Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-26 / 226. szám
•> ESZ AKM AGY ARORSZ Av„ Szombat, 1959. szeptember 26. PlNTEk —b/ffBO: XLVll. A Keresztény Front azonban a ^ továbbiakban is ragaszkodott a hercegprímáshoz. Az ellenforradalom leverése után is sűrűn találkozott az Előkészülők Tábora: vitat- kozgattak, töprengtek, hogy mit kellene tenni. Szó, ami szó, nem voltak megelégedve Mindszenty rádióbeszédével. Nagyon drasztikusnak tartották. Lám, milyen jó lett volna, ha a hercegprímás úr tudomására hozhatták volna a Keresztény Front politikai elképzeléseit, amelyben mégis csak sztaniolpapírba van csomagolva á lényeg, ami túlságosan durván tűnt elő Mindszenty beszédéből, ellenszenvet váltva ki sok emberből, akiket „megfertőzött a kommunista propaganda.” — Nem baj. majd a legközelebbi rádióbeszédben kivívja a rőkonszen- vet a hercegprímás úr — biztatta társait Soltész. — Ez bizonyára így lesz — csatlakozott Soltész véleményéhez dr. ‘Kováts Tibor. — Éppen ezért javaslom, hogy most forduljunk eminenciás urunkhoz, hogy még kényszerű magányában olvashassa levelünket. Tudja meg, hogy mi mellette állunk és legyen tisztában elképzeléseinkkel. 1956 karácsonyán fogtak hozzá a lévél megírásához. Hárman írták: Soltész Jenő, Szigeti Imre és dr. Kováts Tibor. Alaposan beleizzadtak, amíg elkészítették. De azután Sol- Srez diadalmas hangon olvasta fel társainak a lenéi végleges formáját: MAlulírottak felkeressük sorainkéi Eminenciás Urunlcat kényszerű magányában, ahol bizonnyal készül most arra, hogy a végleges felszabadulás napján ismét a hívők elé lépjen, amely mint vezetőjét, példamutatóját és nagy áldozathozóját tiszteli és szereti. Azon a napon ismét hallani fogjuk Eminenciás Urunk szózatát, mint ahogy hosszú évek várakozása után végre ismét hallhattuk nemrégiben. Alázattal és tisztelettel szeretnénk most felajánlani szerény segítségünkét ahhoz, hogy ez a szózat minden tekintetben és teljes mértékben olyan, lehessen, amit az akkori nagy történelmi forduló is megkívánt.” A levelet már nem tudták eljuttatni Mindszentynek. Ismét letartóztatták őket, börtönbe kerültek valamennyien, legalábbis azok, akik nem hagyták itt az országot, s nem cserélték fel a Keresztény Front holnapi álmait a Nyugat mai realitásával. Soltész csak a börtönben dúdolhatja saját szerzeményű Frontindulóját. Titkos utakon Hallottad, hogy a főosztályvezető elvtárs dél-amerikai körútra indul? ■— újságolta nagy örömmel a titkárnő kolléganőjének. — Na, akkor legalább megszedi magát ezen a külföldi úton — szólt a másik. — Nem olyan ő. A napidíjat mindig elkölti kint, és mindig üres kézzel jön haza. — De azért neked szokott hozni valamit, nem ? — Azt hiszed? Még sohasem kaptam tőle ajándékot, pedig 1946 óta mellette dolgozom. Rideg, morc ember, de tisztességes. A múltkor itt volt a felesége, beszélgettünk, és az is azt mondta, hogy neki sem hoz soha semmit. Nem akarja, hogy ráfogják: csempészkedik a határon. — Az én főnököm is mondta már néhányszor, hogy N. Tóth főosztályvezető nagyon óvatos ember. Húszszor megrág mindent, mielőtt mondana valamit, vagy cselekednék... — Tudod, a vezető állású embereknek óvatosaknak kell lenniök. Vigyázni kell a főnökök előtt, s tartani kell magukat a beosztottak előtt... Nem lehet parolázni... öt éve dolgozunk együtt, de az öt év alatt még egyszer sem hallottam tőle. hogy „Ilonka így, Ilonka úgy”. Csak: „Tamási elvtársnő”. — Mégis szólhatnál neki, hogy legalább néhány pár nylonharisnyát ... — Én aztán nem szólok neki, az biztos. A pletykálkodást telefoncsörgés szakította félbe. N. Tóth Ferencet a miniszterhelyettes kérette magához. Ilonka beszólt neki... — Tóth elvtárs. maga jó szakember — kezdte a miniszterhelyettes miután leültette. — A dél-amerikai út során jelentős üzleteket kell kötnie ... — De hát ez nem az én ügykörömbe vág — szólt közbe N. Tóth. — Az ön tudása a mi számunkra nagy érték. És a felszabadulás óta, amióta körünkben dolgozik, megmutatta. hogy tisztességes, jó szakember. Ezért esett a-választás önre. Ha ez a hosszú út sikeres lesz, azon leszünk. hogy a jövőben is ön kösse le a dél-amerikai üzleteket. Néhány nap múlva Tóth Ferenc repülőgépre ült és Dél-Amerikába utazott. Felkereste az itthon kijelölt üzletfeleket és két hónapi kinti tartózkodás után megismerkedett Enri- gue Real de Azua dél-amerikai üzletemberrel. Jó barátságot kötöttek, s a magyar főosztályvezető többször felkereste a dél-amerikait annak lakásán. Egy alkalommal az üzleti beszélgetések kapcsán a politikára terelődött a szó. — Maga rendkívül tetszik nekem, jó kereskedő — kezdte dicsérni a dél-amerikai N. Tóth Ferencet, miközben a forró feketét szürcsölgették. — Talpraesett a tárgyalásoknál, és nem hagyja magát. Mondja meg nekem őszintén, miért küzd minden centért ilyen kegyetlenül, hiszen magának abból az égvilágon semmi haszna sem lesz ... — Már csak megszokásból... — Hogyhogy megszokásból? — öt esztendő alatt a vérembe ivódott, hogy a rámbízott feladatokat kötelesség szerűen végrehajtsam. 1945 előtt is állami szolgálatban voltam, majdnem húsz esztendeig: megszoktam, hogy feletteseim utasításait végrehajtsam. Jó szakembernek ismertek el akkor is. most is. — Hol dolgozott 1945 előtt? — A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban. Devizaügyekkel és külföldi ügyletekkel foglalkoztam. — Mennyi volt akkor a fizetése?- —- Jóval több. mint most. Pedig most sem kevés ... — Hát akkor elvből csinálja most? — Elvből... egy fenét. Elvből utálom őket. De tudja, hogy van az... Az ember szél ellen nem igen... Egyelőre bele kell nyugodni abba, ami van.. — Látszik önön. hogy igazi úriember. Hány nyelvet beszél? — Ötöt. — És miért nem hasznosítja tudását itt Nyugaton? — Ha módom lenne rá. megtenném. de a csalétA.... — Akkor valamit mégsem értek teljesen. Ha ön utálja a kommunis- tálzat, miért igyekszik ilyen nagyon? — Ezt én sem tudom megmagyarázni. — Talán az előmenetelért? Hiszen ön nagyon fontos tisztségben van... — Meg akarom''ezt tartani... N. Tóth már szállodájába készülődött vissza, amikor beállított Azua lakásába egy angol. így mutatkozott be: Charles Donovan. Azua régebbről ismerhette, mert meleg kézszorítással üdvözölte. A beszélgetés tovább folytatódott, most már hármasban. Donovanról Azua mondta el, hogy angol üzletember, de rövid idő óta a dél-amerikai követségen dolgozik, mint kereskedelmi tanácsos. Egészen belemelegedtek a beszélgetésbe. Kitűnt. hogy a Kelet és Nyugat dolgairól szinte egy véleményen vannak. N. Tóth alaposan belelovalta magát, szidta a kommunistákat, a Magyar Népköztársaságot, . mint a bokrot. • Enrigue Real de Azua lakása e beszélgetés után egy állandó vendéggel, N. Tóth Ferenccel szaporodott. Hármasban igen jól érezték magukat. Megértették egymást. A főosztályvezetőnek feltűnt, hogy Charles Donovan igen-igen szorgalmasan érdeklődik életének egyes részlet- kérdései felől. De nem tulajdonított ennek semmi különösebb jelentőséget ... Teltek a hónapok, tárgyalásokra járt, esténként pedig Azua lakására ... Hosszú ideje volt már kint Dél- Amerikában, több országot is bejárt, amikor egy este ismét összejöttek és Donovan így szólt N. Tóth- hoz: — Tea múltkor azt mondtad, hogy a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztériumban dolgoztál. Akkor bizonyára emlékszel még az anaol követség kereskedelmi tanácsosé,ra. Mister Johnsonra. Nem? (Folytatjuk.) sége és ellátása jelentősebb problémáit, különös tekintettel a fogyasztás és áruellátás földrajzi kérdéseire. A magyar földrajztudomány története országos viszonylatban sincs feldolgozva, de méginkább elmaradott Borsod megyében. Ennek pótlására vállalkozott Frisnyák Sándor, aki az évkönyv oldalain megjelent Borsodi földrajzírók a XVI—XIX. században című írásában ad számot két esztendős kutató munkájáról. A XVI. században munkálkodó szikszói iskola- mester Benczédi Székely István működésétől kíséri szemmel Borsod földrajzíróinak tevékenységét a tanulmány szerzője s,agföldrajztanítás történetéről nyújt leginkább átfogó képet. Teljességre nem törekedhetett, ahhoz szűknek bizonyulna az évkönyv kerete, mégis sajnáljuk néhány érdemes geográfus kimaradását e szintézisből, például Nogel Istvánt, aki oroszországi, balkáni utazásairól jelentetett meg könyvet 1847-ben, vagy Kovács Mihály mezőcsáti orvost, az első magyar ásványtani lexikon szerzőjét. A kötet további részében Szabó Gyula és dr. Szász Gábor megyénk éghajlati viszonyairól közöl értekezést. Statisztikai anyagát mezőgazda- sági szakembereink — főleg, akik a termőtájkutatás problémáival és a mezőgazdasági tájtermeléssel foglalkoznak! — jól hasznosíthatják mindennapi munkájukban. E cikkből az is kitűnik, évtizedek méréseinek ösz- szevetése alapján, hogy Borsodban van hazánk leghidegebb területe, ez pedig a Hernád-vÖlgy. Igen nagy érdeklődésre számíthat dr. Karádi Józsefnek a borsodi iparvidék munkaerőellátásának földrajzi és népesedési kérdéseiből írott tanulmánya, továbbá dr. Kiséry Lászlónak a Harangod vidékéről írott elemző cikke. Ezeken kívül Bodgál Ferenc, Balázs Zoltán, Borbély Sándor, ifj. Rimányi Jenő, Gazdag László és Kuchta Gyula rövidebb lélegzetű, de hasonló gonddal és szeretettel készült munkái szerepelnek még a 60 felvétellel, rajzzal színessé tett tudományos kiadványban. És csak azt sajnáljuk, hogy igen alacsony az Évkönyv példányszáma, hiszen megyénk földrajzosain kívül haszonnal forgathatnák azok a túristák, természetbarátok, városlátogatók, akik évről évre Miskolcra, vagy a Bükk természeti kincsekben gazdag vidékére jönnek. Jövőre nem árt majd erre a feladatra is gondolni a kötet szerkesztőinek! Farkas Gyula ♦ Igen ízléses köntösben, a tavalyi- inai vaskosabb terjedelemben most | jelent meg könyvárusi forgalomban a »Borsodi Földrajzi Évkönyv 1959 esz► tendei kötete. A 100 oldalas mű- »gazdag anyaga arról tudósít, hogy »egyre inkább élénkül Miskolcon és ► Borsodban a földrajzi kutató, rend-, ► szerező munka és néhány év alatt ► ütőképes, jelentős feladatok megoldására alkalmas szakíró gárda fejlődött ► ki a Magyar Földrajzi Társaság helyi ► osztálya, illetve a TIT földrajzi szakosztályának égisze alatt. Mivel több ► olyan írás látott napvilágot a kötetében, mely szélesebb körben is érdeklődést kelthet, szükséges kicsit elidőznünk egy-egy tanulmánynál. | A Borsodi Földrajzi Évkönyv Kór• páti Zoltán TIT megyei titkár bevezetője után, elsőként Peja Győző * kandidátus tollából közöl nagyobb ► lélegzetű munkát a Miskolc-diósgyőri tmedence felszínformáiról. A cikk különös jelentőségét az adja meg, hogy >Miskolcról és közvetlen környékéről |egyetlen átfogó földrajzi tanulmány \sem jelent meg eddig. Ez az első korszerű összefoglalás a Miskolc-diós- l győri táj, a Szinva-völgy, Avas, Bá- ►nyabükk, Perecesi-völgy geomorfoló- \ giai viszonyairól. Értékét nagyban t növeli a sok metszet, tömbszelvény, J melyeket nemcsak a geográfusok, l földrajztanárok, hanem a lakóhelyiismeretet tanító általánosiskolai ne- \ velők is felhasználhatnak. é Ügyesen kapcsolódik e cikkhez, s á ► szerkesztők helyes elképzelését iga► zolja a következő három írás, melyek egyikében Miskolc topográfiai ► fejlődését rajzolja meg Komáromi ► József. A kis tanulmány értékes illusztrációja Miskolc első térképét ► mutatja be, melyet még 1759-ben készített Hugó Hazael korabeli mérnök. t Jó összefoglalása Miskolc népesség- Éföldrajzának Marjalaki Kiss Lajos, a ► soha nem fáradó idős kutató új műn- [kája, amelyből például kitűnik, hogy *a több mint ezer éves település, Mis- \kólc lakossága 896-ban 6—700 fő volt, ez hogyan alakult a közbeeső szá- ízadok folyamán, míg elérte a mai ► közel kétszázezres lélekszámot. A tanulmány a népesség fejlődésének be- l mutatása mellett ismerteti a régi ► Miskolc lakóinak foglalkozását a különböző századokban, így például ► megtudhatjuk, hogy a XVI—XVII. ► században a szőlőművelés és állat- tenyésztés mellett a város lakói iparira! is foglalkoztak, s a céhes ipar► rendszer a XVIII. században éli virágzását. A láncsort Kovács Mihály ► írása egészíti ki, statisztikai adatok ► tükrében mutatva be Miskolc népesm m -m m m -m mi -m, a.. a. Hány lakosa volt ezer éve Miskolcnakl Hol van hazánk leghidegebb pontja? — Miről tudósít a Borsodi Földrajzi Évkönyv most megjelent kötete — szolgáltatnak a dolgozóknak. Előreláthatólag feketekávét, illetve C- vitamin tartalmú csipkebogyóból készült édesteát. Ugyancsak a hideg idő . bekövetkeztével melegruhákat, vatelinosruhákat biztosítanak a szabadtéri munkásoknak. Az elmúlt évek során gyakran előfordult, hogy a hóviharok megbénították a közlekedést. Ilyenkor kevesen jutottak el a munkahelyre. Köztudomású, a diósgyőri kohászat számos dolgozója vidéki.’ Most biztonsági szempontból külön munkásszállást rendeznek be, ahová — rendkívüli időjárás esetén — el lehet szállásolni a vidékről bejárókat. Ezzel egy időben • megszervezik a munkásszálláson időző dolgozók: élelmiszerellátását is. Az üzemrészek részletes feladatterveinek megvalósítása biztosítja a kohászat zavartalan munkáját a téli; napokban. A tervszerű elokészüle-! tek az üzem vezetőinek, dolgozóinak ; gondos előrelátását tanúsítja, ami: nyilvánvalóan meghozza a maga ka-; matait. »♦i♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦»I Közlemény A BM Borsod megyei Rendőrfőka- 1 pitányság közli, hogy a megye te- ' rületén a motorkerékpárvezetői jogosítvány cseréjét 1959. szeptember 28-án befejezik. Azonban a jogosít- ! ványcserére a kiértesítés ellenére is sokan nem jelentek meg. Felhívjuk a megye területén lévő! motorkerékpárvezetők figyelmét,: hogy az alábbi A, B, C, beütemezés: alapján jelenjenek meg jogosít-: ványcserére. mert aki nem jelenik! meg a beütemezés szerint, annak! 1959. évben a jogosítványa nem lesz! kicserélve. A régi jogosítvány 1959.! deeember hó 31-én érvényét veszti! és 1960. január 1. után motorkerék-! párvezetésre érvénytelen. ! 1959. szeptember 29-én jelenjenek meg az: A, Á, B, C, Cs, D, DZ, DZS, É, É; 1959. szeptember hó 30-án: F, G, Gy. H, I, J, K; 1959. október hó 1-én: L, Ly, M, N, Ny, O, Ö, ö, Ö; : 1959. október hó 2-án: P, R, S, Sz, ) T, Ty, U. Ü; ! 1959. október 3-án: V, Z, Zs — be-) tűcsoportba tartozók. ) A jogositványcserére Miskolc, Ru- ) das László utca 10. sz. alatt kell ) megjelenni. ) Mindenki hozza magával: személy-) azonossági igazolványát, motorke- ) rékpárvezetői igazolványát, 3 darab) 6x6-os fényképet (szembenézet fö-) vég nélkül); 20 forintos illetékbé-2 lyeget. ) Megyei Rendőrfőkapitányság ) az utak karbantartását. A nagyko- vácsműhely korszerűsítési munkálatai továbbra is zavartalanul folynak; az intézkedési tervek meghatározzák a közvetlen tennivalókat az átépítés során. A kibontott falrészeket ponyvával és provizórikus megoldással kell helyettesíteni. Ez különösen fontos a nagy- kovácsműhely szempontjából, mert ez az üzemrész jelentősen bekapcsolódott az ország iparának dieselesítési programjába. Jelentős Ígéret kötelezi az üzem KISZ-fiataljait. Elvállalták a széntárolótelep megépítését és ezzel biztosítani lehet a téli energiaellátást. Gondoltak a dolgozók munkavédelmére A téli munka nem csupán termelési kérdés. A felkészülés során biztosítani kell a dolgozók megfelelő munkakörülményeit is. A gyár minden részén, ahol szabadban dolgoznak, melegedőket állítanak fel, a hidegebb üzemrészekben kokszkályhákban tüzelnek. Amint a hideg idő bekövetkezik és az egészség megóvása úgy kívánja, védőitalokat I Újabb tanfolyamot indít a megyei tanács ► ► A megyei tanács mezőgazdasági ► osztálya kétéves felsőfokú mérleg► képes könyvelői oktatást szervez. A ► tanfolyamot a résztvevők levelező► ként végzik és minden hónapban ► tartanak egy-egy konferenciát s ► azon vesznek részt. Az iskola októ► bér 1-én kezdődik. ► A mezőgazdasági osztály még ez ► év decemberében valószínűleg bent► lakásos képesített kényvelői tanfo• Iyamot is szervez majd a zsámbéki ► vagy nagytétényi iskolában. Utazik a gyárkémény! ban meg lett az eredménye, egy nagyszerű ötlet formájában. E szerint most lebontás nélkül, állóhelyzetben, állványok segítségével szánokon csúsztatják a kéményt leendő helyére. A munkálatokat a Közúti és Hídépítő Vállalat végzi, az előkészületekkel együtt a kémény átépítési ideje 1 hónapról így 5 napra csökken le. A rendkívül érdekes műszaki megoldás eddig úgyszólván ismeretlen és méltó dicsérete a nagykovácsolóüzem műszaki kollektívájának! A Lenin Kohászati * Művek nagy- kovácsoló műhelyének fejlesztése bizonyos terjeszkedést is megkíván. A napokban komoly gondok előtt álltak az építők. A terjeszkedésnek egy magas, 5,5 tonnás vaskémény állta az útját. Ezen távozik el az izzító kemencék füstje. A kémény lebontása s mintegy 15 méterrel arrébb való felállítása egy hónapi munkát, egyben termeléskiesést jelentett volna. — Mit tegyünk? — kérdezték az üzem vezetői. A töprengésnek azonHa eljönnek a hideg napok, ebben a nagyüzemben is fokozottabb feladatot jelent a napi tervek végrehajtása, az egyenletes üzemvitel. Az üzem vezetői máris gondolnak a megnövekedett tennivalókra: az elkészült téli intézkedési programot már megvitatták a műszaki vezetők. A tervezetet a gyárrészlegek saját szükségletük, illetve kötelességeik szerint bontják le. A tervezet pontosan számbaveszi mind a műszaki, mind pedig a munkavédelmi szociális jellegű tennivalókat. A kettő együttesen biztosítja az akadály- mentes termelést. Helyes műszaki intézkedések Előfordulhat, hogy nagyobb mérvű hóesés akadályoztatja majd a közlekedést s bizony, ha nem volna tárolva megfelelő alapanyag, megbénulnának az üzemek, nagy veszteségek adódnának. Az intézkedési tervben lapozva, megtudjuk, hogy erre előreláthatólag nem kerül sor. Mintegy kéthónapi előretartással számol az anyagbeszerzés. December 1-ig kell biztosítani a kéthónapi tartalékot s a tartalékképzéshez máris hozzáláttak. A karbantartórészlegek máris hozzáláttak a külső szállítóbe- < rendezések, eszközök kijavítása- 2 hoz, hogy ezek munkája a télen < üzembiztos legyen. 2 Befejeződik a 3-as számú kohó ön-2 tőcsarnokának tetőjavítása is. Az2 egész üzemben pótolják a hiányzó) ablakszemeket, az acélöntődében 2 válaszfalat építenek az egészségre) káros huzat megszüntetésére. Lét-Í rehívtak egy 35 főből álló, úgyneve-2 zett akadályelhárító, brigádot. Ezek) a brigádok azonnal munkához kez-2 denek (a nap bármelyik műszaká-2 ban), ha az időjárás következtében« véletlenül közlekedési akadályok) vagy valamilyen üzemzavar lépne« fel. Ezzel egyidőben biztosítják az) üzem egész területén a tisztaságot,« Téli előkészületek a diósgyőri kohászatban
