Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-27 / 227. szám
Yag&rqap, 1959. szeptember 87 R’ÜZ.v M Aül AKOK8ZÁG s A NYOMORULTAK Victor Hugo világhírt? regényének legújabb filmváltozatát — Jean Gabin-nal a főszerepben — a közeljövőben mutatják be. AKÁC ISTVÁN: ÖRÖM Szép kedvesemre ráfaull az alkony aranyából. Ahogy lép karcsú lába* kivirágzik a járda; Boldog vagyok, hogy véle lehetek újra végre, szívem dalát az utca kacagva visszhangozza« Ó, olyan szép most minden, gondom, bánatom nincsen, színekben ég a város, minden olyan varázso6. Dalolnék, mint a gyermek, felejtem, holnap elmegy Budapestre a drága. — Hát elmegyek utána? BORSODI GYŰ BJfe Gondolatok a fegyverekről Jönne tehát egy tiszta óra és fehér rózsákat szórna a régi harcmezőkre? Kinek bombája van. kinek csak botja, ökle, gyilkoló dühét elvetné mindörökre? Többé senkise támad, csak szánt, vet, épít gyárat, vagy cifra furulyát farag? Áldott legyen az 6 vetése! Jó földbe hull a mag, Béke kell, béke, béke. nem véres harag! Átkozom az ősdorongot, amely testvér-főre sújtott. A köpját, mely vért eresztett, mindent, amiért háborúztak, az aranyat, a keresztet, az őrült vezér-agyvelőket és Helénát is, a szép testet. De áldom azt a születendő új kort, mely talán eijő, Ágyú és puflfcabogiya Mert ritka vendég nálam örömvirágos áram, lágyan szemébe nézek, sa mint boldog megigézett? huM eléje A vad halált is lefogja, pedig csak mosoly irt az virágét tart a jobbja. tjUKA MW9&* GELLÉRI ANDOR ENDRBl VARÁZSLÓ, SEQITS (ÖSSZEGYŰJTÖTT NOVELLÁK* elléri Andor Endre a magyar irodalom legcsodála- 'Sf' tosabb jelenségei közé tartozik. Csodálatos már csak azért is, mert tragikus halálával lezáratlanul maradt életműve ellenére olyan művek maradták ránk a fiatal írótól, amelyek indokolttá tették összegyűjtött novelláinak kiadását. Az emberek magukban mindig szövik a mesét. Különösen pedig akkor, amikor nehéz a munkájuk, fárasztóan ugyanazokkal a mozdulatokkal kell a nagymosodában tisztítani a mulatozó társaságok összepiszkolt abroszát, vagy a tüzet rakni szüntelen a kemencében vagy csak reménytelenül sétálni, néhány perecet árulva az óbudai utcán. És úgy érzik, hogy ez megváltozhatatlan. Kevesen vannak, akik azt a tudatos jövőt látják, melyet József Attila, aki efelé akarta vezetni emlékeztetőül felemelt ujjával az álmodozó írót. Ezek az emberek a benzingőztől részegen álmot látnak, így szerzik meg a sorstól a maguk részesedését, — mint a fiatal nászuta- wk, akik a Hűvösvölgybe utaznak kölcsönkért fillére- ken. Tehát a mese megvan, és nem is időtlenül lebeg az emberek felett, hanem kézenfogva, sőt összeölelkezve a valósággal; átjá/tszanak egymásba, a legnehezebb munka szüli a legszebb álmokat, és az álmokra következik a f legnehezebb ébredés, — hisz az ifjú férjnek is meg kell adnia a jövőhéten a mosónőnek nászútja kölcsön filléreit. f> zt a mesét pedig csak az írhatja meg, aki meg is ^ élte. Csak az álmodhatja végig, aki végig is szenvedte. Aki ismeri a munkanélküliség bizonytalanságát, a nagymosoda foifóan nyomasztó levegőjét, aki ismeri a szerelmet, mely torzzá silányul, mert nincs meg a pénz, mellyel egy családot el lehetne tartani... aki élte a kapitalista körülmények munkáséletét. Csak az tudja ezeket a meséket (i maguk realitásában előadni. így pedig a fantázia mar el is vesztette öncélú jellegét, hg szokatlanul is, ha furcsán is, de, a valóság ikertestvéreként mutatkozik be. \ Ezt a művészetet Gelléri Andor Endre műveiben teremtette meg századunk, — ezért is csodálatos jelenség, így érthető az az állandó vibrálás elbeszélésének két eleme között, az állandó áttünés egyikből a másikba, — ez határozza meg novelláinak felépítését is. Ezek nem lehetnek kipoéntírozottak, melyeket gondos előkészítés után épít fel írójuk az utolsó csattanóra. Mégis kerek egészet alkotnak, a tökéletesen lezárt mű benyomását hagyják maguk után. A legjobb Gelléri novellák olvasásakor nem azt csodáljuk, hogy milyen nagyszerűen használta ki az adott témát, milyen frappánsan oldotta meg feladatát, hanem azt, hogy az elé tűnő szituációról vagy jelenségből mennyire hiánytalanul elmondott mindent, az utolsó pont után semmi hiányérzetünk nem marad, vége a fejezetnek, következhet a következő. Gelléri'novellád mind egy-egy regényfejezet, az egész k soha nem íródott meg. És ha talán tovább él, akkor sem ' alkotott volna nagykoncepciójú regényt. Első regénye a Nagymosoda, majd töredfais önéletrajza az Egy önérzet története is csak jólsikerült elbeszélések láncolata. A Gelléri mű helye a kettő között van. Több az elbeszélésnél, mert mindent benne érzünk. melyet más talán egy regényben is csak nehezen tudott volna elmondani. De épp ez a kipoentírozott lezárás nélkül kidomborodó teljesség nem tud részletté lefokoeódni. Bármennyire is regényfejezetnek is érezzük, ha folytatást próbálnánk hozzá ragasztani, azonnal kínosan kezdene sántítani az egész. (Nagymosoda.) Ha pedig csak a szereplő személyek azonossága kapcsolja össze (és némely lírai kötőanyag) akkor pedig a füzér nyújtható, vagy megszakítható a művész termékenysége, vagy tragikusabb esetben a külső körülményektől függően. (Egy önérzet története.) fibböl következően a tragédia fogalma is új értei- ^ mezést kap a Gellérivműben. Nála még a halál jelensége sem tragikus, csak átmenet, átváltozás új alakká, mint a kemencébe ugró pék történetében, aki az így felszálló füsttel akarja szerelmének jelezni a jó időt, hogy az megcsalhassa őt. (Füst.) És oly csendesen akasztja\fel magát elázott perecéiért az öreg árus egy eltévedt vak fuvolás kísérete mellett, hogy halála is szépen beleolvad az eső utáni esi és f uvolaszó hangulatába. (Epreskert.) És ezzel mégcsak véget sem ér az elbeszélés. Mert az élet és halál egymásba játszhatnak át a mesében, de van egy valóság, amely még ezután is előkívánkozik. És itt találunk rá a tragédiára. A félresikerült életek az álomba, és ha az sem elég, még tovább, a halálba menekülnek. Nem tudatosan, hanem az álmot folytatva, mint Angelov az érzékeny kelmefestő, Vagy a pék, és a perecárus. Az ő álom-halálukat a kívülállók pusztulásnak érzik, ez az ő számukra a valóság. (Ilyen valóság képekkel is záródnak novellái, pl. Mesz- szeség.) De honnan jutnak el ide, hol az ok? Az öreg pereces halála után ezt olvashatjuk; „Reggelre nem maradt perec — remegő kezek, tolvajló tenyerek, éjféli ujjak meglakomázták a halotti tort, mert sok vándor van az éjben...” És olvassuk csarfvégig Vera naplóját, lit az ok, és ebben van a tragédia: A keserves valóságból a kényszerű átlépés az álomba, az öntudat feladása —* a többi már csak a működésbe lépő illogikus fantázia logikus folyamata, melyet nagyszerű pontossággal tudott Gelléri bemutdtni. / Ez az alap, mint általános közérzet fűzi össze a témában és stílusban olyannyira szerteágazó novellákat. Van amelyikben a mese, a fantázia szüleménye csak önmagában jelenik meg, a másikban pedig megmarad végig pontosan a valóságnál. De mondataiban akkor is megtaláljuk a keveredést. Legreálisabb elbeszéléseiben is valami jelző vagy kép bukkan elénk, mely visszavisz költői világába, de leggroteszkebb ötleteiben is a legreálisabb, sokszor a munkáséletből vett motívumok kötik vissza a valósághoz. (Ptílussajátságai bármennyire is hasonlítanak a kü- & lönbözö irodalmi irányzatok képviselőire, ő sohasem másolt, nem példákat követett, hanem művészete a kor követelményéből született meg, nem a kiutat nem találó polgárok lázálmaként (mint pl. Franz Kaffka és Kosztolányi novellái), hanem a felszabadulásig még nem jutott munkásság álomvilágának megrajzolójaként. kabdebú lúrAnt Cirkuszhercegnő Kálmán Imre nagyoperettjével nyitott a színház a vasgyári Művelődés Házában BIZONY NAGYON POROS MAR a Brammer és Grünwald szerzőpár szövegkönyve, még Szedő Lajos és Szécsi Lajo6 porolgató. átdolgozása után is. Talán nem is a legszerencsésebb kézzel végezték az átírást. Mindenesetre Kálmán Imre muzsikája sokkal különb szöveget értje- 'melné. Olyan szövegkönyvet, amely- 'nek együgyűségében is nehezen köpethető meséje, erőszakolt fordu- 1 lat-sorozata, mesebonyolításának 'csikorgása nem zavarna meg mind- 'untalan az örökéletű dallamok él- 1 vezetőben és a már-már bosszúságot kiváltó — többségében rossz — 'szóvicc-áradat helyett a humor ne- 'mesebb fajtájával keltene derűt. • 'Mondjuk meg kereken: a Cirkusz- hercegnő szövegkönyve nem alkalmas a ma színpadára. Még annyira sem, hogy létjogosultságáról egyáltalán vitatkozni érdemes lenne. Ami mégis színpadra menti, az a gyönyörű zene, amely leköt, elringat, szórakoztat és mérsékelni képes * a szövegkönyv bárgyúsága okozta bosszúságunkat. Nem mondhatjuk, hogy nagyon szerencsésen választott a Miskolci Nemzeti Színház, amikor az 1959— 60-as színházi évadot ezzel a nagyoperettel nyitotta meg a vasgyári Művelődés Házában. Ez az operett lesz a színház újdiósgyőri kényszerű vendégszereplésének utolsó darabja és ha elfogadjuk mentségül, hogy a színjátszásra teljesen alkalmatlan hodályban kénytelen a színház állandóan látványos _ nagyoperettet játszani, hozzá kell azt is tennünk, hogy gondosabb utánjárással az operett-italomban esetleg alkalmasabb darabot is találhattak volna a diósgyőriektől való búcsú zásra. A választás — bizonyára valamilyen megfontolás alapján — mégis, a Cirkuszhereegnőre esett és szeretnénk hinni, hogy ezzel a darabbal lezárul egy korszak a Miskolci Nemzeti Színház életében.; Egy olyan korszak zárul le, amely — különböző kényszerítő körülmények folytán — elsősorban a látványos, kápráztató szórakoztatást szolgálta és felváltja azt az újjáépített színházépületben az évszázados miskolci színházművészet haladó hagyományainak és az új, szocialista kultúrának ápolása és terjesztése a fejlett, korszerű színházművészet művészeti és technikai eszközeinek alkalmazásával. Olyan színházművészet váltja fel, amelyben minden műfaj — köztük az operett is —• művészibb bemutatásban szolgálja majd a közönség szórakoztatását és nem utolsó sorban: nevelését, és a közönségsiker is — amely a Cirkuszhercegnő vasgyári" előadásánál is feltétlen ’ bekövetkezik — mind értékesebb tartalmat nyer. A MISKOLCI ELŐADÁS csak részben tudta feledtetni a darab hi- ; báit. Az előadás egyes összetevői —• a zene kitűnő tolmácsolása, néhány remek táncszám és néhány szereplő ijó játéka, illetve énekművészete — i felébekerekedtek a produkció egérének és ezek teszik az előadás iegészét, a hibái ellenére élvezhetőivé és biztosítják számára az előrelátható közönségsikert. A jó összetevők* mellett, rossz, káros hatásúikat is találunk és úgy érezzük, Inem szüksegtelen, ha Mindkettőről (Szólunk néhány szót. v 1 Az operett előadását vendégművész rendezte: Gyuricza Ottó. • Ugyancsak ő készítette a daráb • koreográfiáját is. Mint koreográfus, • minden dicséretet megérdemel. Á • darab táncai döntő többségükben • ötletesek, Szépek, látványosan új• szerűek. Csaknem minden tánckari • szám vastapsot vív ki magának öt• letességével és a színház tánckará• nak ragyogó bemutatásával. Méltán • éri el a legnagyobb sikert a máso• dik felvonás fináléjának tempera• mentumos orosz népi tánca. Nem • sokkal marad mögötte sikerben és • művészi értékben a komikus „test• őr-tánc” sem. Ügyesek, művésziek, • a kartáncokon kívül, a szereplők • táncai is. Egy táncnak a beiktatásáénál, illetve a színre való behozataláénál éreztünk erőltetettséget: az első • felvonásban, amikor a táncoskomi- •kus foxozni tanítja a táncosnőket. •A koreográfus mellett feltétlen a •legmagasabb fokú dicséretben kell • részesítenünk a tánckar tagjait. t Gyuricza Ottó rendezői munkájú-. (ról — sajnos — nem nyilatkozha► tunk ilyen értelműén pozitív módon. I Kétségtelen, hogy nagy igyekezettel I próbálta a szövegkönyv gyengéit át- I hidalni, elviselhetőbbé tenni, de I fáradozását kevés siker koronázta. ► Nem tudott segíteni a darab alap- I vetően rossz szerkezeti felépítésén, ) a túl hosszúra és túl zsúfoltra sike- ) rült első felvonáson, az első kettő >és a harmadik felvonás közötti töré► sen. A rövidke harmadik felvonás ► szinte mintha külön élne a darabtól; ► míg a másik kettőben halmozta a I tömegjeleneteket, addig a harmadikba már csak a négy főszereplő és három, eddig nem látott szereplő jutott, pedig a kertvendéglőbe ugyancsak elkelt volna néhány, vendéget alakító néma szereplő. Az első felvonás — részben a többszöri színpadforgatás miatt — szétesik* a szereplők feleslegesen sokat mászkálnak a sok díszletlépcsőn, a cselekmény sodra erősen hullámzó. A f második felvonásban ezt a hibát némileg kiküszöböli, bár a dialógusok itt is erősen döcögnek helyen- kint. Általában az egyenetlenség nyomja rá a bélyegét a rendezésre. Igaz, ennek eredője sok esetben a gyenge libretto, amihez a rendezőnek — esetleges jószándéka ellenére is — bizonyos fokig ragaszkodnia kellett. KÁLMÁN IMRE nagyszerű muzsikájának tolmácsolása a színház zenekarának kitűnő munkáját dicséri és egyben nagysikerű bemutatkozása Kalmár Péternek, a színház új karmesterének is. Kalmár Péter ez alkalommal először dirigálta színházi közönség előtt a miskolci színházi zenekart. Remek, dinamikus, szuggesztív vezényletével a zenekar úgy szólaltatta meg Kálmán Imre fülbemászó melódiáit, hogy érződött: a dirigensi pálca olyan ember kezében van. aki a halhatatlan mesternek kijáró tisztelettel, nagy művészi hozzáértéssel közeledik a műhöz és annak tolmácsolásához egész művészi lényét adja. A viszonylag kis létszámú zenekar (a vonósok, elsősorban a prímek számát nem ártana emelni!) Kalmár Péterrel az élén, emlékezetesen művészi munkát végzett. Az előadás nagyon szép, tetszetős, ízléses díszletei Ütő Endre díszlet- tervező már sokszor megtapsolt művészetét dicsérik. A pompás, korhoz és környezethez illő, nagyszerű jelmezekért H. Mészáros Margit tervezőt dicsérjük. Az előadás egyes szereplőinek, Illetve az általuk ábrázolni kívánt, darabbéli figuráknak részletes elemzésére nincsen módunk, mert éppen szövegkönyvi elnagyoltságuknál fogva, a darab egyes alakjainak jellemrajzi és egyéb körvonalozottsága jóformán csak az operett-sablonokra korlátozódik. Az' egyes szereplők zömükben művészetük legjavát nyújtva leheltek életet a darab papi rfiguráiba. A címszerepben, Fedora nagyhercegnő alakjában Kom- lóssy Terit láttuk. Kitűnő szopránja nemesen csengett énekszámaiban* énekéből, játékából érzelemdús melegség sugárzott, a főúri köntösben is érző, egyszerű embernek maradó, szeretetre, igaz emberségre vágyó asszonyt állította elénk, szerencsésen valamivel többet is adott, mint azt a hiányosan rajzolt figura megkívánta. Kenderessy Zoltán kulturált hangján szólaltak meg Mister X dalai, örömmel hallgattuk minden számát, de szeretnénk ha bizonyos fokig játékművészetében is felzárkózna önmaga énekművészete mellé és szövegkönyvi alakját valamivel több emberi melegséggel telítené. Fehér Tibor sok humorral kelti életre a kissé agyalágyult Vladimir nagyherceget. Sok derűt fakasztva komédiázik, felvonultatja nevettető művészetének sok-sok eszközét, de nem követne el szentség- törést a szövegírókkal szemben, ha valamicskét szűkkeblűbben bánna a szótréfákban, nyelvbotlásokban megnyilvánuló, . tagadhatatlanul olcsó humorral. Az operett kéf vidámságot keltő, táncos figuráját, a szub- rettet és a táncoskomikust Fontos Magda és Boross János formálja. Bo- ross — mint mindig — remekül táncol, sokat mókázik, énekel, egész játékán elsősorban a rutin érződik. Fontos Magda igyekezettel követi ebben, de még nem zárkózott fel mellé. A harmadik felvonásban Ná- dassy Anna nyújtott nagyon kedveset a bécsi vendéglősné alakjában. Énekművészete, játéka arra a kérdésre indukál: miért látjuk olyan ritkán és miért olyan kis szerepekben? Remek kabinetfigura Bánó Pál öreg pincére és üde színfolt Vas Mari kis, szemtelen pikológyereke. A további kisebb szerepek alakítói közül Sárközi Sándor — rövid énekszámával feltűnő — manézsmeste- rét, Mikes Béla cirkuszigazgatóját, Palotay László adjutánsát, Kovács László, VinCze Pál és Pákozdi János tiszt-„triumvirátus”-át, Várkonyi Gyula őrmesterét és Bodrogi Zoltán káplárját említjük meg. * MÉG MA ITT, HOLNAP OTT —. oly mindegy... — így énekli Mister X. Igen, még ma a vasgyári alkalmatlan helyiségben, de holnap már az újjáépített nagy színházban szerepel a színház és egyáltalán nem mindegy, hogy mivel és hogyan. Erre gondolunk, amikor az utolsó vasgyári darab után az „igazi” miskolci színházat várjuk, Benedek Mid
