akkor vannak lehetőségeink arra, hogy bizonyos szervek tudomására hozzuk a te megnyilatkozásaidat. — Ne viccelj már. Hát valamiben megegyezhetünk... — Okos, művelt ember vagy ... Tárgyalhatunk arról, mi lesz a pontos feladatod. Előre megmondom: pénzt, magyar valutát nem adunk, csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges a munkádhoz. Viszont ötvenezer fontot letétbe helyezünk a zürichi banknál, amely nyolc esztendő múlva rendelkezésedre áll. — Dehát mit érek én azzal? Budapesten nem rendelkezhetem a zürichi letétjeimmel... — Nem is kell. Legalábbis nyolc évig. Nyolc esztendő múlva, ha Ügyesen teljesíted a megbízatásokat, gondoskodni fogunk arról, hogy családoddal együtt kijuss külföldre. Itt aztán megalapozhatod öregségedet. Ugyebár rendszeresen jársz külföldre hivatalos utakra? — Igen. — Nos, a munkádat ezzel kapcsoljuk egybe. A te kezedben Magyarországon sok szál fut össze. Font ’s gazdasági értesülések, pénzügyi d 1• gok, külkereskedelmi manőverek, az az export-import általános kép-, gazdasági tárgyalások anyagai és egyebek, nemde? — De igen — válaszolta N. Tót'' rezignáltan. Érezte, hogy a háló már körülfonta. Agyában egy pillanatra felötlött a lebukás szörnyű képe, de aztán elhesegette magától ezt a gondolatot, s inkább azt igyekezett önmagának bebeszélni, hogy minden sikerülni fog és elvégre ő is gyűlöli ezt a rendszert. — Szóval az alkut megkötjük ... Igyekezz elérni, hogy mielőbb küldjenek ki újból Dél-Amerikába .. . Egyelőre csak azt az anyagot kell elmondani, ami a fejedben van. Külön ne keress semmiféle értesülést, n? járj utána semminek. Még nem vág" kiképezve. Ha három-négy hónapra sikerül ismét Dél-Amerikába jutnod. az alatt kiképezünk. Aztán lehetőle • úgy intézd a dolgaidat, hogy rövi'’ ideig tartózkodj külföldön és huzamosabban odahaza. Hogy mindenről tudj ... Egyébként, ha külföldre jössz és találkozni akarsz velem, akkor Londonba címezve adi fel táviratot „Buxom London” jelzéssel és én ezt megkapom. — No és hogyha legközelebb kijövök, hol fognak kiképezni? — Buenos Airesben. Ha jössz, senkit sem kell értesítened, mi már tudni fogunk érkezésedről. Bárhol és bármikor keres fel a mi emberünk, jelentkezésekor ez lesz a jelszava: „Fekete cigarettám van az ön részére!” — Miért éppen fekete cigaretta? Hiszen ez a megjelölés Dél-Amerikában gyakori. Hátha összetévesztem majd valakivel, — akadékoskodott az újdonsült kém. (Folytatjuk^ szeáját, ki Esrtoilban az őt végre J megillető környezetben megtanítja a.j száműzött királyokat, angol diploma- j tákat és amerikai milliomosokat, J ' hogy ,.a magyar feudalizmus egy for-J mán jó volt a hercegnek és a pa- i rasztnak”. J p* s így tovább, lehetne még foly- 4 tatni a címeket, de elég ennyi 4 is. Hát igen. Még mindig 1956 eserné- 4 nyein rágódnak, de újat nem tudnak^ mondani, — s a szenzáció már el- 4 múlt. S a művészi színvonal? — 4 hiába élnek „szabadon” a „lehetősé-4 gek hazájában”, nem tudnak olyan ^ művet alkotni, amely — Major állí- r tása szerint is — maradandó érzel- 4 meket tudna az olvasóban kelteni! 4 Vajon miért?... Business as usval.^ (Üzlet, ahogy szokás.) ^ K. J.j Kazinczy Ferenc születésének \ 200. éviirOvIéia alkalmából ; ünnepségeket rendeznek * Btriod megyében ; Kazinczy Ferenc író, a nyelvújítás \ ókorának vezéralakja, élete jelentősi. frászét Borsod- Ábaúj-Zemplén me-\ I gyében töltötte. Fiatal korában a-' <híres sárospataki kollégium tanulójai t volt, majd később SzéplyaXom község- £ <'ben telepedett le, ahonnan gyalog^ Jjárt bé Sátoraljaújhelyre, hogy el-^ lássa a Zemplén megyei levéltár ve-a *,xetését. A .,széphalmi remete” névé-{ * hez fűződik — többek között — az ( \első magyar folyóirat, az 1787-ben ( II megjelent ..Magyar Museum” ki-1 , l adása. 4 (| A nagy magyar irodalmár születésé- j j |7ie/e 200. évfordulója alkalmából októ- 4 i> bér második felében a Hazafias Nép-4 i1 front és a tömegszerv.ezetek ünnepsé- j \geket rendeznek Borsod megyében. + 11 így Kazinczy munkásságáról megem- 4 őlékeznek Sátoraljaújhelyen, Sárospa- 4 Utakon és Alsóregmec községben, ahol! 1 az író édesapja élt. A központi ünnep- i (| ségre Széphalom községben kerül 4 I • sor. Ebből az alkalomból a Knzinczy- 4 <1 Mauzóleumban átrendezett kiállítási 1, nyíliki a megye vezetői és a dolgo- i II zók küldöttei megkoszorúzzák az író ^ i sírját, a községben pedig falvz^űlé- f 1! sen méltatják az irodalmi magyar i t nyelv megteremtőjének életét és 4 , munkásságát. 4 — | Közlemény \ > 4 A Borsod megyei Rendőrfőkapi-^ \ táhyság közli, hogy szeptember ^ j>Z7-én reggel 9 órától 12 óráig a to-í kaji hídon a hídavatási ünnepség f 1 miatt úgy a gyalogos, mint a jármű- i forgalom szünetel. f Megyei Rendőrfőkapitányság ^ akasztást fényképekkel. A néhány igazi író gyorsan összecsapott egy könyvet, a többiek tollbamondtak valamit, amiből a ghostweiterek köny-l vet csináltak. A kormányok és alapítványok úgy támogatták őket, ahogyan emigráns írókat még soha. Lebecsülném az igazi írókat, ha felienném, hogy nem tudják miképp hat ez írói függetlenségükre. így a magyar irodalomnak a forradalom jóvoltából a külföldön kínálkozó páratlan alkalom nem járt a kellő eredménnyel: jobb lett volna, ha a több száz könyvnek és ezernyi cikknek jórésze nem jelent volna meg. Mutatja ezt az is, hogy a forradalomért hallatlanul lelkesedő Amerikában egy könyv sem aratott komoly sikert... Hasonló törés volt a külföldi íróknál is. A nagy írók lelkesen nyilatkoztak a forradalom mellett és az írók Üldözése ellen, de a könyveket nem ők írták. A népszerű Michener könyve a forradalom egyetlen „bestsellere”, telve lelkesedéssel és tudatlansággal, az egyik legnagyobb New York-i főiskola híres magyarbarát elnöke lelkesen emlékezett meg az 1848-as forradalom nagy vezéréről, Kossuth Ferencről. (Kossuth Lajos szobra itt áll New Yorkban). A menekült magyar intelligenciát elhelyező egyesület igazgatója kimutatta helyszíni vizsgálat után, hogy az egész magyarság Ausztriához kíván csatlakozni. Az ismert publicista a szabadság egy korábbi vértanújáról, Bajcsy-Zsi- linszky Endréről írt dicsőítőt, akit »1958 karácsonyakor a kommunisták kivégeztek«. Itt van azonban a szórakoztató irodalom kaland- és detektív regény thriller a sex-story, amely témáihoz aktuális környezetet választ, szereplőinek aktuális neveket ad, ezzel egyszersmind politikai érdemeket is óhajt szerezni. A gyilkos, a kémnő a divathoz képest lehet kínai, japán, fasiszta, náci vagy kom* munista, a rendőrség lehet Cseka, Gestapo, Ávó vagy Avró. Ha időközben az érdeklődés Algériára vagy Cubára irányul, a neveket meg lehet változtatni. Ehhez nem kell ország, péláául Magyarország múltját, jele1- nét, tragédiáját és jellegét ismerni. Mindez az írót és az olvasót nem érdeleit. Ez nem kifogásolható, mindenki úgy szórakozhat, ahogy tud. De nem szabad már megint diadallal üdvözölni mindent, amiben — tetszés szerint kicserélhető — magyar nevek vannak. Itt van például J. M. Bou- chet gyermekreaénye, ..Deux enfants de Budapest”, ahol a büszke magyarok az Ávó kezéből Becsbe mentik, a szabadsághőst... J. D. SandersoU hőse (Fiú a puskával) a kommunistád vezért akarja megölni, hogy ezzel kirobbantsa a forradalmat. Anne Bridge Malley (volt pesti angol kő-, vet neje) „A portuaál menekült”-ben, elmondja a gróf kisasszony odiszMiért kap egy könyv Nobel-díjat, hogyan ismerik Amerikában a magyar irodalmat, és milyen az úgynevezett magyar emigrációs irodalom -helyzete — erről szól Major Róbert levele, mely a „Független Magyar- ország” című ausztrál újság 1959. július 18-i számában jelent meg. Bevezetőben a szerző arról panaszkodik, hogy „Amerika nem olvas magyar könyvet, nem lát magyar színművet és filmet, mert az itt nincs. Úgy hallom, az USA-ban és Canadában hárman tudnak magyar könyvet angolra fordítani. Evek óta nem jelent meg itt jelentős magyar könyv, az itt élő kitűnő magyar írók műveit sem adták ki.” Ugyanez a helyzet más népek irodalmával is. A könyvek kiadását, értékelését politikai szempontok, az üzlet szabja meg. A levél szerzője sem tagadja, sőt állítja az irodalom és a politika szerves kapcsolatát. Nincs politikamentes irodalom. Csak azokat a műveket részesítik megbecsülésben, amelyeknek politikai mondanivalója kedvező a kapitalista világ számára. „Csak akkor szakítják át a fátylat, ha egy kommunista országban kiadtak valamit, ami a rendszert bírálja, vagy egy ilyen kézirat külföldrp kerül, az ilyenek szerzőit ünfteplik. Tolsztoj és Csehov nem kaptak Nobel-díjat, Bunyin volt az első orosz író, aki megkapta — mert emigráns volt. Most a kiváló Paszternák kapta egy jó, de nem kiváló regényért. A Csendes Don nem keltett olyan feltűnést, mint a közepes Du- duncev könyv: Nemcsak kenyérrel... mert ez a szovjet irodalmat bírálta” Mi soha nem tagadtuk az irodalom pártosságát, felvilágosító nevelő szerepét — ez tükröződik könyvkiadásunkban is: mi is szívesen foglalkozunk olyan könyvek kiadásával, amely leleplezi a kapitalista társadalmat. Az igaz, hogy a mi munkánk könnyebb: nincs szükségünk arra, hogy másodrendű írók műveit előnyben részesítsük csak azért, mert azok politikai szempontból minket igazolnának. A kapitalista társadalom bemutatásában, leleplezésében nekünk a legnagyobb, és elsősorban nyugati írók segítenek. A disszidált magyar írók egyik kedvenc jelszava az „írói szabadság” követelése volt. E levél, foglalkozva a disszidált magyar írók munkásságával, megmutatja, hogy „a szabad földön” a magyar írók a pénz, az üzlet szolgálatába álltak. Azért fizetnek, ha a kommunizmus, a Szovjetunió ellen írnak — hát így is cselekednek. Hogy sokszor hamis tényeket, qeveket használnak fel? — istenem, valamiből élni kell... „1956-ig a külföld nem törődött a magyar írókkal, de most az új emigránsokat megrohanta az üzlet és a propaganda. Minden kiadó egy könyvet akar, minden illusztrált lap egy c’kket: hogyan győzik le a hatéves kölykök a szovjet hadsereget, ávósMagyar újságíró az Északi-sarkon
