Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-20 / 221. szám

6

S ha nem vesznek fel jövőre

Nem vettek jel az egyetemre, pedig tudom, ez volt minden álmod. Vegyész szerettél volna lenni, ügy érezted, ezen a válván tudnál egész szívvel-lélekkel dolgozni. És most itt van előttem a levéled.

»Hét nem sikerült. Az ember, amikor leérettségizik, azt gondolja. övé a világ s ez a nyár lesz a legboldogabb nyara. És itt van, vége van, élteit az örökös izgatás,-vá- . rás, remény,kedés között. Megfellebbeztem a döntést és annak sem lett eredménye. Nagyon el voltam keseredve. Sok. helyen lett volna állásom, hívtak az otthoni általános iskolába tanítani, de oda 'nem volt- kedvem, hívtak az OTP-be. a szöszévnek lássa, ha nehéz az út, ha fáj a meg nem valósult álom.

Te most a nehezebb út előtt állsz. Beülni az egyetem vadjaiba, csak tanulni — nem könnyű, •— de mégis csak könnyebb. Amikor KISZ-vezető voltál gyakran mondogattad: arra kell törekednünk, hogy az élet tartalmas legyen, hogy a munka ne csak kenyérkereseti forrás legyen a számunkra. Ezért örülök annak, hogy elmentél technikusnak. Olt a laboratóriumban kedvedre foglalkozhatsz a kémiával. S jól teszed azt is, hogy jövőre ismét kérni akarod a felvételedet.

ERNYEY GYULA:

A HOLDON!

Magányom halványkék ajtaján besikoltott a piros öröm: halló ősz! lengesd meg kalapod, ti utcai fák lobogjatok —

hogyha sokszor még ma is olyan sötét a szívünk körül,

annyi rettegés bújik az életért,

nem igaz — ,

íme

a megfejthetetlen csillagok közt zászló fészkel, zászló, emberi észpalánta.

Ugye kedves te is örülsz, és veled az élniakarók.--v

etkezethez könyvelni — de én nem szeretem az irodai munkát. Végülis úgy döntöttem. hogy gyógyszertárba megyek technikusnak. Az éjjel-nawalos patikában vagyok. Nem nagy a munka, a fizetés nbm sok, de kedvvel csinálom. Biztatnak, hogy ez jövőre előnyt jelent a felvétek vizsgán, Most hát megint vidámabb vagyok. Az élet ismét szév és élni jó. hiszen még fiatal vagyok és nincs veszve semmid

Eddig az idézet. Tudom nem volt könnyű belenyugodni: szeptemberben Te előtted nem nyílt meg az egyetem kapuja. Különösen nehéz lehetett azért, mert te nemcsak álmodoztál áz egyetemről. Dolgoztál is azért; hogy megálld a helyed a, vizsgán. De sok volt a jelentkező’ s így létszámfelesleg miatt te kimaradtál. S most leveled olvasva vitáinkra gondoltam. Azok közül is arra. amikor a nagy kérdést próbáltuk eldönteni: mi az élet célja? Emlékszem, te akkor életed közeli célját abban láttad, hogy az egyetemre- juss. Nagyon bíztál jibban, hogy sikerülni fog s vártad nagyon vártad az érettségi utáni szabad nyarat, az erőgyűjtés nyarát. És nem sikerült. Az egyetem sem. a gondtalan, nyár sem. Mi hát most az életed célja?

Azt írod. nincsen veszve semmi, bízol abban, hogy jövőre felvesznek. Tiszta szívből kívánom, hogy sikerüljön. Nekem is fájt a kudarcod. De... "ha mégsem vesznek fel? Akkor — veszve minden? Csak az egyetem vadjaiban „szép az élet?*’ Csak ott „élni jó...?”

Igen ez volt az osztályunk jelszava: az élet szév és élni jó... Ezt írtuk fel a táblára, ha vidám klubdélutánra jöttünk össze, ezt mondogattuk, ha valami nehéz volt, — biztatásul — és ezzel búcsúztunk el az iskolától. De emlékszel, mondtuk azt is, ‘ hogy ez nem azt jelenti, hogy az életben mindén megy. mint a karikacsapás. Az élet szép, de nem könnyű. És éppen az a fontos, hogy az ember akkor is

De jól teszed-e azt, ha most már mindent erre a lapra teszel fel...? Szerintem nem. Lehet, sikerül bejutni az egyetemre. De ha nem. akkor. sem llísz veszve semmi. Mindenekelőtt azért nem. mert az a * munka, amit most végzel — magad is írtad, — tartalmassá teheti az életet. Minden munkában van szépség és az embertől is függ, hogy meg tudja-e találni ezt a szépet Az igaz. azért választottad ezt a munkát, mert az egyetem, nem sikerült. De próbáld megkeresni ebben a munkában is azt, ami széppé teheti az életet. Helytelen lenne, ha most csak az egyetemre segítő ugródeszkát látnál ebben a munkakörben. De azért sincs veszve semmi, mert ebben az esetben sem, a tanulásról kell lemondanod. Legfeljebb az egyetemi pádról. Tanulhatsz akkor is tovább, sokfajta mód van arra. Levelezőként, vagy esti hallgatóként. Magad döntőd majd el. melyiket válasszad. Csak az a fontos. hogy erről ne mondj le. hogy legyen akaraterőd tanulni akkor is. ha erre csak a napi munka után volna lehetőséged. Hányán tanulnak, tőled idősebb emberek, középiskolákban, egyetemeken vagy csak otthon, magánszorgalomból. Nem szabad elkeseredned, mert sem életcélodról, sem a továbbtanulásról lemondanod nem kell. Van kiút. Igaz, módosítani kell az élet közeli célját. S ez, tudom, /nem könnyű, de egy valami biztos: nagyon sok szépséget fog adni ez a munka, a tudat: nem könnyű feladatot vállaltál magadra, de végrehajtod. Mert ahogy én ismerem munkaszeretetedet, kitartásodat. tudom, hogy lemondani soha nem fogsz arról, hogy holnap több legyél, mint ma.

A meg nem valósult álmok helyére újak lépnek. Ez az élet törvénye. Különösen akkor, amikor az ember 18 éves és előtte áll az egész élet.

Az új álmok megvalósításához s ahhoz, hogy ne mondj le régi álmaidról sem, a tanulásról, kívánok erőt, kitartást, s meglátod akkor az élet mindig szép lesz és érdemes lesz élni, mert élni jó.

KÁLNAl JOLÁN

Eredményesen dolgoznak az újítók Edelényben

Az edelényi bányaüzemben a kongresszusi verseny időszakában újítási hónapot tartottak. Az üzem dolgozoi 52 újítási javaslatot adtak be. A legtöbb újítás az ifjúsági brigád nevéhez fűződik. A fiatalok több értékes eredményt értek el. Nagy jelentőségű például Hegedűs István és Fazekas Lajos „csillecsapágy zsírzó készüléke”, melyet ötletesen megszerkesztettek. Eddig ugyanis mind á négy kereket le kellett szedni és csak úgy tudták a zsírzást elvégezni. Most az újítás segítségével csak a porvédősapkát veszik le és a zsírzó készülék 3—4 forgatással elvégzi ezt a műveletet.

Az I-es akna nyugati főereszkéjenek víztelenítésére Jung Tibor gépmester nyújtott be módosítási javaslatot. Ennek alkalmazásával közel 86 ezer forintot tudnak megtakarítani.

Az újítási hónap befejezése után házi kiállítást rendeznek, ahol mintadarabokat mutatnak be és fényképeken. valamint műszaki leírásokon keresztül népszerűsítik a legjobb újításokat és alkalmazásuk módját.

200 megawattot termel a Tiszapalkonyai Hőerőmű

Izgalmas percek teltek pénteken délelőtt fél 12 órakor a Tiszapalkonyai Hőerőműben. Az üzem negyedik gépegységének terhelése ekkor érte el az ötven megawattos teljesítményt. Ennek révén az erőmű ma már a tervezett 200 megawattos maximális teljesítményt szolgáltatja. Az új turbina termelése egyben azt is jelenti, hogy elkészült az ország legnagyobb erőművének a gépi berendezése. A sikeres eredmény egyben a kongresszusi munkaverseny eredménye is.

A palkonyaiak a párt márciusi határozatának megvalósításáért fegyelmezett munkával harcoltak s tegnap büszkén jelenthette az erőmű vállalat. az erőműberuházásá és kivitelező vállalat a sikert. A negyedik gépegység üzembiztonságosan dolgozik s ezáltal a villamosenergia bázisunk tovább gyarapodott.

A tanulmányi kirándulásoknál . erre is gondolni kell

MÉG NINCS EGÉSZEN három hete, hogy iskoláinkban megindult a munka. Már megtörténtek az ismerkedések a nevelők és a tanulók között és már a legtöbb miskolci középiskolában — a tanulást megszakítva — megkezdték a tanulmányi kirándulások szervezését, illetve lebonyolítását. Vasúti külöhkocsik, külön-autóbuszok viszik a diákok és diáklányok százait országjárásra, a közeli és távoli vidék megismerésére. Feltétlenül helyes, hogy a középiskolákban magasabb fokú tanulmányokkal ismerkedő fiatalság olyan módon is emelje műveltségét, bővítse ismereteinek tárát, hogy szűkebb pátriájának határain túl is járjon, az ország nevezetességeit, szépségeit megismerje. Amennyire helyes ez elvileg, annyira sok buktatót rejt magában a gyakorlati végrehajtás.

Azt eldönteni nem mi vagyunk hívatottak, hogy tanulmányi szempontból helyes-e két-három heti tanulás után a diákokat többnapos, vagy éppen hetes kirándulásra elvinni. Ez a tanügyi szervek feladata. Azt azonban, hogy a beiskolázással, tanévindulással járó többletkiadások, az őszi tüzelő- és ruhabeszerzések idején a szülőket a tanulmányi kirándulások jelentős költségei is megterhelik, feltétlen károsnak és helytelennek tartjuk. A szülők túlnyomó zöme annyira kiköltekezett, hogy a kirándulások anyagi fedezete nem egy esetben áthidalhatatlan akadályokba ütközik. A miskolci Földes gimnázium növendékei például Budapestre utaztak öt napra. Kétszáz forintot fizettek a vasúti költségre, elszállásolásra és napi egyszeri étkezésre. Akirándulás tervében még egy sor egyéb, kiadással járó pont is szerepeit (hajókirándulás stb.), a napi egyszeri étkezésen felül legalább kétszer kell még egy napon.enni, az oda- és visszautazás napján Is enni kell, kell a diáknak néhány forint zsebpénz is; summa summárum a kirándulás mintegy 5—600 forintba kerül a szülőnek gyermekenként. Ezt az összeget pedig nem tudja minden szülő szeptember közepén a mellényzsebéből kirángatni, sem a Földes, gimnáziumban, sem más középiskolákban, amelyek hasonló költséges tanulmány! kirándulásokat szerveztek, vagy szerveznek. Nagyon kevés azonban az olyan szülő, aki gyermekét — bármilyen anyagi megerőltetésbe is kerül — kiteszi annak a tagadhatatlan csalódásnak, amely akkor keletkezik benne, amikor pajtásainak zöme elmegy a kirándulásra, ő pedig — szüleinek anyagi nehézségei folytán — itthon marad.

És ezzel a gondolattal el is érkeztünk a költséges tanulmányi kirándulások legkárosabb „termékéhez”, a tanulók közötti tagozódáshoz, ahol az egyes kategóriákhoz való tartozást a szülő zsebe, illetve pillanatnyi anyagi körülményei határozzák meg. Szükségtelen magyarázni, hogy a mi társadalmunkban, új társadalmunk letéteményeseit nevelő középiskoláinkban mennyire tűrhetetlenül káros ez a jelenség.

SZÜNTESSÜK MEG TALÁN a tanulmányi kirándulásokat? — adódhat a kérdés. Szó sincs róla! De tervezzük azokat ésszerűbben és ne alakuljon olyan egészségtelen vérseny, hogy egyik középiskola igyekezzen a másikra ráduplázni a kirándulások tervezésében és szervezésében. Tudjuk, hogy a minisztérium által kiadott rendtartás előírja a tanulmányi kirándulásokat. Azt is előírja, hogy kötelezővé csak a díjtalan vagy minimális költséggel járó kirándulásokat lehet tenni. A három napnál hosszabb kirándulások szervezésénél pedig a szülői munkaközösségek segítségét kéri. Talán nem is teszik az iskolák kötelezővé a költséges kiránduláson való részvételt, de mindenképpen megteremtik vele az egészségtelen, vagyoni helyzet szerinti kategorizálást, — ami helytelen.

A tanulmányi kirándulások szervezésébe és ellenőrzésébe a művelődésügyi osztályok. — helytelenül — egy 1957-es rendelkezés folytán, hatékonyan nem folyhatnak bele. Az igazgatókra bízta ezt a jogot a minisztérium, — ismételjük: nem helyesen —, de nem azért, hogy vísz- szaél jenek vele.

Röviden szólnunk kell még egy kapcsolódó jelenségről. A különféle középiskolai többletkiadások — köztük a költséges kirándulások — kapcsán, az anyagi természetű kifogásokra válaszolva, nem egy esetben elhangzott pedagógusok részéről a „varázsige”: a középiskola nem kötelező, aki oda íratja be a gyermekét, annak vállalnia kell az anyagi következményeket is. Hát ez a tétel helytelen! Ezzel nem ért egyet a művelődésügyi osztály sem, de nem is érthet egyet senki. A középiskola valóban nem kötelező, de éppen az a cél, hogy azt mind több munkás- és parasztfiatal végezze el. kapjon ott szocialista tartalmú nevelést. Ezt a nevelő munkát pedig nem lehet oktalan, gőgösködő, anyagi kategorizálásokkal gátolni!

A TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSOK szervezésénél erre is gondolni kell az iskolaigazgatóknak és a kibúvót hagyó, félremagyarázható ren- deletekkel erre módot nyújtó miniszteriális szervnek egyaránt.

BENEDEK MIKLÓS

BARATH LAJOS:

BÍROK

ÉPPÜGY szerette, mint haragudott a vörösségében izzó, hevületében fo~ lyó acélpatakra. Haragudott rá, mert legtöbbször néki magának kellett igazodni hozzá; s mert az örökös harcban ő, egyedül ő izzadt, fáradt meg. Napról-nápra, újabb és újabb harcot vívott á pokol tüzének is beillő meleg ellen. Naponként győzött és'vesztett a csatán, de — úgy érezte —, hogy inkább veszt, mint nyer.

Ha itt volt benn a gyárban, ki kívánkozott a szabadba: az erdőbe vagy a város utcáira. De ha kint volt, sokat gondolt e fantáziát izgató harcra. A pódium vasalja, a több mini egy centis bakancstalpon is átsütött, égése belemart a ruhájába, testéből — sóival együtt — szinte kiszívta a nedvet,: s a ruhá jának szöveteit szálanként rohasztotta el. Minden „etetéskor” fuldoklóit a kemence száján kiömlő hőségtől. Tüdeje ilyenkor elszorult, torkát szárazra marta a por. amely- testén mély, fekete eretkéket vágott. Keze és válla zsibbadtan ernyedt el a, pakolások után, meg a talpa is égett az állástól és a súly tartástól. A fulladt, gázos levegő minden műszak után arcát vörösre pörkölte.

De szerette, a martint, különösen, ha „kanállal” kellett meríteni a fortyogó ellenségből, hogy lássák, olyanná olvadt össze az ócska halmaz és az érc összevisszasága, amilyenné akarták. A viháncoló foftyogást csodálattal nézte és önmagában megelégedetten gondolt arra, hogy most — győzött.

DÉLELŐTTÖS volt. Amíg keményen lapátolt, a. szabad és pihentető délutánjára gondolt. Legszívesebben mindig délelőttre járt volna dolgozni. Ilyenkor magáénak tudta a várost: találkára járt, sétált a városkert öreg lombjai alatt.

Fél kettőkor jött a váltás. Erre az időre készen voltak a berakodással, átadták a műszakot és indultak a fürdőbe. Csupán akkor maradt tovább, ha csapolásra készültek. El nem mulasztott volna\ eyy csapolást sem. Gyönyörűség volt látni, amint óriási üstben gyűrűzve ömlik az acél. szikrázik s tölcsért szór millió tűz- szikrából.

Mára mozijegyet vett és Ilivel — ez új ismeretség volt, alig pár napos — négyre találkát beszélt meg. Mély barnaszemű, kicsit telt lány volt Ili, szeretett sokat nevetni és csókolózni.

Merengésében Béres zavarta meg.

— Tegnap vártunk. Illett volna eljönnöd ... — kiabálta át a zajt. Mereven a fiú szemébe nézett.

— Mozijegyem volt. Kettő.. . Nem maradhattam el. S ez különben is komoly.

— Ugyan, — ingatta fejét Béres. — Hányadik?

A fiú megvonta a vállát, szemével mondta: hagyjanak neki békét, eltölti ő egyedül is a szabad délutánjait, különösen vasárnap. S azzal szórakozik, akivel neki tetszik.

— Mondom, komoly.

A műszerháznak támasztotta a lapátját, köszönésfélét intett Béres felé.

BENT AZ öltözőben már többen vetkeztek. Ketten a zuhanyozóba indultak, hogy pirosra sült testüket lemossák. A brigádvezető jött be áz öltözőbe. Földszínű kapcáját sulykolta, majd a hideg fűtőtestre terítette. „Legalább egyszer megelőzött” gondolta Imre és papucs után kutatott a szekrénye alatt. Káromkodott magában, hogy mindig ^megfújja”

valaki, s ha talál is, bizonnyal szakadt pántú lesz. Béres jutott eszébe. Valóban, tegnap tanácskozásra hívták, valamit terveznek a fiúk. De hogy ő miért menjen? „Tervezhetnek nélkülem is, aztán szóljanak. Pár órát kibírok ...” Tudta, hogy társadalmi munkáról lesz szó. Most Béresre volt mérges, aki mindig beszervezte valamibe. Gorombán becsapta szekrénye ajtaját.

A langyos víz eloszlatta a maga csinálta haragját. Arcát belefúrta a prüszkölő vízsugárba, ami testét kéjesen körülölelte. Megtapogatta, kö- rüllocsolgatta a huszonkét éves test dagadó izmait., s mintha megsimogatta volna a bor alatt a nyolc órán át igénybevett izomfonalakat szálanként. Felfrissült, amint ujjával követte a szappan útját, s kivájta a bőrébe ivódott porcsíkokat

Könnyűnek és határozottnak érezte magát, amikor olasz szabású ingűébe belebújt. Belenézett a tükörbe, hogy lássa hogyan áll az ing rajta. Pár napin, hogy elkészült, s most vette fel először. „Ilinek biztos tetszel majd” — kacsintott tükörmására. „Ha látná Béres, bizonnyal szólna az ing miatt” — famia.rodott el. Béres dávathódolónak tartotta, „maidnem jampinakErre megint dühbe- iött: Őt ne hasonlítsa senki Krausz- hoz, Mert, hogy Kravsz jampi, az igaz. Dolgozni nem szeret, meg a nadrágját is „kanállal veszi” magára.

Most vette észre, hogy kívüle még Krausz bajlódik „utramodernn öltözékével. Kettőjükön kívül egy lélek sem volt az öltözőben.

— A többiek?

— Buli van kint — nézett fel Krausz, civőjét húzta.

— Gyűlés?

~ Aá, fenét. *=■ tépett mellé, közben haiát igazította. — A hetesnél van valami ben'. — Fésűjét tisztogatta. és nyugodtan ásított.. — Láttad az új revüt? Csuda klassz.

— Mi baj a hetesnél? — türelmetlenkedett Imre, rosszat sejtve.

— A gát. Kiszakadt. Ne izgasd magad, majd elfojtják. — Szóval, ez a revü öregem, ilyen ni — karját vízszintbe felhozva mutatta.

IMRE HÁTÁN borzongás futott át.

— A hetes? És te?! — nézett elképedve a nyurga divatbábura. — őrült, te meg itt vagy?! — Kitaszította útjából a csodálkozó fiút és rohant ki az öltözőből.

A folyosón a műszakos művezető jött, égett olajillatot hozott magával, a darust szidta. Kint a pódium füsttengerben átlt. A füstben rohanó embereket vélt látni. A kemencék rakodódarui vízszintesen a vaskerti oldalon pihentek.

— Ég a műszerház! Elzárni a gázt! — ordította a kemencemester. arca elkékült. — Elzárni!

Imre megtorpant. Tudta, hogy mit. jelent a robbanás, vagy a gáz elzárása.

A kemencék előtti téren senki sem volt. Bukdácsolva rohant bele egy füstgomolyagba, amit az áttörő fény bronzkékké színezett. A hatostól már tisztán látta, hogy a fénytenger mint szélesedik és terjed szét a pódiumon. Embereket látott, amint a szélesedő tenger útját elállni igyekeztek. Fecskendők vizsugarat okádtak a. hömpölygő acél elé, s a viz fehér párában szökve menekült

— Elzárni a pakurát! « kiáltották többen.

„Befagynak a kemencék” — tiltakozott értelmében az az olajvezeték elzárását követelő kiáltás. Lélegzete megszorult száraz torkán, s az egész fojtogatás egy nagy kínná vált benne. Fázott, pedig a fénytenger feléje kúszott. Valaki ráordított:

— Ne tátsd a szád! == Lapátot nyomott a kezébe.

Jobbkézre, alig pár lépésre tőle. élénkbarnán szökő lángok kúsztak a tető felé.

,,A műszerház!” — ha átcsapnak a lángok a gázcsövekhez, a robbanástól az acélváz darabokra szakad. .

Előtte alattomosan kúszott előre a lávapatak, fent pedig a lángok nyújtogatták piros, mérges nyelveiket. Fehér porsugarak csapkodták a piros nyelveket — eredménytelenül.

— Vigyázz!

Olajeső hullott az égő tengerre. Fekete füsttel apró robbanásokat hallatva terült szét... „Kiszakadt az olajvezeték” villant át Imre agyán. Többen futottak el a tűztöl. Egy kor- mosképű nekirohant. A futók sarkába nyomult az iszonyatos erő.

— Vissza! — rohant a tűz felé a kemencemester. Lefojtani a tüzet! Vissza!

A fényesen rohanó láva, mint óriási pók nyújtogatta csápjait. S Imre ekkor döbbent rá, hogy miért félt az acéllal vívott harcban, miért haragudott a fékezhetetlen vad erőre, s miért örült, ha szelíden szikraesöt hullatva beleömleni látta az óriási üstökbe.

Állt, arcát beletartva a fénybe, nyitott ajkára forró pernye rakodott, megkeserítve a lélegzetét. Kezében görcsösen szorította, a lapátot.

Béres, az ifjúsági szervezet titkára jött másodmagával. Egy áléit emberi hoztak. A sebesült néha felnyögött, keze feketén csüngött alá.

— GYERE, VIDD! — kiáltott Imrére. Magas homlokát perzselt haj- tincsek takarták, szeme a kimerültségtől szürkén meredt a fiúra.

Imre rázta a fejét, mert érezte friss erejét, karizmának hatalmát, ahogy megszorította a lapátnyelet. Féktelen haragot érzett és kívánta a harcot az elszabadult, ellenségévé vált elemi erővel szemben. S az ellenség előtte nyújtózkodott: mint vörös laska, helyenként már barnult. de újabb ár rohant a megkeményedettre. Vékony-