Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-03 / 206. szám

ESZAK.MAUYAKUKSZACÍ csütörtök, iyay. szcptemoer a. Két hét múlva békekölcsönsorsolás Az Országos Takarékpénztár há­romhónapos szünet után rövidesén megkezdi a második félévi állam- kölcsönsorsolásokat. Az első, az ötö­dik és a hatodik békekölcsön 1959 második félévi húzását szeptember 19-én és 20-án. Budapesten a Ganz- Mávag művelődési házában tartják. Ezzel egyidőben kerül sor a Magyar Népköztársaság 4 százalékos kama­tozó törlesztéses kötvényeinek húzá­sára is. A három békekölcsönből a két nap alatt összesen 78 millió forint nyere­ményt sorsolnak ki. (MTI) Súlyos a helyzet Kalkuttában Mint már jelentettük, kedden sok­ezer ember tüntetett az éhség és a drágaság ellen. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a tüntetés valóságos felkelés­be csapott át. A rendőrség tüzet nyi­tott a tüntetőkre, hat ember életét vesztette, 63 súlyosan megsebesült. Kalkutta ostromlott városra emlékez­tet. A vijlanyszolgáltatás megszűnt, a villamosok, az autóbuszok nem közlekednek, s az utcákon felfegyver­zett rendőrjárőrök cirkálnak. A ha­tóságok megtiltották, hogy a Kal­kuttába érkező utasok a városba lép­jenek. Egy ifjúsági szervezet a rend­őrség erőszakos fellépése elleni til­takozásul 24 órás sztrájkot hirdetett. Magyar-albán légügyi egyezmény Tirana (MTI) Tiranában ünnepélyes keretek kö­zött kicserélték a Magyar Népköz- társaság kormánya és az Albán Nép­köztársaság kormánya között a pol­gári légiközlekedés szabályozása tár­gyában 1958 január 16-árt Budapes­ten aláírt és a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa, illetve az Albán Népköztársaság nemzetgyűlé­sének elnöksége által ratifikált egyez­mény megerősítő okiratait. (MTI) 711 -funkcionáriusok továbbképzése A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szervezete szeptember 3-i kezdettel háromna­pos szakmai továbbképző előadás- sorozatot rendez a járási TIT-titká­rok és funkcionáriusok részére. E rö­vid tanfolyam célja az őszi-téli évad ismeretterjesztő munkájával kapcso­latos elméleti és metodikai kérdések ismertetése, továbbá a TIT. Hazafias Népfront, nőtanács és az SZMT vidé­ki szerveinek együttműködésére vo- : kozó tervek megvitatása. A tanfolyam résztvevőit igen gaz­dag program várja. Ma délelőtt 10 órakor az ünnepélyes megnyitó után Dr. Réthy Endre, a TIT tudományos titkára „Világnézeti nevelés a termé­szettudományos ismeretterjesztés út­ján” címmel tart vitaindító előadást. Délután fél 3 órai kezdettel Kárpáti Zoltán, a TIT megyei titkára „Irány­elvek az őszi-téli ismeretterjesztő munkára” címmel tart előadást, majd este 6 órakor tudományos ismeret- terjesztő filmek vetítésével fejeződik be az első napi program. Szeptember 4-én réggel 9 órakor Kárpáti Zoltán, a TIT megyei tit­kára „Járási szerveink szervezeti munkájáról”, délelőtt 11 órákor Rad- nay Béla professzor (Bp.) „Az isme­retterjesztő előadások didaktikai és lélektani követelményei” címmel tart előadást. Délután fél 3 órakor Vog- ner elvtárs, az Országos Műszaki Választmány tagja ismerteti a mű­szaki ismeretterjesztés időszerű fel­adatait. Ezután a különböző tömeg­szervezetek kiküldötteinek részvéte­lével megyei koordinációs értekezle­tet tartanak, melyen dr. Mód Aladár egyetemi tanár, a TIT országos elnö­ke is részt vesz. Este 7 órakor film­vetítés lesz az Értelmiségi Klubban. A harmadik napon, szeptember 5-én Varró József mezőgazdasági mérnök, a TIT központi agrártudo­mányi szakosztályának titkára „A mezőgazdaság szocialista átszervezé­sével kapcsolatos feladatok” címmel tart előadást. A háromnapos továbbképző tan­folyamot és a megyei koordinációs értekezletet a TIT Értelmiségi Klub­jában (Miskolc, Széchenyi utca 16.) tartják. A meghívottakon kívül min­den érdeklődőt szívesen lát a rende­zőség. Nyugat-berlini egyetemek a hidegháború szolgálatában — Amerikaiak pénzelik a nyugat-berlini „Szabad Egyetemet* ­A nyugat-berlini, úgynevezett Sza­bad Egyetem rektora, Schenk pro­fesszor nem régen szükségesnek ta­lálta, hogy a hallgatók előtt kije­lentse: „a szabad világban élő bará­taink kételkedni kezdenek, hogy a Szabad Egyetemen még mindig ugyanazok a felfogások uralkodnak-e a szabad világot illetően, mint ame­lyeket az alapítók vallottak”. Kik alapították ezt a szabadnak nevezett egyetemet és mi ingerelte fel őket? Ezt az egyetemet 1948 novemberé­ben az Adenauer-klikk és a nyugati megszálló hatalmak közösen alapí­tották, hogy ily módon egy olyan in­tézménnyel rendelkezzenek, amely zavarja a demokratikus építő mun­kát Németország másik részében. Azon nyomban akadjak nagylelkű amerikai adakozók, akik bist osíi ott ák Ujj é a ligetben Az olvasóink közül bizonyára nagyon sokan látták a Magyar Jég- revű tavalyi miskolci vendégsze­replését. Sokan emlékeznek még a szép, látványos előadássorozatra. A Magyar Jégrevű újra felkeresi városunkat és szeptember 11-től — előreláthatólag — 18-ig vendég­szerepei a Béke téren. A hatalmas ponyvasátrat már 8-án felépítik és az előszervezés is felüti a napok­ban a tanyáját az IBUSZ irodájá­ban, a villanyrendőr mellett. A Magyar Jégrevű előadásában a már országosan ismert „Ujjé a ligetben” című látványos revűmű- sort látjuk majd, az ismert világ­hírű korcsolyázók szereplésével. A bemutató díszelőadás szeptember 11-én este lesz. a szükséges anyagi fedezetet e politikai célkitűzés számára. Az „egyetem” pedig a hidegháború és a NATO-politika ideológiai előőrsévé vált. Á „Henry Ford Épület” ma a nyu­gat-berlini Garystrasséri áll. Az inté­zet helyiségei nap mint nap az ame­rikai konszernek hatalmi igényeire emlékeztetik a hallgatókat. Az el­múlt évben a Fórd-a lapít vány az egyetemnek ismét égy 1,4 millió dol­láros (4,2 fniílió márka) adományt nyújtott át. Ezek a dollárok a legki­sebb ..mértékben sem tudományos célokat szolgálnak. Az összeget ugyánis a Kelét-Európai Intézet (itt készítik elő ideológiailag a szocia­lista tábor ellehi agressziót), a Politi­kai Tudományok Intézete (ez a kle­rikális-fasiszta elméletek legfőbb ter­jesztője) és az úgynevezett Amerikai Intézet között kell szétosztani. Az amerikai Rockefeller-alapít- vány már 1957-ben 133,000 márkát bocsátott- rendelkezésre a „marxiz­mus tanulmányozására” (vagyis a marxizmus meghamisítására). E ké­teshírű egyetem megalapítása óta az amerikaiak hozzávetőleg 20 milliót fektettek ebbe az intézetbe. . A nyugatnémet alapítványtevők szövetsége (ebben a szövetségben olyan pénzügyi hatalmasságok fog­lalnak helyet, mint Pferdemenges és Reuch) 100 ezer márkávál támogatta a Kelet-Európai Intézetet. „Német­országban hiányzott egy olyan inté­zet — írta 1956-ban a Colloquium nevű nyugat-berlini egyetemi újság —. amely egyesítette volna a Kelet kutatását a Kelet tanulmány ozásá­val. Berlin, amelynek szükségsze­J rűen kapcsolatai vannak Kelettel, ideális hely egy ilyen kutatóintézet számára. A berlini intézetben csak­nem valamennyi kart megtaláljuk, . 22 docens tanít szláv nyelveket és történelmet, kelet-európai művészet- történetet és jogot..szovjet or­vostudományt és szovjet pedagógiát”. Egészítsük ki a fentieket egy idé­zettel, amelyet az „Egyetemisták Nemzeti Szövetsége” (ez a szervezet a Szabad Egyetemen nyíltan fasisz- I ta szólamokat hangoztat) program já- j ból vesszük és máris világosan áll előttünk, mit értenek kutatáson és szabadságon ebben az intézetben: „Csatlakozunk ahhoz a követelés­hez, hogy rehabilitálják a Wehr­macht és a Waffen-SS tisztjeit, bo- 1 csássák szabadon az úgynevezett há- . borús bűnösöket és lépjenek fel azok ellen, akik Németország keleti terü­leteit áldozatul akarják dobni”. („Student im Volk” 1958. december). Az 1948-ban betiltott diákszervezet tevékenységét hamarosan újból en­gedélyezték és ezek ma nyíltan hirdetik ; a német nagyhurssoáxia I agresszív célkitűzéseit * i < Ami a kelettel való szükségszerű i kapcsolatokat illeti, elég egy pillan­tást vetnünk a hallgatók összetéte­lére és máris tisztában vagyunk a politikai háttérrel. A nyugat-berlini hallgatók 20 százaléka (a berlin- dahlemi ún. Szabad Egyetemen kb. 10,000 diák, a Műszaki Egyetemen pedig kb. 7 000 diák folytat tanul­mányokat) az NDK-ban vagy Ber­lin demokratikus részében lakik. Nagyjából ugyanennyi hallgató az NDK-ból disszidált és ezek jelentős részét nyíltan a NATO politikai cél­jaira használják fel. Persze a tenge­rentúli bőkezűséget .is elsősorban ők élvezik. Az egyetem, szabadsága töb­bek közt abban áll, hogy betöltheti a bonni kémminisztériu.m előretolt állásának szerepét, diákokat és tu­dósokat csábíthat el az NDK-ból és a külföldi kémszervek szolgálatába állíthatja őket. •'Világos, hogy ilyen körülmények közt a nyugatnémet főiskolákon a dollárokat azok a hallgatók és pro­fesszorok kapják, akik készek kiszol­gálni a bonni NATO-politikát. A többi hallgató szociális helyzete azonban épp annyira nyomorúságos, mint a Nyugat-Németországban élő egyetemistáké. A hallgatóknak mind­össze 10—15 százaléka részesül 30— 200 márkáig terjedő ösztöndíjban. A létminimum pedig 225—250 márka között mozog. A diákoknak több mint a fele kénytelen kevesebb, mint 250 márkából kijönni. Mellékkereset nélkül sok hallgató képtelén lenne tanulmányait folytatni. A diákok kénytelenek a legkülönbözőbb munkákat elvégezni, hogy könnyítsenek nehéz helyzetü­kön. így jöttek létre a „Tusma” és a „Heinzelmännchen” nevű vállalkozá­sok. A diák közönségszolgálat mun­karendje nyíltan kimondja, hogy mennyire meg kell alázniok magukat a diákoknak. „Jóhírünket nem utol­só sorban annak köszönhetjük, hogy valóban a közönség szolgálatára ál­lunk ... Minden munlcavállalónak azon kell lennie, hogy a megrendelőt kielégítse még akkor is, ha a meg­követelt szolgálat nem felel meg egészen a várakozásnak”. Az Aden- auer-féle CDU mögött álló katolikus diákszervezetek és egyesületek a nyugat-berlini szenátusra és a meg­szálló hatóságokra támaszkodva, mindeddig képesek voltak a dahlemi egyetem politikai légkörét meghatá­rozni. Az utóbbi időben azonban mind több hallgató érti meg, hogy Adenauer atompolitikája nemcsak a szociális helyzetet súlyosbítja, hanem katasztrofális öngyilkossághoz vezet­het. Februárban a hallgatók haladó része, a nyugatnémet diákokkal kar­öltve, atomfegyverkezésellenes kong­resszuson követelte a tárgyalásokat az NDK-val és a két német állam konföderációját. Nem csoda hát, hogy a CDU képviselői és az amerikai „adakozók” nyugtalanok. Ezért emel­te fel intő szavát a rektor. „Az ember joggal feltételezi, hogy a rektor arra célzott: a bőkezű ame­rikaiak hamarosan be fogják szün­tetni adományaikat, ha az egyete­men nem az amerikai értelemben vett szabadságot képviseli” — írta február 12-én a Nyugat-Németor­szágban megjelenő ..Andere Zeitung” Dahlemben ez év februárjában — kerül amibe kerül! — megalakították a »Szabad Németország Szövetségét hogy visszaszorítsák ' a békeerő­ket és folytassák a nyugat-berlini egyetemeken az agresszív politikát. Ez a kommunizmus elleni diák-mun­kaközösség „rendet akar teremteni” az egyetemen. A nyugat-berlini egye­temeken eddig sem volt szabadság és demokrácia, most azonban a felelős­ségteljes cselekvésnek még a lehető­ségét is el akarják venni. Ebből a lehetetlen helyzetből kiutat jelente­ne a nyugat-berlini kérdés békés megoldása. mn XXVlll. 1/ otrán György hosszabb idő óta foglalkozott azzal a gondo­lattal, hogy bármi áron is, de el­megy Bécsbe, a magyar követségre. Találkozott egy honfitársával és kérte, hogy segítsen rajta, ötszáz forintért 150 schillinget kapott. Any- nyit, amennyi az útiköltségre ele­gendő volt. A táborban azt mondta, hogy orvoshoz megy. A barátai pe­dig azzal az ürüggyel, hogy a Vörös- kereszthez megy ruhát cserélni — kivitték csounagjait az állomásra. A vonatra csak akkor szállt fel, ami­kor az mozgásban volt. Ugyanis a vonatokat szigorúan átvizsgálják és a menekülteket visszatartják. Mint * mesélte, sokat bolyongott Bécsben, amíg megtalálta a magyar követséget. Kérdezősködni alig mert, nehogy elcsípjék. Megszólított egy járókelőt, aki azonnal az iránt ér­deklődött, hogy miért akar a követ­ségre menni. Ez a járókelő azt mond­ta neki, hogy a magyar konzul ösz- szegyűjti a hazatérni akarókat és Szibériába viszik őket. De Kotrán már abba is belenyugodott, hogy ha­zatérése után börtönbe zárják, csak­hogy végre hazajusson. Aztán elfog­ták. Egy Héjjas nevű horthysta tiszt elé került. Nagyon lehordta, hogy „beszennyezi a forradalom szent ne­vét”, majd visszavitette a lágerbe. Onnan hozták énhozzám az én em­bereim. így akadtam vele össze. Egy másik esetet Káter Ferenc mondott el, ugyancsak rendkívül ki­kelve magából. Nem tudta, kivel áll szemben, én pedig hallgattam —• mondja Visnyey. Káter Ferenc negyedmagával disz- szidált Ausztriába, de számára két hét alatt végétért az ausztriai láger­élet. Nyugat-Németországba indul­tak. Mind a négyen örültek, hogy be­utazást kaptak. A passaui határállo­máson beszédet intézett hozzájuk egy magyarul tudó pap, aki élénk színekkel ecsetelte a nyugat-német­országi viszonyokat, a kedvező mun­kalehetőségeket és életfeltételeket. Reményekkel telten lépték át a ha­tárt. A bucholzi lágerben helyezték el őket. Hamarosan megjelentek tá­borukban a gyárosok és más vállal­kozók, hogy munkára toborozzák őket. Az első ajánlatokat nem fo­gadták el, mert segédmunkásnak akarták alkalmazni őket két márka órabérért, holott Káter Ferencnek például villanyszerelői szakképesíté­se volt. Gondolta, lesz kedvezőbb munlcalehetőség is. Egyhamar be kel­lett látnia, hogy nincs túlságosan nagy különbség a különböző ajánla­tok között. Ezért néhány nap múlva elszegődött Verdorfban egy lemez- megmunkáló gyárba segédmunkás­nak. Tizenketten kerültek oda ma­gyarok. Először munkásszállásra vit­ték őket, ahol elég tűrhető elhelye­zést kaptak. Közölték velük, hogy az étkezés és lakás árát keresetükből le fogják vonni. Ez ellen nem is tettek különösebb ellenvetést, természetes­nek vélték. De már az első este meg­lepődtek. amikor az étkezésre került sor. Főtt burgonyát kaptak zöldség­gel keverve. Ez a fehér, pépszerű étel egyáltalán nem ízlett nekik, bi­zony vacsora után kopogott az éh­ségtől a szemük. Egymást biztatták, hogy lesz ez másként is. Másnap megkezdték a munkát. A gyárban kaptak egy vászon munkaruhát, amelynek az árát, ha jól emlékszem, 17 márkát. később levonták a fize­tésükből. Káter egész nap söpröge­tett, lemezeket cipelt. Nem nagyon tetszett neki ez a munka, de mint mondta, bízott benne, hogy nem tart sokáig, s majd szakmájának megfe­lelő beosztást kap. Persze az ellátás továbbra sem változott. Reggelire papírvékonyságú szalámiszeletet kaptak egy darab margarinnal, hoz­zá egy csésze feketekávét, cukor nélkül. Csodálkoztak és kérdezget­ték, hogy hol van a kakaó, a csoko­ládé, a szardínia, a narancs, amit ígértek. Egyre gyakrabban emleget­ték a jó magyar füstöltkolbászt, a szalonnát, a paprikásburgonyát. Egyformán unalmasan teltek a napjaik. A vasárnapok csak annyi­ban különböztek a hétköznapoktól, hogy nem kellett dolgozni, s reggeli­re az ízetlen szalámi és margarin he­lyett gyümölcsízt kaptak. Fizetésü­ket az utolsó pfenningig az élelem kiegészítésére költötték, mert nagyon ráúntak a mindennapos zöldséges burgonyapépre. A legjobb kolbász, amelyből 8—10 dekás darab egy már­kába került, meg sem közelíti a leg­olcsóbb magyar kolbászt. Mégis ezt vették, mert bármilyen íztelen is volt, viszonlag ez emlékeztette Őket a magyar kosztra. Aztán elszámolták keresetüket. Hetvennégy ledolgozott munkaórára — a lakbér, az étkezés, a nyugdíjalap, a betegségi biztosítás, a kereseti adó, a 40 márka előleg, valamint a munkaruha árának levo­nása után — 10 márka és néhány pfenninget kaptak kézhez. Este, ami­kor a szállásra visszatértek és talál­koztak a többiekkel, már erősen érezhető volt közöttük a kiábrán­dultság. Olyan is volt közöttük, aki csupán 90 pfenninget kapott kézhez. Ekkor vetődött fel bennünk először a visszatérés gondolata. De akár­mennyire kapacitáltak, nem sikerült nekik. Jól működik az amerikai kémszQlgálat., — Kátéréket Münchenbe hozták, hozzám. Amikor Káter és társai el­mondták viszontagságaikat, másnap­ra megbeszéltünk egy talállcozót. Én be akartam őket szervezni és kém­iskolára akartam küldeni. Bár nem vetettem fel ezt a lehetőséget előt­tük, de gondoltam, sikerülni fog. — Másnap azonban hiába vártam őket, nem jöttek. Harmadnap sem. Kezdtem utánanézni, hol lehetnek. S ekkor megtudtam, hogy valakik lecsaptak rájuk és ismeretlen helyre hurcolták őket. Izgatott a dolog, ki húzta keresztül a számításaimat. Rö­videsen megtudtam, hogy ugyanaz a cég, akiknek én is dolgoztam. A CIC rövid úton az Egyesült Államokba vitte a négy magyart. Kollényitöl úgy hallottam, hogy valami iskolára, amelyet már nem a CIC tart fenn, hanem az FBI. Nem tudom, miért gondolták éppen erről a négy ma­gyarról, hogy majd hasznos emberei lesznek az FBI-nek. Mindenesetre többet nem találkoztam velük. A beszélgetés lassan végétért. Vis­nyey, a nyugati nagy úr, emberek ezrei sorsának irányítója, a vezető ügynök, maga elé mered ... Meny­nyi minden fér el egy ember kopo­nyájában, az érzelmek és gondola­tok milyen szélsősége ... Az amerikai polip T? sorok írója is nagy érdeklődés- sei hallgatta azt n. férfit, aki tizenegy évi távoliét után jött vissza az Egyesült Államokból. Amit ő mondott, amit ő mesélt, az nem ha­sonlít az előbbi fejezetekhez — nem kémtorténet. És mégis kémedről szól. Kémekről, a kémek és titkos- rendőrök hadáról, akik az Amerikai Egyesült Államokban kémkednek saját népük után. Elbeszélése hűen mutatja meg azokat a szálakat. ame­lyek behálózzák egész NyuQat-Euró- pát, s amelyek egy csomóban futnak össze az Egyesült Államokban. Emberünk odakint belső embernek számított és jól megismerte a hír­hedt titkosrendőrség, az FBI, a kü­lönböző kémiskolák, kémszervezetek belső életét. Szavai megrajzolják azt a hatalmas szervezetet, amely az USA-ban a munkások között, a tő­kések számára gyűjt adatokat, híre­ket, hogy a tőkés rendszert erősítse. Hallgassuk csak... A továbbiakban ő beszél... — A magánnyomozással kezdem, ez egyik legjellemzőbb vonása az amerikai életnek. Ha valaki 1945 előtt Magyarországon a magánnyo­mozásról hallott, akkor maga elé képzelte dr. Jandát, rövid angol pi­pával a szájában, amint éppen egy házasságtörő feleség után koslat. Az Egyesült Államokban a magánnyo­mozás szervezetét is politikai célok­nak rendelték alá. Többezer magán- nyomozó iroda működik. A legna­gyobbak, amelyeket megismertem: a „Railway and Inspection Campany”, a „Pinkerton’s National Detective Agency”, a „National Corporation Service”, a „Corporation's Auxiliary Company”, a „William G. Burns In­ternational Detective Agency”, Az ügynökségek nagyrésze New York­ban székel. Mind fényűző helyisé­gekben rendezkedett be. Az irodák gyakran a nagy konszernek épületé­ben vannak, például a Corporation's Auxiliary a General Motors broad- way épületében működik. Ez is éles fényt vet a magánnyomozó irodák és a tőkések szoros kapcsolatára. Én akkor kerültem velük szoro­sabb kapcsolatba, amikor a háború befejezése után kiszöktem Nyugatra és kivittek az Egyesült Államokba. Mint volt katonatiszt, Frankfurtba mentem, amely akkor egyik gyüleke­ző helye volt a horthysta tiszteknek. Itt. találkoztam össze egyik volt pa­rancsnokommal, Martsa Sándor ez­redessel, aki már akkor gyűjtötte régi embereit, hogy Magyarország ellen alkalom adtán kellő egysége­ket képezzen ki. Marisáról régen tudtam, hogy elszántán gyűlöli a szovjeteket, a kommunistákat. Egy alkalommal magához rendelt. Hosz- szas beszélgetés után így összegezte véleményét: „Az USA szembe fog kerülni a Szovjetunióval, s akkor nekünk minden erőnket, tudásunkat be kell dobni.” . 'Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom